A minap elém került egy statisztikai sor a globális kereszténységről, ami annyira érdekes, hogy itt is megosztom. Mark Noll 2009-ben publikálta The New Shape of World Christianity c. könyvét, amelyben bemutatja, hogyan vált a globális Észak kereszténysége néhány évtized alatt domináns többségből marginalizálódó kisebbséggé.
Noll adatai tíz évvel ezelőttiek, a változás valószínűleg még szembetűnőbb lenne, ha mai adatokat vennénk figyelembe, de így is meghökkentőek. Noll szerint az összes valaha élt keresztény fele az elmúlt száz évben élt, illetve most él, és a kereszténység talán soha nem volt földrajzi értelemben annyira kiegyenlített, mint a mi időnkben. Ez viszont Európa és Észak-Amerika radikális háttérbe szorulását jelenti.
Ha végignézzük, hogy az elmúlt vasárnap kik mentek templomba vagy gyülekezetbe, és a tíz évvel ezelőtti arányokat vesszük figyelembe, Noll szerint az alábbi adatokat érdemes szemügyre vennünk:
1. Múlt vasárnap több hívő ment gyülekezetbe Kínában, mint az egész „keresztény” Európában együttvéve,
noha 1970-ben nem volt legálisan működő gyülekezet Kínában, csak 1971-ben engedélyezték egy protestáns és egy katolikus felekezet működését, akkor is csak az európai és afrikai vendégdiákok miatt.
2. Múlt vasárnap több anglikán hívő ment gyülekezetbe csak Kenyában, Dél-Afrikában, Tanzániában vagy Ugandában, mint Nagy-Britanniában, Kanadában és az Egyesült Államokban együttvéve.
A nigériai anglikán egyház tagjainak száma pedig többszöröse az imént felsorolt afrikai országok bármelyikének.
3. Múlt vasárnap több presbiteriánus ment gyülekezetbe Ghánában, mint Skóciában, és Afrika déli részének egyesült presbiteriánus gyülekezeteiben többen voltak, mint az Egyesült Államok presbiteriánusai.
4. Anglia és Franciaország legnagyobb létszámú gyülekezetei többségükben fekete gyülekezetek. London gyülekezetbe járói fele afrikai vagy afrikai-karibi hátterű.
Ma a legnagyobb európai gyülekezet Kijevben található, egy nigériai pünkösdi a lelkipásztora.
5. Nagy-Britanniában legalább tizenötezer keresztény misszionárius végez kemény evangelizációs munkát a helyiek között.
Legtöbbjük Afrikából vagy Ázsiából származik.
A helyzet az, hogy mi, északi és nyugati fehér keresztények perifériára kerültünk. A globális kereszténység elrobogott mellettünk. És most nem csak olyan bizarr jelenségek marginálissá válásáról beszélek, mint az LMBT-kompatibilis svéd evangélikus egyház, amelyet méltán tesz zárójelbe a történelem, hanem általában is, minden fehér keresztényről Európában. Ideje őszintén és alázattal szembenéznünk a ténnyel, hogy a kereszténység centruma már nem mi vagyunk.
Szabados Ádám
