Nagyböjt 3. vasárnapja van. A mai evangélium, hogy mindnyájunknak örömhírrel induljon a nap, Orbán Viktor reggeli rádiós lelkigyakorlata során megfogalmazott üzenete volt, amely így hangzott: „Most böjt van és a böjti időszak arra való, hogy a fontos dolgoknak adjunk elsőbbséget és a lényeg a migráció.”
Én eddig úgy tudtam, hogy a keresztény hívő számára a böjti időszak lényege az elmélyülés, a felkészülés, a kiengesztelődés és a lemondás, hogy a lélek méltó módon készüljön fel Jézus Krisztus feltámadásának ünnepére. Ezt a célt szolgálja a 40 napos böjti időszak, amely részben emlékeztet Jézus 40 napos böjtjére, pusztai tartózkodására, továbbá a 40 napig tartó vízözönre, s a zsidó nép 40 évig tartó pusztai vándorlására. Ez a lényeg és nem a migráció. Migránsokról itt szó sem esett, legalábbis eddig.
Pedig már a II-III. században élt Tertullianus a De ieiuniis (A böjtökről) szóló művében arra hívta fel a keresztények figyelmét, hogy csakis a megfelelő módon lelkiekben átszellemült lélek böjtje az elfogadható, ha azonban a böjtölő vagy böjtre hivatkozó nem a kívánatos lelki célt jelöli meg, akkor a spirituális fegyelemmel szemben áll, s az nem böjt, csupán „a falánkságra rakunk zabolát”, miközben megvan „a készség a zabálásra.” Tertullianus arra is figyelmeztet – lehet, hogy ezeket a sorokat I. Nagy Keresztényvédő Viktor nem ismerte eddig -, hogy „a soványabb test talán könnyebben is jut át az üdvösség szűk kapuján, a könnyebb test gyorsabban is támad fel”, s Tertullianus alig leplezett gúnnyal és megvetéssel még hozzátette, hogy a sportolók nyugodtan egyenek sokat, „faljanak az ökölvívók és az olympiai versenyzők. Nekik jár ki a terjedelmes test… a mi erőink azonban mások… A jóltartott keresztény szükségesebb tán a medvéknek és oroszlánoknak, mint Istennek…”
Hát így, ennyit üzennék I. Nagy Keresztényvédő Viktornak ókeresztény forrásból a böjtről, valamint a vékony testalkat és az üdvözülés összefüggéséről.
És még valami! Éppen a mai napon, vagyis nagyböjt 3. vasárnapján a hagyományos evangéliumi olvasmány Lukács 13,1-9, ahol Jézus a megtérésre szólít fel, majd elmondja példabeszédét a terméketlen fügefáról. Miután a gazda nem talált a fán gyümölcsöt, arra szólította fel a vincellért, hogy vágja ki. Ám a vincellér az alábbiakat mondta: Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki.”
Mintha csak a Néppártban mondták volna I. Nagy Keresztényvédő Viktornak: most még körülássuk és megtrágyázzuk, de ha jövőre sem hoz gyümölcsöt, akkor kivágjuk.
Gábor György
