Az Országgyűlés döntése értelmében 2001 óta minden évben április 16-án tartják a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját. Ezen a napon arra emlékezünk, hogy 1944-ben ekkor kezdődött a hazai zsidóság gettóba zárása.
Azóta az éppen regnáló kormányok minden évben megemlékeznek a holokauszt áldozatairól, és elítélik az antiszemitizmust. Így tett a negyedik Orbán-kormány is, azzal a csekély kis plusszal, hogy a meggyilkolt áldozatok emléke kapcsán sikerült valamelyest migránsozni is.
A Miniszterelnökség hétfői, az MTI-hez eljuttatott közleménye ugyanúgy kezdődik, mint más években: „Erkölcsi kötelesség az emlékezés, a mártírok és az embermentő hősök szellemének ébren tartása, példaként állítása a jövő nemzedéke elé.”
Idáig semmi különös, sőt, még a folytatás sem ad okot a gyanakvásra „ez a nap arra is hív minden jóakaratú embert, hogy erősítsük a szolidaritást és az összetartozás érzését, az egymás iránti türelem gyakorlását”.
Aztán, nehogy lankadjon az érdeklődés, a Miniszterelnökség belecsap a lecsóba:. A közlemény ugyanis így folytatódik: „Fontos ez napjainkban, amikor az Európát fenyegető vallási türelmetlenség, amely a felelőtlen brüsszeli uniós bevándorlási politika egyenes következménye, soha nem látott erőszakos méreteket ölt a kontinens nyugati felében”.
Ha valakinek még mindig nem lenne érthető, és nem ugrik be neki a Soros által idevezérelt és betelepítendő migránsok sokasága, akkor annak megmagyarázzák, hogy mire gondoltak. „A Miniszterelnökség szerint az aggasztóan erősödő antiszemita megnyilvánulásokkal szemben csak egyetlen út létezik: Európának vissza kell térnie a zsidó-keresztény hagyományokból táplálkozó értékrendhez. A politikailag korrektnek hazudott beszédet pedig, amely bénultságba és tehetetlenségbe sodorja civilizációnkat, fel kell váltania az őszinte és felelős szembenézésnek a problémákkal”.
Így már mindenki számára világos, hogy miről van szó. Arról, hogy a Miniszterelnökség szerint valójában a zsidóság miatt kell a kormánynak migránsoznia, mert elsősorban őket fenyegeti a vallási türelmetlenség, vagyis, jó ha a magyar állampolgárok tudják: a zsidók miatt kénytelen a magyar kormány milliárdokat költeni a magyar adófizetők pénzéből a migráns-ellenes propagandára.
Elég gyenge volt a mai felhozatal a másik valóság médiájában, de azért pár gyöngyszemre így is sikerült rálelnünk. Megtudhattuk – többen beszámoltak róla –, hogy Soros-bérenc a hétvégi budapesti tüntetés egyik szónoka, Gulyás Balázs, s a rendezvény számláját leginkább a szocik állták. Gundel Takács Gábor vett egy mély lélegzetet és nerontott az ellenzéknek – miközben rendesen benyalt Orbánnak. De olvashatunk olyan cikket is, amely élvezettel ecseteli, miért is az MSZP a legnagyobb vesztese a mostani választásoknak.
Origo: A hétvégi tüntetés sorosista főszónoka, Gulyás Balázs ezer szálon kötődik az MSZP-hez
A Ripost számolt be arról, hogy a szombati függetlennek beállított tüntetés egyik főkolomposa nem más mint az MSZP-s Gurmai Zita fia Gulyás Balázs. „Gulyás olyannyira nem független, hogy a Ripost információi szerint a mai napig az MSZP-s pártkasszából fizetik a telefonálásait. Sőt a hétvégi rendezvény költségeit és technikáját is, a színpadtól a hangosításig az MSZP-közeli cégek állták és valósították meg. De Gulyás más szálakon is köthető a bukott baloldalhoz, hiszen maga is MSZP-tag volt, sőt a Pesti Srácok korábban arról is beszámolt, hogy Gulyás kezében összpontosult az MSZP úgynevezett Web2-es kommunikációja, szervezése, irányítása. Ebbe a kommunikációba különböző, a párttól látszólag „független” közösségi oldalak, csoportok, blogok tartoznak, amelyeket elvileg civil közösségek hívtak életre.
Gulyásnak hozzáférése volt többek közt a MILLA Facebook-oldalához is, amely szervezés mögött szintén ott állt a spekuláns Soros György támogatása is. Hát ilyenek ezek a független forradalmárok”.
Minden Szó: Gundel Takács Gábor nekiment az ellenzéknek
“Sportkommentátor az, aki a meccs előtt elmagyarázza, hogy mi fog történni, meccs után pedig elmagyarázza, hogy miért nem az történt. Pont, mint a politológus” – írta Gundel Takács Gábor a választási eredményekről. A politikai ellenzékben ezen a választáson nem játszott egyetlen klasszis játékos sem. Voltak igyekvők, de ennyi. A fogadóirodák és a szakértők az esélyes győzelmére számítottak, de az ellenfél nem hogy a döntetlenben, még a győzelemben is bízott. Ám végül a vártnál simább, sőt, megalázó vereség lett a vége.
A győztesnél ugyanis van egy olyan szövetségi kapitány, aki tökéletes taktikát dolgozott ki: olyat, ami lenyűgözi a szurkolókat. Pontosan érti, hogy mit akar az ellenfél, ismeri a gyenge pontjaikat. Jól állította össze a csapatát, nem volt szívbajos lecserélni az egykori sztárokat.
Nem lelkizik: a cél szentesíti az eszközt…
Gondosan megválogatja, melyik idegenlégiós jöhet, melyik nem. Tanult a saját vereségeiből. Nincsenek gátlásai, óriási önbizalommal lép a pályára, még a hibásnak vélt húzásairól is kiderült, hogy ez a sikerhez vezető út…
Csak az eredmény számít. A sajtótájékoztatókon is kézben tartja a médiát…Ráadásul elérte azt is, hogy a szövetségben is ő határozza meg, mik legyenek a szabályok. Sokan istenítik, sokan ördögnek tartják – de ő a győztes.
Pesti Srácok – A szocialisták a választások legnagyobb vesztesei
Farkas Örs politikai elemző szerint a szocialisták a parlamenti választások legnagyobb vesztesei, és véleménye szerint innen már nem tudnak felállni. Farkas Örs hétfőn az M1 aktuális csatornán azt mondta, a baloldalnak nincs olyan karizmatikus vezetője, aki össze tudná fogni. A baloldali szavazók talán még mindig Gyurcsány Ferencet, a Demokratikus Koalíció (DK) elnökét tudják vezetőként elképzelni annak ellenére, hogy ő a legelutasítottabb pártvezető – fűzte hozzá. Az elemző szerint a választási eredmények megtámadása csak politikai akció, a végeredmény elutasításának kifejezése, de várhatóan nem lesz majd konkrét következménye. A Kossuth rádió 180 perc című műsorában pedig arról beszélt, hogy
a Jobbik nem szerepelt rosszabbul, mint négy éve. Viszont a párt nem tudott profitálni a migráció témájából, amely egy klasszikus szélsőjobboldali téma, és egész Európában a szélsőjobboldali pártok megerősödéséhez vezetett.
Isten éltesse a Csongorokat, akik ma ünneplik a névnapjukat. Az időelromlott: ma többnyire erősen felhős vagy borult lesz az ég, kisebb eső, zápor előfordulhat. A hőmérséklet nappal 19 és 25 illetve késő este 13 és 19 fok között alakul. Lapszemlénk következik.
Magyar Idők – Ki az áldozat?
Ezzel a címmel írt publicisztikát Gajdics Ottó, ennek az utolsó mondata következő:
Egyébként pedig Sorost minél hamarabb tiltsuk ki Európából!
De nem csak ezt gondolja a szerző, aki azt írja: „Láttunk benneteket. Láttuk, hogy sokan vagytok. Láttuk, hogy nem vagytok elegen… mi is sokan vagyunk. Ráadásul, szemben veletek, mi tudjuk azt is, mit akarunk. Ti viszont nem értitek, hogy az „Orbán, takarodj!” semmire sem elég.”
A demokrata ismérveit sorolja a véleménycikk, például: „A demokrata nem tüntet a választás eredménye ellen, és nem csinál hülyét magából, új megméretést követelve… A demokrata kitalálja, ráérez, mi a legfontosabb az ő népének… nem a tagadásért, hanem mindig valami fontos ügyért áll ki.
A demokrata. Aminek persze mi soha nem tartottunk titeket, de itt az utolsó pillanat, hogy ránk cáfoljatok.”
Majd elérkezünk a sorosozáshoz: „Nem tagadjuk, kicsit idegesek lettünk tőletek. Okosabbnak, komolyabbnak tartottunk titeket annál, hogy bedőljetek a Soros-féle pénzvilág manipulációjának, és hagyjátok magatokat az orrotoknál fogva vezetni az Orbán-fóbiás gyűlöletkeltők által… ti a Soros-féle propaganda áldozatai vagytok, és meg kell titeket menteni. Két világnézet, két valóság, két jövőkép feszül egymásnak. Az egyik győzött a demokratikus választáson, mert egységes volt egy élhetőbb, szabad, függetlenebb magyar élet akarásában.”- írja Gajdics Ottó.
Népszava – Fidesz-voksok nyomában
Újra narancsba borult a vidéki Magyarország – írja a Népszava, amelynek riporterei somogyi, baranyai és borsodi településeken kérdezték: miért újra Orbán? A riport végén megszólal egy politikai pszichológiával foglalkozó szakértő, Demeter András, aki a többi között azt fejtegeti, hogy a pszichológiában véleményalapú identitásnak nevezett jelenség érvényesült, amikor a Fidesz-KDNP vasárnap ismét megszerezte a kétharmados többséget.
„Ennek lényege, hogy az emberek politikai döntését vagy szimpátiáját már nem az ideológiák, a különböző ügyek, valamint a racionális tények határozzák meg, hanem a véleményvezérek álláspontja” – fogalmazott.
„Ez egy érzelmi kérdés már, ezért nem lehet racionális érvekkel meggyőzni sem az egyik sem a másik oldalt. Jelen esetben természetesen Orbán Viktor ez a véleményvezér, akinek az álláspontjához igazodnak a választók, valamint valamelyest az ellenzék is. A miniszterelnök véleménye azért is erősebb, mert saját álláspontját, a bevándorló-ellenességét már sokkal régebb óta formálja. A választók végül a nyilvánvaló ellentmondásokat is feloldják, a kormánypártiak például azzal „mentik fel” magukat, hogy „tudjuk, hogy lopnak, de a korábbiak is loptak” – mondta Demeter András.
Magyar Hírlap – Morvai Krisztina: Mi maradjunk inkább a magyar és a székely zászlónál!
Az európai parlamenti képviselő szerint gyomorforgató, hogy az „Európai Egyesült Államok” eszméjét korábban elutasító jobbikosok a szombati tüntetésen EU-s zászlók alatt vonultak, közösen az MSZP-vel, a DK-val és SZDSZ-utódpártokkal. Mint írja, szánalmas, hogy az ellenzéki pártok képtelenek elismerni vereségüket, és ahelyett, hogy magukba néznének, új voksolást követelnek. „Számukra a demokrácia nyilván azt jelenti, hogy addig kell ismételni a választásokat, amíg nem ők nyernek”.
Az EP képviselője úgy véli, az EU zászlaja és himnusza egyértelműen a nemzeti függetlenségünk gyengítésére törekvő erők, az „Európai Egyesült Államok” híveinek szimbólumai, ezért ő nem hajlandó részt venni olyan tömegrendezvényeken, ahol ezeket használják, ha pedig valahol az EU-himnuszt játsszák, tiltakozásul ülve marad.
Morvai reméli, egyre többen követik majd példáját, és egyúttal mindenkit arra biztat, használjuk inkább bátran a saját történelmi jelképeinket: történelmi zászlóinkat, illetve a magyar és a Székely Himnuszt.
Szomorúnak tartja, hogy a választás után is folytatódik a boszorkányüldözés, ezt mondta Enyedi Zsolt, a CEU rektorhelyettese a Független Hírügynökségnek adott interjúban a Figyelő listázásáról. „Soros-katonák” szerinte csak kampányokat irányító gátlástalan emberek fejében léteznek. Arról is beszélt, hogy továbbra is Budapesten képzelik el a jövőjüket, de készülnek vészforgatókönyvekkel.
Enyedi Zsolt, a CEU rektorhelyettese
Fotó: FüHü
A Figyelő a napokban publikált egy listát az állítólagos Soros-hálózathoz tartozó emberekről, benne több CEU-s tanárral, Önnel például, de szerepelnek a listán olyanok is, akik már évekkel ezelőtt meghaltak. Mit szól ehhez?
Nagyon szomorú, hogy a kampány végeztével is folytatódik ez a boszorkányüldözés.
Ilyen listázás általában a demokrácia intézményeinek a leépítése keretében szokott megjelenni.
Persze a Schmidt Mária-féle vonal nem feltétlenül azonos a kormány egészével. Nem tételezem fel, hogy annak a listának, ami talán ott van Orbán Viktor asztalán, sok köze lenne ahhoz, amit a Figyelő publikált.
Ugyanakkor a célkeresztben mindkét esetben alapvetően a civil szervezetek lehetnek. A mi egyetemünk szerintem pusztán azért van ott, mert Soros György nevéhez köthető, és ez a Soros-fixáció megköveteli a kormány köreitől, hogy mindenkit, akinek bármi köze van Soros Györgyhöz, ellenségként kezeljenek, kivéve persze saját magukat.
Ahogy többen rámutattak, a listán szereplők jelentős része kevesebb támogatást kapott Soros Györgytől, mint a kormány számos vezetője vagy beosztottja. Ezzel együtt is úgy gondolom, hogy minden olyan balfogással, mint például a halottak szerepeltetése – akár olyanoké is, akik két-három évtizede meghaltak -, vagy köztudottan jobboldali, Fidesz-támogató, konzervatív kollégák említése, vagy olyanoké, akik soha a politikában meg nem nyilvánultak, tehát az összes amatőrséggel együtt azért ez egy jel, és nyilván, amikor megjelentették, tudták, hogy vihart fog kavarni.
Azt gondolják, hogy ebben az új érában ilyen módon kell beszélni.
Tehát továbbra is ügynöközni kell, ötödik hadoszlopról kell beszélni, azt az érzést kell kelteni, hogy összeesküvés van Magyarország ellen.
Azt mondta, a Figyelő listája más, mint ami Orbán Viktor asztalán van. Tehát akkor Ön szerint nála is van egy ilyen lista?
A miniszterelnök úr mondta egy interjúban, hogy név szerint tudják, kik azok, akik Magyarország migrációs politikája ellen nemzetközi szervezeteknél lobbiznak. Ha jól értem, ő rájuk gondolt, mint ügynökökre vagy ellenségekre. De mi köze van az előző csoporthoz annak a keresztény- konzervatív, Fidesz-párti klímakutatónak, akinek egyetlen bűne van, és az az, hogy a CEU-n tanít, illetve, hogy egy blogbejegyzésben kritizálta, hogy a kormány ilyen lehetetlen helyzetbe hozta az egyetemet?
Én nem gondolom, hogy bárki komoly ember, és nyilván a miniszterelnök úr az, összekeverné azokat, akik számára bármilyen értelemben politikai ellenfelek, azokkal, akiknek az összes felhánytorgatható bűnük a kormány szempontjából az, hogy végzik a munkájukat egy olyan egyetemen, amit valamikor Soros György és sokan mások alapítottak.
Most milyen kapcsolat van Soros György és az egyetem között?
Tagja annak a 21 tagú igazgatótanácsnak, amely felügyeli az egyetemet. Ő volt valamikor ennek a tanácsnak az elnöke. A kilencvenes, kétezres években komoly szerepet vitt, ezért is levelezett az illetékes magyar minisztériumokkal a CEU kapcsán, de már évekkel ezelőtt megszűnt ez a funkciója, és most már csak
tiszteletbeli elnöke annak az autonóm testületnek, amelyben ott ül az Oxford, a Berkeley, a Stanford, a Columbia egyetem rektora, rektorhelyettese.
Az egyetlen pártpolitikában érintett tag az George Pataki, New York állam volt republikánus kormányzója, de már ő sem aktív.
A CEU nemrég aláírt egy egyetértési megállapodást, amely szerint Bécsben is nyílik egy kampusz. Ez mit jelent?
Azt, hogy eldöntöttük: oktatási tevékenységet indítunk Bécsben is. Ez már a második helyszín, hiszen az első New York állam, ahol szintén elkezdtük néhány hónappal ezelőtt a kurzusainkat. Ez a döntés összefüggésben van természetesen a CEU mostani, magyarországi helyzetével. Továbbra sincs egyértelmű jelzés a kormány részéről, hogy alá akarják-e írni a New York állammal letárgyalt szerződést, amely biztosítaná, hogy a CEU a hagyományoknak megfelelően működhet a továbbiakban is Magyarországon.
Ugyanakkor ez egy növekedési lehetőség is az egyetem számára. Ha teljes mértékben rendeződik is az egyetem sorsa Magyarországon, amit nagyon remélek, hogy így lesz, akkor is van keresnivalónk Bécsben. Beszéltünk több alkalommal az ottani városvezetéssel, a felsőoktatás szereplőivel, és úgy látjuk, hogy hozzá tudnánk járulni az osztrák felsőoktatáshoz is. Úgy tűnik, hogy ők is úgy gondolják, hogy mi tudunk valamit, amit érdemes oda behozni.
Tehát ez egy terjeszkedési lehetőség, bár az igaz, hogy az eredeti felajánlás annak kapcsán érkezett, hogy a múlt tavasszal a bécsiek látták, hogy bajban vagyunk és segíteni akartak. Úgy tűnik, új tanárokat, új diákokat tudnánk magunkhoz vonzani, ha nem csak Budapesten tanítanánk.
Két forgatókönyv van ugye a New York állammal kötendő megállapodást tekintve. Az egyik szerint a kormány végül aláírja a megállapodást, a másik szerint nem. Mi történik akkor, ha aláírja? És mi ennek a határideje?
Sajnos nincs határideje. A kormány diszkrecionális joga, hogy mikor, kivel, milyen szerződést ír alá.
Politikailag és erkölcsileg nehéz lesz megmagyarázni, ha nem írják alá,
hiszen még tavasszal azt mondták, hogy ők semmi akadályát nem látják, a McDaniel College ügyében aláírtak egy ilyet Marylanddel, akkor azt panaszolták, hogy nincs megfelelő tárgyalópartner az amerikai oldalon. Aztán lett. Találkoztak, tárgyaltak, már tavaly szeptemberben megvolt a szöveg, azóta semmilyen, általam értelmezhető indoka nincs az aláírás elmaradásának.
Annyit tudok elképzelni, hogy miután a magyar kormány értesült arról, hogy mi oktatási tevékenységet tervezünk elindítani az Egyesült Államokban, szeretné látni, hogy az hogyan is alakul. Már a tél folyamán megtekinthették volna a programot, de még most sem késő.
A pozitív szcenárió az, hogy megállapítják, hogy megfelelünk a törvényi feltételeknek, aláírják a régóta előkészített szöveget, és akkor folytatjuk tovább, amit eddig csináltunk, kiegészítve New York-i és bécsi programokkal.
És mi történik akkor, ha a kormány nem írja alá?
Egy jó ideig még nem kell, hogy történjen semmi az állam részéről. A törvény értelmében legkésőbb 2019. január elsejéig kell rendelkezni egy nemzetközi egyezménnyel. A helyzet valamivel bonyolultabb, miután szövetségi államról van szó. Sokáig úgy nézett ki, hogy elvárnak egy külön megállapodást a Fehér Házzal is, most viszont úgy tűnik, hogy ez mégsem kell, hiszen a McDaniel College esetében sem történt ez meg.
Bocsánat, hogy közbevágok, de Amerikában az oktatás állami, és nem szövetségi hatáskör…
Igen, emiatt volt eleve furcsa, hogy belevették a törvény szövegbe, hogy szövetségi szinten is kellene valamilyen megállapodás. De úgy tűnik, rájöttek arra, hogy ezt így megkövetelni nem lehet. Valószínűleg azt a bizonyos levelet, amit az amerikai oktatási miniszter írt Balog Zoltánnak, hogy az államokkal kell ezt letárgyalni, azt fogják szövetségi szintű megállapodásnak tekinteni.
Akkor viszont a következő, ami kell, az a mi esetünkben a New York Állammal való megállapodás. Ezt akár már 2019. január másodikán számon kérheti rajtunk az Oktatási Hivatal. Ha nincs, azt mondhatják, hogy szomorúan látják, hogy nem teljesítjük a törvény által megkívánt feltételeket, és visszavonják a CEU működési engedélyét. Ebből az következne, hogy 2019-ben Budapesten a CEU már nem fogadhat diákokat.
Tovább bonyolítja a történetet, hogy a magyar székhelyű egységünket, a Közép-európai Egyetemet, ami szimbiózisban működik a CEU-val, nem érinti közvetlenül a CEU működési engedélyének esetleges visszavonása, azonban mivel a két jogi egység a gyakorlatban egy egyetemet alkot, kénytelenek lennénk kihasználni azt a meghívást, amit kaptunk. Vagyis
a legrosszabb esetben 2019 szeptemberében a hallgatók egy része már Bécsbe érkezne. A már korábban felvett hallgatókat továbbra is jogunk lenne itt, Budapesten tanítani,
de a CEU nem működhetne külföldi egyetemként úgy Magyarországon, ahogy eddig működött.
Magyarul, aki elkezdte itt az egyetemen a képzést most szeptemberben, az akkor is befejezheti itt, ha visszavonják a működési engedélyt? Tehát 2020 tavaszától szűnne meg itt az oktatás?
Kicsit több időt ad a törvény, mert számoltak a doktori képzésben részt vevőkkel is. A jogalkotó úgy gondolkodott, hogy elég időt ad az ő kifutásukra is, csak azzal nem számolt, hogy az amerikai doktori képzés hosszabb, mint a magyar. Vagyis az az idő, amit meghatározott, nem elég arra, hogy a mostani elsőéves doktori hallgatók befejezzék itt a tanulmányaikat. Nekik már külföldön kellene ezt megtenniük.
Ugyanakkor, nem tudom,
lehet, hogy a fantáziám hiánya, de még mindig nem tudom elképzelni, hogy visszavonják a CEU működési engedélyét,
miután a korábbi nyilatkozatok fényében, amennyiben van amerikai partner, folyik ott oktatási tevékenység, akkor ennek a meglehetősen abszurd új törvénynek is megfelelünk. Elképesztő erőfeszítéseket tettünk ezért.
Én azt gondolom, hogy Bécs számunkra nagy lehetőséget fog jelenteni, és rendkívül hálásak vagyunk a bécsieknek, de az ottani oktatás alapvetően kiegészíteni fogja az itteni kampuszunkat.
Bécsben mikor indulhat a képzés? Hiszen ezek szerint akár arra is szükség lehet, hogy már jövő ősszel kezdődjön.
Ha kell, már jövő ősszel indulhat. Mint amerikai egyetem, jogunk lesz beiskolázni a diákokat, ha minden kötél szakad. Mi hosszú távon képzeljük el a jövőnket, vagy az egyetem egyik részének a jövőjét Bécsben, kapcsolódni kívánunk az osztrák felsőoktatási rendszerhez is. Az ehhez vezető út hosszabb időt fog igénybe venni, de megoldható.
A CEU eddig is a híd szerepét töltötte be az európai és az amerikai oktatás között, szeretnénk ezt a továbbiakban is megtartani.
Nyilván a szívünkhöz legközelebb álló küldetés az lenne, hogy Magyarországot bekapcsoljuk ebbe a vérkeringésbe. Rendkívül elkeserítő lenne, ha Magyarországot ebből ki kellene hagyni. Remélem, nem kerül rá sor.
Az egyetemnek rengeteg kutatási megállapodása van a Magyar Tudományos Akadémiától kezdve sok más műhelyig. Ha jól tudom, ezek sok pénzt hoznak, mert külső források finanszírozzák. Ha költözni kell, mi lesz ezekkel a megállapodásokkal?
Ez kutatásonként, projektenként dől majd el. A CEU valóban rendkívül sikeres volt külföldi pénzek Magyarországra hozatalában, és ezeknél nem arról van szó, hogy amikor mondjuk mi egy Európai Kutatási Tanács (European Research Council) pályázatot elnyerünk, akkor azzal bármit is csökkenne magyar egyetemek esélye, ez pluszban jön.
Figyeltünk arra is, hogy magyar állami forrásokat ne használjunk. Ezzel kapcsolatban is
vannak teljesen hamis állítások a sajtó bizonyos részében,
amik arra utalnak, hogy az egyetemünk magyar költségvetési forrásokból is működik valamilyen régi privilégiumból fakadóan. Ez nem igaz.
Minimális összeg érkezik a Közép-európai Egyetemre, tehát a magyar tagozatunkon, tanuló néhány PHD-hallgató ösztöndíjaként. Ez sokkal kevesebb, mint az 1%-a a költségvetésünknek.
Tehát mi anyagilag csak hozzáadtunk a magyar felsőoktatáshoz, kutatáshoz. Ennek egy része, amennyiben költöznünk kell, biztosan elvész Magyarország számára. Hogy pontosan mekkora része, azt nem tudom, attól függ, hogy az adott szerződések hogyan íródtak meg.
Mekkora a magyar diákok aránya az egyetemen?
Egyötöde a diákjainknak magyar. Ez egy olyan egyetem, amely egyrészt nagyon nemzetközi, mert a világon is nagyon kevés olyan van, ahol a diákok 80%-a külföldi, másrészt viszont az itt tanuló különböző nemzetiségű diákok között a magyarok vannak a legtöbben. Tehát, ha van nemzet, amely elsősorban az előnyeit élvezi a CEU által nyújtott szolgáltatásoknak, az a magyar.
Ez igaz a tanárok tekintetében is, 40% magyar köztük. Mondhatni, hogy furcsa, hogy a tanárok többsége külföldi, másrészt viszont a magyarok vannak a legtöbben köztük.
Sok más kapcsolatunk is van a magyar társadalommal. Például a könyvtárhasználóinknak a többsége nem CEU-s magyar. Tehát miközben van egy nemzetközi karaktere az egyetemnek, számos tekintetben bekapcsolódott a magyar társadalomba, annak hasznára van, ezért is lenne abszurd és irracionális, ha ki lenne szorítva.
Milyen következményei voltak eddig az immár egy éve tartó bizonytalan időszaknak? Látszik valami például a jelentkező diákok számában? Vagy volt esetleg olyan oktató, akit nem tudtak megnyerni az egyetemnek?
Összességében nem csökkent a jelentkezők száma, pedig nagyon tartottunk tőle. Különösen örülök, hogy magyar diákok is ugyanolyan számban jelentkeztek, mint korábban. Ugyanakkor kaptunk olyan leveleket is, amelyben leírták diákok azt, hogy mégsem jönnek, mert nem látják, hogy ebből mi lesz. Azt gondolom, hogy
jövőre, ha nem változik a helyzet, akkor már a számokon is meglátszana, hogy nem stabilizálódott az egyetem helyzete.
A tanárokat tekintve, nálunk az állásokat kompetitíven töltik fel. Gyakran van az, hogy Ausztráliából, Kanadából, a világ különböző részeiről jelentkeznek tanárok, egy részüket meghallgatjuk, meghívjuk. Volt rá példa, hogy valaki azt írta az állásajánlatra, hogy egyelőre nem jön, mert családja van, és szeretné tudni, mi lesz ebből.
Ezekre az állásokra is szerencsére elképesztő számban jelentkeznek, most a Politikatudományi Tanszéken, ahol én dolgozom, volt egy álláshirdetés, és hatvanvalamennyi, magasan kvalifikált jelentkezőnk volt. Tehát annak ellenére, hogy konkrét esetekben megtörténik az, hogy az elsőnek választott jelöltünk nem fogadja el az állást, nem látom azt, hogy bármelyik programunknál baj lenne. Nyilván, ha hosszú távon folytatódik a bizonytalanság, előbb-utóbb itt is meglátszik majd.
Az utolsó kérdésem visszakanyarodna a legelsőhöz. A sajtó bizonyos részében gyakran vádolják azzal az egyetemet, hogy „Soros-katonákat” képez. Mit gondol erről?
Már maga ez a kifejezés is értelmezést igényelne. Most próbálom komolyan venni, miközben tudom, hogy az egész mögött semmi nincs, ez egy politikai szlogen, ami egyes spin doctorok, kampányt irányító, meglehetősen gátlástalan figurák fejében megszületett, és az égvilágon semmilyen alapja nincs.
De próbáljuk meg tényleg komolyan venni. Az egyetem megtestesít összességében egy nyitott, liberális szellemiséget, már eleve abból fakadóan, hogy ez egy nemzetközi egyetem, hogy akik létrehozták, azok olyan, többnyire a kelet-európai antikommunista ellenzékhez tartozó értelmiségiek voltak, akik szerették volna, ha a régió felzárkózik és az itteni népek közti feszültségek oldódnak.
El tudom képzelni, hogy ez a szellemiség valakinek nem tetszik politikailag. De
azt gondolni, hogy ebből „Soros-katona” képzés fakad, abszurd.
Mondok egy példát: felveszünk valakit a matematika tanszékre, és megkérdezzük, hogy egyetért-e Soros György bármelyik gondolatával, akár a bevándorlással kapcsolatban. Mindenki elnevetné magát.
Ahhoz, hogy mi sikeresen szerepeljünk nemzetközi téren, az a feladatunk, hogy olyan diákokat képezzünk, akik színvonalas folyóiratokban publikálnak, akik olyan kutatási teljesítményt tudnak felmutatni, ami által jó állásuk lesz a világ bármely országában. Az, hogy ki mennyire tudja ezeket teljesíteni, nyilván nem függ attól, hogy milyen ideológiai vagy pártpolitikai meggyőződése van.
Számos olyan embernek volt és van kapcsolata az egyetemünkkel, akik jobboldali kormányokban dolgoztak vagy dolgoznak. Ez természetes. Ha megnézi valaki, hogy kiket hívunk meg előadni, akkor látja, hogy radikálisan konzervatív előadóink is voltak, mint mondjuk Roger Scruton, de mások is.
Nekünk fontos az, hogy sokféle nézet megszólaljon.
Lehet, hogy kifejezetten diktatúrát támogató szellemiségű emberek ritkán fordulnak meg itt, lehet, hogy mindenki, aki a CEU közösségének tagja, valamilyen módon támogatja a demokrácia alapelveit, a toleranciát, és így tovább, de nem foglalkozunk a hallgatók vagy oktatók politikai, ideológiai irányultságával. Nagyon élénk közéleti viták vannak az egyetemen, miközben a fókusz, sajnos vagy szerencsére, a tanuláson van.
Sokan furcsállották, hogy bár Márki-Zay Péter Hódmezővásárhely független polgármester jelen volt a tegnapi budapesti tömegben a Kossuth téren, nem ment fel a színpadra, hogy onnan szóljon az emberekhez, az üzenetét mással olvastatta fel. Most maga ad választ a miértre.
Ezt saját Facebook posztjában tette a szimbolikussá vált hódmezővásárhelyi időközi polgármester választás győztese, aki megmutatta, hogy az ellenzék összefogásával igenis leváltható a Fidesz embere. Mint írja, Hódmezővásárhely polgármesetereként nemcsak fideszes, de ellenzéki barátai is úgy érezték, hogy túl sokat foglalkozott az országos politikával. Az ellene helyben megindult lejáratókampány miatt elsősorban a városért végzett munkájával, a rövid idő ellenére is látványos eredményeikkel szeretne a híradásokba bekerülni.
BÉKE és SZERETETKereszténységből is példát mutat ateista barátom alábbi összefoglalója a tegnapi tüntetésről. Bár a…
„A tüntetést lelkes független fiatalok szervezték, felkérésüket teljesen visszautasítani nem akartam, kompromisszumos megoldás lett írásom felolvasása.”
Márki-Zay a levelében a többi között arról szólt, hogy le kell vonnunk a tanulságokat, és el kell kezdeni építkezni.
AZ EGYMÁSSAL MARAKODÓ ELLENZÉKIEK BUKÁSRA VANNAK ÍTÉLVE
– fejtette ki. Ahogy Vásárhelyen, úgy az egész az országban is a legfontosabb, hogy fogjon össze mindenki, aki demokráciában, jogállamban és Európában akar élni. „A választás megmutatta, hogy mi vagyunk többen. Fogjunk össze, ne tűrjük el a jogtiprást.”
A szabadság kis köreinek megalakítására buzdított, mint írta, az önkényuralom legfőbb ellenfele az egységes szervezett ellenzék. „Az internetadót és a vasárnapi boltzárat is meg tudtuk akadályozni, ebben a rendszerben is lehet győzni” – szögezte le hozzáfűzve: népszavazásokat kell kicsikarni, elsőként azzal a céllal, hogy elérjük a csatlakozásunkat az Európai Ügyészséghez.
Nem is tudom, sírnunk, vagy inkább nevetnünk kellene azon, amit a Vasárnapi újság című rádióműsorban Rogán miniszter beleböffentett a mikrofonba. A fideszesek szokásos nyeglesége, a győztes kevélysége diktálhatta neki, amikor azt merte mondani százezer ember – főleg fiatal – tüntetésére, hogy az nem több bolhacirkusznál.
Azon már meg sem akad az ember, amikor kijelenti valamelyik kormányzati „halljakend”, hogy ezt a bolhacirkuszt az az amerikai aggastyán szervezte, aki képtelen belenyugodni ott a nagy tenger túlsó partján abba, hogy elvesztette a magyarországi választásokat. Szinte látom lelki szemeim előtt, ahogyan a kormánypárti „igazmondók” azon törik a fejüket, hogyan tegyék a rájuk szavazó, naiv, félre tájékoztatott, falusi köznép számára a legjobban kézzel foghatóvá a maguk verzióját: akik néhány nappal a választások után újabb választás követelésével masíroznak a fővárosi utcákon, azok egytől egyig a nemzet – fogalmazzunk finoman – naiv ellenségei.
Ellenségei a nemzetnek, mert nem akarnak ismét abban az egypárti rendszerben élni, amelyben a parlamenti kétharmad tévedhetetlenül megmondja, mi az ország érdeke. Lázadnak, tüntetnek, pedig már a pártatlan választási bizottság is kihirdette a párviadal eredményét: Orbán vitéz legyőzte a távoli, gonosz hétfejűt, amely ennek ellenére a még a megmaradt egy-két fejével (százezer tüntető képében) tüzet okád a nép kivont karddal hadakozó fiára. Aki azonban nem hagyja magát, és ettől még egy újabb érvet kap a tarsolyába, hogy amilyen gyorsan csak lehet, elfogadtassa a parlamentben a Stop Soros! címen elhíresült törvénycsomagot.
Olyan négy év vár ránk, amikor az ország nagyobbik fele ismét csak a pálya széléről nézheti, milyen sorsot szánnak neki. Legfeljebb torkaszakadtából bekiabálhat a játékosoknak, de azok aligha figyelnek majd a kibicekre. Szidhatja a közönség a bíró anyját is, addig, ameddig az őrzővédők ki nem vezetik a lelátóról a hangadókat.
Alighanem tényleg igaza van Rogán miniszternek, amikor lenézően nyilatkozik a tüntetésekről, mert minden, ami nem illik bele a fideszes világképbe, nem több a politika hangadói szemében jelentéktelen senkik cirkuszolásánál. Abban is igaza van, akárhányan, akárhány szombat délután kiabálnak majd a parlament ablakai alatt, a jól szigetelt termekbe úgysem hallatszik be az új választást követelők ricsaja.
Budapest nem Pozsony, Orbán nem Fico. Nálunk megbüntetheti a választási bizottság a miniszterelnököt, az legfeljebb szemrehányást tesz Patyi elnöknek, aki alázatosan esdeklik a bocsánatáért. A Kúria kimondhatja, hogy bizonyos kormányzati hirdetések törvénysértőek és el kell távolítani azokat, ám a kormány és a kormányzat propaganda szócsövei vállat vonnak, a plakátok maradnak. Mi történik? Semmi. Oszt jó napot!
Az egész csak bolhacirkusz. Ne is tessenek odafigyelni!
A Demokratikus Koalíció megtámadja az összes olyan választókerület eredményét, ahol jelöltjei indultak, de a hivatalos eredmény alapján nem nyertek. Ez 40 körzetet jelent.
A Demokratikus Koalíció 40 választókörzet eredményét támadja meg, ezekben új választást követel. Többféle szabálytalanságokat tapasztalt a párt az elmúlt hét vizsgálódásai során. Például több szavazólap volt az urnákban, mint ahány szavazatot leadtak, emiatt megsemmisítették a szavazatok jelentős részét. De volt olyan szavazókör is, ahol tévesen rögzítették az eredményeket, s mindkét jelenség elsősorban az ellenzéki pártokat és jelölteket sújtotta.
Azon túl, hogy a határon túliak névjegyzéke nem nyilvános, ezért a kettős állampolgárok akár többször is szavazhattak, több jelentés érkezett arról is, hogy egyes lakcímekre nagy számú, egyes esetekben több mint száz választó volt bejelentve nyilvánvalóan fiktív módon.
Ezek a tények összességében aláássák a választási folyamatba vetett bizalmat, és kétségessé teszi a választások eredményét minden választókerületben.
A DK szerint nincs kis csalás és nagy csalás, csak csalás van, ezért a választások megismétlését követeli minden érintett körzetben.
A tegnapi tüntetés olyan volt, mint egy társadalomtudományi orgia. Szociológusok, szociálpszichológusok és politológusok sokáig fognak még beszélni róla.
Mindenféle életkorú (de leginkább 20 és 40 év közötti), rangú, rendű és legfőképpen szubkultúrájú – rasztától kopaszon át emósig mindent láttam – ember jókedvűen és békésen beszélgetve araszolt Budapest belvárosában. Szürreális élmény volt, amikor öltözködésük és a rajtuk lévő szimbólumok alapján jobbikosnak látszó emberek két kifejezetten idős, bottal sétáló, hajlott hátú nénikéről – elnézést a nénike szóért, de tényleg így néztek ki egymás kezét fogva – kifejtették, hogy „nézzétek milyen cukik”!!!! Ahogy egy kiváló kollégám találóan megfogalmazta: Ma este komplett szubkulturális falak dőltek meg.
Eltekintve a tömeg összetételétől, összetettségétől és egyedülálló rétegzettségétől, ami önmagában üzenetértékű, van az eseménynek egyéb néhány tanulsága.
Óriási tömeg jött össze. Akkora tömeg, amely a „nem Fidesz” oldalon teljesen szokatlan, egyedülálló. Az emberek úgy érezhették, hogy az elmúlt hét frusztrációját, csalódottságát valahogy le kell vezetni. És nem a szokásos, eddig jellemző, sírva vigadó, magányos gyász-utat választottak, hanem azt, hogy egy óriási közösségben, egy alapvetően békés, de haragos tömegben próbálják saját elveszett illúziójukat megtalálni. A közösséget választották az otthon négy fala helyett. Ez egy ma még beláthatatlan következményekkel járó újdonsága a tegnapi napnak. A Fidesz legnagyobb előnye ugyanis épp ez: van egy hosszú évek, évtizedek alatt felépített közössége, ami erőt és megkérdőjelezhetetlen támogatottságot ad neki.
A tiltakozás másik erénye, hogy nem volt pártellenes. Az a fajta – számomra teljesen értelmezhetetlen – korábbi gyakorlat, hogy a pártok tartsák magukat távol a politikai (!) tiltakozásoktól, most hiányzott, sőt kifejezetten üdítő volt látni a különböző, egymással békésen megférő politikusokat és híveiket.
A tiltakozás ugyan nem volt pártellenes, de a jelenlegi ellenzéki pártokkal szemben fogalmazta meg önmagát. A parlamentbe jutott pártok nevei egyszer sem hangzottak el, en bloc kezelték őket, erősen negatív felhangok mellett. A tömeg egyetértően morajlott, tapsolt, pfujolt, ahogy éreztem, elfogadta az ellenzék egyként történő kezelését. Egészen egyértelmű üzenetként fogalmazódott meg, hogy a parlamenti ellenzéki pártok együtt lépjenek fel, egységesek legyenek. Nincs Jobbik, nincs MSZP, nincs LMP, nincs DK. Orbán ellenzéke van – a tüntetők szerint. Ebben az értelemben tehát összenőtt, ami összetartozik.
A másik újdonság, hogy a vidéki Magyarország fontos toposzként szerepelt a szónoklatokban. Mintha két Magyarország lenne, és az utcán lévők, illetve a pártok, csak az egyiket ismernék. A legfontosabb üzenet az volt: ismerjük meg a másik Magyarországot! – mindannyian, de leginkább az ellenzéki pártok, és adjunk közös választ a másik Magyarország súlyos problémáira. A várttal szemben, nem volt tehát Budapest ország vs vidéki ország harc, hanem az országegyesítés igényével léptek fel a szónokok.
Újdonságként hatott, hogy a szónokok nem a szokásos civil cselekvési lépéseket hangoztatták, pl. „szervezzünk kis köröket”, vagy „fogjuk meg egymás kezét és cselekedjünk együtt”, esetleg „nyomtassunk szamizdat újságokat”, hanem két fő feladatot osztottak ki a tömeg számára. 1. védje meg a tömeg erejével az alkotmányos intézményeket, ha újabb fenyegetés érné őket; 2. bírja rá az ellenzéket a valódi ellenzékiségre.
Kétségtelen azonban, hogy a tömeg a kormányellenes mondatokra rezonált a legjobban. Nem annyira a szokásos Orbán takarodj!, hanem érdekes módon, a Diktátor! volt a legtöbbet és leghangosabban kiabált rigmus. A tömeg elszántsága, mérge megvan, azonban nincs, aki egy mederbe terelje, összegyűjtse és irányítsa a tömeg erejét. Mindaddig, amíg ez így van, amíg nincs, aki 2,5 millió ember akaratát képviselje, addig a tüntetés pusztába kiáltott szó, tényleg csak lélekápolás. Egy hét múlva már kevesebben lesznek, két hét múlva még kevesebben, 1 hónap múlva pedig az egész már csak egy emlék lesz. A szokásos fellángolás.
Végül egy élesebb kritikai gondolat. A szervezők nem álltak a helyzet magaslatán. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy „Ami elromolhat, az el is romlik”! Tudom, hogy ennyi ember mozgatása nem egyszerű feladat, rengeteg pénz és sok önkéntes szervező kell hozzá, de ha volt az emberekben elégedetlenség, akkor ezen a téren mindenképpen. Majd 1 órát álltunk az Operaház előtt úgy, hogy senki nem tudott semmit. Az internet összeomlott, így a tömeg önmagát szórakoztatta. Később a szervezők nem kérték elégszer, sőt egy idő után egyáltalán az óriási tömeget, hogy legyen kedves széthúzódni a Kossuth tér nyugati és keleti oldala felé, így az Alkotmány utca torkolatában álldogált mindenki. A ledfal hol működött, hol nem, a katartikus momentumok időszakában például pont nem. A szónokok helyenként kritikán aluliak voltak, és az volt az érzésem, hogy nem egyeztették egymással a mondandójukat. Szóval a szokásos szervezési amatörizmus, ami kár, mert ad egy rossz szájízt az egyébként lélekemelő rendezvénynek.
Nem sikerült fordítani sehol sem a billegő körzetekben – derül ki az Országos Választási Iroda által vasárnap hajnalra közzétett, a voksok 100 százalékát feldolgozó eredményekből. A vártnál tovább tartott, de megvan a külképviseleteken leadott mintegy 50 ezer, illetve az átszavazók mintegy 200 ezer voksának a feldolgozása, de végleges eredmény még nincs. Még van ugyanis lehetőség jogorvoslatra.
30 990 szavazatot kapott a Fidesz-KDNP jelöltje Csenger-Zalán Zsolt Pest megye 02.számú egyéni választókerületében (Budakeszi) – az ellenzék közös indulója, az LMP társelnöke és miniszterelnök-jelöltje Szél Bernadett pedig 30 694-et. Így a szavazatok 0,42 százalékával győzött a kormánypárti jelölt.
Forrás: NVI
A 109 egyéni választókerületből 91-ben a Fidesz-KDNP pártszövetség jelöltje nyert, 8-ban az MSZP-Párbeszéd szövetség, 3-ban a DK, 1-1-ben a Jobbik, az LMP, illetve az Együtt jelöltje szerzett mandátumot, valamint 1 független jelölt is bejutott a parlamentbe.
Országos listáról a Fidesz-KDNP 42, a Jobbik 25, az MSZP-Párbeszéd 12, az LMP 7, a DK 6 képviselőt küldhet az Országgyűlésbe. A Magyarországi Németek Országos Önkormányzata pedig 1 kedvezményes mandátumhoz jutott (ő a Fidesz embere).
Forrás: NVI
Az új Országgyűlésben így a Fidesz-KDNP-nek összesen 133, a Jobbiknak 26, az MSZP-Párbeszédnek 20, a DK-nak 9, az LMP-nek 8, az Együttnek és a német önkormányzatnak 1-1 képviselője lesz, és 1 független jelölt is bejutott.
Ami a jogorvoslati lehetőségeket illeti: az egyéni választókerületi eredmény ellen kedden 16 óráig lehet fellebbezést benyújtani az NVB-hez – írja az MTI.
A szavazatok újraszámlálására kis szavazatkülönbségre hivatkozva nincs mód, az csak akkor lehetséges, ha a szavazatszámláló bizottság nem a jogszabályoknak megfelelően járt el a számolásnál.
Fellebbezni lehet a szavazóköri eredményt megállapító döntés törvénysértő voltára, illetve a szavazóköri eredmények összesítésére és a választási eredmény megállapítására vonatkozó szabályok megsértésére hivatkozva. Például törvénysértés lehet, ha valamelyik szavazatszámláló bizottság rosszul számlálta össze az egyes jelöltekre leadott szavazatokat vagy például érvényesnek fogadott el érvénytelen voksot. Szintén lehet fellebbezni, ha az oevb rosszul adja össze a beérkezett szavazóköri jegyzőkönyvekben szereplő számokat vagy elírja az egyik számot.
A fellebbezés elbírálására három napja van a Nemzeti Választási Bizottságnak, azaz jövő péntekig, április 20-áig kell döntenie.
Ha a fellebbezés elbírálása csak a szavazatok újraszámlálásával lehetséges, erre hat nap áll rendelkezésére, azaz a határidő április 23.
Az NVB határozata elleni bírósági felülvizsgálati kérelem benyújtására három nap áll rendelkezésre, és a Kúriának ugyancsak három napja van a kérelem elbírálására.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
