Az azonban biztos, hogy olyanok is ölték meg Radnótit, Rejtő Jenőt, Karácsony Benőt, Szerb Antalt, Anne Frankot, Benjamin Fundoianut/Benjamin Fondane-t, és számtalan más neves és névtelen embert (hangsúly az emberen!), akik ma siratják őket, de ma is belevinnének bennünket bármilyen őrültségbe – írja Demény Péter a Transindexen.
A szerző egy felvetéssel kezdi a cikket: „Ezt mondta a dollárpapa?”, „Soros Gyuri faházacskája”, „a zsidólibsi összeesküvés” – ilyeneket olvas és hall az ember manapság. Hiszen még Liviu Dragnea is Sorosra mutogatott, amikor sarokba szorították.
Demény Péter megállapítja: az önfeledt zsidózás bármikor katasztrófához vezethet. Hiszen máris a kézivezérlés világában élünk, amikor sokan gyűlölik Sorost, holott tegnap még azt sem tudták, ki ő, sokan vicsorognak a CEU-ra, holott tegnap még azt sem tudták, hogy ez az intézmény a világon van, őrjöngenek a menekültek ellen, pedig egyetlen menekültet sem láttak, azt hiszik, Nyugat-Európában minden sarkon egy ember ölelkezik egy disznóval, és legszívesebben kiirtanák a hajléktalanokat. És hogy más területről is emlegessek példákat (miközben minden terület „emberi terület”), Kassákra haragszanak, aztán most már Ady Endrére is.
Demjén szerint „krokodilkönnyekkel siratják Radnóti Miklóst, és idézik a verseit a Tétova ódától az Erőltetett menetig és a Razglednicáktól a Levél a hitveshez címűig. Csak azt ne higgyék, hogy az az egykori, hetvennégy évvel ezelőtt megtörtént borzalom ’véletlen’ volt, vagy hogy egy nagyhatalom kellett hozzá.”
Demjén ezt követően megállapítja: amíg a Soros- meg a CEU-ellenességben is van antiszemitizmus bőven a puszta ostobaság mellett, addig az ember vissza merészel következtetni, és valami fordított prolongálással azt mondja: lehet, hogy Radnótit nem gyűlölték, a gyűlölet viszont ott lógott a világ felett, és amikor lezúdult, nem válogatott. Különben az sem mentség, ha pont Radnótit nem gyűlölték: akkor ugyan miért is volt igényük a gyűlöletre, és most miért van?
