Polonius

77%-ról 81%-ra nőtt az Európai Unió részaránya a magyar exportban 2010 óta. Ugyanebben az időszakban Észak Amerika – USA, Kanada, Mexikó – részaránya 3%-ról 5%- ra nőtt. Vagyis a Nyugat korábban is meghatározó súlya tovább növekedett a nemzeti együttműködés rendszerének idején. Ázsia súlya a magyar exportban 7%-ról 5%-ra süllyedt.

Miben nőtt Ázsia jelentősége? A külföldi tőkeberuházásokban: 3% volt a részesedés 2010- re, és ez mára 10%-ra emelkedett. Tegyük hozzá, hogy ez is a nyugati exportot növelte hiszen az ázsiai cégek nem a 10 millió alatti magyar piacra termelnek hanem az Európai Unió 450 milliós piacát veszik célba. Orbán Viktornak már csak emiatt is kétszer meg kell gondolnia: kivezeti-e Magyarországot az Európai Unióból?!

A keleti nyitás fedőszöveg volt, de elveszítette az értelmét

Orbán Viktor már a kilencvenes években észlelte, hogy az USA leírta Magyarországot, és ezért a nagy német álomhoz csatlakozott, melyet Bismarck nyomán Kohl kancellár hirdetett meg, utána pedig Schröder és Merkel is folytatott.

A komplementer jelleg volt a nagy német álom lényege: a korszerű német technológia találkozása az orosz nyersanyagokkal és az olcsó kínai munkaerővel.

A Volkswagen már az ötvenes években gyárat nyitott Sanghajban, és ma már több autót gyárt és értékesít Kínában mint Németországban. Oroszország Németország fő energia ellátójává vált, Kína pedig az elsőszámú kereskedelmi partnerré. Schröder német kancellár a Gazprom egyik vezetője lett Oroszországban. Washingtonban is felfigyeltek erre, és megvétózták a nagy kontinentális együttműködést. 2021-ben az Egyesült Államok stratégiai ellenfélnek nyilvánította Kínát és Oroszországot. Putyin agressziója Ukrajna ellen végképp betette a kaput a nagy kontinentális együttműködésnek. Szimbolikusan felrobbantották az Északi Áramlat tengeralatti gázvezetéket – minden bizonnyal az USA jóváhagyásával. Macron elnök az Európai Unió nevében még megpróbált fellépni Európa szuverenitása mellett miután az USA tilalma ellenére Pekingbe látogatott, de a francia elnök belpolitikai helyzete annyira meggyengült, hogy kénytelen volt beállni a sorba. Ugyanez történt Scholz német kancellárral is. Orbán Viktor magára maradt a kontinentális együttműködés gondolatával, melyet az USA elfogadhatatlannak tekint. Ebben minden bizonnyal egyetért Donald Trump és Kamala Harris.

Van-e B terve Orbán Viktornak? Arra bevallottan nincsen, hogy mihez kezd, ha nem Trumpot választják meg az Egyesült Államokban.

Mi lesz, ha Trump jön? Az ex elnök 2016-ban is mennydörgött Kína ellen, de azután megpróbált megállapodni a kínai vezetőkkel. Miután ez nem sikerült , megindította a kereskedelmi háborút, melyet Biden elnök fokozott. Például 100%-os büntető vámot vetett ki az elektromos autókra. Most pedig szankciót vezetett be olyan kínai cégek ellen, melyek Washington megítélése szerint támogatják Oroszország Ukrajna elleni agresszióját. Pekingben válasszal fenyegetőznek, de kivárnak, mert számukra mindenképp fontos a megegyezés. Az oroszokkal ellentétben Kína a gazdasági fronton akarja legyőzni az Egyesült Államokat az olcsó és hatékony munkaerejével. Kína már ma is a világ legnagyobb kereskedője.

“Hagyd abba Vologya!”

A hírek szerint erre figyelmeztette Hszi Csin-ping elnök Kazanyban a BRICS csúcstalálkozón Putyin orosz elnököt, aki már több mint két éve folytat egy megnyerhetetlen háborút Ukrajnában. A kínaiak ezalatt az idő alatt teljesen elfoglalták az orosz piacot, és alaposan kihasználják Oroszország szorult helyzetét: Magyarországgal ellentétben ők valóban olcsóbban kapják az orosz energiát. Ettől függetlenül

Peking számára százszor fontosabb az amerikai kapcsolat mint Putyin Oroszországa, amelynek sem a gazdasága sem a hadserege nem hatékony.

Azzal, hogy Putyin ráfanyalodott Észak Korea katonáira és fegyvereire, az egész világ előtt igazolta ukrajnai vállalkozásának szánalmas kudarcát.

Kína viszont békét akar, mert a háború nem tesz jót a biznisznek, és erősíti Washingtonban és Brüsszelben azokat az erőket, amelyek a keleti nyitás ellen vannak. Márpedig Kínának a nyugati nyitás létfontosságú, mert semmiképp sem akar abban a zsákutcába belemasírozni mint Putyin, aki elvágta magát a Nyugattól. Orbán számára is tanulságos lehet Peking és Moszkva látványos különbsége: az egyik szakít a Nyugattal, a másik viszont mindent megtesz, hogy ezt elkerülje. A kínaiak ezzel a pragmatikus politikával látványos eredményeket értek el a gazdaság fejlesztésében, és Oroszország példája is azt igazolja a számukra, az elzárkózás a globális gazdaságtól előre megjósolható kudarcot jelent. Kína kipróbálta ezt a kulturális forradalom idején – 1966-76 – amikor az évtizedes elzárkózás eredményeképp kisebb lett az ország GDP-je mint amikor belekezdtek a politikai harcokba, amelyek anarchiához és gazdasági visszaeséshez vezettek.