Ungár Péter LMP-s politikus szerint megbukott az eddigi ellenzéki politika, váratlant kell húzni, és ez a mértékletesség. Szerinte a diktátorozás nem vezet sehova, a „hangos kiabálással” az ellenzék a Fidesz szavazóit is minősíti, és inkább ki kell nevetni a hiszterizálást.
Ön mit gondol erről? Szavazzon!
A CEU közleménye szerint az egyetem arra kényszerült, hogy augusztus 24-ével, azonnali hatállyal felfüggessze a regisztrált menekülteknek és menedékjogot kérőknek meghirdetett OLIve oktatási programjait, valamint a közép- és dél-európai migrációs politika kutatására meghirdetett, EU által finanszírozott Marie Curie ösztöndíját.
Mint írják,
A CEU adótanácsadói szerint ugyanis lehetséges, hogy a törvény értelmében az egyetemnek 25%-os különadót kellene fizetnie a programok után. Amíg a törvényi és adózási feltételek nem tisztázódnak, a CEU felfüggeszti a programokat.
A CEU a közleményben hangsúlyozza, hogy az OLIve programok
Mint írják, büszkék a programban végzett munkájukra és az európai menekült és migrációs folyamatok terén végzett kutatásaikra, és mindent megtesznek, hogy ezt a munkát a jövőben is folytathassuk.
Arról, hogy különböző civil szervezetek hogyan reagáltak a törvényre, itt olvashatnak. A kormány CEU elleni hadjáratával is többször foglalkoztunk már, változás egyelőre itt sincs: a kormány az amerikai nyomás ellenére sem írta alá a megállapodást New York Állammal, amely biztosítaná az egyetem további budapesti működését.
A Lokál szerint „Gyurcsányék a törvények kijátszására buzdítják a Soros-szervezeteket”
„Gyurcsányék nyíltan a törvények kijátszására buzdítják a bevándorlást támogató szervezeteket – Reagálás Varju László (DK) nyilatkozatára
A baloldal változatlanul bevándorláspárti és a magyar emberek helyett a Soros-szervezeteket védi. A Soros-szervezetek azért dolgoznak, hogy Európát bevándorlókontinenssé, Magyarországot pedig bevándorlóországgá tegyék, a Soros-adó azonban újabb védelmet ad az országnak a kerítés, a jogi határzár, a Stop Soros törvénycsomag és az alkotmánymódosítás mellett. A bevándorlási különadó befizetésre kötelezi azokat a szervezeteket, amelyek a bevándorlást segítik. Elképesztő, hogy Gyurcsányék nyíltan a magyar törvények kijátszására buzdítják a Soros-szervezeteket.”
A Magyar Idők egyik szerzője az ellenzékről „elmélkedik”, kis irredenta megjegyzéssel
„Az ellenzéki pártoknak nincsenek se világos, se homályos üzeneteik, a színvakságot és az igazságot letagadó ideológiájuk, a liberalizmus a világ minden táján csatákat, de inkább háborúkat veszít, képviselőik pedig bátortalanul és reményt vesztetten, szégyellősen dadogva, egy leszidott és két hét szigorított szobafogsággal megfenyegetett kisgyerek módjára nyilatkozgatnak Rónai Egonnál a nagy semmiről.
Az áprilisi választási kampány fő üzenetei – romokban a négymillió koldus által lakott ország, az „oktatásegészségügy” végnapjait éli, a gazdaság helyzete meg egy közép-afrikai ország állapotát idézi – jobb társaságokban már csak nevetség tárgyát képezik, részint mert képtelenség akár egy törülközőnyi helyet is találni a Balatonnál, részint mert a horvátok tengerpartját, az elmúlt nyarak idegenforgalmi statisztikáit és saját tapasztalataimat figyelembe véve békésen, ám roppant határozottan sikerült – nekünk, magyaroknak – visszafoglalnunk, az oktatás anyagi terhei alatt görnyedező fiatalokról nem is beszélve, akik a legmenőbb, egyúttal a legdrágább zenei fesztiválokon mulatnak, majd támogatják haza egymást a hűvös nyári hajnalokon, ahelyett hogy a diktatúra elleni harc programpontjait dolgoznák épp ki.”
Az Origo egy szélsőjobbos tüntetés után Németország összeomlásáról, Angela Merkel bukásáról fantáziál
„Csak idő kérdése volt, hogy mikor robban az elhibázott német bevándorláspolitika okozta feszütség. Az elmúlt hónapokban egyre több súlyos bűncselekményt követtek el a migránsok az országban. Mostanra már teljesen világos, hogy a német hatóságok képtelenek kezelni a helyzetet.Időközben a német politikai térkép is radikálisan átalakul. Angela Merkel pártja mára a lélektani 30 százalék alá zuhant, baloldali koalíciós társa pedig szélsebesen halad a kispárti lét felé. A bevándorlásellenes erők hónapról hónapra erősödnek. (…)
A tartományban egyébként jövőre választást tartanak, és látva a kormánypártok nehéz helyzetét, augusztus közepén Merkel Drezdába látogatott, ahol nem éppen szívélyesen fogadták. A német himnuszt énekelve, a trikolórt lobogtatva és bűzös vajsavat tartalmazó néhány ampullát dobálva tüntetett a Pegida (Hazafias európaiak a Nyugat iszlamizációja ellen) és a bevándorlásellenes AfD több száz szimpatizánsa a kancellár ellen, aki újraválasztása óta egyébként először látogatott Szászországba. (…)
A számok azt mutatják, hogy indokolt lenne Merkelnek lemondania, mivel a tavalyi Bundestag-választások óta a CDU–CSU közel öt százalékponttal gyengült, és támogatottsága a 30-35 százalékból tartósan a 30 százalék alatti sávba süllyedt – erről már Kiszelly Zoltán beszélt.”
(Azt már mi tesszük hozzá, hogy Angela Merkel a második legnépszerűbb politikus, a migrációs vitával a bevándorlásellenes bajor Horst Seehofer bukta a legnagyobbat.)
A 888-nak nem tetszik, hogy a Facebookon nem lehet népirtásra buzdítani
„Az ENSZ csettint, a Facebook ugrik és cenzúráz
Azonnal letiltotta a Facebook a mianmari katonai vezető oldalát a New York-i világszervezet elmarasztaló jelentése után. Min Aung Hlaing bűne az volt, hogy a balliberálisok által az egekig marasztalt rohingyák elleni cikkeket és bejegyzéseket osztott meg.”
Központosítaná a kormány a médiabirodalmát a 444 információi szerint. Azt írják: megszűnnek a párhuzamos tulajdonlások, a legtöbb médium egy holdingba kerül, Liszkay Gábor irányítása alá.
A portál szerint a G-nap után azért épült több lábra a rendszer, hogy ne fordulhasson előre még egyszer, ami Simicska Lajos esetében. Így lett médiatulajdonos Habony Árpád, Mészáros Lőrinc, Andy Vajna, Matolcsy Ádám, Schmidt Mária és még Heinrich Pecina is.
Nemrég viszont Liszkay, a Mészáros tulajdonában lévő Mediaworks elnök-vezérigazgatója Media Fundamentum Nonprofit Zrt. néven céget alapított.
A 444 úgy tudja, ide kerül minden Mészáros-érdekeltség: a megyei napilapok, a Nemzeti Sport, bulvárlapok; a nemrég megszerzett Simicska-birodalom: a Hír TV és a Magyar Nemzet kiadói joga; az Echo TV, a Karc FM, a Retro Rádió és a Matolcsy Ádám-féle Origo. A portál szerint bizonytalan a TV2, a Bors és a Rádió1 státusza, a Habony-féle Lokál és 888 megúszhatja a beolvadást, a nagyon alacsony példányszámú, Schmidt Mária-féle Figyelőt pedig „nem tekintik relevánsnak”. A végleges döntés Orbán Viktor kezében van.
A „szakmai munkát” állítólag Liszkay Gábor felügyeli majd, a vezérigazgató pedig az MTVA-vezér Vaszily Miklós lehet.
A 444 szerint a központosítás oka, hogy „a politikai vezetés elégedetlen a külön-külön kézbe utalt médiumok menedzselésével” – vagyis azzal, hogy
„egyes strómanok és kijelölt tulajdonosok sajátjuknak tekintik, és önkényesen hordják szét a rájuk bízott vagyont”.
Egyetért ezzel Polyák Gábor, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetője is. A Független Hírügynökségnek azt mondta: az Echo TV például nagyon önjáró lett, nem csak pénzügyi szempontból. Szerinte „ez szereptévesztés”, hiszen „itt mindenki kiszolgál”.
Mint mondta, a rendszert tudatosan építették így ki, a Simicska-háború miatt, de
„mostanra annyira stabilizálódtak a feudális viszonyok, hogy nem kell tartani lázadástól”.
A centralizált birodalom működtetése egyébként olcsóbb is lehet (bár így is „elképesztő mennyiségű” közpénzről lehet beszélni), és a hatékonyság Polyák Gábor szerint felülírhatta a félelmet.
Ugyanakkor ez szervezeten belülre hozhat bizonyos vitákat is, amelyek eddig zajlottak, például a Habony- és a Mészáros-féle kör körül. Ez is oka lehet annak, hogy a Lokál és a 888 kimaradhat (a 444 szerint a másik ok, hogy Liszkay közéletibb profilt képzel el, kevés bulvárral).
A TV2 esetleges kimaradásával kapcsolatban azt mondta: senki nem érti, hogy ilyen hátszéllel hogyan lehet veszteséges, és veszélyes lenne bevinni egy ilyen szervezetbe „egy fekete lyukat, amely benyel minden pénzt, de nem látni, hol pottyan ki”.
A saját tulajdonában lévő azonnali.hu-n megjelent hosszú cikkében Ungár Péter azt írja,
„az ellenzéki politika Magyarországon megbukott”,
be kell fejezni a kudarc magyarázását, „valami váratlant” kell húzni, ugyanakkor mértékletesnek kell lenni.
Mint írja, minden bírálat és düh jogos, ami az ellenzéket (beleértve őket magukat is) éri, hiszen nem találták meg a Fidesz politikájának az ellenszerét. szerinte az igazi probléma az, hogy
„az ellenzék még mindig nem a kudarc okait keresi, hanem a kudarcot magyarázza,”
és vagy a másikat hibáztatják, vagy azon keseregnek, hogy nem beszéltek eleget Mészáros Lőrinc „közpénzátalakításáról”.
Ungár Péter szerint „Magyarországon nagyjából mindenki tudja, hogy Mészáros Lőrinc kicsoda, és kinek mit csinál. Hogy milyen az egészségügy. Hogy rossz az oktatás.” Ennek ellenére a Fideszre szavaznak, mert jobb választásnak tartják:
„A kormány rendet és határozottságot, az ellenzék káoszt mutatott.”
Szerinte az ellenzék szembeállítása, miszerint Orbán és Európa között kell választani, csak az egyre nagyobb arányú vereségre alkalmas. Azt írja: nem működik az ellenzéki pártstruktúra, és „újat kell mondani, akár úgy is, hogy szembemegyünk saját média-értelmiségünk, a duruzsoló osztály elvárásaival”.
Ahogy írja: ennél rosszabb ugyanis már nehezen lesz.
Arról is ír, hogy a Fidesz a migrációs válságnak köszönheti leginkább az újabb kétharmadot, amely az egész euroatlanti világban meghatározó kérdés. Ungár szerint „az, hogy a korlátlan bevándorlás nem jó dolog, az, hogy a menekültválság egyben bevándorlási válság is, ma már ténykérdés.” Ebben szerinte az LMP és a Jobbik egyetért.
Szerinte kudarcot vallottak akkor, amikor a migráció lett a kampány központi témája, hibáztak, amikor ebben partnerek voltak. Úgy fogalmaz: „egyszerre kell megnézni, hogy miért engedtük, hogy a Fidesz narratívája uralja az egész magyar politikát, de meg kell nézni azt is, hogy mit rontottunk el a Fidesz által szabott kereteken belül. Mert egy ilyen kormányzás utáni újabb kétharmados vereség csak úgy történhetett meg, hogy mind a két hibát elkövettük.”
Szerinte
„ez a vita nem elsősorban a migrációról, hanem a fejlett demokráciák általános válságáról szólt:”
sokan úgy érzik, hogy nincs demokratikus kontroll olyan folyamatok felett, amelyek következményeivel együtt kell élni. Ez szerinte a globalizációhoz kapcsolódik, azt írja: „az a kontrollvesztettség lényege, hogy nem mindenki és minden globalizálódik egyformán és egyszerre.”
Szerinte ennek volt a következménye a brexit. Úgy fogalmaz: „Ma az etnikai-kulturális homogenitás azért válhat értékké, mert sokak számára ez a garanciája annak, hogy a globalizáció nem ér el mindent.”
Ki kell szerinte mondani,
„az EU néppárti vezetése nem kezelte a migrációs válságot.”
Ungár Péter szerint az ellenzék másik problémája sokkal súlyosabb: lassan húsz éve Orbán Viktor határozza meg a magyar politika kereteit, a többiek lassan reagálnak, és nem tudnak mást mondani, mint azt, hogy le kell győzni Orbánt – arról viszont nem érvelnek, hogy miért.
Azt írja: a Fidesz politizál, az ellenzék moralizál, ezzel pedig a Fidesz-szavazókat is minősítik:
„senki nem tesz többet az ellenzéknél a Fidesz most már szinte hárommilliós táborának egyben tartása érdekében.”
Ungár Péter egyetért Vona Gáborral abban, hogy Orbán jól ismeri a magyar társadalmat. De szerinte az sem megoldás, ha a „balliberális konszenzus dinoszauruszain” nevetgélnek. Úgy fogalmaz, hogy sokan „nem a demokráciát védik, hanem az életrajzukat”, és sok kinyilatkoztatás csak a hatalomról szól: hogy ez a kör legalább az ellenzéket irányítani tudja.
Azok, akik a pártoktól a véleményformálókon át a médiáig meghatározták az ellenzéki politikát, szerinte nem akarnak változtatni, pedig
„ha le akarjuk győzni a Fideszt, új ellenzékre van szükség.
Nem feltétlenül új pártokra, mert abból már van bőven elég, de új politikára” – írja. Úgy véli, hogy az ellenzék csak akkor lehet sikeres, ha kilép az orbáni narratívából, mert a diktatúra kiabálásával csak erősebbnek látszik a Fidesz, nem használ az sem, ha arról beszélnek, mennyit lopnak, és az sem, ha mindenben az ellenkezőjét mondják, mert akkor is arról vitáznak, amiről a Fidesz. Ezért szerinte váratlant kell húzni.
Ezt Ungár Péter szerint mértékletességgel lehet megtenni, vagyis nem szabad a szavazóit butának, megtévesztettnek nevezni,
A mértékletesség szerinte már 2002-ben is nyerő volt, ez ugyanis olyasvalami, amire a Fidesz nem képes. Az is probléma, hogy az ellenzék nem tudja már fokozni a jelzőit, és „magából csinál bohócot”, amikor havonta temeti a demokráciát.
El kellene szerinte magyarázni, miért fontos a sajtószabadság, nem csak kiabálni, hogy veszélyben van. A kormány szent háborúnak tekinti a politikát, ahol nem megengedett a kompromisszum. Ungár azt írja:
Ír az esetleges ellenzéki együttműködésről is, de szerinte „aki továbbra is morális alapon összefogást követel és kinyilatkoztat, az semmit nem tanult az elmúlt évek hibáiból”.
Az ATV Egyenes Beszéd című műsorában aztán Ungár Péter azt mondta: tarthatatlan, hogy az ellenzéki politizálás úgy megy tovább, mint a választások előtt, és nem foglalkoznak a kudarc okaival. Megismételte, hogy harsányságban nem tudják túlszárnyalni a kormányoldalt, a szellemi polgárháborút, amelyben „mindkét oldal részt vett”, csitítani kell.
Beszélt arról, hogy Medgyessy Péter 2002-es győzelmében benne volt az is, hogy elismerte: a Fidesz nem csinált mindent rosszul. Szerinte ha az ellenzék mindig mindenben támad, akkor nem tudja felhívni a figyelmet az általa fontosnak tartott dolgokra.
A migrációval kapcsolatban azt mondta:
„kicsit kezd abból elegem lenne, hogy mindig mindent Orbán Viktorhoz kell viszonyítani.”
Úgy fogalmazott: őt nem érdekli, Orbán mit mondott a migrációról. Az embertelenségekkel nem ért egyet. Ő egyébként Orbánt úgy írná le, mint valakit, „akinek megvolt a lehetősége, hogy önmértékletes államférfi legyen, és nem az lett.”
Szerinte demokrácia van, választáson legyőzhető a kormány, bár „az alkotmányos keretek jelentős részét a kormány szétfeszítette”. Diktatúrázni akkor kell, amikor van jelentősége, ha állandóan ez történik, az jelentékteleníti a szó értékét.
Szerinte az már eldőlt, hogy a migráció lesz az EP-kampány központi témája, és mint mondta, lesz olyan, amivel egyet fognak érteni a Fidesszel.
Azt mondta: a békülékeny hang ellenére markáns különbségek vannak a Fidesz és az LMP politikájában. Beszélt arról, hogy az EU jobboldali vezetése és Orbán Viktor azt ígérték, hogy az emberek úgy fognak élni, mint nyugaton, és ez nem valósult meg. Szerinte
mint ahogy például szerinte a felvidéki magyarokat is elárulta a kormány.
Azt is mondta, hogy a miniszterelnök hiába hirdetett szabadságharcot az Unióval szemben, nem küzdött például az uniós agrárpolitika megreformálása és a génmódosítás ellen. Szerinte az is probléma, hogy a „dinoszauruszok” (az ő szavaival a 28 éve ugyanazt mondó értelmiségiek) tőlünk függetlenként kezelik az Európai Uniót.
Szerinte
pedig részt vesznek a vezetésében. Például ugyan Orbán Viktor nemet mondott Junckerre, de aztán megszavazta az Európai Bizottságot, a Fidesz ráadásul a legnagyobb európai pártcsalád tagja.
A Jobbikkal kapcsolatos esetleges szövetségről azt mondta: ő hisz abban, hogy emberek meg tudják változtatni a véleményüket. Mint mondta, a Jobbik finomított az EU-val kapcsolatos álláspontján, és bár még nem tudja megmondani, hogy pontosan mi is most az, de közelített az LMP-éhez. Szerinte
„megfontolandó javaslat a Jobbikkal való szövetségkötés,”
de erről még tárgyalni fognak a pártban. Némi iróniával azt is mondta: idén még lesz legalább egy, de inkább két kongresszusa az LMP-nek. Mint mondta: szavazókat a Fidesztől kell átcsábítani.
Ez a magyar történelem egyik tragikus eseménye, amelyről Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója néhány évvel ezelőtt úgy nyilatkozott, hogy idegenrendészeti eljárás volt. Az áldozatok emlékére nem szerveznek hivatalos programot, ezzel szemben, az évfordulót követő napokban, szeptember 2-án, Kenderesen Horthy Emléknapot” rendeznek.
Istentiszteletet tartanak a hajdani kormányzó lelki üdvéért, koszorúznak a Horthy család mauzóleumánál, és konferenciát tartanak Horthy Miklósról, többek között Szakály Sándor és Koltay Gábor előadásaival.
A történet
Az 1938-ban elfogadott első zsidótörvény korlátozta a zsidók hivatásgyakorlását; az 1939-es második zsidótörvény ezeket a korlátozásokat tovább szigorította és az érintettek körét is szélesítette, az 1941-es harmadik zsidótörvény még tovább szélesítette a jogfosztó korlátozások szempontjából zsidónak minősülő polgárok körét, és megtiltotta a zsidóknak nem-zsidókkal való házasságkötését.
Az országnak a trianoni békeszerződés revíziójára irányuló külpolitikája elérte célját, és 1941 nyarára visszatért Magyarországhoz a Felvidék, Észak-Erdély, Kárpátalja és a Délvidék is. Ennek nyomán zsidók százezrei kerültek magyar fennhatóság alá, köztük olyanok is, akik eredetileg nem a visszacsatolt területeken éltek, hanem menekültként kerültek oda még a visszacsatolás előtt. Emellett 1939 és 1941 között mintegy 20 ezer zsidó menekült Magyarországra Németországból, Ausztriából, Csehszlovákiából és Lengyelországból. A magyar hatóságok megoldást kerestek az országban lévő viszonylag jelentős számú nem magyar állampolgárságú zsidó jelenlétére, olyannyira, hogy Kozma Miklós honvédelmi miniszter már 1940 őszén felvetette a zsidók kitelepítésének gondolatát.
1941. június 22-én Németország megtámadta a Szovjetuniót, és június 27-én Magyarország is hadba lépett a német oldalon. A magyar csapatok megszállták Galíciát, és a front mögött katonai közigazgatást vezettek be. Felmerült a lehetőség, hogy a Magyarországon tartózkodó nem magyar állampolgárságú (nagyrészt menekült) zsidókat erre a területre lehetne kitelepíteni.
Egy minisztertanácsi határozat nyomán 1941. július 15-én megindult a magyar állampolgárságukat igazolni nem tudó zsidók összegyűjtése, kiutasítása és kitelepítése. A kitelepítéseket augusztus 9-én a német katonai hatóságok ellenkezése miatt be kellett szüntetni, ám ez alatt a szűk hónap alatt is 19 426 személyt deportáltak a magyar hatóságok. Az intézkedés foganatosítására a országszerte razziákat tartottak, és azokat a zsidókat, akik nem tudták a szigorú alakiságot megkövetelő módon igazolni a magyar állampolgárságukat, internáló táborokba illetve toloncházakba zárták.
A razziák nyomán sokszor olyan zsidókat is kiutasítottak és kitelepítettek, akik – bár magyar állampolgárok voltak és esetenként évtizedek óta a trianoni Magyarországon vagy a visszacsatolt országrészekben éltek – nem tudták ezt azonnal igazolni.
A kamenyec-podolszkiji gettóba zsúfolt zsidók – köztük a Magyarországról kiűzöttek – megsemmisítésére augusztus 27–28-án került sor. A német hatóságok azt közölték velük, hogy a gettót kiürítik, őket pedig máshová telepítik. Ezután a gettó lakóit menetoszlopokban a várostól északra vezényelték, és egy volt szovjet lőszerraktár mellett levetkőztették őket, értéktárgyaikat elvették, majd gépfegyverekkel tömegsírokba lőtték őket.
A tömegmészárlás helyszínére menetelő zsidókról a honvédség egyik teherautójának sofőrje, Spitz Gyula titokban fényképeket készített.
Paul Krugman a New York Times-ban fejti ki: az Egyesült Államok már nagyon közel jár ahhoz, hogy Magyarország, illetve Lengyelország sorsára jusson. A közgazdász-elemző, aki 10 éve nyerte el a Nobel-díjat, azzal érvel, hogy a Fehér Ház által propagált illiberalizmus igencsak megerősödőben van Kelet-Európában, így a magyaroknál és a lengyeleknél, akik még az Európai Unió tagjai, ám
A Fidesz és a PiS olyan rendszert alakított ki, amelyben vannak választások, de a két párt felszámolta az igazságszolgáltatás függetlenségét, elnyomta a szabad sajtót, intézményesítette a korrupciót és hatékonyan törvényen kívül helyezte az ellentmondás jogát. A következmény a jelek szerint az, hogy belátható jövőn belül marad az egypárti uralom.
Mindez Krugman szerint könnyedén megtörténhet az USA-ban is. A Republikánus Párt kész, sőt nagyon szeretne a magyar, illetve a lengyel kormánypárt amerikai változata lenni, hogy bebetonozza hatalmát. Helyi példák sokasága bizonyítja: a GOP
megtesz mindent, amit csak szükségesnek tart, hogy uralmát kiterjessze.
Országos szinten riasztó igazán a helyzet. Ha a republikánusok szerzik meg novemberben az ellenőrzést a törvényhozás mindkét házában, akkor az USA gyorsabban követheti a magyar és a lengyel példát, mint ahogy az bárki képzeli. Amikor a múlt héten elítélték az elnök volt kampányfőnökét, az ügyvédje pedig vádalkut kötött, a párt minden eddiginél jobban összezárt Trump mögött. Vagyis mindent megtesz, hogy megvédje őt, illetve megszilárdítsa a hatalmát.
Amerikában a fehér nacionalizmus elszabadult, ennélfogva az Egyesült Államok ugyanattól a bajtól szenved, mint ami már gyakorlatilag felszámolta a demokráciát több más nyugati országban. És az Egyesült Államok Krugman szerint nagyon közel áll ahhoz, hogy visszavonhatatlanul rátérjen erre az útra.
Bloomberg:
A két nacionalista, populista vezető, Orbán és Salvini azon van, hogy egyesítsék a migránsellenes erőket a jövő májusban esedékes európai választások előtt. Abban bíznak, hogy a közös front eredményeként sikerül egy sor dolgot megváltoztatni az unióban. A magyar vendég szerint új Bizottságra és új Parlamentre van szükség, és azoknak határozott álláspontot kell elfoglalniuk a határok védelmében, illetve a migráció leállítására. Mindketten bírálták a földrész nagy, hagyományos pártjait. Nem ez az első eset, hogy ők ketten megpróbálják összefogni a hasonlóan gondolkodó erőket. Orbán különböző kérdésekben gyakran összecsap az EU-val, míg Salvininak a bevándorlás miatt van gondja Brüsszellel.
Ezzel együtt furcsa párt alkotnak, mert az olasz politikus szét akarja osztani a földrészen az országában tartózkodó menedékkérőket, a magyar vezető viszont egyetlenegyet sem hajlandó befogadni közülük. Ezt meg is erősítette Milánóban, így különös ez a barátság.
Reuters:
… Ezen túlmenően bírálták a francia elnököt. Az olasz belügyminiszter azért, mert szerinte Macron nem tesz eleget, hogy segítsen Rómának a bevándorlás ügyében, Orbán viszont azzal vádolta meg a politikust, hogy az fel akarja robbantani az EPP-t. Kijelentette, hogy az államfő vezeti a legmigránsbarátabb pártot a földrészen, bár azt elismerte, hogy a kérdésben igen nagy vita van az európai konzervatívokon belül is.
Guardian:
Egy olasz elemző arra figyelmeztet, hogy a menekültkérdés kezelésének olasz módja felboríthatja az európai egyensúlyt. Olaszország a populizmus kísérleti laboratóriuma lett és fennáll a veszély, hogy eltávolodik nem csupán Európától, hanem a nyugati demokráciáktól, továbbá, hogy Orbánnal együtt közelebb kerül a putyini Oroszországhoz. Salvini többször is kifejtette, hogy országa többé nem lesz a kontinens menekülttábora és lezárta a kikötőket a kimentett migránsokat szállító hajók előtt.
Die Welt:
Tegnap jó napja volt Salvininak, mert államférfieszménye, Orbán hősnek minősítette, amire az érintett némi öndicsérettel úgy reagált, hogy a kormányfő bölcsen látja a dolgot. Vagyis a tanítványból mester lett, miután a miniszter korábban kijelentette, hogy példaképének tekinti a magyar politikust. Egyébként a két populista tárgyalása volt a nap eseménye Olaszországban, beárnyékolta még a cseh kormányfő római látogatását is. Ez azonban nem térítette el a koalíciós partner 5 Csillagot attól, hogy nem hivatalosnak minősítse a milánói minicsúcsot. A szövetséges soraiban egyre nő Salvini ellenfeleinek tábora.
Aggódnak az Európai Unió tárgyalódelegációjának tagjai amiatt, hogy a brit titkosszolgálatok kémkednek a brexitről szóló egyeztetéseken – ezt írta nemrég a Daily Telegraph. Egy magas rangú, de meg nem nevezett európai uniós forrásra hivatkoztak, és azt írták: a britek július elején
A lap szerint a dokumentum rendkívül negatív becsléseket tartalmaz az Európai Bizottság részéről az arról szóló brit tervekkel kapcsolatban, hogy Nagy-Britannia valamilyen formában az EU belső piacának része maradjon. Azt írták: a brit kormány órákon belül lobbizni kezdett, nehogy az Európai Bizottság nyilvánosságra hozza a dokumentumot, Theresa May például még aznap tárgyalt erről Angela Merkellel.
A dokumentumot végül nem hozták nyilvánosságra.
A lapnak egy másik magas rangú, a brexit-tárgyalásokban érintett diplomata is azt mondta: mindig is voltak kémkedéssel kapcsolatos félelmeik. Éppen ezért intézkedéseket is hoztak, hogy csökkentsék a biztonsági kockázatokat a tárgyalásokon: telefonokat például nem is lehet bevinni.
Mindez azonban csak a jéghegy csúcsa a Politico cikke szerint. Azt írják,
hiszen egyrészt itt van az Európai Unió és a NATO központja, afrikai és közel-keleti biztonsági szervezetek pedig az itt élő, nagy létszámú, az otthoni politikát befolyásolni képes diaszpóra miatt mutatnak aktivitást.
Az osztrák hírszerzés vezetője két hónapja egyenesen azt mondta: Brüsszelben már több kém van, mint az eddigi „fővárosban”, Bécsben.
Bécs a hidegháború alatt lett kifejezetten fontos város hírszerzési szempontból, de a vasfüggöny leomlása után is az maradt, hiszen ENSZ-szervezetek működnek itt, például az Atomenergia Ügynökség, itt van az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet székhelye, és sok nagykövetség több más országot is „ellát” Bécsből. A hírszerzési vezető szerint
A Politicónak egy volt belga hírszerző azt mondta: most több kém van a városban, mint a Berlini Fal leomlása előtt, szerinte főleg kínaiak, oroszok, amerikaiak és marokkóiak vannak sokan. Az elmúlt években több kémet ki is utasítottak az országból.
A lap forrásai szerint a Brüsszelben dolgozó diplomaták
Howard Gutman, az Egyesült Államok volt belgiumi nagykövete egyenesen azt mondta: tudták, hogy a rezidencia lehallgatását semmiképp nem tudják megakadályozni, ezért néha hangosan jó éjszakát is kívánt a hallgatózóknak a hálószobájában.
Az is igaz persze, hogy ilyen szempontból az amerikaiak is aktívak Brüsszelben: öt éve derült ki, hogy egy olyan programot működtettek, amely keretében uniós intézményeket is lehallgattak.
A sok potenciális hírszerzési célpont mellett Brüsszel esetében az is fontos, hogy könnyű odajutni vagy adott esetben elhagyni a várost.
Egy, szintén a Politicónak nyilatkozó belga hírszerző szerint a kémkedés minden területen megjelenik, az energiaügyektől a védelmi kérdéseken át a migrációig. Mint mondta,
„vannak baráti, semleges és barátságtalan szervezetek”,
a tagjaik pedig általában diplomáciai fedésben dolgoznak.
Az uniós szerveknek és a NATO-nak is megvannak a saját biztonsági szervezeteik, de a kémelhárítási munka jelentős része így is a belga titkosszolgálatra hárul. Ugyanakkor ez és a belgiumi kormányzati rendszer bonyolultsága megnehezíti az információáramlást.
A belga hírszerzőket ráadásul lefoglalja az iszlámista terrorizmus elleni küzdelem is (a párizsi és brüsszeli terrortámadásokat végrehajtó sejt európai központja is Brüsszelben volt), így kevesebb energiájuk és kevesebb emberük marad arra, hogy a „klasszikus” kémelhárítói feladatokat is elvégezzék.
Teszik ezt annak ellenére, hogy Benjamin Netanjahu miniszterelnök mindent megtett annak érekében, hogy megakadályozza a lépést. Az izraeli miniszterelnök kérésére John Bolton, az amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója még a múlt héten is felszólította Iránt, hogy vonja ki a csapatait Szíriából. Netanjahu nemrég felkereste Vlagyimir Putyint Moszkvában, hogy rábeszélje az orosz elnököt: gyakoroljon nyomást Iránra és Szíriára.
Putyin őszintén megmondta: még ha erre kérné is két szövetségesét, azok akkor sem teljesítenék kérését.
Asszadnak ugyanis szüksége van Irán katonai támogatására, hiszen a rendszere ennek segítségével élte túl a hétéves polgárháborút.
A Közel-Keleten továbbra is két erő néz egymással farkasszemet. Az egyik az USA és Izrael támogatását élvező Szaúd-Arábia és szövetségesei, a másik az Oroszországot maga mögött tudó Irán és Szíria szövetsége. Törökország ingadozik a két szövetség között, de vezérkari főnöke rendszeresen egyeztet Irán és Oroszország katonai vezetőivel. Irán Izrael esküdt ellensége, nem véletlen, hogy Netanjahu mindenképp távol akarja tartani hazájától, hiszen a Szíriához tartozó Golán fennsík stratégiai előnyt jelent egy esetleges támadónak.
Putyin annyit tett Izrael érdekében, hogy rábeszélte az irániakat: katonáikat vonják vissza a Golán fennsíkról.
Netanjahu egy Irán elleni megelőző csapásra szeretné rávenni Donald Trumpot, ám ettől óvják az amerikai elnököt a tábornokai, hiszen egy ilyen katonai konfliktusnak kiszámíthatatlan következményei lehetnek az egész Közel-Kelet számára. Trump azonban annyit megtett, hogy felmondta az atomalkut Iránnal, ami azt jelenti, hogy
