A Szegedi Járásbíróság 50 millió forint óvadék ellenében házi őrizetbe helyezné Czeglédy Csabát; az ügyészség azonban ezt megfellebezte, és újabb három hónappal indítványozta meghosszabbítani a letartóztatását.
FüHü
Bréking nyúz, augusztus 27. – Tudósítás a másik valóságból
Ha a papáról – a legnagyobb erőfeszítés ellenére – sem találni éppen „mondandót”, akkor jöjjön a fia: Soros Alex állítólagos bulijairól ír nem éppen visszafogott cikket a Ripost. Az Origo a Facebookra támad, amiért kicenzúrázott egy, – a portál szerint – a szerző halott édesapjára emlékező bejegyzést (amelyből azonban – s ezt azért elfelejtik megemlíteni – csepeg a gyűlölet). Ismét elővette az alternatív valóság médiája a slágertémát: a migránsok betegségeket terjesztenek Európában, illetve támadják az európai kultúrát
Ripost: Durva partikon szórja Soros György fia a milliókat
Nem tagadta meg önmagát, két kézzel szórja a pénzt, végigbulizta a nyarat Soros György örököse és politikai komisszárja, Soros Alex. A tőzsdespekuláns fia már évek óta a New York-i éjszaka jól ismert alakja. Párjával járják a város híres és hírhedt mulatóit, ahol egy-egy este akár 1-2 millió forintnyi dollárt is eltapsolnak. Futja rá a kedves apja spekulációiból – írja a Ripost.
Alex, aki Soros György politikai örököse, a nemzetközi, így a magyar zsoldosszervezet irányítója, már évek óta imádja az éjszakát, a kőkemény partikat, ahol nemegyszer sikerült alaposan kiütnie magát. Volt, hogy meg is verték, ráadásul a társai kitették a netre a legdurvább fotókat.
Ahogy egy közeli ismerőse fogalmazott:
„Alex imádja, ha pukkannak körülötte az ezerdolláros pezsgők. Csak int a kezével, és már hozzák is a következőt.”
Soros György fia idén január 1-én coming outolt, azaz vállalta fel ország-világ előtt a kapcsolatát Maxwell Osborne amerikai divattervezővel. Alex Soros hivatalos Instagram-oldalára posztolt egy közös ágyjelenetet, oda, ahova egyébként a politikai tevékenységével kapcsolatos fotókat is kiteszi, mondjuk amikor különféle miniszterelnökökkel tárgyal szerte a világban.
Origo: Gyomorforgató indokkal cenzúrázza a Facebook a jobboldali gondolkodókat
Egészen gyomorforgató magyarázatot adott a Facebook a világszerte sikeres balettművésznek, népszerű publicistának, Apáti Bencének, a Magyar Idők főmunkatársának arra a kérdésére, hogy miért tiltotta le hozzászólását. Azt a hozzászólását, amiben már meghalt édesapjára emlékezik – írja az Origo.
Nem engedte a Facebook megírni egy jobboldali gondolkodónak, hogy hiányzik neki az édesapja – állítja a portál, amely szerint a cenzor egészen biztosan egy magyar cenzor, aki szándékosan vadászott, vadászik konzervatív gondolkodókra.
A vezércikkét ugyanis Apáti Bence lefényképezte és bemásolta, azt külön ki kellett silabizálnia a cenzornak, tehát fel sem merülhet, hogy a liberális véleménydiktatúra számára néhány veszélyes szót automatikusan kiszúrt volna egy algoritmus.
Híradó.hu/Magyar Idők: Eltűnt betegségeket hozhatnak be a migránsok
Az Egészségügyi Világszervezet szerint a szubszaharai térségben élők több mint fele hordoz valamilyen súlyos fertőző betegséget – erről írt a PestiSrácok. A legtöbben HIV-fertőzöttek, de hasonlóan gyakori a tuberkulózis, a kanyaró és a malária is. A szűrővizsgálatok során az orvosok a magyar-szerb határnál is találtak a TBC-n kívül szifiliszes, hepatitis B, C, és HIV-fertőzött, valamint hastífuszos migránsokat. Sőt, az is előfordult, hogy maláriát azonosítottak egy bevándorlónál. 2015-ben például több tucat migránst kellett kórházba szállítani Szegeden fertőzés gyanúja miatt. Szintén három éve az ÁNTSZ munkatársainak kellett fertőtleníteni a Nyugati pályaudvar környékét, amikor az ott táborozó bevándorlók között lázzal és hasmenéssel járó megbetegedéseket diagnosztizáltak.
A bevándorlók körében Európában évente több ezer szűrővizsgálatot rendelnek el a hatóságok, ezeknek azonban csak kevesebb mint a tizedét tudják elvégezni. Az érkezők ugyanis vagy nem járulnak hozzá az ellenőrzéshez, vagy még a vizsgálatok előtt elhagyják a tranzitzónákat.
Figyelő: Az Európai kultúra kerülendő
A nyári vakációját Franciaországban töltő egyik magyar házaspár arról számolt be, hogy a párizsi metróban a következő feliratot látta: „A szemkontaktus kerülendő!”- írja az egyik hetilap. Mi lehet e különös felirat mögött? Nyilvánvaló, hogy a multikulturalizmus, a tömeges idegen kultúrák megjelenése, a migráció a megoldás. A keleti kultúrákban ugyanis tilos a szemkontaktus a nők számára, mert szexuális felhívásnak minősül – írja a Figyelő publicistája, aki szerint az emberi létezés alapja az egymásra nézés, most meg egyenesen ránk parancsolnak, hogy ne nézzünk egymás szemébe. Legalábbis a fejlett nyugati kultúrákban, ahová naivságukban, egy rosszul értelmezett humanizmus jegyében beengedték a migránsok tömegeit. Ők aztán elkezdik átalakítani az európai kultúrát.
Elképzeljük, hogy a következő felirat az lesz: „A disznóhús kerülendő!”; „A kereszt kerülendő!” , „A páros tánc kerülendő”, „A nők vezetése férfiak mellett kerülendő”.
Képzeljük el Európát szemkontaktus, a nők nevetése nélkül, fekete lepelbe bújva urának és parancsolójának háremében szexrabszolgaként, képzeljük el nők és férfiak tánca nélkül. Képzeljük el Európát a kereszt nélkül, azaz a szeretet nélkül.
Ki lehet tenni a táblát: „Az európai kultúra kerülendő!”
Hat ország karikaturistái egyszerre rajzoltak Körmöcbányán
A körmöcbányai gegfesztivál egy nagy hagyományon alapuló, nemzetközi kulturális esemény. 1981-ben rendezték meg először ezt a fesztivált, Körmöcbánya (Kremnica) gyönyörű történelmi városában, Európa földrajzi középpontjában.
Azóta minden évben, augusztus utolsó hétvégéjén a világ minden tájáról érkeznek az egykor aranybányájáról híres városba a humor művelői: cirkuszosok, humoristák, karikaturisták, zenészek, színészek.
A karikatúra olyan művészi kifejezés, amely minden országban vagy rendszerben reagál, és a maga eszközeivel meg is magyarázza a politikai és társadalmi helyzetet. Azt is mondhatnánk, hogy ezek a rajzok, a bennük rejlő gondolatok a társadalom barométerei.
Idén a humoros rajzok készítőit rendhagyó feladatra kérték fel a szervezők. Bár a karikatúra készítése magányos műfaj, most mégis az volt a feladat, hogy a hat országból meghívott egy-egy művész közösen, egyetlen tablón, egyszerre rajzoljon. Mindezt abból az alapvetésből kiindulva, hogy a visegrádi országok (és a szomszédos államok) története – különösen a 20. században – számos hasonlóságot mutat.
Az Impro-Cartoon néven meghirdetett közös rajzolás résztvevőinek művei a fesztivál egy másik helyszínén is bemutatkoztak, és nyílt egy karikatúrakiállítás az ötven évvel ezelőtti, prágai tavaszként ismert bársonyos forradalom ihlette karikatúrákból is.
Lemondásra szólította fel Ferenc pápát egy nyugalmazott érsek
Hosszú vádiratot fogalmazott meg a pedofil papok ügyeinek eltitkolása ügyében a Vatikán egykori washingtoni nunciusa. Carlo Maria Vigano érsek állítja: Ferenc pápa sem lépett fel kellő eréllyel a pedofíliával alaposan gyanúsítható washingtoni érsekkel szemben.
A nuncius jelezte vatikáni feletteseinek, hogy a most 88 éves, már visszavonult Theodore McCarrick fiúkat visz a hétvégi házába; többen közülük arra panaszkodtak, hogy kényszer hatására engedtek a főpap hívásának. A nuncius hiába jelezte a főpap bűnös magatartását, a Vatikán mégis kinevezte Theodore McCarricket Washington érsekévé, majd neki adományozta a bíborosi kalapot is, vagyis a katolikus egyház egyik legfőbb vezetője lett az Egyesült Államokban.
Vigano érsek szerint XVI. Benedek pápa el akarta tiltani foglalkozásától Washington érsekét, de ezt a határozatot a Vatikán elszabotálta. Az érsek egy bizonyos homoszexuális csoportot emleget, amely kézben tartja a Vatikán irányítását. Azért szólítja fel lemondásra Ferenc pápát, mert nem számolta fel ezt a csoportot.
Ezért szerinte a pápát is felelősség terheli a pedofil papok ügyeinek eltussolásáért.
Ferenc pápa, aki a hétvégét Írországban töltötte, nem reagált az egykori washingtoni nuncius vádjaira.
A pedofil papok ügyei kétségkívül meggyengítették a katolikus egyház befolyását, mondta Dublin érseke annak a misének a kapcsán, melyen 300 ezer ember vett részt. A főpap ugyanis felidézte, hogy negyven éve több mint egymillióan vettek részt az akkori pápai misén Dublinban.
Az angolszász országokban az elmúlt negyven évben indultak el a pedofil papok ügyeinek vizsgálatai, amelyek eredményeképp sok papot és magasrangú egyházi vezetőt büntettek meg.
A Vatikán hármas számú vezetője, George Pell bíboros jelenleg is bíróság előtt áll szülőföldjén Ausztráliában, szintén pedofil ügyek miatt. Chile egész püspöki kara lemondott, mert sokáig eltitkolták pedofil papok ügyeit. Ferenc pápa pedig nemrég nyílt levélben fordult a világ több mint 1,2 milliárd katolikus hívőjéhez, és bocsánatot kért az egyház nevében.
A morális válság egybeesik a hatalmi harcokkal a Vatikánban, ahol a 81 éves Ferenc pápa lehetséges utódának kiválasztása körül folyik a küzdelem a katolikus főpapok között.
Czeglédy-ügy: mi lesz az óvadékkal?
„Fellebbezést jelentettünk be a Szegedi Járásbíróság által megállapított óvadék összegével szemben” – közölte a Független Hírügynökséggel Hankó Faragó Miklós, Czeglédy Csaba ügyvédje. A Csongrád Megyei Főügyészség is fellebbezett, mégpedig a bíróság végzésével szemben.
Az Ügyészség a bírósági végzés megváltoztatása, és az óvadék letétbe helyezésére irányuló kérelem elutasítása érdekében fellebbezett, s egyben indítványozta Czeglédy letartóztatásának újabb három hónappal való meghosszabbítását. Ezt Hankó Faragó Miklós nem kívánta kommentálni.
A Független Hírügynökség korábban többször is foglalkozott az üggyel, legutóbb augusztus elején, amikor arról számoltunk be, hogy a vádemelés rövidesen megtörténhet, az első tárgyalás viszont idén nem várható, s rövidesen kiderül, marad-e előzetesben Czeglédy.
Czeglédy Csaba és társai ellen bűnszervezetben, üzletszerűen, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette miatt folyik büntetőeljárás. Azzal gyanúsítják, hogy vezetésével egy bűnszervezet 2011 és 2017 között olyan céghálózatot alakított ki, amely diákmunka-közvetítéssel foglalkozott, és 6,294 milliárd forint vagyoni hátrányt okozott a költségvetésnek. Mégpedig azzal, hogy az általános forgalmi adót és a személyi jövedelemadót nem vallották be, vagy ha be is vallották, azt nem fizették meg.
Az ügynek – úgy tudni – 21 gyanúsítottja van, s közülük már mindenki szabadlábon vagy enyhébb kényszerintézkedés korlátjával készülhet a továbbiakra, Czeglédy az egyetlen, akit előzetes letartóztatásban tartanak.
Ennek aktuális határideje szeptember 5-én jár le, és az ügyészségnek kell indítványoznia, ha ezt hosszabbítani kívánja. Legutóbb, augusztus elején elején a nyomozásra hivatkozással utasították el az előzetes megszüntetésére vonatkozó fellebbezést.
A Szegedi Járásbíróság nyomozási bírója a gyanúsított és védője által előterjesztett, óvadék letétbe helyezési kérelem tárgyában hozott döntést, mely szerint 50 millió forint letétele esetére a gyanúsított előzetes letartóztatását megszünteti, és 4 hónapi időtartamra bűnügyi felügyeletét rendeli el a gyanúsított lakóhelye szerinti ingatlanra – áll az Ügyészég mai közleményében, amely kitér a végzés indokolására is.
A Csongrád Megyei Főügyészség azonban a bíróság végzésével szemben fellebbezést jelentett be, indítványozva annak megváltoztatását, és az óvadék letétbe helyezésére irányuló kérelem elutasítását. Álláspontja szerint a gyanú tárgyát képező bűncselekmény jellege, bűnszervezetben történő elkövetése, a gyanúsítottak egymáshoz való viszonya, valamint Czeglédy Csaba büntetőeljárás során tanúsított magatartására figyelemmel enyhébb bírói engedélyes kényszerintézkedéssel sem a bűnismétlés veszélye, sem pedig az eljárás meghiúsításának a veszélye nem küszöbölhető ki.
A Független Hírügynökség próbált interjút készíteni Czeglédy Csabával azt követően, hogy tavasszal előbb kiszabadult az előzetes letartóztatásból, majd villámgyorsan visszakerült a börtönbe, de az ügyészség nem járult hozzá a beszélgetéshez, dacára annak, hogy Czeglédy – aki korábban nyilvánvalóvá tette, hogy tudna a kormánynak kellemetlen dolgokról beszélni – ebbe belegyezett.
Az ember, aki megdorgálta Orbán Viktort
A Washington Post újságírója – egykori szemtanúként – John McCain négy évvel ezelőtti budapesti villámlátogatásán keresztül világítja meg, a most elhunyt szenátor miért volt páratlan a demokrácia védelmében. Felidézi, hogy a politikus mindössze öt órára állt meg a magyar fővárosban, de ez alatt az idő alatt többet tett a diplomáciában, az emberi jogok védelmében és/illetve több csínyt követett el, mint legtöbb kollégája egy hónap alatt.
Először meghallgatta az ellenzék vezetőit arról, hogy az ország miként csúszik át tekintélyelvűségbe és megígérte, hogy Amerika odafigyel. Majd személyesen dorgálta meg Orbán Viktort és közölte vele, hogy Amerika odafigyel. Mindkét oldal vette az üzenetet. De azért távozóban még elnézést kért a magyar hivatalosságoktól, mert úgy gondolta, hogy Obama hibát követett el, mivel egy laikust küldött nagykövetnek.
Mindig az alapján utazott külföldre, hogy hol van szükség az USA jelenlétére, ha ki kell mondani az igazságot a diktátoroknak, illetve hangot kell adni az elnyomottaknak. Az egész budapesti intermezzo nem állt másból, mint formabontó külpolitikából, az amerikai értékek erőteljes védelméből és vaskos humorból. Mert ilyen volt: fáradhatatlan, elvhű, tisztességes, mókás, és magával vonszolt mindenkit, aki lépést tudott tartani vele. Egy másik republikánus szenátor azt mondja, McCaintől tanulta meg, hogy az Egyesült Államokat nem lehet Washingtonban ülve megvédeni. Mert annak tanítómesterei egykoron beleplántálták, hogy egy amerikai politikus mit tud tenni az elnyomottakért szerte a világban. Ebből következően úgy érezte, hogy tennie kell külföldön nem csupán hazájáért, hanem mindenkiért, aki küzd az önrendelkezésért és az alapvető méltóságért. És a rossz hír az a diktátorok, despoták és hasonló csirkefogók számára, hogy kinevelt egy új vezetői nemzedéket, egy egész hadsereget, amely folytatja nemzetközi küzdelmét a szabadságért.
A szélsőjobb „ellenkultúrája”
„A ’68-as és mai érvek és gondolatok minőségi különbsége között elképesztő az eltérés, de tény, hogy mindkét esetben egyfajta harc adja a belső erőt, mely révén egyesek a proletariátust, mások a „népet” (nemzetet) hergelik az elit ellen.” Ara-Kovács Attila diplomáciai jegyzete:
A The New Yorker jövő heti számának címlapját kitöltő karikatúrán Donald Trump egy sűrű erdőben menekül a nyomában csaholó kutyák elől. Az üzenet több, sokkal több, mint demokrata vágyálom: az elmúlt két hétben immáron három, az elnökhöz valaha nagyon közel álló ember vallott ellene, s ez még csak a jéghegy csúcsa: az elmozdítását könnyen megalapozó folyamat (impeachment), ha lassan is, de megy előre.
De mi lesz, ha Trump elbukik? Nos tudjuk, ő nem forrása annak a strukturális, politikai és morális válságnak, ami ma az Egyesült Államokban – s nem csak ott – zajlik, mindössze e problémahalmaz egyik haszonélvezője. Fontos és sürgető ugyanakkor feltenni a kérdést: van-e a Demokrata Pártnak alternatív javaslata mindazzal szemben, amint a Republikánus Párt az országra szabadított? A válasz sajnos egyelőre az, hogy valójában nincsen. De ennél is rosszabb a helyzet. Ugyanis a demokrata és a republikánus világ- és valóságkép e pillanatban meglepően közel áll egymáshoz:
- Mindkettőnél a vélt vagy valós egyenlőtlenségben mért társadalmi igazságtalanság áll a problémák fókuszában;
- Mindkettő a „nép” és a politikai – olykor gazdasági – „elit” egyfajta osztályharcos konfliktusaként fogja fel a kialakult helyzetet és ezt javasolja megoldásnak;
- Mindkettő számára egyetlen forma tűnik ma hatékonynak a politikai haszonszerzésre, a hatalmi érvényesülésre: a populizmus;
- Mindkét politikai csoportosulás centruma eltolódott a szélsőségek felé: a demokraták szélsőbalra, a republikánusok szélsőjobbra tartanak.
A különbség közöttük mindössze árnyalatnyi: a republikánusoknál sokkal messzebb tolódott ki a centrum, Trump 2016-os győzelme pedig nem csak felgyorsította e folyamatot, de egészen látványossá is tette.
Ez nem jelenti persze azt, hogy a demokratáknál ne folyna – intellektuálisan eléggé emelkedett – munka, hogy megértsék a valóságot. Minden bizonnyal eléggé behatárolhatja perspektíváikat, hogy a szükséges és lehetséges változtatásokat általában Franklin D. Roosevelt elnök New Deal-jére vezetik vissza.
Persze a New Deal tanulságai – visszafogott relevanciájuk mellett – sem mellékesek a mai megoldások szempontjából. Hogy az 1929-1933 közötti nagy világválság következményeit orvosolni lehessen, a szükséges reformok érdekében a Demokrata Párt északi progresszív része összefogott a párt déli rasszistáival. E kiegyezés évekre, ha nem évtizedekre vetette vissza az emberi jogok és a faji egyenlőség érvényesülésének politikai projektjét.*
A mai republikánusok centrista és szélsőjobbos erői talán hajlanának valami hasonló összefogásra a reformok és Amerika tekintélyének visszaállítása érdekében, ha nem lenne Donald Trump, aki saját napi problémáinak tükrében tudja csak szemlélni a valóságot, s ennek megfelelően manipulálja a szélsőjobbot a centrummal szemben.A demokratákéhoz hasonló elméleti igyekezet a republikánusoknál már csak azért sem tapasztalható, mert a pártot meghatározó indulat egyelőre olyan forgatókönyvet vizionál, amely 1968 univerzalizmusával szemben újrateremthetik az amerikai nacionalizmust.
Hasonló jelenségek tapasztalhatók másutt is: a francia szélsőjobbtól, az Északi Ligán át Orbán Viktorig mindenki ’68-cal szemben határozza meg ma önmagát, s közben egyikük számára sem tűnt fel igazán, hogy ugyanaz a kollektivizmus hajtja őket is, mint egykoron a ’68-asokat. A baloldal – jelentsen ez akármit is – ötven évvel korábban olyan színes, sokszor hajmeresztő javaslatokat tett le az asztalra, melyeket – kivétel nélkül – a marxizmus teremtette univerzálisan homogén és zárt ideológiai rendszer fogott egybe, míg ma az említett szélsőjobbos körökben a nacionalizmus törekszik hasonlóan zárt, homogén valóságfelfogásra. Az akkori és mai érvek és gondolatok minőségi különbsége között persze elképesztő az eltérés, de tény, hogy mindkét esetben egyfajta harc adja a belső erőt, mely révén egyesek a proletariátust, mások a „népet” (nemzetet) hergelik az elit ellen.
(Mi sem demonstrálja a jobb és baloldali egybecsengő szándékok parodisztikus, egymást gyámolító, egymást kioltó jellegét, mint egy ötödrangú amerikai szerző, Michael Walsh, akit természetesen a Fidesz Duna Intézete (Danube Institute) 2015-ben meghívott Budapestre, hogy vele indítsa el a Lukács György ellenes kampányt. Walsh csak úgy ontja magából a fércműveket, de természetesen minden tárgyban otthonosan érzi magát. Miután megírt egy pontatlanságokkal teli opera(!)könyvet, gyorsan összeütött egy másikat, melyben „megsemmisíti” a Frankfurti Iskola – melyhez nagyvonalúan Lukácsot is hozzácsapja – kritikai elméletét.** Ezt a kötetet tanítani kellene mindazoknak, akik máig sem értik a két téveszme – a marxizmus és a népnemzeti indíttatás – közötti elképesztő, morálisan is kitapintható minőségi különbséget.)
’68-ban – és persze a rákövetkező években – ráadásul megszületett egyfajta politikai, majd általános igényű ellenkultúra is. Erről könyvtárak teltek meg azóta elemzésekkel, annak dacára, hogy ez az ellenkultúra nem állta ki az idő próbáját, s ma már legalább olyan unalmas és céltalan újralapozni dokumentumait, mint ismét végigszenvedni Andy Warhol Magányos cowboyok-jait –, hogy egy ugyancsak 1968-ban született alkotást említsek.
De a szélsőjobboldalon is hirdetik manapság a szükségét egy hasonló ellenkultúrának. Jól látható ez Steve Bannon ideológiai erőfeszítésein, s azokon az elgondolásokon, melyekkel elméletileg akarja megalapozni mozgalmát. Budapesten sem újkeletű ez az igény: Schmidt Mária és a hozzá köthető valamennyi intézmény azon fáradozik, hogy egy efféle „kultúrát” megteremtsen.
Hogy milyen igényű ez a szélsőjobbos ellenkultúra-teremtés, azt mindenki maga eldöntheti; elég, ha Schmidt „munkásságába” kicsit belemerül.
* Ira Katznelson: Fear Itself – The New Deal and the Origins of Our Time, W. W. Norton & Co, 2013.
** Michael Walsh: The Devil’s Pleasure Palace: The Cult of Critical Theory and the Subversion of the West, Encounter books 2015.
Büszkén náci a svéd pártvezér
Az Északi Ellenállási Mozgalom nevű svéd neonáci párt vezetője, Simon Lindberg Hitlerhez hasonlította magát. Az orosz propagandamédiának adott interjút.
Svédország lakosságának 20-30%-a nem európai, tőlük meg kell védeni az igazi svédeket, a bevándorlókat el kell kergetni – többek között ezeket mondta Lindberg az orosz propaganda zászlóshajójának, az RT-nek. Nem véletlen persze, hogy pont őt interjúvolták meg:
Putyin közismerten támogatja a szélsőjobboldali szervezeteket az Európai Unió tagállamaiban.
Az Északi Ellenállási Mozgalom nyíltan antiszemita és antiglobalista. Lindberg az Európai Uniót hibáztatja a menekülthullámért. Ő maga egyébként korábban tiltakozott, amikor neonácinak nevezték, most viszont nyíltan dicsőítette Adolf Hitlert, akit szerinte „hazugságokkal sároztak be”.
Egyenesen azt mondta:
„Mi nemzetiszocialisták vagyunk, éppen úgy, mint Adolf Hitler.”
A 2015-ben alapított párt most először indul választásokon Svédországban, ahol feljövőben van a szélsőjobboldal. Annak ellenére, hogy egy jelentés szerint a bevándorlás jót tett a gazdaságnak. Az Európai Unió tagállamai közül Svédország az egyik leginkább sikeres, miközben a populista pártok által irányított Olaszország vagy Görögország gazdasági teljesítménye hosszú ideje stagnál.
Szeptember 8-án tartják a svéd választásokat, akkor derül ki, hogy a bevándorlás témáját meglovagló, az orosz propaganda által segített szélsőjobboldal mekkora valós támogatásra számíthat. A neonácik ugyan nem valószínű, hogy bekerülnek a parlamentbe, a másik szélsőjobboldali párt, a magyar kormánypropaganda által is sztárolt Svéd Demokraták viszont a korábbinál jobb eredményt érhet el.
Hol nyaralnak a populisták?
A szabadság legbiztosabb eltöltési módja, ha valaki nem kikapcsolódni megy külföldre. Így tett Orbán Viktor Tusványoson, ahol kifejtette álmát a jobboldali Európáról és annak a politikai elitnek a kudarcáról, amely nem védte meg a földrészt a bevándorlóktól. Szó sem volt nyaralásról, egyértelműen szolgálatba helyezte magát.
„Politikus! Mondd meg, hol nyaralsz, és megmondom, mennyire vagy populista.” Valahogy így lehet összegezni a Frankfurter Allgemeine Zeitung elemzését, amely a politikai vezetők üdülési szokásait összegzi, külön kiemelve, hogy a demagóg kaszt számára ez igencsak kényes kérdés.
Merthogy
sokat elárul róluk, hol és hogyan pihennek.
Egyrészt, hogy milyen emberek, tehát hogy a családjukkal utaznak-e el, sportolnak-e, másrészt pedig politikusként: azaz, hogy úgy élnek-e, ahogyan azt a polgároktól elvárják, meg lehet-e bízni bennük.
Különösen nagy figyelem övezi a jobboldali populistákat. Ők aztán mindenki másnál többet hajtogatják, hogy meg kell védeni a hazai lakosságot, illetve hogy milyen veszélyeket jelentenek az idegenek. A nyaralás ugyanis kiruccanás egy másik országba, éspedig abban a reményben, hogy ott barátságos lesz a fogadtatás. Vagyis
kötéltánc ez számukra, amely félre is sikeredhet.
A szabadság legbiztosabb eltöltési módja, ha valaki nem kikapcsolódni megy külföldre. Így tett Orbán Viktor Tusványoson, ahol kifejtette álmát a jobboldali Európáról és annak a politikai elitnek a kudarcáról, amely nem védte meg a földrészt a bevándorlóktól. Szó sem volt nyaralásról, egyértelműen szolgálatba helyezte magát.
E réteg számára az is bevett fogás, hogy odahaza tölti el szabadságát, mert ezzel mutatja, hogy nem ismer jobb helyet a saját országánál. Ezt a módszert követte Le Pen, Kaczynski, valamint Salvini is, igaz, nála belejátszhatott, hogy másutt nem kívánatos személynek nyilvánították. Mint Mallorcán, mert nem nézik jó szemmel, hogy mérgezi a nemzetközi légkört. Amire az osztrák FPÖ két prominens személyisége is meghívta Ausztriába. Ő azonban a végén otthon maradt.
A szélsőséges holland Wilders kismacskával fényképezkedett, mégpedig Szabolcsban, mert odavalósi a felesége. Nyírparasznyán találkozott a barátaival, köztük Bunyós Pityuval. Viszont a jobboldali-populista norvég Haladás Párt alelnöke, aki egyben halászati miniszter is volt, belebukott abba, hogy élettársával Iránba utazott, miután az asszony onnan származott el. Csakhogy megsértette a biztonsági előírásokat, mert nem szólt a kormányfőnek, ráadásul a szolgálati mobilt is magával vitte. Amúgy a párt nagyon nem helyesli, ha a befogadott menedékkérők visszalátogatnak egykori hazájukba.
Frankfurter Allgemeine Zeitung/Szelestey Lajos
Ősi ellenségek között közvetítene Angela Merkel
Háromnapos látogatást tett három egykori szovjet köztársaságban a német kancellár. Grúzia és Örményország után Azerbajdzsánban fejezte be körútját, és felajánlotta: szívesen közvetít az utóbbi kettő közötti vitában.
Még a kaukázusi ellentéteket jól ismerő, grúz származású Sztálin teremtette meg a mai ellenséges helyzet alapjait az örmények és az azeriek között, amikor Hegyi Karabah tartományt Azerbajdzsánhoz csatolta annak ellenére, hogy ott a lakosság többsége örmény volt. Amikor a Szovjetunió 1991-bn összeomlott,
szinte azonnal kitört a háború.
Az örmények végül megszerezték a vitatott tartományt, de ezt Azerbajdzsán azóta sem ismeri el.
A konfliktusnak volt egy magyar vonatkozású epizódja: az azeri baltás gyilkos szabadon bocsátása. Ramil Safarov azeri katonatiszt Budapesten tanult, de megölte egyik örmény társát. Azerbajdzsán kérésére azonban a magyar kormány kiadta a gyilkost, ő pedig azonnal kegyelmet kapott, sőt
nemzeti hős lett.
Örményország pedig megszakította kapcsolatait Magyarországgal.
Örményország biztonságpolitikája elsősorban az orosz kapcsolaton alapul, míg Azerbajdzsán jóban van Törökországgal, Amerikához is próbál közeledni, de közben az orosz kapcsolatokat sem hanyagolják el. Ugyanakkor Putyin többször is közölte Ilham Alijev azeri elnökkel, hogy adott esetben Oroszország fegyverrel is megakadályozza Hegyi Karabah visszafoglalását.
Ilyen körülmények között ígért közvetítést Angela Merkel, aki Ukrajna ügyében már alkudozott Putyinnal is. Más kérdés, hogy ideje és energiája lesz-e rá, hiszen Németországban számtalan sürgető probléma vár megoldásra.
