FüHü

Csak egyetlen dolog biztos az idei európai választásokkal kapcsolatban: az eredmény nem lesz sem szabad, sem tisztességes mindaddig, amíg Magyarország részt vesz azokon. A május 26-án megválasztott Európai Parlamentben lesznek olyan képviselők, akik az Orbán Viktor kormánya által gyakorolt hazugságoknak, kényszerítéseknek és korrupciónak köszönhetik mandátumukat – állapította meg a tekintélyes brit politikai és kulturális magazin.

A szerző rámutat: Orbán az EU jelentős támogatásait nem csupán arra használja fel, hogy befolyásolja a 24 magyar EP-képviselő megválasztását, hanem államilag finanszírozott propagandakampányt folytat annak érdekében, hogy egész Európában eltorzítsa a választás eredményét.

„Ám a magyar ügy csak része az európai liberális centrista politikai erők szélesebb válságának” – figyelmeztetett a szerző. A nemzeti felmérések azt mutatják, hogy a szélsőjobb tért nyer a májusi választásokon. A tekintélyelvű jobboldal addigra páneurópai erővé válik majd. Agitálása máris rábírt nyolc európai kormányt, hogy ne csatlakozzon az ENSZ globális migrációs paktumához, és idén át fogja rajzolni Európa politikai térképét is. Maga a centrum van zűrzavarban, és feltartóztathatatlanul csúszik a szélsőjobb diktálta célok felé: ez a helyzet az Európai Néppárttal (EPP) is. Amennyiben a szélsőjobb száz mandátumot szerez az Európai Parlamentben, és folytatódik az EPP eltolódása a nacionalizmus és az idegengyűlölet felé, akkor az integráció és a szociális liberalizmus projektjei lekerülnek a napirendről, és kimúlik az „európai szuverenitás” gondolata, amelyet Jean-Claude Juncker képvisel. Közben a szociáldemokrata pártoknál a támogatottság csökkenése, valamint a zöldek és a baloldal általi kihívások hatásai mutatkoznak.

Balra továbbhaladva, az érett európai demokráciákban a baloldali és a balra hajló zöld pártok vetélkednek ugyanazért a térért. A nagy kép, amely a májusi választáson kirajzolódik majd, egy jobbra tolódó kontinenst mutat, amelyet egyebek között a tekintélyelvű nacionalista mozgalmak, valamint a Trump és Putyin hívei közötti információs háborúk húznak jobbra. Ugyanakkor kevés párt van, amely le akarná bontani magát az európai projektet. A tekintélyelvű nacionalisták a baloldal gazdaságpolitikájával flörtölnek, de a legtöbb szélsőjobb párt nem elhagyni, hanem szabályaitól megfosztani akarja az egységes piacot. A szélsőjobb uralta Európai Parlamentnek azonban nehéz lenne együttműködni olyan nemzeti kormányokkal, amelyek elutasítják mind a liberalizmust, mind az unió egyre szorosabbra fonását. A Tanácsot megbénítanák a vétók, a Bizottság a nemzetek közötti kisebb viszályok elsimítása helyett maga is csatatérré válna, és a parlament a neonáci retorika visszhangkamrájává változna.

A Parlament, a Tanács és a Bizottság széttöredezése véletlen műve is lehetne, de nem az: Vlagyimir Putyin akarata, hogy az európai geopolitika „multipolárissá” legyen, vagyis hogy Európa olyan sakktáblává váljon, amelyen az Egyesült Államok, Kína és Oroszország küzd a befolyásért. A világ gazdasági szuperhatalmai közül kizárólag Európa nem rendelkezik összetartó polgári osztállyal. Amerikában ez a Wall Street, a Szilíciumvölgy, és az olajipar, Oroszországban ott vannak az úgynevezett szilovikok – a fegyveres erőktől és a titkosszolgálatoktól érkezettek – és az oligarchák, Kínában a kommunista kishercegek és azok hatalmas gazdasági birodalmai. Az európai burzsoázia az autóiparból, néhány luxusmárkából, és néhány államilag támogatott bankból áll.

A megoldás: a középbalnak és a radikális baloldalnak a demokrácia megvédelmezése, a fasizmus elnyomása és a megszorítások leépítése érdekében taktikai egységre kell törekedni a lehető legtöbb zöld és liberális párt bevonásával. Ezt akadályozza a 2009-es lisszaboni szerződés, amely kizárja az agresszív növekedési stratégiákat, az állami támogatást és a többi gazdasági tömbben érvényre jutó iparpolitikát. Van azonban egy esetleges adu, amelynek létrejötte nem teljesen kizárt: ha elmarad a brexit, ami Nagy-Britanniának meghagyná a status quót, de megváltoztatná az európai dinamikát. Ugyanis a baloldalra húzó képviselők akár a szavazatok 40 százalékával is megváltoztathatják az egyensúlyt a parlamentben.

„Nem ígérem, hogy egy új brit kormány hadba szállna Európa védelmére. Bármi történik azonban, úgy néz ki, hogy Brüsszelben és Strasbourgban a politika most a sötét oldal felé billen” – írta a szerző.

Ara-Kovács Attila