Úgy tűnik, hogy a populizmus Magyarországon túlment bizonyos határon, a „rabszolgatörvény” egyesíti az ellenzéket, és ez megkönnyítheti az európai vezetők számára, hogy az eddigiektől eltérően nyomást gyakorolhassanak a demokratikus normák tiszteletben tartásának érdekében – írta a hírügynökség szerkesztőségi kommentárjában.
A cikk ismertette Orbán eddigi politikáját, ezen belül a média ellenőrzés alá vonását, és megállapította, hogy ilyen körülmények között meglepő a tüntetés-sorozat. A tüntetők azonban nem csak a „rabszolgatörvény” ellen tiltakoznak, hanem fellépnek az ellen, hogy Orbán megtámadta a jogállamiságot – áll a cikkben, amely ismerteti a közigazgatási bíróságok létrehozásáról szóló jogszabályt is. Szól a médiaholding adományozás útján történt létrehozásáról és a CEU Bécsbe költözéséről, a 7. cikkely szerinti eljárás beindításáról, és arról, hogy Varsó egy ügyben vétót helyezett kilátásba, és ezért a folyamat leállt.
„Európának bizonyosan nincs szüksége újabb viszályokra a tagállamok között, de rövidlátó és veszélyes, hogy nem reagál a magyarországi illiberalizmusra. Orbán antidemokratikus kormányzása, és vonakodása attól, hogy szembehelyezkedjen az antiszemitizmussal túlságosan komolya ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyják. Orbán elszámolta magát – egy felmérés szerint a szavazók több mint 80 százaléka ellenzi a „rabszolgatörvényt”, és ez lehetőséget teremthet arra, hogy az EU határozottabban lépjen fel.
Európának végre lépnie kellene abban, hogy a kohéziós alapok elosztását a jogállamiság tiszteletben tartásához köti. Világossá kellene tennie, hogy kész megfosztani Magyarországot a szavazati jogától a tanácsban.
Ha Orbán nem enged, az Európai Néppártnak ki kellene zárnia a Fideszt, mégpedig még az európai választások előtt. Magyarország állampolgárai hirtelen azt mondják: elegük volt, és ezt komolyan gondolják” – szól a kommentár.
A minél gyorsabb átmenet érdekében a következő hevenyészett támpontokat adjuk:
„Konzervatív barátaim közül többen kérdezték, hogy ha ez az én művészettörténeti és esztétikai meggyőződésem, akkor miért nem léptem fel hatalmi eszközökkel az irodalmi és művészeti modernizmus ellen? Azért nem, mert hiábavaló lett volna és mert ehhez nincs is jogom.
Hiábavaló lett volna, mert a szellem története egész világosan mutatja, hogy valahányszor az állam hatalmi eszközökkel akar beavatkozni irodalmi vagy művészeti vitákba, e kísérleteknek sorsa kudarc lett és nevetségbe fúlt. A szellemi világban az állam szükségképpen brutális kezétől érintetlenül az erősebb gondolatnak kell szabadon győznie. De saját egyéni ízlésem egyoldalú érvényesítéséhez nem is volna jogom. Ez az, amiről meg szoktak feledkezni. Más a magánmecénás és más a kultúrpolitikus. A magánmecénás, aki saját pénzén vásárol, olyan képekkel akasztja tele termének falait, amelyeken örömmel legelteti szemét. Saját pénzén teszi, a saját gyönyörűségére és e közben senki sem korlátozhatja. A kultúrpolitikus ellenben közpénzekkel sáfárkodik, az ízlések megoszlanak, nem lehet tudni, milyen lesz a jövő idő esztétikai értékelése s ezért nincs joga a saját egyoldalú ízlését az államhatalom eszközeivel másokra ráoktrojálni.”
A Fidesz tudatta a magyar emberekkel, hogy az ellenzék a rendkívüli üléssel folytatta a színészkedést: nekik csak a hatalom megszerzése és a pillanatnyi politikai balhé a fontos. Az Orbán Viktor megdöntése projektet finanszírozó globalista elit is egyre kedvetlenebbül szemléli, hogy tehetségtelen ripacsokra pazarolja a pénzét. A Echo TV-ből pedig megtudhattuk, hogy a baloldal most arra használja a Nagy Imre ügyet, hogy a saját bűneit eltakarja.
Az ellenzéknek csak a balhé a fontos
A Fidesz-frakció szerint az ellenzéki pártok a csütörtökre összehívott rendkívüli üléssel folytatták a színészkedést: nekik nem Magyarország érdeke, csak a hatalom megszerzése és a „pillanatnyi politikai balhé” a fontos.
A nagyobbik kormánypárt csütörtökön az MTI-hez eljuttatott közleményében azt írta, az ellenzéki pártok egyszer már „lebuktak”, amikor „gyenge színészi teljesítményt nyújtva, áldozatként” próbálták feltüntetni magukat a köztelevízió épületében.
Csütörtökön pedig újra „lebuktak”, hiszen az ellenzéki képviselők jelentős része az általuk kezdeményezett parlamenti ülésen a napirendi szavazást sem várta meg – tették hozzá.
Azt is írták, hogy az ellenzék decemberben erőszakos eszközökkel próbálta megakadályozni az Országgyűlés munkáját, nem törődve azzal, hogy a „balhé” közben saját korábbi javaslatát, így az ápolási díj megemelését sem szavazta meg.
Úgy fogalmaztak, az ellenzéknek nem Magyarország érdeke, csak a hatalom megszerzése és a „pillanatnyi politikai balhé” fontos.
Soros György pénzéből szerveznek erőszakos utcai megmozdulásokat, és Soros-pénzből fizetett aktivisták közreműködésével támadtak a rendőrökre és az Országgyűlés épületére a karácsony előtti napokban. Ezen Soros György által finanszírozott akciók egyetlen célja, hogy az európai parlamenti választások után újra bevándorláspárti többsége legyen az Európai Parlamentnek – értékelte a Fidesz-frakció. (MTI: Fidesz: az ellenzéki pártok folytatják a színészkedést)
A globalista elit is egyre kedvetlenebbül szemléli, hogy tehetségtelen ripacsokra pazarolja a pénzét
A fennálló rendszerrel szembeni ellenállás azok részéről, akik maguk is részesei annak, fából vaskarika. Országgyűlési képviselők, legális pártvezetők, önkormányzati képviselők maguk is részei a fennálló rendszernek, így annak megdöntésével saját magukat is megdöntenék. Egyébként is: ellenállni egy politikai rendszerrel szemben a hatályos jogszabályok maradéktalan betartásával – vagyis jogszerűen – demokráciában csak egyetlen módon lehetséges: ellenzéki politizálással és aktív képviselői munkával. Politikai munkával az adott jogi kereteken belül.
Az országgyűlési képviselői mentelmi jog biztonságos védelmében hőbörögni, jogszabályokat megszegni nem ellenállás, hanem joggal való visszaélés. Néhány, minden jó ízlést nélkülöző képviselői megnyilvánulás pedig egyenesen visszatetsző bunkóság. Ezt már nemcsak a magyar választópolgárok tolerálják egyre nehezebben, hanem az „Orbán Viktor megdöntése projektet” finanszírozó globalista elit is egyre kedvetlenebbül szemléli, hogy tehetségtelen ripacsokra pazarolja a pénzét. (Magyar Idők: A rendszer elleni lázadás fából vaskarika)
A baloldal most arra használja a Nagy Imre ügyet, hogy a saját bűneit eltakarja
Ismét epét hányhat az ellenzék, hiszen Nagy Imre szobrát a Vértanúk teréről a két ünnep között eltávolították és átkerül a Jászai Mari térre, a korábbi Marx és Engels szobor helyére. Nagy Imre emlékművének a helyén pedig a vörös terror áldozatainak emlékműve lesz látható. Az ECHO TV Sajtóklub 2.0 című műsorában Szarvas Szilveszter úgy fogalmazott: Nagy Imre politikai karrierje nem ’56-ban kezdődött hanem ’44-ben. A Sajtóklub 2.0 csapata: Falusi Vajk, a 888.hu publicistája Oláh Gellért, a 888.hu újságírója és Dezse Balázs, a PestiSrácok újságírója.
Tudni kell azt, hogy a kommunisták, amikor lehetőségük van rá, kivégzik egymást. Ez a baloldal meg az MSZP problémája, de nem a miénk. A baloldal most arra használja a Nagy Imre ügyet, hogy a saját bűneit eltakarja. Ez a posztkommunista baloldal, élén Gyurcsány Ferenccel, aki nem tudja, hogy miként viszonyuljon ’56-hoz, most belekapaszkodik ebbe az ügybe, hogy kimossa a saját felelősségét ’56 bűneiből. (Echo TV: Sajtóklub 2.0)
Az ülést az ellenzéki pártok, a Jobbik, az MSZP, a DK, az LMP és a Párbeszéd, valamint független képviselők kezdeményezték, tervezett napirendjén – az interpellációs blokk mellett – egyetlen határozati javaslat szerepelt. Arató Gergely, a DK képviselője ebben annak megállapítását kérte az Országgyűléstől, hogy tavaly december 12-én szabálytalanul zajlott a szavazás a rabszolgatörvényről az ülésteremben, továbbá december 16-17-én jogtalanul léptek fel erőszakosan az ellenzéki képviselőkkel szemben a köztelevízió székházánál.
A Fidesz bojkottja miatt a tanácskozáson így csak a napirend előtti felszólalások hangozhattak el, amelyekre a kormány nem is reagált. Az Országgyűlés nem volt határozatképes, a napirendet nem fogadták el, az ülést a levezető elnök lezárta.
Az Országgyűlés rendkívüli ülését követően a parlament ellenzéki képviselői közös sajtótájékoztatót tartottak:
Az ellenzéki képviselők – a Jobbik és az LMP kivételével – esküt is tettek a közös sajtótájékoztatón. A parlament lépcsőjén megfogadták, hogy közösen mindent megtesznek a tüntetéseken követelt öt pont megvalósításáért. Követelték a rabszolgatörvény visszavonását, a kevesebb rendőri túlórát, a független bíróságokat, az európai ügyészséghez való csatlakozást és a független közmédiát. Elítélték az ellenzéki képviselők fizikai bántalmazását.
A sajtótájékoztatón Tóth Bertalan MSZP-elnök azt mondta, hogy folytatják az ellenállást. A szombatra meghirdetett összellenzéki tüntetésről azt mondta, mindenkit várnak délután 14 órára a Hősök terére.
Szabó Tímea, a Párbeszéd társelnöke pedig arról beszélt, hogy azonnali választ követelnek a kormánytól arról, mi történt az MTVA székháznál, hogyan bántalmazhattak országgyűlési képviselőket. „Azért vagyunk itt, hogy megmutassuk, egységes az ellenzék, egységesen lépjünk fel.”
Hadházy Ákos független képviselő azt hangsúlyozta, hogy a közmédia nem független, márpedig független közmédia, bíróság és ügyészség nélkül nem lehet választásról, parlamentről beszélni.
Az LMP társelnöke, Keresztes László Lóránt arról beszélt, szimbolikus, hogy a kormánypártok nem mentek el a rendkívüli ülésre, szerinte ez azt mutatja, ennyire érdekli őket az emberek sorsa. Azt ígérte, az ellenzék a jövőben is együtt mozog, nem hátrálnak.
A jobbikos Jakab Péter szerint gyáva kormány regnál, nem mer szembenézni a néppel és az ellenzéki képviselőkkel. Az igazi változást a gyártósorok mellett lehet elérni, támogatják a szakszervezetek sztrájkfelhívását. „Az utcán, az üzemekben lehet meghátrálásra kényszeríteni a kormányt, ha a parlamentben nem hajlandóak dolgozni” – mondta.
Gyurcsány Ferenc DK elnök az országot eláruló kormányról beszélt, szerinte „eljött az ideje a lázadásnak”. Azt kívánta az országnak, legyen ereje „fellázadni Orbán rendszerével szemben”. „Nem egy törvénnyel szemben, egyik vagy másik szabállyal szemben, de mindazzal, amit az elmúlt években, az ország szégyenére megvalósítottak.” Az ellenzéki pártok közötti viták szerinte természetesek egy demokratikus jogállamban, de most másodlagosak, mert egy országromboló kormánnyal szemben kell küzdeni.
Szél Bernadett amiatt tiltakozott, hogy Kövér László házelnök megakadályozta vendége, Buzinkay György momentumos politikus beléptetését a Parlamentbe. Szél szerint ez már csak látszatdemokrácia, „a Fidesz verőlegényekkel tartja mederben a folyamatokat”. „Ez a rendszer már rég nem az, aminek hívják, ez nem köztársaság, ez nem demokrácia, ez nem jogállam.”
A momentumos Fekete-Győr András szerint 2019 az ellenállás éve lesz. A tiltakozás folytatódik, „kézzel-lábbal küzdeni fogunk, hogy visszavonassuk a túlóratörvényt”. A vasat „addig ütik, amíg meleg”, sőt, azt ígérte, „forrósítani is fogják”. „2019 az ellenállás éve lesz.”
Az év vége – év eleje az összefoglalók és a tervek felvázolásának ideje. Kezdjük az évvégi egyenleget a francia köztársasági elnök hagyományos december 31-i esti beszédével, majd az Elysée palota magasságából szálljunk le az aszfalt és a forgalmi köröndök szintjére, előbb az Amnesty International nemrég megjelent vizsgálatában közölt számadataival, végül pedig fejezzük be a sárgamellényesek másfél hónapos mozgalmának eredményeivel és perspektíváival.
Párizs, 2019 január 02
Az évet lezáró elnöki beszédektől nem szokás meglepetéseket várni sem Franciaországban, sem másutt, a protokoll a tömeg önbizalmát erősítő eredmények és az újév derűlátást, lelkesedést ébresztő terveinek felsorolását írja elő. A jelenlegi feszült helyzetben az idei beszéd a francia elnököt nehéz feladat elé állította, és nézőinek-hallgatóinak, elemzőinek figyelmét nem kerülte el Macron lendület-mentes, majdnem fásult hangvétele. E lendületvesztést látva nehéz volt nem azokra a hatalmi pozícióját meggyengítő eseményekre gondolni, amikről az egész ország beszél, vitatkozik kivéve az elnököt: a volt testőre körüli nyári botrány kiújulására és a sárgamellényesek mozgalmára.
Emlékeztetőül a nyári botrány röviden:
a volt body guard-ról, Alexandre Benalla-ról augusztusban kiderült, hogy saját szakállára, rendőrnek beöltözve május elsején a Quartier Latin-ben már szétszéledt tüntetőket brutalizálta. Mindezt a felettesei fedték, majd a parlamenti és szenátusi meghallgatások és vizsgálatok után eljárás indult ellene. Ezt követően az elnök és a belügyminisztere között támadt feszültségek az utóbbi lemondásával értek véget. (Ezt néhány héttel korábban – Benalla-tól függetlenül – a macroni sakktábla másik bástyájának összeomlása előzte meg, amikor a környezetvédelmi miniszter az egyik rádió hullámhosszán (!) tudatta az elnökkel, hogy elege van a neki kiosztott bohóc szerepből és úgy döntött, lemond.) Mindez akkor zajlott, amikor a parlament az elnök hatalmának további megerősítését és a parlament szerepének gyengítését célzó alkotmánymódosítási törvényt vitatta. Az ellenzéki képviselők felháborodása Macronnak és testőrének a parlamentet minősíthetetlenül megvető stílusa miatt oda vezetett, hogy a parlament elnöke a vita elnapolására kényszerült.
A Benalla-ügy második felvonása egy hete kezdődött, miután a Médiapart internetújság feltárta, hogy az eljárás alatt álló volt body guard és álrendőr verőlegény diplomáciai útlevéllel rendelkezik és komoly külpolitikai árnytevékenységet folytat. A követeknek kijáró utazási és szállodai költségvetéssel az Afrikai országokban és Izraelben tárgyal államfőkkel és más kulcsfontosságú személyiségekkel. A megkérdezett külügyminisztériumi szóvivő azt nyilatkozta, hogy a minisztérium a nyári botrány után két ízben visszakérte tőle a diplomáciai útlevelet, de „tudomása szerint” ennek a kérésnek Benalla nem tett eleget – és az ügy ennyiben maradt… Egy másik érdekes feltárt részlet, hogy Benalla gyakran cserél eszmét Sarkozy volt elnök hasonló típusú, ugyancsak bűncselekményekkel vádolt árnysegédjével, ugyanúgy, ahogy Macron magával Sarkozy-vel, aki ellen jelenleg három ügyben folyik eljárás.
Forrás: YouTube
Visszatérve az elnöki évzáró beszédre,
Macron az Állami Vasutak privatizációját előkészítő, tavasszal átvitt reformjának sikerére építve megerősítette programját, a nyugdíjrendszer és az állami szektor fokozatos leépítésének 2019-re beütemezett beindítását. Mint december 17-én, most is lerótta tiszteletét a napi megélhetésükért küzdő szegény dolgozók, és a gazdaságot megbénítani akaró rendszeres rendzavarók ellen hősiesen fellépő rendőrség előtt. A rendzavarók – értsd a beszédben meg nem nevezett, hat hete tüntető sárgamellényeseket és gimnazistákat – ellen megígérte, hogy a leköszönt évhez hasonlóan, 2019-ben is a lehető legkeményebben fog fellépni az állam.
Forrás: YouTube
A rendőrség törvényt sértett
A rendőrség 2018 novemberében és decemberében kifejtett rendfenntartó munkájával az Amnesty International is foglalkozik. December 17-i vizsgálatából megtudhatjuk, hogy az állam a francia jog szabályait rendszeresen megszegte: a civil lakosság ellen nem használható fegyverekkel, tiltott gumilövedékekkel lépett fel a sárgamellényes tüntetők és a gimnáziumokat elfoglaló diákok ellen, és amit az előírások plusz tiltanak, a rendőrök a gumilövedékekkel a fegyvertelen tüntetők fejét célozták be. Az elfoglalt gimnáziumokba kivezényelt rendőrök erőszak-akcióit (a gimnazisták többórás éheztetése, térdre-kényszerítése, orvosi ellátásuk és ügyvédek beavatkozásának megakadályozása) külön részletezi a vizsgálat.
A vizsgálat másik megállapítása, a rendőrök specifikus agresszivitása az újságírók és fotósok ellen. Harmadik megfigyelés, a tüntetési alapjog-gyakorlás rendőri megakadályozása: a tüntetések színhelyei felé tartó személyek illegális igazoltatása, védő-sisakkal rendelkező, festékkel felszerelt személyeknek „a rendzavarás megelőzésének céljából történő” előzetes letartóztatása. Ezt a rendőri indoklást a francia jog nem ismeri. Negyedik, a tüntető civilek, általában, a tüntetési jog-gyakorlat védelme a hatóságokra nézve kötelező előírás, amit a novemberi-decemberi tüntetéseken a rendőrség szisztematikusan megtagadott. A könnygázbombák elleni véd-felszereléseket, a légzést megkönnyítő speciális folyadékokat, kötszereket és fertőtlenítőket a rendőrség elkobozta, az elsősegélynyújtók és ápolónők munkáját akadályozta.
A hivatalos számok szerint csak november 17-én, az első tüntetés során, 1047 tüntető sebesült meg, ebből 46 súlyos sérüléseket szenvedett. Ezzel szemben 717 rendőr könnyű sérülését jelezték a hatóságok. A gumilövedékek és könnygázbombák okozta súlyos sérülések mérlege, csak a legkegyetlenebbeket figyelembe véve, a sérülés-típusok szerint: 4 tüntető súlyos szemsérülés áldozata volt, 7 félszemére megvakult, 4 az egyik karját vesztette el, 12 állkapcsa tört el egy vagy több helyen, közülük többen fogaikat is elvesztették. A súlyos sebesülés(eke)t szenvedtek életkorát nézve: heten 15-18 évesek, hatan 19-25 évesek, a többiek az idősebb korosztályok tagjai.
A 2019-es perspektívákat nehéz megjósolni
Többen kételkednek, hogy a Köztársasági elnök a jelenlegi meglehetősen meggyengült helyzetében komolyan hisz ígéreteinek megvalósíthatóságában, a háború után kivívott szociális jogokat tovább csonkító, a szegénységet tovább növelő törvények parlament elé vitelének lehetőségében. Kérdés az is, hogy a tömeges „Macron, mondj le!” követeléssel szemben hangsúlyozhatja -e még demokratikus úton – a szavazók 17-20 %-ának köszönhetően – megszerzett hatalmának legitimitását, különösen mióta az egyik nemrég felbukkant főkövetelés a demokrácia intézményeinek alapvető módosítása lett. Az elnök programjának megvalósulása a sárgamellényesek és a diákok mozgalmának elcsitulásától függ, amit beszédéből kivehetően, csak az ellenük irányított rendőri és esetleg katonai erőszak növelésével tud elképzelni.
Forrás: YouTube
Végül, hogyan zárták le az óévet a sárgamellényesek?
Az interjúkból ítélve ez két rövid szóval írható le: harcra készen. A mozgalom nagy része továbbra is a teljes decentralizáltságot, főnök-mentességet tekinti leghatékonyabb fegyverének. Az első benzin- és dízel árcsökkentési követelést villámgyorsan, az adó-egyenlőség elvének érvényesítésére, a gazdagok vagyonának megadóztatását eltörlő Macron-törvény visszavonására, majd a RIC (lásd. a dec. 23-i tudósítást), a népi kezdeményezésű népszavazásra irányuló politikai követelések váltották fel.
Több helyen – ez az elmúlt tíz nap újdonsága – a sárgamellényesek javasolják az EU választásokon való indulást. A gondolatot sokan ellenzik, a mozgalom szellemével ellentmondásosnak tartják. Kelet-Franciaországban a 6000 lelket számoló Commercy városka sárgamellényes csoportja az elnök kezdeményezte országos konzultáció és a választásokon való indulás csapdáira hívja fel a figyelmet. A csoport youtube-on terjesztett hat perces, második felhívásában fordul az ország minden sárgamellényeséhez „és azokhoz, akik még nem viselik a mellényt, de osztják a haragjukat”. A hathetes mozgalom első győzelme, mondják, hogy a sárgamellényesek hangjára kénytelen az egész ország odafigyelni, és a hatalom immár nem tudja őket mellőzni.
De, folytatják, ennél többre van szükség. Felhívják társaikat, hogy az országban mindenütt tartsanak gyűléseket, vitassák meg és véglegesítsék követeléslistájukat. Az elnök által előírt, és a polgármesterek irányítása és ellenőrzése alatt szerveződő országos konzultáció – figyelmeztetik társaikat – azzal a veszéllyel jár, hogy az ott elhangzottakkal a politikusok azt kezdenek majd, amit akarnak. A sárgamellényeseknek, hangsúlyozzák, meg kell őrizniük a követeléseik és azok megvalósítása feletti ellenőrzést. Ezért javasolják a népi kezdeményezésű gyűléseket, majd ezeket követően a helyi gyűlések küldöttjeinek első országos találkozóját, amelynek feladata a helyi követelések egyesítése és a mozgalom jövőjének és kollektív megszervezésének megvitatása lesz. Akarva-akaratlanul a hat hetes mozgalom létének, fennmaradásának egy új szintje körüli gondolkodás kibontakozásával kezdődik az újév.
Az jár a fejemben, hogy miért választotta a közismerten családszerető Orbán Viktor a családi szilveszterezés helyett az utazást a távoli Brazíliába, a részvételt az új brazil államfő, a szélsőjobboldali Jair Bolsonaro beiktatási ünnepségén.
Elgondolkodtató, hogy a 193 ENSZ tagállamból hazánkkal együtt is csupán 12 ország vezetője jelezte a részvételét. A nagyarányú távolmaradás jól mutatja a volt katonatiszt iránti ellenszenvet, akiről köztudott, hogy számára a hatalomgyakorlás legrokonszenvesebb módja a diktatúra.
Latin Amerikában e szó hallatára mindenkinek milliók meggyilkolása jut eszébe. Az sem titok, hogy Bolsonaro szegényellenes, nőgyűlölő és homofób.
Meggyőződésem, hogy egy magát demokratikus politikusnak tekintő kormányfő nem megy el ilyen ünnepségre. Ezt bizonyítja 180 állam-és kormányfő tüntető távolmaradása is. Donald Trump érthető okokból gyakran hangsúlyozza Brazília fontosságát. De ő is csak a külügyminiszterét küldte el maga helyett. Hallottam olyan érvelést is, hogy Orbán Viktor diktátorok között érzi jól magát. Ha csak ez lenne a részvételének az oka, akkor nem kellett volna ilyen hosszú, fárasztó utazást vállalnia, hiszen néhány diktátort közelebb is talált volna, ráadásul mindegyikkel jó viszonyban van.
Véleményem szerint Orbán Viktor a részvételével üzenni akart. Jelezni akarta, hogy ő egyetért a Bolsonaro által vallott értékrenddel.
Sokan vagyunk akik azzal szoktuk vigasztalni magunkat, hogy a nemzetközi közvélemény nem azonosítja Magyarországot Orbán Viktorral. A magyarországi valóságot jól ismerő politikusok, külpolitikai szakértők és újságírók valóban nem. Hangsúlyozzák is, hogy a magyarok többsége nem osztja Orbán Viktor nézeteit.
Az viszont aggasztó, hogy a kevésbé tájékozottakat, az „átlagembereket” megtévesztheti a három legutóbbi magyarországi választás eredménye. Az, hogy Orbán pártja és rendszere már
három alkalommal kapta meg a parlamenti képviselői helyek kétharmadát. Ezt nem lehetetlen, de nehéz megmagyarázni. Ezért tartom károsnak, sőt nemzeti érdekeinkre veszélyesnek
Orbán Viktor kihívó részvételét Bolsonaro beiktatásán.
Bödőcs Tibor híradójából azt is megtudhatjuk, hogy hamarosan átadják a Felcsút-Peking kisvasutat, Gyurcsány Ferenc pedig szír. Magyarország nyerte a 2018-as foci vb-t, hiába próbálja eltitkolni a sorosista világsajtó.
A királyi tévé híradójának paródiája ezekkel sincs messzebb a valóságtól, mint a kifigurázott eredeti…
Nagy a sírás-rívás, de nincsenek érvek Nagy Imre szobrának elköltöztetése ellen – derül ki a PestiSrácok.hu cikkéből. Hiszen Nagy Imre komcsi volt, valaki pedig vagy kommunista, vagy rendes ember. A Magyar Időkből megtudhatjuk, hogy átütő sikereink, fejlődésünk miatt támadnak minket. Lomnici Zoltán pedig arról rántja le a leplet, hogy az Európai Unió régi tagállamai megpróbálják lenyomni, bekebelezni az újabbakat.
Nincsenek érvek Nagy Imre szobrának elköltöztetése ellen
A halottakkal több a baj, mint az élőkkel. Ennek oka abban keresendő, hogy a hajdanvolt emberek már csak az emlékezetben léteznek, az emlékezet pedig furcsa dolog. Egyfelől esendő és megbízhatatlan, másfelől pedig érdekvezérelt. Különösen így van ez a történelmi személyiségek esetében, akik valamilyen szerepet játszottak a népek sorsában, nyomot hagytak maguk után és haláluk után pedig az élők szándékainak játékszereivé váltak. Különösen így van ez a vérzivataros, magyar huszadik század szereplőivel.
Nagy Imre szobrát elköltöztetik a Kossuth térről a Jászai Mari térre. Lett erre nagy sírás-rívás a haladás hívei között. Hogy miért rossz ez, arra nézve semmiféle érvet nem hallottam tőlük, mert olyan, amiről beszélnének is, nyilván nincs. Mindenki megszólalt, aki számít, és az is, aki nem. Mondtak is mindenféle marhaságot, csak arról nem beszéltek, ami az acsarkodásuk hátterében meghúzódik.
Nagy Imre szimbólum lett a baloldalon a „jó” kommunista szimbóluma. Pedig hát, aki csak kicsit is ismeri a történelmet, tudja: a rendes kommunista oximoron, valaki vagy kommunista, vagy rendes ember. (PestiSrácok.hu: Nagy Imre, a tudós)
Pozitív példa vagyunk, ezért támadnak minket
Jelentős változások történtek 2018-ban hazánk állapotában és megítélésében. Kiderült, hogy már nemzetközi szinten is például szolgálunk az illegális bevándorlás elutasításában, s családtámogatási intézkedéseinket, gazdaságpolitikánkat is követik. Másrészt éppen átütő sikereink, fejlődésünk miatt az ellenünk indított uniós, globalizációs támadások az eddigieknél is leplezetlenebbül dühödtté váltak. Eközben az egyik legbiztonságosabb államként tartják számon Magyarországot, így kedvelt turisztikai és befektetési célpont lettünk. Gazdasági növekedésünk felerősödött, és majdnem teljes körű a foglalkoztatottság. Az ellenzék eközben egyre durvábban támad minden intézkedést, eredményt. (Magyar Idők: Sikereink, eredményeink miatt fokozódnak az ellenünk indított támadások)
Az Európai Unió régi tagállamai megpróbálják bekebelezni az újabbakat
Az Európai Unió 2019-ben is szimbolikus hadszíntér maradhat, amelyen a régi tagállamok megpróbálják lenyomni, bekebelezni az újabbakat – mondta a Századvég jogi szakértője hétfőn, a Kossuth Rádió reggeli hírműsorában.
Lomnici Zoltán alkotmányjogász a Jó Reggelt, Magyarország! című adásban reményét fejezte ki, hogy a jövő májusi EP-voksoláson megszűnik az a lendület, amelyben a nyugati tagállamok próbálják büntetni azokat az új tagállamokat, amelyek nem folytatnak teljesen szervilis politikát.
Kiemelte, minden jogi és alkotmányos feltétel adott lehetne, hogy az unió megdicsérje Magyarországot, ehhez képest a szankciókról szólt a 2018-as év. A Századvég munkatársa szerint ennek hátterében az áll, hogy Magyarország – Lengyelországhoz hasonlóan – nyíltan szembeszállt az uniós migrációs politikával. (MTI: Szakértő: az Európai Unió jövőre is szimbolikus hadszíntér maradhat )
Hogyan őrizheti meg az Egyesült Államok a fölényét a tengereken? Ezzel a címmel készített tanulmányt John Richardson tengernagy. Ez a US Navy fejlesztési terveit tartalmazza 2025-ig. Az admirális sürgeti: az USA is fejlessze ki a hiperszonikus rakétákat, melyeket Oroszország és Kína már sikeresen kipróbált.
Az oroszok december 26-án hajtottak végre sikeres kísérletet a hiperszonikus rakétával. Ezt Putyin elnök is megtekintette és elégedetten nyilatkozott a látottakról – jelentette az Rt.com portál Moszkvából. Az orosz elnök nemrég levelet küldött Trumpnak, és ebben tárgyalásokat sürget a két nagyhatalom között. Putyin levele szerint a két nagyhatalom viszonyának meghatározó szerepe van a világ biztonságban. Ezért újabb csúcstalálkozót javasol Trump elnökkel. Idén Helsinkiben találkozott már egymással Putyin és Trump, akik korábban csak nagy nemzetközi találkozók szünetében váltottak néhány szót. Legutóbb Buenos Airesben a G 20-as csúcs kapcsán szerepelt a tervekben egy Trump-Putyin találkozó, de az USA elnöke ezt az utolsó pillanatban lemondta az orosz-ukrán flotta incidensre hivatkozva.
Közben Washingtonban tovább folyik a vizsgálat Trump ellen az orosz kapcsolatok ügyében. A demokrata ellenzék azt állítja: Putyin megbízásából az orosz hírszerzés Trumpot támogatta a 2016-os elnökválasztáson. Trump ezt természetesen tagadja, de számára minden találkozó Putyin elnökkel kettős próbatétel: nemcsak a nemzetközi hatásra kell figyelnie, de a hazaira is, mert a média nagyítóval vizsgálja az amerikai elnök tetteit. Nem tesz-e engedményeket az oroszoknak?
Trump a fegyverkezési verseny felgyorsításával válaszol Putyinnak
Az amerikai katonai költségvetés minden rekordot megdönt. Közben pedig az elmúlt évek költségvetéseinek a szigorú ellenőrzése is elmarad, mert a katonai fejlesztések kiadásai rendszeresen meghaladják az előirányzatokat. Trump fel akarja mondani az úgynevezett INF szerződést, melyet még Gorbacsov és Reagan írt alá 1987-ben. Az INF szerződés a közepes hatótávolságú rakéták telepítési tilalmát jelenti. Trump szerint ezt Moszkva megszegte, ezért Amerika is új rakéta telepítéseket fontolgat. Ezek az európai tervek miközben a világ tengereken az USA szeretne kifejleszteni hiperszonikus rakétákat, hogy behozza a lemaradást Oroszországgal és Kínával szemben.
Akik nem ismerik a saját történelmüket, kénytelen megismételni azt, mondta állítólag valamelyik okos ember. Hozzátehetjük, azok is ismétlik (más okos emberek szerint), akik ismerik, de most maradjunk az első szentenciánál, éppenséggel a magyar jobboldal történelmére gondolva.
De tovább is megyek ennél: a magyar nacionalizmus (jobboldal) nem érti a saját működési elveit, algoritmusát – talán mert nem tanulmányozza, illetve politikai nyereségvágyból elhazudja a saját történelmét. Pedig ha ismerné ezt az algoritmust és nem hazudná el a történelmét, ez megóvhatná a még elkövetendő hibáitól és kudarcaitól. Két ilyen egymásba metsző algoritmust látok: egy történeti-genetikusat, ti. ahogy a jobboldal hibái egymásból következtek Magyarországon az utóbbi 150 év történelmében és fokozatosan rombolták a nemzetet, amely pedig elvileg a jobboldal (a nacionalizmus) legfőbb értéke és hivatkozási pontja. A másik algoritmus logikai (pontosabban a matematikából ismert kvázi topologikus konvergencia), miszerint a magyar jobboldal (a nacionalizmus) a legtisztább formája, az etnicizmus felé konvergál és minden távolodást ettől a határértéktől kudarcként él meg, ami kielégítetlenné és instabillá teszi, amit aztán újabb konvergens lépésekkel próbál feloldani.
A történeti algoritmus szerint a nemzetiségi törekvések és az antant mellett a magyar nacionalizmus (jobboldal) – egyfelől a magyarosító törekvésekkel a vele ellentétes nemzetiségi törekvések kivédésére, másfelől egy sor közjogi kérdés napirenden tartásával Bécs ellenében, azaz a Magyar Királyság belső gyengítésével – nélkülözhetetlen, ha nem a legterhesebb tényező volt a Trianonhoz vezető úton. Miután (részben) előidézte Trianont, hasonló rövidlátással, amely már a butaság határát súrolta, Trianon revízióját tette a saját – a magyar nacionalizmus (jobboldal) – fő küldetése a két világháború között, amely küldetés azonban – a többszörösen téves logikai és politikai stratégia miatt – a magyar nacionalizmust (jobboldalt) végleg a nemzet ellen fordította: Hitler szekeréhez kötötte, egyebek mellett a doni katasztrófához és a Holocausthoz vezetett, nem mellesleg pedig érvet adott a bolsevik megszálláshoz, amelyekkel kapcsolatban a magyar nacionalizmus (jobboldal) természetesen mossa kezeit.
Közben minden erejével a Monarchia mai analógiáját, az EU-t bomlasztja, amely – csakúgy, mint annak idején a Monarchia – egyedül lenne képes kellő modernizációs erőt kifejteni a magyar nacionalizmussal (jobboldallal) szemben, hogy közel százötven évnyi súlyosbodó károkozás után végre termékenyebb pályára állítsa, ám a magyar nacionalizmus (jobboldal) megmarad annak, ami mindig is volt: a hülyék ide vonatkozó részének ujjongásától kísért rombolásnak, és mint ilyen megy előre a nemzetvesztésben rendületlenül. Röviden: a magyar nacionalizmus egyetlen történeti kudarcsorozat.
A konvergenciahiba – azaz a történeti logikát keresztbe metsző, a találkozási pontjaikon iszonyú pusztítást előidéző másik algoritmus – a magyar antimodernizációs nacionalizmus természetének köszönhető: hogy a legtisztább megnyilvánulási formája, amelyre mindig tör, az etnicizmus, azaz a tiszta, homogén magyar „fajiság” ideájának leképezése. Ennek köszönhető a xenofóbiája, a tapasztalati tényekkel szembeni averziója, a sérelmi és félelmi politikája, a modernizációs hatásokkal szembeni fellépése. Ugyanez miatt a magyar nacionalizmusban mindig potencialitás marad a pogromokra és a tömeggyilkosságra való hajlam – ti. mert nem része a természetének a belső gát az etnicizmus tiszta állapotának előállítása előtt, illetve minden külső gátat „magyartalannak”, „nemzetietlennek” érez. Az egyetlen eszköz a tiszta etnicizmus mint határérték elérésének megelőzésére a nacionalizmus demokratikus mederben tartása, azaz ha jobboldali kormány is van hatalmon, kutya kötelessége – ha már a máról beszélünk – a demokráciát minimálisan komolyan venni és nem a végletekig manipulálni, amikorra már valóban csak álruha marad az etnicizmus logikáján.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni ennek a helyzetnek a tragikus és veszélyes voltát. Ez az etnicizmus az impotens demokratikus-liberális ellenzékiség és az ilyen kultúra hiánya miatt teljesen védtelenül hagyja a társadalmi kisebbségeket egy eseteges politikai válságban.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
