Elterelés van. Gyűlölet van. Kereszténység nincs. Megírták ezt többen is, fiatalok, örülök neki. Amíg örülhetek. Mégsem írok most hosszú eszmefuttatást. Találtam egy verset. Talán emiatt nem szavazok. Bevallom, nem kellett sokat keresnem. Tudtam, ki írta. Régebb itt-ott még ki is függesztették a falra. Közhelynek számít.
Gondoltam, megírom, hogy miért nem fogok szavazni, 1990 óta az első alkalommal. Mert nem akarom, hogy érvényes legyen ez a népszavazás. Mert amennyiben sikerül módosítani az alkotmányt, másnap nem változik semmi. Mert mégis megváltozik minden. Mert jön majd egy újabb kezdeményezés. Előbb talán az abortuszról. Aztán az államvallásról. Majd a halálbüntetésről. A cigányokról. A zászlóhasználatról. A himnuszéneklésről. A magyar iskolákról. Sikeres lesz mindegyik népszavazás. Örülhetnek, akik megszavazzák. De végül lesz népszavazás az örömről is. Hogy minek örülhetsz, barátom! És arról is, hogy mikor sírhatsz.
Mondom, meg akartam írni mindezt, sok-sok érvem lett volna, hogy porhintés van. Elterelés van. Gyűlölet van. Kereszténység nincs. Megírták ezt többen is, fiatalok, örülök neki. Amíg örülhetek. Mégsem írok most hosszú eszmefuttatást. Találtam egy verset. Talán emiatt nem szavazok. Bevallom, nem kellett sokat keresnem. Tudtam, ki írta. Régebb itt-ott még ki is függesztették a falra. Közhelynek számít. Egyik RMDSZ-es kollégám, aki a minap hevesen érvelt az igenes szavazás mellett, sok-sok évvel ezelőtt idézte is ezt a verset egy országos tanácskozásunkon. O tempora, o mores! A vers szerzője német teológus, 1938 és 1945 között koncentrációs táborban volt, de végül életben maradt. Állítólag nem akartak mártírt csinálni belőle. Úgymond még meg is úszta.
Martin Niemöllernek hívták ezt a lelkészt, a Hitvalló Egyház egyik vezetője volt, az Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke is egy időben. Meg költő is ezek szerint. Mielőtt eldöntenénk, hogy felvesszük-e az ünneplő ruhánkat és elmegyünk-e népszavazni, olvassuk el a verset! Természetesen olvassuk versként, ne kampányszövegként! És ne tessék megijedni, nem náci itt senki, nem kommunista stb. Ez csak egy vers. Egy metafora. Ráadásul több szövegváltozata is van, igaz, a lényege ugyanaz. Mondom, ismert szöveg. Mégsem árt belenézni. Íme:
Mikor a nácik elvitték a kommunistákat,
csendben maradtam,
hisz nem voltam kommunista.
Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szakszervezeti tag.
Amikor a szocialistákat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szocialista.
Amikor a zsidókat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam zsidó.
Amikorra engem vittek el,
nem maradt senki,aki tiltakozhatott volna.
Köszönöm, hogy elolvasták a verset. Döntsenek lelkiismeretük szerint! De ezúttal nem találkozunk az urnáknál.
Markó Béla (Transindex)
