Dübörög a taps, amikor Boros Misi a színpadra lép. Illetve bocsánat, már a színlap is Boros Mihályt ír, hiszen mióta sztár lett a Virtuózok című komolyzenei tehetségkutató műsor első évadában, jócskán megnyúlt.
Kölyökből 14 éves, világjáró fiatalemberré vált, és mit sem veszített sármjából, karizmájából, hogy zongoratudásáról ne is beszéljünk, az igencsak gyarapodott.
Hagyománnyá vált már, hogy
a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a Virtuózok szereplői közül többen gálaesten lépnek fel.
Az idei sokkal jobb volt, mint a tavalyi, amikor inkább esztrádról, show műsorról beszélhettünk, sok kis igencsak népszerű darab, vagy darabrészlet előadásával, túlzott hatásosságra, könnyed szórakoztatásra törekedve. No jó, persze a Virtuózok is legalább annyira tévés szórakoztató műsor, mint tehetségkutató. A tehetségeket leginkább az iskolákban kell felfedezni, a képernyőn inkább csak be lehet mutatni és sokakkal megismertetni őket.
Az persze öröm, hogy nem a megszámlálhatatlanul sokadik műsorban keresik fenemód bőszen a ki tudja hány ezredik könnyűzenei tehetséget, akikből tényleg már Dunát lehet rekeszteni. Amennyit a szerkesztők felajzott kutatómunkájával sikerült fellelni, vagy csak a nézőkkel kiröhögtetni, mert képességeik erősen fogyatékosak, annyit biztosan nem vesz fel a szakma. Sajnos manapság már az is erénynek számít, hogy
a Virtuózok nem akar készakarva senkiből hülyét csinálni a nézettség mesterséges felajzása érdekében.
A Peller Mariann producerségével létrejött műsor bemutatni akar, a komolyzene népszerűsítésére törekszik, miközben alkalmaz kereskedelmi tévés, más műsorokból átcsent elemeket.
Az idei margitszigeti koncertnek jót tesz, hogy a tavalyi műsorvezetőkkel ellentétben, az ideiek, Varga Edit és Batta András, nem mélyülnek el a papírjaikba, tudják kívülről mit akarnak mondani, kit akarnak bekonferálni, képesek egymással kedvesen évődni, és még humoruk is van.
Az első részben, az utolsó számot leszámítva, Boros és a Kossuth-díjas, nemzetközi karrierrel is rendelkező zongorista, Bogányi Gergely játszik, aki már Mihály mesterének is tekinthető, így aztán vett is neki egy Bösendorfer zongorát. Hamarosan pedig közös estjük lesz a Művészetek Palotájában. Szép, ahogy együtt játszanak. Bevezetőként Schubert Katonaindulóját, jókedvűen nekiiramodva, kedvesen pattogósan, de azért kellő dallamossággal. A színpad két oldalán, termetes vásznon kivetítik egymásra és a műre koncentráló arcukat, összehangolt ujjmozdulataikat. Jön majd még közös Schubert tőlük, Boros egyedül is játszik Schubertet, Beethovent, Bogányi pedig Debussyt.
Az első évadban feltűnt Szűts Apor lapozza nekik a kottát, aki aztán több alkalommal zongorázik is, például saját művének, a fergeteges tempójú Groteszk tangónak az előadásakor.
Mindössze 22 esztendős, de idén már a debreceni teátrum saját operáját mutatja be.
Magyarország legrégibb szimfonikus együttese, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara játszik vele és a többiekkel, látható lelkesedéssel, Héja Domonkos vezényletével.
Az első rész végére azért jut egy tuti sikerdarab, Montitól a Csárdás. A második rész elején lelkesítő, hogy Manuel de Falla Rituális tűztáncának előadásához, ahogy legvégül Brahms 1 Magyar táncához is, beülnek a zenekarba a kis virtuózok. Gyerkőcök és felnőttek nagy, komoly nekibuzdulással zenélnek együtt. Jó azt érezni, hogy a fellépők közül többekből jelentős művész válhat, a zenei tehetség nem illan el olyan könnyen, mint a gyermekszínészi. Beeri Benjamin annyira áradóan énekel, mintha Olaszországban született volna. Kristóf Rékának messzire hordóan gyönyörű a hangja. Csabay Zsuzsanna szinte énekel a fuvoláján.
Simic Aleksandernél majdhogynem nagyobb a csellója, de barátként öleli át, és ennek megfelelően bensőséges hangokat csal elő belőle. Abouzahra Amira tüzes lendületességgel hegedül. Lugosi Dániel Ali valósággal megbabonázza klarinétját. Lukács Gergely a böhöm tubáját emancipálja a divatosabb hangszerekhez. Novák Péter rendezőként flottul szervezi meg az estet, ami bár tartalmaz esztrád és show elemeket, de már emelt fővel nevezhető hangversenynek is.
