No, a mai kávénk mellé beszélgessünk a válságról kicsit, mert érdekes téma, ha nem is szép. Van nekünk abból mindenféle. Van például alkotmányos – mivel a mostani tiltakozások tárgyát képező törvények alkotmányos jogok sértésére adnak lehetőséget, elvben pénzügyi nincs, de érdekes jeleket tapasztalunk, kormányválság sincs, de igény, az lenne rá – szóval, aktuális téma a válság.
Még világpolitikai válság is van, csak kevesen vették észre: miután Trump Fetullah Gülen kiadatását fontolgatja, és kivonja az amerikai csapatokat Szíriából teljesen, Afganisztánból a felüket, Putyin elnök moszkvai sajtótájékoztatóján külön felhívta a figyelmet az atomháború veszélyeire, melyek számottevőek. Hogy egy ilyent jelenleg maximum ő robbanthatna ki, ő van abban a helyzetben? Erről nem beszélt, ő csak annyit mondott, hogy a világbéke törékeny és óva inti Amerikát.
Értse a világ, ahogy akarja.
De térjünk vissza Magyarországra. Igen, Áder János tegnap aláírta a rabszolgatörvényt, meglehetős politikai naivitás volt azt várni, hogy nem fogja: eddig is mindent aláírt, ezentúl is mindent alá fog írni. Pedig most ha mást nem, formai kifogást mindenképpen emelhetett volna, ugyanis a törvény elfogadásának, megszavazásának körülményei mindennek nevezhetőek, csak szabályosnak nem, mindenki összevissza nyomogatott minden gombot, ami a keze ügyébe esett, kártyás azonosítás nélkül, szóval ha épp ügyelnénk a törvényességre, minimum meg kellett volna ismételni a szavazást, nyugodt körülmények között. No, de nem ügyelünk, és ennek mi sem biztosabb jele, mint a tegnapi aláírás, mely után Ádernek sikerült még cinikusan boldog Karácsonyt is kívánni.
Az ajándékról már gondoskodott.
És hát indulnak a perek, kicsit rosszmájúan meg is jegyeztem volt ismerőseimnek, hogy ha hinnék az összeesküvés-elméletekben, azt kéne gondoljam: a tüntetéseket, tiltakozásokat a Budapesti Ügyvédi Kamara szervezte, mert egyedül nekik van belőlük anyagi hasznuk. Sajnos nem ez a helyzet (ha ők szervezik, legalább valamennyivel sikeresebbek lennének, és mindenképpen sokkal tovább tartanának), de az tény, hogy perek sokasága indult a „decemberi események” kapcsán. Eddig az MTVA épületénél történtek négy pert fialtak, vagyis négy feljelentést, ebből három a Központi Nyomozó Főügyészségre érkezett, a negyedik a rendőrségre, de ebben is a főügyészség lehet az illetékes. Ezek közül a legérdekesebb a magyar feljelentőkirály, Tényi István beadványa, amiben közveszéllyel való fenyegetésnek tekinti, hogy megnyomta az egyik képviselő a tűzjelzőt: tetszik tudni, a hetes buszon naponta sok ilyen közveszéllyel való fenyegetés van, ugyanis az utasok nagy része összekeveri a vész- és a leszállásjelzőt.
Az Országház is milliós károkat panaszol, ami arra utal, hogy erősen romolhatott a forint – persze, hogy esik némi kár egy-egy akkora nyomakodásban, ne adja az Isten, be-betörik egy-két ablak is, ez azért karbantartási kérdés, különben is, a történet arra emlékeztet, mikor – állítólag – Szergej Mihajlovics Eisenstein egyszer a Téli Palota ostromát forgatta, az épület portása nagyon elégedetlen volt azzal, micsoda rendetlenség marad a stáb után:
– Hallja, Eisenstein elvtárs, én itt voltam akkor is, de nem volt ilyen kupleráj, mint amit maguk csinálnak!
– Hogyhogy, portás elvtárs?
– Akkor csak két ablak tört be, maguk már a negyediket törik evvel a forgatással!
Meg hát ne feledjük az Országház bizonyos szempontból különlegesnek mondható státusát, amit a nyócker bölcsei úgy fogalmaznának meg, hogy „aki rosszlánynak állt, a sarokra, ne panaszkodjék, ha b*szogatják”. Ezzel együtt csodás összegek, különös kárigények szállnak a szélben, a hivatalos verzió és az Országgyűlés sajtófőnöke, Szilágyi Zoltán szerint:
„Az eddigi felmérések alapján az Országház főbejáratánál két ólom-, továbbá több üvegablakot betörtek; a főlépcsőt több helyen festékekkel lefújták, a bronz oroszlánok és mellettük lévő kandeláberek szintén festéktől, tojásoktól szennyeződtek. A főlépcső előtti széles kordonláncok egyikét a főbejárat díszrácsozatának dobták, más részét elvitték. A Parlament falán számtalan helyen tojás- és festék szennyeződés, égésnyom keletkezett – sorolta a sajtófőnök.
Az összesítésből az Országgyűlés sajtófőnöke kiemelte, hogy az Országház előtti nemrégiben felújított tér egészén festék-, tojás- és graffiti-nyomok maradtak. A Kossuth-szoborcsoportot festékkel öntötték le és több helyen darabokat törtek le belőle, sőt a nemzet lobogójának árbócát is lefestették. A parkosított részek növényzetét is megrongálták, a padok egy részét festékkel fújták le, a helyükről kiszaggatott és részben összetört padokat rakásba halmozták fel. A karácsonyfát körülvevő szánkókerítést részben lebontották, 22 szánkót pótolni kellett, a díszkivilágítást pedig megszaggatták.” (MTI)
Hát, ugye, minden annyiba kerül, amennyire beárazzuk, tartja a kreatív magyar könyvelő. De mennyibe kerül az az MTVA, amelyben napokig kellett kutatni ahhoz, hogy sikerüljön nem találni egy ügyeletes szerkesztőt sem? Mindenki fejből mondja a választ: évi nyolcvan milliárdba.
Nem. Többe: szeptemberig 1,3 milliárd forintos veszteséget halmozott fel az MTVA, ennek jelentős része július és szeptember között keletkezett, ugyanis június végéig még csak 130 millió forintos mínusznál tartott a közmédia. Pedig hát az idei költségvetés 80,7 milliárd volt, ezt sikerült túllépni. Így már érthető is, hogy jövőre megjutalmazzák őket, és 92,7 milliárd lesz a büdzséjük: az idén rájuk bízott összeggel is a jó gazda gondosságával bántak, nincs abban semmi csodálatos, hogy ezt honorálni kell.
De legalább biztonságban leszünk. Kicsit sincsenek bajban az állam pénzügyei, november végén az államháztartás hiánya potom 1842,4 milliárd forint volt, ami 135 százaléka az egész évre engedélyezett deficitnek. Ezzel megdőlt a novemberi rekord: eddig a 2006-os 1739,8 milliárd forint volt a legtöbb.
Okos kormány mit tesz ilyenkor?
Okos kormány vásárol, éspedig harckocsit, mert igaz, ami igaz, avval csehül állunk, és mert az szó szerint drágább, mint a súlya aranyban. Mi több, jó nehéz is. Ennek okából szerzünk be negyvennégy darab Leopard 2 A7+ harckocsit, és huszonnégy önjáró löveget, ez utóbbiak Panzerhaubitze 2000-es típusúak. Hogy ne az újat rongálják kiképzés közben, beszerzünk melléjük tizenkét Leopard 2 A4-est is, tanuljanak azon vezetni a mi páncéloskatonáink. Hogy mennyibe fog kerülni ez a kis vásárfia, hozzácsapva még az Airbus által szállított SAMOC légvédelmi rakétarendszert is, afelől nincs biztos tudomásunk, de olcsó kell legyen, a mi kormányunk takarékos és megfog minden fillért.
El sem ereszti többet, ha megfogta!
Takarékos bizony, erre utal az is, hogy drágállja a Budapest-Belgrád vasútvonalat, újra szeretné tárgyalni a szerződést róla a kínai féllel: ugyanis a Soroksár és Kelebia között vasútvonal fejlesztésének költsége 2018 májusában 578 milliárd forint volt, a versenyeztetés utáni legjobb ajánlat 693 milliárd forint. Ezt a többletköltséget a kormány nem vállalja, ezért új beszerzési eljárást rendelt el. Jövőre nem is kezdődhetnek el a munkálatok, csak 2020-ban, ha egyáltalán megkezdődnek valaha is – a beruházáshoz nyújtandó kínai hitelről még folynak a tárgyalások.
Hát, kérem, így állunk válsággal, ami nincs. Nincs alkotmányos válság, mert Áder aláírta a törvényt, nincs külpolitikai válság, mert nem figyelünk rá oda, nincs gazdasági válság, mert a kormány azt mondta.
És mindenki veszettül tömi a zsebét, mint az őrült, ki feltépte a tárcát, mert jön 2020, és leáll az uniós kohéziós támogatási alapok folyósítása.
De válság, az, kérem, nincs.
