„A szocialistáknak tisztában kell lenniük avval, hogy mindaz, ami jelenleg a pártban történik, minden rivális pártnak megfelel, kizárólag a szociknak nem” – mondja egy olyan politikus, persze név nélkül, aki maga is ebben a pártban politizál.
Azt akarja ezzel mondani, hogy nem csupán a Fidesz örülhet annak, ha a hajdani kormányzó párt tovább gyengül, a baloldalon versengők valamennyien abban érdekeltek, gondolják, ha az MSZP elveszíti választói jelentős részét. Úgy vélik, ezek a választók nem fognak eltűnni, maradnak aktívak a baloldalon és inkább őket választják, mint lehetséges alternatívát.
Ne foglalkozzunk most eme gondolat téves mivoltával, azt érdemes inkább vizsgálni, hogy van-e esély a Botka-modell eredményes működésére, másként: lehetséges-e életet lehelni abba az elképzelésbe, amit az MSZP miniszterelnök-jelöltje megfogalmazott, és amely eddig inkább szavazókat vitt, mint hozott a szocialisták számára.
A fuhu.hu információi szerint Botka saját irányítási modelljét konszolidáló akcióba vágott bele, ennek egyik jele és állomása a portálunk által elsőként részletesen feltárt augusztus végi szegedi értelmiségi találkozó lesz.
A miniszterelnök-jelölt azt reméli, hogy Tóth József bevonása a kampányba ugyancsak konszolidálni, majd pedig emelkedő pályára fogja állítani a pártot.
Vagyis, ahogy arról korábban írtunk, az angyalföldi polgármester aktivitása nem pusztán a Gyurcsány-ellenes erőket egyesíti és erősíti, hanem a párton belül is jó üzenetet hordoz.
A fuhu.hu úgy tudja, hogy Tóth József elvállalta ugyan a feladatot, de nem akar semmilyen hivatalos titulussal rendelkezni, inkább csak a háttérből segíti a munkát. Azt persze ő maga is tudja, hogy nem lesz könnyű dolga, nem véletlen, hogy az elmúlt években, évtizedben, bár sorra érkeztek számára a felkérések, mégis inkább kivonta magát az országos politikából. Elsősorban azért, mert nem értett egyet a vezetéssel, és arra nem látott esélyt, hogy belülről javítson a helyzeten. Most azonban alapvetően elfogadja Botka programját, a baloldali irányváltást, de – vélhetően – nem akarja kockáztatni XIII. kerületi hegemóniáját.
Ugyanakkor tisztában kell lennie azzal is, hogy bár sikerei okán mindenki elismeri őt és tiszteletben tartja politikusi képességeit, a párt előrelépéséhez ez nem elegendő. Sőt: megnevezésével – és ezek szerint: nem kinevezésével – háttérbe szorulhatnak olyan szereplők, akik eleddig befolyásos figurái voltak az MSZP-nek. Nem pusztán a Botka által nyíltan megtámadott Molnár Zsoltra gondolunk, hanem például a budapesti elnökre, Kunhalmi Ágnesre, aki nem mellesleg pont a fővárosi kampányért lett volna felelős, vagy Horváth Csabára, aki nem pusztán főpolgármesteri ambícióit ébresztette újra, de vezető budapesti politikusi szerepéről sem mondana le szívesen.
És akkor még nem szóltunk Tóbiás Józsefről, akit pártigazgatóként azzal bíztak meg háromnegyed évvel ezelőtt, hogy készítse fel a pártot a 2018-as választásokra, és akiről Botka is úgy beszélt, mint akinek számít a munkájára, sőt a belső körhöz tartozóként jelölt meg. Az utóbbi időben azonban mintha mellőzött lenne, hiába tartozik a párt felkent vezetői közé, munkájára, a jelek szerint nem számít a miniszterelnök-jelölt.
Változatlanul tartja magát a vélemény:
túl sok frontot nyitott meg Botka László,
vagyis nem pusztán a Gyurcsány elleni háborúját tartják elhibázottnak, a párton belüli tisztogatási tervét, amelyet a nyilvánosság előtt hirdetett és vív meg, szintén kontraproduktívnak tartják. Ebben a helyzetben kissé váratlanul ért mindenkit Molnár Gyula Magyar Nemzetnek, majd az Inforádiónak adott nyilatkozata; mindkettőben az eddiginél mélyebben és harcosabban szállt síkra Botka mellett, holott a pártelnök eddig inkább halogató taktikát folytatott.
Mostani, a szegedi polgármestert gyengítő politikusokat megfenyegető lépését még elemzik a „kremlinológusok”; vajon kinek az érdekeit szolgálja. Ugyanők ugyanakkor azt is állítják: nehéz lesz Botkának végigvinni a konszolidációs folyamatot. Belül, és kívül is egyelőre növekedik a vele egyet nem értők tábora. És akkor meglehetősen finoman fogalmaztunk.
