Ezzel a mellbevágó ténnyel kívánja szembesíteni az Oxfam a hamarosan megnyíló világgazdasági fórum résztvevőit Davosban. A brit civil szervezet januári jelentése szerint az emberiség 1%-a profitált a megtermelt gazdagság 82%-ából miközben az 50%-ot kitevő szegények helyzete változatlan maradt.
Az egyenlőtlenség alakulása az Egyesült Államok esetében különösen szembeszökő: a három leggazdagabb ember vagyona egyenlő 160 millió amerikai vagyonával. Jeff Bezos, Bill Gates és Warren Buffett maga is tisztában van azzal, hogy hihetetlen mértékben kinyílt az olló. Ezért hatalmas összegű adományokkal segítenek fontos ügyeket a világban. Például az AIDS vagy az Alzheimer-kór elleni küzdelmet.
A szegénység így is csökkent az Oxfam által vizsgált húsz évben (1990-2010). Feleannyian élnek mélyszegénységben a világon, mint a periódus kezdetén. Ám hogyha egyenlőbben oszlana meg a megtermelt GDP, akkor 200 millióval magasabb lehetne ez a szám – hangsúlyozza az Oxfam.
A szervezet képviselői is ott lesznek Davosban a több mint ezer politikai és gazdasági vezető között. Az Oxfam nemzetközi igazgatója Ugandában született, tehát tapasztalatból tudja, hogy miről beszél. Winnie Byanyima a Le Monde-nak elmondta: minden évben Davosban megismétli, hogy az egyenlőtlenségnek ez a növekvő mértéke tarthatatlan.
„Udvariasan meghallgatnak. Szép szavakat mondanak, de nem változik semmi.”
Szerinte be kellene fejezni az adócsökkentést a szupergazdagok számára.
Ehhez képest Donald Trump adóreformja további előnyöket jelent a szupergazdagok számára. Akik közé persze maga az elnök is tartozik. Donald Trump ráadásul azzal dicsekedett a választási kampányban, hogy 16 éve nem fizet adót. Az államkincstár így végzetes helyzetbe kerülhet – hívta fel a figyelmet egy korábbi demokrata pénzügyminiszter az Egyesült Államokban.
Donald Trump is ott lesz Davosban, hogy elmondja a véleményét. Sokan – köztük az Oxfam is – választ várnak az USA elnökétől arra a kérdésre, hogy miközben foggal és körömmel küzd a határok fokozott ellenőrzése érdekében – kirekesztve, amennyire csak lehet, a külföldi árukat és a bevándorlókat – közben viszont csökkenti az ellenőrzést a pénzek nemzetközi áramlása terén. Vagyis a szupergazdagok még gazdagabbak lehetnek miközben a döntő többség egyáltalán nem élvezi a globális gazdaság konjunktúráját. Az Oxfam szemléletes példája: egy textilvállalat főnöke négy nap alatt többet keres Amerikában, mint egy munkásnő egy textilüzemben egész életében Bangladesben.
