Ma majdnem egész nap egyedül voltam, és én azt nagyon szeretem, néha kimondottan szükségem van rá. A férjem osztálytalálkozóra ment a nyugati tengerhez, kétnapos, csak holnap este jön majd haza. Reggel megetettem vele négy paradicsomot turmixban, ha már megvette, egye, és én is ettem kettőt, meg egyet ebédre, úgyhogy csak elfogy lassan, majd még a gyerekre is tukmálok belőle. Elzavartam fodrászhoz, nagyon dögös lett a frizuja, igaz, küldtem neki képet, és mellé írtam, hogy ILYENRE!!! Aztán elment, némi lelkiismeret-furdalás kíséretében, de mondtam neki, hogy érezze jól magát, majd hét közben bevasalom rajta ezt a két napot.
Persze ma még melegebb volt, mint tegnap, ez most már így lesz nyár végéig, viszont megjöttek a rendelt ventilátorok, csak össze kellett raknom őket, ami nem is volt annyira egyszerű, de végül sikerült. Miközben csavaroztam és illesztettem az alkatrészeket, forradalmi ötletem támadt, jelesül az, hogy ha előszedem a párologtatót, megtöltöm jéghideg vízzel, mögé állítom a ventilátort, akkor olyan hűvös lesz, hogy csak na! Megcsináltam, naná, hogy megcsináltam, általában véghezviszem, amit kitalálok, és működik, ámbár jött a gyerek, és egy bizonyos ideig nem bírt megszólalni a röhögéstől, majd mondta, hogy visszavonhatatlanul koreaivá váltam, ilyesmire csak ők képesek, és eztán nem fog „white women-nek” hívni, meg „child labor-t” emlegetni, mikor felhívom a figyelmét arra, hogy a „kösz a vacsorát” félmondat nem egyezik meg a mosogatással.
Az orchidea gyereket nem mertem letörni, megkértem a férjem, aki nagy bátran megtette, és sikerült neki. Rögvest el is ültettem, a többi virágot is meglocsoltam, most már ritkábban fürdetem őket, elég nagy a pára, nem szükséges hetente. Aztán megnéztem, hogy a kedvencem, a rendhagyóan molett, ám rendkívül okos professzor asszony a tévében, hogy elemzi a mai nap történéseit, majd roppant önelégülten vettem tudomásul, hogy pont úgy, mint én, úgyhogy meg is írtam.
Utána éhes lettem, de ilyen melegben nem fogok főzni, elővettem egy tofut, koreaiul tubu névre hallgat, tettem rá vörös kaviárt, mellé fekete csemegeszőlőt, és jól belaktam. Aztán jött a gyerek, mutatott mindenféle videót, ismét kiállt a melegek, és a biszexuálisok jogaiért, bár ellenem erre nincs szükség, egy véleményen vagyunk, ám akkor is elmesélte, hogy hol, és kit ért ez ügyben sérelem, meg, hogy megkérdezték a Bátángszonyandán (BTS) repperét egy interjúban, hogy milyen típusú barátnőt képzel el magának, ő meg elsorolta a számára szimpatikus tulajdonságokat, majd hozzátette, hogy de a részéről a kínálat nem merül ki a lányokban. Nagy BTS rajongó a gyermekem, pedig egyébként az idol csapatokat nemigen tartja sokra. Majd Celine Dion és Deadpool közös videóját kellett megnéznem, ami valóban jó volt, meg vicces is, aztán elviharzott ismét.
Most még nyitva az összes ablak, de már teljesen sötét van, a rolókat sem húztam le, viszont villanyt sem kapcsoltam, így látni pár erősebb fényű csillagot, de sokat nem, ez a város azért túl nagy ahhoz. Nem tudom, vajon a hegyről látni-e őket, de alkalomadtán megnézem, örülnék ha igen.
Szombat este van, biztos lesz valami klassz film a mozi csatornák egyikén, de az is lehet, hogy keresek valamit a Netflixen, vagy lemegyek a stúdióba egy könyvért, bár azt talán nem, fáj a szemem. estére elfárad. Trump azt mondta Kim Dzsongun levelére, hogy „giant”, erre a mem gyártók beindultak, most mutogatják a termést a JTBC-n. Viszont ezek szerint közben mégiscsak kibontotta, mi több, tetszett neki ami benne van. Holnapra 34 fokot mondanak, helyenkénti záporokkal, pedig muszáj lesz levinni a szemetet, hirtelen megszaporodtak az üres kartondobozok. A fiatalok hétvégére hazautaztak a szüleikhez, itt csendesek a szombat esték, amennyire ezt a fogalmat egyáltalán lehet használni Koreában.
