A kormánnyal szemben kritikus hangon megszólaló újságírók lesznek Orbánék következő ellenségei. Őket fogják lejáratni a lakájmédia segítségével.
Annak idején, mint utóbb eldicsekedték, Semjén és Navracsics feladata volt a Gyurcsány Ferenc elleni karaktergyilkosság. Jól teljesítettek a derék urak, meg is lett érte a jutalmuk.
A mostani munka nehezebbnek ígérkezik. Az újságírók ugyanis többen vannak, mint Gyurcsány Ferenc. Félő, hogy nem lesz elég pénz, paripa, fegyver a lejáratásunkra. Ráadásul a mi lejáratásunkat a magyar adófizetők pénze bánja, aminek a magyar adófizetők, ha megtudják, nem fognak örülni. Márpedig megtudják, mert azok, akiknek a lejáratására készülnek, bizonyára megírják.
Meg aztán, valljuk be, a lakájmédiánál – nem tisztelet a nagyon kevés kivételnek – többnyire igen silány selejtek dolgoznak, tőlük nem várható el minőségi munka. Pancserek, akik színvonaltalan produktumot adnak majd ki a kezükből.
Érdemes lenne mindezt szakemberekre bízni. Olyanokra, akik nem csak hirdetni képesek az igét, de ha ragozni kell, akkor sem jönnek zavarba.
Úgy döntöttem, hogy a magam szerény eszközeivel segíteni fogok a kormánynak. Elmondok magamról minden rosszat, amit érdemes rólam tudni.
Rögtön a lényegre térnék: Orbán Viktor egyik fogadásán találkoztam először Soros Györggyel. Egy ismerősöm mutatott be neki, akinek a nevét nem árulhatom el, mert a Habony-médiánál dolgozik, igen magas beosztásban.
A Soros nem hernyózott sokat, rögtön a lényegre tért. Azt mondta nekem, hogy ártani akar a magyaroknak.
Mondtam neki, hogy én is. Aminek nagyon megörült. Felvetette, hogy ártsunk együtt. Én először értetlenkedtem, mert már hozzászoktam, hogy egyedül ártok.
De aztán mégis rávett valahogy. Volt nála egy nagy halom papírpénz, aminek én nem tudok ellenállni. Ahogyan öreg barátom Woody Allen, én is úgy vagyok a pénzzel: a kedvenc számom a sok.
Miután gondosan megszámoltam a pénzt, mert üzletben ugye nincs barátság, a Soros azt mondta, hogy hozzunk létre egy háttérhatalmat. Én nem tudtam, hogy mi az, mert akkor még senki sem tudta, de nem akartam bunkónak látszani, ezért rábólintottam.
Mint utóbb kiderült, ez jó ötletnek bizonyult.
Elkezdtük az ártást. Kezdetben kicsiben csináltuk, döcögött is a dolog eleinte, ám idővel egyre jobban belelendültünk. A Soros adta a pénzt, én az ötleteket. Hamarosan nem csupán Közép-Európa legnagyobb ártóivá nőttük ki magunkat, de a tengerentúlon is lettek referenciáink. Ha valahol ártani kellett, szinte mindig minket hívtak.
Ma már álmomból felébresztve is képes vagyok ártani. Nemcsak a magyaroknak, bárkinek. Legutóbb a cseheknek ártottam, és egy lengyelországi megbízás is aláírás előtt áll. Én nem úgy ártok, mint az amatőrök, hanem profi vagyok. Minőség, megbízhatóság, határidő.
Legutóbb azzal jött nekem a Soros, hogy hozzunk be migránsokat Európába. Nem tudtam, mi az a migráns, meg kellett néznem a szótárban. Ez az üzlet is nagyon bejött, olcsóért megvesszük a migránst odakint, aztán jó pénzért eladjuk idehaza a magyaroknak. Tuti üzlet, viszik, mint a cukrot. Kertbe, hétvégi házba, erkélyre muskátli helyett, mindenhová.
Jelenleg ennyit tudok felhozni magam ellen. Ha lesz még valami, jelentkezem!
