Magyarország gazdasági jelentősége talán nem indokolná azt a figyelmet, amelyet az orosz sajtó Orbán Viktor moszkvai látogatásának szentelt. Szinte valamennyi tekintélyes orgánum első helyen említi az energetikai együttműködést a két ország között, amelynek – Putyin megfogalmazása szerint – két fontos pólusa van: egyrészt a paksi atomerőmű bővítése, másrészt az orosz olaj és földgáz szerepének növelése az európai térségben. Mit gondol minderről Jávor Benedek, a Párbeszéd EP képviselője?
- Paks2 nem az energiáról szól
- Négy év – három év csúszás
- Beláthatatlanul nőnek a költségek
- Hová kerüljön a hulladék?
- Mit szólnak a pécsiek?
Orbán Viktor moszkvai tárgyalásairól szólva mintegy mellékesként azt mondta: minden jól halad Pakson, legfeljebb „némi csúszással”. Mit jelent mindez?
Nyilvánvalóan kiderült a paksi bővítéssel kapcsolatos egyeztetésekről, és az a különféle kijelentésekről, hogy a háttérben valami zavar lehet. Amit a nyilvánosságnak minderről elmondtak, engem szomorúsággal tölt el, mert egyre inkább úgy látom, a paksi bővítés Magyarország érdekeivel ellentétes projekt. Orbán Viktor feketén-fehéren azt nyilatkozta: se nem igazán energetikai, se nem tisztán gazdasági vállalkozásnak tekinti. Valójában egy harmadik: színtisztán politikai lépés, amelynek egyetlen célja Oroszország barátságának megőrzése és megerősítése.
Sarkosan fogalmaz. Ezt miből gondolja?
A miniszterelnök azt mondta ki, hogy az a paksi bővítés, amely a magyar adófizetőknek legalább 4000 milliárd forintjába kerül majd, pusztán egy „ár”, amit Orbán Viktor európai politikai ambícióinak megvalósításért cserébe fizet a Putyin-rezsimnek. Említette, hogy csúszásban van a beruházás, s mintegy legyintve erre, azt mondta: sokféle technikai kérdést, engedélyt, szabályozást, bürokratikus akadályt kell leküzdeni, de ezek másodlagosak…
Úgy érzi, ez egy újabb pávatánc? Ön szerint mi az elsődleges?
Mint mondtam, a politikai célok beteljesüléséhez egyáltalán nem fontos egy-egy építkezés befejezési határidejének betartása. A magyar kormány sajátosan áll hozzá a beruházáshoz. Négy év alatt, amióta életbe lépett a szerződés, a vállalkozás három év csúszást szenvedett már. A 2020-as eredeti határidő helyett a 30-as évek eleje előtt Paks2 biztosan nem fog áramot termelni.
Ha az országnak nincs égető szüksége a paksi villamos energiatöbbletre, akkor talán nem is olyan fontos az egész.
Ezzel ezt is kimondta a kormányfő. A szerződés szerint a felvett orosz hitelt 2026-tól törleszteni kell, ezzel pedig egy hihetetlenül súlyos adósságcsapdába kormányozta az országot a miniszterelnök.
Nem gondolja, hogy az építkezés megkezdésének halogatásával éppen e fizetési terhek kitolását igyekszik elérni a magyar kormány?
Biztosan nem. Ha úgy gondolta volna, hogy a terhek túl nagyok, akkor arra kellett volna kísérletet tennie, hogy addig hátráljunk ki a megállapodásból, amíg azt viszonylag kis ráfizetéssel megtehetjük. Erről kellett volna Moszkvában tárgyalnia.
Mert ha nem?
Csak tovább nőnek a terhek. Egy atomerőmű építésében a csúszás súlyos költségnövekedést jelent. A 4000 milliárdos keret biztosan nem lesz tartható, ha 6-8 év késéssel készül a beruházás. A költségnövekedés ezer milliárdokban lesz mérhető, amit megint csak a magyar adófizetőknek kell előteremteniük.
Paks 2 szerintem egy csapás Magyarország függetlenségére.
Sokkal jobb helye lett volna ezeknek a milliárdoknak a megújuló energiás projektekben.
Mintha ez sem állna már annyira távol a kormánytól, mint néhány évvel ezelőtt még gondolták. De a mostani tárgyalásokon a hulladéklerakás problémája mintha szóba sem került volna.
A Paks2 hulladékainak elhelyezése valóban kritikus pontja ennek a szerződésnek. Az eredeti orosz-magyar megállapodásban még szó volt erről. Szóba jött annak a lehetősége, hogy Magyarország további feldolgozásra visszaszállíthassa Oroszországba az elhasznált fűtőanyagokat, de a szerződésből végül ez is kimaradt. A végleges lerakást idehaza kell megoldanunk. jelen pillanatban mind az ideiglenes, mind a végleges elhelyezést is Magyarországon kell megoldani.
Ez mit jelent?
Két dolgot. Egyrészt a beruházás költségeihez hozzá kell adni egy ideiglenes tároló megépítésének költségeit is, ami szintén ezer milliárdos nagyságrendű kiadás. Ennek a kialakítására, a helyszínére még tervek sem készültek.
Gyakorlatilag az engedélyezett tervcsomag nem tartalmaz olyan dokumentációkat, amelyek alapján rá lehetett volna ütni az engedélyezés pecsétjét.
Várhatóan a két erőmű között fogják ezt a tárolót is kiépíteni, ami újabb biztonsági problémát is felvet. A második: a végleges lerakás ügye. Régóta a Mecsek térségében keresik az alkalmas helyszínt, úgy tudom, ezt valahol Pécs környékén fogják kialakítani. A kormányzat által erre betervezett költségkeretet súlyosan alulbecsülték, a nemzetközi tapasztalatok alapján legalább a tervezett kiadás kétszeresével kell valójában számolni. A környezeti és biztonsági kockázatok ebben az esetben is nagyon terhelik a térséget, hiszen csupán néhány kilométerre lesz a megyeszékhelytől. A Fidesz mindent megtett azért, hogy e döntés véleményezéséből kiszorítsa a pécsieket.
A moszkvai sajtótájékoztatóból arra lehet következtetni, hogy egy komplex energetikai megállapodás körvonalazódik a két ország között. Moszkva, úgy tűnik, támogatná, hogy hazánk az energetikai elosztó központjuk legyen.
Erről nem sok információ látott még napvilágot, de szakmailag erősen kétségbe vonnám a realitását. Magyarországnak nincs szüksége újabb gáztárolókra, jelenleg mintegy 7 milliárd köbméternyi kapacitásunk van, miközben az ország fogyasztása 5-6 milliárd évente. Amikor állami kézbe vették a tárolókat megrongálták a kapacitásukat a párnagáz kiszivattyúzásával. Ha most újra növelni akarnánk a befogadóképességet, nagyon sok pénzt kellene ráfordítani.
Ha valóban az a cél, hogy mi legyünk az orosz energiaszállítások elosztó helye, akkor azt a kérdést is fel kell tenni: ebben milyen autonómiát kapunk?
Meglátásom szerint ezzel is csak orosz ellenőrzést engedünk be a magyar tárolókapacitások fölött.
Hírek szerint ebbe a hálózatba kapcsolódna be a Törökország felől majd Európába érkező gázvezeték, és Krk szigetéről az amerikai cseppfolyós gáz is hozzánk „futna be”.
Nem tudom, milyen szemmel néznék majd az Európai Unió országai, hogy az amerikai cseppfolyós gázszállítmányok felett is valamilyen orosz ellenőrzés jöjjön létre. Az európai energiabiztonsági stratégia éppen az oroszoktól való gázfüggőség csökkentését célozza, semmilyen érv nem szól amellett, hogy elfogadják ezt a helyzetet.
