A 2019-es költségvetés tervezésének időszakában a miniszterelnök arról beszélt, hogy egy „földrengés biztos”, óvatos és megfelelő tartalékokkal rendelkező költségvetésre van szüksége az országnak, mert a világban észlelhető gazdasági folyatok egy újabb, komoly válság közeledtére utalnak. Dr. Karsai Gábort, a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgató-helyettesét ennek a realitásáról kérdeztük.
- Irreális elvárás a 4 százalék feletti tartós növekedés
- Hiba volt az 50 százalékos előleg
- Nehéz költségvetési vita várható
- Zűrös időszak elé néz Európa
- Jobban a „körmünkre néznek” majd
Valóban közeleg egy újabb gazdasági válság?
Ma a világgazdasági helyzet valamivel valóban rosszabb, mint korábban volt, nagyon sok bizonytalansági kockázat látható. Számos olyan hazai és külföldi elemző gondolja úgy, hogy
nagyjából kétéves távlatban nem zárható ki egy újabb válság bekövetkezése.
Az az óvatosság, amit a kormánynyilatkozatok jeleztek, nem teljesen alaptalan, de jelenleg messze nem tartunk itt.
A választás után Orbán Viktor azt mondta, olyan pénzügyminiszterre van szüksége, aki garantálni tudja legalább az évenként 4 százalékos növekedési ütemet. Varga Mihályban ezt megtalálta?
A Varga Mihály által jegyzett konvergencia programban 2022-ig minden évben 4 százalék, vagy ennél magasabb növekedés szerepel. Ez a korábbi konvergencia programhoz képest néhány tizedszázalékos emelést jelent. Ez a mi számításaink szerint irreális elvárás. Én úgy látom, hogy a gazdasági válság közeledtével riogató kijelentések mögött az állhat, hogy
a kormányzat is belátta, hibás az a korábbi koncepciója, miszerint a magyar gazdaság képes lehet tartósan 4 százalék feletti növekedésre.
Ráébredtek arra, hogy ez nem fog menni. Az Európai Unió is figyelmeztette Magyarországot, hogy az államháztartási hiány túl magas, az idei várható deficit a második legmagasabb lesz az Unióban, s ebben csak Románia „előz” meg minket. A strukturális deficit 3 százalék fölött lesz, és romló tendenciát mutat.
Amikor a gazdasági növekedés csúcson van – és mi mostanában erről beszélünk – inkább ellenkező tendenciáknak kellene jelentkezniük.
Ez volna a természetes. Ami a deficitet illeti, az Unió országainak idei várható átlaga 1 százalék alatt lesz, például a németek és a csehek egyenesen szufficites költségvetéssel számolnak. Lehet találni persze olyan zavaró világgazdasági tendenciákat, amelyekkel a propaganda szintjén lehet majd magyarázni a hazai gazdaság gyengébb teljesítményét, az esetleges 4 százalékos beígért növekedés elmaradását. A világban tapasztalható forrásszűkítésre is lehet majd hivatkozni.
Annak a mintegy 1000 milliárdos uniós támogatásnak a visszatartása ebben nem játszik szerepet?
Természetesen nem. Ennek a pénznek egy részét valószínűleg még az idén megkapjuk, egy másik részét valamivel később. Megeshet persze, hogy az EU-ban nem fogadnak el bizonyos tervezett projektek, de
a kormány ebből a szempontból túlbiztosította magát, több projektet indított el, mint amennyi támogatásra elvileg lehetőség van.
Az idei elmaradás az államháztartás uniós módszertannak megfelelően számított ez évi hiányát nem fogja befolyásolni, mivel abba az EU fejlesztési támogatások nem számítanak bele. De a költségvetési hiány, ahogyan említettem, a kedvező konjunktúrához képest e nélkül is nagyon magas, az Unió már figyelmeztetett minket, hogy
kiigazításokra volna szükség a magyar gazdaságban.
Ennek a hiánynak a forrását miben látja? Hol „sántít” a magyar gazdaság?
Alapvetően a 2018-as parlamenti választásokban kell az okokat keresni. Számos olyan projekt indult be, amely egy része szükséges volt, más részét el lehetett volna hagyni. A különféle életpályamodellek nyomán jelentős béremelések voltak a költségvetési szektorban. Meg kell említeni a költségvetésből finanszírozott olyan beruházásokat, mint például a Modern városok program terhei, amelyeket már a közelgő önkormányzati választások számlájára írhatunk.
A kormányzat részben tudatosan, azt hirdeti, hogy a 3 százalék alatti hiány teljesen rendben van.
Első ránézésre ez igaz is lehetne, ám
a nagyon alacsony kamatok időszakában ennél jóval alacsonyabb hiány volna indokolt.
Ha a gazdasági növekedés a különféle okok miatt valóban lassulni fog, majd akkor kellene költségvetési pénzekkel támogatni a növekedést, de most, amikor a konjunktúra tetőpontján vagyunk,
pusztán politikai-választási megfontolásból költségvetési pénzeket is bevetni, eléggé kockázatos. Ez a lassulás időszakában fog visszaütni,
amikor nem, vagy alig lesz mód a kiadások emelésére.
A hazai gazdasági növekedés azért volt csúcsponton, mert egész Európában konjunktúra volt?
Ebben ennek is szerepe volt, de még fontosabb, hogy a kormányzat az EU-támogatások erőltetten gyors lehívására, majd ennek megelőlegezésére törekedett. Szerintem eleve hiba volt a hatalmas előlegek kifizetése,
ettől inkább csak a „kifizetési számláló” pörgött,
a fejlesztések – bár látványosan emelkednek – sokkal kevésbé, miközben az államháztartás finanszírozása a nagy hiány miatt egyre nehezebb. A gazdaság kétségtelenül csúcson pörög.
Az idén még biztosan meglesz a 4 százalék feletti növekedés, de jövőre már csak 3-3,5 százalékossal számolunk, ami önmagában nem rossz,
de a régióban csak gyenge közepes szintnek mondható.
Ezt az uniós pénzek elapadása okozza?
Részben igen, illetve hogy a magyar gazdaság EU-transzferek nélkül csak nagyon szerény növekedésre képes. Az igazi probléma 2020-tól jelentkezik, amikor már a mostani ciklusból nem sok lehívható pénz marad majd, az új költségvetési ciklus pénzeire pedig korai volna számítani.
Akkor további jelentős lassulás is bekövetkezhet.
Csak zárójelben jegyzem meg: a magyar kormány is ellenzi, hogy még ebben a választási ciklusban elfogadják a 2020 utáni költségvetést, ha azonban ezt áttolják az új parlament időszakára, hosszadalmas vitákra kell számítani, ami az európai országok egymásnak ellentmondó érdekeiből következik. Ameddig pedig nincs költségvetése az EU-nak, kohéziós támogatások sem lesznek.
Mire gondol?
A döntést nehezíteni fogja a donor és a támogatott országok közötti érdekellentét, a Brexit miatt csökkenő források, de nem elhanyagolható a Nyugat – Kelet, vagy az Észak – Dél ellentéte. Ne felejtsük ki az integráció növelését szorgalmazó és azt ellenző, a nemzeti önrendelkezést előtérbe helyező álláspont közötti, vagy a populista és a piacpárti felfogás ellentétét sem, de említhető az orosz kapcsolat vagy a migráció eltérő megítélése is. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy
a választások nyomán nagyon sok kulcspozícióban személycserékre is sor kerülhet, s ebben is kiéleződhetnek a nemzeti és a pártcsaládbeli szempontok.
A populista erők nagyon megerősödtek, de nem törtek át, az uniós integráció növelését szorgalmazó német-francia tandem pedig várhatóan támadásba lendül. Nagyon zűrös Európai Uniós időszak elé nézünk.
Ezekre nem sok befolyása lehet Magyarországnak.
A magyar fejlődés szempontjából mindezek fontos kérdések lehetnek, hiszen nagyon kitettek vagyunk az uniós folyamatoknak. Erősen függünk a transzferektől, ha nem kapunk támogatást, jelentősen visszaeshet a gazdaság teljesítménye. A világgazdaságban végbemenő folyamatok is számos kockázatot jelentenek. Ilyen az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed kamatemelése, a magasabb kamatok ronthatják számos ország pozícióját.
Az Unió szempontjából a vámháború is kockázatot jelent, az amerikaiak kiszámíthatatlan mértékű befelé fordulása és piacvédelme is egy világgazdasági kockázatokat növelő folyamatok közül.
Még valamit meg kell említenem: a török és az olasz bankválság lehetőségét. Nagyon rossz az olasz bankrendszerben is a hitelek összetétele, és ha ott valami komoly zavar támad – látva az olasz populista kormányzat „gondolkodását”, – akár a görögökéhez mérhető megrázkódtatást is kiválthat az Unióban. Ezt persze mindenki igyekszik elkerülni, de egy öntörvényű kormány esetében ez kiszámíthatatlan.
A napokban került nyilvánosságra az a hír, hogy a kormány az önkormányzati számlákon parkoló, fel nem használt forrásokat visszavette. Lehet ez egy válságra való felkészülés jele?
A kormány rossz döntést hozott akkor, amikor erőltetet módon iszonyú sok előleget fizetett ki bizonyos fejlesztésekre. Ezek jelentős részét nem is tudták felhasználni, különféle bankokban parkoltatják. Ezeket a milliárdokat most átteszik a Kincstári számlára,
ami érdemben nem befolyásolja a beruházások megvalósulását.
A lépés pusztán egyszerű, finanszírozási döntésnek tekinthető, amit a kialakult pénzforgalmi hiány indokolhat. Az, hogy lecsökkentik 50 százalékról 25 százalékra a kifizethető előlegek nagyságát, a jelen helyzetben helyénvaló, önkorrekciós döntés.
Hírek szerint az eddig benyújtott számlák felülvizsgálata zajlik, a kormány elrendelte a túlszámlázások kiszűrését.
Erről nincsenek konkrét ismereteim, de az tény, hogy ha egy országnak – amint azt a Sargentini-jelentés elfogadása is mutatta – rossz a nemzetközi megítése, vagy hogy a korrupciós ranglista szerint a régióban csak Bulgáriában rosszabb a helyzet a mienknél -, akkor elképzelhető, hogy az ellenőrzések a korábbinál részletezőbbek, ha úgy tetszik szigorúbbak lesznek.
