Kisebb botrányt, annál nagyobb gúnyt váltott ki a héten, hogy egy politikai elemző szerint a Momentum elnökének francia nőkapcsolata miatt fúrta meg az olimpiát.
De se gúnyra, se botrányra nem volt ok.
Az illető, a Nézőpont nevű kormányintézmény vezetője, egy tonna pénzt keres, amiért nem kell mást tennie, mint hazudni, befeketíteni, összeesküvés-elméleteket gyártani, mikor mit.
Talán nem természetes, hogy kiszolgálja megbízóit?
A botrány az, hogy voltak ott mások is: Tóth Csaba és Böcskei Balázs, két úgynevezett ellenzéki politikai elemző. Nekik ugyanis nem kellene ott ülniük az Echo TV bűzlő mocsarában, hogy egy professzionális hazudozóval, valamint egy kormánylap szó szerint elmeháborodott főszerkesztőjével „vitatkozzanak”.
Mégis ott vannak, holott őket ezért senki nem fizeti. Ők tehát azzal, hogy részvételükkel segítenek elrejteni a rendszer igazi természetét, ellenszolgáltatás nélkül szolgálják a rezsimet.
Biztos, hogy ők a kevésbé kártékonyak?
Ami meg a címben feltett kérdést illeti, a válasz fejfájdítóan összetett, de nyilvánvalóan az elmúlt ezer évünkben rejlik. Mégsem lehet mindig a történelem mögé bújni, magyarázatért – felmentésért! – Szekfű Gyulához vagy Bibóhoz rohanni. Mert, ha mindenről a Mohács után három részre szakadt ország, Trianon, vagy „az eltorzult magyar alkat és a zsákutcás magyar történelem” tehet, akkor hol az egyéni felelősség? Ha viszont nálunk ez a fogalom alkalmazhatatlanná vált, és láthatóan egyre inkább ez a helyzet, akkor Magyarország marad újabb száz évre esélytelen.
Kivétel nélkül mindenkinek van egyéni felelőssége, s ha a kisvárosi önkormányzati alkalmazottnak és a pesti kávézó felszolgálójának kevesebb is, mint a közélet egészségéért extra felelősséggel tartozó értelmiséginek, még nekik is van. Egész nap okostelefonnal a kézben nem elfogadható közéleti analfabétaként élni, ehhez különleges közöny és szellemi restség kell.
Ez a milliós réteg a diktatúra hátországa.
Na és Böcskei, Tóth és a többiek, akik évek óta űzik lelketlen, becstelen játékukat, a szemünk előtt váltva aprópénzre kiemelkedő társadalmi presztízsükből fakadó felelősségüket? Nem vonom kétségbe, hogy demokratikus érzelmű, értékrendű emberek, de újra és újra azt bizonyítják, hogy nincsenek tisztában azzal a morális kötelességükkel, amely azok vállát nyomja, akiknek módjuk van sok ember előtt feltárni az igazságot és leleplezni a hazugságot.
Ligeti Miklósnál, a Transparency International Magyarország jogi igazgatójánál kevesen ismerik jobban a demokratikus jogrend felszámolásának végzetes lépéseit. Épp ezért ő vajon milyen megfontolásból bizonygatta nemrég a Klubrádióban, hogy itt még mindig demokrácia van?
Három befolyásos értelmiségi – a sima, köznapi morál összeomlásának három tragikus esete. Netán ennek is zsákutcás történelmünk volna az oka?
És lesz ez még rosszabb is. Tóth Csaba például a Momentum tanácsadója is. Vajon mire tanítja őket? Arra, hogy szemesnek áll a világ?
Forrás: Bruck András, Facebook.
