1,2 millió forintot költött a KDNP frakciója lekvárra. Istenem, ha ennyire szeretik, vegyék, vigyék!
Amúgy nem vagyunk meglepve, már ez is több annál, mint amit tőlük várni lehet. Hogy tudták, hogyan kell lekvárt vásárolni. Náluk haszontalanabb népséget ugyanis nem hordott hátán a parlament.
Túl azon, hogy tapsolnak a Fidesznek és lojálisan mosolyognak, amikor a Nagy Testvér valamelyik szónoka mond valamit, másra nemigen használhatók. De ebben tényleg jók: mindegy, hogy mit mond a Fidesz, a kereszténydemokraták tapsolnak és mosolyognak. Ebben profik, ha tapsolóra van szükséged, vagy alázatosan mosolygóra, keress egy kereszténydemokratát, megoldja.
Viszont olyanról még soha nem hallottam, hogy valamelyikük a hajléktalanokat segítette volna. A szegényeket, a menekülteket.
Pedig, Jézus valami ilyesmit tanított annak idején.
Jó, tudom, régen volt, ma más a módi.
Ma a lojalitás a divat, a gyengébb eltaposása.
És közben persze hirdetik az igét. Hogy a boltok azért vannak, hogy vasárnap zárva legyenek. Ezt találták ki a kereszténydemokraták, ez az ő csúcsteljesítményük a rendszerváltozás óta. Aztán, amikor a Nagy Testvér újra kinyittatta vasárnap a boltokat, mert annyira félt a népszavazástól, hogy kis híján maga alá lekvározott, akkor a kereszténydemokraták hallgattak.
Lapultak csendben, mint dinnye a fűben.
Haszontalan népség, ha rajtuk kívül senki sem indulna a választáson, akkor is nulla százalékkal zárnának. Ezért kapaszkodnak a Fideszbe, mint kutyába a bolha. Meg persze megszokásból.
Az is milyen szép volt, amit az éhes gyerekekről mondtak. Hogy sok gyerek azért megy üres gyomorral az iskolába, mert náluk ez életforma. Vannak családok, legalábbis a kereszténydemokraták szerint, akiket felvet a pénz, és nincs semmi gondjuk, legföljebb az, hogy milyen lekvárt vegyenek vacsorára.
Aztán nem vesznek semmilyet, mert ők még reggelire sem költenek. Náluk ez életforma, a korgó gyomor pedig szabadidős tevékenység.
1,2 millió, ha úgy vesszük, nem nagy pénz.
Persze, mint minden, ez is relatív. Stadionra kevés, lekvárra sok.
