Fontos

Arab harcosok az orosz seregben

Putyin másfél milliós hadsereget akar, és ehhez minden toborzási lehetőséget kihasznál: a muzulmán világban keres és talál harcosokat, akik jó pénzért kockára teszik az életüket Ukrajnában, ahol több mint két és fél éve zajlik a megnyerhetetlen háború, melyben az oroszok mennyiségi fölényét az ukránok technikai tudással ellensúlyozzák, mely a nyugati támogatás eredménye.

Megalakult az orosz hadsereg első arab zászlóalja – vette észre Nemes Gábor, a Kossuth Rádió egykori moszkvai tudósítója. Mennyiért teszi kockára az életét Putyinért egy átlagos arab harcos? Havi 2000 dollárért – mondja Alekszej Remizov, az Insider tényfeltáró újságírója, aki hozzáteszi: féléves frontszolgálat után az arab katonák megkaphatják az orosz állampolgárságot is. Manapság persze ez nem mindenkinek vonzó ajánlat hiszen a nyugati világban gyanakodva fogadják az orosz útlevelet, majdnem úgy, mint ahogy azt Majakovszkij híres versében megírta – Vers a szovjet útlevélről.

Mit keresett Teheránban az orosz miniszterelnök?

Hétfőn Misusztyin orosz miniszterelnök Pezeskian elnökkel és más iráni vezetőkkel elsősorban a gazdasági együttműködésről tárgyalt. Nyugaton azzal vádolják Iránt, hogy drónokat szállít Oroszországnak, melyet a hadsereg felhasznál Ukrajnában. Erről Sojgu, egykori hadügyminiszter tanácskozott pár héttel ezelőtt Iránban – jelenleg ő a majd mindenható Honvédelmi Tanács titkára. Ez a testület döntött az ukrajnai háborúról, melyet ellenzett Geraszimov vezérkari főnök és Nariskin, a katonai hírszerzés parancsnoka. Jellemző a moszkvai állapotokra, hogy mindketten továbbra is megőrizték tisztségüket: Geraszimov nem csak hogy megmaradt vezérkari főnöknek, de ő irányítja az ukrajnai “különleges hadműveletet.” Nariskin tábornok kapcsolatban áll a CIA főnökével, Bill Burns-szel, aki korábban az Egyesült Államok moszkvai nagykövete volt.

Oroszország elítélte Naszrallah sejk meggyilkolását, a Hezbollah vezérét az izraeli hadsereg pontos csapással likvidálta. Ez a precíz digitális technológia rendkívüli mértékben irritálja Oroszországot, mert Ukrajnában sok tábornokot és főtisztet veszített el a hadsereg hasonló módon. Az orosz digitális technológia lemaradt az amerikai és az izraeli mögött.

Misusztyin orosz miniszterelnök Örményországban egy eurázsiai fórumon vett részt teheráni látogatása után, ezen a fő téma a poszt szovjet államok digitális együttműködése volt. Moszkva befolyása jelentősen gyengült az egykori szovjet tagállamokban azt követően, hogy Putyin parancsára az orosz hadsereg megindult Ukrajna ellen 2022 február 24-én.

Irán több száz rakétát lőtt ki Izraelre az esti légitámadásban

Irán 180 ballisztikus rakétát lőtt ki Izraelre. Az IDF ígéretet tett, hogy még ma este csapást mér a támadókra.

A The Jerusalem Post értesülései szerint Irán kedd este mintegy 180 ballisztikus rakétát lőtt ki Izraelre.

A támadást követően az izraeli médiának adott nyilatkozatában az izraeli  hadsereg – IDF – megfogadta, hogy erőteljes válaszcsapást mér a támadókra.

Izraeli média szerint egy gázai palesztin munkás életét vesztette a ciszjordániai Jerikó városában lezuhant rakétatöredékek következtében. Jake Sullivan, az Egyesült Államok nemzetbiztonsági tanácsadója szerint a kormány nyomon követi a palesztin civil ciszjordániai halálát.

A Magen David Adom vezérigazgatója, Eli Bin bejelentette, hogy közvetlen találat érte egy épületét Tel-Aviv északi részén. Az MDA azt is megerősítette, hogy három ember megsebesült Tel-Avivban támadás következtében.

Ezenkívül egy gederai chabadi iskolát közvetlenül találták el, ami egy hatalmas krátert és jelentős károkat okozott az infrastruktúrában. A 400 tanulót számláló iskola vezetőjét idézték:

„Csak arra gondolok, hogy néhány órával ezelőtt több száz diák tanult ott Ros Hásánáról.”

Az izraeli légvédelem több tucat rakétát lőtt le, amelyek Szíria felett repültek – közölték szíriai hadsereg forrásai a Reuters hírügynökséggel.

A Ben Gurion repülőtér bejelentette, hogy minden le- és felszállást leállítottak, leállították a vonatok forgalmát. Jordánia és Irak is lezárta légterét.

Károkat okozott a villamosenergia-infrastruktúra Dél-Izrael egyes részein a beersebai rakétacsapást követően – közölte kedd este a The Israel Electric Company.

A nemzetbiztonsági miniszter közölte, hogy 13 000 készenléti osztagot mozgósított, amelyeket azonnal bevetnek Izrael egész területén.

Amerikai republikánus bírálat Orbán oroszbarát diplomáciájának

Szijjártó Péter magyar külügyminiszter New Yorkban tárgyalt Lavrovval, aki korábban kitüntette őt a Barátság renddel. Az Európai Unió tagállamainak külügyminiszterei Putyin Ukrajna elleni agressziója miatt általában elkerülik Lavrovot.

Ukrajna új külügyminisztere a jövő héten Budapestre látogat, hogy a magyar diplomácia megpróbálja kiegyensúlyozni kapcsolatait a harcoló felek között. Orbán Viktor csak idén látogatott el Kijevbe – utolsóként az uniós tagállamok vezetői közül, és utána rögtön Moszkvába sietett. Putyinnal egyetlen uniós tagállam vezetője sem találkozott  azóta, hogy Oroszország 2022 februárjában megtámadta Ukrajnát – kivéve Orbán Viktort.

Éles republikánus bírálat Washingtonból

“Magyarország nyíltan és hangosan támogatja Oroszországot, Kínát és Iránt, ez nem felel meg az Egyesült Államok érdekeinek és stratégiájának”

– hangsúlyozta Mitch McConell szenátor, aki a republikánus frakció vezetője a kongresszus felsőházában.

“Magyarország vezetői nem titkolják meggyőződésüket, hogy a jövőben az Egyesült Államok hanyatlani fog, az amerikai gyengeségre készülnek, a mi kudarcunkra fogadnak”

– hangsúlyozta a republikánus frakcióvezető Washingtonban.

“A revansista hatalmaknak való alárendelődés nem amerikai érték, és nem szolgálja az Egyesült Államok érdekeit”

– összegezte álláspontját a republikánus szenátor.

Az USA 2021-ben nyilvánította stratégiai ellenfélnek Kínát és Oroszországot. Trump ex elnök megüzente Orbán Viktornak: nem ért egyet orosz és Kína barát külpolitikájával.

Orbán Balázs: nem álltunk volna ellen

A miniszterelnök politikai igazgatója az 1956-os tapasztalatokra hivatkozva szemére vetette Zelenszkij ukrán elnöknek az ellenállást az orosz agresszióval szemben. Tette ezt épp akkor amikor az ukrán elnök az Egyesült Államokban tárgyal arról: miképp kerülhetne be Ukrajna mielőbb a NATO-ba.

Washingtonban szkeptikusan fogadják Zelenszkij győzelmi terveit, és mindenképp szeretnék elkerülni a nyílt konfrontációt Oroszországgal, amely már nem világhatalom, de sok atomfegyverrel rendelkezik. Több mint két és féléve tart Oroszország és Ukrajna háborúja, és senki sem látja a megoldást. Trump ex elnök fogadkozik: amennyiben újraválasztják, akkor villámgyorsan véget vetne a háborúnak Ukrajnában. Hogyan? Minden bizonnyal úgy, hogy az ukránok feje fölött tárgyalna Vlagyimir Putyinnal. Ezt az opciót a demokrata adminisztráció elveti Washingtonban éppúgy mint az Európai Unió Brüsszelben. Ursula von der Leyen, a brüsszeli bizottság nemrég újraválasztott elnökasszonya nemrég újra Kijevben járt, ahol jelentős pénzügyi támogatást ígért azokból az orosz javakból, melyeket Nyugaton befagyasztottak Putyin Ukrajna elleni agresszióját követően.

Az izraeli titkosszolgálatok kiköszörülték a csorbát

0

Október hetedikén a Hamász terrortámadása meglepte Izraelt, és ez a súlyos hírszerzési hiba alaposan csökkentette az izraeli titkosszolgálatok presztízsét, amely addig a világ élvonalában volt.

Az elmúlt hetekben viszont a Moszad és társintézményei bizonyítottak: megölték Teheránban a Hamász politikai vezetőjét. Libanonban a Hezbollah vezére, Naszrallah sejk vált egy pontos támadás áldozatává. A két Irán barát terrorszervezet lefejezését a kiváló hírszerzői munka tette lehetővé. A Moszad hírszerzői mélyen beépültek Iránban – panaszkodott erről Ahmadinezsád egykori államfő, aki nemrég Budapesten járt, ahol titkos tárgyalásokat folytatott nem tudjuk, hogy kikkel. Mahmud Ahmadinezsád most elmondta: a Moszad irányította az iráni hírszerzés különleges kommandóját, melynek fő célja épp a Moszad ügynökök megsemmisítése volt Iránban.

Netanjahu Libanonba küld csapatokat, de az igazi célpont Irán

“A nemes perzsa nép megszabadulhat zsarnokaitól, ennek napja előbb eljöhet mint ahogy azt sokan várják” – mondta angol nyelvű beszédében Izrael miniszterelnöke, aki a leghosszabb ideje tölti be ezt a posztot. A 75 éves miniszterelnök úgy gondolja, hogy egyedülálló alkalma kínálkozik arra, hogy átformálja a Közel Keletet, és ezzel hosszú távra garantálja Izrael biztonságát. Washingtonban másképp gondolják: attól tartanak, hogy Izrael “korlátozott hadművelete” éppúgy elhúzódhat mint Putyin katonai akciója Ukrajnában. Biden kifejzetten lebeszélte Netanjahut a Libanon elleni támadásról. Az amerikai hadügyminiszter csapatokat helyezett készültségbe, hogy a Közel Keletre küldje őket.

x.com

Mit akar elérni Netanjahu Libanonban?

“Döntő csapást kíván bevinni a Hezbollah síita milíciának Dél Libanonban”

– mondta egy magát megnevezni nemkívánó magasrangú izraeli tiszt a brüsszeli Politiconak.

Netanjahu azt akarja elérni, hogy “a korlátozott hadművelet” elűzze a Hezbollah milicistáit a Litani folyón túlra, ez 29 kilométeres hátrálást jelentene a határon túl. A 2006-os fegyverszünet ezt írta elő, de a Hezbollah ezt megszegte, és közvetlenül a határ közeléből lőtt ki rakétákat Izrael északi területeire, melyek egy részét emiatt ki kellett üríteni.”

Netanjahu végső célja az, hogy

“a Hezbollah sohase legyen olyan erős mint eddig vagyis ne legyen képes komolyan fenyegetni Izraelt”

– hangsúlyozta a magát megnevezni nemkívánó magasrangú izraeli tiszt.

Naszrallah sejk megölése jelentősen növelte Netanjahu presztízsét, a miniszterelnök ezért is mondott nemet amikor Biden elnök megpróbálta lebeszélni a Libanon elleni hadműveletről. A Moszad arra ösztönzi a miniszterelnököt, hogy folytassa a hadműveletet a Hezbollah ellen Libanon területén. A Moszad egyik ex vezetője, Tamir Pardo kijelentette:

”nem szabad kihagyni ezt az egyedülálló alkalmat amikor a Hezbollah vezérkarát sikerült megsemmisíteni, és ezért a terrorista szervezet nem képes a kezdeményezésre.”

Az izraeli hadsereg azt akarja elérni, hogy a Hezbollah ne jelentsen olyan fenyegetést mint korábban:

”Szerény véleményem szerint a Hezbollah már sohasem lesz olyan mint a hadjárat előtt volt”

– hangsúlyozta a Moszad egykori vezetője.

Az árvízvédelem 30-40 vezetőjét kivégezhették Észak Koreában

Dél Korea hírszerző szolgálata úgy értesült, hogy a diktátor utasítására az árvízvédelem egész vezérkara a kivégző osztag elé került a világtól elzárkózó nemzeti kommunista államban.

A hírek szerint 1500 halálos áldozata volt a nagy árvizeknek nyáron Észak Koreában, ahol elhanyagolják a környezetvédelmet, mert a katonai kiadások elviszik a nemzeti jövedelem nagy részét. A duci diktátor a kommunista párt vezetősége előtt kijelentette:

“szigorú büntetést kapnak azok, akik felelősek az árvíz károkért!”

Többezer hektár föld került víz alá Észak Korea északi tartományaiban, ahol sokezer embert ki kellett telepíteni. A földek víz alá kerülése azért is tragikus ebben a gyengén fejlett országokban, mert újra felütötte fejét az éhség miután a hazai mezőgazdaságnak kellene ellátnia a 24 milliós lakosságot, mert a hatalom a csempészéssel megszerzett valutát katonai technológia megszerzésére fordítja illetve arra, hogy ellássa a diktátort francia borokkal és likőrökkel valamint sajtokkal. Kim Dzsong Un fiatal korában Svájcban tanult, és akkor kedvelte meg a francia borokat és sajtokat. Emiatt alaposan el is hízott, de miután majdnem belehalt a Covid járványba, amely hivatalosan nem is létezett Észak Koreában, fogyókúrázni kezdett.

Diktátor elődeitől, nagyapjától és apjától eltérően, Kim Dzsong Un sírva kérte népe bocsánatát azért, mert nem sikerült tisztes életszínvonalat teremteni a világtól elzárkózó nemzeti kommunista országban.

Kiket végezhettek ki most?

A diktátor korábban saját mentorát, nagynénje férjét is kivégeztette, mert az kínai típusú reformokat javasolt. Most a dél-koreai hírszerzés szerint a kivégzett vezetők között van az egykori belügyminiszter és több tartomány vezetője. A belügyminisztert júliusban váltották le, sorsáról azóta semmit sem lehetett tudni. Ő volt állítólag az árvízi védekezés fő felelőse. Az észak-koreai sajtó természetesen csakis Kim Dzsong Un árvízi “hőstetteiről” számolt be: katonai helikopteren járta be a leginkább veszélyeztetett körzeteket, és személyesen irányította 5000 árvíztől körülvett paraszt kimentését. Az észak-koreai propaganda furcsa viszonyban áll a valósággal: még az is lehet, hogy igaz, amit állít, de senki sem tudja ellenőrizni a tényeket, mert minden fontos információ hadititoknak minősül Észak Koreában, amely ma is a háborús hisztéria légkörében él noha a fegyverszünetet 1953-ban aláírták, és azóta Dél Korea a térség egyik legfejlettebb államává vált.

Több szakértő kétkedik abban, hogy valóban kivégeztek 30-40 vezetőt az árvíz miatt Észak Koreában – írta az NK News szöuli portál, arra utalva, hogy míg megszilárdította hatalmát az ifjú diktátor addig valóban sok fontos kádert gyilkolt meg, de az utóbbi időben ez már kiment a divatból, mert Kim Dzsong Un biztosnak érzi hatalmát. Észak Korea diktátora nemrég fogadta Putyin orosz elnököt, aki jelentős mennyiségű lőszert kért és kapott. Cserében katonai technológiát adott Észak Koreának, amely folyamatosan nukleáris háborúval fenyegeti a világot.

“Izrael állam 30 év múlva nem létezik majd!”

A cikk címében lévő sokkoló kijelentést nem egy Hamász terrorista tette, hanem Slomo doktor, aki a Le Monde Diplomatique munkatársának nyilatkozott.

Jellemző az izraeli közhangulatra, hogy a derék doktor vezetéknevének elhallgatását kérte, mert a jobboldali – szélsőjobboldali többség szemében ő árulónak számít. Az izraeli zsidók csak alig 1%- a ítéli el a palesztin területek gyarmatosítását – írja a párizsi lap, amely beszámol arról, hogy csakis a bibliai alapon álló szélsőjobb bízik a jövőben:

”a politikai elitünk félbolondokból áll: Ben Gvir vagy Szmotrics még Észak Koreában sem lehetnének miniszterek! Az emberek még sohasem érezték ilyen közelinek az összeomlást”

– mondta Erez Pery filmrendező.

A Moody’s leminősítette az izraeli gazdaságot hiszen a háború a Hamász ellen már csaknem egy éve tart, és a Hezbollah ellen is küzd az izraeli hadsereg. Több mint százezer elit értelmiségi menekült már el a háború elől Izraelből.

David Shulman professzor így összegezte a helyzetet: ”vannak reggelek amikor azzal a gondolattal ébredek, hogy formálódik Izraelben egy gyarmatosítás elleni mozgalom. Az emberek látszólag csak a túszok kiszabadításáért tüntetnek, de egyben a katasztrofális helyzet ellen is tiltakoznak. De olyan reggelek is vannak amikor az izraeli nép kollektív öngyilkosságának képével ébredek.”

Orbán az utolsó barát?

Amikor Kamala Harris az elnökjelöltek vitájában Trumpot külföldi híveiről kérdezte, akkor az ex elnök sietett Orbán Viktor magyar miniszterelnököt megnevezni.

Benjamin Netanjahu is hasonló helyzetben van: Trumpon és Orbán Viktoron kívül nemigen mutatkozik külső támogatás pedig Izrael állam a megalakulását is ennek köszönhette. Igaz, hogy Hannah Arendt, a jeles filozófus figyelmeztette Izraelt, hogy a messianisztikus vallásos tradíció politikai felvállalása a zsidó állam létét veszélyeztetheti. Ma Európában Orbán Viktor kormánya szinte az egyetlen, amely feltétel nélkül támogatja Benjamin Netanjahu háborús politikáját. Az Egyesült Államokban Kamala Harris nyíltan megmondta az izraeli miniszterelnöknek: be kell fejezni a háborút! Benjamin Netanjahu nemcsak, hogy folytatja a háborút, de az eszkaláció irányában halad. A Hezbollah ellen azért folyik “csak” légiháború, mert a hadsereg óvakodik egy földi akciótól a várható nagy veszteségek miatt. Mára, hosszas előkészület után – Hezbollah vezetőinek likvidálása és a rakétakilövő állások szétbombázását követően – az izraeli hadsereg betört Dél Libanonba.

A hadsereg szóvivői hangsúlyozzák: kizárólag a Hezbollah ellen folytatnak támadást ennek ellenére Izrael még sohasem volt ennyire magányos a világban.

A messianisztikus irányzat ugyanakkor ünnepel: ness Elohimnak – isteni csodának tekintik a Hamász október hetediki terrortámadását. A messianisztikus irányzat úgy gondolja, hogy “elérkeztünk Józsué korába, aki annak idején erővel hódította meg a Kánaán földjét.”

Ők teljes mértékben támogatják a palesztinok elleni háborút, mert alsóbbrendű lényeknek tekintik az arabokat, magukat pedig isten kiválasztott népének:

”néha segíteni kell istennek, hogy cselekedjen”

– most ez a jelszavuk.

A hadsereg elit zászlóalját, amely a Netzah Jehuda-Judea Örökkévalósága nevet viseli, háborús bűnössé nyilvánították, mert válogatás nélkül gyilkoltak palesztinokat. Ők teljesen a messianisztikus irányzat hatása alatt állnak, olyan iskolákból kerültek ki, ahol erre tanítják a diákokat. Mire törekszenek? A Nagy Izrael létrehozására, amelyből elüldöznék a palesztinokat, akik jelenleg többségben élnek ott. Elijahu Mali rabbi, a Sirat Mosé jesiva – Talmud iskola – elnöke szerint “a gázai háború vallásos parancsolat.” Mit jelent ez a rabbi értelmezésében? “A gázai övezetben senki sem maradhat életben: sem férfi sem nő sem gyermek!”  Több mint kétmillió palesztin él a gázai övezetben. (Elmebaj, szerkesztőségi megjegyzés)

Benjamin Netanjahu két célt tűzött ki a hadsereg elé amikor megindította az offenzívát a Hamász ellen a Gázai övezetben: a palesztin terrorista szervezet felszámolását és a túszok kiszabadítását. Csaknem egy éve folyik a háború a Gázai övezetben, és egyik célt sem sikerült elérnie az izraeli hadseregnek, melynek szóvivője rezignáltan levonta a tanulságot:

“a Hamász nemcsak szervezet, de egy ideológia is. Ideológia ellen pedig nem lehet fegyverrel harcolni!”

Japán új miniszterelnöke egyenrangú kapcsolatot akar az USA-val

A 67 éves Sigeru Isiba veszi át a japán kormány irányítását, és ez újtípusú kapcsolatot eredményezhet a legfőbb szövetségessel, az Egyesült Államokkal. Japán 1945-ös kapitulációját követően az Egyesült Államok vállalta magára a szigetország védelmét, és ehhez a japánok támaszpontokat biztosítanak az amerikaiaknak.

Egyértelmű amerikai dominanciát jelent a két állam kapcsolatában, de ezen változtatni kíván az új japán miniszterelnök. Isiba hangsúlyozza , hogy “a stratégiai szövetség az Egyesült Államokkal Japán védelmének a kulcsa, de ez a viszony jelenleg asszimetrikus.” Isiba miniszterelnök, aki katonai szakértőnek számít a Japánt irányító Liberális Demokrata Pártban, arra a nyilvánvaló tényre mutat rá, hogy az Egyesült Államok a meghatározó a két állam kapcsolatában.

“Az idők változnak, egyenrangú kapcsolatra van szükség”

– hangsúlyozza az új japán miniszterelnök.

Mit javasol Isiba kormányfő? Azt, hogy tárgyalják újra a két állam katonai kapcsolatáról szóló egyezményt. Ezen belül azt javasolja, hogy az Egyesült Államokhoz tartozó Guam szigeten létesüljön japán támaszpont is. Itt kiképzési gyakorlatokat tarthatna a japán hadsereg, másrészt pedig nemcsak az USA-nak lenne támaszpontja Japánban hanem fordítva is: japán katonák állomásoznának amerikai földön.

“Olyan kapcsolatot akarok mint amilyen az USA-T Nagy Britanniához fűzi”

Katonai szembenállás és gazdasági együttműködés

Ez az új japán miniszterelnök receptje Kínával kapcsolatban, és nem kizárt, hogy ezt már egyeztette is Pekinggel. Isiba miniszterelnök elítélte Putyin agresszióját Ukrajna ellen mondván ugyanez megtörténhet Tajvan körül is. Ez az amerikai álláspont is, melyet Kína cáfol mondván: Tajvan Kína része, de nem kívánják elfoglalni, azt viszont meg akarják akadályozni, hogy a sziget kikiáltsa a függetlenségét.

Pekingi kérésre Biden elnök megerősítette: tartják magukat ehhez a megállapodáshoz, melyet még Nixon elnök és Kissinger külügyminiszter kötött meg Mao elnökkel és Csu En- laj miniszterelnökkel 1972-ben. Tajvan 1945 előtt Japán ellenőrzése alatt állt.

Peking azt hangsúlyozza, hogy a népessége több mint a tízszerese Japánnak vagyis a szigetországnak tudomásul kell vennie, hogy a két ország nem egyenrangú nagyhatalom. Ugyanakkor mind Peking mind Tokió érdekelt a gazdasági együttműködésben hiszen a hatalmas kínai piac aranybánya a japán cégeknek.

“Legyen NATO Ázsiában is!”

Ezt kívánja Japán új miniszterelnöke, aki szerint az ukrajnai háborút épp az váltotta ki, hogy Ukrajna nem élvezte az USA által vezetett katonai szövetség védelmét.

Isiba miniszterelnök nemrég meglátogatta Tajvan szigetét, ahol helyi vezetőkkel tárgyalt, majd sietett kijelenteni:

”egy vészhelyzet Tajvanon vészhelyzetet jelent Japán számára is!”

Isiba miniszterelnök javítani akarja a kapcsolatokat Dél Koreával is, mely nem akar NATO-t Ázsiában. Miért nem? Mert nem kívánja elrontani kapcsolatait Kínával, másrészt pedig nem tudja elfelejteni a brutális gyarmatosítást, melyet Japán folytatott a koreai félszigeten 1945 előtt. A japánok a koreai identitást is tagadták, a helyi lakosságot alsóbbrendűnek tekintették.

Isiba miniszterelnök el akar látogatni a délkelet-ázsiai államok – ASEAN – csúcsértekezletére, hogy rábeszélje ezeket az országokat is egy ázsiai NATO-ra. Ez nem lesz éppen könnyű hiszen az ASEAN tagállamok közül néhányan jó kapcsolatokat ápolnak Kínával: Kambodzsa, Laosz, Vietnam. Peking elszántan küzd az ázsiai NATO ellen. Vang Ji külügyminiszter nemrég találkozott New Yorkban Blinkennel, az amerikai diplomácia vezetőjével. Peking G2-es rendszert akar vagyis azt, hogy az Egyesült Államok és Kína együtt kormányozza a világot. Erről Washingtonban egyelőre hallani sem akarnak, de a háborút is szeretnék elkerülni. Jake Sullivan, Biden elnök nemzetbiztonsági tanácsadója nemrég Pekingben járt, ahol állítólag megígérte a kínai vezetőknek: amennyiben marad a demokrata adminisztráció Washingtonban, akkor igyekeznek modus vivendit találni Kínával, amely az Egyesült Államokkal egyenrangú szerepre tör egyelőre csak a gazdaságban az egész világon.

Hogyan értették félre Oroszország kezdeti támadását Ukrajna ellen

Csak 2022-ben – nyolc évvel az orosz-ukrán háború 2014. februári kezdete után – került sor arra, hogy nyugati országok és szervezetek elkezdték komolyan átgondolni Moszkvával szembeni hozzáállásukat.

Julia Kazdobina, Jakob Hedenskog és Andreas Umland

Bevezetés

2014. július 17-én a világot sokkolta a hír, hogy Kelet-Ukrajnában lezuhant a Malaysian Airlines Amszterdamból Kuala Lumpurba tartó MH-17-es járata. A Boeing 777-es repülőgép fedélzetén tartózkodó mind a 298 utas és a személyzet, köztük 80 gyermek életét vesztette. Bár ez egy rendkívül tragikus esemény volt, csak egy volt a sok végzetes esemény közül abban az évben. 2014 folyamán az 1945 óta legnagyobb európai háború bontakozott ki Ukrajnában, amikor Oroszország egyre riasztóbb havi fegyveres eszkalációkat hajtott végre a Krímben és a Donyec-medencében (Donbasz).

A növekvő feszültségek és végül a háború kirobbanásának kezdeti kiváltó oka az volt, hogy Ukrajna 2008 óta arra törekedett, hogy szorosabb szerződéses kapcsolatot alakítson ki az Európai Unióval. Ez egy társulási megállapodáson keresztül történt, amely egy úgynevezett mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi övezetet foglalt magában. Bár nagyrészt gazdasági kérdésekről szólt, ezt a szerződést – amelyet 2012-ben parafáltak és 2014-ben írtak alá – Moszkva úgy tekintette, mint ami veszélyezteti az Ukrajna további ellenőrzésére irányuló törekvéseit, és veszélyes mintát jelent más volt szovjet köztársaságok számára.

Oroszország háborúja a Krím 2014. februári, reguláris orosz csapatok általi fegyveres megszállásával kezdődött, és a félsziget 2014. márciusi annektálásával folytatódott. Ezt követte 2014 áprilisában az orosz irreguláris csapatok – félkatonai kalandorok, politikai szélsőségesek és kozákok – bevonulása az ukrajnai Donyec-medencébe (Donbász). 2014 májusának folyamán – egyéb események mellett – az utcai összecsapások erőszakos eszkalációja Odesában több mint 40 halálos áldozatot követelt. 2014 júniusában lelőttek egy Luhanszk repülőteréhez közeledő ukrán Il-76-os szállító repülőgépet, a fedélzeten tartózkodó 49 fős személyzet és katonák mindegyike életét vesztette. Júliusban lelőtték az MH-17-es járatot. Végül 2014. augusztus közepén a reguláris orosz csapatok megkezdték a nagyszabású kelet-ukrajnai inváziót.

Így hat hónapon keresztül folyamatosan halmozódott az egyre agresszívabb orosz katonai tevékenység ukrán földön és a nemzetközi jog egyre súlyosabb megsértése Európa szívében. Ennek ellenére a Nyugat csak szelíden, politikai nyilatkozatokkal és kisebb büntetőintézkedésekkel reagált. Az EU ágazati szankciói csak 2014. július végén jelentek meg, közvetlenül az MH-17-es járat oroszországi lelövése után.

Ezeket a szankciókat 2014. július 29-én jelentették be, amikor az ukrán hadsereg offenzívában volt Donbászban. Ekkor még nem volt sürgős szükség arra, hogy az EU újszerű intézkedéseket vezessen be, mivel úgy tűnt, hogy Kijev nyár végére győzni fog Kelet-Ukrajnában. Az első uniós ágazati szankciók bevezetésekor – amelyek 2022 februárjáig a legszigorúbb nyugati intézkedések maradtak – még nem volt előrelátható, hogy az orosz irányítású irreguláris csapatok ukrajnai előrenyomulása ellen egy hónappal később az orosz reguláris csapatok nagyarányú donbászi bevetése következtében visszaverték az ukrán előrenyomulást.

Ezek a körülmények jól illusztrálják, hogy a nagyobb nyugati szankciók első körének csak közvetett kapcsolata volt magával Ukrajnával. A fő ok az volt, hogy Oroszország 2014. július 17-én tömegesen megölt uniós polgárokat, főként hollandokat a Malaysian Airlines járatán, nem pedig az ukrán állampolgárok elleni, három hónapig tartó orosz tömegterror. Az ezt követő több mint hét évben a fegyveres konfliktus tovább lappangott, és ukránok ezreinek életét követelte. Mivel azonban nem történt további tömeges gyilkosság uniós vagy más külföldi állampolgárok ellen, a Nyugat csak viszonylag kevés további lépést tett.

Csak miután Oroszország 2022. február 24-én teljes körűen megszállta Ukrajnát, kezdett a Nyugat ráébredni arra a valóságra, hogy Oroszország revizionista állam, amely az európai biztonsági rendről alkotott saját elképzelését akarja ráerőltetni. Az biztos, hogy Vlagyimir Putyin elnök már 2007-es müncheni biztonsági konferencián elmondott beszédében és azóta is többször jelezte szándékait. Amikor azonban Oroszország 2014-ben titkos agressziót indított Ukrajna ellen, a Nyugaton sokan még mindig azt hitték, hogy ez kölcsönös félreértés eredménye, és hogy Oroszország céljai korlátozottak. Csak jóval később vált a legtöbbek számára világossá, hogy ez nem így van – és hogy következésképpen ez az új helyzet más megoldásokat követel, mint amilyeneket más etnikumközi konfliktusokban próbáltak.

Akkoriban a 2014-22-es donbászi háborút gyakran úgy értelmezték, mint egy Ukrajnán belüli konfliktust, amelyet az orosz külpolitika tágabb kontextusától elszigetelten lehetett megoldani. Ezek az erőfeszítések nemcsak kudarcot vallottak, hanem Moszkva egyre növekvő kalandorizmusához vezettek. Miért nem sikerült a Nyugatnak ilyen sokáig megfelelően diagnosztizálni a problémát? Milyen szempontból fontosak ma ennek a kudarcnak a tanulságai?

Az országspecifikus szakértelem hiánya

Az, hogy Oroszország és Ukrajna között Ukrajna 1991-es függetlenné válása óta nagy volt a feszültség, és hogy Moszkva beavatkozott az ukrán ügyekbe, a nyugati újságírók, elemzők és tudósok figyelmét nagyrészt elkerülte, mielőtt 2014-ben megkezdődött a nyílt orosz behatolás Ukrajnában. Amikor a nyugati újságírók megérkeztek, hogy tudósítsanak az akkori eseményekről, a helyzet a helyszínen kaotikus volt, és annak értelmezése kihívást jelentett sok újdonsült Ukrajna-szakértő számára. Sokuk számára a kelet- és dél-ukrajnai regionális eszkalációról szóló orosz narratívák egyszerűek, érthetőek és értelmesek voltak – nem utolsósorban azon újságírók számára, akik már dolgoztak Moszkvában.

Ekkor még szembetűnő volt a nemzetközi tudatosság hiánya Oroszország külkapcsolatainak hibrid módszertanával kapcsolatban. Tíz évvel ezelőtt kevesen értették az új orosz hadviselési módot, amelynek Ukrajna volt a kísérleti terepe, és amelyet részben már Moldovában és Grúziában is alkalmaztak. Az ukránok, más kelet-európaiak és néhány éber nyugati szakértő szkeptikusan fogadta az orosz stratégia magyarázatát. A külső megfigyelők számára túlzó figyelmeztetéseknek, manicheista érveknek vagy akár összeesküvés-elméleteknek tűntek.

A 2014-ben Kelet-Ukrajnába érkező nyugati ejtőernyős riporterek oroszbarát tüntetések szemtanúi voltak, és gyakran hallgattak oroszbarát ukrán állampolgárokat. Gyakran elmulasztották kontextusba helyezni a kibontakozó eseményeket, vagy megfelelően rangsorolni a látszólag nyilvánvaló oroszbarát helyi tendencia jelentőségét. Egyes külföldi megfigyelők még a donbászi lakosok és a szomszédos oroszországi területekről érkező „politikai turisták” között sem tudtak különbséget tenni, akik kalandorokként lépték át az államhatárt, vagy akiket autóbuszokkal szállítottak Ukrajnába, hogy részt vegyenek az „orosz tavaszban”. Moszkva donbászi ügynökei közül néhányan az Oroszországon kívüli, Oroszország által ellenőrzött területekről, például Transznisztriából költöztek Ukrajnába, elmosva az orosz részvételt az állítólagos helyi „lázadásban”.

Ezzel szemben az ukránbarát újságírók és a Donbász szeparatistaellenes regionális politikai hangjai nyílt fenyegetésekkel és fizikai erőszakkal szembesültek ellenfeleik részéről, akiket gyakran Moszkva irányított. Az ukránbarát helyiek gyakran nem tudták nyilvánosan kifejezni magukat, és így láthatatlanok maradtak az idelátogató riporterek számára. Számos, a hatalomátvétellel ellenálló kelet-ukrajnai lakost megfenyegettek, megtámadtak, elraboltak, súlyosan megsebesítettek vagy titokban megöltek együttműködő helyi vagy orosz illegális szereplők, akik közül sokakat, ha nem a legtöbbet a Kreml bátorított, finanszírozott vagy irányított 2014-2021 között. Mindez előkészítette az utat a Donyecki és Luhanszki terület 2022 szeptemberében bekövetkező orosz annektálásához.

Ukrajnát orosz szemüvegen keresztül vizsgálva

A nyugati média csak 2021 végén, a teljes körű invázió előestéjén bővítette jelenlétét Ukrajnában. Ezt megelőzően a tudósítások nagy részét moszkvai tudósítók készítették, akik csak oroszul beszéltek. Ahogy Otar Dovzhenko ukrán újságíró és médiakritikus a Szabadság Rádiónak elmondta: „Ha Oroszországban élsz és orosz médiát olvasol, akár amerikai, német vagy francia vagy, egy kicsit orosz szemmel kezded nézni az ukrajnai, moldovai és fehéroroszországi eseményeket”.

A Washington Post 2022 májusában nyitotta meg irodáját Ukrajnában, és a korábbi moszkvai iroda tudósítóját, Isabel Khurshudyan-t küldték, hogy Ukrajnáról tudósítson. Hasonlóképpen a New York Times (NYT) is irodát nyitott Ukrajnában 2022 júliusában, és Andrew E. Kramert, aki több mint 15 évig élt Oroszországban, nevezték ki a kijevi iroda vezetőjének. Kramer korábban a New York Times moszkvai irodájában dolgozott, és korábban elfogult cikkeket írt Ukrajnáról.

Kramer kiegyensúlyozatlan tudósításainak egyik példája egy 2022. februári cikk volt, amelynek címe: „A fegyveres nacionalisták Ukrajnában nem csak Oroszországra jelentenek fenyegetést” – ez a megfogalmazás nagyrészt összhangban volt az akkori és a mai hivatalos orosz propagandával. A cikk tartalma, amely két héttel Oroszország teljes körű inváziója előtt jelent meg, – a címével ellentétben – nem Putyin indoklásának megismétlése volt az Ukrajna elleni támadásra. Ennek ellenére Kramer figyelmeztetett „tucatnyi jobboldali vagy nacionalista csoportra, amelyek erős politikai erőt képviselnek Ukrajnában”. A Kramer által a cikkben lefestett kép félrevezető volt az ukrán párttájképről 2022 elején. Azzal, hogy aránytalanul felfújta Ukrajna radikális jobboldalát, a Kreml által befolyásolt tömegmédiában népszerű irányvonalat követte. Az ilyen cikkek valószínűleg másképp – vagy egyáltalán nem – íródtak volna, ha a szerző Moszkva helyett Kijevben élt volna.

Sokan végül megtanultak kritikusabban viszonyulni az orosz narratívákhoz, de néha a tudattalan elfogultság megmarad. Az emberek megtartják kezdeti értelmezéseiket. Időbe és erőfeszítésbe telik, hogy elfelejtsük azokat a narratívákat és magyarázatokat, amelyeket az orosz propaganda még mindig ki tud használni.

A tények és a fikció megkülönböztetése

A donbászi gyanús eseményekben való közvetlen orosz részvételre több jel is utalt 2014 áprilisától, ha nem korábban. A legtöbb ukrán már az állítólagos lázadás első napjaitól kezdve intuitív módon megértette, hogy valami nincs rendben. Már akkor érezték, hogy a háborút Oroszországból kezdeményezték, irányították és finanszírozták. Ezzel szemben a Nyugatnak időbe telt a tények megállapítása, pontosítása és ellenőrzése, valamint a sok hazugság megcáfolása.

A háborús övezetekből származó információk körültekintő megközelítése elvileg jó gyakorlat, és az újságírói hibák, a félretájékoztatás terjedésének és a felesleges érzelmeskedésnek az elkerülését szolgálja. Néha azonban ez az óvatosság megakadályozza a tudósítókat és kommentátorokat abban, hogy időben hangot adjanak a szükséges értékeléseknek és értelmezéseknek. A motivációtól függetlenül a Nyugat lassú nyilvános reakciója a Dél- és Kelet-Ukrajnában kibontakozó eseményekre teret engedett Moszkvának, hogy dezinformációkkal, féligazságokkal és apologetikus narratívákkal töltse meg a teret. Ezek közül sok, még a megcáfolást követően is, még ma is kering a közösségi és egyes hagyományos médiumokban.

Az ebből fakadó nyugati vonakodás, hogy 2014-21-ben állást foglaljon és cselekedjen, különösen szerencsétlen volt az úgynevezett Donyecki Népköztársaság (DNR) és a Luganszki Népköztársaság (LNR) – Oroszország mesterséges szatellitállamai a Donbaszban – jogi helyzete és politikai jellege tekintetében. Az ukrán fél évek óta azt állította, hogy nem léteznek olyan független entitások, mint a DNR és az LNR. Mindkét álállam orosz proxy-rezsim volt a kezdetektől a 2022 szeptemberében bekövetkezett végükig.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága azonban csak 2022 végén, az MH-17 ügy részleges elfogadhatóságáról szóló ítéletében, miután a DNR és az LNR mint álfüggetlen entitások már eltűntek, hivatalosan is megerősítette az igazságot. A bíróság megállapította, hogy Oroszország tényleges ellenőrzést gyakorolt a DNR és az LNR területei felett azok 2014 májusi megalakulása óta. Az ezt megelőző közel kilenc év során a feltételezett kelet-ukrajnai „felkelés” és a „népköztársaságok” jellege mindvégig vitatott kérdés maradt. A politikai, tudományos és egyéb nyilvános fórumokon folytatott vitákban vitatott volt és néha még mindig az.

Oroszország nyugati tükörképe

Sok nyugat-európai politikust a békés konfliktusmegoldás paradigmája vezérel, amely a II. világháború utáni „soha többé” nem megengedhető háború és népirtás Európában történő megengedése iránti elkötelezettségből született. Ezek a politikusok úgy vélték, hogy Oroszország is megtanulta a II. világháború tanulságait. Az egyre nyilvánvalóbb figyelmeztető jeleket, hogy Moszkvát más értékek vezérlik, folyamatosan figyelmen kívül hagyták. Oroszország végső céljai és átfogó stratégiája egészen 2022 elejéig tisztázatlan maradt.

Ez a megismerési probléma az orosz neoimperialista és a nyugati posztkoloniális világnézet közötti, még mindig nem teljesen elismert alapvető szakadékból fakadt. Ez a Moszkva nemzetközi modus operandija és a nyugati háború utáni stratégiai kultúra közötti különbségből is fakadt. Oroszország operatív módszere mozgékony, rugalmas, cinikus, amorális és célorientált; ráadásul próbálgatással és tévedéssel alakult ki. A Kreml a kihasználható sebezhetőségeket keresi, és inkább támad, ameddig csak lehet, a megtorlást kiváltó küszöbérték alatt.

A nyugati államok és szervezetek igyekeztek az orosz akciókból adódó válságokat eseti alapon kezelni, és az aktuális forró pontot rangsorolni. Nem foglalkoztak megfelelően Moszkva rugalmas felforgatásra irányuló nagy tervével és a Kreml szélesebb körű káoszteremtő stratégiájával, amely a különböző egyedi KGB-fogalmak, például az „aktív intézkedések” mögött húzódik. Kezdetben egyes külföldi megfigyelők még azt is vonakodtak elismerni, hogy Oroszország donbászi betörése a Krím annektálásának folytatását jelenti.

A folyamatos orosz eszkaláció minden egyes hetével és az újságírói leleplezésekkel azonban 2014 folyamán egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a kelet-ukrajnai fegyveres konfrontációt szándékosan indították el. Az is egyre világosabbá vált, hogy a konfliktust a két fél egyike titokban fenntartja. Ennek ellenére egyesek körében egészen 2022 elejéig megmaradt az a naiv meggyőződés, hogy Oroszország folytatódó kelet-ukrajnai háborúja csupán egy szerencsétlen összecsapást jelent az ugyancsak legitim, de eltérő helyi érdekek között, amelyet közös tárgyalások, tanácskozás és közvetítés révén kell megoldani.

Oroszország manipulálja a konfliktusmegoldási kereteket

Az orosz vezetés a „reflexív irányítás » és az «eszkalációs irányítás” néven ismert taktikát követve, a meghatalmazottakon keresztül instrumentális agressziót alkalmazott, hogy rákényszerítse akaratát Ukrajnára, és elterjessze a konfliktusról alkotott elképzelését Kijev nyugati partnerei között. Nyilvánvalóan támadó magatartás váltakozott állítólagos de-eszkalációval és színlelt engedményekkel, hogy megtévessze a nyugati politikusokat és diplomatákat, és hogy reményt adjon nekik arra, hogy a békés rendezés továbbra is lehetséges. Például Putyin 2014 júniusában az orosz parlament felsőházához intézett kérésére a Föderációs Tanács 2014 márciusában visszavonta az elnöknek adott korábbi engedélyét az orosz csapatok ukrajnai bevetésére. Ezzel állítólag a konfliktus tárgyalásos megoldását akarták támogatni.

Oroszország reguláris szárazföldi erőinek egész egységei 2014 augusztus közepén nagy erőkkel vonultak be Ukrajnába, és ezt követően továbbra is titokban állomásoztak a Donbaszban. Másrészt 2014 októberében felfüggesztették a Novorosszija (Új Oroszország) projektet, Moszkva azon szándékát, hogy Kijev ellenőrzése alól kivágja az egész délkelet-ukrajnai területet. A Kreml retorikájának ezt a változását sokan a de-eszkaláció gesztusaként fogták fel. Ez azonban csupán taktikai visszavonulást jelentett Moszkva részéről. A projektet nyolc évvel később a „különleges katonai művelet” kapcsán újjáélesztették, és ma az orosz reguláris erők leplezetlen, nagyszabású bevetésével valósítják meg.

Nemcsak Ukrajnában, Oroszországnak az ellenséggel való egyezményekről való alkudozását gyakran kíséri tervezett katonai eszkaláció, hogy maximális nyomást gyakoroljon a tárgyaló partnerre. 2014 nyarán és 2014-2015 telén a minszki megállapodásokat megelőzően, a Kijevvel kötött megállapodások nyilvánvaló megsértésével, orosz reguláris csapatok tömeges bevonulása Ukrajnába és az ukrán csapatok elleni támadások. A tárgyalások során Moszkva mindvégig emlékeztetett arra, hogy továbbra is készen áll az agresszióra és az eszkalációra. A tárgyalások előtt, között, alatt és után 2022-ig aktívan bevetette reguláris és proxy erőit, nagyrészt büntetlenül. Ugyanakkor Moszkva továbbra is teljes mértékben részt vett a normandiai formátumban, a háromoldalú kapcsolattartó csoportban (minszki folyamat) és az EBESZ két különleges megfigyelő missziójában, azt az illúziót keltve, hogy a békés rendezés még mindig lehetséges.

Oroszország adagolt és időnként korlátozott agressziója nem a mérsékletesség jele volt. Ehelyett azt tervezték, hogy az orosz célokat nyílt és masszív orosz katonai szerepvállalás nélkül érjék el, ameddig csak lehet, hogy elkerüljék a megtorló intézkedések kiváltását. Moszkva látszólag békülékeny lépéseivel és időhúzó taktikájával sok nyugati megfigyelőt sikerült megtévesztenie. A Kreml cikcakkjai elegendő alapot nyújtottak a felületesen érdeklődő diplomaták és megfigyelők számára ahhoz, hogy azt állítsák, a konfliktus békés rendezése továbbra is lehetséges. Eközben Oroszország megszilárdította ellenőrzését az elfoglalt területek felett, és előkészítette következő lépéseit.

Az önámítás a teljes körű invázió után is folytatódik

A Nyugat csak 2022. február 24. után ébredt rá a valóságra, határozottan lépett fel, és érdemi gazdasági szankciókat vezetett be Oroszországgal szemben. Nem sokkal később a nyugati országok nehézfegyverekkel is elkezdték ellátni Ukrajnát. Erre már 2014-ben is jó okuk volt, amikor az orosz reguláris és irreguláris csapatok megszállták és annektálták az ukrán területeket. A Nyugat mégis egy olyan eszkalációkezelő megközelítésre támaszkodott, amely Oroszország küszöb alatti erő alkalmazását az enyhülés jelének vélte. Ennek eredményeképpen a konfliktus csak fokozódott.

Ami még rosszabb, a nyugati önbecsapás bizonyos fajtái a teljes körű invázió után is folytatódtak. Például az MH-17-es járat lelövéséhez vezető tíz évvel ezelőtti orosz donbászi hadműveletben részt vevő négy harcos – három orosz és egy ukrán állampolgár – 2022-es hollandiai pere kétértelmű eljárás volt. A holland nyomozók, ügyészek és bíróság kiváló munkát végeztek a tömeges bűncselekmény tárgyi részleteinek megállapításában. Mégis, az eljárás furcsa módon tévesen három félkatonai harcosra hárította a felelősséget érte, nem pedig az orosz hadseregre és az államra.

A bíróság úgy ítélte meg, hogy a három „DPR [Donyecki Népköztársaság] harcos és így a vádlottak sem tekinthetők az Orosz Föderáció fegyveres erőinek részének”. Azt is elismerte, hogy „a Buk TELAR […] használata magasan képzett személyzetet igényel. Ezen túlmenően a fegyvert nem lehet véletlenszerűen bevetni”. Ennek ellenére a bíróság mégis úgy döntött, hogy „jogilag bizonyítottnak tekinti, hogy [Igor] Girkin [egy volt FSZB-tiszt, aki szabálytalan harcosként fontos szerepet játszott a Krím illegális annektálásában és Oroszország kelet-ukrajnai háborújában] olyan helyzetben volt, hogy dönthetett a Buk TELAR bevetéséről és használatáról”.

Ez annyiban furcsa következtetés volt, hogy Girkin és a többi félkatonai harcos nem volt abban a helyzetben, hogy parancsokat adjon a Buk rendszert működtető reguláris orosz katonáknak. Az MH-17-es járat fedélzetén tartózkodó 298 civil tömeges meggyilkolásáért az orosz fegyveres erők tisztjei és tábornokai, valamint főparancsnokuk, Vlagyimir Putyin a felelősek. A helyszínen jelenlévő kisebb orosz vagy ukrán irreguláris kalandorok csupán segítették az orosz katonákat a kelet-ukrajnai tájékozódásban.

Ez a példa jól szemlélteti, hogy ma fontos tanulni és megfelelő következtetéseket levonni a 2014-2022 közötti oroszországi donbászi háború tapasztalataiból és Moszkva viselkedésének megfigyeléséből máshol a posztszovjet térségben. Furcsa, hogy a gyors diplomáciai megoldást követelő orosz és oroszbarát szóvivőket még mindig komolyan veszik, miközben Moszkva napról napra bővíti Ukrajna megszállását, amelynek egyszerű megszüntetése megállítaná a háborút. Az orosz játszmakönyv ugyanaz marad: Moszkva továbbra is hamis történelmi narratívákat épít és erősít meg, továbbra is kihasználja a célországok társadalmi feszültségeit és politikai szelídségét, horizontálisan eszkalálódik, és ezáltal igyekszik meghiúsítani a határozott válaszlépéseket.

Következtetés és politikai ajánlások

Azok, akik a tárgyalások és a minszki típusú megoldás mellett érvelnek az orosz-ukrán háborúban, gyakran abból a feltételezésből indulnak ki, hogy még mindig létezik egy stabil egyensúlyi vagy status quo viszony, amelyet Moszkvával való egyszerű alkudozással el lehetne érni. Ez a felfogás, amint azt a fentiekben bemutattuk, a Kreml gondolkodásmódjának és politikájának alapvető félreértésén alapul. A mai konfliktus gyökerei a jelenlegi orosz rezsim diktatórikus és imperialista jellegében, valamint a nemzetközi jog és az európai biztonsági rend alapvető elutasításában rejlenek. A konfliktus okai nem valamilyen szerencsétlen egyensúlytalanság, diplomáciai hiba vagy kölcsönös félreértés következményei, amelyek kijavítása könnyen megoldhatja a konfliktust. A háborút ehelyett Putyin uralmának sajátos ideológiája, struktúrája és legitimitása határozza meg.

Ez a következtetés a következő négy politikai ajánláshoz vezet:

– A donbászi eszkaláció fenti története és a posztszovjet térségben Moszkvával kapcsolatos egyéb tapasztalatok fontos tanulságokkal szolgálnak a jelenlegi nagyszabású orosz-ukrán háború értelmezéséhez és megoldásához. Mindenekelőtt a háborút általánosan meg kell érteni, és nyilvánosan „orosz problémának” és nem „ukrán válságnak” kell nevezni. Ezt az orosz kihívást ekként kell kezelni és megoldani.

– A Nyugatot és más külföldi megfigyelőket nem szabad, hogy Moszkva ismét megtévessze, és nem szabad, hogy az orosz diplomáciai, politikai, társadalmi és katonai fejleményeket ismét összefüggéstelenül kezeljék. A nemzetközi béketeremtés olyan klasszikus eszközeinek hasznosságát, mint a konfliktusközvetítés, a konfliktusátalakítás és a béketeremtés, kritikusan kell értékelni a neoimperialista expanziós háborúk esetében, amelyek népirtási aspektusokkal rendelkeznek.

– A korábbi béketeremtő erőfeszítések sikertelen tapasztalatai alapján, és amíg az Oroszországgal való érdemi tárgyalások nem lehetségesek, addig Ukrajna katonai támogatása a nap feladata. Ennek úgy kell történnie, hogy a béketárgyalások megkezdésekor Kijev az erő pozíciójából tárgyalhasson – ellentétben a 2014-2015-ös minszki vagy a 2022-es isztambuli tárgyalásokkal. Komoly biztonsági garanciáknak és erőteljes katonai elrettentő eszközöknek kell részét képezniük minden jövőbeli kelet-európai békemegállapodásnak, hogy Oroszország ne használja ki az átmeneti tűzszünetet egy újabb támadás előkészítésére.

– Nagyobb forrásokat kell elkülöníteni Oroszország különböző bomlasztó és megtévesztő, nyilvános és titkos, katonai és nem katonai stratégiáinak és felforgató, korróziós és terjeszkedési taktikáinak kivizsgálására, közzétételére és oktatására. A hatékonyabb védelmi mechanizmusok mellett a nyugati országoknak és szervezeteknek az egész társadalmat átfogó ellenstratégiákat kell kidolgozniuk, amelyek nem csak a nyugati társadalmakat védik meg az orosz és más hibrid fenyegetésekkel szemben. Aktívan szembe kell szállniuk a hamis információk, a gyújtogató beszédek, az eszkalációs narratívák, a kémkártevők, a számítógépes vírusok stb. kitalálóival, végrehajtóival és terjesztőivel is.

========================================================Társszerző: Julia Kazdobina a kijevi„Ukrán Prizma” Külpolitikai Tanácsbiztonsági tanulmányok programjának vezető munkatársa.

Jakob Hedenskog és Andreas Umland a Svéd Nemzetközi Ügyek Intézete ( UI ) Kelet-európai Tanulmányok Stockholmi Központjának ( SCEEUS ) elemzői . A SCEEUS-jelentés egyes érveit korábban már ismertettük cikkünkben: „Hogyan értette félre a Nyugat Moszkvát Ukrajnában”, Foreign Policy, 2024. július 17. https://foreignpolicy.com/2024/07/17/ukraine-russia-war-2014-donbas-crimea-west/.

Orbán szövetségese nyert, de nem alakíthat kormányt Ausztriában

A Szabadságpárt végzett az első helyen az osztrák választásokon, és Szijjártó Péter sietett örvendezni emiatt a Facebookon, de a szélsőjobboldali párt győzelme működésbe hozza az ellenerőket. Éppúgy mint Prágában, ahol Orbán másik szövetségese, Andrej Babis végzett az első helyen az országos választásokon, de nem tudott kormányt alakítani.

Most pontosan ugyanez a helyzet Bécsben is, ahol valamilyen új koalíció alakulhat majd, melynek nem részese a Szabadságpárt, mert – az amerikai nagykövetség biztatására – itt sem akar vele koalíciót kötni.

A párt neonáci múltja is sokakat zavar, de még inkább oroszbarát jelene.

Putyin aktív támogatója a Szabadságpártnak, amely cserébe nyíltan oroszbarát politikát folytat.

Nyugat vagy Kelet?

Egyre inkább ez az európai választások tétje, és ez nem sok jót ígér Orbán Viktornak, aki egyre jobban elkötelezi magát Oroszország és Kína mellett. Az Egyesült Államok nemcsak neonáci háttere miatt nem fogadja el az Alternative für Deutschlandot Németországban vagy a Szabadságpártot Ausztriában hanem a fő kifogás a Moszkva barátság. Ez játszott szerepet Andrej Babis esetében is, aki Moszkvában végezte tanulmányait, és aktív kapcsolatban állt a KGB-vel. A CIA ezt kutatja Orbán Viktor esetében is. Putyin táncolt annak idején az osztrák külügyminiszter asszony esküvőjén, aki a Szabadságpártot képviselte a kormányban Bécsben. Az ex külügyminiszterasszony immár Oroszországban él Putyin kegydíjából.

Ausztria, amely bajnoka volt a kelet-nyugati együttműködésnek, most az áldozata ennek hiszen az USA nem hagy kétséget afelől, hogy választani kell. Ezért távozott idő előtt az élők sorából Jörg Haider, a Szabadságpárt legendás vezére, a politikai életből az Ibiza botrányba belekeveredett szabadságpárti vezetés, és Sebastian Kurz kancellár, a Néppárt csodagyereke, aki lepaktált a Szabadságpárttal.

Az USA el akarja törölni Merkel kancellár és Bismarck álmát

A vaskancellár még a XIX. század végén javasolta Németország és Oroszország stratégiai szövetségét az angolszász világ ellen. Ezt Vilmos császár – Viktória angol királynő unokája – elutasította, és kirúgta Bismarckot. Kohl kancellár a német egyesülés után felújította ezt a koncepciót, melyet kiegészített Kínával. Ezt követte Angela Merkel, aki 17-szer járt Pekingben amíg Németország kancellárja volt.

Az USA teljes erővel fúrta az Európa – Oroszország – Kína szövetséget, melyet az ukrajnai háború romba döntött.

Az Északi áramlat gázvezetékek felrobbantása szimbolikusan is jelezte: egy korszak véget ért. Újra beállt a Nyugat-Kelet közti hidegháború. Orbán két szék közt a pad alá esett. Ráadásul nem léphet ki sem a NATO-ból sem pedig az Európai Unióból, mert pontosan tudja: Moszkva és Peking számára csakis addig érdekes amíg benne van a két fontos nyugati szövetségben. Marad a trójai faló szerep, mely gyengén fizet. Tartani is csak addig tart amíg Washingtonban nem akarnak példát statuálni: Magyar Péter már arról filozofál, hogy lehet: 2026-ban nem is Orbán Viktor lesz az ellenfele!

Putyin új blöffje

Az orosz elnök bejelentése, miszerint megváltoztatja Oroszország katonai és nukleáris doktrínáját, arra irányul, hogy elriassza Ukrajna külföldi partnereit attól, hogy támogassák a harcban álló államot.

Vlagyimir Putyin orosz elnök 2024. szeptember 25-én egy nyilatkozatban jelentette be, hogy a jelek szerint jelentősen megváltoztatja Oroszország katonai doktrínáját. Bejelentette, hogy a hamarosan módosítandó doktrína „azt javasolja, hogy egy nem nukleáris állam Oroszország elleni agresszióját”, amennyiben azt „egy nukleáris hatalom részvételével vagy támogatásával” hajtják végre, „Oroszország elleni közös támadásuknak” tekintsék. Putyin üzenete a nyugati döntéshozóknak és választóknak egyszerű: ha katonailag segítitek Ukrajnát, mi is megtámadhatunk benneteket.

Az orosz elnök a továbbiakban kifejtette, hogy az új doktrína „egyértelműen megteremti a feltételeket ahhoz, hogy Oroszország áttérjen a nukleáris fegyverek használatára”. Putyin komoran figyelmeztetett:

„Megfontoljuk ezt a lehetőséget, amint megbízható információkat kapunk a légi vagy űrbeli támadófegyverek tömeges bevetéséről és államhatárunk átlépéséről. A stratégiai és taktikai repülőgépekre, cirkálórakétákra, drónokra, hiperszonikus és egyéb légi járművekre gondolok”.

Az elnök világossá tette, hogy a közelgő változások azt jelentik, hogy Moszkva „fenntartja a jogot a nukleáris fegyverek alkalmazására Oroszország és Fehéroroszország elleni agresszió esetén”.

Putyin fenyegetésében a korábbiakhoz képest nem annyira a nyíltsága az újdonság, mint inkább az, hogy egy készülő hivatalos orosz dokumentumról van szó. Az ilyen értelemben vett új minőségük ellenére Putyin legutóbbi bejelentései nem változtatnak az orosz állásponton elvileg. Az orosz katonai doktrína bejelentett változtatásai – a számos korábbi, nukleáris fegyverekkel való nyilvános megfélemlítéshez hasonlóan – a Kreml pszichológiai hadművelete.

Moszkva – mint már többször is tette – el akarja riasztani Ukrajna külföldi támogatóit a segítségnyújtás folytatásától és kiterjesztésétől. A katonai doktrína most javasolt módosítása egy újabb kísérlet arra, hogy korlátozzák az Ukrajnának nyújtott nyugati támogatást. Putyin nyilatkozatát kontextusban kell látni. A hivatalos orosz dokumentumoknak – legyenek azok törvények, doktrínák, szerződések vagy más kormányzati szövegek – kevés jelentősége van egy olyan országban, ahol nincs jogállamiság, és ahol az állami önkényuralom mindenütt jelen van. A belügyekhez hasonlóan a Kreml a döntéseket politikai preferenciák, nem pedig jogi aktusok alapján hozza, amelyeket bármikor ad hoc módon kiigazíthat vagy megváltoztathat.

Putyin újabb bejelentései és más fenyegetések tőle és környezetétől a Nyugaton folyó stratégiai vitákhoz kapcsolódnak. Az egyik kritikus vita középpontjában az a kérdés áll, hogy Ukrajnát fel kellene-e szerelni több és jobb rakétával, beleértve a rendkívül hatékony, de mára hírhedté vált német „Taurus” cirkálórakétát. Egy másik vita arról szól, hogy Ukrajnának engedélyezni kell-e nyugati nagy hatótávolságú fegyverek telepítését Oroszországon belül. Úgy tűnik, különösen ez utóbbi kérdés, azaz a nyugati rakéták orosz területen történő telepítése aggasztja a Kremlt.

Ezeket a kérdéseket azonban a jelenlegi történelmi kontextusukban kell vizsgálni: Ukrajna immár több mint két éve támad orosz katonai célpontokat a megszállt ukrán területeken, a Krímben, Donyeckben, Luhanszkban, Zaporizzsjában és Herszonban – többek között nyugati fegyverekkel. Oroszország 2014-es és 2022-es illegális, de hivatalos orosz annektálását követően ez az öt régió Oroszország módosított alkotmánya szerint rendes orosz terület – és nem csak „népköztársaságok”.

Az utóbbi időben Ukrajna is tömegesen támadott számos katonai és ipari célpontot Oroszország törvényes területén. Legalább egy drón még magába a Kremlbe is berepült. Ezen ukrán támadások némelyike lenyűgöző eredményeket hozott, például nagy lőszerraktárak megsemmisítésével mélyen Oroszország belsejében.

A meglévő orosz katonai doktrína már lehetővé teszi Moszkva számára, hogy nukleáris fegyvereket használjon válaszul a kizárólag hagyományos fegyverekkel végrehajtott külföldi támadásokra. Ukrajna tömeges dróntámadásait és az ukrán szárazföldi erők 2022 óta tartó behatolását mind törvénytelen, mind törvényes orosz területre úgy értelmezheti a Kreml, hogy Moszkva tömegpusztító fegyverekkel válaszolhat. Az orosz katonai doktrína ezt 2010 óta engedélyezi „az Oroszország elleni agresszió esetén hagyományos fegyverek alkalmazásával, ha az állam létét fenyegetik”. Az orosz nukleáris doktrína e sajátosságát, amely engedélyezi a nukleáris fegyverek alkalmazását hagyományos fegyverekkel elkövetett támadásokra válaszul, a 2020-as „Az Orosz Föderáció nukleáris elrettentés terén folytatott állami politikájának alapelvei” című dokumentumban megerősítették, amelyet a 355. számú orosz elnöki rendelet erősített meg.

Putyin és társai 2014 óta többször kifejezték, hogy hajlandóak nukleáris fegyvereket használni, hogy hagyományos fegyverekkel válaszoljanak az ukránok fegyveres ellenállására, amelyet a Nyugat támogat, Oroszország ukrajnai területi terjeszkedése ellen. Az „orosz állam létét” kifejezést úgy is lehet értelmezni, hogy az a határainak sérthetetlenségét, légterének biztonságát stb. jelenti – beleértve az elcsatolt ukrán területeket is, amelyeket Moszkva most már Oroszország részének tekint. Nem csoda, hogy az orosz politikusok és propagandisták 2022 óta havi rendszerességgel bocsátanak ki nukleáris fenyegetéseket különböző országok ellen.

Ennek ellenére egyetlen atomfegyvert sem vetettek be – sem Ukrajnában, sem máshol. Ez azért van, mert Oroszország szóbeli vagy írásos bejelentései, hogy atomfegyvereket fog használni, nem a tényleges akciók előképe. Ezek egy kíméletlen pszichológiai hadviselés részét képezik, amelynek célja Ukrajna önvédelmének aláásása. Putyin közelmúltbeli bejelentése az orosz katonai doktrína megváltoztatásáról ennek a nagyszabású nemzetközi PR-játéknak a része.

A nukleáris fegyverek bevetésére vonatkozó orosz döntést kevésbé a hivatalos dokumentumok, mint inkább a hatalmi politika vezérelné. Ha a Kreml úgy véli, hogy a tömegpusztító fegyverek bevetése megerősíti hatalmát, akkor ezt fogja tenni. Egy ilyen akcióra korábban is sor kerülhetett volna, és a jövőben is sor kerülhet, függetlenül attól, hogy a vonatkozó mondatok pontos megfogalmazásától ebben vagy abban a hivatalos orosz szövegben. A Kreml inkább politikai célszerűségből, mint hivatalos törvényességből, inkább stratégiai megfontolásból, mint doktrinális kötelezettségből fog egyik vagy másik irányba mozdulni.

Ez először is azt jelenti, hogy Oroszország részéről egy NATO-állam elleni eszkaláció mindaddig valószínűtlen, amíg Moszkva hisz a szövetség kölcsönös védelmi ígéretének őszinteségében. Másodszor, ez azt jelenti, hogy a nyugati és más államoknak, amelyek érdekeltek abban, hogy megakadályozzák, hogy Oroszország tömegpusztító fegyvereket használjon Ukrajnában, gondoskodniuk kell arról, hogy a Kreml ne higgye, hogy megúszhatja a dolgot. Ezért a világ minden olyan kormányának, amely érdekelt a kelet-európai nukleáris eszkaláció megakadályozásában, nyilvánosan állást kell foglalnia.

Világossá kell tenniük a Kreml számára, hogy Moszkva ukrán népirtó támadásának további eszkalációja súlyos következményekkel járna Oroszországra és annak vezetésére nézve. Putyin ismét azzal fenyegeti az emberiséget, hogy Moszkva atomfegyverekhez fog folyamodni, ha bármely ország ellenáll Oroszország hagyományos terjeszkedési és megsemmisítő háborújának. Minden felnőtt embernek, aki nem ért egyet ezzel a logikával, és meg akarja akadályozni egy ilyen forgatókönyv megvalósulását, világosan és egyértelműen meg kell mondania a Kremlnek: „Nem!”.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK