Aláírás gyűjtést indított a Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) az Európai Unióban élő nemzeti kisebbségek érdekeinek védelmére. Egyes nemzetállamoknak ugyanis – nem is mindig titkoltan – nem érdeke, hogy a kisebbségek megmaradjanak az országban, gyarapodjanak, jogaik kiszélesedjenek. Az akció szervezői uniós állampolgárként ugyanakkor szeretnénk hinni, hogy valamennyien egyenrangú állampolgárok vagyunk, akiket egyformán megilletnek a jogok.
Minority SafePack, azaz a Kisebbségvédelmi csomag néven folyik a kampány, amelynek keretében
április 3-ig egymillió aláírást szeretnének összegyűjteni.
Ennyi támogatóra van szükség ugyanis ahhoz, hogy az Európai Unió köteles legyen foglalkozni az egyes nemzetállamok kisebbségeinek helyzetével.
A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége is kiállt a polgári kezdeményezés mellett,
mert valamennyi komolyabb Kárpát-medencei magyar szervezet csatlakozott az
aláírásgyűjtéshez. Jelenleg hozzávetőleg 950 000 aláírásnál tartanak, tehát a hátra lévő néhány napban még szükség van további támogatásokra. A cél nemes, de ha sikerül a megfelelő számú aláírásokat összegyűjteni, az garantálhatja, hogy Brüsszel nem kerülheti meg a témát és kénytelen lesz foglalkozni a problémával. A végső cél valójában az volna, hogy az Európai Bizottság konkrét intézkedésekkel garantálja a kisebbségi létben élők jogainak védelmét.
A magyarok történelmük során Európáért, az európai kultúráért számtalan alkalommal életükkel és vérükkel hoztak áldozatot. Nehéz időszakokat kellett átvészelni, hibás politikai döntések miatt
magyarok milliói szorultak ki hazájukból,
más népekkel – szlovákokkal, románokkal, ukránokkal, szerbekkel, horvátokkal – együtt élve, kisebbségbe szorulva igyekeznek megőrizni nemzeti identitásukat. Most Európán volna a sor, hogy kiálljon a határon túli magyarokért is, védelmezze jogaikat, hogy egyenlő bánásmódban részesülhessenek jelenlegi hazájukban. A kezdeményezőkön, az aláírókon is múlik, hogy tényleg akarunk-e egy jobb Európai Uniót, amiért hajlandók vagyunk tenni, vagy passzivitásba vonulunk.
A kisebbségek sorsa nem új keletű probléma a kontinensen, és nem is csak a katalánokat, a baszkokat érinti. Az 500 millió lelket számláló Európában ma
50 millió az őshonos nemzeti kisebbségek száma,
közéjük tartoznak a határon túl élő magyarok is.
12,5 millió magyar él a Kárpát-medencében, ami tekintélyes létszám, különösen a Magyarországot körülvevő országok népességéhez viszonyítva. Államjogi értelemben viszont az egyes határokon túlra rekedt közösségek a többségi nemzettel szemben kisebbségi létbe kényszerülnek. A felvidéki magyarság például Csehszlovákia mesterséges létrehozásával éppen száz esztendeje szorult e kényszer-közösségi helyzetbe, aminek szomorú következménye, hogy a felvidéki magyarság számaránya vészesen fogyatkozik, az elmúlt 25 évben félmillióval csökkent a számuk. Ez nem tekinthető természetes folyamatnak, sokkal inkább az erőszakos vagy éppen lappangó asszimilációnak a súlyos következménye.
Megannyi példa igazolja az Unióban is, hogy a kisebbségi együttélés működőképes lehet, szolgálhatja mindkét fél gyarapodását, fejlődését és gazdagodását. Jó példa erre Dél-Tirol, Finnország, vagy mondjuk éppen Belgium, ahol a flamand és a vallon, az angol, a francia és a német egyaránt elfogadott nyelv. Használják valamennyit hivatalos feliratként a metrómegállókban, az üzletek homlokzatán, hivatalos táblákon. Említhetjük Skóciát, Korzikát, Baszkföldet, Flandriát, a Feröer-szigeteket vagy éppen Lombardiát és Venetót. Egyikre sem lehetne különösebben ráfogni, hogy kisebbségként veszélyeztetnék államuk integritását. Sőt! Az EU részeiként hozzájárulnak annak stabilitásához, sokszínűségéhez, hiszen
a jogbiztonságban élők elégedettek és nem akarnak zúgolódni.
A békés élet mindenki számára vonzó. A skótok a brexit ellenére is ragaszkodnának ahhoz, hogy az EU részesei maradhassanak.
Amennyiben az aláírást gyűjtő kezdeményezés sikerrel jár, és áprilisig meglesz az egymillió aláírás, akkor esély nyílik arra, hogy a Bizottság irányelvként jelölje ki az egyes tagállamai számára a kisebbségek jogainak szabályozását, ezáltal nagyobb teret kaphatnának a nyelvi, kulturális és érdekérvényesítési hatáskörök. Új alapokra helyezhetnék a nemzetiségi oktatást, a régiók gazdasági fejlődését, felzárkóztatását. Közelebb kerülhetnének a kisebbségek a kulturális, nyelvhasználati és részben gazdasági önrendelkezéshez is.
A Minority SafePacket
elektronikusan és hagyományosan, papíron is alá lehet írni.
Rajtunk múlik, hogy a jövőnk érdekében képesek vagyunk-e cselekedni, párttól, világnézettől, bőrszíntől vagy vallástól függetlenül kiállni a kisebbségek jogai mellett.
Árnyékot vet az ünnepségre, hogy a mintegy 200 tagú szabadkai zsidó közösségből csak elenyésző számú kapott meghívót a zsidó templom újbóli megnyitására. A közösségi médiában ez hatalmas elégedetlenséget váltott ki és az érintettek leírták: most már értik, hogy a hitközség vezetősége miért közölte velük, hogy nekik áprilisban egy külön ünnepségük lesz.
A magyar miniszterelnök, nagy karimájú fekete kalapban elmondott beszédében a következőket is mondta: „Erkölcsi kötelességünk kiállni egy olyan Magyarország és Európa mellett, ahol
Kora reggel az észak-bácskai városban szemfüles fotósok megörökítették, hogy munkások szállítják Mátyás király még fel nem avatott szobrát a majdani helyszínére.
Orbán válaszában Churchillt is idézte (ha lefaragjuk a kulturális alapokat, akkor miért harcolunk), majd biztosította a szerb államfőt további támogatásáról.
