Vélemény

Jegesmaci

„A helyzet az, hogy soha életemben nem volt se alkalmam, se lehetőségem, se módom arra, hogy jegesmedvét ejtsek el. De ha bárki meghívna egy jegesmedvére, az az igazság, azért az inspirálna. Úgyhogy ha el tudják intézni, akkor egyetlen pont lesz, ami hálával fog kötni a Hír TV-hez, ha egy jegesmedve-vadászatot elintéz nekem.”

Ezt mondta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, aki a jelek szerint cseppet sem restelkedik, amiért kiderült, hogy helikopterrel ment rénszarvasra vadászni.

Annyi szép állat van még a világon, amit el lehetne pusztítani! Elefánt, zsiráf, víziló. Ezek a vadak sajnálatos módon egytől egyig kimaradtak Semjén Zsolt látóköréből, mert őt az inspirálja, ha elejthet egy jegesmedvét.

Mely állatból egyre kevesebb van. Csökken az életterük, olvadnak a jégtáblák, kevesebb az ennivaló.

És akkor még ott van a jegesmedvéknek Semjén Zsolt is.

Ha rénszarvasra helikopterrel volt muszáj vadászni, akkor ez a jegesmedvékre sokszorosan igaz. A jegesmedve ugyanis többnyire olyan helyen él, amely még a rénszarvasok lakóhelyénél is nehezebben megközelíthető.

Semjén úr pedig köztudottan nem szeret, vagy nem tud gyalogolni.

Úgyhogy marad az megoldásként, hogy a lelövésre kijelölt jegesmedve látogasson el Semjén Zsolt élőhelyére. Talán technikailag nehezen megoldható, de bizonyára nem lehetetlen.

Esetleg állatkertben próbálkozhatna miniszterelnök-helyettes úr. Ott van elefánt és oroszlán is. Ha ezekhez hozzávesszük a jegesmedvét, akkor Semjén Zsolt néhány lövéssel egyszerre több vadat is elejthet.

3 in 1.

Lali és a rejtélyes örökség

Nem tudom, én biztosan nem ezt javasolnám annak, akinek ennyi szabadon felhasználható pénze van. ( A Kósa Lajosra bízott mintegy ezerháromszáz milliárd forintról van szó, amelyről a Független hírügynökség is írt.) És szerintem egy vagyonkezelésben is bizonyára járatos ügyvéd se ezt tenné. Kósa személyétől függetlenül.

Az egész – ha tényleg így történt – orbitális (adó-)csalásgyanús voltát ehelyütt nem részletezem, megteszik ezt a megnyilatkozó politikusok. Pusztán arra próbálom rávezetni a nagyérdeműt, mennyire életszerű a sztori. Különösen az a magyarázat, amivel mindenki Lalija megtoldotta a hvg.hu-nak és az atv.hu-nak.

Nevezetesen hogy – amellett persze, hogy „ez egy igazi szélhámosság, kamutörténet, soha senkinek nem vettem semmilyen állampapírt, és soha senkitől semmilyen ilyen pénzt nem fogadtam el” -, tessenek megkapaszkodni, „egy munkatársamnak az ismerőse jelentkezett, hogy van egy hölgy, aki hihetetlen összeget örökölt Németországból, és hogy mit csináljon vele, mondta, hogy tegye magyar állampapírba, meg hozza Magyarországra és fektesse be. De semmi közöm hozzá!”

„Ez a történet úgy néz ki, hogy sokkal korábban megkeresett ez a hölgy az ügyvédjével, hogy ő egy ilyen óriási örökségnek a birtokába jutott. Én mindig mondtam, ha valóban jut, akkor tegye ezt magyar állampapírba, és valósítson meg Magyarország számára jó beruházásokat, főleg Kelet-Magyarországon.”

Tehát van valaki, aki örököl (!) Némethonban 4,3 milliárd eurót, és az illető ezzel mindjárt egy magyar ügyvédhez, illetve egy politikus munkatársának ismerőséhez rohan, mert fogalma sincs, mit tegyen ekkora gigantikus összeggel.

Nem egy privátbankba sétál be, olyan pénzintézeti részlegbe, ahol  ennek ezredrészéért személyi bankárt adnak neki, aki állandóan rendelkezésére áll, olyan befektetési portfóliót állít össze, amiből a legtöbb hozható ki (akár 15-20 százalékos éves hozam), olyan összetételben, ahogyan az ügyfélnek tetszik. És nincs egyetlen tanácsadó se a környéken, aki efelé terelné, a magyar ügyvéd se ezt ajánlja neki. Hanem hogy tegye magyar állampapírba, aminek hozama néhány százalék évente.

És ekkor abból indultunk ki, hogy az örökség (?) gazdájának semmi üzleti érzéke nincs, nem akar bajlódni akkora összeggel, amely még Németországban is fehér holló ritkaságú (t. i. nem gyárat, kereskedelmi láncot satöbbi, hanem kápét hagyott hátra az elhunyt).

Megpróbáltam röhögés nélkül leírni mindezt.

Semjén svédországi vadászata, avagy egy kreatív „üzleti modell” az állam meglopására

Mára kiderült, amit eddig csak sejtettünk. Jelesül az, hogy Semjén Zsolt alkalmanként 4-5 millió forintra taksált svédországi vadászatait nem az ott élő rokonok fizették, hanem valaki más. Ezt a valakit, amint azt a Magyar Nemzet megtudta, Farkas Józsefnek hívják, az ő érdekeltségébe tartozik több magyarországi hotel is. Érdekeltségei – különösen 2010 után – számos állami megbízáshoz jutottak, és több mint 530 millió forintnyi európai uniós forrást is elnyertek.

Farkas József a lap megkeresésére tagadta, hogy vadászaton vett volna részt a miniszterelnök-helyettessel Svédországban, ám fényképek is vannak, amelyeken ő szerepel.

Semjén Zsolt svédországi vadászatainak története nemcsak azért vérlázító, mert semmi köze a vadászathoz, és valójában céllövés védtelen állatokra, azért is, mert egy olyan „üzleti modell”, amelynek egyetlen célja, hogy kifosszák az államot és annak polgárait.

Ez a „modell” más, korábbi „projektek” esetében is működött.

2016 első napjaiban derült ki, hogy Garancsi István cége megvásárolta a budapesti Kopaszi-gátat. Garancsi István a Videoton elnöke, Orbán Viktor jó barátja, ahogyan a miniszterelnök fogalmazta egy interjúban: kötél-barátja. A kötélbarátság a hegymászásból jött kifejezés, s azt jelképezi, hogy a kötél két végén lévők egymásra vannak utalva. Ha valamelyik hibázik, akkor mindketten odavesznek, ha viszont jól teljesítenek, akkor mindketten feljutnak a csúcsra.

Garancsi István Kopaszi-gát projektjére az Eximbank adott 16 milliárd forint hitelt. (Ez a pénzintézet, amint az a nevéből is következik, eredetileg az export- és importügyletek hitelezésére jött létre, ám Garancsi úr esetében úgy gondolták, hogy a projekt beillik a profiljukba.)

A Garancsi úr által az Eximbank segítségével megvásárolt Kopaszi-gáton a tervek szerint lakásokat épülnek. E lakások iránt nyilván nagy a kereslet, mert nem sokkal azelőtt, hogy Garancsi úr megvásárolta volna a Kopaszi-gátat, kiderült, hogy az állam tízmillió forint vissza nem térítendő támogatást – valamint tízmillió forint kedvezményes kamatozású kölcsönt – ad a három gyereket nevelő, vagy annyit vállaló családoknak. Sok lakás fog tehát épülni, és sokat lehet majd haszonnal eladni. Garancsi úr a nyereségből visszafizeti a hitelt, és még neki is marad valamennyi.

Hasonló történet főszereplője Andy Vajna milliárdos kaszinótulajdonos, civilben a magyar filmipar megújításáért felelős kormánybiztos, aki néhány évvel ezelőtt úgy döntött, hogy – az Eximbantól kapott 6,7 milliárdos hitel segítségével – megveszi a TV2-t. A TV2 megszerzése látszólag nem volt nagy üzlet, mert az egykori „csigatévé” akkor már évek óta milliárdos veszteséget termelt a tulajdonosainak.

Ám a jó financiális szimatáról ismert filmmogul pénzt szagolt az ügyben. Nem kicsit, nagyot. És nem is kellett csalódnia, mert amióta hozzá került a tévé, a kormány telenyomta állami hirdetésekkel. Az államtól – azaz, az adófizetőktől – kapott pénzből Vajna úr visszafizeti az Eximbanknak a kölcsönként fölvett milliárdokat, és látszólag mindenki jól járt.

Ebben áll a nagy mutatvány: egyik zsebünkből kiveszik a pénzünket, és nem teszik bele a másik zsebünkbe. Nagyon egyszerű képlet ez, nincs benne semmi trükk, egyszerűen hülyének néznek bennünket.

Ezt a modellt egyébként annak idején Simicska Lajos találta ki, és bár a Fidesz agya azóta szakított barátjával, Orbán Viktor miniszterelnökkel, az általa kreált rendszert a kormányzópárt azóta is sikerrel működteti. Ennek egyik példája a napokban napvilágra került Semjén-Farkas projekt, ami a fentiekhez hasonló elvek alapján működik: az állam – a magyar és az uniós adófizetők pénzéből – jól teletömi a miniszterelnök-helyettes barátjának a zsebét, aki hálából befizeti magas beosztású barátját és sajátmagát egy rokoni látogatásnak álcázott luxusvadászatra.

Ez a magyar csoda, ahol mindenki jól jár – kivéve a magyar állam, és azok a magyar állampolgárok (a lakosság döntő többsége), akik kimaradtak az üzletből.

A másnap

Aki tudni akarja, mit gondolnak a fideszes képviselőjelöltek a jövőnkről, az jó, ha elmegy valamelyikük kampányrendezvényére. A minap a Jászságban a „soros disznóról” elhíresült Pócs János Jászboldogházán nagyon pontosan fogalmazott: ha a Fidesz veszít, szerinte káosz lesz, meg időközi választás. Április 8. egy olyan döntésről szól, amit soha többé nem lehet visszacsinálni…

Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is lesz olyan gondolata ennek az embernek, amivel egyet fogok érteni. De abban igaza van, ha a következő választáson megint ők maradnak kormányon, isten ne adja még kétharmadot is szereznek, akkor olyan útra lép ez a szerencsétlen ország, amit talán soha többé nem lehet visszacsinálni. A 21. század elhúz mellettünk minden vívmányával, eredményével, és viszi magával a 89-ben bennünk feltámadt reményeinket is. Elindulunk visszafelé a háborúkkal, nemzetközi viszályokkal, dzsentri világgal, uram-bátyám kapcsolatokkal, szegénységgel, zsellérsorssal „fűszerezett” múlt század felé, hacsak nem egyenesen a 19. század késő feudalizmusa irányába.

Egy egységesülő Európában kiszorulunk a perifériára,

a balkáni nemzetállamok szintjére, feltéve, ha azok időközben nem előznek meg minket és lépnek a helyünkre. Abban is egyet kellett értenem vele, ha nem is ugyanarra gondolunk: amit elértünk, el is veszíthetjük.

Ahogyan a Fideszben sokakat, a vásárhelyi események láttán a Pócshoz hasonlóakat is foglalkoztatja a gondolat, megeshet, hogy nem nyernek. Hogy akkor mi lenne? Attól tartok a Fideszben ennek már kidolgozták a pontos forgatókönyvét. Ugyanaz történne majd országos szinten, amit kipróbáltak már korábban Esztergomban, Jászkiséren, ahol a jobbikosok ültek a fideszesek helyére, aztán olyan belháborút kreáltak, hogy két év múlva fel kellett oszlatni a testületet. Tartok tőle, ennek a bebuktató „technikának” leszünk majd tanúi Hódmezővásárhelyen is.

Sajnos abban is egyet kell értenem ezzel a disznózó politikussal, hogy a Fidesz-KDNP választási veresége után az egész országban a káoszra kellene felkészülni. Már a szocialista-liberális kormányok nyolc éve alatt is megtapasztalhattuk, hogy hiába voltak még akkoriban erős pozíciói a balközép koalíciónak az önkormányzatokban is, az ellenzékbe szorult jobboldal annyira erős maradt, hogy megtorpedózta a kormányzat minden épkézláb elgondolását. Ha a szociális népszavazás más eredményt hoz (ki ne szavazott volna arra, hogy ne kelljen fizetnie az orvosi vizitért, vagy a kórházi ápolásáért?), ma sokkal jobb körülmények uralkodnának az egészségügyben. Akkor ma nem kellene sok százezer forintos éves tandíjakat fizetni a felsőoktatásban, és ha van elég bátorság a szocialistákban, hogy a liberálisok több biztosítós egészségügyi elképzelése mellé álljanak, akkor mára talán kiszorult volna a „piacról” a hálapénz.

Az orvosoknak tisztességes bért garantálhatna a biztosító társaságok térítése.

Akkor ma nem csak a „Mészáros-félék” jövedelméből futná tisztességes kórházi ellátásra, nem összeköttetéseken múlna egy-egy kezelés vagy műtét sorsa. Lehet, hogy ebben tévedek, de akkor talán az orvosok közül sem annyian választották volna a „megélhetési emigrációt”.

Sajnos abban is igaza van Pócsnak, és a káosszal riogató politikus társainak, hogy ha április 9-én a mai ellenzék kerülne hatalomra, alighanem egy ideig egymással lennének elfoglalva a pártok, és kevesebb idejük maradna az ország dolgainak rendezésére. Ez persze nem azért lenne így, mert nincsenek elképzeléseik arra, hogyan lehet Magyarországot visszavezetni a demokráciába, pusztán le kellene folytatni azokat a koalíciós tárgyalásokat, amelyekre korábban, az egyfordulós választási rendszer átkaként, nem keríthettek sort.

Ám ez csak egyetlen elásott akna azok közül, amelyeket a Fidesz és a KDNP előre elhelyezett a magyar közéletben. Ott vannak a korlátlan időre bebetonozott Áder Jánosok, Polt Péterek, Ász-elnökök, bírósági vezetők, alkotmány bírák, a még jó másfél évig hivatalban lévő önkormányzati komiszárok a különféle testületekben. Jöhetnek majd új miniszterek, államtitkárok, közigazgatási főtisztviselők, alattuk ott pusmognak majd azok a fideszes káderek, akiket a nyolc év alatt

„alvó ügynökként” elhelyezett az apparátusban a korábbi kormányzat.

Hiába ígérte a választási kampányban a DK, hogy akár 12 óra alatt kisöpri ezeket a fékeket az államigazgatásból, ez nem igaz. Amikor 2010-ben a nyolc éves szocialista-liberális kormányt leváltotta a „fülkeforradalom”, hónapokig tartott a „nagytakarítás”, mire a titkárnőktől a kávéfőzőkig és a kézbesítőkig mindenkit elzavartak az államigazgatásban. És ez is egy tragédiája a magyar társadalomnak, hogy minden kormányzati váltásnak – kénytelen-kelletlen – végre kell hajtania ezeket a kádercseréket. Még nagyon messze vagyunk attól a nyugat-európai demokratikus gyakorlattól, hogy a közigazgatás szakemberek dolga, függetlenül azok politikai nézeteitől. A legfelső szinteken cserélődnek a politikusok, a „hivatali emberek” csak a dolgukkal törődnek, a politikai nézeteiket félre teszik, és a következő választás alkalmával, a szavazófülkében veszik elő ismét.

Nincs ma olyan ellenzéki párt, amelyik ne tűzné zászlajára a korrupt fideszes politikusok, a baráti-rokoni kapcsolatok révén tisztességtelenül meggazdagodott emberek elszámoltatását. Akik ne ígérnék meg a földmutyi során szerzett hatalmas birtokok visszaadását azoknak, akiktől elvették azt. Igazságos lépések volnának ezek, csak hát

a demokráciának vannak játékszabályai és korlátai,

amelyeket nem illik senkinek átlépni. Még azoknak sem, akik éppen a demokratikus jogok visszaállítása érdekében tennék. Ahhoz, hogy bárkitől visszavegyék a korrupt módon szerzett vagyonát, bíróság elé kell citálni, le kell folytatni előbb a törvényes eljárást. Ami nem egy nap, nem egy hónap, talán egy év is kevés hozzá. Majd aztán… És addig? Addig szabotálni lehet a termelést a mezőgazdaságban, ellátási gondokat lehet teremteni az élelmiszerpiacon, akadozhat a liszt szállítása a pékeknek, nem lesz hús a hentesnél. Visszafoghatja a termelést Mészáros Lőrinc a maga sem tudja hány vállalkozásánál, elbocsáthatja az embereket, akik ezzel kikerülhetnek az utcára. A szállodái egy része bezárhat, a kezében lévő sajtótermékek másról sem szólhatnak, mint arról a káoszról, amibe az ország a barátja bukása után belezuhant. De hasonló lehet Garancsi, meg a többi nevüket sem tudom NER vazallus lépése is.

Szóval hetek alatt

sorra robbanhatnak fel az előre elhelyezett aknák.

Ettől még azok is elgondolkodhatnak majd, hogy jól döntöttek-e, akik azt akarták, hogy végre ellenzékben legyen az Orbán-féle „nemzet”. Lehet ugyan gondolkodni majd akkor új alkotmányról, meg igazságosabb választási rendszerről, de az utca emberének hamarabb elfogyhat a türelme, mint amennyi idő kell ahhoz, hogy visszasántikáljunk a nyolc éve elhagyott demokrácia göröngyös útjára. Ne adja isten, hogy megismétlődjön a 2006 szeptemberében megtapasztalt Szabadság téri csata, a Kossuth téri „táborverés”, az utcai gyújtogatás, a felfordulás. A káosz, ami mögött – jól tudjuk – már akkor is a veresége miatt csalódott Orbán Viktor és társai szították a tüzet.

Ha április 8-án a szavazók úgy döntenek, hogy minden maradjon a régiben, akkor folytatódnak majd az ELIOS-féle szabadrablások, a háborúk országgal-világgal.

Ha úgy döntünk, hogy menjen a hatalomból a mai csapat Orbánostul, Mészárostul, Polt Péterestől, akkor egy csupasz seggű, eszköz nélküli kormányzatnak kell nyugalmat és biztonságot teremtenie ebben a sokat szenvedett, már-már mindenkiben csalódott országban.

Szóval nagyon tartok a másnaptól. Április 9-étől.

Vallomás a vadászatról

Ezúttal nem Semjén Zsolt svédországi kalandozásairól lesz szó. Már csak azért sem, mert már tudjuk, hogy Orbán Viktor helyettese nem vadászni jár Svédországba, hanem rokonokat látogatni.

Csak közben útba esik néhány rénszarvas is. És a helikopter azért kell, mert a tundrák mocsarasak, gyalog, gépkocsival nem lehet megközelíteni a leterített vadat.

Ezért muszáj a tetemet helikopterrel elszállítani, ez ott előírás.

Meg azért is szükség van a légieszközre, mert Semjén úr nem szeret/nem tud gyalogolni. Erről nincs közelebbi információnk, nincs is közünk hozzá, főleg, ha netán az van mögötte, hogy Semjén úr beteg, és nem bírja a két lábon járást. Ezért van, hogy néha lovat adnak alája, máskor meg helikoptert.

De tényleg nem erről szeretnék beszélni. És nem is arról, hogy Kósa Lajos már megint mennyire okos volt. Azt mondta, hogy egy ilyen helikopterezés nem is olyan drága, mint gondolnánk. Jól megvédte ezzel Semjént, most már mindenki tudja, hogyha rokonai élnek Svédországban, nyugodtan látogassa meg őket, őket, ha véletlenül útba esik egy vadászat, nem fog elfáradni, mert van helikopter, és még a pénztárcája sem sínyli meg különösebben, mert nem drága.

Kósa Lajos már Rogán Antalt is megvédte másfél évvel ezelőtt, amikor a miniszter úr helikopterrel hajtott a felesége barátnőjének lakodalmába. Akkor is azt mondta Kósa úr, hogy ez nem annyira drága dolog, aki középosztályhoz tartozik, megengedheti magának.

Azóta figyelem a középosztályt, de rendre azt tapasztalom, hogy gyalog járnak, tömegközlekedéssel, vagy autóval. A helikopter még nem vált az életük részévé.

Mondom, nem Semjénről akarok beszélni, hanem a vadászatról. Pontosabban a vadászokról, akik ellen még véletlenül sem kívánnék hangulatot kelteni. Meggyőződésem ugyanis, hogy rengeteg rendes, tisztességes ember van közöttük, feltevésem szerint ugyanolyan arányban normálisak, mint a nehézgépkezelők, a kazánkovácsok, vagy épp a fűnyírók.

A vadászokról azt mondják, hogy szeretik a természetet. És az állatokat is szeretik, emellett még tisztelik is őket. Még holtukban sem lógatják le a tetemüket nyakuknál fogva egy helikopterről, mert az embertelen és gyomorforgató.

És azt is tudom, hogy a vadászatnak célja van. Biológiai egyensúly, fajtamegóvás, vagyis, a gyérítés, a selejtesnek mondott vadak kilövése. Mondjuk, vannak, akikben ez utóbbi rossz emlékeket idéz, de most nem a náci haláltáborokban elpusztítottakról van szó, hanem a vadászokról.

Meg persze a természetről, amit ők szeretnek.

Én is szeretem a természetet. Középiskolás koromban négy évig hivatalosan is természetjáró voltam Volt igazolványom, és havonta legalább két, de inkább három hétvégét kirándulással töltöttünk.

A matek-fizika tanárunk szerettette meg velünk a kirándulást, neki köszönhetjük, hogy még az iskolai érettségi előtt bejárhattuk az ország szinte valamennyi szegletét. Ezért van, hogyha valamelyik híradóban egy sokak számára ismeretlen település nevét hallom, nekem és egykori osztálytársaimnak emlékünk is fűződik a névhez.

Mi úgy is tudtuk szeretni a természetet, hogy akárcsak egyetlen állatban is kárt tettünk volna. Sőt, a növényeket is óvtuk, csak lehullott levelet vettünk föl a földről, fákról soha nem téptünk le egyet sem.

És persze gyalogoltunk, volt, hogy egy nap húsz kilométernél is többet.

Persze, nekünk könnyű volt, hiába meresztettük a szemünket, sehol tundra, sehol egy helikopter. Meg hát a kísértést sem kellett legyőznünk, hiszen nem volt fegyver a kezünkben.

Werber nélkül nagy bajban az LMP

Az elmúlt napok hírei alapján komoly gondokkal küzd az LMP. Szél Bernadett arra készülhet, hogy nemhogy miniszterelnök nem lesz, de lehet, hogy országgyűlési képviselő sem. A párt nem működik együtt a demokratikus ellenzékkel, eközben vezetői körül rengeteg a balhé.

A bajok ott kezdődtek, hogy az LMP az időt húzva egyelőre semmilyen megállapodást nem köt sem az MSZP-Párbeszéd, sem a DK-Szolidaritás szövetséggel. A külön tárgyalás trükkjét bevetve megpróbálják megosztani a már választás együttműködést kötő szervezeteket – sikertelenül. Eközben – állítólag – a Fidesz hallgatólagos támogatása miatt távozott a kampánytanácsadó Ron Werber. A sor folytatódott azzal, hogy kiderült: Ungár Péter ajánlásai között korábban elhunyt személyek adatai is szerepelnek. Hadházy Ákosnak is nekiesett a sajtó, azt állítva, hogy a társelnök már egyenesen „megölt” egy embert, akivel korábban anyagi természetű jogvitája volt. Ez utóbbi nyilvánvaló karaktergyilkossági kísérlet a Fidesz részéről, de jelzi, hogy az LMP-n jobbról és balról is nagy a nyomás.

Talán ez lehet az oka, hogy Szél Bernadett immár kétségbeesett lépésre szánta el magát: teljes, tehát a Jobbikra is kiterjedő összefogáshoz kötötte, hogy részt vegyen bármiféle ellenzéki együttműködésben. Mivel ezt korábban a DK, az MSZP és a Jobbik is elutasította, így ez nyilvánvaló kamu.

Pedig az LMP dolga egyszerű lenne. Egyetlen módon tudná bebizonyítani, hogy nem a Fidesz szekerét tolják: leülnek külön a szocialistákkal és a DK-val és méltányos megállapodást kötnek a kölcsönös visszaléptetésekről, például Szél javára Budakeszin, a DK-s Oláh Lajos javára a VI-VII. kerületben, vagy Kunhalmi Ágnes javára a XVIII. kerületben.

Ha nem ezt teszik, maradnak az LMP-n belüli belső háborúk és a megegyezésre való képtelenség, a Lehet Más a Politikát meg fogják büntetni a választók.

Orbán és Churchill HÉV-re száll – kampányhét (3.)

Harmadik hete zajlik a 2018-as országgyűlési választások hivatalos kampánya – amúgy tudjuk, hogy a kampány lényegében soha nem áll le – és a vállalásunk, hogy hetente hatos toplistát készítünk az adott hét nap legfurcsább, legszembeötlőbb, legtaszítóbb, leghazugabb történéseiről, igazán nem okoz nagy fejtörést. Inkább alaposan rostálni kell az eseményeket, fogalmazhatunk úgy is: erős a harc a „legjobb” hatba kerülésért. Természetesen – ezt muszáj mindig leírni – a válogatás önkényes, vagy inkább szubjektív, a szerző nem akarja tagadni, hogy hova helyezi a fókuszt, szóval ne tessenek rajta számon kérni a teljes objektivitást; mások nyilván más eseményeket választanának, és találnának alkalmasnak arra, hogy görbe tükröt tartsanak elé.

No, de elég a magyarázkodásból, íme az e heti „hattalálatos”:

  1. Lázár János bécsi kirándulása
  2. A kamupártok – élén Lévai Katalinnal
  3. Alföldi Róbert kitiltása Zalaegerszegről
  4. Tízezer forint a nyugdíjasoknak, meg a rezsiből
  5. Orbán felszáll a HÉV-re
  6. Semjén vadászik Svédországban

 

Lázár bécsi kiruccanása.

Aligha vitatható, hogy a miniszterelnökséget vezető miniszter bécsi video-riportja kívánkozik a lista élére. A Fidesz által kötelezően előírt migránsozásnak sajátos verzióját tálalta föl Lázár: Bécs X. kerületét minősítette koszosnak, migránsok által megszálltnak, fehér embernek nem valónak. A fáma szerint Mészáros Lőrinc televíziójának emberei biztosították számára a technikát – kamerát, mikrofont, lámpákat -, amit persze nem tudunk biztosan állítani, de ha így van, akkor is csak annyit fűznénk hozzá: mindig jól jön ilyenkor egy barát. Ráadásul az Echo tévének igazán nem nehéz felsorakozni egy ilyen riport mögé, a politikai hamisítás amúgy is közel áll hozzá. Maradjunk azonban a miniszternél, aki ezzel a bejelentkezésével megsértett egy sor bécsi embert, amire mondhatnánk, hogy legyen az ő bajuk, de kellemetlen helyzetbe hozta az odalátogató magyarokat is. Vajon tényleg mindenkinek muszáj elveszítenie a fejét?

 

Kamupártok, élén Lévai Katalinnal.

Látszólag megszigorította a Fidesz a választáshoz szükséges feltételeket, hiszen négy évvel ezelőtt kiderült, amire persze mindenki számított, sőt maga a kormánypárt akarta, hogy így legyen, egy sereg olyan párt indult el a választásokon, akik csak a törvény adta alkalmat akarták kihasználni, és a könnyű pénzszerzés lehetőségét láttak meg az indulásban. Most annyit változtatott a kormánypárt, hogy látszólag szigorított a törvényen, de látjuk: azzal, hogy az egy százalékot el nem érő pártoknak vissza kell téríteniük a költségvetési támogatást, mert ha nem teszik, vezetőik saját vagyonukat teszik kockára, láthatóan senkit nem riasztottak vissza. De mert azért még sem olyan könnyű ötszáz érvényes aláírást begyűjteni, ipari méreteket öltött a csalás, az átmásolás, a bizniszelés az aláírásokkal. Az igazán kínos, toplistás helyet kiérdemlő akció a hajdan volt szocialista miniszter és uniós képviselő Lévai Katalin esete, aki nem pusztán lebukott, magával rántotta a Fideszt is, hiszen elég egyértelművé vált, hogy a Fidesz biztatására indult el ő maga Zuglóban, társai pedig egyéb helyeken, hogy szembemenjenek az MSZP-vel és rontsák annak esélyeit. Lévai ajánlási ívén több tucat fideszes név szerepelt, ráadásul ugyanazok, mint akik a kormánypárt listáján.

 

Alföldi Róbert kitiltása

Belátom, hogy első megközelítésben a történteknek nincs köze a választásokhoz, mégis idekívánkozik, mert jól mutatja fideszesek mentális állapotát a hódmezővásárhelyi vereség után. A rendezőt egy, szigorúan politika-mentes beszélgetésre hívta meg az egyik, az önkormányzat fennhatósága alá tartozó cég, ám a rendezvényt, a Fidesz helyi országgyűlési képviselője lemondatta. Ne foglalkozzunk az ostoba indoklással, felesleges az időt töltenünk olcsó hazugságokkal. A történet azonban itt nem ér véget, mert mint a rendezőtől magától tudhatjuk: civil emberek, felháborodva elzavarásán, úgy döntöttek: ők maguk fogják lebonyolítani az eseményt. Csakhát: sehol Zalaegerszegen nem találtak olyan helyet, amely be akarta, be merte volna fogadni őket. Valóban itt tartunk huszonhét évvel a rendszerváltás után, hogy az emberek jobban félnek a hatalomtól, mint Kádár-korszák utolsó évtizedeiben?

 

Pénzt oszt a kormány

A kormány tagjai, átérezve a hideg téli napokat, úgy határoztak, hogy minden családnak, csökkentik a számláját, mert bizony a fűtésrezsi alaposan megcsappanthatta az emberek pénztárcáját. Igaz, hogy az idei tél egy kicsit melegebb lett, mint a tavalyi, és akkor valahogy nem jutott senkinek az eszébe, hogy mekkora megterhelést jelenthet mindenki számára a sok-sok mínusz, de ne akadjunk fenn ilyen apróságokon, és ne higgyük azt, hogy a kormányunk csak a választások közeledtével vált szociálisan ilyen érzékennyé. És a nyugdíjasoknak sem azért ad tízezer forint prémiumot, hogy megvegye a szavazataikat. Nem, szó sincs ilyesmiről, egyszerűen felmérte a kormányfő, hogy milyen nagyszerű az ország gazdasági teljesítménye, amit mindenképpen honorálni kell – a nyugdíjasoknak.

 

Orbán Viktor a nép között

Azt mondják, jó hatással lehetett a magyar miniszterelnökre a Churchillről szóló mozi. Abban ugyanis, a brit kormányfő, hogy rátaláljon a helyes útra, meghozza a jó döntést, metróra száll, és az utasokkal beszélgetve jut el odáig, hogy mit fog tenni. A filmet nem olyan régen mutatták be, és a főszereplője, kiváló alakításáért, meg is kapta idén az Oscar-díjat. A filmben, így mesélik, Churchill egymagában utazik, nincsenek kísérői, testőrei. De, hát az csak egy film, a valóság, mint tudjuk, teljesen más, Orbán nem teheti meg, hogy csak úgy utazgasson, nála a spontán látogatások is pontosan meg vannak szervezve, kamerák várják a váratlan vándort, mint ahogy a HÉV-en is valahogy ott volt a kamera. Ezzel együtt Orbán jól játszotta a szerepét, ki tudja talán jövőre ő is nevezhet az Oscarra. Én mindenképpen nominálnám őt, már persze nem miniszterelnökként, hanem a magyar történelem egyik mellékszereplőjeként.

 

Semjén Zsolt, a vadász

Lukácsi Katalin, volt KDNP-s politikus nyilatkozta a Független Hírügynökségnek, hogy pártja legnagyobb baja, hogy nincs véleménye, csak a Fidesz árnyékában létezik. És azt is mondta, hogy új vezetőkre lenne szükség. Pedig íme: Semjén Zsolt elnök nagyot tud alakítani, a svéd vadászmezőkön. Okos spórolással és nyilván némi rokoni támogatással összegyűjti időről-időre azt a négy-ötmilliócskát, ami egy-egy északi vadászathoz szükségeltetik. Feltehetően Orbán is úgy van vele: jobb, ha nincs itthon a helyettese, még a végén megszólal, és valami olyasmit találna mondani, ami szervilitásban mindenkin túltesz, és azt bizony a mi miniszterelnökünk nem szereti. Jobb, ha Semjén távol az országtól vadászgat, meg helikopterezik egy kicsit. Illetve nem ő, hanem – ahogy ezt közölte velünk – a szarvas. És igen, láthattuk, amint a szarvas himbálózik a levegőben, éppen húzzák fel a helikopterre, és akkor már egyáltalán nem térdelt mellette a diadalittas vadász, Semjén Zsolt.

Hosszú kések évada

Egy kis történelemóra talán segíthet megvilágítani a tavaszi választások előtti utolsó hónap leleplező cikkeinek hátterét. 1934. június 30-án, az úgynevezett hosszú kések éjszakáján számolt le Hitler a Harmadik Birodalom kancellárjaként potenciális ellenfeleivel. A Goebbels által irányított suttogó propaganda azt terjesztette, hogy ezzel a káosztól mentették meg az országot, valójában Hitler ezzel biztosította be a hatalmát. A fizikai gyilkosság és az ellenfelek politikai lejáratása, erkölcsi „legyilkolása” persze nem azonos kategória, mégis bizonyos áthallások a vásárhelyi fideszes vereség után felfedezhetők.

Orbán Viktor 2006-os bukását követően úgy döntött, hogy a számára legveszélyesebb politikai ellenlábasait – de mindenekelőtt az őt egy tévévitában megszégyenítő Gyurcsány Ferencet – erkölcsileg teszi tönkre. A szerencsétlenül nyilvánosságra került őszödi beszéddel és az abból kiragadott, félremagyarázható mondatokkal Gyurcsány maga adta fel a labdát, de így is évekig tartó folyamat volt, mire az Orbán-stáb és a KDNP-s pribék, Semjén Zsolt politikailag „legyilkolta”. A KDNP elnöke később ezzel maga büszkélkedett el.

A finkelsteini gyűlöletkampány az amerikai választási guru halálával sem került ki a Fidesz kampánystratégiájából, ahogyan a karaktergyilkosságok sem. A különbség csupán annyi, hogy láthatóan a 2018-as kampányban már a politikai paletta mindkét oldalán bevetik ezt a fegyvert. A napokban Hadházy Ákosra, az LMP korrupciós ügyeket feszegető társelnökére adhatott ki „kilövési engedélyt” a miniszterelnök, a másik oldalon Simicskáék Semjén Zsoltot pécézték ki.

Facebook

A kormánymédia mostanában számos cikkben foglalkozik az LMP-s politikus kétes ügyeivel. Legutóbb a Demokratában egy terjedelmes riportot is közöltek, amelyben valósággal ízekre szedték az egykori szekszárdi állatorvos politikai karrierjét. A „gyengébb” érvek között szerepelt, hogy a református templomban rövidnadrágban ült az orgonához, de odáig is elmentek, hogy „ismeretlenek” feltörjék a kocsiját és elemeljék belőle a repülési naplóját. Bizonyítva ezzel, ő sem különb, mint a helikopterrel esküvőre járó Rogán Antal: milliós hobbira költi a jövedelmét.

A Demokrata ennél „mélyebbre” ásott: kiderítette, gimnazistaként, egyetemi évei alatt is beilleszkedési problémákkal küzdött, politikus is úgy lett, hogy az édesapja egy cigány jelölt kárára, a szó szoros értelmében „besírta” a helyi önkormányzati testületbe. Lusta volt, nem végzett munkát, konfliktusba került a választókkal. „Gyanús földügyeleteket” emlegetnek a családjával kapcsolatban, sőt, a cikk szerint pénzügyi manipulációk sem voltak idegenek tőle. És, aki még ezek után sem hiszi el, milyen gazember az LMP társelnöke, ott van a szegény Robi bácsi esete, akit valósággal sírba tett a Hadházy família. Az ezek után bizonytalankodóknak kerek-perec ki is mondják: „Gátlástalan, aljas, hazug, mániákus, jellemtelen, gyűlölködő, bosszúálló, számító, akit mindmáig egyáltalán nem érdekli a politika, kizárólag megélhetési forrásnak tekinti”.

Ezt követően mondhat akármit, cáfolhat mindent a politikus, az emberekben annyi biztosan megmarad: valami nincs egészen rendben a háza táján, ha drága hobbijára költi a jövedelmét. És többet nem is nagyon akarnak elérni egy ilyen karaktergyilkosság kitervelői. A sárkupacot odaragasztották a célpont hátára. Mosakodjon, magyarázkodjon, ha tud.

Az a szomorú, hogy a másik oldal sem akar lemaradni ebben a mocskos adok-kapok játszmában. Nem nagyon csodálkozhatunk, hogy éppen a Jobbikot támogató Simicska-sajtó dobta be a legújabb bombát: a tavaszi országgyűlési választáson a Fidesz–KDNP listájának második helyén szereplő Semjén Zsolt évek óta, titokban, néhány napos luxusvadászatokon vesz részt Svédországban. Most dokumentumokat, fotókat tettek közzé arról, hogy a politikai páholyban alaposan meghízott pártelnök, mivel nem szeret gyalogolni, vagy helikoptert bérel, vagy lovat kell adni alá, hogy puskavégre kaphassa a kiszemelt vadakat. Ráadásul az utakat a szervezők elmondása alapján különös óvintézkedések mellett bonyolították le. Előfordult például, hogy egy 40 fős hotelt kibéreltek Semjénék számára, hogy csak az ő társasága legyen az épületben, véletlenül se találkozzanak másokkal, főként ne magyarokkal.

A néhány napos utak alkalmanként 4-5 millió forintnak megfelelő koronába kerültek, az árat főként az extra kérések és a luxusköltségek fokozták, írja a Magyar Nemzet cikke. Ebből az is kiderül, az egyórás légi kirándulás Svédországban több mint 750 ezer forintba kerül, a Rogán Antal családját 2016-ban szállító helikoptert „csak” 250 ezer forintos óradíjért lehet bérelni.

A séma nagyon hasonló és mégis különböző. Itt van két politikus, aki milliós hobbijára költ, miközben az országban sokan mélyszegénységben tengődnek. Olyan emberekre akarjuk bízni az ország sorsát – teszi fel a kérdést a kormánymédia -, akinek annyi jövedelme van, hogy már csak a repülési szenvedélyére tudja elkölteni? A másik oldal is valami ilyesmit pedzeget, csak Semjén esetében kényesebb a kérdés: tessék mondani, egy közszolgának miből is futja az ilyen költséges, urizáló szenvedélyre? Azt sugallják: csak nem a mi pénzünkből? És ezt a sárkupacot még nehezebb lehet lemosni. Ha egyáltalán lehet.

Bécsi magyarok is sértőnek találják Lázár videóját

Egy Bécsben dolgozó magyar séf, Lakatos József nyílt levélben üzent Lázár Jánosnak, aki állítása szerint magánemberként utazott az osztrák fővárosba, és csak arról készített videót, amit ott tapasztalt, de nem akart senkit megbántani

„Tisztelt Lázár Úr!
A bécsi kirándulásával kapcsolatban,teljes szívünkből vissza utasítjuk az Ön véleményét a Bécs városával kapcsolatban! Az Ön megnyilatkozása hazug,arcátlan,pimasz és romboló!
Nem kevés magyar állampolgár naponta dolgozik Bécs városában,akiket sért az Ön videója.Nem beszélve az osztrák emberekről! Én 28-éve élek Ausztriában,elvárom, hogy ha Ön átjön Bécsbe, akkor viselkedésével legyen méltó Magyarországhoz és próbáljon kulturáltan viselkedni és ne állítson valótlan dolgokat!
Bécs a világ legelhetőbb városa!! Tiszta ,gyönyörű! Nem kevés ember dolgozik naponta azért, hogy ez a város olyan legyen amivel a turisták és a belföldiek elégedettek és büszkék! Ellenben Budapesten kellene kicsit körülnéznie!  Milyen autópályán lehet elérni Budapestet,kritikán aluli! Először a saját” szemétdombján”seperjen ,utána a szomszédén! Amúgy szeretném megköszönni,hogy az sok-sok magyar aki kint dolgozik naponta és munkájával elismerést szerez Magyarországnak!!! Ön ki jön és egy pillanat állat tönkre tesz mindent! Elvárjuk hogy kérjen bocsánatot,hazug állításaiért!
Javaslom: ezentúl utazzon Ázsiába!
Nem a migránsokkal kell riogatni a magyar embereket! Úgy kell kormányozni hogy a választók újra Önöket válasszák meg!
Ne legyen magánnyugdíj lenyúlás
Ne legyen Eliosz ügy
Ne legyen korrupció
Ne legyen mutyizás
Ne legyen állami földek lényúlása
Ne legyen eu-s pénzek elsikkasztása
Ne a mi adókból fizessék a külhoni magyarok szavazat vásárlását és még sorolhatnám …

Tisztelettel: Bécsi magyarok”

(A levélben előforduló helyesírási hibákat a közérthetőség kedvéért javítottuk!)

Ha egy osztrák miniszter tudósítana Budapestről

Képzeljük el a szituációt. Idejön Budapestre egy osztrák miniszter, megáll Budapest egyik utcáján. Mondjuk ott, ahol éppen ételért állnak sorba az emberek. Nemcsak hajléktalanok, hanem olyanok is, akiknek van fedél a fejük fölött. Nem mind munkanélküliek, soknak közülük munkájuk is van, de hiába dolgoznak a nap nyolc órájában, a számlák befizetése után már nem marad pénzük arra, hogy minden nap meleg ételt egyenek.

És ez az osztrák miniszter elmondja Budapesten, hogy a magyarok nagy része szegény, sokan éheznek, s mint a mellékelt képeken látszik rossz ruhákban járnak.

Vagy ugyanez a miniszter Orbán Viktor háza elől jelentkezik be az osztrák közönségnek. Elmondja, hogy Magyarországon soha nem látott méreteket öltött a korrupció, s ez már a miniszterelnök családjáig is elért. Nem véletlen, mondja a kamerába a miniszter, hogy a magyar emberek Orbán Viktor 32 éves vejét, Tiborcz Istvánt tartják a harmadik legkorruptabb magyarnak. Nála csak Andy Vajna, a TV2, valamint több kaszinó tulajdonosa, és Mészáros Lőrinc, Orbán Viktor jó barátja korruptabb. Az osztrák miniszter elmondja azt is, hogy a magyar gazdaságnak felmérhetetlen károkat okoz a korrupció, nem is szólva arról a rombolásról, hogy az emberek megtanultak együtt élni vele, és nem is zavarja őket annyira, mert azt gondolják, természetes dolog, hogy a hatalmon lévők lopnak.

Képzeljük el, hogy az ideiglenesen Budapesten állomásozó osztrák miniszter egy fővárosi kórház elől jelentkezik. Elmondja, hogy a magyar egészségügy romokban van, alkalmatlan a feladata ellátására, hosszúak a várólisták, hiányos az intézmények felszereltsége, sok a kórházi fertőzés.

De az sem kizárt, hogy ugyanez a miniszter az MTVA székháza elől tudósítja az osztrák nézőket. Közli velük, hogy az adófizetők pénzéből fenntartott magyarországi közmédia nem teljesíti feladatát. Hiába költenek rá évente 80 milliárdnál is több forintot a magyar adófizetők, a közmédia ahelyett, hogy tájékoztatná őket arról, hogy mi történik Magyarországon és a világban, inkább maszatol, ködösít, nem egy esetben pedig kifejezetten hazudik.

Ha egy osztrák miniszter eljönne Budapestre, és valamelyik fővárosi utcáról tudósítaná honfitársait az itteni elviselhetetlen helyzetről, Szijjártó Péter még aznap berendelné hivatalába az osztrák nagykövetet, és az sem kizárt, hogy Magyarország hadat üzenne Ausztriának.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK