Itthon

Botrányokban bővelkedő volt az elmúlt nyolc év. Orbán Viktor és kormánya tucatjával követett el olyan „csínyeket”, amelyekről korábban azt gondoltuk, hogy közülük egy is elég ahhoz, hogy megbukjanak. Sorozatunkban a 2010 óta eltelt időszak sokakat felháborító eseményeit idézzük fel – okulásul és érdekesség gyanánt. Kezdjük azzal, ami már nem sokkal a 2010-es kormányváltás után megrázta az embereket.

Nem kellett sokáig várni, a második Orbán-kormány már az elején belecsapott a lecsóba: 2010. novemberében elindult a magán-nyugdíjpénztárak államosításának folyamata.

A történet számunkra látható része azzal kezdődött, hogy Orbán Viktor miniszterelnök, Lázár János Fidesz-frakcióvezető, és Kósa Lajos, ügyvezető Fidesz-alelnökként 2010 decemberében benyújtott egy egyéni képviselői indítványt (amelyhez később Selmeczi Gabriella nyugdíjvédelmi biztos is csatlakozott), a Fidesz-KDNP parlamenti kétharmada pedig megszavazta. Ennek lényege, hogy „aki hagyja magát visszaléptetni az állami nyugdíjrendszerbe, annak garantálják az egyéni számlavezetést.”

Vagyis, a kormány és a parlament az egyéni számlanyitás fejében arra kérte a magánnyugdíj-pénztári tagságot, hogy lépjenek vissza az állami nyugdíjrendszerbe.

A kormány 2011. január 12-én közölte: „Az állami rendszerbe való visszalépéssel semmilyen kár nem érhet senkit. Éppen ellenkezőleg, akinek vesztesége volt a kötelező magánnyugdíj-pénztárban, azt kompenzálja az állam, akinek esetleg hozama volt, az felvehető készpénzben, vagy önkéntes pénztárba utalható. Aki az állami nyugdíjrendszert választja, biztos lehet abban, hogy jogosult lesz állami nyugdíjra, egyéni számlája lesz, és nyugdíj-megtakarításához kapcsolódik hozzátartozói ellátás.”

November elején Schmitt Pál köztársasági elnök aláírta a nyugdíjpénztár-választás szabadságáról, valamint a magán-nyugdíjpénztári befizetésekhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló törvényt.  A részletes szabályozást a kormány november 24-i ülésén fogadta el. Ezek értelmében az, aki nem lép át az állami rendszerbe, az nyugdíjbefizetéseinek jelentős részét elveszíti, vagyis a jövőben nem kap állami nyugdíjat. Az állami rendszerbe átlépők megtakarításait egyéni számlán vezetik majd, a megtakarítás pedig örökölhető lesz.

A törvényjavaslatot rekordgyorsasággal tárgyalta a parlament, december 13-án már zárószavazást tartottak, így véglegessé vált, hogy a magán-nyugdíjrendszerben maradók 2011. január 31-ig nyilatkozhatnak maradási szándékukról.

A kormány bejelentése, majd a gyors „ügyintézése” sokkolta a magán-nyugdíjpénztári tagokat.

Sokan bejelentették, hogy alkotmánybírósághoz fordulnak, népszavazást kezdeményeznek, vagy éppen nemzetközi szervezeteknél keresnek jogorvoslást. A sajtó sem kímélte a kormány intézkedését, több cikkíró szerint „a maffia intézi úgy az ügyeket, ahogyan a mi kormányunk bánik a nyugdíjpénztárak kapcsán az állampolgárokkal. Mert bár mindenki szabadon választhat, marad-e a magán-nyugdíjpénztárban, vagy visszalép az állami rendszerbe, csak hát, e szabad választás tényét némiképp beárnyékolja, hogy közben pisztolyt szorítanak az illető tarkójához: vagy az aláírása lesz rajta a papíron, vagy az agyveleje.”

Az intézkedések kapcsán Olli Rehn, az Európai Bizottság pénzügyi biztosának szóvivője is aggodalmát fejezte ki. Szerinte a választás nem annyira szabad, mint az elsőre látszott, a megtakarítások elköltésének módját is kritikával illette, sőt elmondása szerint a független ellenőrző intézmények átalakítása miatt is aggódnak.

December 13-án az Országgyűlés 250 igen, 58 nem és 43 tartózkodás mellett elfogadta el nyugdíjreform és adósságcsökkentő alapról, és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításáról szóló törvényt. A jogszabály szerint „a visszalépők a befizetett, hozamgarantált tőke feletti összeget, illetve a pénztártagság ideje alatt befizetett tagdíj-kiegészítés összegét felvehetik, vagy önkéntes pénztárba helyezhetik, de jóváírathatják az állami pillérben egyéni számlán is. Aki magán-nyugdíjpénztári tag akar maradni, annak szándékáról személyesen, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnél kell nyilatkoznia január 31-ig. Aki nem nyilatkozik, annak tagviszonya automatikusan megszűnik március elsején.”

Meglepően érdekes megoldás volt, hogy nem azoknak kellett lépniük, akik elfogadták a kormány visszautasíthatatlannak tűnő ajánlatát, és úgy döntöttek, hogy kilépnek a magán-nyugdíjpénztári rendszerből, hanem furcsa módon azoknak kellett – nem egyszer hosszú sorban állás után – jelentkezniük, akik a fenyegetések ellenére maradni akartak.

A feltételek ismeretében nem volt meglepő, hogy a hajdani 3 millió magánpénztári tag mintegy 97 százaléka az állami rendszerbe történő átlépés mellett döntött.

A nyilvánosságra került adatok szerint 102 ezer magán-nyugdíjpénztári tag mondott nemet a január 31-i határidőig az állami nyugdíjrendszerre, azaz ennyi taggal működnek tovább a magánkasszák.

A végleges számok láttán Orbán Viktor bejelentette, hogy „nem érdemes abban bízni, hogy az Alkotmánybíróság megváltoztatja az új nyugdíjrendszert”. Szerinte azzal, hogy a pénztártagok 97 százaléka átlépett az állami nyugdíjrendszerbe, véglegesen eldőlt, hogy kétpilléres nyugdíjrendszere lesz Magyarországnak.

A miniszterelnök ekkor azt is közölte, hogy

„még az idén átáll az állam az egyéni számlás nyugdíjrendszerre.”

Az alkotmánybíróság először február 24-én vizsgálta a magán-nyugdíjpénztárakkal kapcsolatos szabályozást, ezzel párhuzamosan a Magyar Helsinki Bizottság az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult a magán-nyugdíjpénztári tagok védelmében.

Júniusban a pénztárak elkezdték volt tagjaik vagyonát eljuttatni az államnak. A teljes magán-nyugdíjpénztári vagyon meghaladta a háromezer milliárd forintot, ennek legnagyobb részét a magyar állampapírok, a befektetési jegyek és a részvények tették ki.

2013 októberére nyilvánvalóvá vált, amit amúgy sokan sejtettek, hogy a mintegy 3 ezer milliárd forint felszívódott, beépült a nagy közös, az átlagember számára láthatatlan kasszába.

Az MSZP közleményt adott ki az ügyben, melyben a többi között azt írják: „a kormány korábban azzal hülyítette az embereket, hogy a megtakarításaik elvétele az államadósság csökkentése miatt szükséges. Csakhogy az államadósság a nyugdíjvagyon elvétele után is magasabb, mint a 2010 kormányváltáskor volt. Ez tehát nem válasz arra, hogy a 3000 milliárd mire ment el.”

2018 elejére az is nyilvánvalóvá vált, hogy – amint arról a Független Hírügynökség is írt –  „…igencsak jó hozamot produkáltak a magánnyugdíjpénztárak, amelyekben már csak alig hatvanezren vannak. A kasszáknál maradtak vagyona tavaly átlagosan 7-11 százalékkal növekedett, és a rendszer 2011-es lezárásától 2017 végére átlagosan mintegy 70 százalékkal nőtt azoknak a nyugdíjpénze, akik nem engedtek a zsarolásnak. Az infláció ez alatt mintegy 10,18 százalék volt, tehát igen magas úgynevezett reálhozamot írtak jóvá a számlákon.”

Ez volt hát a nagy átverés, a 3 ezer milliárd forint elvétele és kreatív hasznosítása. Jelen állás szerint azok jártak jobban, akik nem engedtek a zsarolásnak, nem dőltek be az ígéreteknek és inkább a saját józan eszükben bíztak, mintsem a politikusok ígéretében.