Kezdőlap Itthon Oldal 573

Itthon

Semjén svédországi vadászata, avagy egy kreatív „üzleti modell” az állam meglopására

Mára kiderült, amit eddig csak sejtettünk. Jelesül az, hogy Semjén Zsolt alkalmanként 4-5 millió forintra taksált svédországi vadászatait nem az ott élő rokonok fizették, hanem valaki más. Ezt a valakit, amint azt a Magyar Nemzet megtudta, Farkas Józsefnek hívják, az ő érdekeltségébe tartozik több magyarországi hotel is. Érdekeltségei – különösen 2010 után – számos állami megbízáshoz jutottak, és több mint 530 millió forintnyi európai uniós forrást is elnyertek.

Farkas József a lap megkeresésére tagadta, hogy vadászaton vett volna részt a miniszterelnök-helyettessel Svédországban, ám fényképek is vannak, amelyeken ő szerepel.

Semjén Zsolt svédországi vadászatainak története nemcsak azért vérlázító, mert semmi köze a vadászathoz, és valójában céllövés védtelen állatokra, azért is, mert egy olyan „üzleti modell”, amelynek egyetlen célja, hogy kifosszák az államot és annak polgárait.

Ez a „modell” más, korábbi „projektek” esetében is működött.

2016 első napjaiban derült ki, hogy Garancsi István cége megvásárolta a budapesti Kopaszi-gátat. Garancsi István a Videoton elnöke, Orbán Viktor jó barátja, ahogyan a miniszterelnök fogalmazta egy interjúban: kötél-barátja. A kötélbarátság a hegymászásból jött kifejezés, s azt jelképezi, hogy a kötél két végén lévők egymásra vannak utalva. Ha valamelyik hibázik, akkor mindketten odavesznek, ha viszont jól teljesítenek, akkor mindketten feljutnak a csúcsra.

Garancsi István Kopaszi-gát projektjére az Eximbank adott 16 milliárd forint hitelt. (Ez a pénzintézet, amint az a nevéből is következik, eredetileg az export- és importügyletek hitelezésére jött létre, ám Garancsi úr esetében úgy gondolták, hogy a projekt beillik a profiljukba.)

A Garancsi úr által az Eximbank segítségével megvásárolt Kopaszi-gáton a tervek szerint lakásokat épülnek. E lakások iránt nyilván nagy a kereslet, mert nem sokkal azelőtt, hogy Garancsi úr megvásárolta volna a Kopaszi-gátat, kiderült, hogy az állam tízmillió forint vissza nem térítendő támogatást – valamint tízmillió forint kedvezményes kamatozású kölcsönt – ad a három gyereket nevelő, vagy annyit vállaló családoknak. Sok lakás fog tehát épülni, és sokat lehet majd haszonnal eladni. Garancsi úr a nyereségből visszafizeti a hitelt, és még neki is marad valamennyi.

Hasonló történet főszereplője Andy Vajna milliárdos kaszinótulajdonos, civilben a magyar filmipar megújításáért felelős kormánybiztos, aki néhány évvel ezelőtt úgy döntött, hogy – az Eximbantól kapott 6,7 milliárdos hitel segítségével – megveszi a TV2-t. A TV2 megszerzése látszólag nem volt nagy üzlet, mert az egykori „csigatévé” akkor már évek óta milliárdos veszteséget termelt a tulajdonosainak.

Ám a jó financiális szimatáról ismert filmmogul pénzt szagolt az ügyben. Nem kicsit, nagyot. És nem is kellett csalódnia, mert amióta hozzá került a tévé, a kormány telenyomta állami hirdetésekkel. Az államtól – azaz, az adófizetőktől – kapott pénzből Vajna úr visszafizeti az Eximbanknak a kölcsönként fölvett milliárdokat, és látszólag mindenki jól járt.

Ebben áll a nagy mutatvány: egyik zsebünkből kiveszik a pénzünket, és nem teszik bele a másik zsebünkbe. Nagyon egyszerű képlet ez, nincs benne semmi trükk, egyszerűen hülyének néznek bennünket.

Ezt a modellt egyébként annak idején Simicska Lajos találta ki, és bár a Fidesz agya azóta szakított barátjával, Orbán Viktor miniszterelnökkel, az általa kreált rendszert a kormányzópárt azóta is sikerrel működteti. Ennek egyik példája a napokban napvilágra került Semjén-Farkas projekt, ami a fentiekhez hasonló elvek alapján működik: az állam – a magyar és az uniós adófizetők pénzéből – jól teletömi a miniszterelnök-helyettes barátjának a zsebét, aki hálából befizeti magas beosztású barátját és sajátmagát egy rokoni látogatásnak álcázott luxusvadászatra.

Ez a magyar csoda, ahol mindenki jól jár – kivéve a magyar állam, és azok a magyar állampolgárok (a lakosság döntő többsége), akik kimaradtak az üzletből.

Választás előtt: csak egyetlen ellenzéki jelölt nyerhet?

Legtöbb esetben arra a következtetésre jutottak a közvélemény-kutatók, hogy csak egyetlen ellenzéki jelöltnek lehet esélye az eddig megmért egyéni választókerületekben. Sok azonban a bizonytalanság az adatok körül.

Úgynevezett csatatér kerületekben rendelt meg közvélemény-kutatásokat a Közös Ország Mozgalom (KOM). A már elkészültek (és a hvg.hu-n, a 24.hu-n és az indexen megjelent) megállapításainak lényegét foglaljuk össze alábbiakban.

A mérések egy része a hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választás előtt, néhány pedig utána készült. Hódmezővásárhelyen – hivatalosan meg nem erősített értesülés szerint – a Fidesz számára készült belső felmérés biztos, 60 százalék körüli eredményt mutatott, a végeredmény aztán ennek fordítottja lett.

Ennek figyelembe vételével (is) állítja több közvélemény-kutató, hogy a Fidesz erősen felülmértnek tekinthető. A legfrissebb fejlemény, a kamupártok minden eddiginél nagyobb száma sok helyütt akár teljesen át is írhatja az eseményeket.

Baranya megye 1., Pécs 

  1. Csizi Péter (Fidesz–KDNP) 43%
  2. Mellár Tamás (független) 26%
  3. Fogarasi Gábor (Jobbik) 16%
  4. Keresztes Lóránt (LMP) 13%
  5. Nemes Balázs (Momentum) 3%

A megállapítás az, hogy csak egyetlen közös jelölt nyerhet, de még így is 55-45-re hozták ki a  Csizi-Mellár-párharcot.

Borsod-Abaúj- Zemplén megye 1., Miskolc

Ha egy ellenzéki jelölt marad, a jobbikos Jakab Péter győzhet a kormánypárti Csöbör Katalin ellen, de a DK-s Debreczeni József sem lenne esélytelen. A Fidesz a centrális erőtérben bízhat Miskolcon.

  1. Csöbör Katalin (Fidesz-KDNP) 39%
  2. Jakab Péter (Jobbik) 29%
  3. Debreczeni József (DK) 18%
  4. Csoma László (LMP) 9%
  5. Szopkó Tibor (Momentum) 3%

Ha csak Jakab Péter és Csöbör Katalin állna egymással szemben, akkor a felmérés szerint a fideszes jelölt 52:48 arányban nyerne, ez pedig nagyon kicsi, hibahatár körüli különbség. Egyedüli ellenzéki jelöltként nem szerepelne rosszul Debreczeni József sem, ő azonban 56:44 arányban maradna alul.

Budapest 1., I., V. kerület, a VIII. és IX. kerület egyes részei (Belváros, a Várnegyed, illetve a VIII. kerületi Palotanegyed és a IX. kerület egy része)

Megegyezés nélkül az ellenzéki oldalnak szemernyi esélye sincs legyőzni a Fidesz-KDNP jelöltjét, Hollik Istvánt.

  1. Hollik István (Fidesz-KDNP) 42 %
  2. V. Naszályi Márta (MSZP-Párbeszéd) 18 %
  3. Csárdi Antal (LMP) 13 %
  4. Fekete-Győr András (Momentum) 10 %
  5. Juhász Péter (Együtt) 9 %
  6. Losonczy Pál (Jobbik) 8 %

Ha az indirekt becslést (tehát azokat is hozzászámolva, akik hajlandóságot mutattak az ellenzékre szavazni, de nem mondták biztosra egy-egy jelölt támogatását) nézzük, és a Jobbikig bezárólag mindenki visszalépne, és csak egy maradna, akkor mindenki hibahatáron belül van a jobbikost leszámítva, és mind a négy jelölt kiszámíthatatlan kimenetelű párharcot vívhatna. Lényegében mindegy, hogy melyik baloldali jelölt maradna talpon, esélyes lehet a Fidesz ellen. Még a direkt becslésben a baloldali jelöltek közül legkevesebb százalékot elérő százalékot kapó Juhász Péter is esélyes lehet, ha a többiek visszalépnek a javára.

Budapest 4., II.kerület és a III. kerület hegyvidéki része

  1. Varga Mihály (Fidesz-KDNP) 35,7 %
  2. Niedermüller Péter (DK) 18,7 %
  3. Ungár Péter (LMP) 10,3 %
  4. Kovács Tamás (Jobbik) 6,3 %
  5. Benedek Márton ( Momentum) 2,9 %

Ha csak Niedermüller indulna Vargával szemben, akkor nagyjából a szavazatok 39 százalékát szerezné meg. Ha viszont Ungár lenne az egyetlen ellenzéki jelölt, akkor ő is közel ilyen jól szerepelne. De ha a jelenleg egy ilyen választási lehetőséggel kapcsolatban tanácstalan válaszadók is mind szavaznának, és a pártszimpátiáik és minden egyéb válaszuk alapján várható szavazatot adnák le, akkor Ungár már hajszállal jobban is szerepelne (44 százalék), mint Niedermüller (42 százalék).

Budapest 15., XVIII. kerület

Ha az LMP visszalép, az MSZP-s jelölt nyer. Ha az LMP nem lép vissza, akkor a Fidesz. Kunhalmi Ágnes ebben a helyzetben 54-46 arányban nyerne Kucsákkal szemben. A jobbikos Makai Tibor 58-42 arányban kapna ki Kucsáktól. Az LMP-s Kassai Dániel pedig ikszelne 50-50 százalékkal.

Budapest 18., XXII. kerület

Molnár Gyula egyértelműen több szavazatot kapna a választókerületében, mint a többi ellenzéki jelölt. Ám ha a többiek visszalépnének, akkor sem tudná legyőzni a Fideszt.

  1. Németh Zsolt (Fidesz-KDNP) 42%
  2. Molnár Gyula (MSZP–Párbeszéd) 26%
  3. Staudt Gábor (Jobbik) 12%
  4. Hajdu Nóra (Együtt) 8%
  5. Pitz Dániel (LMP) 9%
  6. Orosz Anna (Momentum) 4%

Ha csak egy komolyan vehető ellenzéki jelölt maradna a Fidesszel szemben, akkor Molnár Gyula 57-43-ra kapna ki Németh Zsolttól.

Csongrád 1., Szeged

Az MSZP-s Szabó Sándor egyértelműen a legesélyesebb ellenzéki jelölt Szegeden, legutóbb is sikerült nyernie. Ám most a jobbikos jelölt annyira erős, hogy ellenzéki átszavazások nélkül a Fidesz jelöltje nevethet a végén.

  1. Bartók Csaba (Fidesz–KDNP) 35%
  2. Szabó Sándor (MSZP–Párbeszéd) 30%
  3. Tóth Péter (Jobbik) 21%
  4. Bodrog Zoltán (LMP) 8%
  5. Mihálik Edvin (Momentum) 6%

Ha az LMP és a Momentum visszalép, de a Jobbik nem, a Bartók–Szabó-párharc 38-38 százalék lenne. Ha a Jobbik is visszalép, és egyedül Szabó marad ellenzékiként állva, akkor viszonylag sima győzelmet arathat 53-47-re. Érdekesség, hogy ha a jobbikos maradna talpon, és netán Szabó lépne vissza, ő kikapna a Fidesztől 51-49-re. Feltehetően Botka László miatt egyértelműen az MSZP a legerősebb ellenzéki erő a városban. Ám a Jobbik erősödése veszélyezteti az ellenzéki győzelmet.

Fejér megye 4., Dunaújváros

Ha az összes ellenzéki jelölt ringbe száll, a fideszes Galambos Dénes 41 százalékot szerezne. Hozzá hasonlóan erősödött a Jobbik jelöltje, Pintér Tamás is, aki 31 százalékon végezne. A DK-s Mezei Zsoltot mindössze 17 százalékra mérték. Indirekt becsléssel két induló esetén a fideszes és a jobbikos 50:50-re végezne, de még a DK-s Mezei Zsolt sem tűnik teljesen esélytelennek, ő 54:46 arányban maradna alul Galambossal szemben.

Pest megye 2., Budakeszi és Budaörs

  1. Csenger-Zalán Zsolt (Fidesz-KDNP) 35,4 százalékon áll,
  2. Szél Bernadett (LMP) 15,5 százalékon,
  3. Császárné Kollár Tímea (Jobbik) 12,4 százalékon,
  4. Tóth Zoltán (DK) 8,7 százalékon,
  5. Szemző Áron (Momentum) pedig 2,2 százalékon.
  6. A bizonytalanok aránya itt 25,8 százalék.

Indirekt becslés: a Szél és a Fidesz jelöltje közti ki-ki választás esetén az előbbi 43 százalékot szerezne.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 1., Nyíregyháza

A fideszes Szabó Tünde simán nyerhet Nyíregyházán annak ellenére, hogy a többség itt kormányváltást akar, és az ellenzékiek összességében többségben vannak. Csak éppen annyira megosztott az ellenzék, hogy el sem lehet dönteni a kutatás alapján, hogy az MSZP-s Csabai Lászlóné vagy a jobbikos Lengyel Máté az esélyesebb-e.

  1. Szabó Tünde (Fidesz-KDNP) 42 %
  2. Csabai Lászlóné (MSZP-Párbeszéd) 25 %
  3. Lengyel Máté (Jobbik) 23 %
  4. Szoboszlay György (LMP) 6 %
  5. Lővei Csaba (Együtt) 3 %
  6. Babosi György (Momentum) 2 %

Vagyis Csabainé csak leheletnyivel, hibahatáron belül előzi a jobbikos jelöltet. Ha az LMP-s visszalép (az MSZP-LMP tárgyaláson ilyesmi is felmerült állítólag), akkor ebből a Jobbik is profitálna a válaszok szerint: 26-26 lenne a két ellenzéki jelölt eredménye. Azt is megmérték, mi történik, ha az MSZP-s, vagy ha a jobbikos lép vissza. Első esetben a Szabó-Lengyel párharc 57-43 lenne, míg a második esetben Szabó-Csabainé 55-45 százalékkal végződnek. Vagyis Csabainé jobban megszorítaná a fideszes jelöltet.

Tolna megye 1., Szekszárd

A Fidesz–KDNP jelöltje simán vezet a szekszárdi választókerületben, egyetlen ellenzékinek sincs esélye önállóan. Harangozó Tamás valamivel jobban áll, mint a jobbikos és az LMP-s Hadházy Ákos.

A Fidesz–KDNP jelöltje, Horváth István volt szekszárdi polgármester simán megnyerné a választókerületet, 50 százalékot kapna. Az ellenzék tehát szintén 50 százalékon van, vagyis nem eleve reménytelen a küzdelem, ám a megosztottság miatt elég távol van az összes ellenzéki a Fidesztől.

  1. Horváth István (Fidesz–KDNP) 50%
  2. Harangozó Tamás (MSZP) 19%
  3. Szabó Balázs (Jobbik) 16%
  4. Hadházy Ákos (LMP) 14%
  5. Rácz Norbert (Momentum) 1%

A párharcok így alakulnának, ha egyetlen ellenzéki maradna a fideszes jelölttel szemben: Horváth-Harangozó 70-30%, Horváth-Szabó 73-27%, Horváth-Hadházy 69-31%.

A különböző egyéni jelöltek egyértelmű rangsorolására nem képes vagy nem hajlandó megkérdezettek egyéb kérdésekre adott válaszai alapján statisztikai eszközökkel számolták ki az esetleg elképzelhető látens véleményeket. Ez alapján Hadházy már 37, Szabó és Harangozó pedig 31 százelékot érne el a fideszes jelölttel való ki-ki küzdelemben.

Lapszem – 2018 március 12.

0

Ma a Gerelyek, Gergők ünneplik a névnapjukat. Borús, szeles, csapadékos, de meleg idő lesz ma, a legmagasabb nappali hőmérséklet 14 és 20 fok között várható. Késő estére 7, 12 fok közé hűl le a levegő. Lapszemlénk következik.

 

Magyar Idők – Ne féljetek, üzenik a Békement szervezői

Több mint kétszázezer emberre számítanak a március 15-i békemenet szervezői, annak ellenére, hogy a rendezvényt számos támadás és fenyegetés érte – mondta Bayer Zsolt, a békemenetek állandó résztvevője a Magyar Időknek (amelynek egyébként a publicistája – a szerk. megj.). Elmondta: a rendezvényt számos támadás is érte. Ezek közül a legsúlyosabb egy enyingi férfi üzenete. Ő azt írta ki a Facebook-oldalára: „Enyingről 30 kocsival megyünk fel. Rámegyünk a békemenetre! Aki ott lesz, vére folyik.”

Bayer Zsolt arra biztatja a keresztény konzervatív közösség tagjait, hogy ne féljenek, vegyenek részt a rendezvényen, és mutassanak erőt március 15-én.

A provokáción méltósággal túl kell lépnünk, azt pedig nem szabad megengedni, hogy megfélemlítsenek bennünket

– mondta az újságíró, aki emlékeztetett: a békemenet elején egy molinót tartanak majd, rajta Kölcsey Ferenc szavaival: „A haza minden előtt.”

Ezzel a jelmondattal akarják felhívni a figyelmet az országgyűlési választások tétjére. Szerinte és a rendezvény szervezői szerint ugyanis a kormány sorsdöntő harcot kénytelen vívni Brüsszellel, újabban az ENSZ-szel is azért, hogy hazánk ne váljon bevándorlóországgá.

Bencsik András, a Demokrata című hetilap főszerkesztője, aki ugyancsak aktív résztvevője a békemeneteknek, úgy fogalmazott, hogy a menet erejét az egymás iránti szeretet, egymás közelsége adja.

Magyar Nemzet – Nem rokonai fizették Semjén útjait

„Olyan üzletember utalta át a svéd utak költségét, aki egyébként rengeteg állami pénzhez jutott” – ez az alcíme annak a hosszú írásnak, amellyel a lap folytatja a múl héten Semjén Zsolt svédországi vadászataival foglalkozó tényfeltáró cikkét. Miközben a Fidesz–KDNP politikusai (például Rétvári Bence vagy Budai Gyula) és a kormánysajtó a hétvégén Semjén Zsolt Svédországban élő rokonainak meglátogatásával igyekezett magyarázni a miniszterelnök-helyettes luxusvadászatait, a lap megtudta, épp csak a politikus családtagjai nem vettek részt a zsákmányejtő túrákon. A Magyar Nemzet birtokába került dokumentumok és fényképek tanúsága szerint Semjén Zsolt mellett csupán két állandó szereplője volt az összesen öt alkalommal megtartott skandináv vadászatoknak.

Az egyikük egy üzletember, Farkas József (úgy tudni, nem rokona Semjénnek), akinek érdekeltségébe tartozik mások mellett több magyarországi hotel is. Az ő szerepe azért kulcsfontosságú, mert a nevük elhallgatását kérő vadászatszervezők lapunknak elmondták, hogy

a skandináv kirándulások költségeit minden egyes alkalommal Farkas József utalta át nekik. Érdekeltségei rengeteg állami megbízáshoz jutottak különösen 2010 után – vagyis a második Orbán-kormány beiktatását követően –, és több mint 530 millió forintnyi európai uniós forrást is elnyertek.

Farkas József a lap megkeresésére letagadta, hogy vadászaton vett volna részt a miniszterelnök-helyettes társaságában Svédországban, ám mindezt cáfolják a dokumentumok és fényképek (amelyeken ő is szerepel).

Semjén Zsolt svédországi útjainak harmadik állandó szereplője Vajai László volt, aki 2010 és 2013 között a Vidékfejlesztési Minisztérium erdészeti, halászati, vadászati főosztályának vezetője volt. Vajai a 90-es években az MSZP–SZDSZ-kormány idején egyébiránt az agrártárca vadászati főembere volt.

Népszava – Egy út van csupán: a szociális Európa

Az erős szakszervezetek egy ország alakító erői lehetnek, nem szabad hagyni, hogy elnyomják azokat – szögezte le a lapnak adott interjújában a Német Szakszervezeti Szövetség elnöke, Reiner Hoffmann, aki a hétvégén Budapesten tárgyalt. Szerinte azonban nemcsak Magyarországon, elsősorban a déli országokban is azt láthatjuk, hogy a szakszervezetek jogait, és különösen a sztrájkhoz való jogot jelentős mértékben korlátozták.

Az interjú központi témája a szociális Európa volt. A többi között kifejtette, hogy Európában egy egészen másfajta gazdasági és pénzügyi politikát kellene megvalósítani. Olyat, ami megfelelően ösztönzi a beruházásokat, és nem az ésszerűtlen megtakarítási intézkedéseket erőlteti az országokra. A beruházási politikának elsősorban a foglalkoztatást, a növekedést kell támogatnia, ösztönöznie. De nemcsak a gazdaságpolitikát kellene európai szinten harmonizálni, hanem az adópolitikát is. Szerinte a Szociális Jogok Európai Pillérében megfogalmazottak jók, a szavakat tetteknek kell követniük. A szakszervezeteknek ebben is szerepet kell játszaniuk.

Mint kifejtette, Európa-szerte erősíteni kell a szakszervezetek kollektív szerződéses jogait, másrészt egy referenciakeretet kellene létrehozni a minimálbérekkel kapcsolatban.

A szociális Európa megvalósítható, kiépíthető. Az egységes szociális Európa az egyetlen út, amelyen együtt, összefogva megoldást találhatunk a kihívásokra. Ez az egyetlen lehetőség arra, hogy erősítsük az összetartást és elkerüljük a széthúzást – szögezte le.

Magyar Hírlap – Farkas Flórián: Békés együttélés vagy társadalmi konfliktusok

A rendszerváltozás óta nem volt olyan komoly tétje egy választásnak, mint április 8-án – jelentette ki Farkas Flórián, a Lungo Drom elnöke, a szervezet kisvárdai tanácskozásán, amelyről a lap tudósít. Farkas hangsúlyozta,

a választások eredményén múlik, megmarad-e a békés együttélés vagy komoly társadalmi konfliktusok veszik kezdetüket, vetítette előre.

A fórumon több fideszes potentát is részt vett, köztük Seszták Miklós fejlesztési miniszter, aki megköszönte az együttműködést a roma vezetőknek, és hangsúlyozta, a térség fejlődése a cigány lakosság érdeme is. Tilki Attila a Fidesz–KDNP országgyűlési képviselője pedig megköszönte a roma lakosságnak a „mérhetetlen aktivitást az ajánlások gyűjtése kapcsán”, nyomatékosítva, hogy a voksolás után az önkormányzati választás idején is számít a közös munkára.

Hova álljanak a kereszténydemokraták?

Eltávolították a KDNP-ből, bíróságon kereste és találta meg az igazát, majd amikor volt pártja kénytelen volt visszavenni a tagjai közé, írt egy levelet, melyben bejelentette a kilépését. De Szalma Botodnak nem emiatt rossz a véleménye a KDNP-ről, amelynek egykor elnökségi tagja és budapesti elnöke is volt. Mint a Független Hírügynökségnek adott interjújában mondta, azért szúrta Harrachék szemét, mert szókimondóan kiállt a kereszténydemokrata elvek mellett, tiltakozott az ellen, hogy pártja a Fidesz csicskája legyen, ellenezte a kettős tagságot és azt, hogy a KDNP nem méretteti meg magát, mint párt. Ő maradt kereszténydemokrata, de ilyen párt ma nincs. Alapítani nem akar újat, de hívják több helyre is. Ami szóba jöhet számára az a Jobbik vagy az LMP-Új Kezdet. Szerinte Hódmezővásárhely és az azt követő „felbolydulás” után ismét nyitottá vált a választás, a vége koalíció, de akár még nagykoalíció is lehet. Szeretne egy össznépi magyar békemenetet, amelyen mindannyian egymás mellett vonulnánk az országért, mert vallja: „Mindegy, kivel beszélgetünk, tudjunk normálisan beszélgetni.”

 

Döbbenten hallgattam szerda este a HírTV Egyenesen műsorában, hogy kilépett a KDNP-ből. Én még ott tartottam, hogy pár évvel ezelőtt Önt onnan kirúgták? Akkor most hogy van ez?

Mind a két állítás igaz. 2014-ben Rubovszky György, Harrach Péter és Latorcai János és akinek még kellemetlen voltam, kizárattak a pártból – igencsak útban voltam nekik. Én fellebbeztem, de 2015-ben másodfokon is megerősítették a kizárásomat – egy ember tartózkodása mellett a teljes országos elnökség megszavazta az eltávolításomat. Vejkey Imre egy akkor szürreális mondattal zárta az eljárást – ne feledje, még  2015.öt írtunk! – : „Az, hogy Szalma Botond a KDNP tagja maradjon, az a Jobbik érdeke; éppen ezért el kell távolítani a pártból”. Ez nekem is új információ volt.

Ekkor fordult bírósághoz?

Igen, és első fokon 2016-ban a bíróság megsemmisített a kizárásomat, amire azt mondtam a párt képviselőinek, hogy hagyjuk a csodába a dolgot, kilépek magamtól, ne fellebbezzék meg az ítéletet. Ebben meg is állapodtunk, ám másnap szóltak, hogy mégis csak fellebbezni fognak. Azonban másodfokon is nyertem – és ezzel kénytelenek voltak  visszavenni a párt tagjai sorába. Ez tavaly volt. Nemrég kaptam kézbe a végzést, kicsit vártam, majd e hét szerdán, március 7-én írtam a KDNP országos, valamint a budapesti elnökének egy pár soros levelet, amelyben bejelentettem, hogy kilépek a pártból.

Mi volt a bajuk Önnel?

Bajuk sok volt, a céljuk a kizárásommal pedig az, hogy ne tudjak ismét indulni a KDNP budapesti elnöki posztjáért, amelyre mást akartak, nem engem.

Mégis, ki elől kellett Önt „eltakarítani az útból”?

Először még Rétvári Bencének álltam az útjában, eredetileg ő akart budapesti elnök lenni, de erről letett, amikor nagyobb sarzsit kapott. Utána Bagdi Gábornak kellett a hely, illetve bárkinek, akit nem Szalma Botondnak hívnak.

És mégis, mi volt a sok baj, ami miatt Ön a begyükben volt?

Azon kívül, hogy soha egy fillért fel nem vettem?

Kezdődött a Schmitt-üggyel – mint a KDNP budapesti elnöke hangosan kimondtam, hogy ne legyen köztársasági elnök az, aki plagizált.

Azt is fennhangon hangoztattam, hogy viselkedjünk úgy, mint a kereszténydemokraták, ne legyünk a FIDESZ csicskái, tegyünk úgy, mintha párt lennénk, mérettessük külön meg magunkat. No meg azt is vallottam, hogy az, aki életében még legalább tíz évig nem dolgozott, az ne legyen tisztségviselő, kiváltképpen döntéshozó ne, sem a reálszférában, sem a politikai életben. Ezekkel a véleményeimmel nem voltam népszerű a pártban.

És nem volt senki, aki Ön mögé állt volna? Az egy tartózkodás a szavazáson jelentette a kivételt?

Arra abban a pártban nagyon vigyáznak, hogy ne jöjjön ki ilyen vélemény. Például a kettős tagsággal nagyon meg lehet mindenkit fogni.

De hát nem csak Ön látja úgy, hogy nincs önálló KDNP. Viszont felmerül a kérdés, miért tartja a Fidesz külön pártként? Miért nem tagolják be a Fideszbe?

A brand miatt tartják. Más lenne a helyzet, ha hallgattak volna rám tíz éve, amikor azt mondtam, hogy  lehetnénk tényleges koalíciós partner, lehetnénk fék a robogó vonaton, egyfajta udvari bolond a király mellett. Akkor most lenne egy karakteres KDNP.

Ezek szerint Ön is hiányol egy megmondó pártot a Fidesz mellől?

Ez is hiányzik, meg a becsületbíróság is nagyon elkelne.

És most merre tovább? Hol politizál tovább? Egyáltalán tovább politizál? Vagy teljesen ott hagyja a politikát és kizárólag az üzleti életben tevékenykedik tovább?

Egyelőre kivárok. Máris sok megkeresésem volt – a politika részéről is, de a választásokig semmiképpen nem döntök. Gondolkodom, mit akarok. Egy biztos, mindannyiunknak kötelességünk tenni a nemzetért.

Pedig most lenne igazán vonzó és értékes egy tapasztalt politikus sok párt számára…

Ezzel együtt sem kívánom elkötelezni magam.

És merre kötelezné el magát, ha mégis?

Attól, hogy a KDNP-nek nem vagyok a tagja, attól még én maradtam kereszténydemokrata. Három erőt látok, amely elvben megfelelhetne nekem: egyrészt a KDNP is csinálhatna úgy, mintha kereszténydemokrata lenne, de a mai KDNP nem tesz úgy, s  nem jöhet szóba.

A másik a Jobbik, a harmadik pedig az LMP-Új Kezdet, amelyben Gémesi György mellett számos, általam tisztelt és becsült polgármester dolgozik.

Mondja, hogy kereszténydemokrata elveket vall  az hogyan egyeztethető össze egy Jobbikkal, amelyben például ott politizál, s nem is akármilyen pozícióban Toroczkai László?

Mondjam erre azt, hogy minden pártban vannak hülyék? Ha ebből indulnánk ki, senkit nem lenne szabad megválasztani. De a Jobbiknak is van egy kereszténydemokrata vonulata, ráadásul szépen behúzódott középre.

Nem véletlen egyébként, hogy a Fidesz igazán csak a Jobbikot támadja – az az igazi ellenfele. Tart is tőle, már csak azért is, mert mérhetetlen, mert rejtett a szavazóbázisának egy része.

Szélsőjobboldali címkéje miatt sokaknak nem „szalonképes” nyíltan rá szavazni.

A fentiek alapján az is elképzelhetőnek tűnik, hogy saját pártot tervez alapítani…

Nem, arra nem vagyok képes, ahhoz sok idő, pénz és sok ember kell. És különben is: van elég párt ebben a szegény országban. Arról nem is szólva, hogy a KDNP annyira lejáratta a kereszténydemokrata irányultságot Magyarországon, hogy minimum 20 év kell ennek feledtetésére.

Akkor az önökhöz hasonló kereszténydemokraták hova állhatnak-álljanak most április 8-án?

Nincs sok választási lehetőség, miközben vallom, hogy szavazni állampolgári kötelezettség. Három lehetséges megoldás van: ismét a Fideszre szavazni, a Jobbikra voksolni vagy az LMP-Új Kezdetet támogatni.

A baloldalon ugyanis nincs olyan párt, amelyre lehetne szavazni, más lenne a helyzet, ha lenne egy valódi szociáldemokrata párt – ami azonban nem létezik. Az MSZP az egy haldokló valami, a DK gyakorlatilag egy radikális szocialista párt.

A kicsiket felejtsük el, kivéve talán a Momentumot, amely ha vidéken is megerősödik majd, akkor lehet esélye, mert ügyes, tehetséges fiatalok viszik, akik azonban még keresik a helyüket. Valahogy olyanok, mint az anekdotában: a cigányprímás elvitték egy koncertre, amelyen Menuhin hegedült, a prímás meghallgatta, s azt monda, hogy „jó a csávó, de az asztalnál meghalna”. A Momentumnak is gyakorolni kell még az asztal mellett.

Tud/mer prognózist adni arra, hogy mi lesz a  választások után?

Ha egy hónapja kérdezett volna, akkor azt mondtam volna, hogy a Fidesz nyer 40-55 százalékkal, a második legerősebb párt a Jobbik, a többiek pedig osztoznak a parlamenti helyeket. De Hódmezővásárhely, Márki-Zay Péter győzelme után, ebben a megbolydult világban ma már inkább azt mondom, hogy koalíció fog létrejönni.

De ki menne be koalícióba a Fidesszel?

Szerintem öt párnak van esélye bejutni a parlamentbe: a Fidesz mellett a Jobbiknak, az MSZP-nek, a DK-nak és az LMP-Új Kezdetnek.

A Jobbik valószínűleg nem lép koalícióra a Fidesszel, a DK pedig biztosan nem. De a maradék kettőre nem fogadnék, őket maga mellé állíthatná a Fidesz.

Egyébként akár még nagykoalíció sem lenne elképzelhetetlen – az  jó is lenne, mert egymást fognák vissza a pártok.

Ön szerint ennek van  bármilyen realitása? Hogy a Fidesz koalíciót kössön?

Akkor lehet erről bármit mondani, amikor már látjuk a választások eredményét. A Fidesz már működött koalícióban – a Kisgazdákkal, illetve az MDF-fel.

Mit tartana a legkívánatosabbnak?

Nagyon nagy bűnnek tartom a szekértábor politikát, azt, hogy gyűlöljük egymást, hogy ilyen megosztó a politika, hogy kiabálókból és visszakiabálókból állunk. Lehet, furcsán hangzik, hogy jó lenne, ha mindannyian kimennénk egy nagy közös Békementre, vonulnánk közösen együtt – ez lenne a normális. Utána pedig mindenki menne arra, amerre a hite viszi. A békesség felé kellene közösen mennünk. Arra kellene törekednünk.

Ön mit tesz ennek érdekében?

Folyamatosan teszek. Egy példát is mondok erre: 2006 és 2010 között Újpesten MSZP-többség volt, nagyon kemény csatáink voltak, de ha találkozunk akkori politikai ellenfeleimmel, ők máig előre köszönnek nekem az utcán. Mindegy, kivel beszélgetünk, tudjunk normálisan beszélgetni.

Én Moldova Györggyel éppen úgy tudok normális beszélgetést folytatni, mint Vona Gáborral.

Emberként kell ugyanis egymással bánnunk.

Optimista?

Rengeteg a tennivaló. Össze kellene rakni ismét a gazdaságot. És a legfontosabb, újra kellene kormányozni. Aki megbízást kap a választások után a kormányalakításra, annak el kellene kezdeni kormányozni. Arra lenne szükség, hogy nyugodtan csak azzal tudjon foglalkozni. 4-8 év béke, nyugalom és kemény munkának kellene jönnie, hogy a politika csak a kereteket adja, s az dolgozzon, aki ért az adott területhez. Itt is érvényes – aki nem dolgozott legalább tíz évet a való életben, az ne lehessen döntéshozó, államtitkár, nagykövet, stb.

Alulról kell elkezdeni a fát megmászni nem helikopteren felrepülni a csúcsára.

 

A másnap

Aki tudni akarja, mit gondolnak a fideszes képviselőjelöltek a jövőnkről, az jó, ha elmegy valamelyikük kampányrendezvényére. A minap a Jászságban a „soros disznóról” elhíresült Pócs János Jászboldogházán nagyon pontosan fogalmazott: ha a Fidesz veszít, szerinte káosz lesz, meg időközi választás. Április 8. egy olyan döntésről szól, amit soha többé nem lehet visszacsinálni…

Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is lesz olyan gondolata ennek az embernek, amivel egyet fogok érteni. De abban igaza van, ha a következő választáson megint ők maradnak kormányon, isten ne adja még kétharmadot is szereznek, akkor olyan útra lép ez a szerencsétlen ország, amit talán soha többé nem lehet visszacsinálni. A 21. század elhúz mellettünk minden vívmányával, eredményével, és viszi magával a 89-ben bennünk feltámadt reményeinket is. Elindulunk visszafelé a háborúkkal, nemzetközi viszályokkal, dzsentri világgal, uram-bátyám kapcsolatokkal, szegénységgel, zsellérsorssal „fűszerezett” múlt század felé, hacsak nem egyenesen a 19. század késő feudalizmusa irányába.

Egy egységesülő Európában kiszorulunk a perifériára,

a balkáni nemzetállamok szintjére, feltéve, ha azok időközben nem előznek meg minket és lépnek a helyünkre. Abban is egyet kellett értenem vele, ha nem is ugyanarra gondolunk: amit elértünk, el is veszíthetjük.

Ahogyan a Fideszben sokakat, a vásárhelyi események láttán a Pócshoz hasonlóakat is foglalkoztatja a gondolat, megeshet, hogy nem nyernek. Hogy akkor mi lenne? Attól tartok a Fideszben ennek már kidolgozták a pontos forgatókönyvét. Ugyanaz történne majd országos szinten, amit kipróbáltak már korábban Esztergomban, Jászkiséren, ahol a jobbikosok ültek a fideszesek helyére, aztán olyan belháborút kreáltak, hogy két év múlva fel kellett oszlatni a testületet. Tartok tőle, ennek a bebuktató „technikának” leszünk majd tanúi Hódmezővásárhelyen is.

Sajnos abban is egyet kell értenem ezzel a disznózó politikussal, hogy a Fidesz-KDNP választási veresége után az egész országban a káoszra kellene felkészülni. Már a szocialista-liberális kormányok nyolc éve alatt is megtapasztalhattuk, hogy hiába voltak még akkoriban erős pozíciói a balközép koalíciónak az önkormányzatokban is, az ellenzékbe szorult jobboldal annyira erős maradt, hogy megtorpedózta a kormányzat minden épkézláb elgondolását. Ha a szociális népszavazás más eredményt hoz (ki ne szavazott volna arra, hogy ne kelljen fizetnie az orvosi vizitért, vagy a kórházi ápolásáért?), ma sokkal jobb körülmények uralkodnának az egészségügyben. Akkor ma nem kellene sok százezer forintos éves tandíjakat fizetni a felsőoktatásban, és ha van elég bátorság a szocialistákban, hogy a liberálisok több biztosítós egészségügyi elképzelése mellé álljanak, akkor mára talán kiszorult volna a „piacról” a hálapénz.

Az orvosoknak tisztességes bért garantálhatna a biztosító társaságok térítése.

Akkor ma nem csak a „Mészáros-félék” jövedelméből futná tisztességes kórházi ellátásra, nem összeköttetéseken múlna egy-egy kezelés vagy műtét sorsa. Lehet, hogy ebben tévedek, de akkor talán az orvosok közül sem annyian választották volna a „megélhetési emigrációt”.

Sajnos abban is igaza van Pócsnak, és a káosszal riogató politikus társainak, hogy ha április 9-én a mai ellenzék kerülne hatalomra, alighanem egy ideig egymással lennének elfoglalva a pártok, és kevesebb idejük maradna az ország dolgainak rendezésére. Ez persze nem azért lenne így, mert nincsenek elképzeléseik arra, hogyan lehet Magyarországot visszavezetni a demokráciába, pusztán le kellene folytatni azokat a koalíciós tárgyalásokat, amelyekre korábban, az egyfordulós választási rendszer átkaként, nem keríthettek sort.

Ám ez csak egyetlen elásott akna azok közül, amelyeket a Fidesz és a KDNP előre elhelyezett a magyar közéletben. Ott vannak a korlátlan időre bebetonozott Áder Jánosok, Polt Péterek, Ász-elnökök, bírósági vezetők, alkotmány bírák, a még jó másfél évig hivatalban lévő önkormányzati komiszárok a különféle testületekben. Jöhetnek majd új miniszterek, államtitkárok, közigazgatási főtisztviselők, alattuk ott pusmognak majd azok a fideszes káderek, akiket a nyolc év alatt

„alvó ügynökként” elhelyezett az apparátusban a korábbi kormányzat.

Hiába ígérte a választási kampányban a DK, hogy akár 12 óra alatt kisöpri ezeket a fékeket az államigazgatásból, ez nem igaz. Amikor 2010-ben a nyolc éves szocialista-liberális kormányt leváltotta a „fülkeforradalom”, hónapokig tartott a „nagytakarítás”, mire a titkárnőktől a kávéfőzőkig és a kézbesítőkig mindenkit elzavartak az államigazgatásban. És ez is egy tragédiája a magyar társadalomnak, hogy minden kormányzati váltásnak – kénytelen-kelletlen – végre kell hajtania ezeket a kádercseréket. Még nagyon messze vagyunk attól a nyugat-európai demokratikus gyakorlattól, hogy a közigazgatás szakemberek dolga, függetlenül azok politikai nézeteitől. A legfelső szinteken cserélődnek a politikusok, a „hivatali emberek” csak a dolgukkal törődnek, a politikai nézeteiket félre teszik, és a következő választás alkalmával, a szavazófülkében veszik elő ismét.

Nincs ma olyan ellenzéki párt, amelyik ne tűzné zászlajára a korrupt fideszes politikusok, a baráti-rokoni kapcsolatok révén tisztességtelenül meggazdagodott emberek elszámoltatását. Akik ne ígérnék meg a földmutyi során szerzett hatalmas birtokok visszaadását azoknak, akiktől elvették azt. Igazságos lépések volnának ezek, csak hát

a demokráciának vannak játékszabályai és korlátai,

amelyeket nem illik senkinek átlépni. Még azoknak sem, akik éppen a demokratikus jogok visszaállítása érdekében tennék. Ahhoz, hogy bárkitől visszavegyék a korrupt módon szerzett vagyonát, bíróság elé kell citálni, le kell folytatni előbb a törvényes eljárást. Ami nem egy nap, nem egy hónap, talán egy év is kevés hozzá. Majd aztán… És addig? Addig szabotálni lehet a termelést a mezőgazdaságban, ellátási gondokat lehet teremteni az élelmiszerpiacon, akadozhat a liszt szállítása a pékeknek, nem lesz hús a hentesnél. Visszafoghatja a termelést Mészáros Lőrinc a maga sem tudja hány vállalkozásánál, elbocsáthatja az embereket, akik ezzel kikerülhetnek az utcára. A szállodái egy része bezárhat, a kezében lévő sajtótermékek másról sem szólhatnak, mint arról a káoszról, amibe az ország a barátja bukása után belezuhant. De hasonló lehet Garancsi, meg a többi nevüket sem tudom NER vazallus lépése is.

Szóval hetek alatt

sorra robbanhatnak fel az előre elhelyezett aknák.

Ettől még azok is elgondolkodhatnak majd, hogy jól döntöttek-e, akik azt akarták, hogy végre ellenzékben legyen az Orbán-féle „nemzet”. Lehet ugyan gondolkodni majd akkor új alkotmányról, meg igazságosabb választási rendszerről, de az utca emberének hamarabb elfogyhat a türelme, mint amennyi idő kell ahhoz, hogy visszasántikáljunk a nyolc éve elhagyott demokrácia göröngyös útjára. Ne adja isten, hogy megismétlődjön a 2006 szeptemberében megtapasztalt Szabadság téri csata, a Kossuth téri „táborverés”, az utcai gyújtogatás, a felfordulás. A káosz, ami mögött – jól tudjuk – már akkor is a veresége miatt csalódott Orbán Viktor és társai szították a tüzet.

Ha április 8-án a szavazók úgy döntenek, hogy minden maradjon a régiben, akkor folytatódnak majd az ELIOS-féle szabadrablások, a háborúk országgal-világgal.

Ha úgy döntünk, hogy menjen a hatalomból a mai csapat Orbánostul, Mészárostul, Polt Péterestől, akkor egy csupasz seggű, eszköz nélküli kormányzatnak kell nyugalmat és biztonságot teremtenie ebben a sokat szenvedett, már-már mindenkiben csalódott országban.

Szóval nagyon tartok a másnaptól. Április 9-étől.

Bréking nyúz, március 11. – Tudósítás az alternatív valóságból

0

Bevándorlók ellepték a kormánymédiát, szinte mindenhol róluk lehet olvasni, de azért sikerült összehozni Soros Györgyöt a Jobbikkal és megvédeni Semjén Zsolt helikopteres vadászatát.

A Pesti Srácok bloggerei az állami tévének nyilatkoztak brüsszeli útjukról

„Az M1 Ma este című műsorában elmondták, hogy Brüsszel Molenbeek negyede leginkább egy középkori gettóra hasonlít, ahol idegennek érzi magát az ember. Kulturálisan az egész levált arról, amit “valaha Nyugat-Európának neveztünk”. Igazából ott mindenki idegen (…) muszlim vallású emberek alkotják Molenbeek lakosságának döntő többségét, közel kilencven százalékát. (…)

Nem a rendőrség vagy a hatóság tartja fenn a rendet, hanem az iszlám, a Saría. Megjegyezte, hogy egyszer láttak mindössze rendőri igazoltatást, akkor is egy belga férfit ellenőriztek a rendőrök, aki valahogy betévedt a negyed területére.”

A Ripost szerint nem is 10 ezer, hanem tízszer ennyi bevándorlót akar betelepíteni az ellenzék

„A 10 ezer csak a ki­in­du­ló­pont lenne. Saj­nos ná­lunk az összes el­len­zéki po­li­ti­kai erő vagy mel­lé­be­szél vagy kö­dö­sít ebben a sú­lyos kér­dés­ben. Lé­nye­gé­ben el­búj­nak az egyre fe­nye­ge­tőbb prob­léma elől.”

Az Origónak sikerült összehoznia a Jobbikot Soros Györggyel

„Csúsztatásokkal és hazugságokkal teli videót tett közzé a Soros-pénzekből fenntartott TASZ Facebook-oldala azért, hogy Vona Gábort nevezhesse meg a legalkalmasabb helyi képviselőjelöltként Gyöngyösön. (…) Nagy Gábor aktivista egészen sajátos módszert fejlesztett ki: aki felveszi neki a telefont, az az ideális, aki nem, az a nem ideális jelölt. (…) A Soros-szervezet pancser módon szállt be a Jobbik elnökének gyöngyösi kampányába.”

A 888-nak továbbra sem tetszik a nemek egyenjogúsága és a tolerancia

„Felfalták a világ egyik legismertebb légitársaságát a gendernácik (…)

Az ausztrál Quantas az egyik legismertebb és legnagyobb légitársaság a világon. Most a vállalat több mint harmincezer munkatársának kiadták az ukázt: csakis nemsemleges megszólításokat, frázisokat használhatnak!”

A Magyar Idők publicistája Semjén Zsoltot védi

„Jómagam hatéves korom óta készülök vadászni, elsősorban Kittenberger miatt, meghatározó olvasmányélményem volt ugyanis A Kilimandzsárótól Nagymarosig, no és persze minden Fekete István.

Semjén Zsolt barátom (gimnáziumi padtársam, cimborám, immáron vadásztársam is) sokkal szerencsésebb volt nálam, ő már szinte gyerekkorától vadászik. Szóval velem ellentétben ő már vagy negyven éve vadászik, s bizony, teszi ezt Svédországban is, remélem, egyszer majd lesz alkalmam elmenni vele oda is. S hogy miért éppen Svédországban? Azért, mert Semjén bátyja (aki szintúgy szilágyis volt) elég régen, valamikor a hetvenes évek közepén oda disszidált.

Ott él a nagyobbik Semjén, meg a nagybácsikájuk, meg a család jó nagy része, így aztán Semjén kolléga évente többször is jár arrafelé. És évente egyszer meghívják oda vadászni.”

Így nézne ki Karácsony Gergely kormánya

Az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje bemutatott több olyan szakértőt, akik kormányának tagjai lehetnek, ha megnyerik a választást: Komáromi Zoltánt, Daróczi Gábort, Hegyesiné Orsós Évát, Mellár Tamást, Andor Lászlót, Ámon Adát és Wittinghoff Tamást. Azt mondta: koalíciós kormányzásra készül, a többi ellenzéki párttal közösen, ezért a miniszteri posztok felére van jelöltje.

Ámon Ada, Wittinghoff Tamás, Karácsony Gergely, Andor László, Mellár Tamás, Hegyesiné Orsós Éva, Daróczi Gábor és Komáromi Zoltán.
MTI Fotó: Balogh Zoltán

Karácsony Gergely azt mondta, olyan embereket mutat be, akik nagyon sokat dolgoztak már a saját szakterületükön és nagyon sok tudás van bennük. Szerinte „az embereket szolgává tevő uralkodó helyett az embereket szolgáló kormányra” van szükség. Az elmúlt nyolc évben szerinte olyan kormány volt, amelynek minden számít, csak az emberek hétköznapi problémái nem.

Arról beszélt, hogy olyan minisztériumokat szeretne a bemutatott jelöltekre bízni, amilyen tárcák jelenleg nincsenek. A jelöltekről azt mondta,

világos értékrendet vallanak, de pártoktól függetlenek.

A szakértelem szerinte nem „bolsevik trükk”, hanem szükség van rá. Koalíciós kormányzásra készül, a többi ellenzéki párttal, ezért a leendő kormány miniszteri posztjainak körülbelül felére vannak most jelöltjei, akik között szerinte vannak baloldaliak, konzervatívok, liberálisok, zöldek is. Mint mondta, azt is tudja, hogy szakértőkön kívül azért politikusokra is szükség lesz a kormányban.

Az első jelöltje Komáromi Zoltán, akire

„a legnagyobb válságban lévő területet, az egészségügyet”

bízná, amelyet az alapoktól kell szerinte újjáépíteni.

Komáromi Zoltán arról beszélt, hogy szükség van egy önálló egészségügyi minisztériumra, vissza kell adni a társadalombiztosítás alkotmányos alapjait, anyagilag és társadalmilag is fokozottan meg kell becsülni az egészségügyben dolgozókat, a szakmai döntéseket pedig szakembereknek kell meghozni, és nem olyan politikusoknak, „akik nem értenek hozzá”, és nem is hallgatnak szakértőkre.

Karácsony Gergely szerint önálló oktatási minisztériumra is szükség van, ezt a tárcát Daróczi Gáborra bízná. Ő arról beszélt, hogy nem kell adatokat sorolni ahhoz, hogy

mindenki tudja, mekkora bajban van a magyar oktatás.

Szerinte a legfontosabb, hogy gondolati és lelkiismereti szabadságot hirdessenek, hogy senki ne érezhesse veszélyben az állását, mert nem ért esetleg egyet a hivatalos állásponttal. Arról is beszélt, hogy a GDP hat százalékát kellene az oktatásra költeni, „jól, okosan, bölcsen és igazságosan”, az első diplomának ingyenesnek kell lennie, és meg kell erősíteni az ösztöndíj-rendszert. Azt is fontosnak tartja, hogy ne terheljék túl a gyerekeket, és ne „bezárt szobákban” szülessenek az oktatást meghatározó döntések, hanem széles körű párbeszéd után.

Önálló tárcát kapna Karácsony Gergely kormányában a szociális, esélyegyenlőségi terület is, ezt Hegyesiné Orsós Éva vezetné. Szerinte

a kialakuló esélyegyenlőtlenségek komoly társadalmi, gazdasági feszültségekhez vezetnek.

A reáljövedelmek az emelkedés ellenére most érték csak el a válság előtti időszakot, ráadásul szélesedik a társadalmi szakadék, és nőttek a területi egyenlőtlenségek is. Szerinte hozzá kell nyúlni a jövedelemforrások elosztásához, például nem csak a gazdagokat kell segíteni abban, hogy lakáshoz jussanak, és mindenkinek esélyt kell adni ahhoz, hogy jó minőségű élete legyen – „van, akinek kevesebbet kell ehhez segíteni, van, akinek többet”. Beszélt arról is, hogy védelmet kell adni a rokkantnyugdíjasoknak, rendezni kell a legrosszabb helyzetű nyugdíjasok helyzetét, és hogy elfogadhatatlan a gyerekszegénység.

MTI Fotó: Balogh Zoltán

Karácsony szerint a magyar adófizetők pénzének okosabb elköltéséhez önálló pénzügyminisztériumra is szükség van. Ennek élére a jelöltje Mellár Tamás, akit értékelvű konzervatívnak nevezett.

Mellár Tamás arról beszélt, hogy ott, ahol az elosztás van, kell tudni nemet is mondani: az államháztartási hiányt 3 százalék alatt kell tartani, az államadósságot pedig csökkenő pályára kell állítani, és

meg kell kezdeni a felkészülést az euró bevezetésére.

Szerinte meg kell teremteni a költségvetés átláthatóságát, és meg kell szüntetni az „alternatív elosztási csatornákat”, amelyek az MNB-nél vagy a Szerencsejáték Zrt-nél vannak, illetve a taót is. Azt is mondta: Magyarországon nagyon elcsúszott az adózás a forgalmi típusú adók irányába a jövedelemadóktól, ezért megfontolná a társasági adó emelését, ez lehetővé tenné a rekordnagyságú, 27 százalékos áfa csökkentését. Fontosnak tartja az adórendszer csökkentését, valamint azt is, hogy visszamenőleg ne lehessen adókat módosítani.

Az egykulcsos személyi jövedelemadót igazságtalannak tartja,

ezért progresszív szja-t szeretne.

Karácsony Gergely kormányának Andor László volt EU-biztos is tagja lenne, foglalkoztatásügyi miniszterként. Ő azt mondta:

az elvándorlás mértéke nagyon nagy problémákat jelez.

Szerinte szükség van egy új munka törvénykönyvére, amelyet szociális párbeszéd útján lehetne elkészíteni, és megalapozná a versenyképességhez szükséges rugalmasságot, de a tisztességes munkakörülményeket is. Felállítana egy nemzeti foglalkoztatási szolgálatot is, külföldi példák alapján. Arról is beszélt, hogy különös figyelmet kell fordítani a fiatalokra, legalább duplájára kell emelni azt az időt, ameddig a munkanélküli segély jár, és érvényesíteni kell az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elvet.

Karácsony Gergely szerint környezetvédelmi minisztériumra is szükség lenne, ezt Ámon Ada vezetné, aki első intézkedésként

felülvizsgálná, akár leállítaná a paksi bővítést.

Ennek feltétele, hogy modern technológiákat honosítsanak meg az energiaellátás biztosítására. Szerinte szükség lenne klímavédelmi beruházásokra is, mindenkinek joga van tiszta levegőhöz és meleg, komfortos otthonokhoz és fel kell éleszteni a környezetvédelmi hatóságokat.

Karácsony szerint az önkormányzatiságot is meg kellene erősíteni, ezt a területet Budaörs polgármesterére, Wittinghoff Tamásra bízná. Szerinte fontos az egyének és a kisebb-nagyobb szervezetek önrendelkezési joga is, ma viszont „esztelen centralizációt” lehet látni Magyarországon. Azt mondta: az önkormányzatoknak úgy kellene működni, hogy a helyi közösségeket megfelelő szinten el tudják látni. Szerinte

az alkotmányban kellene rögzíteni az önrendelkezés jogát,

ami minden magyar településen biztosítja az önkormányzatiságot, amihez az államnak segítséget kell nyújtania.

Karácsony Gergely szerint egyébként „nem kérdés, hogy Orbán megy”.

Vallomás a vadászatról

Ezúttal nem Semjén Zsolt svédországi kalandozásairól lesz szó. Már csak azért sem, mert már tudjuk, hogy Orbán Viktor helyettese nem vadászni jár Svédországba, hanem rokonokat látogatni.

Csak közben útba esik néhány rénszarvas is. És a helikopter azért kell, mert a tundrák mocsarasak, gyalog, gépkocsival nem lehet megközelíteni a leterített vadat.

Ezért muszáj a tetemet helikopterrel elszállítani, ez ott előírás.

Meg azért is szükség van a légieszközre, mert Semjén úr nem szeret/nem tud gyalogolni. Erről nincs közelebbi információnk, nincs is közünk hozzá, főleg, ha netán az van mögötte, hogy Semjén úr beteg, és nem bírja a két lábon járást. Ezért van, hogy néha lovat adnak alája, máskor meg helikoptert.

De tényleg nem erről szeretnék beszélni. És nem is arról, hogy Kósa Lajos már megint mennyire okos volt. Azt mondta, hogy egy ilyen helikopterezés nem is olyan drága, mint gondolnánk. Jól megvédte ezzel Semjént, most már mindenki tudja, hogyha rokonai élnek Svédországban, nyugodtan látogassa meg őket, őket, ha véletlenül útba esik egy vadászat, nem fog elfáradni, mert van helikopter, és még a pénztárcája sem sínyli meg különösebben, mert nem drága.

Kósa Lajos már Rogán Antalt is megvédte másfél évvel ezelőtt, amikor a miniszter úr helikopterrel hajtott a felesége barátnőjének lakodalmába. Akkor is azt mondta Kósa úr, hogy ez nem annyira drága dolog, aki középosztályhoz tartozik, megengedheti magának.

Azóta figyelem a középosztályt, de rendre azt tapasztalom, hogy gyalog járnak, tömegközlekedéssel, vagy autóval. A helikopter még nem vált az életük részévé.

Mondom, nem Semjénről akarok beszélni, hanem a vadászatról. Pontosabban a vadászokról, akik ellen még véletlenül sem kívánnék hangulatot kelteni. Meggyőződésem ugyanis, hogy rengeteg rendes, tisztességes ember van közöttük, feltevésem szerint ugyanolyan arányban normálisak, mint a nehézgépkezelők, a kazánkovácsok, vagy épp a fűnyírók.

A vadászokról azt mondják, hogy szeretik a természetet. És az állatokat is szeretik, emellett még tisztelik is őket. Még holtukban sem lógatják le a tetemüket nyakuknál fogva egy helikopterről, mert az embertelen és gyomorforgató.

És azt is tudom, hogy a vadászatnak célja van. Biológiai egyensúly, fajtamegóvás, vagyis, a gyérítés, a selejtesnek mondott vadak kilövése. Mondjuk, vannak, akikben ez utóbbi rossz emlékeket idéz, de most nem a náci haláltáborokban elpusztítottakról van szó, hanem a vadászokról.

Meg persze a természetről, amit ők szeretnek.

Én is szeretem a természetet. Középiskolás koromban négy évig hivatalosan is természetjáró voltam Volt igazolványom, és havonta legalább két, de inkább három hétvégét kirándulással töltöttünk.

A matek-fizika tanárunk szerettette meg velünk a kirándulást, neki köszönhetjük, hogy még az iskolai érettségi előtt bejárhattuk az ország szinte valamennyi szegletét. Ezért van, hogyha valamelyik híradóban egy sokak számára ismeretlen település nevét hallom, nekem és egykori osztálytársaimnak emlékünk is fűződik a névhez.

Mi úgy is tudtuk szeretni a természetet, hogy akárcsak egyetlen állatban is kárt tettünk volna. Sőt, a növényeket is óvtuk, csak lehullott levelet vettünk föl a földről, fákról soha nem téptünk le egyet sem.

És persze gyalogoltunk, volt, hogy egy nap húsz kilométernél is többet.

Persze, nekünk könnyű volt, hiába meresztettük a szemünket, sehol tundra, sehol egy helikopter. Meg hát a kísértést sem kellett legyőznünk, hiszen nem volt fegyver a kezünkben.

Megint párhuzamba állította a romákat és a menekülteket a kormány

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere azt mondta: a romák lesznek a menekültek befogadásának legnagyobb vesztesei, mert az ő integrációjukra szánt pénzt fogják odaadni a bevándorlóknak. Az Együtt szerint ebben három hazugság van, és a Fidesz csak félelmet és gyűlöletet kelt.

Balog Zoltán az állami tévének nyilatkozott erről. Szerinte a „migránsok” befogadásának legnagyobb vesztesei a szegények, a rászorulók lesznek, Közép- és Kelet-Európában pedig a romák, mert az ő integrációjukhoz szükséges pénzt fogják elvenni és „odaadni a migránsoknak”.

Erre elsőként az Együtt reagált, Szigetvári Viktor miniszterelnök-jelölt közleményében azt írja:

„Balog Zoltán hazudik és kétségbeesve gyűlöletet kelt”.

Szerinte, mivel a Fidesz a teljesítményével nem tud dicsekedni, „így inkább félelmet és gyűlöletet keltenek”. Ugyanis három szempontból is hazugság, amit Balog Zoltán állít:

  • az Európai Unió semmi ilyet nem akar,
  • a menedékkérőket támogatni nem bűn, de nem ebből a forrásból kell,
  • a magyar cigányságtól semmilyen forrást nem vonnak el.

A kampányban nem először vonnak párhuzamot a bevándorlás és a romák között. Nemrég Miskolcon Orbán Viktor egyenesen a romákat nevezte bevándorlónak, amikor azt mondta: „Volt itt, amikor ebbe a városba a városon kívülről tömegesen bevándoroltak.

Látták mi lett belőle.

A miskolci emberek pontosan tapasztalták már, mi van akkor. Pedig ezek az emberek, akik idejöttek, azok Magyarország területéről jöttek be Miskolcra. Most képzeljék el, amikor az országhatáron kívülről érkeznek kultúrájukban, szokásaikban, életfölfogásukban tőlünk teljesen különböző emberek.”

Orbán kijelentése ellen akkor a legtöbb párt és sok roma jogvédő szervezet is tiltakozott.

A korrupció leleplezése miatt megölt szlovák újságíró tragédiája magyar ügy is

A szervezett bűnözés rátelepedett az uniós forrásokra Szlovákiában is, a maffia egészen a kormányig érő kapcsolatokat tudott kialakítani. A pusztító korrupcióra újságírók hívták fel a figyelmet, akik ezért életükkel fizettek. Mára viszont kormányválság alakult ki Szlovákiában, tüntetők tíz- és százezrei követelik Robert Fico távozását. A politikai válságot az Európai Parlament delegációja a helyszínen tanulmányozta, köztük Jávor Benedek, aki a tragédia következményeiről nyilatkozott a Független Hírügynökségnek.

 

Alaposan felkavarta Szlovákiát a 27 éves oknyomozó újságíró, Ján Kuciak és élettársa meggyilkolásának ügye. Még az Európai Parlament képviselői is beszálltak a „nyomozásba”. Néhány napot a helyszínen töltöttek, mi volt a legfontosabb személyes tapasztalata?

Megdöbbentő volt érzékelni azt a társadalmi és politikai földrengést, amelyet kiváltott az újságíró meggyilkolása. Ezen kívül a szlovák társadalmat felháborította az intézményes korrupció, ami rátelepedett az uniós forrásokra.

(MTI/EPA/Jakub Gavlak)

Aggódnak azért is, hogy a szervezett bűnözés egészen a kormányig érő kapcsolatrendszereket tudott kialakítani. Nekünk, európai képviselőknek természetesen nincs nyomozati jogunk, nem is akartunk bűnösökre mutogatni. Csak jelezni szerettük volna, hogy az uniós intézmények is figyelemmel kísérik a történteket, s megpróbáltuk a helyszínen levonni az események tanulságait. Találkoztunk Andrej Kiska köztársasági elnökkel, Robert Fico miniszterelnökkel, a kormány több tagjával, s persze a tragédiáról beszéltünk a rendőrség vezetőivel, a sajtó képviselőivel, illetve a civil szervezetekkel is.

Két nap alatt tehát szinte mindenkivel találkoztak, a kialakult beszélgetésekből kiderült, hogy valójában mi állhat az újságírók meggyilkolása mögött?

Természetesen több szintje is van a tragikus történetnek, egyik maga a konkrét gyilkosság. A legfontosabb, hogy a mindenre kiterjedő, elfogulatlan nyomozással találják meg a bűncselekmény elkövetőit, és a háttérben megbúvó felelősöket. A rendőrség nemzetközi együttműködésben végzi feladatát, de tapasztalatom szerint további segítségre szorulnak. Az olasz maffia uniós támogatást megcsapoló gyakorlatának leleplezése nyilvánvalóan túlmutat Szlovákia belügyén, olyan nemzetközi bűnöző-hálózat kiépülésére utal, aminek feltárásához szükség lesz további nemzetközi részvételre is. Emellett persze az is látszik, hogy az események komoly belpolitikai válságot robbantottak ki az országban. Az Európai Parlament delegációjaként nem feladatunk a kialakult helyzet véleményezése, de nehéz figyelmen kívül hagyni, hogy a gyilkosság, illetve az arra adott társadalmi reakció kormányválságot is előidézett.

Tehet valamit az Európai Parlament azért, hogy hasonló helyzet ne forduljon elő?

Az európai intézmények szemszögéből nagyon fontos tanulság az uniós pénzek ellenőrzése, hisz szervezett bűnözői körök Szlovákiában éveken keresztül gyakorlatilag rendszerszinten csapolták meg az agrárkifizetéseket. Erre nem az uniós pénzeket kezelő hatóság, s még csak nem is a szlovák rendőrség derített fényt, hanem a fiatal, 27 éves oknyomozó újságíró leplezte le a bűncselekményeket, aki ezért életével fizetett. Mindez részben arra utal, hogy

az uniós pénzek ellenőrzésével rendszerszintű problémák is vannak, illetve rámutat az oknyomozó újságírás, a szabad média aggasztó helyzetére Európa néhány országában, hiszen rövid időn belül ez a második olyan gyilkosság, amelyben tényfeltáró újságírók vélhetően a munkájuk végzése miatt váltak áldozattá.

Szükség lenne arra, hogy az oknyomozók jogszabály-alkotással, vagy pénzügyi eszközök segítségével nagyobb védelmet kapjanak.

Az újságírók meggyilkolása után tíz- és százezrek vonultak az utcára, s beszélgetésünk időpontjában már a világ több pontján is tiltakozásokat szerveztek. Kiska szlovák államfő kérése, hogy Fico kormányfő a tüntetéseket ne nevezze külföldről irányított államcsíny-kísérletnek. Kormányválság van, emiatt lehet-e rendkívüli választást kiírni?

Ez a következő órákban dől el, szemmel látható ugyanis a szlovák társadalom növekvő elégedetlensége, bizalomhiánya a szlovák állami intézményekkel, illetve a kormánnyal szemben. A demonstrációk alulról szerveződő társadalmi mozgalomnak látszanak, találkoztuk ezek szervezőivel is, fiatal egyetemi hallgatók, diákok, újságírók, de tárgyaltunk pártvezetőkkel is. Arra utaló jeleket nem láttam, hogy az ellenzék mozgatná a szálakat, sokkal inkább bizalmi válság tapasztalható eredetileg a kormány egyes tagjaival, de mostanra már a teljes kormánnyal szemben.

A kulturális miniszter már lemondott, de az utcán a belügyminiszter távozását is követelik.

Kalinák belügyminiszterrel szemben nagyon komoly bizalmi hiány alakult ki, illetve az országos rendőrfőkapitánnyal, Tibor Gáspárral szemben is, hisz még feljelentést is fogalmaztak ellenük, mondván: akadályozták bizonyos ügyeknek a kivizsgálását. Ezen túlmenően a kormánykoalíció is ingadozni látszik, a Híd-Most már felvetette, hogy a kormánykoalíció hatalmon maradásának az ára valószínű a belügyminiszter és a rendőrfőkapitány gyors leváltása, vagy lemondása lehet. A párt majd hétfőn jelzi egyértelműen, hogy milyen feltételekkel hajlandó a kormányzáshoz a nevét adni. Ha ugyanis a Híd kilépne a koalícióból, – bár úgy látom egyelőre a bizalmi válságot igyekszik a párt megszüntetni, nem pedig a koalíciót felrúgni – akkor előrehozott választások jöhetnek. Esetleg a köztársasági elnök által kinevezett szakértői kormány veheti át a hatalmat. Ezek persze bizonytalanságot is előidézhetnek, s változtathatnának azon az európai intézményekből látható kedvező képen, amely szerint Szlovákia a stabilitás szigete egy zaklatott régióban.

A szlovák kormánypártoknak, illetve közjogi méltóságoknak rövid időn belül megoldást kell találniuk a politikai válságra, különben az unió vezetőiben még tovább mélyülhet az a meggyőződés, hogy az európai térség keleti fertályán politikai válságokban bukdácsoló tagállamok találhatóak.

A kormány, illetve a kormányfő is érzékeli a válság nagyságát?

Mindenki érzi Szlovákiában, hogy mennyire súlyos a helyzet. Elsősorban a bűncselekmény, tehát a gyilkosság rázta meg az országot, másrészt szinte mindenki érzékeli a politikai válság mélységét is. Részben ezzel magyarázható, hogy Fico miniszterelnök is előhúzta a tanácstalan kelet-európai kormányfők kedvenc fegyverét a „sorosozást”, ami eddig Szlovákiában nem volt szokás. De más összeesküvés elméletekkel is próbálja magyarázni az eseményeket.  Nem gondolom, hogy ez a helyzet megoldására, vagy hogy mindez Szlovákia megítélésére kedvezően hatna.

Említette már, hogy az ügynek vannak olasz, a maffiához köthető, s persze szlovák szálai is. Az állam összeomlását elősegítheti, ha megtalálják a tetteseket? Van már konkrét eredménye a nyomozásnak?

Ez még korai lenne, sok száz embert kihallgattak, néhány embert letartóztattak, de a jog szerint 48 óra után a gyanúsítottak szabadlábra kerülhettek.  Egyelőre a legkülönbözőbb elméletek és magyarázatok vannak forgalomban. A legvalószínűbbnek az olasz maffiaszál látszik, mert az újságíró, Kuciak ezzel foglalkozott az utolsó, immár befejezetlen cikkében, de a rendőrség egyelőre nem zár ki mást feltételezést sem.

Érdekesek ezek a részletek, amiket elmond. Ugyanis a kormánykézen lévő magyar sajtó minderről elég kevés információval szolgál. A szlovák tömegtájékoztatás működik rendesen?

Sajtószabadság tekintetében Szlovákia fényévekre van a magyar sajtótól, de európai összehasonlításban is jónak ítélhető a szlovák sajtószabadság, amit a helyi újságírók maguk is megerősítettek.

De ezt igazolja a Freedom House globális rangsora is, mely szerint a 17. helyen állnak a világon, ezzel szemben mi a „csak részben szabad” kategóriában vagyunk.

A pozsonyi Új Szó arról írt, hogy a teljes kormánypropaganda kiáll Fico mellett, ugyanis erről az Origo, a Ripost, a Magyar idők és a 888 pénteki száma csaknem egyszerre jelentetett meg egy cikket, aminek még a címe is egyezik.  Így aztán nem csoda, hogy keveset tudunk a szlovákiai eseményekről.

Nincs abban semmi meglepő, ha a különböző nevek alatt kiadott propaganda kiadványok ugyanazokat a cikkeket közlik. Azzal a hazai újságolvasók jórészt tisztában vannak, hogy az említett szerkesztőségekben az újságírás elemi szabályait sem tartják be. Azt látom, hogy a magyar kormány a szlovák fejlemények ügyében egy ideig kicsit tanácstalan volt, mert a SMER, a kormánykoalíció vezető ereje papíron szocialista – tehát furcsa lenne, ha Orbán látványosan mellé állna –, ugyanakkor a korrupció ellen felszínre törő megmozdulásokat Orbán aligha akarja látni.  De

Fico bedobta az ostoba „sorosozást”, amire aztán Orbánnak, mint Pavlov kutyájának, egyből megindult a nyálelválasztása.

(MTI/EPA/Jakub Gavlak)

Világos, hogy számára a politikai színezet, program, értékek, ideológia, minden egyre megy, néhány éjsötét politikai szlogenben, a korrupció fenntartásában és az önszerveződő társadalom visszaszorításában merül ki a világnézet, és a külpolitikát is ez uralja. Kár, hogy a közvélemény, a sajtó és az ellenzéki pártok is mintha elsiklanának az események felett. Pedig ha egy szomszédos országban a korrupció leleplezése miatt újságíró gyilkosságot követnek el, ami ráadásul kormányválságot idéz elő, az bizony nagyon is érint minket. Nem beszélve arról, hogy a kormányválság a Híd-Most-on belül is konfliktusokat gerjesztett, a párt szétesésével pedig végleg megszűnne a szlovákiai magyarság parlamenti képviselete. Persze, hogy elsődleges fontosságú magyar ügyről van szó. Annyiban nem reménytelen a magyar újságolvasók helyzete, hogy a szlovákiai magyar nyelvű újságok, illetve az internetes oldalak részletesen beszámolnak az eseményekről.

A hazai kormánypárti lapok talán azért berzenkednek a kormányig elérő korrupcióról írni, mert félő, hogy az olvasók ráismernének a magyar helyzetre. A kormányfő veje is gyanús körülmények között jutott uniós forrásokhoz. Miközben az Elios-ügy folyamatosan terebélyesedik, Lázár János azzal vádolja az ügyet feltáró Európai Csalás Elleni Hivatalt, hogy beavatkozik a hazai választási kampányba.  A miniszter szerint ugyanis ezt az ügyet az ügyészség már lezárta. Ön szerint is?

Ez kizárólag a magyar ügyészséget minősíti. Ugyanis az OLAF olyan bizonyítékokkal szolgált, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy itt bűnszervezetben elkövetett csalássorozatról van szó. Ez is arra mutat rá, hogy

a magyar ügyészség vagy alkalmatlan komolyabb ügyek feltárására, a munkája egy fabatkát sem ér, vagy olyan mértékben a politika szolgálatában állt, hogy komoly ügyeket tussolnak el.

Lehet választani. Polt Péter így is, úgy is teljes mértékben alkalmatlanná vált pozíciójára. Kíváncsian várom a folytatást.

A korrupció feltűnik a paksi atomerőmű bővítésénél is, de az Európai Bizottság jóváhagyta az építkezést, csupán az osztrákok fordultak az unió bíróságához. Mi lehet ennek a következménye, és mikor?

Az Európai Bíróság azt állapíthatja meg, hogy nem volt jogszerű a Bizottság döntése, amely a paksi projektben jóváhagyta az állami támogatást.  Ha ez megtörténik, akkor az majd alapjaiban kezdi ki az atomerőmű megvalósítási modelljét. Ugyanis ha nem tudják a keletkező veszteséget állami támogatással kipótolni, akkor életképtelenné válik az atomerőmű működése. Azt tehát a bíróság nem mondhatja, hogy le kell állítani Paks II. építését, de azt igen, hogy nem lehet állami támogatással működtetni, így viszont képtelenség életben tartani a projektet.

Egyébként pedig úgy tűnt, hogy ön is belenyugodott a paksi bővítésbe, mert a Facebookon kiplakátozta az építésért felelős politikusokat. Tényleg úgy gondolja, hogy nem lehet az erőmű építését leállítani?

Azt gondolom, hogy még nem vagyunk a történet végén, hisz a bírósági döntés még ennek az útjába állhat, a finanszírozással is akadhatnak gondok. Az sem mellékes, hogy a nukleáris energia versenyképessége olyan mértékben zuhan a piacon,  hogy hamar eljön az a pillanat, amikor képtelenség racionálisan és józan ésszel folytatni az építést. Hiszen a Roszatom erőművei világszerte súlyos válságban vannak, Dél-Afrikában például a bíróság állította le az egyik beruházást a mindent elsöprő korrupció miatt, Finnországban engedélyezési problémák vannak, Törökországban pedig az üzleti befektetők szálltak ki a beruházásból. Ezek a problémák Magyarországot sem kerülhetik el, még akkor sem, ha a magyar kormány megpróbálja ezt eltagadni. Eljön majd az a pont, amikor tovább már nem lehet tagadni.

Az újságíró gyilkosság kormányválságot idézett elő.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK