Több okból is bírálták a magyarországi helyzetet az Európai Parlament kulturális és oktatásügyi szakbizottságának (CULT) véleménytervezetében, többek között a felsőoktatási törvény módosítása, a roma gyerekek szegregációja és a sajtószabadság egyre jobban romló helyzete miatt.
Fotó: MTI/EPA/Patrick Seeger
A téma azért szerepelt a bizottság napirendjén, mert a belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi bizottság (LIBE) készülő magyarországi különjelentéséhez a CULT is csatolni fogja a véleményét. A dokumentum várhatóan szeptemberben kerül majd az Európai Parlament plenáris ülése elé, amely adott esetben
ennek alapján kezdeményezheti az uniós alapszerződés hetes cikke szerinti eljárás megindítását Magyarországgal szemben
a jogállamiság elvek megsértése miatt. Ahogy korábban írtuk, ezt javasolja az EP költségvetési ellenőrző bizottságának jelentéstervezete is.
A CULT tervezetét Petra Kammerevert jelentéstevő ismertetette. Többek között emlékeztetnek arra, hogy tavalyi értékelésében a Velencei Bizottság rendkívül problematikusnak nevezte a felsőoktatási törvény egyes rendelkezéseit a jogállamiság és az alapvető jogok szempontjából. Elismerték, hogy a magyar hatóságok teljesítették az EP vonatkozó állásfoglalásának bizonyos ajánlásait, ugyanakkor sajnálatosnak nevezik, hogy az Európai Bizottság kísérletei eddig nem jártak sikerrel a kérdés rendezésére.
mélyen gyökerező és széles körben elterjedt jelenség, amely hozzájárul a romák társadalmi kirekesztéséhez,
és csökkenti munkaerőpiaci és társadalmi integrációjuk esélyeit”.
A jelentés szerint „a magyarországi médiaszabadság a mélyreható állami beavatkozások és a fokozott állami ellenőrzés miatt az elmúlt évben jelentősen romlott”, és ezzel összefüggésben sajnálatosnak nevezik a Népszabadság bezárását, illetve aggodalmukat fejezik ki amiatt, hogy
„kormányközeli oligarchák vették át az utolsó magyarországi független regionális napilapokat”,
a Riporterek Határok Nélkül szerint pedig példátlanul groteszk szintet ért el a médiakoncentráció az országban.
Kammerevert elmondta, sajnálatosnak tartja a Közép-európai Egyetem ügyének elhúzódását, és a folyamat felgyorsítására kérte a magyar kormányt. A szegregált oktatás kapcsán azt mondta, ez nem magyar sajátosság, de érdemes rá felhívni a figyelmet. Beszélt arról is, hogy a sajtószabadság nem csak törvényi úton korlátozható.
A néppárti (tehát a Fidesz pártcsaládjához tartozó) úgynevezett árnyékelőadó Michaela Sojdrova szerint
aggasztó a helyzet, és vannak jogos kérdések,
azonban tiszteletben kell tartani Magyarország jogát, hogy maga oldja meg a problémákat. Szerinte az Európai Bíróság még értékeli a felsőoktatási törvényt, és ennek lezárultáig nem lehet állásfoglalást elfogadni.
A rövid vita során Bocskor Andrea fideszes képviselő azt mondta: a tervezet több pontjával nem ért egyet, az sok túlzást tartalmaz és nem teljesen egyértelműek a megfogalmazásai. Szerinte tényszerű és fair véleményt kell készíteni, kettős mérce alkalmazása nélkül. Azt is mondta: „Magyarország igenis az európai család része, az európai értékeket képviseli és védi”, és
visszautasította a nacionalizmussal kapcsolatos vádakat.
Bocskor Andrea szerint a felsőoktatási törvény kapcsán a hatóságok megkezdték a tárgyalásokat, meghosszabbították a kitűzött határidőket, az Európai Bíróság eljárása ráadásul még nem ért véget. Beszélt arról is, hogy a szegregált oktatás felszámolása érdekében Magyarország számos lépést tett, például bevezette a kötelező óvodai oktatást.
A szintén néppárti Milan Zver, hogy a helyzet nem annyira negatív, mint egyes más uniós tagországokban, és Orbán Viktor eddig mindig végrehajtotta, amiben megállapodott az uniós intézményekkel. Helga Trüpel zöldpárti képviselő arról beszélt, hogy egyesek szerint ilyen helyzetben csak segítik a kormányt a bírálatok, az EP-nek azonban kötelessége kiállnia a jogállamiság mellett.
A CULT-ban március 26-ig nyújthatnak be módosító javaslatokat a véleménytervezethez.
Régi időket idéző levélben gratulált Putyinnak Orbán, akiről már-már személyi kultuszhoz illően számol be a kormánymédia alternatív valósága. Van ahol, Gyurcsány-Vona koalíciót is vizionálnak.
Az MTI furcsa hangvétellel számolt be arról, hogy Orbán gratulált Putyin újraválasztásához
„Bízom benne, hogy az Ön újraválasztása garanciát jelent arra, hogy az előttünk álló időszakban is folytatódhat kétoldalú kapcsolataink fejlődése” – áll a levélben, amelyben a kormányfő sok erőt és jó egészséget kívánt Vlagyimir Putyinnak felelősségteljes munkájához.
Az Origo névtelen szerzője továbbra is Vona-Gyurcsány koalíciót vizionál
„Vagyis Szél akarva-akaratlanul elszólta magát és lerántotta a leplet Vona színjátékáról, vagyis, hogy a Jobbik elnöke csak azért nem ment el az újdonsült mentora, Gyurcsány által szervezett találkozójára, mert az a DK székházában került sor. Vagyis Vona bár a felszínen kategorikusan visszautasította a Gyurcsánnyal közös egyeztetést, igazából azon fáradozik, hogy átverje a közvéleményt és elhitesse a megmaradt Jobbik szavazókkal, hogy nem feküdt le a szemkilövető ex-miniszterelnöknek.
De ha „semleges helyszínen” titokban került volna erre a találkozóra sor, akkor jelen lett volna Vona is.
Minden jel arra utal, hogy Vona lefeküdt Gyurcsánynak
Valójában azonban, ahogy arról az Origo is beszámolt már, Gyurcsány átvette az irányítást a Jobbik felett. Erre számos jel utal: nem csak a hódmezővásárhelyi időközi választás, hanem, hogy a Jobbik mostanában a Gyurcsány-kormány szakembereivel szervez közös találkozókat, vagy hogy Vona kísértetiesen hasonlóan relativizálja el a migráció veszélyét, mint újdonsült, szemkilövető mentora.
És ne feledjük el, hogy Vona Gyurcsányhoz hasonlóan elgáncsolt minden, a magyar kormány által tett erőfeszítést a tömeges bevándorlás megakadályozására. Többek közt nem szavazta meg a kötelező betelepítési kvótát megakadályozó alkotmánymódosítást sem.
Ezzel pedig végképp elárulta a nemzeti oldalt.”
Sajátos beszámoló a Ripostban egy jobbikos fórumról
„Sorra szembesülnek a Jobbik hívek tömeges eltűnésével a párt vezetői, a napokban tartott vidéki fórumokon. Volner arcán is leginkább a kétségbeesés tükröződött, amikor a hét elején Nagykőrösön a színpadról szembesült azzal, hogy jó, ha összesen 40 ember kíváncsi a mondandójára. Mintha végül a közönség soraira dobták volna le azt a bizonyos Simicska- bombát. Nézett szegény Volner nagy szerencsétlenül…”
A 888 szerint Orbán Viktor gyakorlatilag tökéletes, bezzeg a többiek
„Ha egy vezető politikus rendszeresen becsiccsent vagy félredugványozik, arról feltétlenül értesülnie kell azoknak, akik ezeket a költséges szenvedélyeit fizetik.
Mondanám, hogy vessük ki Orbán Viktorra is szigorú követelményrendszerünket, de róla eddig csak olyan mókás magánéleti hazugságokat hallhattunk, hogy időnként bolondokházába fektetik, és hogy otthon veri az asszonyt, ezekről pedig még a terjesztői is tudják, hogy hazugságok, szóval rajta nincs fogás. Vona Gáborról, a Jobbik alfahímjéről már volt szó, reméljük, a vér azóta vízzé vált benne, vagy valami hasonló. Szél Bernadettről sem jut semmi az eszünkbe, bár halkan jegyezzük meg, hogy az állandóan méltatlankodó arckifejezésnek előbb szemránckrém, utóbb idegszanatórium a vége. Karácsony Gergely maga a megtestesült ártatlanság: róla elképzelni sem tudjuk, hogy megivott valaha egy pohár sört, esetleg a neki tetsző MSZP-s hosztesz haját meghúzta hátulról, csak azért, mert az jó.”
A Pesti Srácoknak nyilatkozó blogger szerint sincs Orbánnál jobb vezető
„Az kétségtelen, hogy Orbán Viktor messze a legjobb vezetője az országnak a rendszerváltoztatás óta. De nyugodtan kibővíthetjük az idővonalat 1945-ig. 1990 óta az övé az első olyan, hatalomhoz jutó, aktuálpolitikailag jobboldalinak nevezhető párt volt, amelyik nem kizárólag a baloldal által előre meghatározott, és a saját igényeikre szabott versenypályán indult, hanem rajzolt magának sajátot” – nyilatkozta a PestiSrácok.hu-nak Trombitás Kristóf blogger, a Mandiner munkatársa, az ECHO TV Civil kör című műsorának állandó vendége, akivel még a nagy baloldali hazugságokról, a Jobbikról, Orbán Viktorról és a kormányról is beszélgettünk. Figyelem, csak gondolkodóknak!”
És végül egy nagyon fontos hír az Origóról
Orbán Viktor megváltoztatta a borítóképét a közösségi oldalán
Miután átutalták az államkasszából Németh Szilárd alapítványának számlájára azt a kétmilliárd forintot, amelyet eredetileg a Magyar Birkózó Szövetség kapott az ország első birkózó akadémiájának létesítésére, a napokban már le is tették az új, épülő sportcsarnok alapkövét a csepeli Hollandi úton.
A magyar sportpolitika történetében olyan még nem fordult elő, hogy fejlesztésre szánt milliárdos közpénz egy magánalapítványnál landoljon, de Németh Szilárddal kivételt tett a kormányzat. Úgy gondolták, hogy a birkózó szövetség elnöke által pár százezer forint alaptőkével létrehozott alapítvány „zsebében” jobb helyen lesz a pénz, mint a Magyar Birkózó Szövetség számláján. Egy ekkora összeg elköltése,
egy ilyen volumenű projekt lebonyolítása „sportolóknak” túl nagy falat volna.
Hogy miként bírna könnyebben megbirkózni az akadémia létesítés feladatával egy családi házba bejegyzett kis magánalapítvány? Azt nem indokolták, de Némethet nem olyan fából faragták, hogy csak úgy félreugorjon a nagy feladatok elől. Hogy mégse legyen olyan nagy a támadási felület, az alapítvány székhelyét a saját Sügér utcai címéről a leendő akadémiának helyet adó Hollandi úti telek címére átjelentették.
A Heti tv egyik reggeli műsorában Németh már arról beszélt, hogy a birkózók stadionja nem csak egy sportág kiszolgálására készül, hiszen az egész kerület örömét lelheti majd benne. „Multifunkci” lesz: nyitva áll majd családi és iskolai rendezvények előtt, helyt adnak a báloknak, szalagavatóknak, és az önkormányzati sportrendezvényeknek egyaránt.
Hogy mi lett a régi csepeli sportlétesítményekkel?
„2005-ben eladták egy offshore cégnek, lenyúlták, széthordták, legatyásították”,
állította a Fidesz alelnöke, úgy is, mint a kerület egykori polgármestere. A „vétkeseket” is megnevezte: Podolák György, és Avarkeszi Dezső, a két akkori szocialista országgyűlési képviselő személyében.
Hogyan került most a vádlottak padjára? – kérdeztük Podolák Györgyöt, aki korábban a Csepel Művek Kerékpárgyárának igazgatója volt.
Amikor a rendszerváltás után önálló gyárakra „szabdalták” a Műveket, a gyárak létrehoztak egy alapítványt, amely vállalta a korábban a Csepel Művek által fenntartott létesítmények üzemeltetését. Ilyen volt a Munkásotthon, a stadion és persze a sportegyesület megannyi szakosztálya is. A rendszerváltás előtt nagyon színvonalas kulturális és sportélet folyt ezekben az intézményekben, de érthető módon ez a helyzet a 90-es években megváltozott. Az önkormányzatnak kellett volna a Vasmű helyére lépnie fenntartóként, de erre a kerületnek nem volt elegendő forrása. Néhány év alatt a gyárak egy része is csődbe került, s ezzel együtt az általuk szponzorált alapítvány sem tudta folytatni a munkáját. Ebben a helyzetben, 2000 táján választottak meg engem a Csepel SC elnökének.
Azért vállalta, hogy privatizálja a sportegyesület vagyonát?
Tősgyökeres csepeliként nagyon fontosnak tartottam megmenteni ezt a nagy hagyományokkal bíró egyesületet. Mivel stabil támogatók híján nem lehetett egyben tartani a nagyon sok szakágat, úgy döntöttünk – és ebben az egész elnökség támogatott -, hogy
átszervezzük az akkora meglehetősen eladósodott Csepel SC-t.
Az egyes sportágak jogi személyiséget kaptak, egyben lehetőséget arra, hogy maguk is támogatókkal, szponzorokkal szerződhessenek. A sporttelepeket megnyitottuk az önkormányzati, iskolai rendezvények előtt. Megkerestük az önkormányzatot is, és felajánlottuk, hogy vegyék át a kerületi sport támogatását.
Ha erre korábban sem mutattak hajlandóságot, mitől változott volna meg a helyzet?
Akkor már 2004-et írtunk. A javaslat mellé letettünk egy tanulmányt is, amelyből kiderült, hogy évente mintegy 120 millió forint elegendő lett volna erre a célra. Amikor az akkori Fidesz frakció, és elsősorban Németh Szilárd, beszámoltatta az SC elnökségét, és miután elmondtuk az elképzeléseinket, támogatták azt a javaslatot, hogy a kajak-kenu, az evezőstelep és a stadion kerüljön önkormányzati tulajdonba.
Megtörtént?
Nem. Az önkormányzat – számunkra is váratlanul – 2005-ben elvetette a tervezetet,
a már szinte csak aláírásra váró javaslatot visszavonták.
Ez megpecsételte az egyesület létesítményeinek sorsát: csak úgy lehetett volna a továbbiakban biztosítani a működési, fenntartási feltételeket, ha az ingatlanjaik egy részét értékesítik.
Éppen ezzel vádolja Önt és képviselő társát a Fidesz alelnöke.
Ilyenkor, választások előtt, mindig jól jön a Fidesznek egy kis „komcsizás”. Én 2005-ben lemondtam az SC elnöki tisztéről, semmi közöm nem volt ahhoz, ami ezek után történt.
Valami mégis történhetett…
Az önkormányzat – amelynek akkoriban a rezsi biztos az egyik erős embere volt -, talált egy befektetőt, egy beruházót, amelyik úgy tudom, a Nyugat-Európában bevált gyakorlat szerint a sportlétesítmények üzemeltetését „kombinált” módon képzelte el. Bérlakásokat épített volna, a lakóházak alatt kaptak volna helyet az egyesület edzőtermei, a bérleti díjból fedezték volna azok fenntartását. A tervek a Béke tér 1. – a csepeli Stadion környékén – valósultak volna meg. Ez hosszú távon megoldást jelentett volna az egyesület szakosztálya számára is. Később, úgy tudom,
ezt a tervet már Németh Szilárd sporttanácsosként, kerületi frakcióvezetőként gáncsolta el.
Hogy ebek harmincadjára kerültek a legértékesebb csepeli sportobjektumok, hogy senki nem gondozta az épületeket, ezzel éppen neki kellene elszámolnia. Hogy elterelje a figyelmet mindarról, ami a személye és a birkózó stadion környékén történik, megpróbál vihart kavarni egy nem is létező pohár vízben.
Ugrásszerűen, 106 ezerre nőtt a bankkártyát elfogadó helyek száma tavaly. Fizetésre tartott kártyából majdnem minden lakosra jut egy darab. Több lett az így bonyolított vásárlások értéke, de a készpénzfelvételeké is.
Tavaly egynegyedével több, 106 ezer helyen lehetett kártyát használni, mint egy évvel korábban (85 ezer). Az ezeken a helyeken lévő terminálok száma 136 ezer volt a 2016 végi 110 ezerrel szemben, ami ugyancsak csaknem 25 százalék bővülést takar – derül ki a Magyar Nemzeti Bank friss jelentéséből.
A szolgáltatóknál lévő – fizetési célú – számlák 10,5 milliós mennyisége nem változott 2017-ben, amelyek közül az elsősorban fizetésre szolgálókból 6,6 millió volt; ennek növekedése elhanyagolható mértékű.
Az ezekhez rendelt kártyák száma alig 2 százalékkal gyarapodott 9,1 millióra, vagyis majdnem minden magyarországi lakosra jutott egy darab fizetési célú bankkártya.
Komoly térhódítás figyelhető meg az érintéses plasztikok területén. A 18 százalékos növekedéssel a forgalomban lévő kártyák 72 százaléka alkalmas a pay pass fizetésre. Ugyanez az arány az elfogadóhelyeken még magasabb:
a terminálok 83 százaléka képes a pin kód nélküli vásárlásra.
A belföldi kártyás forgalom is jelentősen szélesedett: darabszámban 24, értékben 28 százalékkal. Ezzel a 606 millió ügylet során 4300 milliárdot meghaladó értékben fizettek kártyával. A legfigyelemreméltóbb változás az, hogy ezen belül 65 százalékkal több volt az érintéses vásárlás: az összes bolti ügylet kétharmadát már ily módon bonyolították Magyarországon 2017-ben.
Ezzel talán lelassulhat a forgalomban lévő készpénz mennyiségének korábban mért igen jelentős (évenként két számjegyű) növekedése. Tavalyi adatok erről még nem ismeretesek, 2016 végén már viszonylag csekély, 6 százalékkal volt több készpénz az országban, mint egy évvel korábban. A háztartások kiadásaiban viszont évek óta stabilan hozzávetőlegesen negyedrészt tesz ki a kápés fizetés. Vagyis még mindig 4500 milliárd forint körüli értékben van köztünk a forint a maga fizikai valójában.
Kis mértékben nőtt a kártyás készpénz-felvétel értéke is, kis híján elérve a kétezer-milliárdot.
Nagy teret szentelt az LMP-nek Gyurcsány Ferenc szokásos hétfői tájékoztatóján, amelyen nekiment a határon túli voksolás átláthatatlanságának. Politikusként, politikai síkon továbbra is kiáll az egyeztetések folytatása mellett, s várja az LMP döntését a kérdésben; magánemberként ugyanakkor „az emberi aljasság megnyilvánulásának” nevezte Vágó Gábor részegségére utaló vádját, ám hozzátette: „A sértődés luxus a politikában”.
A Demokratikus Koalíció elnöke szerint tisztult a kép a tegnapi háromoldalú – DK, LMP, MSZP-PM – tárgyalásokon, ám az nem segít, hogy
„az LMP konkrét javaslat nélkül érkezett és annak tétele nélkül távozott”.
Annyit tudni, hogy előfeltétel a Jobbikkal való megállapodás, ami indokolatlan és elfogadhatatlan. Az LMP-t terheli annak súlyos felelőssége, hogy ezzel veszélyezteti a kormány megbuktatását. Gyurcsány leszögezte (a tájékoztatón kétszer is papírról felolvasta a március 15-i beszédében erről általa mondottat): nem kötnek választási együttműködést a Jobbikkal, a tárgyalások, amelyekre hívta a pártot a választások utáni esetleges együttműködésről szólnának.
Beszélt a határon túli szavazatokról is: eddig 438 ezren kérték a regisztrációt, s 335 ezret névjegyzékbe is vettek. A sok érvényes kifogás egyikeként felrótta, hogy
néhány személyes adat ismertében bárki regisztrálhat más nevében, bármilyen címet megadhat, ugyanakkor a névjegyzék nem nyilvános, nem ellenőrizhető, nem megállapítható, hogy más regisztrál-e más nevében; akár elhunytak is szerepelhetnek a listán.
„Több mandátum múlhat ezen – de ettől függetlenül sem engedhető meg egy demokratikus rendszerben, hogy többszázezer szavazatnak nincs nyilvánossága” – mondta.
Kérdésre válaszolva a DK elnöke elmondta: azokat a pártokat hívták a tárgyalásra, amelyek fel tudják mutatni a bejutáshoz szükséges erőt. Azonban a demokratikus ellenzék néhány kisebb pártja, beleértve az Együtt-et is, nem képes a demokratikus ellenzéki szavazatok olyan mértékű összegyűjtésére, hogy az ő jelöltje sikeres lenne, s „tartunk tőle, ha a demokratikus ellenzéki szavazók Együtt-et vagy más kisebb pártot látnak, nem szavaznának rá” – szögezte le.
Ivott vagy nem ivott?
A tegnap esti tárgyalásra Kötséről a saját autójával jött, mellette ült a három éves gyermeke és a felesége is – mondta, reagálva Vágó Gábornak a megbeszélés után homályosan ugyan, de egyértelműen megfogalmazott véleményére, mely szerint a vendéglátói részegek voltak. Gyurcsány a feltételezést is visszautasítja, hogy szabályt sértene és hogy veszélynek tenné ki a családját. „Vágóval szívesen megküzdök politikai kérdésekben, de nem tűröm el, hogy tisztességtelen, aljas politikai szándékból esztelenséget kövessen el velem vagy a családommal szemben” – szögezte le.
Azt már korábban, közleményben tudatta, hogy beperli Vágó Gábort a kijelentése miatt.
Brüsszelben tárgyal Karácsony Gergely, az MSZP-PM miniszterelnök-jelöltje, aki az Európai Unió központjában kezdett kétnapos látogatását a többi között azzal indokolta, hogy szeretne világos üzenetet eljuttatni az EU vezetőihez: a magyarok szerint Magyarország helye Európában, egy megújuló, szociális Európában van.
Karácsony Gergely – akinek az útját Újhelyi Istrván, szociaista európai parlamenti képviselő szervezte meg – sajtótájékoztatóján leszögezte: célja tudatosítani Brüsszelben, hogy a magyar táradalom nem azonosítható Orbán Viktor politikájával. Orbánnak semmi felhatalmazása nincs arra, hogy kivezesse Magyarországot Európából vagy hogy szégyenpadra ültesse.
Az április 8-i – reményei szerint a jelenlegi ellenzék számára sikeres – választások után, ha ő kap felhatalmazást a kormányzásra, akkor Magyarország lépéseket tesz majd a korrupció felszámolására, s a többi között csatlakozik az európai ügyészséghez. Kifejtette azt is, hogy mostani tárgyalásain – köztük európai biztosokkal – azt is világossá kívánja tenni, hogy az uniós forrásokat a lehető legközelebb fogják majd hozni az emberekhez, az oktatásra, az egészségügyre, a vidékfejlesztésre és környezetvédelemre költik majd.
Orbán március 15-i beszédében elhangzott fenyegetésre vonatkozó kérdésre válaszolva Karácsony leszögezte:
Orbán már régen nem tud megfelelni az elvárásoknak, hogy minden magyart képviseljen, de most tovább is ment, már meg is fenyegette azokat, akik nem az ő hívei. „Magyarországon ma egy erőszakos kisebbség fenyegeti a békés többséget. Ez az egy mondat elég lenne, hogy Orbán Viktor élete végéig száműzve legyen a közéletből” – húzta alá”.
2016. október 8-án a Népszabadság előfizetői és azok, akik árusoknál vásárolták az újságot, még hozzájutottak a napilaphoz, ám akik az interneten keresték a cikkeket, csak egy közleményt találtak a megszokott oldalon. A Népszabadságot kiadó Mediaworks azt közölte az olvasókkal, hogy „a kiadó Mediaworks szombattól felfüggeszti a Népszabadság nyomtatott és internetes formában történő kiadását a lap új koncepciójának kialakításáig, illetve megvalósításáig azért, hogy valamennyi érintett ezen kiemelt feladatra tudjon koncentrálni.”
A Mediaworks tájékoztatása szerint „az érintett területekhez rendelt munkavállalókat felmentik a munkavégzés alól, a szerződéses partnerek szolgáltatásait pedig időlegesen felfüggesztik. Az előfizetőknek a Népszabadság helyett más kiadványukat, illetve az előfizetésből a felfüggesztés idejére eső rész visszafizetését ajánlja fel a kiadó.”
Az újságírókat megdöbbentette a hír. Murányi András főszerkesztő első nyilatkozatában ugyan azt mondta, hogy a cél, hogy a lap továbbra is megjelenjen, ám aki csak kicsit is ért a szakmához, és járt már szerkesztőség közelében, az tudta, hogy
a lap megjelenésének felfüggesztése csak egy hivatalos kifejezés a bezárásra.
A lap munkatársai szombat reggel már a levelezőrendszert sem tudták megnyitni, és a Népszabadság Online sem volt elérhető. Volt olyan újságíró, aki szombat reggel már levelet is talált a postaládájában: ebben közölték vele, hogy megszüntetik a munkaviszonyát. A felmondóleveleket mindenkinek motoros futárral küldték ki, a legtöbbjüket arról tájékoztattál, hogy felmentik őket a munkavégzés alól, alapfizetést kapnak.
Sokan az első percekben azt hitték, hogy csak a cég költözése miatt álltak le a szerverek. A szerkesztőség ugyanis épp azon a hétvégén költözött volna az Corvin negyedben lévő Futó utcai épületből a Bécsi úti székházba – oda, ahol egyszer más működött a Népszabadság. A munkatársak ennek megfelelően összecsomagolták, és dobozokba tették a holmijukat, de a régi-új helyre már nem tudtak bejutni.
Az ügy tartalmi előzménye, hogy 2016-tól a Népszabadság a korábbiaknál is több, a hatalom számára kínos kérdéssel foglalkozott.
Ők írták meg elsőként a Magyar Nemzeti Bank alapítványaival kapcsolatos visszásságokat, Rogán Antal helikopteres utazását, Matolcsy György szeretőjének az ügyét. Az utolsó csepp a pohárban az lehetett, amikor a lap több cikke is azzal foglalkozott, hogy Matolcsy jegybankelnök a bankszövetség elnökének – aki egyúttal az egyik nagy banknak is vezetője – várbéli lakását bérli.
A lap bezárásának délelőttjén a Népszabadság Facebook-oldalán az alábbi üzenet jelent meg: „Kedves követőink! A Népszabadság szerkesztősége a nyilvánossággal egy időben értesült róla, hogy a lapot azonnali hatállyal bezárták. Első gondolatunk, hogy ez puccs. Hamarosan jelentkezünk.”
Murányi András főszerkesztő délután sajtótájékoztatón jelentette be, hogy céljuk, hogy a Népszabadság továbbra is megjelenjen, ezért új kiadót keresnének a Népszabadságnak.
2016. december 13-án a Mediaworks újra elérhetővé tette a Népszabadság online változatát, a honlapjukon olvasható közlemény szerint „a kiadó döntése értelmében a Nol.hu – tekintettel sajtótörténeti értékére – a továbbiakban ingyenes, bárki számára hozzáférhető archívumként üzemel majd.”
Vagyis, a Nol.hu-n olvasható üzenet szerint „A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.”
A Népszabadság bezárása után több szimpátia tüntetés is volt, a pártok is értékelték az új helyzetet.
Az ellenzéki pártokat felháborította a lap bezárása, míg a Fidesz részéről Németh Szilárd azt mondta, hogy épp itt az ideje, hogy bezárják ezt a lapot.
A Népszabadság bezárása egy előre eltervelt akció volt. A történet kulcsszereplője a Mediaworks nevű cég, illetve annak tulajdonosa, egy osztrák üzletember, Heinrich Pecina. A Mediaworks létrejöttét, azaz a korábbi két legnagyobb magyar médiavállalat, a Ringier és az Axel Springer fúzióját 2014-ben a Gazdasági Versenyhivatal azzal a feltétellel engedélyezte, hogy egy nagyobb médiacsomagot ki kellett szervezniük a közös portfóliójukból. Így kerültek egyes lapok Heinrich Pecina osztrák befektető cégéhez, a Vienna Capital Partnershez.
Az ügy lényege, hogy a Fidesz az osztrák milliárdos segítségével kormányközeli kézbe juttattak több megyei lapot, s nem mellesleg, közösen megszüntették a kormány számára egyre kellemetlenebb Népszabadságot.
Pecináról korábban a magyar olvasó nem sokat hallott, pedig régi motoros volt a szakmában. Igaz, nem a sajtószakmában működött, hanem pénzügyi befektetőként volt ismert, gyakran vett és adott el cégeket. 2001-ben például a kazincbarcikai BorsodChemet adta el egy kínai befektetőnek. 2004-ben a szerb Blic napilapot vette meg egy német kiadótól, majd hamarosan eladta a svájci Ringier cégnek.
2016 nyarán egy bíróság bűnösnek nyilvánította a Hypo Alpe Adria-ügyben, ahol cégét egy 4,3 millió eurós vitatott tanácsadói számla kiállításával gyanúsították.
Ez a makulátlannak nem mondható múlt még érdekesebbé tette, hogy 2018. január végén, amikor Orbán Viktor az osztrák kancellár meghívására Bécsbe látogatott, kiderült, hogy a magyar miniszterelnök már egy nappal korábban elutazott az osztrák fővárosba, hogy Heinrich Pecinával, a Népszabadság sorsát megpecsételő üzletemberrel találkozzon. Pecina ekkor már nem volt a Népszabadságot bezáró és számos megyei napilapot birtokló Mediaworks tulajdonosa – a céget ugyanis időközben a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó Opimusnak.
Hogy Orbán Viktor miről tárgyalt a rovott múltú üzletemberrel, nem tudjuk, egyedül annyi biztos, hogy a találkozó tényét Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke is megerősítette.
Félszáz egyéni választókerület elvitelével kisebbségbe szorítható a Fidesz, visszalépések és a választók átszavazása nélkül is. A Republikon Intézet szerint 34 helyen a baloldal, 7 helyen a Jobbik az egyértelmű esélyes, tízben nem látszik, ki győzhet.
A Republikon Intézet 51 választókerületet vizsgált meg aszerint, hogy a baloldal vagy a Jobbik jelöltje kerülhet-e közelebb a Fideszhez, vagy előzheti meg a kormányoldalt. E körzetek megnyerése már bőségesen elég az abszolút többség megakadályozásához. Az intézet a támogatottsági adatokból és az egyes választókerületek 2014-es eredmények alapján képzett területi súlyaiból indult ki.
A pártok támogatottságához a Republikon februári kutatási adatait korrigálták egy szakmai becslés alapján várható alul- illetve felülméréssel. A becslés a következő támogatottsági adatokkal számol:
• Fidesz: 44 százalék
• Jobbik: 20 százalék
• MSZP-Párbeszéd: 18 százalék
• DK: 7 százalék
• LMP: 6 százalék
• Momentum: 2 százalék
• Együtt: 2 százalék
Bár az utóbbi hetekben a választásokkal kapcsolatos közbeszédet a visszalépések kérdése uralta, a Republikon számításai szerint
nincs szükség átfogó visszalépési megállapodásokra a Fidesz kisebbségbe szorításához.
Ez már csak azért is fontos, mert valószínű, hogy a legtöbb körzetben több ellenzéki jelölt is indulni fog. S bár az ellenzéki tárgyalások elindultak, a Jobbik elzárkózni látszik a koordinációtól, az LMP pedig a Jobbik magatartásához köti saját politikáját.
Ebben a helyzetben a kulcs a választói tudatosság: az, hogy a szavazók tudják-e, hol kinek van esélye a Fidesz legyőzésére. Ha a választók akár csak kis része is átszavaz az esélyes jelöltre, a Fidesz az abszolút többséget jelentő 100 mandátum alá eshet.
Ezeket az esélyes jelölteket azonosította a Republikon elemzése. 51 esélyes választókerületből 34 helyen a baloldal, 7 esetben a Jobbik áll jobban. A Republikon tíz olyan háromesélyes választókerületet azonosított, ahol nem eldönthető, a baloldal vagy a Jobbik startol-e jobb helyzetből.
A 34 baloldali körzet jelentős része Budapesten, illetve nagyvárosokban (például Szeged, Pécs, Szombathely) található.
A lista elején olyan körzetek találhatóak, amelyekben a baloldal a négy évvel ezelőtti választáson is győzni tudott. A Közös Ország Mozgalom felmérései, valamint a választókerületi súlyok alapján történő becslések azt mutatják, hogy a baloldali jelöltek közül egy esetet kivéve minden körzetben az MSZP-Párbeszéd-DK megállapodás által támogatott jelöltek a legesélyesebbek.
az LMP átszavazások esetén – visszalépések nélkül – egy mandátumra számíthat.
A baloldal által megnyerhető 34 körzetből a pártok közötti megállapodások értelmében 17-ben az MSZP-Párbeszéd szövetség állított jelöltet, 14-ben a Demokratikus Koalíció, 1 körzetben az LMP, két körzetben pedig a baloldali pártok által támogatott független jelölt indul.
A baloldal által megnyerhető körzetekhez képest más típusú választókerületekben van esélye mandátumszerzésre a Jobbiknak.
Vona Gábor pártja kisebb településekből álló, főként az ország keleti részében elhelyezkedő választókerületekben lehet esélyes
a Fidesz legyőzésére. Ilyen kerületek többek között a Heves megyében található gyöngyösi, valamint hatvani választókerületek és a Jász-Nagykun-Szolnok megyében található Törökszentmiklós, illetve Jászberény központú körzetek.
Ismét megtartotta Legyen köztársaság! című rendezvényét az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, amely ezúttal természetesen az április 8-i választások jegyében telt. Szakértőket és ellenzéki politikusokat hívtak meg, de a téma ezúttal nem a választási összefogás volt, hanem elsősorban az, hogy mi várható április 8-a után. Az Együtt, az MSZP és a DK megjelent politikusai szerint nem szabad finomkodni a NER lebontásában, az LMP és a Momentum álláspontjába viszont nem fér bele, hogy antidemokratikus eszközökkel állítsák vissza a demokráciát.
Majtényi László jogtudós, korábbi adatvédelmi biztos és az EKINT elnöke azzal vezette fel a rendezvényt, hogy illiberális állam ide vagy oda (szerinte az illiberális demokrácia fogalmi ellentmondás), az április 8-i választásoknak az egyenlőtlen, és a kormánypártoknak jelentősen kedvező feltételek mellett is komoly tétje van. Annál is inkább, hiszen március 15-én Orbán Viktor miniszterelnök arról beszélt, hogy a választások után elégtételt vesz, ami Majtényi szerint annyit tesz, hogy az állami szerveket még jobban ráuszítja majd ellenfeleire.
A programban szereplő panelbeszélgetésen és az azt követő politikusi vitában azonban nem arról volt szó, hogy mit kell tennie az ellenzéknek ahhoz, hogy legyen esélye április 8-án, hanem hogy mennyire tekinthető legitimnek egy ilyen helyzetben megtartott választás, mi a tétje, és az eredménytől függően mit lehet és kell tenni utána, hogy illiberálisból újra liberális demokrácia legyen Magyarország.
Az első beszélgetés résztvevői Demeter Áron emberi jogi szakértő, a politikusi múlttal rendelkező Elek István közíró, illetve Fleck Zoltán jogtudós voltak. A beszélgetést vezető Váradi Júlia először arról kérdezte őket, hogy mennyire tekinthető legitimnek egy ilyen rendszerben megtartott választás. Mindannyian egyetértettek abban, hogy ha egy ilyen erősen a kormánypártok felé lejtő pályán győzni tud az ellenzék, az mindenképpen legitim eredménynek tekinthető. Elek István szerint akármilyen rossz a választási rendszer, van esélye az ellenzéki pártoknak győzni, el lehet zavarni a kormányt. Fleck Zoltán pedig elmondta, hogy alapvetően kétféle jellegű autoriter berendezkedés létezik: az egyikben már nem is tartanak választásokat, viszont ezek kevésbé tartósak, mint azok, ahol egyre formálisabban ugyan, de még tartanak. A választási rendszer megtartása azonban a kormányzó erőnek mindenképpen kockázat, bármennyire is a maguk kénye-kedve szerint alakítják a feltételeket.
A résztvevők ezután sorra vették a különböző választási kimeneteleket, illetve azt, hogy milyen szerepet kaphat a mostani ellenzék attól függően, hogy ki és milyen arányban nyer április 8-án.
Váradi Júlia, Fleck Zoltán jogtudós, Elek István közíró és Demeter Áron emberi jogi szakértő. Forrás: EKINT/Facebook
Az első, a résztvevők és a hallgatóság által legkedvezőtlenebben tartott esettől indultak: ha ismét kétharmados győzelmet arat a Fidesz-KDNP. A meghívottak szerint ekkor mikroszinten kell erősíteni a társadalmi együttműködést: újra meg kell tanulni szóba állni és együttműködni egymással, és az oktatásnak is nagyon fontos szerepe van, hogy minél többen tisztába kerüljenek a demokratikus intézményrendszerek működésével és az állampolgári jogokkal.
Ha viszont nem lesz meg kormánypártoknak a kétharmados győzelem, akkor Elek István szerint az ellenzéki pártoknak
nagyon gyorsan meg kell találniuk a közös nevezőt, amit eddig elmulasztottak, és ezt fel kell tudni mutatni a választók felé.
Fleck Zoltán szerint ebben az esetben kemény aprómunka következik, konszenzusra kell jutni bizonyos kérdésekben, legfőképpen abban, hogy mit jelent az ellenzéki pártok szerint a demokrácia. A jogtudós szerint ebben az esetben is lenne mozgástere az ellenzéknek, pláne, hogy a Fidesz-KDNP-nek már a nem nagy nyerés is veszteséget jelent az elmúlt két választáshoz képest. Ennek belülről is bomlasztó hatása lehet a fennálló rendszerre.
„Nem logikus a NER, ezért nem stabil”
– mondta Fleck Zoltán. Demeter Áron szerint is az eddig elmulasztott együttműködés lenne a legfontosabb teendő az ellenzék számára, és a meglévő demokratikus eszközök kihasználása, bármennyire is értelmetlennek tűnik például egy parlamenti interpelláció.
Mielőtt az esetleges ellenzéki győzelemre került volna gondolatban a sor, szóba került, hogy választópolgárként mit tehet valaki, ha mindenáron kormányváltást szeretne. Elek István szerint könnyű tájékozódni az egyéni választókerületekben a legesélyesebb ellenzéki jelöltről, és ha a hét közepéig nem tudnak megállapodni a pártok, akkor tovább nem is érdemes várni erre.
Úgy véli, hogy még egy kétharmados ellenzéki győzelemre is van esély, ha 70 százalék fölött van a részvétel, és ha a kevésbé tájékozott állampolgárokhoz is sikerül eljuttatni, hogy az adott körzetben ki tudja legyőzni a Fidesz jelöltjét.
Fleck Zoltán viszont felhívta a figyelmet arra, hogy mivel a Fidesz-KDNP most jobban érzi a választás tétjét, arra is fel kell készülni, hogy dezinformációval vagy akár a választójogi törvénybe ütköző módon is be akarják biztosítani a győzelmet.
Fleck Zoltán úgy gondolja, ha akármilyen arányban is, de ennek ellenére nyer az ellenzék, akkor
fel kell puhítani a rendszert, meg kell kérdőjelezni a hatályos alaptörvényt, és elkezdeni az alkotmányozási folyamatot.
Demeter Áron szerint, ha nincs elegendő közös pont a pártok elképzeléseiben, akkor új választásokat kell kiírni, immár egy igazságosabb rendszerben. Szerinte el kell kerülni a szimbolikus, de valójában nem jól funkcionáló alkotmányozást. Elek István szerint egyszerű többséggel lehetetlen lenne kormányoznia egy ennyire megosztott közösségnek, mint amit az ellenzék képvisel, és nagy lesz a kísértés arra is, hogy valaki lepaktáljon a Fidesszel. Demeter Áron és Elek István szerint egyébként van esély egy ellenzéki közös nevező kialakítására, Fleck Zoltán viszont nem volt biztos benne, hogy az ellenzéki pártok leértek-e már annyira a gödör aljára, hogy felismerjék az ilyesfajta kompromisszum szükségességét.
Szerinte társadalmi nyomás kell ahhoz, hogy ez megvalósuljon, mert „az nem egy élhető Magyarország, ami az autoriter rendszerbe belerohad”.
Az ezt követő politikusi vitán hasonló kérdések kerültek szóba. Ezt Pikó András vezette, aki két-két percet adott az ellenzéki pártok (DK, Együtt, MSZP-P, LMP, Momentum Mozgalom) képviseletében megjelent résztvevőknek arra, hogy kifejtsék álláspontjukat, majd egy percben lehetett reagálni az elhangzottakra. A politikusoknak nem mindig sikerült a feltett kérdésre válaszolniuk, hanem a jól ismert kommunikációs paneleket, illetve kampányszövegeket vetették be, de azért nyomokban vitát is tartalmazott a vita.
A törésvonal elsősorban a DK-Együtt-MSZP tengely és az LMP-Momentum között alakult ki, bár az MSZP-s Tóth Bertalan igyekezett néha kibékíteni az ellentéteket.
Az első kérdésben azonban konszenzus volt: Pikó András arról faggatta a résztvevőket, hogy ha már mindannyian azt mondják, hogy nincs már demokrácia, felmerült-e pártjuknál a választások bojkottja. Erre mindenki azt mondta, hogy nem, mert egyrészt a választópolgárok felől is érezték az igényt arra, hogy elinduljanak, másrészt pedig minden eszközt meg kell ragadni arra, hogy leváltsák a kormányt.
Pikó András, Varju László (DK), Szigetvári Viktor (Együtt), Tóth Bertalan (MSZP), Kanász-Nagy Máté (LMP), Gönczi Gergely (Momentum) Forrás: EKINT/Facebook
Ezután Pikó András felvetette, hogy a parlamenti munka bojkottjára gondoltak-e, amennyiben ismét kétharmaddal nyert a Fidesz-KDNP. A momentumos Gönczi Gergely szerint ez a lépés értelmetlen lenne, mert senkinek sem tudnák bizonyítani vele, hogy a rendszer nem demokratikus. Hiszen valaki vagy eddig is tudta ezt, ahogy külföldön, például az EU-ban is látják, vagy ha eddig elvakultsága miatt nem vette észre, ezután sem ébredne rá. Emellett szerinte egy ilyen helyzetben is lehet hasznos ellenzéki munkát folytatni. Az LMP képviseletében Ungár Péter helyett megjelent Kanász-Nagy Máté szerint sem kell otthagyni a Parlamentet, mert ez csak zavart okozna az emberek fejében: nem értenék, hogy ha egyszer részt vettek a választáson és bejutottak, akkor miért nem politizálnak. Illetve szerinte is ki kell használni a képviselőséggel járó lehetőségeket. Tóth Bertalan azonban el tud képzelni olyan forgatókönyvet, amikor a demokrácia további leépítése miatt kénytelenek lennének bojkottálni az üléseket. Ugyanezt mondta az Együtt miniszterelnök-jelöltje, Szigetvári Viktor is. Hozzátette,
ha fideszes kétharmad lesz, akkor ők a parlamenti helyüket arra is kihasználnák, hogy az ezt megakadályozni képtelen ellenzéket „üssék”.
A legkevesebb hajlandóságot arra mutatták a jelenlévők, hogy érdemben válaszoljanak arra, mi tennének, ha a Fidesz-KDNP-nek többsége lenne, de nem kétharmados. Az MSZP-s Tóth Benedek szerint ezzel már bevinne az ellenzék egy mélyütést, amit lehetne folytani a 2019-es önkormányzati választásokon, hogy a kormánypártok ne bírjanak ki még egy menetet 2022-ig a ringben. A legtöbben kizártak bármiféle együttműködést a parlamenti munka során a kormánnyal, de az LMP-s Kanász-Nagy Máté szerint konkrét ügyeket kellene nézni, ahogy ők eddig is tették (sokat is bírálta a vitán Szigetvári Viktor az LMP-t azért, mert például az Alkotmánybíróság felállításában segédkezett). Gönczi Gergely szerint pedig akkor lenne a kétharmad és az egyszerű többség között érdemi különbség, ha az ellenzéki pártok ki tudnák vinni az emberek közé a politikát.
Itt kialakult egy kis vita, ugyanis a monentumos Gönczi Gergely úgy fogalmazott arra a kérdésre, hogy konkrétan mit csinálnának ellenzékben, hogy biztosan nem azt, amit az eddigi ellenzék. Ez Szigetvári Viktornak (és a jórészt idősekből álló közönségnek) nagyon nem tetszett. Szigetvári szerint a baloldali képviselők, az LMP-sek és még a Parlamenten kívüli együttes politikusok is minden rendelkezésre álló eszközt kihasználtak eddig is, hogy fellépjenek a kormány politikája ellen. Az MSZP-a Tóth Bertalan erre békítőleg úgy reagált, hogy elismerte a Momentum nolimpiás sikerét, és hozzátette, hogy egymásra van utalva az ellenzék, ezért nyitottnak kell lenni.
A következő kérdés arra vonatkozott, hogy ha kisebbségbe került a Fidesz, képes lehet-e egy ennyire megosztott ellenzék kormányozni. Gönczi Gergely szerint
egyszerű ellenzéki többség esetén is ki lehet fogni a szelet a Fidesz vitorlájából,
és a pénzcsapok elzárása merőben új helyzetet jelentene a Fidesz stabil holdudvarában. Ugyanezt mondta lényegében Kanász-Nagy Máté is, hozzátéve, hogy az oktatás, az egészségügy és a választási rendszer átalakítása kapcsán már most is sikerült közös platformot kialakítania az ellenzéki pártoknak. Szigetvári Viktor hangsúlyozta, hogy a Jobbikkal nem lehet koalíciót kialakítani (és az LMP álláspontjára utalva többször is elmondta, hogy a kormányváltáshoz sem kell a Jobbik), főleg, hogy szerinte az is elképzelhető, hogy Vona Gáborék a Fidesszel egyeznek meg. Szigetvári radikálisabban fogalmazta meg azt, amire a jelenlévő MSZP-s és DK-s politikus is utalt, hogy nem feltétlenül kell kétharmad a kétharmaddal bebetonozott NER visszacsinálására. Szigetvári szerint egy
„feles többség is rendszerváltás”,
és mivel illiberális demokrácia van az országban, a demokrácia visszacsinálásához az illiberális eszközök is megengedhetők, és szerinte ezt a nemzetközi közösség is így látja. A DK-s Varju László is arról beszélt, hogy a NER körülményei között jogállam nem létezik.
Kanász-Nagy Máté szerint viszont csak ördögi körbe kerülnénk, ha a Fidesz eszközeit használva akarnánk leépíteni a Fidesz rendszerét, mert nehezen lehetne visszatalálni egy ilyen pozícióból az alkotmányosság terepére. Az LMP álláspontja az, hogy a feles többség nem jelent elég felhatalmazást a választóktól ahhoz, hogy kétharmados törvényeket csináljanak vissza, és egy ilyen győzelem távolról sem hasonlítható a rendszerváltáshoz. Antidemokratikus eszközök ellen demokratikus eszközök kellenek – mondta, hozzátéve, hogy az új alkotmányról például lehetne népszavazást kiírni. Szigetvári szerint a jogfolytonossággal óvatosan kell bánni, mert le kell váltani a Fidesz által kulcspozícióba ültetett embereket és helyreállítani a demokratikus intézményrendszert. Az alkotmányozás egy következő lépés lehet az új választás után.
„Többet nem lehet elkövetni azt a hibát, hogy mi vagyunk az úriemberek”
– mondta Tóth Bertalan arról, hogy a nem jogállamot nehéz lebontani jogállami eszközökkel, és a Fideszt soha nem is izgatta, hogy a demokráciát szem előtt tartsa. A DK-s Varju László szerint az igazságosság és a jogbiztonság kérdésében az igazságosság a fontosabb szempont. A momentumos résztvevő viszont inkább Kanász-Nagy álláspontjához csatlakozott: legitim, jogállami eszközökkel kell elkezdeni a rendszer leépítését, eközben pedig szerinte úgyis annyit gyengülne a biztos hátországát vesztett NER, hogy működjön ez a módszer.
A legutolsó kérdéskör az elszámoltatásé volt, amit már többször is érintettek a pártok, és a közönség is nagyon szeretett volna hallani róla, annak ellenére, hogy a vita már kicsúszott az előre meghatározott időkeretből.
Itt nagyjából konszenzus volt abban, hogy a közbeszerzések felülvizsgálata, a kormánypárti politikusok elleni vagyonosodási vizsgálatok elindítása, a korrupciós ügyészség felállítása, illetve az Európai Ügyészséghez való csatlakozás lenne fontos.
Az LMP és a Momentum tagjai a széles körű vizsgálatok és a nyilvánosság hívei voltak, illetve azt a jogi eszközt is kihasználnák, amely a törvény betűje szerint ugyan megfelelő, de az erkölcsileg elítélhető szerződések semmissé tételére ad lehetőséget. Kanász-Nagy szerint ugyan csábító lenne akár új büntetőtörvénykönyvi tényállásokkal vagy visszamenőleges hatályú ítéletekkel fellépni a korrupció ellen, de enélkül is van elég eszköz az elszámoltatásra. Tóth Bertalan és Szigetvári Viktor szerint azonban nagyon sok ügyletről már most is lehet tudni, hogy visszaélések történtek, és nem kellene hosszas vizsgálatokkal tölteni az időt. Szigetvári például a legnagyobb fideszközeli oligarchákat vagyonelkobzással is sújtaná. Varju László pedig kifejezetten Polt Péter legfőbb ügyészt említette, akit el kellene küldeni, míg más prominens Fideszhez köthető szereplőket, például Matolcsy Györgyöt pedig bíróság elé állítani.
Ma a Józsefek és a Bánkok ünneplik a névnapjukat. Nem hogy meleget hozott volna ez a József, ellenkezőleg: folytatódik a télies idő. Túlnyomóan borult lesz az ég, és többfelé alakulhat ki havazás, délkeleten és a keleti határszélen havas eső, ónos eső is előfordulhat. A legmagasabb nappali hőmérséklet -3 és +3 fok között valószínű. Késő estére -5, +1 fokra hűl le a levegő. Lapszemlénk következik.
Magyar Nemzet: Muszlim Európára szavazott a Fidesz
Miközben itthon dübörög a kormányzati kampány a migránsok ellen és a keresztény Magyarország megvédéséről, a Fidesz brüsszeli képviselői megszavazták, hogy az Európai Unióban jövőre is elég pénz jusson a menekültek és a migránsok segítésére – írja a lap, amely kiszúrta, hogy a Fidesz összes EP-képviselője megszavazta csütörtökön, hogy az Európai Unió 2019-es költségvetésében megfelelő összeg jusson a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap (MMIA) számára. Ebből a pénzből lehet majd támogatni a menedékkérők méltóságteljes befogadását a tagállamokban. A megszavazott uniós költségvetés finanszírozást biztosít a migránsok származási országában, valamint a menekülteket befogadó országokban végrehajtott intézkedésekre, ideértve többek között a szegénység, a munkanélküliség, az oktatási és a gazdasági kihívások, valamint az instabilitás kezelésére irányuló intézkedéseket.
Szintén megszavazták a fideszes EP-képviselők, hogy támogatni kell az áttelepítési programokat, valamint a harmadik országbeli állampolgárok hatékony integrációjának előmozdítását.
Arról az MMIA-s uniós keretről van szó, amelyről a Magyar Nemzet korábban megírta: ebből az uniós forrásból finanszírozva 2016 augusztusa óta Budapesten már lakhatási program is van menekültek számára. Az Európai Bizottság által létrehozott MMIA forrásaira – a 2014–2020-as időszakban 9,9 milliárd forint – sikeresen pályázott a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei, amely a Fővárosi Önkormányzat hajléktalanellátó szervezete.
Népszava: Felavat három virágágyást és elfelejtik neki
Szita Károly nem tagadja ügynökmúltját, ennek felemlegetését azonban a Fidesz csak kampányfogásnak és nem bűnnek látja – vonja le a következtetést a lap, amely – a Magyar Nemzet által lehozott dokumentumokra is hivatkozva – emlékeztet arra, hogy rendszeresen jelentő ügynök volt Szita Károly. Ezt sokan tudják Kaposváron is, az ott élők pártállástól függően értékelik polgármesterük múltját – derül ki a helyszíni körképből. A Népszava által megszólított kaposváriak közül volt, aki szerint az egész csak kitaláció,
„a Simicska keveri a sz.rt”…. Nézze meg, mennyi jót tett a polgármester Kaposvárért, kizárt dolog, hogy egy ilyen ember jelentette volna. Nem ismerek nála tisztességesebbet és lelkiismeretesebbet!” – mondta egyikük.
Más indulatosan fogalmazva ítéli el Szitát, mondván: „Takarodjon el végre, 2005-ben le kellett volna mondani a rohadt besúgónak!” A hangulatot ez a vélemény is tükrözi:„ Jó nagy hülye volt, ha akkor beismeri, mára senkit sem érdekelne. De így már nemcsak azért hiteltelen, mert anno jelentett, hanem mert le is tagadta”. A sok vélemény közül álljon itt egy elég szomorú sommázás: „ Kaposvár olyan, mint Magyarország, csak kicsiben. Vagy még olyanabb… Itt nincs következménye semminek. Csak le kell tagadni, perrel kell fenyegetőzni, vagy éppen hallgatni róla sokáig, aztán elfelejtik az emberek. Szita felavat majd még két szökőkutat, egy körforgalmat és három virágágyást, s a fanatikusoknak ő lesz a szent városépítő.
Még azt is elhinnék neki, ha azt mondaná, saját zsebből fedezett minden beruházást, nemhogy, hogy letagadja az ügynökmúltját…”
Magyar Idők: Pénzügyi érdekek a humanizmus mögött
Cikksorozatot indított Bayer Zsolt, amelynek a középpontjába Soros György és „hálózata” áll: feltárjuk ennek a hálózatnak néhány jellemzőjét, egyes vezetőinek, tagjainak valódi arcát és valódi tevékenységét, szándékaikat, amelyeket megpróbálnak titokban tartani. Az első rész főszereplője a Migration Aid nevű „civil” szervezet és annak egyik vezetője, aktivistája, Siewert András. A 2017 nyarán az illegális bevándorlók felkarolására létrejött, magát civilnek nevező szervezet, a Migration Aid ötlete egyik vezetőjüktől, Siewert Andrástól származik, aki Bayer informátora szerint nem titkolja, hogy
Soros állítólagos emberbaráti akciói valójában azt a célt szolgálják, hogy maximalizálják politikai befolyását Magyarországon.
A 2015-ös migrációs válság idején a Migration Aid volt a legaktívabb NGO a Keleti pályaudvarnál és annak környékén, s az Együtt volt azokban az időkben a legfőbb mentoruk. Pénzügyeik mellett jogi státusuk sem volt tisztázott, hiszen miközben már 2015-ben civil szervezetként segítették a migránsokat, előbb a Keletinél, azután pedig a déli határnál, ilyen nevű szervezet Magyarországon egészen 2017-ig be sem volt jegyezve. 2016-17-ben is igen aktív volt a szervezet, tavaly nyáron a „lapunk számolt be arról, hogy a Migration Aid „vegyes, magyar és migránscsaládokból álló falvat hozna létre Magyarországon”, az ötlet pedig Siewert Andrástól származik”. Az ő akciójuk volt a migránsokat nyaraltatási kísérlete több zalai faluban, majd a botrányok után Siewert András egy sárga csillagos pólóban adott televíziós interjút. A cikk Siewert Andrásnak is nagy teret szentel, állítva: egy informátor – „egy beépített, oknyomozó újságíróról van szó” – egy Siewerttel történt beszélgetés alapján igyekszik lerántani leplet a szervezetről és persze főleg Sorosról, azt állítva:
„Végeredményben minden a pénzről szól. Ebben biztos vagyok.”
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
