Megkapta az építési engedélyt az Árpád híd pesti hídfőjénél épülő, kilencven méter magasra tervezett irodaház.
Gazdasági szempontból nincs alapja a „válságnak”
A jelenlegi gazdasági folyamatok alapján alaptalan a nagy gazdasági válság jövendölése a makroelemző szerint. Semmi olyan nem történt, ami miatt június elején hirtelen erről kellene beszélni – mondta Oblath Gábor. Szerinte jelentős megszorításra készülhet a kormány, amit a külföldre akar rákenni.
Sokan kapták fel fejüket, amikor a hónap elején Kötcsén zárt „családi körben” arról beszélt Orbán Viktor, hogy újabb nagy válság közeleg a világban, sok országban magas az eladósodottság, eltűnik az olcsó pénz a piacról, meg itt a kereskedelmi háború.
Már akkor azt mondta a Független Hírügynökségnek Inotai András kutatóprofesszor, hogy Orbán hazug kommunikációval akarja elterelni a figyelmet az elmúlt nyolc év elhibázott gazdaságpolitikájáról.
Ugyanezt a véleményt fogalmazta meg most kérdésünkre Oblath Gábor. A Kopint-Tárki tudományos tanácsadója, elismert makroközgazdász szerint szakmája felől nézve értelmezhetetlen az orbáni fordulat és annak indoklása. Kockázatok mindig vannak a világgazdaságban, de főigazságként felvetni az általános krízist nem reális.
Makrogazdasági szempontból nincs értelme
– szögezte le.
Egyetért azzal a felvetéssel, hogy az Orbán által felsorolt körülmények mind ismertek jó ideje, az Egyesült Államok által bevezetett különvámok és az ezek nyomán kibontakozható világkereskedelmi háború veszélye is hónapok óta tudhatók.
Oblath inkább
arra tippel, hogy megszorításokra készül a kormány,
amely eredetileg – noha tagadta – neoliberális gazdaságpolitikát vezetett be. Brutális jövedelemátcsoportosítást hajtott végre a vagyonosok javára a szegényektől, de mára ezt jelentősen vegyítette a komoly béremelésekkel, amely szélesebb rétegek számára juttatott valamennyi pénzt.
Más kutatók is azt emelik ki, hogy mostanra Európa egyik legnagyobb jövedelem-újraelosztó gazdaságpolitikája lett a magyarországi. A két-számjegyű béremelkedéseknek pedig nincs fedezetük a gazdasági növekedésben. Ebből kell tehát visszavenni, máskülönben csak az adósság terhére tartható fenn ez az ütem.
Tulajdonképpen erre figyelmeztette a magyar kormányt az Európai Bizottság országjelentése, legutóbb pedig a pénzügyminisztereket tömörítő Ecofin is. Jelentős költségvetési korrekciót szorgalmaz, felszólította a magyar kormányt, hogy folytassa a strukturális hiány kiigazítását.
Úgy látják ugyanis, hogy – noha a célként kitűzött 3 százalék alatt van a büdzsé deficitje – a látható folyamatokkal nem lesz fenntartható a hiány. Ez a bruttó hazai termékre (GDP) vetítve mintegy másfél százalékos kiigazítást tenne szükségessé,
ami megközelítőleg 700 milliárd forint kiadáscsökkentéssel
(vagy bevételnöveléssel) érhető el.
Így látja ezt Vértes András, a GKI elnöke is. Úgy véli:
ezért is kezdtek el beszélni Orbán és emberei világgazdasági válságról
és erre való hivatkozással szükségessé váló magyar gazdaságpolitikai fordulatról. Osztja a véleményt Oblath Gábor is.
Ez azonban akkor igazán veszélyes a magyar gazdaságra nézve, ha megtörténik az, amit a kormány tervez, hogy még idén, legkésőbb jövőre lehívja és el is költi a 2021-ig tartó uniós ciklusban nekünk odaígért támogatás teljes összegét. Amint erről a napokban írtunk, a keret 94 százalékáról a kormány meghozta a döntést, de kifizetés eddig csak 14 százalékban történt. Jelenleg a pénz egy részét a költségvetés terhére előlegezi meg a kormány.
Az elemzői véleményekből legvalószínűbb okként az vélelmezhető, hogy ha nem marad jelentős uniós támogatási összeg, akkor
kiürül a kassza,
és a jelenlegi számítások szerint a magyar gazdaság növekedése a mostani 4 százalék körülinek felére (vagy az alá) fog zuhanni. Hasonlóan ahhoz, ahogyan 2016-ban, amikor a két uniós költségvetési ciklus váltása miatt éppen alig érkezett pénz, több, mint egy százalékpontnyit esett a GDP bővülése egy éven belül.
A „nagy válság” tükrében különös, hogy a kötcsei programhirdetés után beterjesztett 2019-es költségvetésben
nincs szó várható krízisről.
Változatlanul magas, 4 százalékot meghaladó növekedést irányoz elő a kormány, a tartalékok megnövelése mellett lényegében csak az egyszámjegyű szja elvetése árulkodik arról, hogy a kormány megváltozó széljárásra számít. Az igaz, hogy mindeközben folytatják az elmúlt évek gyakorlatát, a jóléti kiadásokra terhére végrehajtott költségvetés-átalakítást: jövőre az inflációt beszámítva reálértéken csökken az egészségügy és az oktatás pénze.
A megszorítás lehetőségét persze szóban elveti a kormány. Masszív és földrengésbiztos költségvetést állítottak össze – nyilatkozta nemrégiben Orbán. Arra is felhívta viszont a figyelmet, könnyen lehet, hogy a következő évek gazdasági válságban fognak telni, de azt szeretné, hogy ha így lesz, akkor se legyenek megszorítások, amihez pedig fegyelmezett gazdálkodás kell.
Az ellentmondásos kommunikáció abban is testet ölt, hogy a kormány iránti ellenségességgel egyáltalán nem vádolható Költségvetési Tanács (Kovács Árpád elnök, Domokos László számvevőszéki és Matolcsy György nemzeti banki vezető) se ír ilyen veszélyekről a 2019-es költségvetéshez kötelezően készített véleményükben. Sőt, idézik nemzetközi szervezetek (OECD, Európai Bizottság, Nemzetközi Valutaalap) előrejelzéseit, amelyekben a következő két évben
a világgazdaság növekedésének gyorsulását várják.
Erőteljesen „megjelenhetnek” veszélyt hordozó körülmények – írja a KT, megemlítve olyan tényezőket is, amelyeket Orbán hangoztat, ám tényként, de legalábbis közeli vészként nem számolnak ilyen rosszabbodással a külső feltételekben.
A kormánnyal kritikus elemzők persze mondanak hasonlókat, több problémára is felhívják a figyelmet (például a versenyképesség alig javulására, vagy arra, hogy a beruházások között csak a közpénzesek növekednek, a magánszektoré nem). Ahhoz hasonlót, amiről most Orbán beszél(t), mély, átfogó válságot egyelőre nem látnak. Problémák persze vannak, elsősorban a miénkhez hasonló kicsi és a külvilági folyamatoknak erősen kiszolgáltatott országokra nézve, de ezek
apokaliptikus képet egyelőre nem festenek a falra.
Ami azt támasztja alá, hogy a költségvetési tervezet elkészítésekor se számoltak ilyen komolyan romló fordulattal a Pénzügyminisztériumban. Sőt, elődjében, a szintén Varga vezette Nemzetgazdasági Minisztériumban egy hónapja még olyan konvergencia-programot készítettek és adtak át az Európai Bizottságnak, amelyben négy évig a jelenlegi kedvező nemzetközi légkör fennmaradására alapozva folyamatos fellendülést irányoznak elő a magyar gazdaságban.
Hassanék már nem keresnek lakást a Hétkerben
Március végén lepték el a hetedik kerületi postaládákat ezek a szórólapok. Kiadó nem volt rajtuk feltüntetve, így nem tudni, hogy ki írta a szöveget, hol nyomtatták ki fizette a nyomdaköltséget, valamint az azokat a postaládákba bedobó embereket.
Ami biztos, az április 8-i választás előtt voltunk néhány nappal, amikor Mohamed Hassan és családja, valamint harcosai eladó és kiadó lakásokat kerestek a környéken.
Aztán megvolt a választás. A Fidesz behúzta a kötelezőt, Mohamed Hassan és családja, valamint harcosai pedig eltűntek. Már nem kerestek eladó és kiadó lakást a környéken – talán, mert mindegyikük talált a családjának és harcosainak megfelelőt.
Ha így van, akkor nyilván ott élnek a környéken, talán a mi házunkba is jutott közülük egy-két családtag, vagy harcos. Én ugyan nem láttam őket a házban, de attól még persze ott lehetnek a március végén, április elején vásárolt lakásaikban. Nem vagyok otthon a nap minden órájában, nem láthatok mindenkit, nem észlelhetek minden mozgást, ezért aztán nem is állíthatom teljes bizonyossággal, hogy Mohamed Hassan és családja, valamint harcosai nem laknak valamelyik környező ház egyik lakásában.
Azért van egy gyanúm. Jelesül az, hogy Mohamed Hassan és családja, valamint harcosaik soha nem kerestek lakást a hetedik került házaiban. Akkor sem, amikor ezek a szórólapok ki tudja ki által –nem szeretünk fölöslegesen bíróságra járni, ezért a sejtésünket nem írjuk le – be lettek dobva a postaládákba.
Ez volt március végén. Legjobb tudomásunk szerint nyomozás is indult az ügyben, ám azóta nem hallottunk arról, hogy elkapták volna a szórólapok terjesztőit. Pedig, biztosan sokakat érdekel, vajon kik lehettek azok, akiket Mohamed Hassan és családja, valamint harcosai megbíztak azzal, hogy lakást keressenek a számukra. Megtalálta-e őket a rendőrség, különös tekintettel arra a tényre, hogy a legtöbb kapu környékén vannak kamerák, és ezen kamerák között több működő is akad. Nem lehet túl nehéz feladat beazonosítani a szólapozó embereket, majd megkérdezni tőlük, hogy ki adta a kezükbe ezeket a szórólapokat.
Ha ez megvan, lehet tovább lépni. Megtudni, hogy nyomtatták a lapokat, és megtudni, hogy ki volt a megrendelő.
Nem hinném, hogy az ilyen uszító szórólapok ügyében zajló nyomozás a fent leírtaknál sokkal bonyolultabb lenne. Főleg, ha szándék is társul ahhoz, hogy megtalálják a valódi elkövetőket.
Migránsügyben vitázott a Fidesz-KDNP a Párbeszéddel
A migráció és a politika viszonyáról vitázott tegnap Gulyás Gergely, a Fidesz-KDNP Miniszterelnökséget vezető minisztere és Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke, Zugló polgármestere a belvárosi Három Hollóban Budapesten, a Gólya és a Menedék Egyesület szervezésében.
Gulyás Gergely elmondta, hogy azokra, akik az Európai Unión belül vállalnak munkát, nem helyes leírni azt, hogy migránsok, mert az EU-n belül munkavállalás szabadsága van, ez a munkavégzés nem migráció.
Örül annak, hogy a magyarok tapasztalatot szereznek külföldön, ezt nem nevezi kivándorlásnak.
Megjegyezte, hogy itthon ettől függetlenül munkaerőhiány van, amely problémát hosszabb idő megoldani. Szeretnének több embert bevonni a munkaerőpiacra és ehhez korlátokat leépíteni.
Karácsony Gergely hisz a szabad és egyenlő emberek együttélésében Magyarországon, Európában és a világon, ő ezt a nézőpontot képviseli elmondása szerint. Hangsúlyozta azt, hogy szerinte ma Magyarországon hiányzik a helyes foglalkoztatáspolitikai gondolkodás, ebben a politikában hiány van, a Fidesz ezen politikája nem működik, ez az oka annak, hogy jelenleg Magyarországon a foglalkoztatás szintje nagyon alacsony. Gulyás Gergely szerint a közmunkások száma is csökkenőben van, de erre nem a migráció a foglalkoztatáspolitikai válasz, hanem az, ha sokan hazajönnek Magyarországra dolgozni a növekvő bérek miatt. Hozzátette:
a határon túlról több magyar jön hazánkba, mint akik elhagyják az országot.
Szerinte ebben nincs válság. Fontosnak tartotta elmondani azt, hogy a határon túli magyarok, akik idejönnek, zömmel nem migránsok. Karácsony Gergely szerint azért azokról, akik az EU-n belül dolgoznak nem sokat tudunk, mert a kormány nem készít róluk társadalomkutatásokat. Ugyanakkor zömmel nem a Fideszre szavaznak.
Gulyás Gergely szerint a migráció nem Magyarország miatt központi téma Európában. Szerinte a határvédelemre jó választ adott Magyarország, míg most sok más ország szenved ettől. Véleménye szerint a magyarok például humánusabbak migránsügyben, mint a németek, ahol sok a kitoloncolás. Hangsúlyozta azt, hogy a határvédelem rendkívül fontos, megvédeni tudni a határainkat és az Európai Unió határait. Szerinte a külső határvédelem kulcskérdés.
Karácsony Gergely szerint most az EU széthullását látjuk, sokan nem akarnak menekülteket.
Véleménye szerint pedig kooperáció kell az országok között, globális megoldások kellenek, de most ezeket a kereteket verjük szét. Gulyás Gergely szerint a magyar kormány toleráns álláspontot képvisel: másra nem erőlteti a véleményét. Hangsúlyozta, hogy Schengeni egyezmény van, feladat a határok megvédése, a határokat meg kell tudni védeni. Támogatják azt, hogy az országok Európán kívül tartsák a menekülteket. Erős Európában érdekelt a magyar kormány. Szerinte a migránsokat az EU határain kívül kell tartani. Fontos, hogy ott érezzék jól magukat. Hangsúlyozta: a migráció Magyarország számára káros és rossz.
Szerző: Víz Ági
A kétharmad megeszi a saját gyermekeit
A Magyar Idők december óta hozza a két Fidesz-ideológus, Szakács Árpád és Fricz Tamás cikkeit olyanok ellen, mint Pröhle Gergely, a Petőfi Múzeum igazgatója, Pálinkás Józsefet pedig már el is bocsátották.
Tisztogatás zajlik Magyarországon a Billy Elliot-musical kapcsán, mutat rá a BBC magyarországi tudósítója, Nick Thorpe. Orbán támogatóit fellelkesítette a harmadik elsöprő győzelem, és most támadást indítottak a liberálisok még megmaradt képviselői ellen a kultúrában és a sajtóban, noha mindkettőt a Fidesz emberei uralják. Az Ókovács Szilveszter elleni kirohanás durva és váratlan volt, ráadásul a hatalom szócsövének számító Magyar Időkben jelent meg, noha a darab már 3 éve megy az Operában. Ráadásul az igazgató élvezi a legfelső körök támogatását. Orbán és felesége rendszeresen ellátogat az Andrássy útra, illetve a felújítás miatt jelenleg az Erkel Színházba.
Az is látnivaló, hogy a Magyar Idők december óta hozza a két Fidesz-ideológus, Szakács Árpád és Fricz Tamás cikkeit olyanok ellen, mint Pröhle Gergely, a Petőfi Múzeum igazgatója, Pálinkás Józsefet pedig már el is bocsátották. A szerzőpáros azt sürgeti, hogy távolítsák el a kulturális életből mindazokat, akik teret engednek a liberális, globalista és kozmopolita elméleteknek, ideértve az MTI-t, a Tudományos Akadémiát, de még a Petőfi Rádiót is. Fricz szerint a kultúrának is abba az irányba kell haladnia, mint a politikai rendszernek. Feltehetőleg a Billy Elliot abba nem fér bele.
BBC/Szelestey Lajos
A tökös asszony, Gyuszi bá’ és a piac láthatatlan keze
Gigantikus piacot ígértek az újpestieknek, s bár az épület már fél éve elkészült, de a mai napig nem használható. Az ötmilliárd forintba kerülő Vásárcsarnok és Rendezvényközpont különlegessége az lesz, hogy zöldségekhez épp úgy hozzájuthatnak majd a vevők, mint hangversenyhez, vagy színházi előadáshoz. Egyelőre azonban nem világos, hogy a sülkolbász és a komolyzene együttes fogyasztásának kísérlete mikor kezdődhet. Hiába készült el ugyanis az épület négy szintje, ha az építők levonulása után fél évvel sem költözhetnek be a piacra a kereskedők. Ráadásul a kerület vezetői hivatalosan nem is indokolják, hogy az épület miért nem használható, s az átadásáról is legfeljebb homályos ígéretek hangzanak el. A pletykák szerint azonban a milliárdokért készült épület néhol beázik, megsüllyedt, és ezért törnek az ablakai.
Jolika, a nagyszájú zöldséges kofa fennen hirdeti, hogy az Újpesti Piacot elbaszták. Úgy ahogy van. Pedig az épület modern vasbeton, igaz kicsit talán szürke, de csupa üveg, ráadásul három emelet, plusz tetőterasz, legalább két folyamatosan működő lifttel, de alul pincegarázs, s lejjebb persze hűtőház is is van. Mégis az egész alapvetően el van barmolva – suttogja kérésünkre visszafogottabban Jolika, aki állítólag pertuban van az egyik építésvezetővel, tehát biztos forrásból tájékozódik. Jolika régi kofa – az asszonynevét elhallgatja – a legnagyobb bajnak azt tartja, hogy az épület szerinte megsüllyedt, emiatt az egyébként látványos üvegfalak időnként összeroppannak, tehát hiába készült el Újpest jövőbeni büszkesége, az utóbbi évtizedek gigaberuházását a mai napig nem használja senki.
Gyuszi bá’ évtizedek óta zöldséges Újpesten, ezért aztán nem is érti, ha Csóka Gyulának szólítják. A bemutatkozás után kávé, a kocsmárosné persze, hogy „Gyuszikának” adja az első duplát. Hősünk gondterhelten kavargatja, belekortyol, majd kifakad: a baj előre látható volt. Amikor még csak tervezték az építést, személyesen közölte a polgármesterrel, hogy szerinte a piac kijelölt helyén veszélyesen süppedős a talaj, mert bizony az egész töltésre épülne. De a kerület első embere, Wintermantel Zsolt barátian nyugtatgatta az öreg zöldségest, hogy a mai fejlett építési technológiák csodákra képesek, így aztán az ilyesmi nem okozhat gondot. Hát kicsit süppedősebb a föld, akkor mi van?
El is kezdték az építkezést, s a régi, kiszolgált piac oldalára elhelyezték a hirdetményt, amely még ma is ékesen bizonyítja, hogy az első ütem 2015 novemberében kezdődött, a második pedig 2017 júliusáig tart, – ugyanis addig kellett volna befejezni a piac építését. Ne tessék felhördülni, mert maga az épület szinte határidőre elkészült, viszont a befejezett építmény hónapok óta üresen áll. Csóka úr szerint az általa emlegetett laza talaj mégis kifoghatott a modernebb technológián, s emiatt süllyed az egész. Legalábbis ez a szóbeszéd. Lassan, hónapról hónapra tologatják az ünnepélyes piacnyitás határidejét. Először 2017 júniusa volt az első határidő, aztán az idei január, mára azonban már Telek Zoltán, az Újpesti Vagyonkezelő Zrt. igazgatója sem mond pontos dátumot. Így csak annyit sejthetünk, hogy talán augusztus végén, esetleg szeptember elején nyitnak. Esetleg később, de senki nem tudja, hogy miért. A képviselőtestület ellenzéki oldala is szűkszavú. Csak annyit mondanak, hogy az épületen előfordulnak előre nem tervezett repedések, szükség lehet a közel hatmilliárd forintért készült épület stabilizálására, szakmai megfogalmazás szerint injektálására. Így aztán mindenki hallja és terjeszti a pletykát, ami süllyedő épületről, beázásról, s eltörött üvegekről szól. Hivatalosan ugyanis senki sem cáfolja ezeket az állításokat.
Gyuszi bá’ persze nem zárja ki, hogy nem az építkezés problémái miatt húzódik a piacnyitás. Sokkal inkább azért, mert az új épületben – a régi szolid árakhoz képest – két-háromszorosára nőtt az üzletek bérleti díja. Csóka Gyula is akkor adta vissza az ipart, s vele a megbecsült pozícióját az újpesti zöldségesek között, amikor megtudta, hogy súlyos százezrekkel nő majd a zöldséges asztal bérleti díja. Ezt a pénzt szerinte senki nem tudja kigazdálkodni. A piaci árakat emelni pedig nem lehet, mert a szegény újpesti nép inkább elvillamosozik a közeli Lehel téri csarnokba. Tehát értelmetlen az erőfeszítés. Ha az üzleten csak bukni lehet, akkor inkább feladja.
Az idők során aztán az is kiderült, hogy a Gyuszi bá’ nincs egyedül, hisz vele együtt a régi kereskedők sorra távoztak a piac színes világából. Leköszön a Tejfölös Misi is, aki az új piac épületében biztosan nem akar már üzletet nyitni. Negyven évet töltött el a szakmában – mindig hosszú sorok kígyóznak az üzlete előtt –, de a magas bérleti díjakat már képtelen lenne kigazdálkodni. Árakat pedig szerinte sem lehet emelni, mert Újpest szegény kerület, pénze nincs itt az embereknek. De lelépett már a színről a „tökös asszony”, is, aki sebes kézzel gyalulta a főzni való tököt, s évődött az arra járó idősebb urakkal. Elment a tarkababot, lencsét, sárgaborsót árusító „magvas ember” is, a magas bérleti díjakat már ő sem vállalta, hónapokkal ezelőtt bezárta az üzletét. Néha állítólag még visszajár, de a régi cimborák elkerülik szegényt, mert úgy látják, belebolondult a dologtalanságba.
Tehát január óta szinte minden hónapban költöztetni akarták a piacot, de eddig minden kísérelt kudarccal végződött. Legelőbb a húsvéti, majd a nyár eleji nyitás volt az ígéret, most pedig azt állítja Wintermantel polgármester, hogy augusztus vége, vagy szeptember eleje a végső dátum. Közben a placcon változik a hangulat, Fecó hentes talált magának egy másik üzletet, vagyis otthagyja a piacot. Pedig még a közeli önkormányzat dolgozói is nála vásárolnak. Sokan viszont kivárnak. A legismertebb húsos, aki szeletelt kolbásszal kínálja az arra járókat, kezdetben azt mondta, hogy ő aztán nem megy át az új épületbe, inkább feladja a szakmát. De aztán meggondolta, bérbe vett egy üzletet, persze alkudott, s a jelek szerint az önkormányzat engedett a magas bérleti díjból. Később pedig már többen ezzel próbálkoztak. Gyula bá’ szerint még így sem kelt el minden stand.
Miközben az új piac még sokáig zárva lehet, sikerült bepillanthatunk a modern vásárcsarnokba. Tágas belső tér, hosszú márványszerű lappal lefedett zöldséges asztalok, mindenütt ott az áramforrás, hogy a kasszákat beköthessék az adóhivatalba. Ha már Andy Vajna milliárdokat hozó kaszinóit nem tudják bekötni, legalább a kofák néhány ezer forintos bevétele ne maradjon adózatlan. A modern épületben néhol dolgoznak, a félig kész üzlethelyiségeket csempézik az üzlet bérlői. A földszinten és az első emeleten lesz a piac, a felsőbb szinten pedig a színházterem, illetve a kulturális központ összes hivatalos terme, a legtetején pedig terasz. Minden elegáns, új, illatos. Azt egyelőre senki nem tudja, hogy mi történik, ha a piacról a sültkolbász, a frissen készült lángos, esetleg a kocsmák borgőzös lehelete elindul a hangversenyterem felé. Vagy a kicsit piás rakodók elnyúlnak majd a színházi székeken. Ez még a jövő zenéje.
Ne szaladjunk azonban annyira előre, hisz egyelőre csak ott járunk, hogy néhány évvel a meghívásos pályázat és többszöri szerződésmódosítás után sem készült el az Újpesti Piac és Rendezvényközpont. Még az sem világos, hogy az épületet műszakilag átvette-e már az üzemeltető, s ha nem készült el, akkor az építő cég, tehát a szép nevű Hídépítő-Soletanche Bachy Mélyalapozó kft. fizet-e kötbért a késedelemért. Ami szép pénz lenne, a szerződés szerint havonta 9 millió forint. Hivatalos források szerint azonban az épület már az Újpesti Vagyonkezelő Zrt. birtokában van, de a másik építésvezetővel is pertuba került csirkeárus asszony ezen a híren nagyot jót nevet. Vagyis a kofák sem tudnak semmit, de azt igen, hogy az építtető és az építő időhúzásra rendezkedett be. Ami így a futball világbajnokság idején meglehetősen logikus magyarázat.
Lehetne más?
Ha az újságíró szeretne tájékoztatást kapni valamelyik minisztériumtól, kormányzati intézménytől, és nincs ezer szállal „bekötve” valamelyik kormánypárti médiához, falakba ütközik. Kérdését valamelyik sajtóosztálynak kell elküldenie, amelyekre vagy nem kap választ, vagy csupán néhány soros, semmitmondó felelet érkezik. Közvetlenül egyetlen állami vezető sem áll szóba vele.
A módszer ragadós. Álljon itt egy példa az ellenzéki oldalról. Szerettem volna valakivel beszélni a Lehet Más a Politika vezetői közül, hogy megkérdezzem a véleményét egy-két fura nyilatkozatról.
Az első telefon. A vonal túlsó végén a párt ismert politikusa:
-Ne haragudj, nem mondhatok semmit. Fordulj a sajtósokhoz. Ha beszélgethetünk, ők majd szólnak.
Második telefon. A vonal túlsó felén Wéber Ferenc a párt sajtófőnöke:
– Ne is folytassa! – vágott közbe. – Szabadságon vagyok. Keresse a munkatársaimat!. Köszönöm…
Harmadik telefon. Negyedik telefon. Ötödik telefon. Péntek délelőtt van, senki nem veszi fel. Marad az e-mail. Íme a kérdésem:
„T. Sajtóosztály! Szeretnék valakivel egy rövid telefonos interjút készíteni arról:
- Mi a párt vezetőinek az álláspontja Hadházynak azzal a bejelentésével kapcsolatban, hogy „meg nem nevezett párttárs (Schiffer?) azt kérte tőle, fogja vissza a túl magasra nyúló korrupciós ügyek feltárását, mert különben nem kerülnek be a kormánymédiába”.
2. Mikor várható Sallai R. Benedek ügyében jogerős fegyelmi döntés? Kérnék – lehetőleg – még a délelőtt során – egy visszahívást az illetékes részéről…”
Péntek, se kép, se hang. Szombaton úgy szintén. Vasárnap ismét elküldtem a levelet, hátha majd hétfőn…
Hétfőn csend. Kedden újabb telefonos kísérlet. Végre bejelentkezik az osztály egyik munkatársa.
– Pénteken küldtem egy e-mailt, szeretném megkérdezni kivel beszélhetnék róla és mikor…
– Milyen e-malről van szó?
Elmondom.
– Valami dereng. Utána fogok nézni és jelentkezünk.
– Ha lehetne, szóban is kiegészíteném: Szeretnék Ungár Péterrel beszélni egy nyilatkozatáról, amiben arról beszélt, hogy azért nem lépett vissza a második kerületben, nehogy egy DK-s politikusé legyen a mandátum. Érdekelne: a Fidesz kétharmadának fényében ma is így gondolja-e?
– Jó. Majd jelentkezünk.
Kedd, 16 óra 25 perc. megérkezik az LMP válasza:
„Tisztelt Somfai Péter!
Hadházy Ákos kijelentéseivel kapcsolatban az LMP álláspontja, hogy az ellenzéki oldalon nem a felelőskeresésnek és az egymásra mutogatásnak, hanem az önvizsgálatnak van itt az ideje, mert csak akkor van esély legyőzni a Fideszt, ha minden egyes ellenzéki politikus és párt tanul a saját hibáiból. Mi továbbra is ennek megfelelően fogunk eljárni.
További kérdésére reagálva, tájékoztatom, hogy Sallai Róbert Benedek fegyelmi eljárása folyamatban van a megfelelő testületek előtt.
Kanász-Nagy Máté, az LMP országos elnökségének titkára”
Ungár Péterről, a szóbeli kérésről még utalás sincs.
Nem hiszem, hogy lehet más a politika. Nem hiszem, hogy lehet más a pártok és a sajtó viszonya, ha az ellenzéki oldalon is a „kormányzati sajtóelhárítás” technikája működik.
Túléli-e Tarlós a metrókocsi-botrányt?
A Moszkva melletti Mityiscsi városában, a felújításokat végző Metrowagonmash üzemének közelében fotóztak le egy a metrókocsit, amelynek – legalábbis a pályaszáma szerint -március 28 óta a budapesti 3-as metróvonalon kellett volna szolgálnia a magyar főváros utazóközönségét. De nem itt van, hanem, amint arról a Független Hírügynökség is írt, ott van, ahol nem kellene lennie.
Látszólag nincs azzal baj, hogy a felújított metrókocsik helyett újonnan gyártott szerelvények szállítják a budapesti utasokat. Örülnünk kellene, de helyette fel vagyunk háborodva.
Az a gond ugyanis, hogy a tendert használt, felújított metrókocsikra írták ki. Ha újakra írják, akkor – a szakemberek szerint – az oroszok labdába sem rúghattak volna. Árban, minőségben, korszerűségben lemaradtak volna a vetélytársak mögött, és nem létezik annyira elfogult bizottság, amely őket választja.
Annak idején ennél jóval jelentléktelenebb sunyiságba is belebuktak már Budapesten. Ha jól emlékszünk, a sokat hivatkozott Nokiás dobozban 15 millió forint volt. (Mely dobozról utóbb kiderült, hogy nem létezett.) A 15 millió forint, amely vagy volt, vagy nem kenőpénz gyanánt a nem létező dobozban, kismiska a metrókocsikra kifizetett milliárdokhoz képest.
Büszke és szabadságharcos nép vagyunk, országunk vezetői ezt számtalanszor a szemünkbe mondják, de – és ezt mi tesszük hozzá – a büszke és szabadságszerető népeknek abból a ritka fajtájából, amely békésen tűri, hogy szétlopják az országát, és még a szemébe is röhögjenek közben. Ez a nép simán beletörődött abba is, hogy nem sokkal a 2010-es választás után lenyúlták a magánnyugdíj-pénztárakban tartott 3 ezermilliárd forintját. Ennek a pénznek azóta bottal üthetjük a nyomát. Senki sem tudja, hogy hova tűnt, már nem is nagyon kérdezzük. Néha még beszélünk róla, mint ahogyan a mohácsi vész is szóba kerül olykor. De semmi több, elkönyveljük történelmi veszteségeink közé, van hova besorolni ezt is.
Ez a büszke, szabadságharcos nép simán lenyelte a trafikmutyit, amikor a dohánykereskedelmet úgy alakították át, hogy az csak néhány csókosnak legyen jó. Eltűrte, amikor a nyerőgépeket kicipelték a kocsmákból – most ne kezdjünk azon moralizálni, hogy a nyerőgépek bajt hoztak a családokra, mert volt és van nekik bajuk ezek nélkül is. Sokkal nagyobb bajaik, ráadásul.
Csak a vállát vonogatta a nép, amikor kiderült, hogy a devizahitelesek közül csak azokat segítették, akik a legkevésbé voltak erre rászorulva. Büszkén tűrte azt is, amikor egy alig mérhető támogatottságú párt, a KDNP javaslatára bevezették az üzletek heti pihenőnapnak csúfolt vasárnapi zárva tartását. És dolgos népünk azt is felháborodás nélkül vette tudomásul, hogy, ahelyett, hogy népszavazáson dönthetett volna ennek eltörléséről, a kormány néhány nap alatt ezt is elrendezte.
Voltak tüntetések, tisztelet azoknak, akik ott voltak, de egyiken sem voltunk egymillióan, hogy kifejezzük rosszallásunkat azért, amiért lebontották a jogállamot, padlóra küldték az oktatást, szétverték az egészségügyet.
Rosszkedvűen, de tudomásul vettük, hogy Magyarország a Mészáros Lőrincek országa. A Rogánoké, Matolcsyké, Poltoké. És, mindenekelőtt, Orbáné.
Utóbbi, jelen állás szerint azt tesz az országgal, amit akar. Ha úgy tartja a kedve, kiárusítja az oroszoknak, rossz nadrágban jár, és még a kezét is zsebében tartja.
Pontosabban, a mi zsebünkben.
De mi ezt is eltűrjük, mert annyira büszkék vagyunk, hogy szégyellünk szólni.
Tiborcz apósa mellett ül az EU szégyenpadján
Manapság a politikai lett a legkényesebb téma még a baráti társaságokban is. A minap mégis úgy hozta, hogy egy balatoni teraszon, néhány üveg bor társaságában, erre az ingoványos talajra merészkedtünk. Mindezt egy ott hallott megjegyzés miatt hozom szóba: senki és semmi felett nem lehet pálcát törni „nagy általánosságban”. Vannak olyan ügyek, amiben el kell ismerni Orbán Viktor igazát, és persze azt sem szabad a szőnyeg alá söpörni, amiben vétkesen rossz döntéseket hoz. Ha tehetném, ezt a figyelmébe ajánlanám Sargentini asszonynak is, az EP holland képviselőjének, aki a LIEBE bizottság jelentését jegyezte.
Nem lehetett könnyű helyzetben, hiszen a bizottság aligha mérlegelhette, mi az a magyar kormány Sorost támadó intézkedései között, ami közvetve vagy közvetlenül, de kétségtelenül Európa érdekeit szolgálná, és mik azok a sunyi csapások, amelyek ezen a címen a civil szervezetek munkáját próbálják ellehetetleníteni, a demokratikus jogrendet korlátozni. A LIEBE mint az Európa Parlament egyik állandó bizottsága, a polgári és a kisebbségi szabadságjogokért, az igazságügyért és belügyekért felelős, érthető, ha kissé egyoldalúan mérlegel. Ha azt emeli ki, hogy az országban fennáll a veszélye az európai értékek súlyos és módszeres megsértésének. A következtetés: javasolják annak a bizonyos 7. cikkely szerinti eljárásnak a megindítását.
Azt is naivitás volna elvárni, hogy az európai politika formálói mielőtt „megszólalnak”, pszichológiai tanulmányokat folytassanak a másik fél „lelkületének” megismerésére. Orbán Viktor, a kistermetű emberek minden rossz tulajdonságával rendelkezik. Nem tud visszavonulni, nem képes kompromisszumokra. Elfuserált sportolói karrierjéből is legfeljebb az egész pályás letámadás tisztelete és a veszíteni nem tudás görcse maradt meg. Lételeme a szüntelen ellenség-keresés, a hadviselés.
Az Európai Unió vezetői, különféle testületei, számos alkalommal, ezzel kerültek – kerülnek – szembe. Most is, amikor a LIEBE bizottság elmarasztaló jelentésével kapcsolatban a véleményét kérdezték, visszakérdezett: „a Soros-jelentésről beszélünk, nem?”. Szijjártó Péter sem diplomáciai érzékenységéről híres, ő sem törekszik a magyar kormány iránti szimpátia felkeltésére, a holland képviselőnőt egyenesen Soros alkalmazottjának nevezte.
Nagyon nehéz elvárni még a politikusoktól is, hogy a felülemelkedjenek a személyes érzelmeiken. Akivel remény sincs megvitatni a nézet különbségeket, esetleg egyezségre jutni, azokkal szemben hamarabb születnek elmarasztaló döntések. Nem szabad elfelejteni: ezek nem egy országot, nemzetet marasztalnak el, csak a kormányokat, személyesen a politikusokat.
Valami ilyesmivel kerültünk most is szembe. Egyelőre nem lép fel Orbán Viktor miniszterelnök ellen az Európai Néppárt (EPP) a Stop Soros törvénycsomag miatt, fejtette ki Manfred Weber, a Fideszt is a soraiban tudó pártcsalád európai parlamenti frakcióvezetője. Ám ha a Velencei Bizottság problémásnak ítéli a jogszabályt, akkor kötelezettségszegési eljárás indulhat, amely végül eljuthat az Európai Bíróságra is. Hozzátette: ha Orbán nem tartja tiszteletben a bíróság döntését, akkor a Fidesz nem lehet többé tagja az Európai Néppártnak.
Aligha várható, hogy a Velencei Bizottság észrevételei megértésre találnának, és jobb belátásra bírnák a kétharmados többségű Fidesz parlament képviselőit. A LIEBE jelentésével kapcsolatban sem jobb a helyzet, Gál Kinga, a Fidesz EP-képviselője azt mondta: ez egy koncepciós per része, egy bosszú, amiért a Fidesz újra nyert, és amelyben a másik felet meg sem hallgatják. Persze meghallgatták, hiszen Szijjártót meghívták, szót kapott, de a jelentéstevőket hazuggal vádoló kijelentéseken kívül neki sem tellett többre.
Aztán megszületett a jelentés, amely a vita során benyújtott módosító javaslatok nyomán a tervezettnél is keményebb lett. A Fidesz pártcsaládját alkotó néppárti és a szélsőjobboldali frakcióban ülő, frissen olasz kormányzópárttá avanzsált – és emiatt a Fidesz által ünnepelt – Öt Csillagos Mozgalom súlyos hangvételű módosító javaslatait is megszavazták; méghozzá jobboldali támogatással. A vita során a jelentésbe bekerült egyik bekezdés egyenesen Tiborcz Istvánt említi, korrupcióval vádolva az általa korábban vezetett, uniós forrásokat szabálytalanul felhasználó társaságot. A hivatkozott szövegrész kimondja, hogy az OLAF súlyos szabálytalanságokat és összeférhetetlenségeket talált egy, az érintett időszakban a magyar miniszterelnök veje által irányított cég ügyeit ellenőrző vizsgálata során.
A LIEBE jelentése is alighanem ugyanazzal a felhanggal kerül majd idehaza a nyilvánosság tudomására, ahogyan korábban a Tavares jelentés is, amely néhány éve azt vizsgálta, sérültek-e az EU alapértékei és az uniós jog Magyarországon. A kormánymédia hevesen támadja majd, igyekszik lejáratni, a „magyar embereket támadó” hazugságnak nevezni minden megállapítást.
Erről mondta Ujhelyi István, az EP egyik szocialista képviselője: amikor az Európai Parlament és az európai közösség a magyarországi jogtiprásokat, a demokratikus intézményrendszer leépítését és az állami szintű korrupciót kéri számon, akkor a magyar állampolgárokat védi a Fidesz hatalmi gátlástalanságával szemben. Mert ez utóbbi lökte ismét Magyarországot az Unió szégyenpadjára.
A nap kérdése: Bécs, vagy Budapest?
A CEU kuratóriuma június 23-án úgy döntött, hogy a 2019-20-as tanévet is Budapesten kezdik el, ugyanakkor már Bécsbe is vesznek fel diákokat.
