Egyrészt megnyugtató, hogy kiderült bizonyos vérnyomáscsökkentő szerek „fertőzöttsége”,másrészt elgondolkodtató, hogyan és emennyi ideje kerülhettek hazai forgalomba ezek. Sokféle információ kering a köztudatban, mi a teendője annak a mintegy 200 ezer betegnek, akiknek az orvosa az érintett készítmények valamelyikét írta fel, de mást állítanak az orvosok, és mást javasolnak a patikusok.
Magam is érintett lévén, a minap felhívtam a háziorvosomat, felír-e új gyógyszert a régi helyett, vagy szedhetem tovább a korábbit, amelyből amúgy már éppen a közelmúltban „spájzoltam be” a három havi adagot? Ő úgy gondolja, addig, amíg a hivatalos vizsgálatok nem zárulnak le, és az illetékes hatóságok csak a felfüggesztés mellett döntenek, nem érdemes kapkodni.
Beszélgetésünk után azonban fordulat állt be: az Európai Gyógyszerügynökség (EMA), a nemzeti gyógyszerügyi hatóságokkal együttműködve, megvizsgálva a szennyeződés mértékét és a betegekre gyakorolt esetleges hatását, elővigyázatosságból
a kínai Huahai Pharmaceuticals által gyártott valsartan hatóanyagú gyógyszerek forgalomból való kivonását javasolta minden tagállamban.
A vérnyomás beállítása nem egyszerű dolog, jelezte az orvosom is. Nem elég a betegnek felírni egy hatóanyagot, több hetes, vagy akár hónapos kísérletezés után derül csak ki, hogy az adott gyógyszer milyen adagolásban éri el a kívánt hatást. Megtudtam, a botrány kirobbanásakor nem voltak könnyű helyzetben a háziorvosok, hiszen jó ideig ők sem kaptak tájékoztatást sem az érintett szerek listájáról, sem az esetleges helyettesítő medicinákról.
Az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) tegnapi tájékoztatóján Merkely Béla, a kardiológiai szakmai kollégium, tagozat vezetője ezzel kapcsolatban elmondta:
a terápiaváltásról a szakmai vezetők részletes ajánlást készítettek a háziorvosoknak, szakorvosoknak.
Ebben leírták azt is, hogy az eddig szedett dózis mellett pontosan melyik készítmény, milyen adagban írható fel a betegnek. Ami pedig a gyártás során a tablettákba került rákkeltő valsartant illeti, megnyugtatásul közölték, nagyon hosszú ideig, nagyon sokat kell fogyasztani belőle ahhoz, hogy valaki megbetegedjen. (Amúgy a hétköznapi ételeinkben, például a füstölt húsokban is jelen van ez az anyag.)
A háziorvosi rendelőnk szomszédságában lévő patikában próbáltam választ kapni: mit tehetnek ilyen helyzetben a gyógyszerészek. A patika vezetője nem vállalta, hogy névvel nyilatkozzon, ő csak „alkalmazott” ebben az üzletben, azt ajánlotta, a tulajdonost kérdezzem. Annyit azonban elárult:
nehezen állják a betegek rohamait, minden nap több tucat törzsvásárlójuk fordul hozzájuk a gyógyszerével kapcsolatos kérdéssel.
Egyelőre annyit tehetnek, hogy a rendelkezésükre bocsátott lista alapján tájékoztatják a betegeket, érintett-e az általuk használt medicina a tiltásban, vagy sem.
Viszonylag gyakran vonnak ki forgalomból készítményt, ezen a patikusok nem szoktak meglepődni és tulajdonképpen hírértéke sem volna a történteknek, ha egyszerre nem ilyen sok gyógyszer került volna tiltólistára. Bizonyos értelemben mind a betegek, mint a patikusok kiszolgáltatott helyzetbe kerültek, hiszen az előbbiek egészsége, akár az élete függhet a megoldástól, az utóbbiak pedig arra tettek fogadalmat, hogy minden helyzetben tudásuk legjava szerint segítenek a hozzájuk fordulóknak. Ebben a helyzetben azonban meg van kötve a kezük, legfeljebb a tanácsadásra van lehetőségük.
Arra kérdésre, hogy miért nem váltják vissza a már listázott, de bontatlan csomagokat, azt a feleletet kaptam, hogy ez nem a patika döntési kompetenciája. A megkérdezett szakemberek egybehangzóan azt nyilatkozták, hogy a hatóság kezében van a döntés joga. Erre az OGYÉI-nek és akár több minisztériumnak is közösen kellene megoldást találnia.
A gyógyszerrendelés joga az orvosé, mondta névtelenséget kérve a szakmai egyik tekintélyes vezetője is. Hozzátette:
ilyen esetben a gyógyszerészeti törvény sem ad felhatalmazást a pult túlsó felén álló szakembereknek a cserére,
mert most a vérnyomáscsökkentők esetében nem az ár a probléma, hanem a hatóanyag, és ebben az esetben a molekulák nem helyettesíthetők kockázatok nélkül. Függ a döntés a beteg társbetegségeitől, az alkalmazás gyakoriságától, a kiegészítő gyógyszerek jellegétől is. A vérnyomás beállításáért nem a patikus, hanem a szakorvos felel, jegyezte meg nyomatékosan a szakember, tehát a betegeknek minden esetben vissza kell menniük az orvoshoz.
Sok készítményt vontak ki a piacról, illetve tiltottak be, s ma még nehezen lehet áttekinteni, hogy a gyógyszertárakat ellátó nagykereskedelmi központokban milyen helyettesítő szerekből mekkora készletek állnak rendelkezésre. A megoldás részben az illetékes hatóság – az OGYÉI – illetve a nagykereskedők kezében van.
Egy ilyen váratlan helyzetre szinte lehetetlen a felkészülés, akkora tartalékokat felhalmozni, amelyekből heteken, hónapokon keresztül a mintegy 200 ezer beteg biztonságosan ellátható volna, aligha lehetséges.
Hatalmas készleteket kellene tárolni, amelyek sok pénzt kötnének le, és egy részük akár időközben le is járna.
Most olyan megoldást kell keresniük az illetékeseknek, amellyel mind a betegek, mint az ellátórendszer érdekei a legkisebb kockázattal érvényesíthetők. Optimális döntési helyzet – a megkérdezett szakemberek szerint – nincs. Türelmet és megértést kérnek, mert most ez a legfontosabb.
Azt, hogy mely gyógyszerek érintettek, ide kattintva olvashatja el.
