Kezdőlap Itthon Oldal 450

Itthon

Kétfarkú Kutyapárt: Ha nyerünk, Felcsúton mindenki gazdag lesz!

Mészáros Lászlóval szemben Mészáros Lászlót indítja a felcsúti polgármester választáson a Kétfarkú Kutyapárt. Kovács Gergő, pártelnök a leghatározottabban állítja a Független Hírügynökségnek, hogy az augusztus 12-i választáson Mészáros László lesz az új polgármester.

A népszerű viccpárt Felcsúton a Fideszével megegyező nevű jelöltet támogat majd. Tudnak majd különbséget tenni a két Mészáros között?

Reménykedünk! Egyébként Mészáros Laci nekünk már régóta passzivistánk, és amikor Mészáros Lőrinc őt jelölte Felcsútra polgármesternek, nagyon megörültünk.  Ez egyébként is egy komoly, visszautasíthatatlan ajánlat az ország leggazdagabb emberétől. Ezért aztán el is fogadtuk. Viszont most meglepődve halljuk, hogy a Fidesz ugyancsak egy Mészáros László nevű jelöltet állít a mi Lacinkra. De végül is állunk elébe.

Máris elkezdtük keverni a Mészárosokat. Tehát ön azt mondja, hogy Mészáros Lőrinc nem az eddigi helyettesét, Mészáros Lászlót, hanem az önök passzivistáját, Mészáros Lászlót jelölte?

Igen, ez nagyon is rendben való, mert igen rátermett ember a mi Lacink. De tudnia kell, hogy mindkét Mészárosnak van még egy keresztneve; a mi emberünk János, a versenytársa pedig István is. Így aztán könnyűszerrel meg lehet majd különböztetni őket.

Azért az egyik támogatójuk felvetette, hogy a szavazatok leadásakor tudja-e majd a tábor, hogy ki a Kétfarkú Mészáros?

Nem lesz gond, készülnek már az arcképes plakátok, amire természetesen ráírjuk majd, hogy „az igazi Mészáros László”! Remélhetően ez is segít majd, de a szavazólapon a mi Mészárosunk van elől. Így aztán abban reménykedünk, hogy a mi Mészárosunk is az ország leggazdagabb embere lehet, hiszen nekünk is szükségünk van egy komoly oligarchára.

Azt hallom, hogy hihetetlen sebességgel sikerült összegyűjteni a szükséges jelölést. Ez igaz?

Abszolút, két-három délután páran elmentünk Felcsútra, és Kétfarkú pólóban játszi könnyedséggel összeszedtük az aláírásokat. Igaz, arra vigyázni kellett, hogy az utcán elkerüljük a térfigyelő kamerák vizslató tekintetét. Miután nem akartuk, hogy a főutcán az arcfelismerő rendszer számon tartsa majd a támogatóinkat, ezért a néptelen mellékutcákba húzódtunk, ahol már nem féltek annyira, így aztán szívesen támogattak bennünket.

Azt tudja, hogy Mészáros Lőrinc televíziójában azt mondták, hogy fel kell pofozni azokat a gazembereket, akik megtévesztéssel akarnak hatalomra jutni?

Mi passzivistáink természetesen kutya pártos pólókban gyűjtötték az aláírásokat, elképzelhető, hogy az alpolgármester úr is ezt tette, ez valóban nem szép tőle. De végül is az sem fair, hogy ugyanolyan névvel indul, mint a mi jelöltünk. Remélem, nem éri őt ezért semmiféle atrocitás.

Jó ötlet ez a két Mészáros, de nem akartak inkább egy Mészáros Lőrincet jelölni?

Sajnos ilyen nevű ismerősöm nincs. Kivéve talán Mészáros Lőrincet, akivel gyerekkorunk óta jó barátok vagyunk. De hát ő azt mondta, hogy már nem szeretne a polgármesterséggel tovább foglalkozni. Már nem kifizető foglalkozás. De ez érthető is, hiszen az ország leggazdagabb embere ne egy 1500 lelkes kis települést vezessen, majd elindítjuk őt a fővárosban, vagy New Yorkban. Már tárgyalásban vagyunk az amerikai kutyákkal.

Beszéljünk a Kétfarkú Mészáros polgármesteri programjáról, mondana valamit a fontosabb ígéretekről? 

Szívesen. Felméréseink szerint az országban a legmagasabb egy főre jutó jövedelem az Felcsúton van. Mégis nagyon sok a szegény ember a faluban, mi tehát azt találtuk ki, hogy az összes felcsúti polgár vagyonát beadjuk a közösbe, s aztán egyenlő arányban elosztjuk a helyben élők között. A falu azonnal tele lenne gazdag emberrel.

Ez kicsit populista programnak látszik, de ma ez az európai megoldás. Gondolja, hogy nyernek?

Biztosak vagyunk benne. Nem szabad izgulni, mindenképpen Mészáros László lesz Felcsúton a polgármester.

Mi lenne, ha tényleg megnyernék a polgármesteri széket, nagyon megijednének?

Az biztos, hogy a stadiont azonnal meghosszabbítanánk a kisvasútig. Elég komoly vadkender ültetvényeket is találtunk Felcsút határában, erre rá lehetne építeni olyan szórakoztató iparágat, amely révén gyorsan felvirágoztatnánk a falut. De további komoly terveink is vannak, szükség is lesz ezekre, mert ma nagyon elhanyagolt a település. Aki ismeri, tudja, hogy omlik a bezárt bolt fala, lukas a buszmegálló teteje, tehát azért lenne mit csinálni.

Egyébként jó ötlet Mészáros ellen egy Mészáros indítása, de ez a Fidesznek is eszébe jutott Miskolcon, ahol a baloldali Erdei Sándorral – vagyis Rocker Zsolttival – szemben elindul egy jobboldali Erdei Sándor is. Mit szól?

MKKP

Ezért is furcsa, hogy Felcsúton meg csak egy Mészárost indítanak. Nincs jobb ötletük, úgy tűnik, hogy a hasonló nevű embereké a jövő Magyarországon.

Lehet, hogy önök kereshetnének egy saját Orbán Viktor nevű jelöltet?

Már keressük, mindenütt őt indítjuk majd. Tuti nyerő.

Ma a szombathelyi Fidesz iroda ajtajára a Kétfarkúak azt írták ki, hogy „Kivándorlást segítő szervezet!”

Persze, mert a KDNP szóvivője, Hollik István remek erkölcsi érzékkel kezdeményezte a civilek elleni matricázást. Szép gondolat, mert gyűlöletkeltő, s lám, a Sorosozás is milyen körültekintően kirekeszti a magyarokat, és ettől olyan szépen fejlődik az ország. Mi erre a hasznos kezdeményezésre akarjuk felhívni az ország figyelmét, mert az jól sikerült gyűlöletkeltés miatt százezer számra mennek el az emberek az országból. A továbbiakban nem csak a kivándorlást támogató Fideszre, hanem a vándorlást segítő szerkezetekre is felhívjuk a figyelmet!

Látom a pártjuk honlapján, hogy közhasznú tevékenységgel is foglalkoznak. Működtetnek egy demagóg kalkulátort, amelynek segítségével könnyen kiszámítható, hogy a felcsúti stadion 10 milliárdjából hány inkubátor, lélegeztetőgép, illetve mennyi autópálya épülhetne. Sokan használják ezt a szolgáltatást?

Nagyon sokan! Amikor ugyanis már a nyolcadik nulla is megjelenik egy számsor végén, akkor már az emberek nem tudják az összeget hová rakni. Pár tízezer vagy millió elköltése időnként jobban felháborítja a közönséget, mint a sok tízmilliárd.  Ezért mi ezzel a  szolgáltatással pontosan megmutatjuk, hogy mennyire hasznos a stadionok állandó építése, ahelyett, hogy az iskolákra, egészségügyre vagy az öregek nyugdíjára fordítanák azt a rengeteg pénzt.

Matolcsy őszinte beismerésben, de számít ez bármit?

Büntetőeljárásban ismerik ezt a kifejezést, amikor a (nem feltétlenül értelmileg) terhelt megvallja vétkét, megváltva ezzel a későbbi büntetés egy részét. Fogalmam sincs, mi járt Matolcsy György fejében, amikor papírra vetette most nyilvánosságra hozott 180 lépéses javaslatukat a versenyképesség elérése érdekében. Ami azt illeti, azt se tudom, az ő fejéből pattantak-e ki a száz oldalas mű alapvetései, vagy ő csak aláírta a kevés megmaradt jó szakember apparátusa által a jegybankban készített javaslatokat.

Az mindenesetre egyértelmű, hogy ez az összeállítás, amit kedden legott meg is vitattak a pénzügyminiszter és az innovációs miniszter társaságában, súlyos beismerése annak, hogy a kormány eddigi gazdaságpolitikája maga a zsákutcába vezető út. Ergo minden, amit

eddig csináltak, és amit – ismét csak Matolcsy vezetésével – a magyar „tündérmeséről” hét év alatt összeálmodtak, az a tartós leszakadáshoz vezet.

Fehéren-feketén leírják, hogy ha az ország nem hajtja végre az általuk javasolt reformot, akkor huss, elillan a növekedés, és bottal üthetjük a sógorok lába nyomát (az azért önmagában vicc, hogy az elmúlt időben ahány megnyilatkozás, annyiféle időpont az utolérésről; a hatvanas évektől e tájékon jól ösmerjük ezeket a vágyvezérelt, az akarat mindenhatóságában mélyen hívő gondolkodást).

A javaslat hemzseg az olyan tételektől, amelyek szöges ellentétei az elmúlt évek gazdaság- és társadalompolitikájának. Nem csak úgy általában javítani a közoktatást (és nem köznevelést, ahogyan a fideszi újbeszél mondja), hanem a minden képzettség nélküli korai iskolaelhagyást csökkenteni, digitális ismeretek oktatása, általánossá téve a legalább kétnyelvűséget a tanításban, hogy csak néhányat említsek.

Vessük ezt össze a 16 évre leszállított kötelező oktatási idővel, a pocsék minőségű „kincstári” tankönyvekkel, a mindent eluraló centralizációval, az iskolák önállóságának kiirtásával, a kizárólag a hűségen alapuló személyi döntésekkel (amely már az ötvenes-hetvenes évtizedek ijesztő kontraszelekcióját idézi fel). Nem beszélve a Parragh-féle elmebeteg „szakképzéssel”.

Nem sorolom. És ez csak egyetlen terület, ne is beszéljünk az egészségügyben, mondjuk, az „alapszűréseket mindenkinek” javaslatáról, miközben súlyos betegségek első lépésére, a megfelelően gyors diagnózisra sincs pénz (meg aki megcsinálja).

Jellemző, hogy talán a legkevesebb (a fentiekben idézett) konkrétum éppen magukban a javallt gazdasági intézkedésekben van. Persze, hisz ekkor még inkább kiviláglana az eddigi gyakorlat értelmetlensége, de legalábbis iszonyatosan pusztító mivolta. Az, hogy gyorsuló sebességgel éljük fel a jövőt, és ijesztően közelg (cca három, esetleg négy év múlva),

amikor hirtelen zuhan be a magyar gazdaság szinte egyetlen támasza, az uniós támogatás.

És persze ha konkrét gazdasági intézkedések sorjáznának a színes-szagos ábrákkal teletűzdelt dolgozat lapjain, akkor válaszolni kellene (no, azért így is) korunk egyik legfeszítőbb kérdésére (az után természetesen, hogy „mit keres Oszkó Péter a Wizz Airben?”), hogy

mibű?

Merthogy Matolcsy és csapata a szerintük is itt lopakodó lecsúszás-veszély elkerülésére javasolja a minimálisan is több ezer milliárdos csomag(ok) véghezvitelét, de a dolgozat logikája alapján ennek végeredménye teremtené meg a tartós növekedést, vagyis ekkor lenne annyi többletpénz, ami viszont annak előtte kellene.

Ezt az ellentmondást nem ártana feloldani. Mert erre nem elég a kádári „reform” földszintes bölcsessége, a

„dolgozzunk többet és jobban, elvtársak!”,

aminek jegyében ’85-86-ban sikerült megduplázni az államadósságot.

Tekintsünk el pár pillanatra

a kormányzati gazdaságpolitikához Orbánnak amúgy nyolc éve ténylegesen fülbe súgó

Matolcsy szerepéről és megítéléséről. Arról, hogy mennyire ciki, amikor a világ szinte minden pontján a legkomolyabbnak elismert intézmények egyike, a központi bank élén nálunk olyan ember áll, akinek nem hogy összesúgnak a háta mögött sokat mondó szemjátékkal kísérve, hanem a szakma nagy része egyszerűen kiröhögi. Mert – mondják – az ilyen poszthoz nélkülözhetetlen tudásmélység hiányzik nála, a tudományos tanok (még ha kockázatosan újítók is volnának) helyét fantazmagóriával tömi ki. (Néhány korábbi „csoda” a jelzett személytől itt olvasható.) Amikor a közgazdasági tudományosság jeles, és nem megfontolatlan véleményalkotásáról ismert tagja azt mondja négy szem közt, hogy „ez egy idióta”, a mindenfelé mesélt különféle sztorikat pedig hagyjuk is, akkor el kell gondolkodni jövőnkön.

Beszéljünk inkább arról, mennyire komolyan vehető ez az egész dolgozat, amely – kétség ne legyen iránta –

tényleg időben érkezett, ha nem a huszonnegyedik órában.

Mert amíg folytatható az országos emberkísérlet és pilótajáték (felül ömlik az uniós pénz, az alsó négymilliótól még van mit elvenni), addig mehet a bohóckodás a tudatlan törzsi varázsló hozzáértéséhez mérhető magabiztos „társadalomátépítéssel”, a voluntarista reformok és tervek sorozatával.

Amihez szépen hozzásimul a Matolcsytól amúgy, hmm, távolságot tartó Varga főpénzügyér is, aki arról beszélt – az orbáni álmot delirálva – ma, hogy „Magyarország 2030-ra Európán belül az öt legjobb ország közé kíván kerülni, ahol érdemes élni és dolgozni”.

Holnap azonban szembejön a valóság.

„Szülessen több magyar gyermek” – ezt most olvasni is kínosan röhejes vágyálom, de nemsokára maga lesz a rémálom, amikor azt látjuk, hogy ennek semmilyen alapja sincs a tömeges nyomor és kimenekülés közepette.

Mert ez a XIX. század végi-XX. század eleji időket idéző orbáni újrendiségi világképkép és a modern kor kíméletlen követelménye

kábé úgy passzol egymáshoz, mint a kőbalta az információs társadalomhoz.

A történelem bőséges bizonyítékkal szolgál arra, hogy prosperitás, hogy ne mondjam boldog társadalmi viszonyok közepette folyamatos fejlődés csak olyan viszonyokban lehetséges, amelyeknek minden elemét éppen most számolja fel a NER. A versenyt, s nem csak a gazdaságban, hanem a szellem világában is, az autonómiát az élet minden területén, a félelem nélküli alkotó szabadságot, a szó eredeti értelmében vett meritokratizmust satöbbi, satöbbi.

Kevésbé elvontan. Korszerű tudáson alapuló, digitális közszolgáltatásokra épülő társadalomban, az éppen szükséges méretűre fogott bürokráciával (most n+1-ik alkalommal beszélnek százezres tömeg átirányításáról a magángazdaságba) egyre hatékonyabban termelő gazdaság – nagyjából ezeket irányozza elő a Matolcsy-féle terv – némethszilárdokkal és mészároslőrincekkel, folyamatosan centralizáló hatalmi berendezkedéssel, mind pazarlóbb és rohamosan leépülő, sőt, szétzüllő közigazgatással és persze az ország szétlopásával, nos, ez

pont annyit ér, mint a bolsevik rezsimek akárhány ötéves terve a már akkor is „hanyatló” Nyugat közelgő megelőzésének ábrándjával.

Innen nézve voltaképpen mindegy is, mi jár Matolcsy fejében.

Bréking nyúz, 2018. július 10. – Tudósítás a másik valóságból

Rendkívül aktívan sertepertélő magyarországi Soros-ügynökök. A rendőrök csak kicsit bántották, mégis meghalt az őrjöngő herbálos. A szűnni nem akaró szerelem édes titkáról rántja le a leplet a pajzán vicceket is elsütő sztárpár.

 

Soros már az Akadémiára is betette a lábát

„Miközben a Magyar Tudományos Akadémia állítása szerint a függetlenségéért és persze a szakmai hitelességéért folytat küzdelmet, az MTA Jogtudományi Intézete valóságos ellenzéki kerekasztalt hozott össze – erről ír a Tűzfalcsoport blog. Ismert, a magyar kormány racionalizálni szeretné az MTA költségvetését. Ennek következtében a testület 170 milliárd körüli, különböző állami forrásokból származó éves keretéből húszmilliárd forintot mostantól nem biankó csekk formájában kíván átutalni a testületnek. Az ellenzék rátelepedett az ügyre, és persze hasznot kíván húzni belőle…

… Soros György hálózata és megbízható magyarországi ügynökei rendkívül aktívan sertepertélnek a Tudományos Akadémia háza táján úgy, hogy közben nemrégiben egy olyan közleményt bocsátott ki a Jogtudományi Intézet, amelyben ragaszkodik a tudományos kutatás szabadságához és zavartalanságához.” (Origo: Soros hazai hálózatának nagy a befolyása a Jogtudományi Intézetre is)

Könnyű testi kényszer

„István őrjöngött, erőszakoskodott és magából kikelve ordibált, amikor Békésen a Bihari János utcában kihívták rá a rendőrséget. Az akció során a férfi könnyebben megsérült, majd az intenzíven meghalt, a HVG a helyi roma önkormányzati vezetővel karöltve rendőri túlkapásról, brutalitásról beszélt, miközben az áldozat halálát pszichotróp anyag, nem pedig a rendőri testi kényszer okozta.” (888: A herbálost védi és a magyar rendőrök ellen hergel a HVG)

A rádiófelvételen egy csók is csattant

„Ördög Nóra és férje, Nánási Pál az első olyan sztárpár, akik nyíltan és őszintén engednek betekintést magánéletük egyes pillanataiba. .. Rajongóik ugyanis a házaspár szűnni nem akaró szerelmének titkáról érdeklődtek a legtöbbet. – Van egy különleges bájital, amit mindig belekeverek Nóri piájába – kezdte nevetve Nánási, akitől Ördög Nóri vette át a szót. –Én előtte nem gondoltam, hogy ilyen létezik, hogy „szerelem első látásra – fejtegette Nóra, aki természetesen rávilágított arra is, hogy apróbb bukkanók az ő életükben is voltak…

… Az első például mindjárt a kapcsolatuk elején, ugyanis amikor egymásba szerettek, még mindketten házasok voltak. … Felhívtam anyukámat, hogy „anya, az a helyzet, hogy válok, de semmi baj, nagyon szerelmes vagyok, minden oké, megtaláltam az igazit, úgy hívják, hogy Nánási Pál”. Anyukám letette a telefont, beírta a gugliba, hogy ki az a Nánási Pál és visszahívott elsápadva, hogy de kislányom, ez az ember nős…

…Az 56 perces rádiófelvétel egyébként egy könnyed hangulatú beszélgetés, melyben egy csókot és több pajzán viccet is elsütnek Nánásiék. Nóri és Pál arról is mesélt, hogy bár kapcsolatuk stabil alapokon áll, fontosnak tartják, hogy olykor kettesben is töltsenek időt, szerezzenek közös élményeket, bízzanak egymásban és nem utolsósorban maradjanak vonzóak egymás számára.” (Lokál: Ördög Nóra: Viharos gyorsasággal rúgtuk fel korábbi életünket)

A nap kérdése – Orbán Viktor és Gáspár meccset néz

0

Orbán Viktor miniszterelnök, és fia, Gáspár a helyszínen nézik meg a Franciaország-Belgium világbajnoki elődöntő mérkőzést.

This poll is no longer accepting votes

Ön szerint a miniszterelnök és fia a saját pénzükön utaztak Szentpétervárra?
×

Az igazi „magyar beteg”: az egészségügy

Néhány nappal ezelőtt dr. Kökény Mihály, korábbi egészségügyi miniszter, a közösségi oldalán az ágazat jövő évi büdzséjével kapcsolatos aggályainak adott hangot. A költségvetési vita kapcsán úgy tapasztalta, hogy az egészségügy működése pénzügyi szempontból egy jottányit sem javul, holott a tárca vezetésében bekövetkezett tavaszi változások korábban másra engedtek következtetni. Dr. Kökény Mihállyal beszélgettünk.

  • Megorrolt valamiért Kásler miniszterre Orbán Viktor?
  • Többet kap ugyan az ágazat, de valójában mégsem 
  • Lesöpörték az ellenzéki javaslatokat, a kormánypártiak hallgattak
  • Jönnek a „kancellárok” a kórházak élére is?  

A sajtóban megjelent számok egyértelműen ellentmondanak annak, amelyet a bejegyzésében ön kifogásol. Az egészségügy nominálisan jövőre több pénzből gazdálkodhat majd. Akkor hol a probléma?

Az egész tárca nadrágszíján srófolnak jövőre egyet. Valóban száz milliárdos forrásnövekedésről beszél a kormánypropaganda a gyógyító-megelőző ellátásban és többet szánnak a gyógyszerkasszára is. Ez mind igaz, de a kórházi adósságok továbbra sem kezelhetők, számos kötelezettség és elvárás van a különféle szakterületek bérkorrekciójára. Mindezt levonva ez a százmilliárd gyorsan elolvad. És még valami: a költségvetést 315 forintos euró áron számolták, ami napokban már a 330 forintot is átlépte. Ez önmagában is nagyon meg fogja drágítani az amúgy sem olcsó műszer- és alkatrész beszerzéseket.

Ön szerint honnan hiányzik majd a legjobban a pénz?

Nagyon nehéz akár egyetlen területet is megnevezni, de a művese szolgáltatásoktól kezdve a házi ápolásán át egészen a népegészségügyig szinte bármelyiket megemlíthetném. Ezekre a területekre nominálisan sem terveznek többet fordítani, az áremelkedések pedig ide is begyűrűznek majd.

Beszélhetünk az egészségügyben speciálisan mérhető inflációról?

Ezt nemzetközileg is mérik. Magyarország az egyike azoknak a térségbeli országoknak, ahol a legnagyobb mértékű inflációval kell az ágazat esetében számolni.

Ennek van valami speciális oka?

Nagyon jelentős tételt képeznek a kórházak esetében a dologi kiadások, a gyógyszerek, a műszerek és a bennük lévő alkatrészek importhányada igen jelentős. Én ide sorolnám a kórházak eladósodását is: év közben halmozódnak a kifizetetlen számlák, aztán az év végén – többnyire egy állami beavatkozás nyomán – egyszerre törlesztenek. Ezt a beszállítók eleve bekalkulálják az áraikba.

Megemlíti, hogy a költségvetési vita kapcsán az ellenzék módosító javaslatait anélkül söpörték le, hogy akár csak megnézték volna, mi a javaslat lényege.

Ez úgy történt, hogy a bizottság vezetői bemondták a módosító javaslat számát és a kormánypárti képviselők máris leszavazták azokat.

Több száz javaslat került így a „kukába” egyetlen óra alatt.

A házszabály szerint ezek már a plenáris ülésre sem kerülhetnek be. Ha Kásler professzornak voltak is elképzelései, hogy az ágazat majd több forráshoz jut az ő vezetése alatt, ez illúzió maradt.

Volt ezek között olyan javaslatok is, amelyek nagyobb figyelmet érdemeltek volna?

Az ellenzéki pártok komolyan készültek erre a vitára, és megpróbáltak olyan átcsoportosításokat javasolni az adott fejezeten belül, amelyek az ellátás javára válhattak volna.

Például?

A gyógyító ellátásra, a háziorvosi rendszer jobb finanszírozására, és az Országos Gyógyszerészeti Intézet javára is több pénzt javasoltak volna átcsoportosítani. Ez utóbbi azért lett volna nagyon fontos, mert ezzel meggyorsulgatott volna az új készítmények bevizsgálása, törzskönyvezése.

Nálunk az Unióban példátlanul lassú az a folyamat, amellyel az új, innovatív medicinák zöld utat kaphatnak a bevezetésre. Még a V4-ekkel összemérve is több hónappal, akár évekkel lassabb a kelleténél.

 A bejegyzésében kifogásolja, hogy a pénzügyminiszter költségvetési felügyelői rendszert vezet be a kórházaknál. Ön is tarthatatlannak nevezi a szüntelen eladósodást.

E mögött a döntés mögött az a feltételezés áll, hogy a kórházak nem tisztességesen használják fel azokat a forrásokat, amelyeket kapnak.

Az uniós országokban napi gyakorlat, hogy a kórházak szakmai és gazdasági vezetése elkülönítve végzi a dolgát.

A gazdasági vezetők nálunk is függetlenek az orvos-szakmai irányítástól, de most arról van szó, hogy az Államkincstár, vagy a minisztérium külső emberei kerülnek be a rendszerbe. Az egyetemek kancellári rendszerének egy változata ez, szűkítik a gazdasági vezetők hatáskörét, ők rendelkeznek majd teljhatalommal minden fillér elköltése felett.

Dr. Nagy Anikó államtitkár a napokban arról beszélt, hogy a minisztérium nem támogatja ezt az elképzelést, feltehetően más javaslatuk lett volna.

Úgy látom, a pénzügyminiszter akarata az erősebb, és ez nyilván a miniszterelnök tudtával alakul így.

Ördögtől valónak tartja ezt a rendszert?

Nem feltétlenül, de a kérdés nem az, hogy ki dönt a pénzek felhasználásról, hanem az, hogy egyáltalán hogyan akarja a kormányzat finanszírozni a gyógyító- megelőző ellátás kiadásait. A nemzetközileg bevált, de idehaza alul árazott,

az úgynevezett homogén finanszírozási rendszer az „igazi beteg”, mert nem fedezi a tényleges kiadásokat, manipulációra kényszeríti az intézményeket.

E téren is átfogó reformokra kellene elszánnia magát a kormányzatnak.

A harmadik kifogása az, hogy az Egészséges Budapest Program Dél-budai Centrum beruházást megvalósító részvénytársaságban az egészségügyért felelős minisztertől elvették a tulajdonosi jogok gyakorlását. Miért baj az, hogy a miniszternek nem kell a kivitelezés napi gondjaival szembesülnie?

A beruházás állami felügyeletét külön választották a szakmai területtől, ez utóbbinak az egészségügyi miniszter lett volna a gazdája. Ezt most a kancellária miniszter alá vonták, a Tétényi úti kórház igazgatója lett a miniszterelnöki megbízott. Ezzel – az én olvasatomban – az egészségügyi ágazat szakmai vezetőit „lealázta”, gyámság alá helyezte a kormányzat. Ha a már fent említett egyéb intézkedéseket is számba vesszük, akkor úgy tűnik, mintha az ágazat és maga a miniszter is, veszített volna a kormány szemében az érdekérvényesítő képességéből.

*

Dr. Kökény Mihály észrevételeit, és szerkesztőségünk kérdéseit eljuttattuk dr. Nagy Anikó államtitkárnak is. Várjuk az észrevételeit, esetleg a fent említett interjúban elhangzott állítások cáfolatait is. Amint megkapjuk a válaszokat, folytatjuk a témát.

Matolcsy nagyot álmodott a versenyképességről

Beismeréssel és szinte vádirattal egyenértékű 180 pontos versenyképességi csomagot közölt az MNB. Ebből kiderül: sem az oktatásban, sem az egészségügyben, sem másutt nem jó pályán haladt eddig az ország. A cél ismét Ausztria utolérése, de már nem teljesen. Vágyak minden mennyiségben.

„Számos kísérlet ellenére sem Magyarország, sem a közép-kelet-európai régió nem tudott fenntartható módon felzárkózni. A fenntartható felzárkózás összetett folyamattá vált” – ezzel a mondattal vezeti fel száz oldalas – látványos ábrákba szerkesztett – munkáját a Magyar Nemzeti Bank. Célja az ország versenyképességének javítása 180 pontban. Arra a kérdésre nem válaszolnak, hogy miért a monetáris (árfolyam-) politikáért felelős – a kormánytól elvileg független – jegybank készít ilyet, és miért nem a gazdaságfejlesztésért tartott minisztérium vagy maga a kormány.

Ez ismét azt az érzületet támasztja alá, hogy a kormány gazdaságfejlesztésének központja változatlanul Matolcsy György, nem pedig a Varga Mihály vezette Pénzügyminisztérium.

A feladat összetettségét szemlélteti az MNB ábrája.

Forrás: MNB

Ha valakinek ismerős lenne, nem téved.

Forrás: NGM

Azt közleményében az MNB is leszögezi, hogy a versenyképességet javító intézkedések hatása gyakran hosszabb távon jelentkezik. Azt nem tudni, ez hány év lenne, mindenesetre bő hét éve Matolcsy, illetve az általa akkor vezetett nemzetgazdasági tárca már közzétett effélét, amelynek alapján éppenséggel nem is lenne szükség se 180, se bármennyi pontra a versenyképességi fordulathoz. Amely egyébként már meg is történt, legalábbis Varga Mihály nemrégiben bejelentette. Igaz, előtte ismét csak Matolcsy még az idei év feladatának jelölt meg.

Abban nincs változás, hogy a cél változatlanul Ausztria befogása, de már csak 80 százalékig. Ez se először kerül terítékre, bár abban van némi vita, hogy az 12, netán 50-60 év múlva következhet be.

Forrás: MNB

A 180 pontból megtudjuk egyebek mellett, hogy

  • a diákok képzettsége rossz
  • sokan hagyják el idő előtt (képzetlenül) az iskolát
  • kevés a diplomás
  • túl sokat költünk saját pénzből az egészségünkre
  • túl sokan hagyták el az országot
  • mégis segíteni kéne a nyugdíjhoz közelítők munkavállalását
  • az agyondicsért külföldi tőkebefektetések elsősorban alacsony értékteremtő képességű ágazatokba jönnek
  • hiba eltörölni a cafeteria egy részét
  • hiba az energiatakarékosságra jutó uniós pénzt elvenni a lakosságtól és a középületekre költeni.

A gazdasági növekedés két lehetséges pályáját és modelljét ismerteti a következő ábra, amiből megtudjuk, hogy mennyivel fogunk több értéket előállítani.

Forrás: MNB Megj.: PPP=az árkülönbségeket kiszűr vásárlóerő-paritás

Mindehhez tartósan 4-4,5 százalékos éves gazdasági növekedést jövendölnek az MNB-ben, amit egyetlen komoly elemzés se támaszt alá (és már a kormányban sem hisznek benne, bár „túl is tolják”).

Mindenesetre ehhez hatékony államot, kisebb bürokráciát (és sok mást) tart szükségesnek az írásmű, újabb adóreform mellett.

Ebben írják egyebek közt, hogy a nyugdíjazáshoz közelállók alkalmazását ösztönözni kell. Nos, a kormánytöbbség éppen most készül eltörölni (januártól) a 25 éven alulik és az 55 éven túliak alkalmazásához járó adókedvezményt.

Magas színvonalú közoktatást látna szükségesnek az MNB. Ha ez így kevés lenne, leírják, hogy a különféle nemzetközi mérések tanúsága szerint a diákok megtanulják ugyan a tananyagot,

„de megfelelően alkalmazni nem tudják a valós életből vett példák esetében”.

Eddig ilyet kormányoldalon nem hallottunk.

Az is csupán a „tudjukkik” bírálata volt, hogy az oktatásnak csökkenteni kellene a társadalmi és gazdasági háttérből adódó különbségeket. Sőt,

a korai (ráadásul képzettség nélküli) iskolaelhagyást pedig a mostani felére kellene mérsékelni,

ami az elmúlt években emelkedett erre a 12 százalékra.

Több tanító, képességfejlesztés az iskolákban, de ami igazán előremutató igény, az az, hogy minden tárgyból lehessen angolul felvételizni és érettségizni. (Arra nem térnek ki, honnan veszik az ehhez szükséges rengeteg angoltanárt.) Sőt, minden régióban két- vagy több nyelvű képzést vizionálnak.

Az se az Orbán-Parragh-féle – jelenleg is hatályos – oktatáspolitika dicsérete, hogy a diplomások számát 30-ról 40 százalékra kell emelni, a felsőoktatásban pedig több, mint 50 százalékkal növelnék a ráfordítást.

A modern egészségügy alaptétele, hogy a háztartások közvetlen kiadását 28-ról 18 százalékra kell mérsékelni. Ez – egyes becslések szerint nem is 28, hanem 40 százalék körüli – az elmúlt években indult gyorsuló növekedésnek. Az MNB kialakítaná (!) a valós költségekre épülő finanszírozást, felülvizsgálná a kórházi teljesítményvolumen-korlátot, átlátható (?) bérezést javasol, és persze mindenféle szűrést minden országlakosnak.

Mindemellett adókedvezményt sürget a vállalati egészségügyi csomagokra és a magán egészségbiztosításnak. Szólni kéne a nem messzi Parlamentbe, hogy mégse töröljék el a cafeteriát (legalábbis éppen ezeket a kedvezményeit).

Szülessen több magyar gyermek – adta ki a jelszót az MNB, ennek jegyében a mai több, mint duplájára növelné (és minden csöppségnek megadná) a bölcsődei helyet. Népszerűsítenék a gyerekvállalást, és „elemeznék” a családtámogatási rendszert.

Még több foglalkoztatottra lenne szükség, és ennek egyik eleme a külföldre költözöttek „hazacsábítása”, de legalább 100 ezren közülük. (A KSH még ma is alig több, mint 100 ezer tartósan künn dolgozó magyart regisztrál, ezek szerint szinte mindenki haza is térne. Vagy valóban ennek többszöröse ment el.)

Az iparstratégia fejezet alaptézise maga a 8 éves kormányprogram teljes csődjének beismerése. A hazai vállalatok értékteremtő képessége alacsony – állapítja meg. Annak ellenére tehát, hogy másról se szólnak az ágazati programok, mint a kkv-k támogatása. De: a működő tőke

„az elmúlt években elsősorban az alacsony értékteremtő képességű ágazatokba áramlott”.

Ehhez képest másodlagos, hogy ezúttal se maradnak el a Matolcsytól megszokott, semmilyen számítással se alátámasztott szép nagy számok. Ötezer új kisvállalat, ezer új közepes cég, plusz 10 ezer exportáló kkv, importarány 60 százalék alá csökkentése.

A végére is tartogat egy önbeismeréssel felérő célt az MNB. Az energiahatékonyság javítása érdekében sürgetik az ezer euróra jutó energiafelhasználás 150 kilóra csökkentését (azt nem írják, mennyiről) 2030-ig, például nyílászárók cseréjével. A kormány tavaly döntött úgy, hogy a kifejezetten a széles lakossági körnek szánt energiahatékonysági célú szekérderéknyi uniós pénzt inkább saját épületeire költi el.

Lemondása után jutalmat kapott a polgármester

Csütörtökön dönt arról, hogy mi lesz a következő lépése, marad-e a politikában vagy visszatér a civil életbe, de lehet, kivándorol Lakatos Béla. A volt ácsi polgármester tegnap írásban is benyújtotta lemondását a képviselőtestületnek, amely elfogadta azt, majd kiváló munkájáért a maximális, hathavi jutalmat szavazta meg számára.

„Ez egy nagyon beteg ország, olyan kór emészti, mint a rák vagy az AIDS, s ezt úgy hívják, hogy Fidesz” – mondja csalódottan az egykor fideszes színekben politizáló Lakatos, aki határozottan állítja: az ügye nem roma ügy, nem romasága miatt csinálták ki, a bűne az volt, hogy nem fideszes”.

 Az én ügyem, a lemondásom nem Ácsról, hanem az egész országról is szól, annak is a látlelete” – mondta Lakatos Béla. Lemondásáról a Facebookon közzétett posztjához fűzött egyik komment ugyanis így szólt: „Ebben az országban a másképp gondolkodókat eltiporják….iszonyú évek következnek….”. Lakatos a Független Hírügynökségnek nyilatkozva elkeseredetten fejtette ki, hogy nem csak Ácson, hanem az egész országban nagyon kevesen mernek ilyen mondatokat kimondani, ugyanis kemény retorziók fenyegetik egzisztenciálisan azt, aki mégis megteszi.

Tisztelt Ácsi Polgárok!Tájékoztatlak benneteket a mai nappal lemondtam polgármesteri tisztségemről. Kívánok jó munkát…

Közzétette: Lakatos Béla – 2018. július 9., hétfő

Nagyon nehezen hozta meg a döntést, amely ezúttal megmásíthatatlan, reagált felvetésünkre, hogy már egyszer lemondott posztjáról, ám utóbb akkor a döntését megmásította.

„Nem lehetett tovább húzni a lemondásomat, ugyanis már a települést érték károk a személyem miatt,

Ács például már el is esett egy 5 millió forintos ipari fejlesztésről, amelyet a  Járási Hivatal álindokkal visszadobott”. Döbbenetesnek mondta, hogy korábbi támogatói közül sem álltak mellé többen, furcsa módon két fideszes volt a legkorrektebbek, ők nem csak lemondtak, de még a Fideszből is kiléptek. Keserűen nyugtázza, hogy miközben, ellene fordultak és kicsinálták, a lemondása elfogadása után az alpolgármester javaslatára a maximálisan adható, hathavi jutalmat szavazták meg neki, mondván, hogy rengeteget fejlődött a város. Azok az emberek értékelték így visszamenőleg a munkáját, „akik a napi ügyekben nem álltak mellém” – mutatott rá Lakatos Béla.

„Nagyon nagy a félelem vidéken, az emberek félnek. Az nem számított, hogy polgármesterségem nyolc éve alatt többet fejlődött a város, mint korábban összesen, csak az volt a szempont, hogy nehogy a hatalom tönkretegye az egzisztenciájukat”.

„Ma Magyarországon hiába látják az emberek a helyzetet, nem merik felemelni a szavukat” – mondja, hozzátéve: van egy állami hazugságdömping, amit az emberek jó része el is hisz, nem véletlenül, hiszen a kormány szándékosan nyomorban tartja a társadalom negyven-ötven százalékát, hogy azután Erzsébet-utalványokkal megvegye a szavazatukat.

„Voltak olyan települések, ahol a választások előtt a romák téliszalámival kardoztak, s meg is lett az eredménye a kormányzati osztogatásnak: a romák eladták a lelküket egy újabb négy évre Farkas Flóriánnak”.

Kérdésünkre, hogy mi lett az országjárásos, roma vezetők összefogása érdekében indított programjának a  sorsa, Lakatos Béla így összegzett: „Az emberek, a romák félnek, csak egy-kettő meri nyíltan felvállalni a véleményét, azok is inkább helyi civilek, akiknek van megélhetésük”.

Sorsát még nem tudja, hogyan alakítja, mint mondja, csütörtökön leül tárgyalni a Momentum vezetővel, s ha ott az derül ki, hogy a párt nem vállalja fel a kényelmetlenebb, erőteljesebb, határozottabb politizálást, kérdéseket, akkor kivonul a politikából, hiszen

„nem látom szükségét újabb ellenzéki típusú, okosak vagyunk és szépeket mondunk csoportosulásnak”.

Hozzátette: „Csak egy új ellenzék győzheti le a Fideszt, mert esélyét sem látom annak, hogy a mai ellenzékkel, azzal a nagyon kevés hiteles emberrel, a félelemben és nyomorban tartott vidékkel fel lehessen venni a harcot a kormányzópárttal szemben”. Pedig ő is megpróbálta, részt vett és beszédet is mondott nagy budapesti tüntetésen a választások után, ám ebben is csalódott. Mint mondja:

„miért megy ki az a százezer ember a Kossuth térre? Hogy jól érezze magát? Zárják el az utakat, sztrájkoljanak egy hétig, stb., amíg ugyanis a Fidesz nem érzi, hogy bénultságra van ítélve, addig jottányit nem fog engedni”.

S ha kivonul a politikából, akkor mi kezd magával? Egyelőre csak tíz napig lát előre: a Momentumos tárgyalás után elmegy egy hétre az Adriára. „Lehet, hogy visszaállok tanárnak, elmegyek egy kis iskolába, s elviszek tíz roma gyereket a középiskoláig, de az is megfordult a fejemben, hogy kivándorlok” – mondja, hozzáfűzve: nincs kedve külföldre költözni, mert Magyarország a hazája, itt van a  családja, itt élnek a barátai, itt szeret élni” – bár, teszi hozzá keserűen: „egyre kevésbé”.

Rákérdeztünk arra is, hogy lemondásának van-e köze a korábbi botrányhoz, amelynek az eredményeként az ácsi képviselőtestület pszichiátriai kezelésre kötelezte őt – Lakatos határozott válasza, hogy nem. Azt akkor is és most is elismerte, hogy nem megfelelően reagált egy „pedagógus” messze nem megfelelő – gyerekeket érintő és befolyásoló – viselkedésére, amikor az – egyébként utóbb pénzért eladott – hangfelvételen is hallható módon pofonnal fenyegette meg a tanárt. „Nem vagyok beteg, ez mese, ezt azért kérte akkor tőlem a  testület, hogy meg tudjunk maradni”.
Azt azonban most is elismerte, hogy nincs a legjobb formában, de ezt bárki megértheti, aki elveszítette a gyermekét – ő a két éves korától általa nevelt fiút veszítette el a közelmúltban, s ezt máig nem tudta kiheverni.

Megvan Orbán harmadik betűje!

Amint arról a Független Hírügynökség is beszámolt, különös dolgok történnek Orbán Viktor Facebook-oldalán. A már megszokott fotók, videók és rövid, többnyire egysoros bejegyzések mellett előbb egy Ó betű jelent meg, majd egy I is társult hozzá. A betűsereg létszáma mára háromra bővült, és a miniszterelnök oldalán látható fotón mostantól ez olvasható: CIÓ.

Közelebb nem kerültünk a megfejtéshez, bár találgatásokban eddig sem volt hiány. Sokan ugyanis a Migráció, vagy a Korrupció kifejezésre tippeltek, az Infláció, vagy a Depresszió szavakra is többen tippeltek – utóbbi a C betű belépésével kiesett.

Marad legvalószínűbb megfejtésnek az, hogy Vakáció. Vagyis, hogy a miniszterelnök hamarosan szabadságra megy. Bemelegítésként elutazott Erdogan török elnök beiktatására, ahová magával vitte a politika iránt nem különösebben érdeklődő fiát, Gáspárt is.

Orbán Viktor miniszterelnök megtekinti az elnöki épületegyüttes makettjét Recep Tayyip Erdogan újraválasztott török elnök beiktatásán Ankarában 2018. július 9-én. MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs. (A miniszterelnök mellett fia, Orbán Gáspár).

Ebből lehet arra következtetni, hogy Erdogan beiktatása Orbán Viktor számára csak amolyan előjáték, az igazi aktus még csak ezután következik. Vagyis a két Orbán Törökország után nem haza, Magyarországra, hanem a miniszterelnök szívéhez ugyancsak közeli Oroszországba utazik a labdarúgó világbajnokság hátralévő mérkőzéseire.

Erre utal az is, hogy az MTI, amely fotókon is beszámol a miniszterelnök törökországi útjától, nem tesz említést arról, hogy a kormányfő fia, Orbán Gáspár is papával tartott volna. Pedig ott volt, még néhány fotón is feltűnik, de ezt az MTI vagy nem vette észre, vagy nem tartotta fontosnak megosztani a magyar közvéleménnyel.

Cél felett az infláció, kilengett a forint

Átlépte az infláció az MNB 3 százalékos célrátáját, s ahogyan sejthető volt, a forint azonnal 324 fölé ugrott. Rövidesen kiderül, hogy ez újabb nyomást helyez-e a forintra. Az árakat a benzin és az élelmiszer nyomta fel.

Júniusban 3,1 százalék volt az áremelkedés éves üteme. A mindenki számára fontos cikkek közül az üzemanyagok drágultak leginkább, 15 százalékkal, de az élelmiszerek is hozzájárultak az index több éves csúcsértékéhez – derül ki a KSH számaiból.

A tojás, a tejtermékek a boltokban is láthatóan komolyan drágultak tavaly év közepe óta, a 10 és 9 százalékos index ezt visszaigazolja. A cukor éppenséggel olcsóbb lett, bő ötödével. A háztartási energia – az inflációt is figyelembe véve – reálértéken lényegében olcsóbbá vált az 1,4 százalékos áremelkedéssel. Nem igaz azonban ez a tűzifára, a legrosszabbul élők fűtőanyaga 13 százalékkal drágult.

Egy hónap alatt 0,3 százalék volt az áremelkedés, januártól számolva 2,3-del.

A Magyar Nemzeti Bank infláció „célja” a 3 százalék, eddigi megnyilvánulásaiban szinte csak ezt tette középpontba a középpontba, ellenállva minden kamatemelési kívánalomnak (olykor pánikszerű reakciókkal). Az áremelkedés most átlépte ezt az értéket, bár némi visszarendeződés az év hátra lévő részében lehetséges.

A piac „beárazta” ezt az indexet, és – újabb nyomást látszik kifejteni az árfolyamra. A napot 323,5-ös legalacsonyabb érték közepette indította, az inflációs adat bejelentése után nagyjából egy forintot gyengült az euróval szemben.

Az elmúlt hetek helyenként extrém magas árfolyamértékei lassan beépülnek az árakba (s nem csak a kiskereskedelemben), fokról fokra feljebb srófolva az inflációt.

Háborúk, államosítás és a kitiltott család – A Zsolnay gyár története 2.

A gyárat világhírűvé tevő Zsolnay Vilmos halála után is a család kezén maradt a cég, voltak sikeres és kevésbé sikeres időszakaik is – a kommunista hatalomátvétel után aztán államosították a gyárat, a család több tagja ellen koncepciós per is indult. A rendszerváltás után a privatizáció sem ment egyszerűen. A világhírű gyárról szóló cikksorozatunk második része.

Cikksorozatunk első részét itt olvashatják.

A Zsolnay gyár kéménye.
Fotó: Pixabay

Zsolnay Vilmos halála után a cég vezetését Miklós fia vette át. Előbb az ipari termelés került előtérbe, majd a háború előtti években többek között az építészeti kerámiák és a kályhák voltak népszerűek. Továbbra is jelentős volt az export, amely Párizstól Szentpétervárig sok nagyvárosba irányult.

Az első világháború természetesen a gyárra is nagy hatással volt: megszűnt az építészeti és díszkerámiák gyártása, inkább csak ipari porcelánt (például szigetelőanyagokat) gyártottak, amelyek megfeleltek a hadi célokra.

A háború után általános volt a válság,

hiányoztak a nyersanyagok és az új határok is befolyásolták a piacokat. Ezt az időszakot a mindennapi használatra való porcelánok gyártásával élte túl a gyár.

1922-ben Zsolnay Miklós is meghalt, a céget ekkor unokaöccsei vették át. A következő évben újra megindult a fejlődés, nőni kezdett az alkalmazottak létszáma (újra elérte az 500 főt), és egyre inkább átálltak a porcelángyártásra: szigetelőanyagok mellett étkezéshez használt edényeket is gyártottak.

Zsolnay Vilmos születésének századik évfordulóján másfél éves előkészület után 1928-ban megnyílt a gyár múzeuma is. Itt többek között bemutatták az építészeti kerámiákat, a magastűzű zománccal készült dísztárgyakat, és persze volt egy nagy eozin-terem is.

A Zsolnay Múzeum kertje.
Fotó: Wikimedia Commons

Jött viszont a gazdasági világválság: a gyár termelése a felére esett vissza, megint el kellett küldeni 200 embert, a többiek heti munkaidejét pedig három napra csökkentették. A válságban lassan sikerült újra talpra állni, de azért folytathatták a terjeszkedést is: megvették a verőcei kerámiaüzemet, majd 1940-ben, miután a második bécsi döntés következtében Kolozsvár újra Magyarországhoz került, bérbe vették az ottani Iris gyárat.

A második világháború alatt a termelés újra visszaesett, majd teljesen le is állt.

Az ostrom alatt a budapesti gyárat bombatalálat is érte, Pécsen viszont nem szenvedett jelentős károkat az épületegyüttes, így tartalék nyersanyagokkal már 1945 januárjában újrakezdődött a munka. Az első termék a Szovjet Hősi Emlékmű pirogránit katonafigurája volt. Ekkor 377-en dolgoztak az üzemben, az év végére az utolsó békeév, 1938 termelési szintjének az egyharmadát sikerült elérni.

Eozin Zsolnay-fazék
Fotó: Wikimedia Commons

Hamarosan jött viszont a kommunista hatalomátvétel és az államosítás, ami a Zsolnayt sem kerülte el.

1948-ban vették állami tulajdonba,

és átkeresztelték Pécsi Zsolnay Porcelángyár Nemzeti Vállalattá. Az új igazgató a gyár egyik kommunista párttag dolgozója, Dallos Kovács József ke­mencemunkás lett.

A Zsolnay-családot pedig gyakorlatilag kitiltották a gyárból: azonnal ki kellett költözniük a lakásukból, szinte semmit nem vihettek magukkal, és évtizedekig nem is tehették be oda a lábukat, két családtagot leszámítva. Egyikük Zsolnay Vilmos dédunokája, Mattyasovszky Zsolnay László Kossuth-díjas vegyészmérnök volt, aki részt vett a gyár munkájában, a fejlesztésekben, egészen addig, amíg 1957-ben Amerikába nem emigrált; a másik pedig Vilmos lánya, a 92 éves Sikorski Zsolnay Júlia, aki egy rövid ideig még bejárhatott a saját műtermébe.

Mattyasovszky Zsolnay Tibor később így emlékezett vissza: „Az államosítást kimondó rendelet értelmében a ké­sőbb megállapítandó kártérítés ellenében

az államosítás tárgyát képezték a ter­melést szolgáló ingatlanok, gépek és berendezések, az árukészlet, a nyersanyag, a könyvelések és a készpénz.

Államosították a telkeket, a szőlőt, a mezőgazda­sági ingatlanokat, sőt még a borkészletet is.”

A család több tagja ellen koncepciós per is indult, többen börtönbe, a gyerekek közül pedig néhányan intézetbe kerültek. Kiszabadulásuk után csak segédmunkásként dolgozhattak.

A gyárban azért a fejlesztések újra elkezdődtek: felújították az épületeket, villamosítottak. Egy ideig csak ipari porcelánok készültek a gyárban, 1953-tól azonban újra gyártottak edényeket és dísztárgyakat, két évvel később pedig már kályha- és épületkerámiákat is. Nőtt az alkalmazottak létszáma is: 1954-ben elérte az ezer főt.

Zsolnay dísztárgy a hatvanas évekből.
Fotó: Wikimedia Commons

1963-ban azonban további központosítás történt:

a gyár elvesztette önállóságát

és a Finomkerámia-ipari Országos Vállalat része lett. Pécsen szigetelőanyagokat, csöveket és edényeket gyártottak. Emellett felújították Zsolnay Vilmos egyik találmányát, a színezéssel zománcozott porcelán fajanszot, amelyet a 20-as évek, a porcelánra való áttérés óta nem gyártottak. A gyárban dolgozók száma tovább nőtt: a hetvenes években 1800 körül volt.

A gyár neve hamarosan újra megváltozott: 1974-től ugyanis, az egyik örökössel, Mattyasovszky Zsolnay Margittal történt megegyezés alapján a gyár újra használhatta a Zsolnay márkajelzést, majd 1982-ben visszakapta önállóságát.

Zsolnay kerámiaoroszlán 1973-ból.
Forrás: Wikimedia Commons

A nyolcvanas években elkezdett nőni a kereslet a díszáruk iránt, így egyre több márkaboltot nyitottak, és újra kezdett kinyílni a világ is: Angliától Irakon át Japánig egyre több országba exportáltak.

A rendszerváltás után aztán jött a privatizáció:

1991 végén részvénytársasággá alakult a gyár, majd négy évvel a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank lett a tulajdonos.

A cél az volt, hogy a kilencvenes évek újabb visszaesése és a piac beszűkülése után a gyárat újra nyereségessé tegyék, miközben megmarad a nagy hagyományokkal rendelkező termékszerkezet is.

Ahogy Zsolnay Vilmos ükunokájával, Mattyasovszky-Zsolnay Zsófia néhány éve egy interjúban elmondta, felmerült benne, hogy visszavásárolja a családi gyárat. Azt mondta: „Arról, hogy csak úgy visszakapjuk, szó sem volt. De aztán rájöttem: mégis miből is vásárolhatnám vissza? Hiszen

annak idején mindenünket elvették. A fogkefét is, szó szerint.

És a családban ráadásul egy idő után az volt a mondás, hogy bármit, csak kerámiát soha többet!”

Vázafestés a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. eozin üzemrészében.
MTI Fotó: Kálmándy Ferenc

1999-ben a gyárat három részre osztották, megalakult a bérbeadással, energiaellátással foglalkozó Zsolnay Porcelángyár Rt., a gyártást bonyolító Zsolnay Manufaktúra Rt. és a gyár területén található műemlékeket kezelő Zsolnay Örökségkezelő Kht. Mindegyik tulajdonosa a Magyar Fejlesztési Bank és az ÁPV Rt. volt.

A Manufaktúra tulajdonjoga 2006-ban az ÁPV Rt-től a Pécs Holding Zrt-hez, vagyis a pécsi önkormányzathoz került. A cég nem volt jó állapotban: ugyan a város ingyen kapta meg, de másfél milliárd forintos hitelállománya volt. A Pécs Holding pályázaton keresett befektetőt: egyetlen indulóként a gyár 49 százalékos részvénycsomagját és két szavazatelsőbbségi részvényt a Manufaktúra-Befektető Kft. vehette meg 2010-ben, 230 millió forintos vételárért és félmilliárd forintos tőkejuttatás ígéretével.

Zsolnay-cserepek a Mátyás-templomon.
Fotó: Flickr / Dimitris Kamaras

A kft-t aztán a következő évben megvette Simicska Lajos cége, a Közgép, a félmilliárdos tőkejuttatás azonban továbbra is elmaradt. 2012 júliusában végül a Közgép visszaadta a tulajdonjogot Pécs városának, jelképes, egyforintos összegért.

Ezután a város új pályázatot írt ki. A részvényeket végül 2013-ban sikerült eladni: a Magyarországon élő, szíriai származású és svájci állampolgárságú üzletember, Bachar Najari lett a többségi tulajdonos. A szerződést 2013. február 15-én írták alá: Bachar Najari 180 millió forintért, szintén 500 milliós tőkejuttatás ígéretével vette meg a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Rt. 74,5 százalékos tulajdonrészét. A cég ekkor évi 300 millió forintos veszteséggel működött.

Cikksorozatunk következő részében a privatizáció körüli furcsaságokról olvashatnak majd.

Források:

A Zsolnay gyár története
Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt.
A Zsolnay gyár és a család
Zsolnay Vilmos születése
Zsolnay család
A Zsolnay-gyár államosítása
Interjú Zsolnay Vilmos ükunokájával
Pécs története

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK