Itthon

„Hat éve fogoly az ellenzéki politika: az összefogósdi zárta kalodában”. Ceglédi Zoltán politológus írta le ezt a hvg.hu-n közzétett elemzésében, hozzátéve, hogy a politikai siker záloga az ellenzék számára az, hogy más utat kell keresni, az önálló arculat útját. Molnár Zsolt, az MSZP budapesti elnöke bizonyos helyzetekben el is tudja fogadni, hogy az összefogás nem vezet sehová, de az április 8-i és a józsefvárosi vereség ellenére meg van győződve abban, hogy a tucatnyi fővárosi mandátum éppen az összefogásnak köszönhető. Beszéltünk mindkettőjükkel, cikkünkben megpróbáljuk ütköztetni az álláspontjaikat.

Amikor a józsefvárosi polgármesteri választáson ismét egy emlékezetes pofont kapott az ellenzék, a budapesti szocialistáktól a már korábban is megszokott magyarázatot hallottuk: „sokan otthon maradtak, ezzel ők gyakorlatilag a fideszes jelölt ellen szavaztak”. Lehetséges magyarázat ez?

Molnár Zsolt szerint igen, mert általános tendencia, hogy az időközi választások döntő többségénél alacsony a részvételi hajlandóság (aminek ráadásul a július eleji időpont sem kedvezett), ám az mégis elgondolkodtató, hogy múlt vasárnap a józsefvárosi szavazók negyede sem tartotta fontosnak, ki is lesz a polgármestere, ki irányítja a kerület mindennapjait a következő bő egy évben.

Ceglédi Zoltán politikai elemző vitatja ezt. Ő a józsefvárosi kudarc okát mindenekelőtt abban látja, hogy Győri Péter, az ellenzék közös jelöltje gyakorlatilag

az utolsó előtti pillanatban került elő a kalapból,

pedig már jó ideje pontosan lehetett tudni, hogy Kocsis Máté lemond. Lett volna elegendő idő felépíteniük a kerületben működő ellenzéki pártoknak a saját jelöltjeiket. Ceglédi Győri Pétert jó embernek, de nem a polgármesterségre alkalmas alkatnak tartja. Molnár Zsolt ezzel csak részben ért egyet: elismeri, hogy egy város vagy kerület vezetése komoly szakmai felkészülést igényel. Azt is elfogadja, hogy a polgármesterség komoly feladat, azonban úgy gondolja, a választás előtt fel lehet készíteni a jelölteket egy ilyen megbízatásra. Győri Péter alkalmas jelölt volt szerinte, rendelkezett önkormányzati előélettel is.

A politológus úgy véli, a választók aligha vették jó néven, hogy a legnagyobb baloldali, ellenzéki párt nem tudott egy saját jelölttel kirukkolni. Pedig az MSZP-nek ott lett volna Komássy Ákos, aki tíz éve még releváns politikusnak számított a kerületben, most mégsem őt vették elő. Ara-Kovács Attila, aki a DK jelöltje lehetett volna, ugyanebben a cipőben járt. Ők az ellenzéki pártok önálló arculatát jeleníthették volna meg. Molnár Csaba egy „szúrással” tudott válaszolni Ceglédi álláspontjára: „örülnék, ha Zoli belépne az MSZP-be, és onnan segítené a politizálásunkat”. Aztán komolyra váltva arról beszélt: lehetnek olyan helyzetek, amikor igaz az az állítás, miszerint minden politikai szervezetnek szüksége lehet önálló jelöltekkel előállni. Ám

lehetnek olyan helyzetek is, amikor az együttműködés lehetősége még ennél még hatékonyabb lehet.

Ahány választás, annyi helyes út lehet a siker elérése érdekében. Áprilisban Budapesten az együttműködés 12 választókerületi győzelmet hozott, ezért ő személy szerint kitart amellett, hogy a fővárosban ez az út a jövőben is követendő. Sikeres. Külön indulás esetében megismétlődhet, hogy a pesti választók el sem mennek szavazni, mert tét nélkülinek érezhetik a szavazást.

Az sem feltétlenül jó, ha azt látják, hogy a baloldali pártok egymást akarják legyőzni, egymással és nem a kormánypártokkal versenyeznek. Molnár szerint ez nem volna helyes stratégia. „Ezért részben vitatom Ceglédi Zoltán néhány megállapítását, megengedve, hogy lehetnek olyan helyzetek, amikor az ő elmélete igaz lehet” – tette hozzá.

Ceglédi nevén is nevezi, amikor az összefogás inkább taszítja, mintsem vonzza a szavazókat. Szerinte nem járható az az út, amikor valósággal

megzsarolják a kormánypártokkal nem szimpatizáló szavazókat, eszik-nemeszik, de akár az orrukat is befogva, erre vagy arra a személyre kell adniuk a voksukat.

Az MSZP már régen nem hiszi el magáról, hogy lehetnek olyanok, akik már eleve rájuk szavaznának. Azt kifogásolja, hogy az MSZP látszólag azt a stratégiát választotta, hogy ha jelöltet, vagy listát kell állítania, akkor mintegy szégyenkezve a háttérbe vonul, azt gondolván, hogy a nevük sok választó szemében kínos lehet.

A „civilkedés” az ő szemében csakis erről szól.

Molnár azt persze nem vitatja, hogy a nyilvánosság előtt valóban nem lehet az összefogással tematizálni a közbeszédet, meg kell egyezni, és csak az ott elfogadott tételekkel kell előállni. A civilek segíteni tudják, de nem pótolhatják a politikai csatába küldött politikusokat.

E mögött vétkes lustaság is lappanghat,

gondolja Ceglédi Zoltán, hiszen itt vagyunk 2018 közepén és már gőzerővel kellene készülniük a pártoknak a következő EP- és önkormányzati választásra. Ahelyett, hogy saját jelölteket építsenek fel, úgy látszik, mintha

a pártok erős emberei megint a stúdiókban üzengetnének egymásnak, aztán kilépve onnan, leülnek egy szobában és elkezdenek alkudozni,

hogy az esetleges megállapodások alapján kik, mit kapnak meg készen. Mindezt lehetőleg elhúzzák majd az utolsó utáni pillanatig, hogy ne sokat kelljen kampányolni.

Molnár szerint Ceglédi nem jól látja. A pártok „műhelyeiben” már elkezdődött a felkészülés.

Gőzerővel keresik az alkalmas jelölteket mind az önkormányzati, mind az európai parlamenti választásra.

De természetesen korai volna még erről bármi konkrétumot mondani szerinte. A jövő évi önkormányzati választásokig bő egy év van hátra, ezért még idén el kellett dönteni miképp (akár előválasztással, akár tárgyalásos úton, esetleg mindkét módon) működik együtt az ellenzék. Mert szerinte nem fordulhat elő még egyszer az, ami a 2018-as országgyűlési választás előtti hónapokban történt az ellenzéki térfélen:

„Kétszer (vagy akár többször) nem léphetünk bele ugyanabba a pocsolyába.”

A politológus nem ennyire optimista. Ceglédi tart attól, hogy az EP választás tisztán listás szavazás, amely általában mindig alacsony részvétel mellett zajlik, és ebből adódóan megint a Fidesznek áll majd a zászló. Szerinte éppen ebből adódik a lehetőség: ha azok a pártok, amelyeknek esélye lehet arra, hogy megszólítsák a szavazóikat – lásd Momentum, LMP – elkezdik időben a mozgósítást, lecsíphetnek egyet-egyet a mandátumokból. A DK is alighanem külön listával indul majd.

Ha így az MSZP-Párbeszéd magára marad, jó esetben is csak egyetlen helyet szerez majd meg. Ebből talán az következhet, hogy

a párton belül előtérbe kerülhetnek, akik kevésbé vannak jóban a Fidesszel, és kevésbé próbálnak az összefogósdival érvelni.

És akkor programokkal, elképzelésekkel kell előállni. A helyzet tökéletes félreértése az ellenzéki oldalon, ha ők úgy akarnak bázist szerezni, hogy ugyanazt mondják a hajléktalankérdésben, vagy a kerítés és a kvóta ügyében, mint amit a Fidesz. Ettől a szavazók még nem fogják őket választani.

Olyasmivel kell előállni, ami arculatot, alternatívát ad a választó döntéséhez.

Ellenkező esetben áll elő az a helyzet, amit áprilisban is tapasztaltunk: a holokauszttúlélők, a melegek képesek voltak a Jobbikra vagy a Fideszre szavazni.

Molnár Zsolt elismeri, abban igaza van Ceglédinek, hogy sem a Fidesz tagadásával, sem az általa favorizált populista témák elfogadásával nem lehet választást nyerni.

A kormányzóképesség bizonyításával, az önálló elképzelések felmutatásával, vonzó javaslatokkal kell az ellenzéknek megnyernie a választók támogatását.

Állítja, ezekben a hetekben már ezen dolgoznak, mert tényleg tanultak az országgyűlési választásokon elkövetett hibáikból. Ezzel együtt úgy véli, az összefogás lehetőségét sem kell elvetni. Azt kell láttatni az emberekkel, hogy a baloldali erők nem egymással versenyeznek, hanem olyan alternatívát kínálnak, amelynek a megvalósítására képesek is a gyakorlatban. Elfogadja Ceglédi véleményét:

ehhez bátorság, őszinteség és önmaguk felvállalása kell.

De Ceglédi nem érné be ennyivel. Szerinte látványosan bizonyítania kellene az MSZP-nek, hogy szakított az öngyűlölő, rejtőzködő, túlélésre játszó stratégiával. Ezt úgy tehetné, ha a következő megmérettetésekre valóban tartalmas és átgondolt programmal rukkolnának ki.

Szerinte nem igaz, amit évek óta hallunk, hogy a „közönség” nem akar programfüzeteket böngészni, mielőtt választani indulna. Ez volna a feltétel ahhoz, hogy a bizonytalanok szemében fontos szempont legyen, melyik párt, melyik politikusa mit gondolt tegnap, egy hete, akkor ugyan még cigányozott, zsidózott, de „mert nem szereti Orbán Viktort, fogjunk össze vele”. Ceglédi szerint alternatív programok nélkül a pártok nem fognak új szavazókat nyerni, anélkül pedig a Fidesz nem győzhető le. A szavazások ugyanis nem Orbán Viktorról, hanem a pártok kínálta jövőről szólnak.