Felismerték, hogy nagy a baj az oktatásban?
Lehetséges, hogy az oktatásért felelős tárcán belül rájöttek, tényleg nagy a baj a közoktatásban, kiszivárgott hírek szerint megpróbálják visszaszorítani a Parragh-féle szakképzést. Az érdekeltek által bírált tankönyvek színvonalát magánkiadványok megvásárlásával szeretnék emelni. A NAT közzététele mindenesetre máris csúszik.
Persze mindent kétséggel kell kezelni, de elképzelhető, hogy valami változás észlelhető a közoktatásban. Arról hallani meg nem erősített híreket, hogy jelentősen csökkentenék a tananyagot, a lexikális anyagok arányát, és a tanításban a pedagógusok szabad döntési jogát a jelenlegi 10-ről 30 százalékra növelnék (vissza).
Ez szöges ellentétben lenne a 2010 utáni kurzussal – mondta a Független Hírügynökségnek a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke. Szűcs Tamás arról számolt be, hogy az eddigi hivatalos találkozókból azt a következtetést vonták le, hogy
a kormányban is felismerték: nem biorobotokat kell képezni
a gazdaság számára. Ennek jegyében esetleg hozzányúlnának a szakgimnáziumi oktatáshoz, az első két év tananyaga összeérne a „rendes” gimnáziumokéval, a szakismeretek tehát ezután kerülnének terítékre.
Ez a Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke által favorizált képzés visszaszorításával járna; ennek keretében mára lényegében kicsontozták a közismereti tárgyakat a tantervből, minden esélyt elvéve a felsőoktatási továbbtanulás elől. Ezt a rendszert a diákok is elutasítják.
Az új Nemzeti Alaptantervből fog kiderülni, így lesz-e, a belső küzdelmekre utalhat mindenesetre, hogy az augusztus elején (amikor a tervezetet átvették a munkabizottságtól) még az erre a hónapra ígért közzététel (társadalmi vita) kezdetét egy hete bizonytalan időpontú őszre tolták ki az EMMI-ben – derült ki a múlt heti szakmai tanévnyitó konferencián.
A tananyag-csökkentés és a tanári oktatói szabadság visszabővítése a 2010 előtti időszakéra a minimális feltétele annak, hogy
tartalmában is új, korszerűbb módszerrel oktathassák a gyerekeket
– mondta Szűcs Tamás.
Arról azonban teljes a hallgatás, hogy a 2019-es tanévtől kezdődően már csak kétféle tankönyv lenne: egy állami és egy egyházi, keresztény szemléletű, ezekből lehetne „válogatni” – ahogyan nemrégiben megírta a Népszava. Az akkori információt erősíti azonban, hogy a NAT-ot állítólag nem egy lépésben vezetnék be, új tankönyveket először csak az első öt általános iskolai évfolyamok kapnának. Az ötödikes tananyagot ugyanakkor rögtön digitalizálnák, és minden gyerek tabletet kapna ehhez – legalábbis így értesült a PDSZ elnöke. (Az ördög persze a részletekben rejlik, ingyenes mobilinternet nélkül a gyerekek többsége vajmi keveset kezdhet a tablettel.)
Jelenleg azonban a mostani, zömében a sokat bírált állami tankönyveket szállítják ki az iskolákhoz: 12,5 milliót, amelyben 8,5 millió új, az állam által kifejlesztett, míg 4 millió a különböző cégektől beszerzett tankönyv.
Az idei – legalábbis a jelenlegi állapot szerint – az utolsó tanév, amikor még van lehetőség magánkiadók tankönyveit rendelni – azokat, amelyek rajta vannak az engedélyesek listáján. Felmérések szerint a szülők és a tanárok is ezeket tartják sokkal jobb minőségűnek. A kizárólag állami kiadású könyvek létét a szülők elsöprő többsége (84 százaléka) az államiak silány minősége miatt elutasítja, gyerekére nézve hátrányosnak tartja – derül ki a Szülői Hang Közösség felméréséből.
Az Orbán-kormány nem szereti beismerni, ha tévedett, a jelek szerint a tapintható ellenérzés élét úgy próbálják elvenni, hogy – amint azt Maruzsa Zoltán helyettes államtitkár bejelentette az említett konferencián –
az állam megvásárolná a korábbi népszerű magánkiadói tankönyvek jogdíjait.
A szülők válaszaiból az is kiderül, hogy a tartalmi kifogások mellett komoly bajok vannak a tankönyvek „ingyenességével” is. Amellett – amit sokan elmondtak már, legutóbb az ATV-ben -, hogy igazságtalan a jómódú szülőket is mentesíteni a tankönyv megvétele alól, ezt a pénzt inkább a nehéz sorsú családok gyerekeinek iskolai segítésére kéne fordítani.
Jelenleg a 3-9. osztályok tanulói úgy jutnak hozzá az ingyenes tankönyvhöz, hogy azt az év végén vissza kell adni az iskolának. A felmérésben a szülők elmondták, hogy ez gyakorlati nehézségeket okoz, mert a tananyag gyakran „visszaküldi” a gyereket az előző évben olvasottak felidézéséhez, ami a leadott kölcsönkönyv híján képtelenség.
Ennél súlyosabb baj, hogy a kölcsönkönyvekbe – értelemszerűen – nem szabad beleírni, szöveget kiemelni, aláhúzni, saját kiegészítést (például az órán hallottakat) tenni, és általában is újszerű állapotban kell megtartani azt. Ez különösen kisdiákkal szemben életszerűtlen követelmény, ráadásul nehezíti az anyag közvetlen feldolgozását, folyamatos jegyzetelésre kényszeríti a gyerekeket, ami el is vonja a figyelem egy részét.
Ennek következménye azonban az, hogy a szülők jelentős része kénytelen az év végén megvásárolni (vagy az iskolának kifizetni) az „ingyen” tankönyvet. Egyes iskolák nagyvonalúságán (esetenként anyagi lehetőségén) múlik, hogy „csak” 65 százalékuk kényszerül erre.
Átlagosan 10 százalékuk ezt úgy oldja meg, hogy inkább megveszi a könyvet, de a gimnáziumokban ez az arány majdnem 20 százalék, és a nagyvárosokban is meghaladja ezt a hányadot. Vagyis ismét a „jobban eleresztett” családok gyerekei járnak jól, nem csak a stressz alól mentesülnek, hanem könnyebben tanulhatnak a megkötések nélkül.
Mindenesetre a szülők azt tapasztalták, hogy a kapott könyveknek 60 százaléka eleve használt volt, s ezeken belül is csak 40 százalék jó állapotú, beleírás nélküli.
A visszaszolgáltatás miatti feszültségekre utal, hogy míg a nagyvárosokban 30 százaléknál kisebb arányban vizsgálja meg az iskola, milyen állapotban kapta meg a könyvet, a községekben ez 40 százalék.
Ezért aztán „helyiértéken” kezelendő Rétvári Bence EMMI-államtitkár képviselői kérdésre adott válaszának azon kitétele, amely szerint az állami kiadású tankönyvek 2013-hoz képest 40 százalékkal olcsóbbak lettek, és a közoktatásban részesülő gyerekek 85 százaléka, mintegy egymillióan ingyen kapják az eszközt. A KSH friss kimutatása szerint az előző tanévben átlagosan 7147 forintot kellett tankönyvekre költeni gyerekenként.
Összességében a szülők nagyjából héttizede szerint korlátozza gyereke tanulását a kölcsönrendszer.
Egy NER-kompatibilis ország
Sokan és sokszor leírtuk már azt a jelenséget, amit legutóbb Vajda Mihály filozófus a 168 órában jobbágymentalitásnak nevezett. Vagyis, hogy ez az ország azért nem lázad az orbáni önkény ellen, mert kompatibilis a Nemzeti Együttműködés Rendszerével, elfogadja azt, betagozódik.
Orbán Viktor zseniálisan – ugyanakkor gátlástalanul – érzett rá arra, hogy mi kell az embereknek. Nyugalom, biztonság, és főleg egy olyan vezető, aki mindezt biztosítja a számukra. Lehetne ez a vezér akár baloldali is, de történelmileg úgy alakult, hogy liberális korszakát elhagyva Orbán a jobboldalon találta meg politikai identitását.
Bölcs vezető kell a magyaroknak. Olyan, aki nem csak gondoskodik róluk, de gondolkodik is helyettük. Ezért élesztik újjá mostanában a Horthy-kultuszt és igyekeznek úgy emlékeztetni az egykori kormányzó által vezetett országra, hogy akkor béke volt és biztonság. A Kádár-rendszer történelmileg még túlságosan közeli, azzal nem volna trendi előhozakodni, bár annak a lényege, igaz, más ideológia mentén, ugyanarról a populista tőről fakadt.
Az 1956-os forradalom leverése után alig fél évvel, „negyedmillió fővárosi dolgozó” vonult fel május elsején Budapesten, miközben a dísztribünön Kádár János és más prominens elvtársak integettek nekik.
Erre érzett rá zseniálisan Orbán és néhány barátja. Mondjátok, hogy mit akartok hallani, és én elmondom nektek!
Ez egy ilyen ország. Nem kívánnánk csökkenteni Orbán „érdemeit”, vagyis a felelősségét, de az az igazság, hogy nem Orbán alakította ilyenné Magyarországot, hanem ő érezte meg, hogy az ország lakosainak mire van szüksége. Az ország lakosainak többsége egy nagy, gondoskodó államot szeretne, élén egy igazságos vezérrel. Olyannal, aki megvédi az ország polgárait a vélt, vagy valós veszedelmekkel szemben. Aki igazságot oszt, megjutalmazza azt, aki jó, és bünteti azt, aki rossz. Aki jó, annak megsimogatja a fejét, aki nem, az kokit kap, vagy sallert.
A bölcs és igazságos vezér megmondja mindenkiről, hogy mikor jó hazafi az illető, rendes polgár, családapa, jó gyerek, szülő. Legújabban már – szellemi verőlegényei révén – azt is ő dönti el, hogy ki a jó író, táncos, popzenész, vagy éppen filozófus.
Orbán zseniálisan ismerte fel azt az amúgy szabad szemmel is jól látható jelenséget, hogy a magyarok többsége nem a szabadságot szereti, hanem a szabadságharcot. A szabadság a többség számára nem érték. Miért is lenne az, amikor nem harcoltunk érte. Vágytunk rá, mert azt hittük, hogy a jólét is eljön vele. De nem jött el – főleg nem automatikusan és nem mindenkinek. Ezért aztán meg is orroltunk a szabadságra, őt okoltuk azért, hogy nem lett több a pénzünk, nagyobb a lakásunk, újabb az autónk.
És akkor most meg kell állapítanunk, hogy bár sokan és sokszor leírtak már a fentiekhez hasonló mondatokat, nem változott semmi. Miért is változott volna, amikor ezek az írások többnyire csak azokhoz jutnak el, akik e nélkül is tudják, hogy milyenek vagyunk. A többség nem olvassa ezeket a cikkeket, vagy ha igen, még meg is bántódik, amiért azt feltelezik róla, hogy ő nem szabadságszerető. Az emberek ugyanis szeretik magukat bátornak és harciasnak gondolni, talán nincs is olyan honfitársunk, aki úgy vélekedik magáról, hogy ő megalkuvó, opportunista, olyan, aki bármikor, bárhova szívesen betagozódik.
Klasszikussal szólva: a helyzet reménytelen, de nem komoly. Jelenleg annak a felismerésénél tartunk, hogy Kádár és Horthy népének Orbán kell. Kiindulási alapnak elfogadható, most már csak azt kellene kitalálni, hogyan lehet ezen változtatni.
A drog, a jog, a prevenció, avagy lánggal tüzet oltani…
A Drogriporter blog online kutatása szerint a hazai középiskolákban komoly gondok vannak a drogmegelőzéssel: általában rendőrök tartanak foglalkozásokat, még mindig főleg idejét múlt módszerekkel, az elrettentésre összpontosítva, és hiányzik a bizalmi légkör. A Tilos Rádió Kedd Esti Drogműsorában az iskolai drogmegelőzésről beszélgettek a műsorkészítők Sárosi Péterrel, a Drogriporter oldal szerkesztőjével, a Jogriporter Alapítvány igazgatójával.
A Drogriporter oldal online kutatásában az iskolai drogprevenció aktuális helyzetét vizsgálták a magyarországi középiskolákban. Az online kérdőívben diákokat kérdeztek meg, nem pedig pedagógusokat és intézményeket. Az adatfelvétel 1,5-2 hónapig tartott és a kérdőívet körülbelül 1100 fiatal töltötte ki. Sárosi Péter szerint az eredmények nem szenzációsak, zömmel igazolták a várakozásaikat. Az iskolai drogproblémák át vannak hárítva az iskoláktól a rendőrségre, mint például az idei balatonfüredi diákdrog-történet is. Szerinte rossz hír, hogy nagyrészt rendőrök tartják az iskolákban – bűnmegelőzési referensként – a drogprevenciós előadásokat. Ez komoly probléma a diákok számára, mert véleményük szerint a rendőr legkevésbé hiteles preventőrnek.
A rendőrök jelenlétének köszönhetően sérül a bizalom, nincs bizalom feléjük, mert bármely felszínre kerülő drogügyet érintő esetben a rendőrségnek büntetőeljárást kell kezdenie.
A rendőröktől, bűnmegelőzési referensektől egyirányú információáramlás történik túlnyomórészt előadások formájában. A diákok hiányolják az interaktivitást. Szerintük kétfelé kellene áramolni az információknak, és ehhez bizalmi légkörre lenne szükség. A kérdőívre válaszolók magas aránya szerint a diákok nem tudják elmondani saját tapasztalataikat, véleményüket, mert a preventőr sokszor rendőr. Sokan a prevenciós előadások értelmét is megkérdőjelezték emiatt, véleményük szerint ennek így nem sok értelme van. A diákok szerint emellett alacsony színvonalúak az előadások. Elrettentő információk hangzanak el, ismertetik a drogokat, a veszélyeket, azt, hogy tilos kábítószert fogyasztani. Míg egyéb – szerintük fontosabb témákról – például az ártalomcsökkentésről vagy a társas kapcsolatok menedzseléséről nem esik szó a prevenciós előadásokon.
Azok a diákok, akik az iskolai drogprevenciós előadásokról pozitív visszajelzést adtak, az interaktív programot, a bizalmat, a nem elrettentő és hiteles információkat hangsúlyozták ki példaként. Fontosnak tartják, hogy őszintén ki tudják beszélni a saját tapasztalataikat.
Amíg a diákok nem tudnak arról beszélni, ami őket érdekli, nincs meg a bizalmi légkör.
A Tilos Rádió műsorkészítői szerint sem működik hatásosan a rendszer: rossz a szabályozása, amíg nem alakítják át az illetékes hatóságok.
Víz Ági
Orbán már felállíttatta a guillotine-okat
A forradalom felfalja saját gyermekeit. Ha egy gépezet megindul, soha nem lehet tudni, hogy ki kerül a kerekei közé. Az ítélkezőből könnyen lehet elítélt, ahogyan ez megtörtént a francia forradalom idején is Danton és Robespierre esetében.
Ez jutott eszembe olvasva a híreket a Fideszen belül kiélesedett kultúrharc kapcsán. Olyan ikonikus jobboldali személyiségek kerülnek a támadások célkeresztjébe, akik még nem is olyan régen Orbán Viktor erős támaszainak tűntek. A Magyar Időkben megjelenő újabb és újabb támadásoknak nemcsak a liberális baloldali, vagy a mérsékelt jobboldali írók, tudósok lettek a célpontjai, hanem már azoknak is küldözgetik a „selyemzsinórt”, akik akárcsak bíráló célzásokat is megengedtek maguknak a kormány tevékenységével kapcsolatban.
Ókovács Szilveszter, az Operaház igazgatója, Pröhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója, vagy az egykori kulturális államtitkár L. Simon László is könnyen partvonalon kívül találhatja magát, mint ahogyan a Kommentár című, konzervatív, kéthavonta megjelenő kulturális és közéleti folyóirat szerkesztői is feketelistára kerültek a miniszterelnök tusványosi kijelentéseit követően. Ablonczy Bálint, aki sokáig főszerkesztőként jegyezte ezt a színvonalas orgánumot, szinte már a kormányváltás másnapján érezte, hogy aligha tűri majd meg a hatalom a lap korábbi kormánykritikus írásai miatt. Vette a kalapját, és még mielőtt elküldték volna, maga távozott. A Heti Válasz, a Magyar Nemzet, a Simicskához köthető rádióállomások és munkatársaik számára nincs kegyelem a NER kultúrköreiben.
Az olvasók többsége talán nem is lát bele a médiavilág belső folyamataiba. A felszín egysíkú, ahogyan a tartalom is egyre inkább azzá válik. Mit érdekli a hírek fogyasztóit, kik állnak tulajdonosként az adott újság, magazin, hírportál vagy televízió, rádió mögött? Jobb esetben abban bíznak, hogy ha pártosan is, de valós információkkal „etetik” őket. Az idősebbekben felébrednek a régi reflexek, ahogyan az ötvenes években, most is kettős „szemüveggel” kell olvasni: egyikkel a mondatokat, a másikkal a sorok közötti valódi tartalmat kell keresni.
Ám az igazság kihámozása egyre nehezebb feladat abban a valótlanság-áradatban, amely már nem csak a közmédiából, a helyi lapokból, vagy a rádiókból ömlik, az internetet is egyre jobban elárasztják a légből kapott, uszító, hangulat keltő blogok. Aki az elmúlt egy-két évben figyelte a híreket, annak feltűnt, milyen sokat cikkeztek azokról a többnyire orosz álhíreket gyártó portálokról, amelyek egyre inkább – bizonyíthatóan – beleszóltak az amerikai választási küzdelembe is. Azt gondolták, ilyesmi aztán nálunk aligha történhet meg.
De miért gondolhatná bárki, hogy egy bevált politikai fegyvert a NER-propaganda majd nem vet be a liberálisan gondolkodó, az ország fejlődését nem a keleti diktatúrák, hanem a nyugati demokrácia példáján képzelik el? Szakácsi Árpád cikksorozata a Magyar Időkben csak egy ebben a „háborúban”, valóságos hadsereg állt fel mára a fizetett fideszes trollokból, kommentelőkből, akik buzgósága egyre nő, ahogyan a kormányzat támogatja az írásaikat terjesztő és honoráló zugportálokat. A kultúra világa mára a feljelentők és a rossz hírű „házmesterek” világa lett, ahol az egymással versengő buzgók kifejezetten kéjes örömet éreznek, ha tekintélyes művészeket, tudósokat, civil aktivistákat, történészeket, jogászokat nevezhetnek Soros-bérencnek. Megtámadhatják Heller Ágnest, de már „kóstolgatják” Bencsik Gábort, a Magyar Krónika főszerkesztőjét is, aki ki merte mondani: nem tetszik neki a pártközpontból diktált kommunikáció. (Ha valaki, ő igazán tudja, jóval a rendszerváltás előtt belekóstolhatott ebbe az akkori Népszabadság szerkesztőségében.) Talán azt gondolják, azt teszik, amit a miniszterelnök elvár tőlük, noha meglehet, csak a náluk valamivel feljebb álló, ügybuzgó hivatalnokok szekerét tolják.
Orbán Viktor már jó ideje, az ország legfőbb ellenségeinek nevezte azokat a szervezeteket, amelyek az ő felfogása szerint külföldről igyekeznek zavart kelteni a hazai politikában. Valóságos kettős mérce az övé, hiszen az a lehető legkevésbé sem zavarja, hogy a baloldali politikusokat, az ellenzék vezető személyiségeit lejárató valótlan írásokat, álhíreket, fake news portálokat Habony Árpád Angliába „exportált” tanácsadó cége Londonból üzemelteti.
A miniszterelnök Tusványosan nagy változásokat ígért az őszi hónapokra. „Vérről” nem volt szó, de úgy tűnik, a kulturális életben már felállították a guillotine-okat. Nem tudni még ki lesz Danton és ki jut Robespierre sorsára.
Semmiféle válság nincs a társulatban
Megalázónak tartja Jordán Tamás, hogy nem szóltak neki előre arról, hogy tizenhét év után a Savaria Történelmi Karneválon nem haladhat a menet élén, de nem gondolja, hogy ennek kihatása lesz a színház munkájára. Arról is beszél a vele készült interjúban, hogy a tervekkel ellentétben, Alföldi Róbert mégsem rendez a következő szezonban náluk, mert más darab vált most aktuálisabbá.
- Mindenki azt gondolja, hogy Jordán is megijedt vagy szóltak neki.
- A színház fontosabbnak tartja a Terror című darab előadását.
- Csak újságból tudtam meg, hogy nem lehetek a menet élén, ez megalázó.
- Ami mögöttem van, most learatható.
- Az eltelt tíz év alatt a színház nagyon-nagyon ment előre.
Meglehetősen kemény a következő évad terve. A revizor, Mohácsi János rendezésében, nyilván erős társadalomkritika. Anouilh Medea című darabja pedig arról beszél, hogy akik eddig szövetségesek voltak, igen közel álltak egymáshoz, szembekerülnek. Ez Lukáts Andor rendezésében lesz látható. Mintha ennek is igencsak lenne aktualitása. Székely Csaba új darabja pedig a melegség, a kirekesztés témakörét járja körül, Alföldi Róbert színpadra állításában…
Itt közbe kell szólnom, ez a produkció nem lesz.
Miért nem?
Márciusban még úgy tűnt, hogy ez nagyon fontos, időszerű. De eljött a nyár, és kiderült, hogy már nem annyira érvényes.
Szegény Székely Csaba nem először jár így, pár éve az Örkény Színházban már el is kezdték próbálni az egyik darabját, majd nem mutatták be. És akkor Alföldi mit csinál?
Nem rendez ebben a szezonban nálunk, csak a következőben.
Emiatt kapásból rögtön mindenki valószínűleg valami politikai dologra gondol.
Mindenki azt gondolja, hogy a Jordán is megijedt vagy szóltak neki.
És nem?
Nem. Nem. Ebbe egyáltalán nem szóltak bele.
De akkor nem lehetett volna valami mást kitalálni Alföldinek?
Lehetett volna. De ő következetesen éli a művészi életét, és soha olyat nem csinált, ha valahol szó volt valamiről és a színház elállt tőle, mást választott. Akkor inkább abban a szezonban nem rendezett ott.
Ebben az esetben a színház állt el a darabtól?
A színház érvényesebbnek és fontosabbnak tartja most a Terror című darab előadását. Úgy gondoltuk, hogy a Terror című darab lesz helyette, amit sok színházban nagy sikerrel játszanak, és ami most igen fontos. Ennek igen nagy az aktualitása.
Azt gondoltam, hogy miután nem akartak igazgatóvá választani, majd mégis direktor lettél, elrendeződött minden. Te érted, hogy az eddigiekkel ellentétben a Savaria Történelmi Karneválon miért nem lehettél a menet élén?
Nézd Gábor, nem várható el tőled, hogy mikroszkóp alatt nézd a szombathelyi életet. Nagyon rosszul esik az, hogy csak az újságból tudtam meg, hogy nem lehetek a menet élén, ez megalázó. Engem májusban felkért a fesztivál szervezője. Nem kell minden évben nekem lennem a menet elején lévő bigán. De ha tizenhétszer egymás után én voltam, akkor annyi elvárható, hogy ha nem én vagyok, szóljanak. Ha a polgármester elmondja nekem, hogy most már azt szeretné, hogy változtassanak a karnevál koncepcióján és, hogy most sportolók legyenek az élen, mert nagyon híres szombathelyi sportolók vannak, akkor egészen biztos, hogy ez az én egyetértésemmel történt volna.
Bányai Kelemen Barna, aki elszerződött a Katonába, azt mondta, hogy annak idején az igazgatóválasztás körüli hercehurca igencsak megrángatta a társulatot. Akkor teljes mellszélességgel kiálltak melletted a társulat tagjai meg a város lakói. De ami most történt, esetleg kelthet valami bizonytalanságot, hogy jaj, akkor majd fél év múlva, egy év múlva esetleg nem is te leszel az igazgató, netán nem stabil a színház helyzete. És akár megindulhat egy elvándorlás.
Most nem nagyon értelek. Bányai Kelemen Barna mondhatta, hogy az igazgatóválasztási procedúra megrángatta a társulatot, természetesen mindenki feszült volt, de ezen már túl vagyunk, nincs már az, hogy jaj mi lesz majd jövőre. Akkor mindenki idegbeteg volt és nagyon hálás vagyok azért, hogy mindenki kiállt mellettem. Nyilván ennek is szerepe van abban, hogy egy újabb időszakra megkaptam a színházat. Azért voltak idegesek a társulat tagjai, hogy mi lesz velük, ha nem én vagyok. De most én vagyok. Ilyen bizonytalanság nincs. Semmiféle válság nincs a társulatban.
A biga ügy nem kelthet újabb bizonytalanságot?
Ne haragudj Gábor, hogy türelmetlen vagyok. 2021. január 31-éig én vagyok az igazgató. Nem lehet eltávolítani, mert ahhoz súlyos fegyelmi dolgok, pénzügyi bukfencek kellenek. Az, hogy ki áll a bigán, marginális. Ez az ügy önmagában felháborító, de nem akkora politikai ügy, amekkorára gondolnak az emberek. Nekem fáj, de egy bocsánatkéréssel el lehetne intézni, nem rendítette azonban meg a színház és a város viszonyát. Ha a polgármester közölte volna velem, vagy a fesztivál szervezője, hogy most más a koncepció, akkor nem lehetne az a látszat, hogy ki akartak velem cseszni. Most ez a látszat és a baloldali érzelmű emberek ezt így is gondolják, és ennek hangot adnak. De ezt a jobboldal és maga a polgármester is ki tudná védeni, át lehetne tekerni ezt az egészet egy emberi mulasztásra. Nincs benne semmiféle célzatosság, mondják ők.
A színháznak komoly szakmai sikerei vannak, például most a színikritikusok öt kategóriában is díjra jelölték.
Ez azt jelzi, hogy az eltelt tíz év alatt a színház nagyon-nagyon ment előre. Erről szívesebben beszélnék.
Amikor Szombathelyre mentél, volt egy olyan koncepciód, hogy a vidéki színház nem azt jelenti, hogy valamennyi néző csak szórakozni akar. Ezt a következő évad műsorterve fényesen bizonyítja, egyáltalán nincs benne zenés vígjáték, operett, sőt még musical sem.
Operett eddig sem volt, de musical igen, volt Chicago, Kabaré, Sztárcsinálók, A dzsungel könyve. Idén nincs musical és sokan hiányolják, a színészeink és a közönség is. Nem sikerült megtalálni azt a zenés darabot, amit jól meg tudunk csinálni akár rendezői, énekesi, színészi szempontból. A műsorterv összeállításakor az szokott lenni a hasonlatom, hogy képzeljük el, ha csak egyetlen vendéglő van egy nagy területen, akkor olyan étlapjának kell lennie, amelyen van pacalpörkölt és Wellington bélszín is. Büszkeséggel tölt el minket, hogy a vidéki színházak közül nálunk van a legjobb rendezői gárda, és ez még bővül most Pálfi György filmrendezővel és külön öröm, hogy Bálint András is rendezni fog nálunk. Alföldi idén nincs, de van Mohácsi, Réthly Attila, Valló Péter, Lukáts Andor és Nagy Cili, aki a Sztárcsinálókat állította színpadra tavaly, újra rendez nálunk. Kíváncsian várjuk a hétfői díjkiosztást a Városmajorban, ahol a Volpone-t játszottuk és feltehetően ott is kapunk díjat.
Olyan most a színház, amilyennek tíz évvel ezelőtt elképzelted?
Végül is azt csináljuk, ami a színháznak alapvető feladata. Az, hogy megbeszélje, színdarabok segítségével, mindazt, ami a társadalomban fontos. Bármilyen rendszerben, bármilyen korban ez a színháznak a feladata. Mondom azt a közhelyet is, hogy tükröt kell tartania a világnak.
És erre nálatok már bemennek a nézők, hiszen úgy tudom, hogy Arthur Miller a Salemi boszorkányok című tragédiájának akkora sikere van, mintha valami zenés produkció lenne.
Márciusban, amikor a Katona József Színház külföldi vendégszereplésre megy, néhány alkalommal náluk is el tudjuk játszani.
De Szombathelyen is nagy sikere van, nem?
Ja, nagyon. Telt házakkal megy, nem lehet rá jegyet kapni. És biga ügy ide, biga ügy oda, remélem, hogy igen erős szezont fogunk csinálni annak ellenére, hogy nyáron ez a kellemetlen történet megesett.
Némiképp változik a társulat, elment három oszlopos tag. Az említett Bányai Kelemen Barnán kívül, Bánfalvi Eszter és Mertz Tibor. Te magad mondtad, hogy nagy színészegyéniségeknek nem kell hosszútávon Szombathelyen játszaniuk. Viszont jönnek fiatalok, jönnek mások, újra ki kell alakítani a társulatot.
Jön Gubik Ági, akit a nézők a tévéből ismerhetnek és Erdélyből jön Antal D. Csaba. A ’80-as évekbeli legendás kaposvári csapat is tíz év után már szétvált, pedig nagyon jó dolguk volt. És meg lehet kérdezni Bálint Andrist, aki színházigazgatói működése harminc éve alatt vagy ötször csinált új társulatot. Mindig igen jók mentek el, aztán jöttek újak, akik nagyon jók lettek. A Radnóti harminc évig tudott úgy a topon lenni, hogy közben rendszeresen cserélődtek a topon lévő emberek.
Tehát akkor most ez történik Szombathelyen is?
Igen, de általában a színházi működésben ez egy magától értetődő dolog. Amikor azt mondtam, hogy már nem Szombathelyen van a helyük, akkor én ezt az ő helyzetüket átérezve mondtam. Olyan kiválóak, hogy nekik Budapesten kell lenniük, mert ez egy annyira Budapest központú ország. Ha valaki Szombathelyen van és nincs benne sorozatban vagy tévéreklámban, azt nem ismerik. Egyébként még akkor sem feltétlenül, ha Budapesten játszik. Fájdalmas dolog például, hogy Fekete Ernőről, bár a fővárosban játszik, a nagyközönség nem tud semmit sem. Kivéve azokat, akik a Katonába járnak. Hatalmas nagy színészek ismeretlenek.
Amikor Szombathelyre mentél, volt egy olyan terv, hogy ott majd csináltok szappanoperát is az ottani színészekkel a helyi tévében, ami akár az országos vérkeringésbe is bekerülhet. Közben pedig, aki Szombathelyen játszik, ott is él majd. De te is sokat jársz Pestre fellépni.
Én nem azt mondtam, hogy mindenki szombathelyi lakos lesz, hanem, hogy amíg a társulat tagjai Szombathelyen dolgoznak színészként, addig legyenek szombathelyiek. Nem gondoltam, hogy mindenki le fog telepedni, házat vesz és ott fogja leélni az életét. Az alatt, hogy legyenek szombathelyiek a társulat tagjai, azt értettem, hogy lássák őket a városban. A boltban, a főtéren, a kávézóban, éljék a szombathelyi életet. A szappanoperához igen nagy költségvetés kellett volna és nem volt meg hozzá a pénzünk. Ráadásul akkoriban derült ki, hogy már nincs olyan köztévé, amelyik egy ilyen műsornak a megrendelője lehetne.
Tehát az a helyet változatlan, hogy a szakmában elismert produkciókat csináltok, ezekre el-el utaznak a szakma bizonyos képviselői, egyszer-egyszer vendégszerepelni is tudtok Pesten, de a szombathelyi színészi lét nem jelenti azt, hogy valaki országosan ismert lesz. A színészek zöme pedig hosszú távon erre vágyik.
Hát persze. Ha valakinek lehetősége van Pesten játszani, filmszerepet vállalni, akkor én ezt mindig pártolom.
Te magad sokat játszol Pesten, nem is tudom, hogyan van energiád ennyit ingázni, bár mondani szoktad, hogy a legjobban a vonaton tudsz tanulni.
Igen, ezt most is fenntartom.
A vonaton nincsenek zavaró tényezők? Például, ha ott ülnek melletted? Nem jobb az, ha otthon magadra csukod az ajtót?
Magamra csukom az ajtót, tanulni kezdek, ami a legnehezebb, leggyűlöletesebb dolog, de otthon legkésőbb negyed óra múlva fölállok és kinyitom a hűtőszekrényt, megnézem, hogy mi van benne. Utána leviszem a kutyákat sétálni, csak hogy megmeneküljek a tanulás borzalmaitól. Minden kibúvót kihasználok, minden lehetőséget megragadok, csak hogy ne tanuljak. A vonaton pedig kényszerűen tanulnom kell és ezt a kényszert én már megszoktam. Sőt azt is megkockáztatom, hogy már meg is szerettem.
Megmondható, hogy a szombathelyi időszak a szakmai fejlődésedben mit jelent?
A gyümölcsöt jelenti. Nekem az Egyetemi Színpad volt az általános iskolám, a 25. Színház a gimnázium, Kaposvár az egyetem, a Merlin a doktori cím megszerzése, a Nemzeti kicsit fanyar, de gyümölcs, Szombathely pedig teljesen érett, ízletes, még soha nem ismert gyümölcsöt jelent. Itt beteljesedik az, amit a színháztól vártam. Már nem akarok mindenáron én játszani, vannak itt a korosztályomban színészek, akiket nekem kötelező munkával ellátni. Igen sok itt a barátom, akikkel már korábban is dolgoztam. Örülök annak a jó néhány fiatalnak, akik évről évre egyre jobbak lesznek, jó velük dolgozni. A hiúságomat legyezi, hogy első szóra eljönnek az ország legjobb rendezői Szombathelyre. Örömet jelent, hogy miután tíz éve vagyok már Szombathelyen, rendkívüli a népszerűségem, mindenhol előre köszönnek, gratulálnak a színházhoz. Szeretek elmenni kávézóba, kiülni a teraszokra, a helyi lakosokkal találkozni. Úgy érzem, hogy igazán nagy a megbecsülésem, nem csak nekem, hanem a színháznak is. Elég idős vagyok már ahhoz, hogy túlságosan merész terveim ne legyenek, élvezem azt, hogy mindaz, amit eddig elértem, ami mögöttem van, most learatható.
Mértékletes ellenzékre van szükség? Szavazzon!
Ungár Péter LMP-s politikus szerint megbukott az eddigi ellenzéki politika, váratlant kell húzni, és ez a mértékletesség. Szerinte a diktátorozás nem vezet sehova, a „hangos kiabálással” az ellenzék a Fidesz szavazóit is minősíti, és inkább ki kell nevetni a hiszterizálást.
Ön mit gondol erről? Szavazzon!
Felfüggeszti a CEU a menedékkérőknek szóló oktatási programjait
Az egyetem a bevándorlási különadó miatt kényszerül erre.
A CEU közleménye szerint az egyetem arra kényszerült, hogy augusztus 24-ével, azonnali hatállyal felfüggessze a regisztrált menekülteknek és menedékjogot kérőknek meghirdetett OLIve oktatási programjait, valamint a közép- és dél-európai migrációs politika kutatására meghirdetett, EU által finanszírozott Marie Curie ösztöndíját.
Mint írják,
a bevándorlási különadóról szóló törvény miatt kényszerültek erre a lépésre.
A CEU adótanácsadói szerint ugyanis lehetséges, hogy a törvény értelmében az egyetemnek 25%-os különadót kellene fizetnie a programok után. Amíg a törvényi és adózási feltételek nem tisztázódnak, a CEU felfüggeszti a programokat.
A CEU a közleményben hangsúlyozza, hogy az OLIve programok
kizárólag a Magyarország területén törvényesen tartózkodóknak biztosítottak oktatást.
Mint írják, büszkék a programban végzett munkájukra és az európai menekült és migrációs folyamatok terén végzett kutatásaikra, és mindent megtesznek, hogy ezt a munkát a jövőben is folytathassuk.
Arról, hogy különböző civil szervezetek hogyan reagáltak a törvényre, itt olvashatnak. A kormány CEU elleni hadjáratával is többször foglalkoztunk már, változás egyelőre itt sincs: a kormány az amerikai nyomás ellenére sem írta alá a megállapodást New York Állammal, amely biztosítaná az egyetem további budapesti működését.
Bréking nyúz, augusztus 28. – Tudósítás a másik valóságból
A Lokál úgy hoz le egy közleményt, hogy elfelejti megírni, ki adta ki. Az Origo, az orosz propaganda „hagyományainak” megfelelően, apokalipszist vizionál Németországba. A 888 szerint cenzúra, hogy a Facebook népirtást támogató posztokat töröl. Lapszemle az alternatív valóságból.
A Lokál szerint „Gyurcsányék a törvények kijátszására buzdítják a Soros-szervezeteket”
„Gyurcsányék nyíltan a törvények kijátszására buzdítják a bevándorlást támogató szervezeteket – Reagálás Varju László (DK) nyilatkozatára
A baloldal változatlanul bevándorláspárti és a magyar emberek helyett a Soros-szervezeteket védi. A Soros-szervezetek azért dolgoznak, hogy Európát bevándorlókontinenssé, Magyarországot pedig bevándorlóországgá tegyék, a Soros-adó azonban újabb védelmet ad az országnak a kerítés, a jogi határzár, a Stop Soros törvénycsomag és az alkotmánymódosítás mellett. A bevándorlási különadó befizetésre kötelezi azokat a szervezeteket, amelyek a bevándorlást segítik. Elképesztő, hogy Gyurcsányék nyíltan a magyar törvények kijátszására buzdítják a Soros-szervezeteket.”
A Magyar Idők egyik szerzője az ellenzékről „elmélkedik”, kis irredenta megjegyzéssel
„Az ellenzéki pártoknak nincsenek se világos, se homályos üzeneteik, a színvakságot és az igazságot letagadó ideológiájuk, a liberalizmus a világ minden táján csatákat, de inkább háborúkat veszít, képviselőik pedig bátortalanul és reményt vesztetten, szégyellősen dadogva, egy leszidott és két hét szigorított szobafogsággal megfenyegetett kisgyerek módjára nyilatkozgatnak Rónai Egonnál a nagy semmiről.
Az áprilisi választási kampány fő üzenetei – romokban a négymillió koldus által lakott ország, az „oktatásegészségügy” végnapjait éli, a gazdaság helyzete meg egy közép-afrikai ország állapotát idézi – jobb társaságokban már csak nevetség tárgyát képezik, részint mert képtelenség akár egy törülközőnyi helyet is találni a Balatonnál, részint mert a horvátok tengerpartját, az elmúlt nyarak idegenforgalmi statisztikáit és saját tapasztalataimat figyelembe véve békésen, ám roppant határozottan sikerült – nekünk, magyaroknak – visszafoglalnunk, az oktatás anyagi terhei alatt görnyedező fiatalokról nem is beszélve, akik a legmenőbb, egyúttal a legdrágább zenei fesztiválokon mulatnak, majd támogatják haza egymást a hűvös nyári hajnalokon, ahelyett hogy a diktatúra elleni harc programpontjait dolgoznák épp ki.”
Az Origo egy szélsőjobbos tüntetés után Németország összeomlásáról, Angela Merkel bukásáról fantáziál
„Csak idő kérdése volt, hogy mikor robban az elhibázott német bevándorláspolitika okozta feszütség. Az elmúlt hónapokban egyre több súlyos bűncselekményt követtek el a migránsok az országban. Mostanra már teljesen világos, hogy a német hatóságok képtelenek kezelni a helyzetet.Időközben a német politikai térkép is radikálisan átalakul. Angela Merkel pártja mára a lélektani 30 százalék alá zuhant, baloldali koalíciós társa pedig szélsebesen halad a kispárti lét felé. A bevándorlásellenes erők hónapról hónapra erősödnek. (…)
A tartományban egyébként jövőre választást tartanak, és látva a kormánypártok nehéz helyzetét, augusztus közepén Merkel Drezdába látogatott, ahol nem éppen szívélyesen fogadták. A német himnuszt énekelve, a trikolórt lobogtatva és bűzös vajsavat tartalmazó néhány ampullát dobálva tüntetett a Pegida (Hazafias európaiak a Nyugat iszlamizációja ellen) és a bevándorlásellenes AfD több száz szimpatizánsa a kancellár ellen, aki újraválasztása óta egyébként először látogatott Szászországba. (…)
A számok azt mutatják, hogy indokolt lenne Merkelnek lemondania, mivel a tavalyi Bundestag-választások óta a CDU–CSU közel öt százalékponttal gyengült, és támogatottsága a 30-35 százalékból tartósan a 30 százalék alatti sávba süllyedt – erről már Kiszelly Zoltán beszélt.”
(Azt már mi tesszük hozzá, hogy Angela Merkel a második legnépszerűbb politikus, a migrációs vitával a bevándorlásellenes bajor Horst Seehofer bukta a legnagyobbat.)
A 888-nak nem tetszik, hogy a Facebookon nem lehet népirtásra buzdítani
„Az ENSZ csettint, a Facebook ugrik és cenzúráz
Azonnal letiltotta a Facebook a mianmari katonai vezető oldalát a New York-i világszervezet elmarasztaló jelentése után. Min Aung Hlaing bűne az volt, hogy a balliberálisok által az egekig marasztalt rohingyák elleni cikkeket és bejegyzéseket osztott meg.”
Ismét megpróbálják csőbe húzni a Migration Aidet?
„Írásban kértünk állásfoglalást a NAV-tól a bevándorlási különadó kapcsán, s miután 15-e a bevallási határidő, a hétfőn benyújtott kérdéseinkre addig meg kell kapnunk a válaszokat” – mondta a Független Hírügynökségnek Siewert András, a párttá alakult civil szervezet, a Migration Aid vezetője. Nem tiszta például, hogy a bankszámlára 25-e után érkező tételek adókötelesek-e. Mindenesetre két gyanús adományt kaptak a héten: egyet itthonról, egyet pedig külföldről. Mások is lépnek: az Amnesty International például kész bíróságra menni, vagy lehet az Alkotmánybírósághoz fordul.
Azzal kerestük meg a bevándorlási különadóra frappáns válasszal előállt Migration Aid vezetőjét, hogy egyeztettek-e velük más, érintett civil szervezetek a párttá alakulás ötletéről, vagy bármely más módszerről, amelynek révén kezelhető az idén augusztus 25-e óta hatályban lévő plusz teher. „Beszélgettünk másokkal, mindenkinek megvannak a maga gondolatai, ám nincs konszenzus abban, hogy mit kellene tenni” – közölte Siewert András. Ők a maguk részéről a NAV-hoz fordultak: „az adóhivatalnak kell állást foglalnia a kérdésekben, amelyekre a jogi szakértők sem tudtak egységes és egyértelmű válaszokat adni a borzasztóan képlékenyen megfogalmazott törvény alapján”.
Arra várnak válaszokat, hogy pontosan kikre és hogyan vonatkozik a törvény.
Például kérdés, hogy keletkezik-e adókötelezettség az adományok után – hiszen bár ők jó előre közzétették, hogy augusztus 25-e után nem fogadnak adományokat, a több mint egy éve meghirdetett banki folyószámlájukat nem számolták fel, s kérdés, hogy mi van azokkal az összegekkel, amelyek 25-e után érkeznek be hozzájuk.
Ezzel kapcsolatban egyébként egy érdekes momentumot említett Siewert András. A különadó hatályba lépés után megnézték a bankszámlájuk kivonatát, amelyen találtak két, kistételű – egyenként 10 ezer forint összegű – utalást, amelyek jogi személyiségű adományozótól érkeztek, egyik magyartól, a másik külfölditől.
„Nagyon régen kaptunk utoljára jogi személyiségű adományozótól pénzbeni utalást, így, az időzítés miatt nem véletlen, hogy felmerült bennünk annak a gyanúja, hogy tesztelni akarnak minket” – mutatott rá.
(Mint emlékezetes, A Migration Aidet egyszer már csőbe akarták húzni: ez volt az a szervezet, amely leleplezte a civilek ellen folytatott lejárató akciót, amelyet, mint utóbb kiderült, egy izraeli hírszerzőcég hajtott végre.)
A NAV állásfoglalását várják abban is, hogy csak a jogi személyiség adományára vonatkozik a különadó vagy a magánszemélyekére is. A törvény szövege ugyanis nem tesz különbséget ebben.
Elvben elsősorban az adományozó szervezet kötelezett adófizetésre (akár pénzbeni, akár természetbeni adományról van szó), de hogyan tudná az adományt fogadó teljesíteni a bevallást, ha a különadó fizetésére kötelezett adományozónak és az azt fogadó civil szervezetnek ugyanaz a bevallási határideje? Ez is a tisztázandó kérdések sorát gyarapítja. (Mint emlékezetes, a 25 százalékos különadót elvben az adományozónak kell fizetnie, de ha az nem rója le, akkor a fogadó civil szervezetre hárul a teher rendezése.)
Amint megkapják a válaszokat a függőben lévő adókérdésekre, azokat megosztják a többi, hasonló cipőben járó civil szervezetekkel – mondta Siewert András. A kérdésre, hogy miért csak most, a törvény hatályba lépését követően fordultak hivatalosan a NAV-hoz, azt fejtegette, hogy
az adóhatóság nem szokott állásfoglalást kiadni még nem hatályos adóügyekben – azaz, meg kellett várniuk a bevándorlási különadó életbe lépését a kérdések feltevésével.
Habár már nem indítanak kampányokat, s a biztonság kedvéért nem is fogadnak természetbeni adományokat, azért adományok még érkezhetnek hozzájuk (ld. fenti két utalást) – emiatt is fontos, hogy az adóhatóság foglaljon állást a nyitott kérdésekben. „El tudom képzelni, hogy NAV-nak is kellemetlen ez az egész” – mondta, hozzátéve: „ott adójogászok dolgoznak, a törvény pedig nagyon képlékenyen van megfogalmazva”. Mindenki azt mondja, hogy bíróság elé kellene vinni a bevándorlási különadó szabályozását, mivel jogbizonytalanságot teremt, hogy senki nem tudja, hogy kikről és miről szól a jogszabály”, szögezte le, rámutatva:
„az biztos, hogy egy szakmai törvény nem így néz ki”.
Más szavakkal, de ugyanezt mondta Demeter Áron, az Amnesty International emberi jogi szakértője és médiafelelőse, aki a Független Hírügynökségnek leszögezte, hogy
„maga a jogszabály a civil szervezetek többsége szerint értelmezhetetlen és alkotmányellenes”.
Nem véletlen, hogy más civil szervezetekkel beszélgetve szóba került az is, hogy látott-e bármelyikük az elmúlt harminc évben hasonlóan megfogalmazott jogszabályt.
„Még nem döntöttünk arról, hogy mikor és milyen formába megyünk bíróságra, de ha a NAV azt gondolja, hogy mi is a bevándorlási különdó-törvény hatálya alá esünk, akkor egészen biztosan lépünk” – mondta Demeter Áron. Hozzátette: arról nincs még formális döntés hogy adott esetben az Alkotmánybíróságon, alkotmányjogi panaszban támadják-e meg a törvényt. Szeptemberre várható döntés.
Kérdésünkre, hogy felmerült-e bennük, hogy valamilyen kiutat keressenek a hatály alól, ahogy például a Migration Aid tette, Demeter Áron leszögezte: ők biztosan nem alakulnak párttá, s maradnak közhasznú egyesület,
„bármit is talál ki akár a kormány, akár a NAV”.
„De nem fogjuk könnyen adni a bőrünket” – szögezte le.
A bevándorlási különadót „a bevándorlást segítő magyarországi tevékenység” vagy a „Magyarországon székhellyel rendelkező szervezet bevándorlást segítő tevékenységének anyagi támogatása” után kell fizetni, mértéke 25 százalék.
A törvény szerint bevándorlást segítő tevékenységnek számít a bevándorlás előmozdításával összefüggő médiakampány, médiaszeminárium, hálózat működtetése vagy „a bevándorlást pozitív színben feltüntető propagandatevékenység”. Nem kell fizetni pártoknak, valamint olyan szervezeteknek, amelyek adómentességét nemzetközi szerződés vagy viszonossági alap biztosítja.
