Kezdőlap Itthon Oldal 411

Itthon

Csepel: káosz a szervezetlenség miatt

Sok ezer csepeli minden reggel görccsel a gyomrában indul munkába, mert a városrész közlekedését alapvetően befolyásoló főbb útvonalakon egy időben kezdtek felújítási munkálatokat az útépítő cégek. Az önkormányzat vezetői is kénytelenek voltak már megszólalni az ügyben, hiszen naponta ostromolták a hivatalt a panaszosok. A politika is csak gátja az esetleges megoldásnak.  

Hatalmas a káosz Csepelen, rengeteget késnek a buszok is, így szóltak a hírek. Van olyan útvonal, amelyet a korábbi 20 perc alatt most 1-1,5 óra alatt tudnak megtenni. Mindez alig pár nappal az iskolakezdés előtt.

Még a csepeli polgármester, Borbély Lénárd is hosszú időre a dugóban ragadt.

Teljesen elképesztő, ahogy sikerült megbénítani Csepel és Csepel-sziget forgalmát. Jó lett volna, ha a környező…

Közzétette: Borbély Lénárd – 2018. augusztus 28., kedd

Kerestük Ábel Attila alpolgármestert, aki „hivatalból” illetékes a tájékoztatásra, de a titkárságán senki nem vette fel a telefont. Az önkormányzat egyik munkatársa annyit segített, olvassuk el a kerületi honlapon az ezzel kapcsolatos tájékoztatót. Ebből kiderült, hogy

megoldást az önkormányzat illetékesei sem ígérhettek,

csupán lépéseket tehettek a forgalomszűkítések, az elterelések felülvizsgálatára. Ha helyben nem is találnak megoldást, a kerület vezetői ígértet tettek, hogy elhalasztanak több olyan fejlesztést, amely útlezárással vagy útszűkítéssel járna Budapest XXI. kerületében. A további közlekedési dugók elkerülése érdekében 2019-re halasztják a Popieluszko utca felújítását, amely félpályás lezárással jár, elhalasztják a Táncsics Mihály utcában tervezett szeptemberi gázvezeték rekonstrukciót is.

A helyzet kialakulásához az a már-már megszokott gyakorlat vezetett, hogy

az építők – a Magyar Közút Zrt. és a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. – nem tájékoztatták a terveikről sem egymást, sem a kerületi önkormányzat vezetőit.

Ráadásul, mivel sokan azt hitték, hogy a Csepeli út lezárásra kerül, minden eddiginél nagyobb és elviselhetetlenebb dugó, közlekedési káosz alakult ki a csepeli II. Rákóczi Ferenc úton, ami tovább terjedt a kerület összes fővárosba vezető útjára is.

Kerestük Németh Szilárd államtitkárt, az egyik csepeli országgyűlési képviselőt, vajon nem segítene-e a káosz feloldásában, ha szót emelne a kerület lakóinak érdekében a két állami kivitelező cég vezetőinél. Nem tudtuk elérni.

Szabó Szabolcs, az Együtt színeiben indult, az LMP soraiban ülő másik kerületi országgyűlési képviselő, nem zárkózott el a beszélgetés elől. Úgy látja,

szokásos balkéz-jobbkéz problémáról van szó, amikor a kivitelezők egymástól függetlenül döntöttek a munkálatok megkezdéséről

és nem gondolták végig annak a következményeit. A körforgalmat meg kell építeni, az autópálya-lehajtóra és a ráhordó utakra is hosszú távon éppen a csepeliek kényelmesebb közlekedése érdekében szükség van. csak mindezt nem egy időben kellett volna elkezdeni.

„Népszokássá” vált a képviselő szerint, hogy a fővárosi beruházásokat nem egyeztetik egymással a kivitelezők. Hogy ennek mi lehet az oka? Talán az, hogy az illetékesek nincsenek egymással „beszélő viszonyban”. Korábban minden év végén egy egyeztető fórumot hívtak össze a következő hónapok beruházásainak összehangolására, az utóbbi időben azonban ezek kiüresedtek. Az érintettek egy része el sem megy a megbeszélésre, vagy esze ágában sincs betartani, amiben ott megállapodtak.

Eluralkodott a szervezetlenség.

Megkérdeztük, nem gondolja-e, hogy e mögött valamiféle anyagi érdekek munkálnak: ki-ki igyekszik még az adott gazdasági évben „kivenni a kasszából” azokat a milliárdokat, amelyeket egy-egy beruházásra előirányoztak. Szabó Szabolcs sokkal inkább a munkák szezonalitásában véli felfedezni az okokat. Annyit azonban elismert: sok szakemberrel beszélt már hasonló ügyekben, és többen a beruházások nem megfelelő előkészítésében látják a szervezetlenségnek látszó káosz okait. Egy konkrét példát is említett: amikor valahol közművek kiváltására készülnek, fogalmuk sincs, mi vár majd rájuk, ha belenéznek a gödörbe. Ezek is okozhatják a csúszásokat.

A fővárosi közművek állapotáról sehol, senkinek nincsenek pontos és megbízható információi.

Milyen eszközei vannak egy ellenzéki képviselőnek ahhoz, hogy érdemben szót tudjon emelni választókörzetének érdekében? „Ebből a szempontból kicsit nehéz a helyzetem” – fogalmazott óvatosan.

Az állami beruházásokat végző szervek általában szóba sem állnak az ellenzéki politikusokkal.

Számos alkalommal tapasztalta, hiába érdeklődött, próbált segíteni az ilyen típusú ügyekben, hol finoman, hol egyenesen megmondták, köszönik, nem kérnek a segítségéből. A tervezett új, csepeli híd esetében az illetékes kormánybiztossal ugyanígy járt, holott éppen az ő választókörzetét érinti majd ez a beruházás. A csepeli önkormányzat esetében sem jobb a helyzet, ők ugyanúgy nem állnak vele szóba, még arra sem voltak hajlandók az elmúlt öt évben, hogy közösen igyanak meg egy kávét. Próbálkozott Németh Szilárddal is, de nem sok sikerrel.

Ezen a helyzeten – úgy látja – nem igen lehet a közeljövőben változtatni. Olyan mélyek a szakadékok a politikai élet szereplői között, amelyen még akkor sem lehet „hidat verni”, ha mondjuk egy kerület sok tízezer lakójának érdekei sürgetnék.

Az önkormányzatoktól kér pénzt az állam

Bár hivatalosan a banki betétekből akar elcsábítani pénzt a államadósság-kezelő, a gyanú az, hogy a szinte befagyott uniós kifizetések miatt van szükség az önkormányzatoknál lévő szabad összegekre. Az új papír elvileg mintegy ezermilliárdot mozgathat meg.

Vadonatúj „terméket” dob piacra szeptemberben az Államadósság-kezelő Központ (ÁKK). Szeptemberben hároméves államkötvényt kínál a helyhatóságoknak, kedvező, 1,25 százalékos éves kamatra. Közleményéből kiderül, az önkormányzatok a kötvényt a futamidő alatt is értékesíthetik a Magyar Államkincstárnak mint forgalmazónak.

Az új kötvénnyel az önkormányzatok vonzó és biztonságos befektetési lehetőséghez jutnak az ígéret szerint. Az államadósság költségét pedig csökkenti, hogy a kötvénynek a hasonló 3 éves futamidejű nagybani államkötvény hozamánál alacsonyabb lesz a kamata – olvasható a kommünikében.

A Független Hírügynökségnek Barcza György ÁKK-vezérigazgató elmondta, hogy

az önkormányzatoknál mintegy ezermilliárd forint leköthető pénz van,

erre adnak ajánlatot. Az állam számára annyiban kedvező ez a pénzforrás, hogy jelenleg 1,63 százalék a 3 éves államkötvények hozama, az 1,25 százalékkal tehát spórol a költségvetés.

Az új kötvény hátterében áll az, hogy tavaly megszűnt az önkormányzatoknak az a lehetőségük, hogy lakossági kötvényt jegyezzenek (sok intézményi befektető élt ezzel a trükk-kel, komoly hozamfelárat besöpörve ezzel, amíg aztán bezárták ezt a kiskaput).

Az önkormányzatok ne máshová fektessék pénzüket, például a bankok jellemzően néhány tizedszázalékot fialó (tehát az inflációt is beszámítva vastagon reálveszteséget eredményező) betéteiben tartsák – derült ki Barcza szavaiból.

Minden negatív él nélkül tehát a bankokkal szemben beszáll a pénzért zajló versenybe az ÁKK – mondta az állami cég vezetője. Sajátos szempontot villantott fel azzal, hogy szerinte a bankok is örülnek ennek, mert jelenleg az MNB-nél egyenesen negatív kamatra helyezhetik el nem hitelezésre fordított szabad pénzállományukat, vagyis veszteségüket csökkentik, ha az önkormányzatok máshová viszik a pénzt.

Felvetődik azonban a kérdés, hogy nem áll-e összefüggésben ez az új lehetőség azzal, hogy a költségvetés immár tetemes, 1400 milliárdhoz közelítő összegben

kénytelen megelőlegezni az olyan uniós pályázatok kifizetéseit,

amelyeket pozitívan bíráltak el, de Brüsszelből nem utalják a pénzt.

A pénzügyminisztérium legutóbbi jelentése szerint az államháztartás központi alrendszere július végéig 1491 milliárd forint deficittel zárt. Ez az éves előirányzat 109,6 százaléka. Az ábra azt szemlélteti, hogy évek óta nem volt ennyire magas a félévi deficit a bruttó hazai termékre (GDP) vetítve.

Forrás: kormany.hu

Míg idén január-júliusban az uniós kiadások (1309,4 milliárd forint) több, mint 20 százalékkal teljesültek magasabb összegben, mint a tavalyi év azonos időszakában, addig az uniós bevételek összege csupán mintegy 162 milliárd forintot tett ki – tudatta a PM.

Ez az alig 162 milliárdos kifizetési összeg hónapok óta olvasható a havi jelentésekben, vagyis

az EU – nyilván nem függetlenül a rengeteg szabálytalanság gyanúja miatt – nem utalja a támogatásokat.

Ennek veszélyére egyébként a minap készült féléves jelentésében az Állami Számvevőszék is felhívja a figyelmet.

Barcza György elhárította az erre vonatkozó kérdés érdemleges megválaszolását azzal, hogy az uniós támogatások nem az ÁKK feladatkörébe tartoznak. Mint mondta, éves finanszírozási tervük alapján dobják piacra a kötvényeket. Nos, a tavaly decemberben elfogadott 2018-as tervben nem található meg az az új önkormányzati állampapír.

Olvasható viszont az, hogy az államháztartás központi alrendszerének úgynevezett pénzforgalmi hiánya 1361 milliárd forint lesz idén. (Ez azt jelenti, hogy január 1. és december 31. között ennyit terveztek negatív egyenlegként a költségvetésben. A végleges és tényleges hiányt az ún. eredményszemléletű deficit fejezi ki, amely a később az erre az időszakra esedékes kiadásokkal és bevételekkel módosítja az előbbi számot.)

Az ezzel megegyező összegű nettó finanszírozási igényt „módosíthatja az egyéb finanszírozási tételek között az európai uniós transzferek egyenlege, illetve egyéb tételek”. A 2018 évi finanszírozási terv során ezen tételekkel mint likviditást befolyásoló összegekkel számol az ÁKK.

Az is kiderül a dokumentumból, hogy a tervezett 2400 milliárdos államkötvény-értékesítésen belül 650 milliárd volt a 3 éves futamidejűek állománya az év elején.

Karsai Gábor, a GKI Gazdaságkutató vezérigazgató-helyettese a Független Hírügynökségnek azt mondta: valószínű, hogy az elszaladt uniós kifizetések miatt van szükség az államkötvény kibocsátására.

Szijjártó Péter most a svéd nagykövetet kérette be

0

Több svéd miniszter és a nagykövet is bírálta az elmúlt napokban a magyar kormányt. Ezért Szijjártó bekérette a nagykövetet.

Margot Wallström svéd külügyminiszter tegnap a Twitteren azt írta: Orbán Viktor miniszterelnök és Matteo Salvini olasz belügyminiszter a demokraták és a baloldal ellen alakítanak szövetséget.

Heléne Fritzon svéd bevándorlásügyi miniszter pedig szemináriumon bírálta Magyarország menekültpolitikáját. Mint mondta, egy találkozón emlékeztette Magyarország külügyminiszterét 1956-ra, amikor Svédország lelkesen fogadott be magyar menekülteket. A svéd miniszter szerint

elvárás lenne, hogy Magyarország ugyanilyen módon vállaljon felelősséget az EU közös menekültpolitikájában.

Szijjártó Péter ugyanúgy reagált, ahogy a hasonló bírálatokra korábban is. Azt mondta: „a bevándorláspárti svéd kormány újabb támadást indított Magyarország ellen”.

Szerinte Orbán és Salvini nem a demokraták, hanem az illegális bevándorlás ellen küzdenek. Azt is mondta: a svéd bevándorlásügyi miniszter egyenlőségjelet tett az 1956-os magyar menekültek és az illegális bevándorlók közé, és szerinte „aki ilyet tesz, az történelemhamisítást követ el”.

Nemrég

Svédország beszállt a Magyarország ellen az Európai Bíróságon a civiltörvény indított perbe,

méghozzá a felperes oldalán.

Szijjártó beszélt arról is, hogy Niclas Trouvé, Svédország budapesti nagykövete azt nyilatkozta a közelmúltban, hogy „várja Magyarország elítélését, vagyis egyértelműen a Soros-szervezetek oldalára állt”, ezért bekérette a diplomatát a minisztériumba.

A svéd nagykövet egyébként a 444-nek adott interjút, és többek között azt mondta: a bevándorlás nem fenyegetés, hanem egy jó lehetőség, ami hosszú távon hazája hasznára válik. Nem tart attól, hogy a keresztény kultúra veszélyben lenne, az viszont neki is feltűnt, hogy milyen sötét képet fest Svédországról a kormánypropaganda.

Szülők és utódok

Itt Koreában, a szociál-liberális elnök, Mun Dzse In lánya, a legnagyobb ellenzéki, konzervatív párt támogatója, szavazója. Ezen senki sincs fennakadva, ő a konzervatív értékeket tartja előbbre valónak valamilyen oknál fogva, mint a liberális vonalat.

Igaz ugyan, hogy a szülei pénzét nem használja párttámogatásra, az is igaz, hogy a szülei egy olyan apartmanból költöztek az elnöki palotába 5 évre, mint amilyenben én lakom például, tehát nem is lehetne senki oligarchája, egy anyuka, kisgyermekekkel, nem több.

Ez csak azért jutott eszembe, mert a napokban módom volt elolvasni az LMP egy tagjának cikkét, amit saját online felületén tett közzé, majd  ebből az írásból, az Index rövidített cikkét, majd az ebből még inkább zanzásított két sort, aztán a baloldali, balliberális közönség reakcióit, melyek jelentős része az író személyének ekézésében merült ki, esetleg a párt szidalmazásával folytatódott, némelyek pedig elintézték annyival, hogy az anyja fia, nem is ő írta, Fidesz propaganda.

Ez persze lehetséges, nekem sem tetszett az írás, nem találtam benne értelmes választ semmilyen kérdésre, csak amolyan általánosságokat, hogy a migráció bizony nem tagadható probléma Európában, meg, hogy legyen mértékletesebb az ellenzék. Nos, ha a mostaninál is mértékletesebb lesz, akkor bevesz pár szem altatót, és végigalussza, míg a nemzetközi trendek eltávolítják a hatalomból a mostaniakat, aztán vesz be újabbat, és folytatja. Az sem érv, hogy ne nevezzük Orbánt diktátornak, és a rendszerét diktatúrának. Aztán miért ne? Talán mert nem az? Dehogynem az. Meg „húzzunk váratlanokat”. Ezt a cikkíró sem ragozta, nekem pedig megjelent lelki szemeim előtt, amint a gyakorlatilag vegetáló ellenzék épp „mértékletesen húz váratlanokat”, ami olyan félmondat, mint anyám krumplispogácsa receptjében a „sózd meg a krumplit, tedd bele a tálba az élesztővel együtt, de ne találkozzanak”. Mindkettőn jó ideig gondolkodtam, ez utóbbi intelem megvalósíthatónak bizonyult némi krumpli lökdösés árán, de a mértékletes és egyben váratlan húzásokra nem találtam megfelelő hasonlatot sem, hacsak nem kihalásra játszunk, de az egyrészt sok millió magyarnak nem opció, másrészt meg az Orbán család meglehetősen szapora, lesz utánpótlás.

Akárhogy is, elolvastam, amit ez a befolyásos LMP-s írt, és megpróbáltam arra reagálni. Komolyan, nem volt egy Háború és Béke hosszúságú valami, pár perc alatt különösebb erőfeszítés nélkül meg lehetett vele küzdeni, nem pontosan értem, hogy vajon miért kell az egyszerűt tovább egyszerűsíteni, majd abból két sornál kevesebb szöveget tartalmazó mémet gyártani, azt utána kontroll nélkül szidni, mert nyilván annak olyan sok értelme van, hogy csak na. Mondjuk nem terheli meg az egyszeri olvasó agytekervényeit, az kétségtelen, ám az is, hogy ideje lenne őket megterhelni, különben soha az életben nem fog változni semmi Magyarországon, illetve dehogynem, egyre rosszabb lesz.

Az nekem nem érv, hogy mert az anyja az, aki. Az sem érv, hogy gazdagnak született, sőt, elméletileg az még előnyére is válhatott volna, nem vált, de erről nem a gazdagság tehet.

Maga az LMP megítélése pedig indifferens, egy abba az alakulatba tartozó ember írását illetően. Ha kritizálunk, vitatkozunk, akkor kritizáljuk a szöveget, vitatkozzunk a gondolatmenettel, ne pedig információ hiányában lőjük a virtuális lövedékeket, azt is egyre unottabban, és unalmasabban.

Sosem értettem egészen a kommentkényszeres embereket. Nyilván nincs az embernek ideje, ereje minden egyes cikket elolvasni, minden egyes véleményt alaposan megismerni, nem is várja el senki. Csupán az lenne talán a követendő, hogy ha nem volt időm, nem volt módom, nem érdekes, zsigerből utálom, el nem olvasnám amit ő ír semmi pénzért, akkor pörgessünk tovább, annyi édes kölyökmacska van a Facebookon, az aznapi szívecske adagot minden további nélkül el lehet szórni, ráadásul nem ártunk vele se magunknak, se másoknak.

Fent említett ifjú titánról ennyit, már ez is több, mint amit az írása alapján megérdemel, nézzük, kik vannak még. Ott a DK, és az MSZP. Remek, náluk mértékletesebb ellenzéket nem kívánhatna magának senki, erről ennyit is, a mai állapotok kialakulásában az MSZP-nek épp annyi felelőssége van, mint amennyi a Fidesznek, nincs mit ezen ragozni már, mindenki tudja. Gyurcsány Ferenc ellenzéki politizálását még progresszívnek is lehetne nevezni, ha ezt demokratikus keretek között tehetné, de így csak segít fenntartani a demokrácia látszatát a Fidesznek, amitől akarva, akaratlanul, maga is kollaboránssá válik. Van még Bokros Lajos, akiről nem tudom miért nem lett népszerűbb, talán az egyetlen ember ezen a térfélen, aki értelmesen, érvek mentén próbálkozott, lehet, hogy ez volt vele a baj. Van még kevés performancer, akik annyira vehetőek komolyan, amennyire a műfaj ezt megengedi, és utána a nagy semmi.

Nagyon sokszor leírtam, hogy véleményem szerint egy társadalom egészségére remekül lehet abból következtetni, hogy bánik a gyermekekkel, az idősekkel, a betegekkel, az elesettekkel. Ugyanígy, az adott társadalom szigorú tükörképe az, amit a politikai „elit”-nek nevezünk. Magyarország esetében az elit szó, nem véletlenül került idézőjelbe, egy beteg társadalom még betegebb tükre a mai politikai szereplő, álljon bármely oldalon. No de mitől lett beteg Magyarország népe? A rendszerváltástól, illetve annak szerencsétlen véghezvitelétől, és attól a ténytől, hogy nem volt, és nincs akarat az emberekben az öngondoskodásra, márpedig a kapitalizmus erről szól. Nem adják a fogyasztói társadalom javait csak úgy grátisz Kádár elvtárs mellé, ahhoz létbizonytalanságban kell élni, ahhoz teljesítménykényszerben kell élni, ahhoz meg kell tanulni, hogy kölcsönt felvenni lehet, de nem muszáj a karácsonyi ajándék megvásárlása érdekében, és még millió dolgot el kell sajátítani, amit a magyar átlag nem kedvel. Neki adjanak egy apukát, egy karizmatikus vezetőt, aki majd megoldja, aki majd gondolkozik helyette, aki dönt, és újra beköszönt a kánaán, ami praktikusan soha nem volt jelen, csak el kellett menni a kelet, és a Nyugatnémet kemping mellett nyáron. Annál élesebben semmi sem tudta megmutatni, mi is a különbség szocializmus, és kapitalizmus között.

A másik különbség, ami a megérdemelt anyagi előnyök mellett van, az nem látszott, arról senki sem gondolta, hogy létezik, pedig de, és ez az, amitől el kellene kezdeni ismét, elölről.

Persze, lehet hibáztatni a nem összefogó ellenzéket, vagy épp az összefogásra biztatót, ízlés szerint, csak épp semmi értelme. Amikor egy hatalom leváltásához már „taktikai szavazást” kell gyakorolni, és minden létező trükköt bevetni, mert eleve esély sincs rá, hogy megtörténjen, akkor az azt jelenti, hogy az adott társadalom jelentős hányada köszöni szépen, a jelenlegi keretek között szeretne élni, ez neki megfelel. Az egyetlen dolog, amit ilyenkor tenni lehet a menekülésen kívül, az a kapitalizmus megtanulása, és megtanítása, hogy legalább a következő generációk fel legyenek készülve arra, hogy önmaguk felelnek az életükért, annak minőségéért, egyetlen kormánypárti, vagy ellenzéki formáció sem tud élni helyettünk, azt nekünk kell megtanulni, a rég megváltozott körülmények között, megváltozott módon. Van egy pszichiáter barátom, ő mindig azt mondja, az ember nem változik, de képes tanulni. Elképzelhető, hogy ezt a képességet kéne most már pallérozni, és picivel kevesebbet hibáztatni másokat azért, amit mi magunk hoztunk létre.

Napokon belül kiadják a csengeri asszonyt

Lassan fél éve, hogy a csengeri asszonyként elhíresült Szabóné Marika elhagyta az országot, Svájcba utazott, hogy rendezze hagyatékát, amiről időközben az is kiderült, hogy nem is csupán hagyatékról van szó, vagy talán arról is. Ebből a mondatból az is kiderül, hogy minden bizonytalan a nő körül; maguk az ügyvédei sem tudják eldönteni, mennyi az általa elmondottakból a valóság és mennyi az igaztalan állítás. Annyi azonban bizonyos, hogy a rendőrség csalás gyanújában indított ellen nyomozást; feltételezésük szerint Szabóné” a mesés örökségre hivatkozva jutott hozzá kölcsönökhöz; a hatóság állítása szerint csalt ki emberektől pénzt, becsapva őket. Ebbe a körbe került bele Kósa Lajos is, aki közjegyzői okiratban, hivatalosan vállalta, hogy a mintegy tizenkét milliárd forintnyi pénzt segít befektetni, állampapírt vásárolni belőle. Kósa ezt először el is ismerte, később átment tagadásba, és csalással vádolta nőt. Annak ellenére, hogy annak sem érkezett cáfolata, hogy előbb a felesége, utóbb – a feleség helyére lépve a képviselő édesanyja szerződött le nyolcszázmillió forintra Szabónéval, az összeget ajándékként kapták volna az asszonyok.

A magyar hatóságok – hogy éppen Kósa feljelentésének hatására-e vagy saját elhatározásból, nem ismert – előbb magyarországi, majd nemzetközi elfogató parancsot adtak ki, aminek következtében a svájci rendőrök el is fogták a csengeri nőt, mégpedig április végén; azóta kiadatási fogdában várja a sorsa alakulását. Szabóné menedékjogot kért Svájctól, arra hivatkozva, hogy az aktuális politikai vezetés – jelesül Kósa Lajos – veszélyezteti az ő és családja életét. Akkor még létezett Szabóné mellett mentora is, akivel többször is tudott telefonon beszélni a Független Hírügynökség; az illető úriember – akit különben egy a ismert vállalkozás valamikori tulajdonosaként említettek portálunknak -, akkoriban még határozottan állította, hogy az örökség, illetve a vagyon létezik, és ha nem is abban a nagyságrendben, amelyről korábban Szabóné beszélt, de biztosan van fedezete a kölcsönöknek. Az említett úr ott volt Svájcban Szabóné mellett, sőt egyes hírek szerint ő biztosította ottani életét is, mi több, amikor Szabónét már letartóztatták, ő vette fel Svájcban, majd később Magyarországon is azt a mobil telefont, amelyet Szabóné tulajdonaként ismertünk meg. Az úriember azóta eltűnt, a telefonszám már nem létezik, így aztán feltételezhetjük, hogy kiszállt a Szabóné féle ügyletekből,  ha csak a Nemzeti Nyomozó Iroda nem vonta be a kihallgatottak sorába.

Az előzetes információk alapján Szabóné kérelmére hatvan napjuk volt a svájci hatóságoknak, hogy döntsenek; arról már korábban beszámoltunk, hogy első fokon elutasították a magyar asszony kérelmét. A Független Hírügynökség információi szerint másodfokon sem javult Szabóné helyzete, ezért aztán a döntés végleges kiadják őt a magyar nyomozóknak. Úgy tudjuk, hogy napokon belül, de legkésőbb jövő héten hazahozzák a csengeri asszonyt.

Nagy kérdés, hogy mi történik a hazahozatal után. Az biztosnak látszik, hogy el fogják rendelni az előzetes letartóztatását, de hogy mikor fogják kihallgatni, az már erősen bizonytalan. Szabóné többször nyilatkozott arról, és később Helmeczy László, Szabóné ügyvédje is megerősítette ezt, hogy itthon kellemetlen helyzetek várják még Kósa Lajost, vannak ugyanis olyan információi – tényekkel, dokumentumokkal alátámasztottan -, amelyek a képviselőt, volt polgármestert kínos ügyekkel fogják szembesíteni. Olyan ügyekkel, amelyeknél nem pusztán a már ismert közjegyző előtti szerepvállalása vár magyarázatra, hanem egyéb pénzügy tranzakciókban való részvétele is. Arról egyébként a Független Hírügynökségnek nincs információja, hogy Kósa Lajost meghallgatta volna a Nemzeti Nyomozó Iroda, illetve bármely hatóság kérte volna az országgyűléstől a kiadatását. Márpedig, Helmeczy szerint, az eljárás itthoni szakaszában ez elkerülhetetlen lesz.

Úgy tudjuk, két nappal ezelőtt született meg a döntés Svájcban, innentől kezdve már csak a magyar hatóságokon múlik, mikor hozzák haza Szabónét.

Önálló listával készül a DK az EP-választásra

0

A párt nem vesz részt semmilyen összefogásban.

A DK szóvivője, Gréczy Zsolt a Magyar Időknek beszélt arról, hogy a párt önálló listát állít jövőre az európai parlamenti választáson. Ezt azzal magyarázta, hogy ott csak pártlistára lehet szavazni, és szerintük így több mandátumot tudnak szerezni, mint egy közös listán.

Azt is mondta: ha külön indulnak, az

egyértelmű képet ad arról, melyik pártot mennyien támogatják.

Ahogy Gréczy fogalmazott, a DK „minimum annyi” mandátumra számít, mint a legutóbb EP-választáson. Akkor 226 086 szavazatot kaptak, ez 9,75%-ot jelentett. Így két képviselőt tudtak az EP-be küldeni. A legutóbbi közvélemény-kutatások átlaga szerint a DK most 6 százalékon áll.

Arról nincs egyelőre döntés, hogy a többi baloldali párt együtt vagy külön indul-e. Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke a Népszavának azt mondta: támogatná, hogy ismét közösen induljanak az MSZP-vel.

A Hír TV korábban arról számolt be, hogy Karácsony vállalná egy közös baloldali lista vezetését, de ezt a politikus később cáfolta, azt mondta: kiforgatták a szavait. Ahogy az ATV-nek fogalmazott: ő maga nem készül Brüsszelbe, mivel „gyűlöl repülni”.

Járhatatlan úton nem jutottak sehová

Furcsa helyzet alakult ki az LMP háza táján. A vezető politikusaik egytől egyig „karanténba” kerültek, néhányan ki is léptek a pártból, mások pedig meglehetősen heves vitát folytatnak egymással. Legutóbb Ungár Péter, az LMP országgyűlési képviselője tett olyan kijelentéseket, amelyek megdöbbentették még a saját választóikat is. Hogyan látja a párt helyzetét Pulai András politológus, a Publicus vezetője?

  • „Nem ilyen pártot akartam!”
  • Egyet jobbra, egyet balra
  • Mit akar a 99 százalék?
  • Szabad a Fidesszel egyetérteni?

Ön szerint működőképes lehet Magyarországon egy bázisdemokráciára épülő párt?

Személy szerint nekem fenntartásaim vannak a szisztéma működőképességével kapcsolatban, és úgy tűnik, az LMP vezetőségében is egyre többen látják ezt. Politikai akarat kérdése, hogy a következő kongresszuson átgondolják-e ezt a helyzetet, az ebből fakadó problémákat, és eldöntik-e, akarnak ezen változtatni, vagy a járhatatlan úton mennek tovább. Azoknak kellene erről szavazniuk, akiknek le kellene mondaniuk a hatalmukról, és mint tudjuk, ez soha sem egyszerű.

Ma szólalt meg az egyik rádióban a párt alapítója és valami olyasmit mondott, hogy ő nem ilyen pártot akart létrehozni.

Schiffer Andrásra gondol?

Igen

Éppen ő volt az, aki így építette fel ezt a szervezetet: Neki komoly felelőssége van abban, hogy az LMP alapszabálya olyan lett, amilyen. Késő bánat ma ilyesmit nyilatkozni.

Az LMP politikai szereplése az országgyűlési választások során igen ellentmondásos volt. Ön is így látja?

Igen. Egyszerre mondták, hogy ők a függetlenség pártján állnak, és azt is, hogy az összefogásban érdekeltek.

A háttérben pedig a fideszesek gyűjtöttek nekik a támogató aláírásokat,

hogy a jelöltjeik bizonyos körzetekben egyáltalán el tudjanak indulni. Mondjuk úgy, kissé zavaros álláspontot képviseltek.

Mi indokolta ezt a politikai pávatáncot?

Azt gondolom, nagyon összetett ez a probléma. Az alapszabályról már beszéltünk, aminek nagyon nehéz megfelelni. A másik:

a párton belül meglehetősen eltérő politikai elképzelések fedezhetők fel, amelyek mögött széttartó hatalmi érdekek munkálnak.

Ez utóbbiak jelen pillanatban erősebbek, mint a párt által képviselni szándékozott értékvilág. Ráadásul nem ott van a felelősség, ahol az számon kérhető volna, a döntések megint másutt születnek, és ebből egy faramuci helyzet kerekedik ki. Ezek összessége okozta, hogy az LMP néha már-már bohózatba forduló belső csatáival került be a közbeszédbe. De mindennél sokkal lényegesebb az, hogy a választási kampány során a párt a választóinak az akaratával szemben politizált. Számos mérés igazolta, hogy ezek az emberek az utóbbi években baloldalivá váltak.

Korábban a többség jobboldali volt…

Valóban, ez a tendencia a mérések szerint megfordult. Az LMP szavazók kétharmada a kampány idején már baloldalinak vallotta magát. A politikai nézetektől függetlenül

a szavazóik 99 százaléka kormányváltást akart, és szorgalmazta volna az együttműködést a baloldali ellenzék pártjaival.

A baloldallal való együttszavazási hajlandóság a méréseink alapján mindig 20 százalékkal magasabb volt, mint egy esetleges jobboldali párttal. Végül ez az együttműködés elmaradt, amiért meg is büntették a szavazók a pártot. Nem lehet hosszú távon eredményes az a politikai formáció, amely a szavazói akaratával szembe megy. Most ennek isszák a levét.

Annak idején egyfajta hármas irányt véltem felfedezni a párt vezetésében. Mintha mást képviselt volna Szél, Hadházy vagy éppen Ungár…

Aztán a kampány során ez két irányra szűkült, az egyik csoport balra, a másik jobbra húzta a szekeret, és valami olyasmi helyzet állt elő, mint Kőműves Kelemenék esetében: amit építettek nappal, lerombolták éjjel.

Hadházy arról beszélt, hogy a Fidesz-barátság túl erős volt az LMP-ben.

Ez a téma szinte minden ellenzéki párt környékén feltűnt. Én ezt óvatosan kezelném, bár az LMP esetében erre meglehetősen sok jel utalt.

Hogy mást ne említsek, Ungár családi kötődése, a közös aláírásgyűjtés, a konzultációk Schmidt Máriával.

Az is kétségtelen, hogy a Fidesz érdekét szolgálta, hogy az LMP nem fogott össze a többi ellenzéki erővel. Nem ismerem annyira a szerepelőket, nem láttam kvaterkázni a két párt politikusait, de ami a választáson történt, az meglehetősen egyértelmű.

Ön hogyan látja ebben Ungár Péter szerepét?

Ha ő visszalépett volna a választó kerületében a DK-s jelölt javára, Varga Mihály talán nem nyert volna mandátumot. Az LMP egyedül akart legyőzni mindenkit, amire semmi esélye nem volt. Az ilyen konfliktusokban persze nem csak Ungár, a DK is ludas, megkötötték magukat és egy másik körzetben nem voltak hajlandók visszalépni. Nem sikerült az ellenzéki oldalon mindenkinek felmérni a felelősségét.

Amit most a Fidesszel kapcsolatban nyilatkozott, tekintsük írói munkássága részének?

Önre bízom.

Hogyan látja Demeter Márta szerepét az LMP jövőjét illetően?

Ha őszinte lehetek, sehogy. Néhány napja még azért kellett harcolnia, hogy felvegyék a pártba, ma pedig már az sincs kizárva, hogy hamarosan ő lehet az egyetlen magyar pártelnök nő. Egy olyan valaki kerül potenciálisan ilyen helyzetbe, aki még meg sem melegedett az adott helyen.

A párt minden korábbi vezetője a büntetését tölti.

Erre mondtam, hogy ez a helyzet már-már abszurdba hajlik. Sok múlik a következő kongresszusaikon, hogy képesek lesznek-e a helyzetet normális irányba terelni, a bölcsesség kerekedik-e felül, vagy valami más.

Ha jól döntenek, az talán visszacsábítja azokat a szavazókat, akik az utóbbi hónapokban hátat fordítottak a pártnak.

Nem szívesen tippelnék arra, milyen döntés születik majd, de ha nem lépnek a centralizmus irányába, a válság akár még mélyülhet is.

Milyen jövő vár ön szerint az LMP-re?

Az adatokból azt látjuk, hogy elvesztették a szavazóbázisuk felét. Akik a kampányban melléjük csapódtak – és talán még egy kicsivel többen is -, le fognak morzsolódni. Ha változtatnak a működésükön, stabil 5 százalék feletti bázisukkal akár a középpárti helyzetüket is meg tudják majd tartani. Ha nem ezt teszik, és folytatják azt, amit elkezdtek, könnyen az Összefogás sorsára juthatnak. Akkor ismét válaszút elé kerülnek: a megszűnést, vagy az összefogást választják-e inkább.

Akik elpártoltak, hol köthetnek ki?

Jelenleg a bizonytalanok táborában vannak. Kétharmaduk továbbra is kormányváltást szeretne, ha ezt nem remélhetik az LMP-től az MSZP-Párbeszéd illetve a DK soraiban keresnek majd politikai otthont maguknak.

Politikai (H)arcképcsarnok – XVIII: A Hóbagoly

Büszke keresztapaként tanúsíthatom, hogy Boross Péternek az általam (is) szerkesztett Kurír-Elefánt című szatirikus melléklap adta a Hóbagoly becenevet. Mindez a kilencvenes évek elejének izgalmas, rendszerváltó forgatagában történt. Sorozatunk mostani epizódjában a néhány nappal ezelőtt 90. életévét ünneplő egykori miniszterelnök – e helyről is jó egészséget és sok boldogságot kívánunk – ideológiai és világnézeti kacskaringókkal teli pályaképét villantjuk fel.

 

A világnézetileg messziről jött ember

Ha valakit, Boross Pétert alaposan meghurcolta a pártállam. Életrajza szerint 1956-os tevékenységéért letartóztatták, internálták. Ám megpróbáltatásai szerencsére hamar véget értek, és akárcsak Schmitt Pál, ő is a vendéglátás világából pottyant a politikába. 1965-ben már a Délpesti Vendéglátóipari Vállalat igazgatóhelyettese, majd 1971. decemberétől a vállalat igazgatója lett.

„A párt XI. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére vállalatunk körében is széles körű munkaverseny bontakozik ki”. Így kezdődik az Új sikerek forrása című írás, amely 1974-ben a Délpesti Vendéglátóipari Vállalat üzemi újságjában jelent meg. A szerző dr. Boross Péter, a vállalat akkori igazgatója.

Az újság egy másik lapszámában Boross Péter igazgató beszámolójában a munkaverseny és a szocialista brigádmozgalom színvonalas emelésére és fejlesztésére tett intézkedéseket taglalta. Mint írta. A következő feladat „a szocialista módon élni és tanulni jelszó tudatos megvalósítása, az egyéni képességek, az üzemi demokrácia fejlesztése, a gazdasági feladatok még eredményesebb végrehajtása.”

S hogy miként bánt el a pártállam a rendszer legádázabb ellenségeivel, arra a lap egy másik cikke a példa, melyben arról tájékoztatják az olvasókat, hogy November 7., a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 69. évfordulója alkalmából „Honvédelmi Érdemérem kitüntetésben részesült dr. Boross Péter, vállalatunk igazgatója”.


Jött a rendszerváltozás

Az egykori vendéglátós főnök nyugdíjas éveit belügyminiszterként kezdte. Boross Péter nevéhez fűződik az a kétes dicsőség, hogy az ő regnálása idején tűntek fel Budapest utcáin az első árpádsávos zászlók. Nem is akármilyen környezetben.

MTI Fotó: Máthé Zoltán

1992. október 23-án Göncz Árpád köztársasági elnök – nem mellesleg volt 56-os halálra ítélt – nem tudta elmondani ünnepi beszédét a tömeg előtt, mert bomberdzsekis, kopaszok belefojtották a szót. Az akkor még viszonylag új Magyar Köztársaság belügyminiszterének, Boross Péternek ehhez mindössze annyi szava volt, hogy ezek a fiúk nem akartak rosszat, ráadásul a bomberdzsekit zekének nevezte, amit, szerinte divatból viselnek ezek a fiúk, mert így szeretnének imponálni szeretnének a lányoknak.

Az incidens után Boross is érezhette, mennyire kínos volt ez a szituáció, mert azt mondta Göncznek: – Csak nem gondolod Árpád, hogy én állok a kifütyülésed mögött? – Mire Göncz: – De, azt gondolom.

„Egy hálás magyar zsidó a sok közül.”

1993. szeptember 4-én a néhai kormányzó hazahozott hamvait újratemették Kenderesen. 25 évvel később, 2018-ban Boross Péter volt miniszterelnök arról beszélt, hogy Horthy Miklós kenderesi újratemetésén a saját szemével látott egy olyan transzparenst, amelyen egy zsidó szervezet köszönetet mondott Horthy Miklós kormányzónak.

A volt miniszterelnök rosszul emlékezett: nem volt ilyen zsidó szervezet. Volt viszont egy Blumgrund János nevű ember, aki nem transzparenst, hanem egy koszorút vitt a temetésre, a következő felirattal: „Egy hálás magyar zsidó a sok közül.”

Blumgrund János amúgy Bécsből rándult haza, hogy a helyi Horthy Miklós társaság elnökeként a helyszínen lehessen hálás a kormányzó úrnak. Igaz, nem eredeti nevén, hanem a vitézi körökben a Blumgrundnál autentikusabban hangzó Almási Szabó János néven.

„Ahol én éltem, nem volt antiszemitizmus”

Napra pontosan nyolc évvel ezelőtt, 2010. augusztus 29-én, Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár Hódmezővásárhelyen nyitotta meg az Első Nemzeti Tanévet. Meghívottként Boross Péter is felszólalt, s a volt miniszterelnök – ekkor már kétharmaddal a háta mögött – arról értekezett, hogy Magyarországon akár vissza is lehetne állítani a királyságot.

Négy évvel később, 2014. december 5-én ismét nagyot alakított. Ekkor a Veritas Történetkutató Intézet konferenciáján arról beszélt, hogy a Horthy-korszakról túl egyoldalú képet festettek, mert bár végül deportálták a zsidó szomszédait, ő a zsidótörvények ellenére sem tapasztalt antiszemitizmust a korszakban. „Tárgyilagos képet kell festeni a Horthy-korszakról, amely alig megoldható problémákkal nézett szembe, és végül kényszerhelyzetbe került” – mondta Boross a Hadtörténeti Múzeumban rendezett konferencia bevezető eladásában.

„Ahol én éltem, nem volt antiszemitizmus” – mondta Boross, bár azt elismerte, hogy emellett azért „volt sok bűn is abban a korszakban, ami nem méltó Magyarország befogadó múltjához”.

Sokkal több lehetne a visszacsábítás

2015. szeptember 25-én arról jött hír, hogy hatósági eljárást indított a Médiatanács Boross Péter volt kormányfő Magyar Hírlapban megjelent interjúja miatt. Boross a migránsokról nyilatkozott a lapnak, és a többi között ezt mondta: „különböző nyelvű népek, az európaiaktól eltérő bőrszínű emberek érkeznek millió számra Európába. Nagyon fontos, hogy nemcsak a kultúrájuk más, hanem az ösztönrendszerük, biológiai, genetikai adottságaik is.”

Néhány nappal ezelőtt, közelgő születésnapja jegyében a mostanság a kormány kulturális ostoraként funkcionáló Magyar Idők interjút készített Borossal. A meglepő kijelentésektől sem mentes – visszafogottan és megengedően fogalmaztunk, elvégre idős emberről van szó – interjú egyik részében a külföldi és a magyar egyetemeket hasonlítja össze a volt miniszterelnök.

– Sokat beszélnek arról, hogy a fiatalok elvándorolnak külföldre – kérdez alá a Magyar Idők sajtómunkása.

Ez nem igaz – válaszol a fel nem tett kérdésre Boross, – ám kétségtelenül sokkal több lehetne a visszacsábítás. Meg kellene mondani nekik: a külföldi egyetemek túlnyomó részben sokkal kevesebbet nyújtanak tudásban, mint a hazaiak.

Bréking nyúz, augusztus 29. – Tudósítás a másik valóságból

0

Igazi kuriózum annak a rákosista, pardon, orbánista (kormány)kórusnak a videója, amely Boross Pétert köszöntötte születésnapján, a kormány ülése után. Nem érdemes kihagyni! Van más is! Tibi atyának megy neki mai publijában a 888.hu. A Pesti Srácok is harcias kedvében van, ők a chemnitzi összecsapások kapcsán írnak meghökkentő mondatokat. A Magyar Idők pedig elérkezettnek látta az időt arra, hogy a kultúrharcot kiterjessze az RTL Klubra is. Jó olvasást!

888.hu – Tibi atya felköpött és aláállt

Aki nem követte volna a múlt heti vihart a biliben, Tibi atya úgy gondolta, hogy az alkoholista pap brandje mögül az ő dolga eljárni közéleti tánc-és illemtanárként – írja Megadja Gábor, aki szerint azért orrolt meg rá „a külföldi mémeket remekül fordító ellenzéki troll brandjének gazdája, mert szerinte borzasztó, hogy utaltam 19 forintot Konok Péternek, megaláztam egy koldust. Konok Péter szerint pedig ez a 19 forint a legtöbb, amit „visszakapott a közösből”, ami csak abban az univerzumban igaz, ahol Simicska pénze a G-nappal automatikusan elvesztette közpénz jellegét.”

Tibi atyának igaza lenne akkor, ha egy süket, vak, néma, féllábú, félkarú emberrel tettem volna ezt a borzalmat. Csakhogy nem így történt. Konok Péter egészséges felnőtt férfiember, és ilyetén minőségében kunyerál a Facebookon, miután Lajos elhajította az egész cuccost – írja Megadja, aki ezt követően hosszasan elemzi Tibi atyát, majd így folytatja: „úgy gondoltam, hagyjuk a fenébe az üzengetést, vitatkozzunk szépen élőben, ott mindenki elmondhatja az érveit.

És ebben a pillanatban változott a névtelen badass közéleti megmondó Csibe atyává, aki nem kívánja vállalni arcát és nevét, és nem akar kiállni az emberek elé.  

Azt írja Vona Gábor híve: az élő vitának csak számára van tétje. Épp erről van szó. Bátor ember olyasmibe áll bele, aminek van tétje.

Mindenesetre már így is túl sok energiát pazaroltam egy névtelen ellenzéki trollra, miközben ezt az energiát akár rezsimépítésre is fordíthattam volna. Úgyhogy

legközelebb akkor foglalkozom Csibe atyával, ha lesz töke kibújni a névtelenség és arctalanság mögül.”

Pesti Srácok – Chemnitz, az első lázadás

Nyilvánvaló volt, hogy az egykori NDK lesz a tágabb helyszín az első lázadásra, mert az egykori keletnémetek már megtanulták, hogy mit várhatnak a nyugatnémet megszállástól – áll a portál mai vezércikkében. Egy ilyen helyen vannak még meg a nyomai annak a közösségi érzésnek, egymásrautaltságnak, személyességnek, amit a huszadik század második fele elpusztított. Az ilyen helyeken élő emberek életét változtatta meg leginkább a fiatal muszlim férfiak betelepítése.

Ezek az emberek pillanatok alatt kerültek át a múlt század hetvenes éveinek nyugalmas álomvilágából egy háborús videójátékba, ahol ők a célpontok.

Sztálin legjobb tanítványai (mert valami miatt Hitlerre meg Göbbelsre érzékenyebbek), propaganda szempontból is szakmai tökéllyel kezelik a történteket.

A chemnitzi felkelést nyilván le fogják verni. Az állítólag jobboldali miniszter irányítása alatt álló szövetségi rendőrség ott terem majd és rendet csinál.

A manapság liberális felebarátaink körében olyannyira népszerű humanista Lenin monda azt, hogy forradalmi helyzet akkor van, ha a nép nem akar már a régi módon élni, a hatalom meg nem tud a régi módon kormányozni. Lenin elvtársnak mindig igaza van, most annyi pontosítással, hogy jelen esetben a német nép egyre nagyobb része nem akar úgy élni, ahogy az elitje legújabban szeretné.

Chemnitziek! Veletek vagyunk, mert ti vagytok a normálisak!

Magyar Idők – Az RTL alaposan túllőtt a célon

Egy végtelenül ízléstelen, primitív, népbutító sorozattal járatják le a vidéken élő embereket – ezzel a felvezetéssel ír cikket  Jurák Kata, aki ezúttal az RTL Klubnak megy neki, állítva:

„nem kicsit lépte át már eddig is a konzervatív, polgári, keresztény érzelmű emberek ingerküszöbét az RTL Klub által vetített sorozatok többsége, így nem csoda, hogy elpártoltak a csatornától”.

Bevallja, hogy ő, „aki masszívan elzárkózom az említett csatorna által sugárzott szennyáradattól, egészen addig nem is tudtam, amíg a napokban a balliberális média el nem kezdte szintúgy gyalázni Morvai Krisztinát, aki – szerintük – „képtelen leállni”, és most az RTL Klub sorozatát támadja.

Gondoltam, ha Morvai össztűz alá került egy sorozat miatt, akkor annak egészen biztosan az az oka, hogy a képviselő asszony ismét a lényegre tapintott. És tényleg.” – állapítja meg, miután megnézett a sorozatból egy epizódot.

Talán nem is az a legnagyobb baj, hogy a filmesek a faluban mit és hogyan tesznek, hanem az, hogy mi tűrjük, hogy meggyalázzák az embereket, sárba tiporják nemzeti értékeinket, a történelmünket, és olyan értékeket közvetítsenek a gyerekeinknek, amelyek tökéletesen ellentétesek mindazzal, ami számunkra fontos.

De azt gondolom, hogy a fizikai határvédelem után most a szellemi honvédelem következik majd: megvédjük értékeinket, a gyerekeinket, a társadalmunkat.

Orbán Viktor Facebook oldala – Boross Péter köszöntése 90. születésnapján

Éljen soká // May he live long!

Éljen soká // May he live long!

Közzétette: Orbán Viktor – 2018. augusztus 29., szerda

A nap kérdése: Befuccsolt a szakképzés?

0

Komoly jelei vannak annak, hogy a kormányban is felismerték: a Parragh László MKIK-elnök által favorizált szakképzéssel ellentétben mégsem biorobotokat kell képezni a gazdaság számára.

This poll is no longer accepting votes

Ön szerint szükséges lenne hozzányúlni a szakképzéshez, s megállítani a 2010 óta zajló folyamatokat a szakképzés területén?

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK