Ismét elővették a sajtókamara ötletét, így értesült az ATV. A legnagyobb szakmai szervezetet – ahogyan januárban – most se keresték meg. A kancelláriaminiszter „megvan” a kamara nélkül, amely alkalmas lenne a nyilvánosság megrendszabályozására.
Folyamatosan napirenden van a kérdés – mondta Szöllősi György az atv.hu azon értesülésére, hogy január után ismét elővették a sajtókamara ötletét, és már készül a tervezet. Szöllősi a Nemzeti Sport főszerkesztője, korábban a felcsúti fociakadémia kommunikációs igazgatója volt, s őt tekintik az elképzelés gazdájának.
A kamara – ha ebben a formában valósulna meg – nagyon
emlékeztetne a 30-40-es évek Mussolini- és Horthy-korszakbeli
kötelező hivatásrendi berendezkedésére. A korábban ismertté vált elképzelés legalább a nagy orgánumok számára kötelezővé tenné a tagságot, és csak tagokat alkalmazhatnának. Előírnák továbbá a minimális javadalmazás összegét, és el kellene fogadni a testület etikai szabályait.
Szóba került, hogy bizonyos
kiemelt eseményekre csak kamarai tagok kapnának bebocsátást.
A szabályozást érdekvédelmi szakmai ügynek állítja be az ötletgazda, bár ahogyan a télen, most eddig se kérte ki a legnagyobb szakmai szervezet, a MÚOSZ véleményét. Ennek elnöke, Hargitai Miklós azt mondta, hogy
„nehéz elképzelni, hogy nem a nyilvánosság korlátozása a cél”
a sajtókamarával, különösen ha annak licensze nélkül nem működhetnének nagyobb orgánumok, s amelynek szabályait törvényben a kormánytöbbség szabná meg.
A pénteki Kormányinfón a Miniszterelnökség vezetője azt mondta, hogy szerinte a kamaráról a sajtó képviselőinek kell dönteniük. Gulyás Gergely állítása szerint a kormánynak nincs erről véleménye, ő személy szerint megvan sajtókamara nélkül is. Mint mondta, a sajtóval szemben nem lehet sajtókamarát létrehozni.
Vita van arról, hogy feles vagy kétharmados szabályozás lenne a sajtókamara. Hargitai Miklós szerint utóbbi, mert a médiatörvényt kellene módosítani. Ez jelenleg azt mondja ki, hogy „Magyarországon a médiaszolgáltatások szabadon nyújthatók, a sajtótermékek szabadon közzétehetők, az információk és a vélemények a tömegkommunikációs eszközök útján szabadon továbbíthatók, a nyilvános vételre szánt magyarországi és külföldi médiaszolgáltatások szabadon elérhetők.” A kamara ezt szűkítené.
A nyári szünidő utolsó napján játékos foglalkozásra invitált Országos Segélyközpontjába egy osztálynyi rászoruló gyereket az Ökumenikus Segélyszervezet és az E.ON. Az Iskolakezdés együtt! segélyakció záró rendezvényének keretében kapták meg a gyerekek az utolsó tanszercsomagokat.
A vidám gyermekprogramba és az adományok átadásba bekapcsolódott Wolf Kati, a kampány arca, továbbá Károlyi Zsuzsanna, az akció támogató partnere, az E.ON Hungária Zrt. marketing és kommunikációs vezetője és Gáncs Kristóf, az Ökumenikus Segélyszervezet kommunikációs igazgatója.
Az E.ON amellett, hogy a figyelemfelhívó kampánnyal és munkatársi gyűjtéssel is segítette az akció sikerét,
5 millió forintot adományozott a segélyakció célkitűzéseire.
„Az iskolával kapcsolatos első élmények meghatározóak a gyerekek életében, ezért szeretnénk azt örömtelivé tenni. Ezek a tanszerekkel megtöltött iskolatáskák többet jelentenek, mint szép és hasznos tárgyakat. Abban is segítenek, hogy a gyerekek vidáman, optimistán vágjanak neki egy új életszakasznak és egyenlő csapattagként élvezhessék mindennapjaikat az iskolában, és alapozzák meg jövőjüket. Néha csak ennyi, egy hiánytalanul megtöltött iskolatáska hiányzik ahhoz, hogy elindítson egy ifjú embert saját lehetőségei felfedezésének, képességei kibontakoztatásának útján” – mondta el Károlyi Zsuzsanna az E.ON marketing és kommunikációs vezetője az Ökumenikus Segélyszervezet csepeli Szociális és Fejlesztő Központjában rendezett eseményen.
Az energiavállalat bejelentette, az iskolások mellett az óvodát kezdő kisgyerekekre is gondoltak – a jövő hét folyamán további 5 millió forint értékben, 500 óvodakezdő csomaggal is támogatja az E.ON az örömteli évkezdést, az óvodások új életszakaszba lépését. Az ajándékok az ország számos pontjára eljutnak, az első csomagokat kedden Szolnokon vehetik át a kisgyermekek.
Fotó: Fekete Dániel / MÖS
Gáncs Kristóf megköszönte a vállalat adományát, majd az idén már 7. alkalommal elindított kampány bő két hetét összegezve kifejtette: egymást követték a Segélyszervezet figyelemfelhívó akciói azzal a céllal, hogy minél többen csatlakozzanak az adománygyűjtéshez.
A terv összesen 10 millió forint összegyűjtése volt, amelyből a Segélyszervezet 1000 gyermek számára tud fejenként tízezer forint értékű segítséget nyújtani.
A támogatott gyermekek elsősorban a Segélyszervezet intézményeiben (Kaposvár, Kastélyosdombó, Budapest, Szolnok, Orosháza, Miskolc, Debrecen, Szendrő, Olaszliszka és Eger) és azok látókörében élő családok gyermekei.
Fotó: Fekete Dániel / MÖS
A kommunikációs igazgató bejelentette: a kampány üzenetét idén is nagyon sokan meghallották, és a legfrissebb adatok szerint már több mint 40 ezren tárcsázták a 1353-as adományvonalat, így nagy öröm, hogy idén is megtelt az 1000 iskolatáska! Az e fölött beérkező pénzadományokból egyrészt év közben is segítenek iskolaszerekkel rászoruló családokat, másrészt a gyermekek felzárkóztatását egész évben elősegítő „Kapaszkodó” gyermekfejlesztő programjára fordítja a segélyszervezet. Az 1000 magyarországi csomagon túl vajdasági, erdélyi és kárpátaljai rászoruló családok gyermekeit is segíti az Ökumenikus Segélyszervezet – tette hozzá Gáncs Kristóf.
A rendezvényen részt vevő gyerekek számára külön öröm volt, hogy olyan hírességtől vehették át a tanszereket személyesen, mint Wolf Kati, aki az Iskolakezdés együtt! kampány arca. Az ezredik csomag átadása után az énekesnő köszönetet mondott minden adományozónak, aki a 1353-as adományvonalon, a www.iskolakezdesegyutt.hu weboldalon vagy tárgyi adománnyal segítette a rászoruló gyerekek tanévkezdését az elmúlt hetekben.
Gulyás Gergely jó igazgatónak tartja a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetőjét, nincs napirenden Andy Vajna menesztése, rémhír, hogy a Duna melegedne Paksnál, Tarlós és Orbán szeptemberben találkoznak. Kormányinfó.
A főváros kérésének megfelelően a kormány 7 milliárd forinttal támogatja a Lánchíd és a mellette lévő alagút felújítását – mondta a pénteki Kormányinfón a Miniszterelnökséget vezető miniszter. Gulyás Gergely szerint a kormány azt szeretné, hogy a felújítás ne tartson tovább másfél évnél. Mint mondta, ez műszakilag megvalósítható, bár kétségtelenül jelentős szervezést igényel.
Gulyás Gergely bejelentette, hogy január 1-jétől 5,8 százalékkal emelkedik az e-útdíj, a plusz bevétel pedig közvetett formában egy „falusi útalapba” fog befolyni, ami lehetőséget biztosít arra, hogy a legkevésbé fejlett falusi útszakaszok fejlődjenek. Példaként említette, hogy
október elsejétől a tíznapos matrica ára 2975 forintról 3500 forintra emelkedik.
Az EU 330 millió eurót elfogad a határvédelem mintegy 900 milliós költségéből, Gulyás szerint ezzel elismeri, hogy az ország az unió külső határait védi, s reményeik szerint a mostani csomagban 54 millió eurót rövid időn belül átutalnak.
Kérdés érkezett a miniszterhez arról, hogy a Kenderesre tervezett Horthy emléknapon egy fideszes képviselő, Kovács Sándor is felszólal. Gulyás erre azt válaszolta, hogy a kormány nem vesz részt a rendezvényen, a képviselő részvételével kapcsolatban pedig megjegyezte, hogy Magyarországon szólásszabadság van, a kormány nem szól bele abba, hogy a politikusok mikor és hol mit mondanak.
Arra a kérdésre, hogy mit jelent az abortusz szabályozásának belengetett pontosítása, Gulyás azt mondta, hogy
a kormány nem kívánja az abortusz törtvényt módosítani.
Ugyancsak kérdés hangzott el a tervezett Sajtókamara létrehozásával kapcsolatban. Mint ismeretes, a Nemzeti Sport főszerkesztője, Szőllősi György kezdeményezte a kamara létrejöttét, szakmai vita is indult erről – igaz, a legnagyobb újságíró-szervezetet, a MÚOSZ-t kihagyták az egyeztetésből. Gulyás visszadobta a labdát, szerinte erről a sajtó képviselőinek kell döntenie. Állítása szerint a kormánynak nincs erről véleménye, ő személy szerint megvan sajtókamara nélkül is. Mint mondta, a sajtóval szemben nem lehet sajtókamarát létrehozni.
A Petőfi irodalmi Múzeum igazgatójának menesztésével kapcsolatos hírekre úgy reagált, hogy ő személy szerint kiváló igazgatónak tartja Pröhle Gergelyt, akinek komoly érdemei vannak a kulturális életben.
MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Megtudhattuk viszont, hogy a CEU-val kapcsolatos megállapodás aláírása ezúttal sem szerepelt a kormány napirendjén. Lesz viszont film-mecenatúra program, amivel a magyar történelmi filmek gyártását és forgalmazását kívánják elősegíteni. Mint mondta,
nem tud arról, hogy napirenden lenne Andy Vajna filmügyi biztos menesztése.
Megtudhattuk, hogy Gulyás Gergely nem ért a pop-zenéhez. Mindezt azzal kapcsolatban osztotta meg a nyilvánossággal, hogy megkérdezték tőle, mi a véleménye arról, hogy a Magyar Idők szellemi verőlegénye, Szakács Árpád szerint balliberális diktatúra van a pop-zenében.
A paksi atomerőművel kapcsolatos gondokat rémhírnek nevezte Gulyás, szerinte az ellenőrzés szakszerű és folyamatos a Duna hőfoka pedig nem emelkedett a sajtóban megjelent mértékben.
Arra a kérdésre, hogy a 2019-ben Budapesten rendezendő Maccabi játékokkal még egy kapavágás sem történt, a miniszter azt mondta, hogy a kormány foglalkozik a kérdéssel, és erre két hét múlva tud válaszolni.
Jelenleg nincs napirenden a főpolgármester-választás módjának megváltoztatása, de – mint egy más kérdés kapcsán elmondta, sok képviselő van a parlamentben – nem tudható, hogy kinek milyen javaslata lesz a jövőben. Orbán Viktor miniszterelnök és Tarlós István főpolgármester egyébként szeptemberben találkoznak.
A Kucsák-naptár után ismét politikai tartalmú kiadvánnyal véteti magát észre a XVIII. kerületi fideszes vezetésű önkormányzat. Ezúttal politikai tartalmú küllemű iskolai füzeteket adott a városrész diákjainak.
Kerületi diákok rajzaiból készült iskolai ingyenes füzetcsomagokat oszt ki Budapest XVIII. kerülete. Ezek egy része ideológiai tartalmú ábrázolásokat tartalmaz (például turulos-nagy-magyarországos képek) – derül ki a Népszava cikkéből. Az apropó Mátyás király megkoronázásának 560. évfordulója, ezért az uralkodót megmintázó rajz is található a füzeteken.
Minden kerületi diák (összesen 8700) tíz-tíz darab füzetet kap a fideszes többségű és vezetésű önkormányzattól. Ahogyan az Pestszentlőrinc-Pestszentimre helyhatóságának hírében olvasható, már ötödik éve adnak ingyenes füzetcsomagokat gyerekrajzokkal. A hivatalos fotón a politikumot nem tartalmazó borítók láthatók. Az árat nem közölték, a Népszava Galgóczy Zoltán egy rádióinterjúját idézve nyolcmillió forintot ír. Ez több, mint 900 forint csomagonként.
Forrás: bp18.hu
Haszontalan dolog az ideológia erőltetése, a hazaszeretet nem ezen múlik – mondta el a Független Hírügynökségnek Petrovai László (Párbeszéd) önkormányzati képviselő. Mint mondja, minden évben téma a testületben a füzetek ügye, és az ellenzék mindig elmondja, hogy nem értenek egyet ezzel. Szerintük inkább olyan
utalványt kellene kiosztani, amely a helyi üzletekben váltható be,
amivel a kerület kiskereskedelmét segíthetnék. Mindemellett minden szülő maga dönthetné el, mire költi gyereke számára.
Rengeteg füzet megmarad minden évben, mert például a felső tagozaton nagy méretű, A/4-es formájú füzeteket kérnek a diákoktól – mondta Petrovai, maga is két gyerek édesapja. A füzetek minősége se tökéletes – tette hozzá a korábbi évek tapasztalatából; az idei csomagot csak a jövő héten veszik át.
A XVIII. kerület nem először hívja fel magára a figyelmet furcsa kiadvánnyal. Tavaly decemberben 43 ezer példányban készíttetett az önkormányzattal 2018-as naptárat Kucsák László parlamenti képviselő, állítólag 30 millió forintért. A kiadvány csaknem minden oldalán az ő képe díszeleg. Sőt, még a keresztrejtvény is őt ábrázolja.
Forrás: 444.hu
Segítünk a megfejtésben. Az is Kucsák László. Az áprilisi választáson egyébként Kucsákot meglehetősen nagy fölénnyel (46:39 százalék arányban) legyőzte Kunhalmi Ágnes (MSZP).
Kerestük az önkormányzat vezetését. Azt a tájékoztatást kaptuk, hogy Ughy Attila polgármester szabadságát tölti. Felajánlottuk a reagálás lehetőségét másnak. Eddig csak szóban adtak, de ennek közlését nem engedélyezték. Írásos választ ígértek későbbre.
Bekérette a budapesti svéd nagykövetet a Külgazdasági és Külügyminisztériumba Szijjártó Péter a svéd miniszterek elmúlt napokban tett, Magyarországot bíráló nyilatkozatai miatt.
Margot Wallström svéd külügyminiszter szerdán a Twitteren azt írta: Orbán Viktor miniszterelnök és Matteo Salvini olasz belügyminiszter a demokraták és a baloldal ellen alakítanak szövetséget. Heléne Fritzon svéd migrációs miniszter egy dél-svédországi, uniós kérdésekkel foglalkozó szemináriumon bírálta Magyarország menekültpolitikáját. A külügyminiszter asszony egy miniszteri találkozón emlékeztette Magyarország külügyminiszterét: 1956-ra, amikor Svédország lelkesen fogadott be magyar menekülteket. A svéd miniszter szerint elvárás lenne, hogy Magyarország ugyanilyen módon vállaljon felelősséget az EU közös menekültpolitikájában.
Szijjártó Péter sem maradt sokáig adós a válasszal. Visszautasította a vádakat, mondván, a bevándorláspárti svéd kormány újabb támadást indított Magyarország ellen. Orbán Viktor és Matteo Salvini pedig egyértelműen fogalmaztak: az illegális bevándorlás ellen harcolnának. Szijjártó szerint Svédország beavatkozott a Brüsszel és Magyarország közötti perbe is, amelyben Brüsszel és a svéd kormány azért támadja Magyarországot, mert átláthatóságot vár el a külföldről finanszírozott bevándorláspárti szervezetektől.
Aki csak ezeket a diplomáciai adok-kapok kijelentéseket olvassa, könnyen zavarba jöhet:
ez most egyfajta politikai háború kezdete volna a két ország között?
Szentiványi István szerint egyelőre erről szó sincsen, hiszen a nagykövetek „bekéretése” megszokott gyakorlat a nemzetközi diplomáciában. Pusztán arról van, az adott ország rosszal valamit a másik kormány kijelentései miatt. Ez egy erős jelzés, amelyhez egy írásban átadott „szóbeli” jegyzék is tartozik. Ebben foglalja össze a „megbántott” fél azokat a kifogásait, és esetleges elvárásait, amelyeket a nagykövet útján a másik fél tudomására kíván hozni.
A két ország kapcsolatában ez természetesen egyfajta konfliktust jelent, de komolyabb nézeteltérések esetén hazarendelik konzultációra a nagykövetet, ami a diplomáciai kapcsolatok egyfajta felfüggesztését jelenti, és már nagyon komoly jelzésnek számít a két ország viszonyában.
Az egykori nagykövet szerint önmagában Szijjártó lépése nem tekinthető különösnek, azonban megfontolandónak tarja, hogy egy ország úgynevezett „konfliktus diplomáciát” folytasson, mert
ha a bekéretések gyakorivá válnak, az bizonyos értelemben az ország tekintélyének inflálódásához vezethet.
Mint mondta, a magyar külügyminiszter gyakran a másik országra, vagy annak vezetőjére, külügyminiszterére tett sértő megjegyzésekre ragadtatja magát, amelyre egyre több helyről válasz sem érkezik. Nem veszik komolyan, amin ugyancsak illene egy diplomatának elgondolkodnia.
A nagykövet bekéretésével és a szóbeli jegyzék átadásával azonban nem mindig tekinthető elintézettnek két ország diplomáciai vitája. Bizonyos esetekben elvárható, hogy az adott ország politikusai valamilyen formában elnézést kérjenek, pontosítsák a sérelmezett kijelentéseket. Természetesen
erre csak abban az esetben kerül sor, ha belátják, hogy igazságtalan kijelentést tettek.
Emlékezetes, a közelmúltban a távozó holland nagykövet bírálta igen kemény szavakkal a magyar politikai állapotokat, s noha sor került a két ország közötti pengeváltásra, a hollandok nem változtattak az álláspontjukon.
A svédek válaszáról, hogy a hazánkat illető bírálatok miatt valamilyen módon elnézést kérnek, vagy a hollandok módján – fenntartva az állításaikat -, hallgatnak-e, egyelőre nem tudni.
Mint arról a Független Hírügynökség többször is beszámolt, egy július elejétől érvényben lévő szabályozásd értelmében a magyar állam nem köteles gondoskodni a déli határion felállított tranzitzónában tartózkodó menekültek ellátásáról.
Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy csak a nők és a gyerekek kapnak enni, a felnőtt férfiak nem. Néhány nappal ezelőtt Iványi Gábor, a Magyar Evangélikus testvérközösség vezetője megpróbált élelmiszert juttatni a tranzitzónában éhező embereknek, ám a hatóságok nem engedélyezték, hogy átadja a nekik szánt léelmiszert: kenyeret, hzaklat és almát.
Most Iványi Gábor levélben tájékoztatta a segítőket, támogatókat, valanint a nyilvánosságot, hogy a petíciók és a támogatások gyűjtését szeptember 3-án felfüggesztik.
Mint írja, „ennek egyik oka, hogy időközben a kormány meghátrált, és a hírek szerint enged (a Helsinki Bizottság Strasbourg irányában tett lépéseinek következtében is) embertelen álláspontjából.Miután az ügy jogi háttere változatlanul tisztázatlan, figyelmünk nem lankadhat, amíg jogszabályokkal is ellenőrizhető módon nem kötelezik magukat a hatóságok arra, hogy minden menedékkérőt emberségesen kezelnek, és az elemi igényeiket (étkezés, stb.) figyelembe veszik.”
Mivel az országgyűlési képviselők bejuthatnak a határzónába, eddig főleg velük együttműködve tudtak a felajánlásokból adományokat bejuttatni. Iványi Gábor arra kéri a képviselőket, hogy folyamatosan ellenőrizzék a hatóságok munkáját.
A Magyar Evangéliumi Testvérközösség a jövőben is figyelemmel kíséri az események alakulását, és ahogy tudnak, segítséget nyújtanak.
Valóságos állóháború alakult ki a Zsolnay gyár birtoklásáért folytatott harcban Pécs önkormányzata – tehát az egykori többségi tulajdonos – és a manufaktúra jelenlegi gazdája, Bachar Najari között. A kölcsönös vádaskodások miatt a felek bírósági perek garmadáját indították egymás ellen. A viszály veszélybe sodorja a város kulturális örökségét jelentő Zsolnay további működését, ezért helyette inkább a megegyezést ajánlja a Független Hírügynökségnek nyilatkozó címzetes egyetemi tanár Madár Péter. A Pécsi Tudományegyetem Közgazdasági Karának tanára kollégáival korábban tanulmányt készített a Zsolnay Porcelánmanufaktúra pénzügyi konszolidációjának lehetőségeiről, de a Manufaktúra részleges privatizációja végül más forgatókönyv szerint valósult meg.
A rendszerváltás után a Zsolnay gyár veszteségesen működött. Az állam szinte ellenőrizetlenül öntötte a pénzt a termelésbe addig, amíg az ön koncepciója alapján elindulhattak volna a gazdaságosság irányába?
LinkedIn
Elég hányatott élete volt a gyárnak a rendszerváltás után. Tulajdonolta az állam, majd megszerezte az önkormányzat, mondván: a város kulturális öröksége így kerülhet a legjobb kezekbe. A legitim ötletet az Magyar Fejlesztési Bank konszolidációs hitele is segítette. A gyár ugyanis pénzügyi szempontból fenntarthatatlan állapotba került. Részben piaci okokból, mert a rendszerváltás környékén a termelés gerincét adó ipari porcelángyártás gyakorlatilag megszűnt. Három divízió maradt, a hagyományos eozin gyártás, némileg a porcelán, illetve a pirogránit. Emlékeim szerint szerint ez a gyár fénykorában 2 milliárdos árbevételt produkált, ami pár éve már harmadára, tehát 600 millió alá zuhant, s lényegében minden produktum veszteséget eredményezett. Ez azonban nem lett volna törvényszerű, hiszen a Herendi porcelángyárnak csak az export árbevétele elérte a 6 milliárd forintot.
Vagyis nem arról van szó, hogy a porcelán kiment volna a divatból, hanem kifejezetten a Zsolnay menedzselésével volt probléma. Ha jól tudom, a Pécs Holding, mint kisebbségi tulajdonos megbízásából ön megpróbálta feltárni a veszteség okait. Mire jutott?
Már elődeim is feltárták, s magam is úgy látom, hogy teljesen instabil a gyár piaci pozíciója. A külföldön eladott Zsolnay termék mindössze néhány tízmilliós, jobb években száz-, kétszáz millióig ment fel, ráadásul teljesen esetlegesen változott. Nem létezett egy kialakult kereskedelmi struktúra, véletlenszerűen változtak az üzleti partnerek, a gyár termelése nem tudott bekerülni a világkereskedelmi hálózatokba.
A Zsolnay piaci jelenléte teljesen ad- hoc jellegű az eozin, illetve a porcelángyártás területén.
A kurrens épületkerámiát pedig hiába keresi a piac, pedig az uniós támogatásoknak köszönhetően felfutott a hazai épületrekonstrukció, ami igényelné. Személyes élmény: cégemmel részt vettünk a Gellért fürdő felújításának előkészítésében, hol Zsolnay épületkerámiára lett volna szükség. Mint elkötelezett pécsi, kapcsolatba is léptem a gyárral, de mint kiderült: pályázati határidők szorításában a Zsolnay nem képes az épületkerámiát a megrendelt időpontra legyártani. Tudtam volna megrendelést szerezni a marosvásárhelyi kultúrpalota felújításánál is, de a gyár végtelenül elavult technológiája miatt csak igen lassan és horrorisztikus áron tudta volna a Zsolnay a pirogránitot legyártani.
Tehát már jó ideje tudják, hogy a rossz piaci pozíció, és az elavult technológia miatt gyenge a gyár teljesítménye?
Azt is mondhatnám, hogy a piaci pozíciói esetlegesek voltak, pedig egész Közép-Európa, Horvátország és Erdély is komoly mennyiséget vásárolt volna az említett épületkerámiából. Csakúgy, mint a eozinból, vagy az úgynevezett fehér kerámiából, de sehol nem sikerült megfelelő kereskedelmi hídfőállásokat kialakítani. Herendhez képest szánalmas teljesítményt nyújtott a Zsolnay gyár.
Ennek ismeretében készített egy közgazdaság tanulmányt a gyár finanszírozási pozícióinak javítására. Ön a privatizáció előkészítésére kapott felkérést, vagy az volt a feladata, hogy az önkormányzati tulajdon mellett tegyék gazdaságossá a nagymúltú manufaktúrát?
A privatizáció első lépése az volt, hogy az állam kezéből először a város kezébe került a gyár. Ez roppant terhet jelentett az önkormányzatnak, ugyanis miután tulajdonossá vált, természetszerűen
a veszteség finanszírozása is a város feladatává vált.
Ez nagyon komoly kockázatot is jelentett. Emlékeim szerint évente 250 milliós volt a veszteség, tehát Pécs város költségvetésből kellett fizetni a deficitet, ami havonta több, mint 20 millió forint volt. Pécs soha nem számított olyan gazdag városnak, hogy ezt az összeget a mellényzsebből kifizethette volna.
A feladatunk közvetve az volt, hogy a Zsolnay pénzügyi stabilitásának megteremtése által a várost szabadítsuk meg ettől a komoly tehertől. A helyzet ismeretében azt javasoltuk, az önkormányzatnak, hogy a Zsolnay gyár vagyonának legértékesebb részét tehát a szellemi jogokat, a gyártással kapcsolatos oltalmakat, szabadalmat szervezzék ki egy tisztán önkormányzati tulajdonú non-profit gazdaság társaságba. Aztán ennek a használatát adják egy jó befektető kezére, akár koncesszió formájában, vagy valamilyen más jogi konstrukcióban. Hisz a gyár működtetése nem lehet önkormányzati feladat, egy városvezetésnek nem a porcelángyártás a feladata.
Önök tehát azt nem támogatták, hogy a gyárat szőröstől-bőröstül eladja az önkormányzat?
Tőkebevonást mindenképp javasoltunk, tehát a privatizáció pártján voltunk, de azzal a megszorítással, hogy a szellemi tulajdon, a város kulturális öröksége nem kerülhet magánkézbe! Javaslatunk szerint a Zsolnay legértékesebb része továbbra is Pécs közössége, tehát az önkormányzat tulajdona maradt volna, csak a gyártáshoz szükséges tudást adták volna koncesszióba.
Ez nagyon logikusnak tűnik, elfogadta a javaslatot az önkormányzat is?
A gyár privatizációjának kényszerét tudomásul vették, hisz a veszteség, tehát az évi 250 millió forint pluszkiadás vállalhatatlannak tűnt. De tudomásom szerint a gyártási „titkokat” a 74, 5 százalékos tulajdonrésszel együtt eladták, ahelyett, hogy azt kizárólag önkormányzati tulajdonban tartották volna.
Ez meglepő, a pécsi önkormányzatot ennyire nem érdekelte az önök javaslata?
A teljes képhez hozzátartozik, hogy a végül megkötésre kerülő részvény adás-vételi szerződés nem képezte megbízásunk tárgyát, a szakértő kollektíván, az MSB Zrt. mandátuma csakis a gyár pénzügyi konszolidációjával összefüggő tanácsadásra szorítkozott. Egyébként Pécs a mai napig tulajdonosa maradt a Zsolnaynak, tehát valamennyire még képesek védeni a kulturális örökséget. Viszont a jelenlegi tulajdonos, tehát a Zsolnay Gyár szír gazdája kísérletet tett arra, hogy egy svájci cégbe kivigye mindazokat a szellemi javakat, kulturális értékeket, amelyeket javasoltunk magyar tulajdonban tartani.
Lehet, hogy neki jobban tetszett az önök javaslata?
Vagy rájött magától, hogy ez a gyár legértékesebb része. Az épület, a technológia szinte értéktelen. A gyártás egy hihetetlen méretű csarnokban zajlik, nagyon elavult módszerekkel. A szakértők szerint a brutális technológiai elmaradás miatt
a selejt-arány kirívóan magas, 40-50 százalék,
ebből következően borzasztóan drága az egész gyártási folyamat.
Tulajdonosként sokféle figura feltűnt, még Simicska Lajos cége is irányította a manufaktúrát, de nem tudott vele mit kezdeni, visszaadta az önkormányzatnak. Ennek mi volt a magyarázata?
Az, hogy mindenki azt látta, amit már vázoltam. Szükség lenne modern technikára, technológiára, amire néhány százmilliót, de leginkább milliárdokat kéne költeni. Ezt pedig senki nem akart. A menyasszony tehát nem volt olyan szép, mint sokan hitték.
Ezek után tűnt fel konkrét ajánlattal a szír Bachar Najari, akkoriban önök az önkormányzat holdingjának a szakértői, Pécs pedig kisebbségi tulajdonosa volt a cégnek. Az eladáskor látszott, hogy az új befektető jó gazdája lesz a gyárnak?
A befektető érkezésével mindenekelőtt a 250 milliós veszteség finanszírozása oldódott meg. Mint mondtam, ezt korábban a város fizette. De a Bachar feltűnése hozott egy olyan reményt, hogy az ő közel-keleti és a svájci kapcsolatai révén megteremti a Zsolnay kereskedelmi piacait.
Kétségtelen, beesett néha egy-egy szaúdi herceg, vett porcelánt néhány millióért, de aztán soha többé nem látták.
Vagyis úgy látom, az új tulajdonos sem képes stabilizálni, felfuttatni, illetve fejleszteni a gyárat. Technológiai oldalról pedig komoly változás nem történt.
Pedig tudomásom szerint a fejlesztés kifejezetten része volt a privatizációs szerződésnek. A vételár 180 millió forint volt, a fejlesztésre viszont 500 milliót kellett költeni. Senki nem ellenőrizte?
Per lett belőle, amelyet meg is nyert az önkormányzat. Bachar Najari fejlesztésre szánt pénzének jó része egy Hajmáskéri lőtér formájában létezett, ami a vállaltnál viszont sokkal kevesebbet ér. Tehát az új tulajdonos nem tett be érdemi pénz a cég fejlesztésébe.
Az ítélet szerint 300 milliós kötbért kellett volna Bachar Najarinak fizetni. Az állam ezért akarta visszavenni a szír befektetőtől a Zsolnay gyárat?
Nem értettem, hogy ha Bachar Najarinak volt pénze – márpedig volt, mert kifizette a Zsolnay 400 milliós adóságát – akkor miért nem költött a gyár fejlesztésére? Furcsa nekem a befektető viselkedése is, de az önkormányzati vezetőket sem értem, hisz belementek az üzletbe, majd amikor úgy érezték, hogy átverték őket erőből próbálták megoldani a konfliktust. Ez szerintem csak újabb és újabb frontok megnyitásához vezetett, nem a megoldáshoz.
Megalakították a semmit nem gyártó Ledina nevű céget, ahová átcsábították a Zsolnay dolgozóit. Értette ezt az akciót?
Nem, az egész akciónak csak annyi értelme lehet, hogy az így elcsábított dolgozókat már nem kellett kirúgni a Zsolnaytól, ahol egyébként a kelleténél sokkal több alkalmazott volt. Tehát az önkormányzat a saját ellenfelének tekintett Bachar Najari kezére játszott, mert megszabadult egy csomó bérköltségtől, végkielégítéstől.
A cél azonban mégis a Zsolnay ellehetetlenítése lehetett, Pécs egyébként is híres arról, hogy a vízmű francia tulajdonosát őrző-védő céggel vezeti ki az irodaházból, s valami hasonló történt a közlekedési cégnél is.
Ezekről a dolgokról nem tudok érdemben nyilatkozni. Csak azt tudom mondani: nagyon sajnálom, hogy az önkormányzat nem hallgatott ránk, s nem helyezte biztonságba – tehát nem tartotta önkormányzati tulajdonban – a Zsolnay szabadalmait, az oltalmat, tehát az egész szellemi tulajdont. Ha ez megtörtént volna, akkor jöhetne válság, vagy a fellendülés, lehet csaló a befektető, a lényeg biztonságban lenne.
Nem azért akarja az önkormányzat visszaszerezni a Zsolnayt, mert – ahogy ön is említette – a pirogránit kurrens termék, szükség van rá a műemlékek rekonstrukciójánál, amire most bőven van uniós pénz. Állítólag 30 milliárd forint körüli a tét!
Biztos, hogy nem. Már a Simicska tulajdonában lévő Közgép is hasonló megfontolásból volt a Zsolnay tulajdonosa, de a működtetéstől sikítva elmenekült, mert rájött, hogy ezzel a technológiával, kapacitással a szükséges pirogránitot lehetetlen előállítani. Nem alkalmas rá a gyár! Ráadásul drága, ami eleve bukást jelent a közbeszerzési pályázaton.
Egyébként a pirogránitot más is elő tudja állítani?
Persze, a kínaiak. Van néhány ezer éves tapasztalatuk. De tudják a csehek is.
Akkor hogyan lehet a holtpontról az ügyet elmozdítani?
A megoldás az, hogy a jogi eljárások befejeztével egyezségre kell jutni és konszolidálni kell a vállalatot. Najarival, vagy nélküle, esetleg valamilyen állami szerepvállalás formájában. A jelenlegi helyzet ugyanis nem jó sem az városnak, sem Bachar Najarinak, de a Zsolnaynak, illetve a kulturális örökségnek sem. Ez azonban már politikai kérdés, amihez nem értek. Ami biztos: érdemi technológiai fejlesztés és a gyár pozícióinak megerősítése nélkül a Zsolnay örökségből semmi sem marad.
Ellenzék = káosz, ez ma a kormánypropaganda fő üzenete. Emellett viszont a nyílt irredentizmus megjelenik a 888-on, a második bécsi döntést dicsőítve. Lapszemle az alternatív valóságból.
A 888-on már nyíltan megjelenik az irredentizmus
„78 éve történelmi igazságtételt kapott Magyarország
Ami sajnos nem bizonyult tartósnak, így máig milliónyi magyar él román elnyomás alatt.
78 évvel ezelőtt ezen a napon, azaz 1940. augusztus 30-án írták alá a II. bécsi döntést. Ennek értelmében Magyarország visszakapta Székelyföldet és a magyar többségű Észak-Erdélyt. Újra magyar zászló lobogott a nagyváradi, kolozsvári és szatmárnémeti városházán is. (…)
A magyar csapatok szeptember 5-én lépték át a trianoni határokat, és kezdték meg a kijelölt határvonalig a területek birtokbavételét. Ez nem volt atrocitásoktól mentes, több esetben is véres események követték a bevonulást, ám a legtöbb helyen a lakosság kitörő örömmel fogadta a bevonuló magyar katonákat. Ennek a térségnek ez volt az igazi felszabadulás.”
A Figyelő szerint „önmagát számolja fel az ellenzék”
„A legnagyobb bajban jelenleg a Jobbik és az LMP van, mely pártokokat az elmúlt időszakban sorra hagyták el maghatározó politikusok, aminek hatására mindkét magát XXI. századinak nevező formáció vezetési válságba sodródott. (…)
Sneider Tamás egyáltalán nem médiaképes, pártelnökként szinte teljesen kerüli a nyilvánosságot. A párt szóvivője és megszólalói hozzák a kötelezőt, de mintha rajtuk is látszódna – sőt némelyikük még el is mondja a nyilvánosság előtt –, hogy kilátástalannak tartják a Jobbik helyzetét. (…)
Karácsony Gergely, Szél Bernadett és Vona Gábor a választások előtt, egy vitán. MTI Fotó: Kovács Tamás
Nem véletlen, hogy éppen az LMP és a Jobbik kezdett el hangosan beszélni az összefogás szükségességéről, hiszen ezzel próbálják meg palástolni saját gyengeségüket. Vona Gábor politikai közéletbe való visszatérése sem a véletlen műve, a Facebook videóival egyértelműen az LMP és a Mometum szavazótáborában kívánja magát megszerettetni. (…)
Nem gondoltuk volna pár hónapja, de a DK mellett jelenleg a legjobb állapotban az MSZP van. A párt az április 8-i fiaskót követően viszonylag hamar rendezte sorait, az új vezetés óta a belső konfliktusok nem jelennek meg a nyilvánosság előtt. Nem tudni, hogy mindez vihar előtt csend-e, az azonban biztos, hogy a mostani helyzetnek köszönhetően az MSZP támogatottsága a többi ellenzéki párttal szemben stagnál. (…)
A Jobbik és az LMP gyakorlatilag összeomlott, az MSZP Tóth Bertalan irányításával színtelen-szagtalan párttá vált, miközben újabbnál újabb balliberális formációk tűnnek fel, többek között Márki-Zay Péter vezetésével. Gyurcsány Ferenc mindeközben a háttérben tudja alakítani pártja belső ügyeit.”
Az Origo csak a Jobbikkal foglalkozik
„A vesztes választás után Simicska felfüggesztett mindennemű támogatást, így a párt mesterségesen és kívülről felépített gazdasági hátországa kártyavárként dőlt össze.
Mivel innentől kezdve nem volt védhető, vagy legalábbis nehezen volt képviselhető Vona Gábor és körének az az álláspontja, hogy szükséges volt egy dúsgazdag vállalkozó adta lehetőségekkel élni, valamint ezt megelőzően becsúszott egy választási kudarc is, felerősödtek a politikai ellentétek a párton belül. (…)
A párt szellemi értelemben vett térvesztésére pedig Vona Gábor pályamódosítása a legjobb példa a jobbikos vezetőváltást követően. A balliberális elithez való kétségbeesett alkalmazkodási vágyát mutató egykori pártvezető tinilányokat megszégyenítve influencernek állt. A magát folyamatosan Magyarország miniszterelnöki székében elképzelő politikus egy videóblogot indított, amelyben elmondása szerint közéleti témákat kíván feldolgozni.
Sajtóértesülések szerint ez ideiglenes felállás, hiszen Vona Gábor valójában Brüsszelbe menekülne, mint a Jobbik EP-listájának vezetője.”
A Magyar Időknél a Momentum a célpont
„Befejezvén a nyaralást, újra a hírekben kíván szerepelni a Momentum gyülekezet. Erre utal, hogy Fekete-Győr András elnök már nyilvánossá is tette a pártocska legfrissebb ultimátumát.
A fogalmazvány nem hagy kétséget afelől, hogy a tavaszi választáson 3,06 százalékot szerző felekezet arculata az őszi szezonban is tenyérbe mászó marad, ahogyan azt már megszokhattuk. (…)
A legnagyobb kedvencem az, amikor Fekete-Győr András kijelenti: miniszterelnökként csak akkor lesz hajlandó találkozni Putyinnal, ha az orosz elnök kivonta csapatait Ukrajnából. Ezen mindig kifekszem…”
Az új amerikai nagykövet szerint Magyarországon minden nagyon szép, minden nagyon jó és ezért ő mindennel nagyon meg van elégedve. David B. Cornstein a Szombat zsidó politikai és kulturális folyóiratnak adott interjút, ott mondta el, hogy Magyarországon csupa boldog és elégedett emberrel találkozott. Szerinte az országban vallás-, szólás- és sajtószabadság van, ha bármelyik sérülne, akkor ő biztosan felszólalna ez ellen.
Mint mondta, eddigi tapasztalataival rendkívül elégedett, pedig sok emberrel találkozott, de senki sem panaszkodott. A NGO-vezetők (a nem kormányzati szervezeteket, azaz, a civileket kell érteni ez alatt) nem panaszkodtak arra, hogy zaklatná őket a hatalom, és a vallási, valamint világi vezetők sem mondták neki, hogy „ez vagy az rossz, szörnyű, kérem, lépjen közbe, segítsen”.
David B. Cornstein szerint még a rabbik is jól érzik magukat, legalábbis abban az értelemben, hogy egyik rabbi sem mondta neki, hogy „itt rémes dolgok vannak, itt olyan antiszemitizmus van, hogy szörnyű”.
Mielőtt azt gondolnánk, hogy David B. Cornstein amerikai nagykövet csupa krónikus hazudozóval találkozott, és a velük folytatott beszélgetésekből vonta le ezeket a következtetéseket, gondoljuk végig, hogy David B. Cornstein miként juthatott az általa említett megállapításokra.
Lehet, hogy egyszerűen csak rosszul kérdezett. A rabbiktól például azt kérdezte, hogy az elmúlt években hány zsinagógát gyújtottak fel és hány zsidó származású magyart deportáltak Magyarországról idegenrendészeti eljárás keretében. Erre mondhatták neki a magkérdezett rabbik, hogy egyet sem, vagyis, eszük ágában sem volt azt válaszolni, hogy „itt rémes dolgok vannak, itt olyan antiszemitizmus van, hogy szörnyű”.
Az NGO-vezetőktől pedig feltehetőleg azt kérdezhette a magyarországi helyzettel elégedett amerikai nagykövet, hogy elmúlt néhány évben hány civil szervezet vezetőjét börtönözték be, hányat lőttek le a nyílt utcán, otthonában, vagy a hivatalában. Miután a válasz nyilván nemleges volt, egyértelmű, hogy David B. Cornstein nem azt a választ kapta, hogy „ez vagy az rossz, szörnyű, kérem, lépjen közbe, segítsen.”
David B. Cornstein az üzleti élet vezetőivel is egyeztetett, és állítása szerint közülük senki nem panaszkodott korrupcióra. Ez is nagyon életszerű, feltéve, hogy az amerikai nagykövet azt kérdezte a vele találkozó gazdasági vezérektől: készül-e a közeli jövőben tönkremenni, esetleg öngyilkosságot elkövetni, vagy, teszem azt, felrobbantani a saját gyárát, amiért Magyarországon eddig soha nem látott méreteket öltött a korrupció?
Nyilván erre is nemleges válasz érkezett, amiből David B. Cornstein helyében mi is azt a következtetést vonnánk le, hogy Magyarországon nincs korrupció, különben az üzleti élet vezetői tele lennének az ezzel kapcsolatos panaszokkal.
David B. Cornstein minden jel szerint jó nagykövete Donald Trump amerikai elnöknek. Nem biztos, hogy más amerikai elnöknek is jó nagykövete lenne, sőt, feltételezhető, hogy más amerikai elnök regnálása esetén nem is lehetne nagykövet.
Azért még David B, Cornsteinnek is van hová fejlődnie. A magyarországi viszonyokról áradozó nyilatkozatában ugyanis kritikusan szólt az orosz függőségről, valamint megemlítette azt is, hogy a magyar kormánynak alá kellene írnia a megállapodást a CEU-ról, mert az nem az USA, hanem Magyarország érdeke.
Még időben szólunk, nehogy baja essék David B. Cornstein amerikai nagykövet úrnak: ezt a két utóbbi megjegyzést nem ártana újból átgondolni.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
