Kezdőlap Itthon Oldal 41

Itthon

Putyin gratulált Orbán Viktornak

0

A magyar miniszterelnök az egyetlen olyan vezető az Európai Unió tagállamai közül, akit újév alkalmából köszöntött az orosz elnök – büszkélkedik a kormánypárti sajtó. Amely siet hozzátenni, hogy van egy másik európai vezető is, aki hasonló gratulációt kapott  Putyintól: Aleksandar Vucsics szerb elnök, aki Orbán Viktornak is nagy barátja.

Szerbiában most néhány helyen megismétlik a választást, melyet a szerb elnök nagy fölénnyel megnyert, de az ellenzék szerint csalás történt. Az orosz titkosszolgálat jelentős mértékben segíti Vucsics elnököt az ellenzék elleni harcban – ezt maga a szerb államfő ismerte el, és a miniszterelnökasszony részletesen ki is fejtette Belgrádban.

Vajon az orosz titkosszolgálat Orbán Viktort is segíti az Európai Unió és az Egyesült Államok elleni harcában?

“A nehéz nemzetközi helyzet ellenére sikerült 2023-ban is fenntartani az orosz-magyar kapcsolatok dinamikáját” – írta Putyin a magyar miniszterelnöknek.

Az orosz elnök megerősítette elkötelezettségét a konstruktív, pragmatikus viszony folytatása mellett, amely lehetővé teszi a közös gazdasági projektek megvalósítását – idézi a Magyar Nemzet az orosz elnököt. Aki természetesen nem tért ki arra az apróságra, hogy a nemzetközi helyzet elsősorban azért nehéz, mert ő megtámadta Ukrajnát 2022 februárjában, és nemrég a háború legpusztítóbb légicsapását mérte a szerencsétlen országra, amely nem vele hanem a Nyugattal kíván együttműködni.

Az a hazugság sem szerepel Putyin üzenetében, mely szerint olcsóbban adja a földgázt a baráti Magyarországnak pedig az orosz elnök ezt ígérte Orbán Viktornak, aki nem sokkal az orosz agresszió előtt látogatott el Moszkvába.

Mikor megy Orbán Kijevbe?

A magyar miniszterelnök legutóbb az Európai Unió csúcstalálkozóján megvétózta az Ukrajnának szánt 50 milliárd eurós támogatást, és ezzel nagy szolgálatot tett Putyinnak, és komoly csapást mért Zelenszkij ukrán elnökre.

Peszkov, az orosz elnök szóvivője meg is dicsérte “a magyar miniszterelnök bátor tettét.” Zelenszkij elnök pedig meghívta Orbán Viktort Kijevbe. A magyar miniszterelnök, az egyetlen olyan uniós tagállam vezetője, aki még nem járt Kijevben, elfogadta a meghívást. A diplomaták állítólag már készítik elő a látogatást. Közben pedig a magyar diplomácia megszavaz minden Oroszország elleni szankciós csomagot Brüsszelben.

Orbán Viktort Putyin bábjának tekintik Brüsszelben és Washingtonban vagyis a képmutatás nem fizetődik ki.

Arra viszont jó, hogy az uniós eurómilliárdokat kizsarolja Brüsszeltől. Orbán Viktort végső soron ez érdekli, és fütyül arra, hogy mi történik Ukrajnában, ahol a nép szenvedése egyre nagyobb, és a háború végét nem látja senki sem.

Orbánnak óriási szüksége van az uniós eurómilliárdokra

Siralmasak az idei év gazdasági mutató, a kormány tervei egyáltalán nem teljesültek. A GDP a harmadik negyedév végén 1,2%-kal volt gyengébb mint 2022-ben. Ha a mezőgazdaság jó teljesítményét nem számoljuk, akkor a visszaesés 3%-os. Ez volt a magyar gazdaság egyik legpocsékabb éve.

A költségvetés hiánya 5,9% lehet az év végén noha a kormány kezdetben 3,9%-kal számolt. Ezt azután felemelte 5,2%-ra, de valószínűleg ennél is magasabb lesz, csaknem eléri a lélektani 6%-os határt. Még szomorúbb az, hogy ez a kormány inflációs politikájának eredménye: a lakossági fogyasztás, és az ÁFA jelentős mértékben visszaesett a hivatalos adatok szerint is.

Persze nem mindenki járt rosszul: Mészáros Lőrinc 150 milliárd forinttal lett gazdagabb az idén! Mégis miből amikor a bérből és fizetésből valamint nyugdíjból élők életszínvonala csökkent az infláció miatt? Az infláció kifejezetten kedvezett a kormányhű oligarcháknak, akik csinos tőke jövedelmekre tettek szert. Ők is gratulálhatnak Orbán Viktornak, akinek úgy sikerül fenntartani a nemzeti együttműködés rendszerét, hogy az életszínvonal csökken. Putyin ehhez is gratulálhatott  Orbán Viktornak…

Béke 2024

A béke amellett, hogy gyönyörűszép dolog, mindig a győztes diktátuma. A vesztes nem számíthat semmi jóra, vele szemben a „Vae victis” elv alkalmaztatik, nagyvonalúságnak, kegyelemnek nincs helye, tetszettek volna győzni, kis hülyék.

A szemléletnek a lelki mozgatórugója a szenvedés-gyász-bosszú trió, mert a győztes általában maga is rengeteg kárt szenvedett és sokakat feláldozott a harc során. Kissé érthetetlen, hogy akkor az agresszor miért robbantja ki mégis a háborút (akárminek is nevezi), hiszen neki is borzasztó rossz lesz, akár győz, akár veszít. Ez a csakazértis hozzáállás magyarázható azzal, hogy egy háború elindítása nem demokratikus parlamenti döntés, hanem egy teljhatalmú, pszichopata akarnok heppje, aki jól védett helyen tartózkodik, szerettei és barátai biztosan nem kerülnek még a harcok közelébe sem, és azt parancsol, amit akar, mert a teljhatalom miatt senki nem tudja megakadályozni semmiben. Még az általa száz százalékig uralt látszatparlamentje sem. Normál demokráciák nem is kezdeményeznek háborút. Csak őrült tömeggyilkosok.

A háború, mint az köztudott, a fizikai erőszak apoteózisa, akkor pedig az erkölcsi megfontolások, a racionalitás, a megértés, a sajnálat meg az egyéb jópofa dolgok a háttérbe szorulnak, és a győzelem után az

Azt csinálok, amit akarok

voluntarizmus veszi át az irányítást, mert feketén-fehéren bebizonyosodott, hogy én vagyok az erősebb. Értem?

A háború úgy ér véget, hogy az egyik fél elkezd békebeli módon viselkedni, nem lő, nem gyilkol, nem használ semmiféle fegyvert, sőt mutatja is, hogy letette, és nincs nála ilyesmi már, tán még a két kezét is felemeli, és az eddigi küzdés helyett le akar ülni egy asztalhoz, hogy a másikkal megbeszéljék a dolgokat. A másik persze nem fog leülni, hanem állva marad, és diktálni kezd, az előbbinek pedig azt le kell írnia, sőt alá is kell írnia. Na, így születik meg a béke.

A fentiek szerint tehát, aki békét kér, mindig az a vesztes. A béke utáni új helyzet a győztes erőszakos kreálmánya, ebből következően az új háború melegágya egyben, mivel a diadalmámorban elvész a racionalitás, és ha a győztes győzhet akár tizenhárom nullra, a tizenkettő null már nem elég neki. Legyen akkor tizennyolc. Esetleg harmincegy? Valahogy így gondolkodik.

Ennek az érzelmileg motivált viselkedésnek nagy hátránya, hogy minél kegyetlenebb a békediktátum, annál hamarabb vezet újabb konfliktushoz, és abból kifejlődő háborúhoz, de ilyesmire a győztes a győzelem mámorában egy pillanatig sem gondol, ezért a békediktátumok sajnos irracionálisak. Ha mi akarunk békét, azaz önként vesztesek leszünk, nem számíthatunk semmi jóra. Sok rosszra viszont halálbiztosan, amely a háború amúgy is nagy káraira rakódik rá súlyosan.

Ferenc pápa megmondta, hogy mi a baj. A fegyver. Ha ilyet nem gyártana az USA, akkor nem lenne haszna belőle, és akkor a fegyvergyárosok nem tüzelték volna fel az amerikai kormányzatot, hogy tüzelje már föl Ukrajnát, hogy az fenyegető ottlétével tüzelje föl az oroszokat, hogy azok támadják meg őket. Ez az összes feltüzelés elmarad, ha a feltételezésünk értelmében nem lennének haszonra hajtó fegyvergyárosok. Mármint amerikai fegyvergyárosok. És akkor ki sem tört volna a hadművelet, mert folyamatosan béke lenne, amíg világ a világ.

Ez persze nem jelenti azt, hogy orosz meg kínai fegyvergyárosok sem lennének, mert azok lennének, így aztán hamar visszaállna a hajdanvolt Szovjetunió, csak a határa nem Berlinben lenne, hanem Dublinban. Ha már, akkor már alapon Kína is bevonulna ősi földjére, Tajvanra (fegyver híján az sem tudna védekezni), és béke lenne végre, béke, béke, béke!

Akkor nem lennének szankciók sem, és mi békésen tüzelnénk az orosz földgázt szigeteletlen házainkban, mivel a gázt fillérekért kapnánk a cár/első titkár/elnökúrtól, ugyanis a gáz árát az újjászületett KGST legfelsőbb tanácsa állapítaná meg. Ahogy az új fehérvári gyárból Moszkvába exportált Ikarus buszok árát is, utóbbit természetesen a gázárral harmonizáló módon, amely gázár még a rezsicsökkentésben meghatározottnál is olcsóbb lenne! Hát még a busz!

Egy dollár 0,64 rubelt érne a dollárboltokban, ahol amerikai termékeket lehetne kapni, persze csak párttagoknak, és mi, európaiak korlátozás nélkül járhatnánk Nyugat-Európába, merthogy az is Kelet-Európa lenne, Putyin elnök fényképeivel és az eurót felváltó rubellel.

Ezt a szép víziót akadályozza meg az a hülye USA, mert csak gyárt, gyárt és gyárt. Egyik fegyvert a másik után. Szólni kéne már nekik, hogy az a rohadék haszon nem minden, vannak más szempontok is, például Putyin elnök „Kibővített Szovjetunió” nevű szép elképzelése. Putyin elnök békevágya határtalan, és ha megkapná azt a pár semmiséget, azt a néhány területecskét, amire szüksége van a „Nagy” jelző kiérdemléséhez (Nagy Putyin), rögtön beleegyezne a békébe, amely eltartana akár 7 – 8 évig is. Ezt onnan tudom, hogy a Krím megtámadása és a Nyugat által Putyinnak való könnyed átengedése után az orosz elnök pont ennyi ideg maradt nyugton. Lehet persze, hogy a teljes Ukrajna annektálása után 7 évnél hamarabb támadja meg Lengyelországot, mert már nincs sok ideje hátra, ezt ma nem tudhatjuk pontosan. Az orvosait kéne megkérdezni róla.

Megjegyzés: azért szükséges a teljes Ukrajna bekebelezése, mert ha marad belőle valami, az állandóan fenyegetni fogja a különleges hadműveletekkel operáló, a Szovjetunióra egyre jobban hasonlító Oroszországot. Ceterum censeo, mondaná Cato Ukrajnáról, ha élne, mert Putyin békés álmát nem zavarhatja semmi ott az ezerszobás Palotában, ahol 8K tévén nézi az annektálás után immár a munka frontján elért győzelmeket a KAT, azaz a Kijevi Alelnökségi Tartomány szépséges vidékein. Reméljük, hogy a Palotában szokott módon ízletes a kaviár, és a méltán híres szovjetszkoje sampanszkoje hőmérséklete is megfelelő. Ukrajna bekebelezése után Oroszország számára a fenyegetést immár Lengyelország jelenti, ezért Lengyelország a következő (Magyarország, a balti államok, meg a többi töpörtyű egyszerű einstandokkal letudható, csak az annektálással járó adminisztráció jár némi időigénnyel).

Lengyelország után pedig, ahogy az iskolában tanították hajdanán: i tak dalse Dublinig.

Na, valami ilyesmi lenne Putyin békéje. Illetve békediktátuma. Úgy látszik, Orbán ezt akarja, a többiek meg nem, mert hogy ők ezt a helyzetet nem szeretnék megélni, az halálbiztos. Von der Leyen különösen irtózik tőle. Kétfajta stratégia, lehet választani.

Érdekességképpen megemlítendő, hogy Ferenc pápával ellentétben a Pesti Srácoknak a Mandíner által lelkesen közölt írása nem a fegyverkezésben látja a fő okot, amely miatt a Nyugat háborúpárti, hanem abban, hogy ez a háború feltétlenül szükséges az ukrán férfiak közül minél többnek az elpusztításához, így jut majd bőven ukrán nő a befogadott migráns férfiaknak. Ezt olvasva be kell valljam, erősen irigykedem, mert annyira csavaros eszem sosem volt, mint egyrészt az EU-nak, amelyik ezt a nőjuttatást kitalálta, másrészt a fineszes srácoknak itt Pesten, akik rájöttek von der Leyenék szupertitkos tervére.

Azért csodálkoztam kicsit, hogy ezt a leleplező írást nem egy hatodrangú vicclap vette át a derék srácoktól, hanem a Mandiner. Igaz, a Mandiner szint ma már ennek is megfelel.

Ukrán nők meg migráns férfiak… hatalmas ötlet! Csak gratulálni tudok.

Nyugdíj (x)

A címbe azért nem került bele konkrét szám, például VIII. vagy XXI., mert már annyiszor írtam róla és annyi helyen, hogy biztosan tévesztenék, nem lenne pontos a számolásom – meg aztán az ember lusta is utána keresni mindnek, amit már többször rég megírt.

Jóval egyszerűbb annyit közölni az (x) jelzéssel, hogy immár ikszedszer van mondanivaló, ami vagy azt jelzi, hogy a gondos kormány sokszor fejleszti és tökéletesíti a rendszert a nyugdíjasok érdekében, vagy azt, hogy a ravasz kormány állandóan trükközik. Mindenki szabadon dönthet, melyik változat helyes.

A nyugdíjasok széles választóréteget képviselnek. Mintegy kétmillió öregségi nyugdíjas van, mellettük pedig félmilliónyi egyéb nyugdíj jellegű járulékot kapó ember, azaz ez a 2,5 millió fő a teljes lakosság 26 százalékát képviseli. Választópolgárként természetesen még többet (32 %), hiszen ők mindannyian választókorúak, ezért a politikai csoportoknak igencsak érdemes foglalkozni velük, ahogy a problémával is, amelyet ők jelentenek.

A problémán kezdve az értékelést, a nyugdíjasokkal az a gond, hogy ők a nyugdíjat már csak kapják, de nem adnak érte semmit. A jelenben csak terhet jelentenek.

Nem mondom, a múltban, mikor még dolgoztak és befizettek ahelyett, hogy pénzt kellett volna rájuk fordítani, jól jöttek a kormányzatnak, mint az akkori nyugdíjasok eltartói (többek között), de ma már csak kiadásként jelennek meg a költségvetésben, mégpedig az egyik legnagyobb kiadásként. Ez az úgynevezett felosztó-kirovó rendszer, amely jelenleg nálunk működik.

A rendszer korszerűbbre való leváltását Bokros a magánnyugdíj-pénztárakkal gondolta megoldani, amelyekben munkás évei alatt mindenki saját magának gyűjtötte volna a nyugdíját, és mikor nyugalomba vonul, azt az összeget kapta volna meg (a korábban elhunytak meg a hosszú életűek kb. kiegyenlítik egymást, ha a pénztár jól számolja ki). Sajnos ez a rendszer az átmeneti időszakban, azaz amíg mindenki át nem kerül a korábbi rendszerből az újba, az állam számára jelentős, sőt egyre növekvő többletkiadással jár, és Gyurcsány miniszterelnöki korszakában már komoly összeget kellett ráfordítani. A Gyurcsány–kormány a neki megadatott 5 év alatt becsületesen rá is fordította, sőt a Bajnai kormány is befizette a szükséges összeget, így aztán a MANYUP tőke a 2010-es választásig döntő részben Gyurcsányék jóvoltából 2700 milliárd forintra hízott, amellyel gazdálkodva a pénztárak nem csak megőrzik a befizetett pénzeket, hanem jó befektetések esetén a hosszú évek során munka nélkül tudják mindenki nyugdíját növelni. Illetve tudták volna, ha.

A derék magyar nép által 2010-ben megválasztott kormánynak azonnal kellett a pénz, hogy bemutassa, mennyivel jobb gazdálkodó, mint az elődje, ezért körbenézett, hogy pénzszerzési ügyben mit lehetne tenni. Az elődök által rájuk hagyományozott 39 milliárd EUR MNB devizatartalékhoz nem nyúlhattak (az akkori GDP kb. 35 %-a), az nagyon rossz üzenet lett volna a külföldi befektetőknek, ezért a második legegyszerűbbet választották, a MANYUP pénztárak tőkéjét. Ezzel két legyet ütöttek egy csapásra. Egyrészt nagy összeg áramlott be a költségvetésbe (az akkori GDP 9 %-a), másrészt onnantól kezdve az Orbán kormánynak nem kellett a pénztárakba befizetnie.

Ami Gyurcsányéknak tehát kiadás volt a költségvetést illetően, az Orbánéknál bevételként jelentkezett, ráadásul megszabadultak az évenkénti befizetéstől, azaz immár 13 éve nem kerül nekik semmibe. Az Orbán Féle Első Nagy Kunszt fényesen bevált.

Kellett a trükkhöz persze valami indok meg még ígéret is

Az indokot Selmeczi tragikus víziója szolgáltatta, miszerint a pénztárak csak eltőzsdéznék az emberek összekuporgatott pénzecskéjét rossz befektetéssel (például magyar államkötvényt vesznek – Magyarország, Orbánéknak hála,  2011. decemberétől 2015. márciusáig bóvliban volt, és ma is csak egyetlen lépcsővel van fölötte), ezért a nyugdíjakat a játékfüggő pénztáraktól meg kell védeni! A kétségbeesett kiáltozás megtette a hatását, alig maradt a pénztárakban valaki. Rossznyelvek szerint persze ehhez a kormány fenyegetése is hozzájárult, mert Orbánék azt mondták, aki a pénztárban marad, állami nyugdíjra ne számítson.

Az ígéretet is a kormány tette, mondván, ha valaki a jövőben majd nyugdíjba megy, az akkori kormány fog nyugdíjat folyósítani neki. Reméljük, leszünk akkor még annyian, hogy kitermeljük szegény leendő nyugdíjasoknak azt a pénzt, továbbá reméljük, hogy az akkori kormány oda is fogja nekik adni.

Az Orbán Féle Második Nagy Kunszt sem volt valami bonyolult. A korábbi kormányok alatt a nyugdíjak összegének évenkénti módosítása a svájci indexálás szerint történt, azaz nem csak az infláció növekedését vették figyelembe, hanem a bérek növekedését is, tehát a nyugdíjak a béreket is követték, ha nem is teljesen, de valamennyire.

Az Orbán kormány ezt a számítási módszert eltörölte, helyette bevezette a tisztán inflációkövető rendszert. Ebből következően annak, aki már 2010-ben nyugdíjat kapott, a mostani 2023. évi nyugdíja egy fillérrel sem ér többet a piacon, mint a 2010-es. Az Orbán kormány immár 13 éve jót spórol a nyugdíjasokon. Hogy a szinten tartást a „nyugdíjak megvédésének” hívja, az csak természetes.

Nem csoda, hogy a nyugdíjak leszakadtak a bérek mögött, és

míg 2010-ben az átlagnyugdíj a nettó átlagkereset 74,5 százalékát tette ki, ez az arány mára 50 százalék alá süllyedt.

Hiába nőtt az állam bevétele a bérek növekedésével, ebből a nyugdíjasok nem kaptak semmit. Ez az arány a nyugdíjasok szempontjából még rosszabb lenne, ha figyelembe vennénk, hogy a nyugdíjrendszerből elhalálozás miatt kiesők nyugdíja törvényszerűen kisebb, mint a nyugdíjrendszerbe újonnan belépők most megállapított nyugdíja, azaz a kifizetett nyugdíjtömeg ugyan nő, de a nyugdíjasokat egyenként tekintve egy fillérrel sem.

Az Orbán Féle Harmadik Nagy Kunszt a tálalás. A tálalás alatt természetesen ferdítés, trükközés, hazudozás, mellébeszélés és ezek mindenféle ötvözete értendő, magyarán propaganda, melyet a Harmadik Birodalomban vittek tökélyre, és most a Habony Művek teljes mértékben használja is. Például a minap azt mondja Vitályos Eszter magyar jogász, politikus, államtitkár, 2021-től a Fidesz országgyűlési képviselője, 2022-től a Kulturális és Innovációs Minisztérium miniszterhelyettese, valamint parlamenti államtitkára, hogy

Hat százalékos nyugdíjemeléssel kezdődik a 2024-es év, a januári emeléssel átlagosan havi több mint 13 ezer forinttal lesz magasabb a nyugdíj a 2023 decemberinél.

Na most ebből kizárólag a beavatott, különleges kiképzést kapott, speciális agyműködéssel bíró egyetemi tanárok tudják, hogy csak a mondat második fele igaz, az első nem.

Ez ugyanis nem nyugdíjemelés. Kizárólag a várható infláció kompenzálása.

Sajnos Kati néni a faluvégen, akinek Petőfi anyjára emlékeztetőn csak egy „Helló pipi”-re futja, „Helló röfi”-re semmiképp (többesszámban pláne nem, hozzá nem is megy a miniszterelnök, nehogy a magyarországi szegénység nyilvánvalóvá váljon), annyit lát ebből, hogy több forintot hoz a postás. Mivel pedig nincs senki, aki elmagyarázná a trükköt, továbbra is áldani fogja Orbán Viktor nevét, mert ő megvédi a szegény népet a gonosz boltosok ármánykodásától. Azt, gondolom, mondani sem kell, hogy az államtitkár asszony által szintén megemlített 2023. évi 18,5 százalékos „nyugdíjemelés” sem emelés, mivel a trükk ugyanaz, mint a fenti. Őszinte kormányok ezeket kompenzációnak neveznék, na de hol van, kérem, a mi kormányunk attól? És hol van az a médium, amelyik ezzel foglalkozik, valamint hol van az az önkéntes csapat, amelyik e tudást eljuttatja mindenkihez? Így aztán Kati néni biztos benne kire kell szavazni. Hiszen Eszter asszony azt mondta

Az idősek a nehezebb időkben is számíthatnak ránk„. Rájuk. Hát ja. A mi pénzünkből. Amennyit nagyon muszáj. Többet nem. Nehogy már szegény Mészárosék szájától vonják el a falatot!

Azt is kijelentette az államtitkár asszony, hogy „2010 óta a nyugdíjak összege több mint duplájára emelkedett, a vásárlóereje pedig 20 százalékkal nőtt.” Mivel az infláció 2010. óta összesítve 103 százalék (az árak több mint a duplájukra emelkedtek), egyértelműen mondható, hogy a nyugdíjak vásárlóereje személyenként egy fillérrel sem nőtt (hiszen csak az inflációt kompenzálják, a svájci indexálást eltörölték, az egyénenkénti vásárlóerő eleve nem is nőhetett), a derék hölgy itt azt használja ki, hogy a kisnyugdíjasok egy része elhunyt, és az újonnan belépőknek náluk nagyobb nyugdíja van. Így „nő” az átlag vásárlóerő. Vitályos Eszter trükközik. Ahogy megszoktuk már.

Az ominózus 13. havi nyugdíjat illetően csak ismételni tudom magam: a tizenharmadik havi ellátmányt Orbán esztelen minimálbér duplázása miatt Medgyessynek kellett bevezetnie. A Gyurcsány kormányok végig fizették, majd 2010-ben Bajnai függesztette fel, mondván, ha a világválságnak vége, akkor ismét folyósítható. A Bajnait követő Orbánék nyilván másra koncentráltak, mert 10 éven keresztül nem vették észre, hogy a világválság befejeződött, ömlik az EU pénz, és (szerintük!) az ország legjobb tíz évét éli, így aztán a figyelmetlenségük miatt nem fizették a tizenharmadik havit egyetlen évben sem. Megállapítható tehát, hogy Orbán nem jóságosan visszaadta, hanem csak abbahagyta az ellopását. Muszáj volt neki. Közel jártunk már a választáshoz.

Ki fogja ezt a sok Kati néninek elmondani?

Miért kap havi 5 milliónál magasabb fizetést a Szuverenitásvédelmi hivatal főnöke?

A törvény szerint Lánczi Tamás, akit Orbán Viktor jelölt e tisztségre, így a kinevezése aligha ütközhet akadályokba, a Nemzeti Bank elnökének fizetéséhez kötött havi jövedelmet élvez: annak 80%-a jár neki.

Igaz viszont, hogy minden más jövedelem szerző forrásról le kell mondania hiszen épp az ő feladata az: megakadályozni minden ellenzéki szervezkedés vagy média külföldi finanszírozását. Jogállamban pénz a fegyver – írta József Attila, akinek Orbán Viktor lelkes olvasója lehet hiszen mindent megtesz azért, hogy a hatalom és a pénz szövetsége lehetetlenné tegyen mindenféle ellenzéki kezdeményezést a váltásra.

Aki ebben a rendszerben sok pénzt kap, attól Orbán Viktor sokat is vár el: az ellenzék pénzügyi forrásainak precíz naprakész ismeretét. Globalizált rendszerben ez korántsem könnyű, és az ellenfél nem piskóta: az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége a maga óriási információs hálózatával és adatbázisával. Bár a szuverenitásvédelmi törvényben erről nem esik szó, de legalább ilyen fontos feladata Lánczi Tamásnak az, hogy kiderítse: mit tudnak az amerikaiak a hatalom hatalmas korrupciós ügyeiről? Romániában az amerikai nagykövetség információi alapján hajtott végre hatékony korrupcióellenes tisztogatást Laura Codruta Kövesi főügyész, aki jelenleg ugyanezt a tisztséget tölti be az Európai Unióban. A korrupcióellenes kampány csak ürügy volt a tisztogatásra Romániában, ahol az elit hagyományos korrupt, a cél Moszkva embereinek likvidálása volt.

Orbán Viktor nem véletlenül marad távol az európai ügyészségtől, de az igazi ellenfél számára az USA, amelynek jelenlegi nagykövete nem is nagyon titkolja, hogy szívesen venne egy Lengyelországhoz hasonló fordulatot Magyarországon is. Orbán Viktornak ez nem annyira sürgős. Ezért hozta létre a Szuverenitásvédelmi hivatalt, amelyhez tudományos kutatóintézet is tartozik majd.

Mit kutatnak majd?

Nyilván lesz egy nyilvános részleg, amely elméletet gyárt a szuverenitásra, de ennél sokkal fontosabb az, hogy megfelelő információkat szerezzenek arról, hogy mit tudnak az amerikaiak Orbán Viktorról?!

Új ÁVÓ születik?

FORTEPAN

Amikor egy magyar küldöttség Sztálin elvtárssal találkozott a Kremlben 1946-ban, akkor jelen volt Péter Gábor is, akit akkor még jóformán senki sem ismert, de a grúz diktátor igen. Egyedül Péter Gábort, az ÁVÓ főnökét  ölelte meg a magyar küldöttség tagjai közül. Sztálin nagyon is tisztában volt az állambiztonsági szervezet fontosságával éppúgy mint Hitler. Amikor 1943-ban Teheránban találkozott Roosevelt elnökkel, akkor így mutatta be neki Lavrentyij Pavlovics Beriját, a szovjet állambiztonság főnökét: ”Ő a mi Himmlerünk!” Heinrich Himmler volt az SS vezére és a birodalmi biztonsági hivatal – RSHA – vezetője. Ez az intézmény működtette a többi között a haláltáborokat is.

Péter Gábor szabósegéd volt, Lánczi Tamás jogot és filozófiát tanult – éppúgy mint Lenin. Lánczi édesapja a nemzeti együttműködés rendszerének egyik vezető ideológusa és a Corvinus egyetem rektora volt. Az ő leleménye az, hogy

“amit az ellenzéki és külföldi bírálók korrupciónak neveznek, az a nemzeti együttműködés rendszerének eszköze a nemzeti polgárság megteremtésére.”

Lánczi Tamás legmagasabb közigazgatási tisztsége eddig az volt, hogy Navracsics Tibor igazságügyi miniszter államtitkárrá nevezte ki amikor a törekvő ifjú még csak 32 éves volt, de nem vált be. Hamarosan távozni kényszerült, de Habony Árpád és Rogán Antal pártfogoltjaként szép karriert futott be. 2018-ban amikor a Figyelő közzétette a hírhedt Soros listákat, akkor Lánczi Tamás volt a főszerkesztő.

Jelenleg az MTVA egyik főnöke és arca is egyben, de ennek immár vége: a Szuverenitás védelem arcnélküli munka, amelynek lényege a sötétben zajlik.

48 perc című televíziós műsorában Lánczi Tamás kijelentette december 13-án:

”Amerikából több milliárd forintnyi dollárt küldtek ide, amellyel megpróbálták befolyásolni a 2022-es választások eredményét. Ez tény.”

A másik figyelemreméltó kijelentése:

“Európában senki sem annyira autonóm mint Orbán Viktor magyar miniszterelnök.”

Valóban? Akkor miért állítják azt Washingtonban és Brüsszelben, hogy Orbán Viktor Putyin bábuja az európai sakktáblán?

A szuverenitás védelem csak nyugati irányban működik?

Péter Gábort nem sokkal Sztálin halála előtt a grúz diktátor parancsára letartóztatták Budapesten mint “cionista összeesküvés szervezőjét.” Sztálin időben meghalt, így a cionista perekből nem lett semmi. Péter Gábor a zárt tárgyaláson halálbüntetést kért a saját fejére, de csak börtönbüntetésre ítélték. Hamarosan kiengedték és haláláig hallgatott.

Péter Gábor 47 éves volt amikor saját elvtársai letartóztatták, és majdnem agyonverték. Lánczi Tamás 46 lesz amikor megkezdi tevékenységét a Szuverenitásvédelmi hivatal élén.

Orbán és csapata sokkal gazdagabb mint ahogy a Forbes megsaccolta

Az Amerikai Népszavának az a véleménye, hogy „Orbán és Tsai.” sokkal nagyobb vagyon fölött rendelkeznek mint ahogy azt a Forbes magazin feltételezte, amely mindenekelőtt arra alapozza állítását, hogy az a hatalmas ingatlan vagyon, melynek az értékét egyáltalán nem lehet felbecsülni, benne sincs abban az óriási  összegben, melyet Mészáros Lőrinc vagy Tiborcz István neve mellett feltüntettek.

Tegyük hozzá, hogy Orbán Viktor miniszterelnök nem szerepel a listán holott neki is csillagászati magánvagyont sikerülhetett összeszednie a nemzeti együttműködés rendszerének első tizenhárom évében. Putyin elnököt is a leggazdagabb oligarchának tartják, dél-oroszországi üdülő komplexumának videóját több mint százmillióan látták. Navalnij szervezete hozta ezt nyilvánosságra, az ellenzék vezérének ez lehet a főbűne Putyin szemében. Orbán Viktor egykori nádori birtoka Hatvanpusztán eltörpül emögött.

Tiborcz István olyan értékes ingatlant szerzett meg például mint a Gellért Szálloda, ahol Horthy Miklós berendezte főhadiszállását 1919-ben miután elfoglalta Budapestet.

Az értékes ingatlanokat a miniszterelnök veje közpénzből nyúlja le, azokat az állam újítja fel, majd pedig Orbán csapatának csúcs ragadozói egymás között cserélgetik. Ezért a Forbes listája a leggazdagabb magyarokról inkább olyannak tűnik, amely leplezni próbálja az elit lopásának nagyságrendjét – írja az Amerikai Népszava.

Lopni csak gondosan szépen ahogy a csillag megy az égen úgy érdemes

A magántőkealapokon keresztül legkevesebb 150 milliárd forintot pumpáltak közpénzből Tiborcz István magán vagyonába, melyet a Forbes összesen 75 milliárd forintra becsül. Persze a miniszterelnök vejének hatalmas hitel állománya is van, de ezt olyan bankok kezelik, amelyek Orbán Viktor teljes ellenőrzése alatt állnak. Vagyis a miniszterelnök rokonai, barátai és üzletfelei immár önmagukat finanszírozhatják, a magántőkealapokon keresztül pedig eltűnhet mindenfajta nyom. Az állami vagy épp uniós pénzek  “elveszítik közpénz jellegüket” ahogy ezt szemérmesen a Nemzeti Bank nyereségének lenyúlásakor megfogalmazták.

Mészáros Lőrinc neve mellett 591 milliárd forint szerepel a Forbes listáján, így hivatalosan ő a leggazdagabb magyar, de ez is messze alulbecsült érték. A valasz.hu ugyanis megírta korábban, hogy Mészáros és Tiborcz 540 milliárd forint közpénzt kapott 2022-ben!

A magyar költségvetésben lehetne külön sor Mészáros vagy Tiborcz hiszen egy-egy minisztérium kap ennyit.

A Diófa Tőkealap, melyet Spéder Zoltán kifosztásával szerzett meg Orbán Viktor illetve Tiborcz István, a hírek szerint önmagában 500 milliárd forintot ér. A Diófa és az Equilor, amely szintén Tiborcz István köréhez köthető, 133 milliárd forint közpénzt kapott. Vajon miért?

2010-ben Orbán Viktor azt ígérte: ”minden magánérdeket kisöprünk az állam működéséből. ”Ma 13 évvel később ez fekete humornak minősül. Mint ahogy a megelőző baloldali-liberális kormányzás bírálata is ma már paródiának hat:

”Az elmúlt évek gyötrő gondjai és fájdalmai épp abból adódtak, hogy a magánérdek teljesen behálózta az államot, és egyúttal kiszorította a közérdeket. Ennek az lett a következménye, hogy az állam magánérdekeket kezdett finanszírozni, magánvállalkozásoknak utalt át hatalmas pénzeket az adófizetők pénzéből. Arra van szükség, hogy a magán és közérdek ne fonódhasson össze, az államot magán érdekektől mentes szférává kell tennünk!”

– hangsúlyozta Orbán Viktor, akitől senki sem kérdezi meg, hogy mi valósult meg ebből?!

Sztálin elvtárs még ragaszkodott összes műveinek kiadásához, de Orbán Viktor már nem. Érthető hiszen az ilyen idézetek meglehetősen furcsán csengenek a nemzeti együttműködés rendszerének tizenharmadik évében

150 milliárd forinttal nőtt Mészáros Lőrinc vagyona az idén

0

“Nehéz időszakot hagyunk magunk mögött” – mondta évértékelő sajtóértekezletén Orbán Viktor miniszterelnök, aki bizonyára nem a leggazdagabb magyarra, Mészáros Lőrincre gondolt. A miniszterelnök alteregója, aki tavaly lecsúszott a harmadik helyre, újra az első lett a Forbes listáján, mert idén sikerült 150 milliárd forinttal növelnie a vagyonát.

Mégis miből amikor Magyarországon szinte mindenkinek csökkent az életszínvonala? Vagy talán a kettő között van összefüggés?

591,3 milliárd forintra becsüli Mészáros Lőrinc vagyonát a Forbes vagyis Orbán Viktor egykori osztálytársa már euróban és dollárban is milliárdos. Neki bejött a nemzeti együttműködés rendszere. A második helyen Csányi Sándor szerénykedik, az OTP elnöke tavaly még megelőzte Mészáros Lőrincet, de idén már lemaradt mögötte. Neki 573 milliárd forint a vagyona. Az idén először szerepel a Forbes ötvenes listáján Tiborcz István, a miniszterelnök veje. A törekvő ifjú, akinek villámgyors karrierje csakis Nicu Ceausescuhoz hasonlítható 75,3 milliárd forintos vagyon boldog tulajdonosa Orbán Ráhellel együtt.

Schmidt Mária, a Terror Háza főigazgatója korábban lecsúszott a listáról, de most visszatért. Neki még időközben elhunyt férje alapozta meg vagyonát, aki nyakig benne volt kétes ingatlan ügyletekben a kilencvenes években.

Az ötven leggazdagabb magyar összvagyona 6935 milliárd forint vagyis a tavalyi GDP 10%-a!

Az oligarcháknak tehát jó éve volt az idei is, de vajon miért sikerül nekik mindig majdnem minden miközben a többség megélhetési gondokkal küszködik?

Az oligarcha átváltja a vagyont és a hatalmat egymásra

Orbán Viktor nemzeti együttműködési rendszere ezen a pofonegyszerű alapelven működik.

“Az oligarcha vagyonára támaszkodva megszerzi a politikai hatalmat, és politikai befolyását vagyona gyarapítására használja föl. Az oligarchikus uralom stabilitásának alapja tehát a vagyon és a politikai hatalom hézagmentes összefonódása”

– írja Bokros Lajos ex pénzügyminiszter az Élet és Irodalomban, ahol rámutat a nemzeti együttműködés rendszerének alapvető tulajdonságára: ”a kisajátított politikai hatalom révén a piaci és a politikai verseny egyaránt megkerülhető, korlátozható és felszámolható.”

Mindez azonban csak azt indokolja, hogy miért gazdagodik rohamtempóban Mészáros Lőrinc, de arra a kérdésre nem ad választ, hogy miért megy neki akkor is jól amikor a lakosság döntő többsége megélhetési válsággal néz szembe? Rá és a többi oligarchára miért nem vonatkozik a válság?

A globális kapitalizmusban a liberális szabályozás érvényesül vagyis alacsonyak az adók, ha pedig nem azok, akkor könnyű kijátszani a jogszabályokat, és ennek következtében a tőkejövedelmek gyorsan növekednek miközben a munkajövedelmek reálértékben stagnálnak vagy csökkennek a fejlett világban – erre a kínos kontrasztra Thomas Piketty francia közgazdász mutatott rá Capital című könyvében. Az Egyesült Államokban és Európában ugyanez a helyzet: a gazdagok gazdagodnak miközben a bérből és fizetésből élők az inflációval küszködnek.

The poor stay poor and the rich get richer – a szegény szegény marad, a gazdag gazdagodik – énekelte everybody knows – mindenki tudja – című számában Leonard Cohen.

Lehetőség

Üresjárat van. Konkrétum semmi, mindenki beiglizik, legfeljebb általánosságokat lehet ilyenkor írni, például azt, hogy nehéz időket élünk. Ehhez egy sóhaj is tartozik, legalább sajnáljanak, ha már ennyire rossz a helyzetünk.

Mert az rossz. A legtöbbünk életét tekintve tényleg nehéz időket élünk. Kérdés persze, hogy mihez képest? Ha ezen elgondolkodik az ember, és végigtekint az elmúlt éveken, elsőnek rögtön arra gondol, voltak-e egyáltalán könnyű idők? Másodiknak arra, hogy nem. Nem voltak. A problémák eltűnnek ugyan (nem megoldódnak, hanem okafogyottá válnak), de jönnek helyettük újak, a nehézségek mázsás terhe nem változik, sőt nem csak egy ember, hanem még a különböző emberek esetében sem. Ahogy egy gondolkodó valamely könyvében olvashatni, a Sors ugyanakkora mértékben ver minden embert, azaz a csapást az összes egyforma nagynak érzi, csak az egyiknél éhség és súlyos betegség az ok, a másiknál meg a behűtött pezsgő kívánatostól eltérő hőfoka. Ezért nehéz objektíven megítélni, mi van, és mit kéne tennünk.

A megítélés nehézségeihez tartozik, hogy az emberek többségének nincsenek meg a helyzetértékeléshez szükséges információi, nem is akarják megszerezni, de még ha meg is szereznék, nem tudnának velük mit kezdeni. Churchill mondotta volt, hogy a demokrácia elleni legfőbb érv egy ötperces beszélgetés az átlagválasztóval, utána elmegy az ember kedve tőle, és bizony ebben igaza van. Azért ne feledjük, ő mondta azt is: a demokrácia rossz dolog, nagyon rossz, sőt borzasztóan rossz, de jobbat még nem találtak ki.

A helyzetértékelésnél további problémák is felmerülnek. Például az, hogy minden tény torzulásra hajlamos. Az információk terjesztésére és magyarázatára hivatott médiamunkások közül sem mindegyik egyetemi tanár (hajjaj), azaz a hírek átadásában nagyon sok az érzelmi szál, ami a durva elfogultság finom megfogalmazása, ráadásul jó részüket anyagi előnyök is motiválják (le vannak fizetve, na). A fontossági sorrendet tekintve a sport és a pletykák utáni híreket szolgáltató politikusok egyrészt terelnek, másrészt hazudnak (hol van már „az ország szolgálata”, ugyan kérem, lejárt lemez), ráadásul a média mindezt a saját szája íze szerint formálja, lögyböli, kavargatja, és tálalja, a lényeg annyi, nem magyarázzák el rendesen.

Az újságba író vagy maga sem érti a történteket, vagy elkötelezett érzelmileg, netán elkötelezett anyagilag (csúnya dolog, de van ilyen, szinte kizárólag a NER oldalon), esetleg úgy gondolja, hogy ez nem az ő feladata, és a tömegből kiválva könnyed libbenéssel ül át a zsűri páholyába. Jellegzetes értelmiségi attitűd, majd ő megmondja, mi van, részletében, meg egészében is, így aztán mindenki szájtátva nézi, mennyire okos és bátor ember, főleg, ha bugris módon küld el mindenkit a francba. Hogy az ilyen írás haszna semmi, más lapra tartozik.

Következzen a propaganda. A Harmadik Birodalom egyik prominense dolgozta ki a technikáját, nem is védett a rendszer, bárki által szabadon használható. Hajh, de tudta/tudja mindezt Finkelstein meg Habony:

  1. Kerüld az elvont gondolatokat, az érzelmeket vedd célba.
  2. Kevés üzenetet küldj, de azokat folyamatosan sulykold.
  3. Használj felszínes, általánosító véleményeket, sztereotípiákat.
  4. Az érvelés legyen egyoldalú – soha ne árnyalj.
  5. Folyamatosan kritizáld az ellenfeledet.
  6. Keress egy ellenségképet, és éjjel-nappal rágalmazd.

Itt van például a 2. pont, amelyet megfogadva és betartva a regnálók folyamatosan dollárbaloldaloznak. Hogy miért hülyeség, itt olvasható. A másik oldalnak is vannak sulykolásai, ilyen például Orbánék letolvajozása, amivel nincs is semmi gond, mert ezt egyértelműen bizonyítja a rokoni és a haveri kör igencsak gyors ütemű és mértékű meggazdagodása, mégpedig bármiféle ötlet, találmány, know-how nélkül, azaz nulla innovativitással, és nem ám a nemzetközi piacon, hanem kizárólag az állammal üzletelve, véletlenül pont azon időszak alatt, mikor kormányfő volt a Főnök.

Az ellenzék számára nem szerencsés, hogy minősítik őket a saját oldalukról is. Az egyik minősítés, a „Gyurcsánnyal nem lehet győzni”, a másik pedig, „Az ellenzék sem lenne jobb”. Ezek sajnos rögződnek az emberekben, és sokakat tarthatnak távol a szavazástól, mondván, hogy úgysem nyerhetünk, de még ha nyernénk is, az se lenne jó. Az ilyen minősítés (ha Orbánt le akarjuk váltani) mindenképpen ellenjavallt, mert itt az országról van szó, amelyet egy ostoba akarnok épp most tesz tönkre gazdaságilag, ás el mélyre külpolitikailag, és taszít gödörbe erkölcsileg, ugyanis semmihez nem ért, és mégis mindenben ő dönt, aminek rendkívül negatív hatása van. A Nagy Mimagyarok, akinek vezetésével most már hamarosan utolérjük Ausztriát, aki középhatalommá plusz nettó EU befizetővé teszi Magyarországot, aki fejszével küzdi le az inflációt, és nemsokára elfoglalja Brüsszelt von der Leyenestül. Ahogy tudjuk tőle, párezret kell aludnunk, és akkor majd minden magyarnak jó lesz. Név szerint: Orbán Viktornak, Tiborcz Istvánnak, Orbán Győzőnek, Mészáros Lőrincznek, satöbbi. Vannak vagy ötezren (csökken a magyarok száma, na!). Nekik ugyan már most is jó, de akkor még jobban fognak menni dolgaik, hiszen a magyarságuk 150 % fölötti, a többiekkel ellentétben, akik sokkal kevésbé magyarok. Az olyanokkal törődjön a Soros, nem igaz?

A fentebb írtak eredménye, azaz a lassan hömpölygő éjsötét katyvasz mindent eláraszt köröttünk. Ilyen helyzetben még a racionális elmék is kapkodják a fejüket, és zavartan hápognak, hogy most már mi legyen.

Adjuk fel? Azt azért nem mondanám. A siker egyetlen esélye, ha a FIDESZ által sűrűn bevetett propagandisztikus elemeket alkalmazzuk mi is. Érveljünk kizárólag egyoldalúan és elfogultan, ha valami nem tetszene az ellenzékben, akkor is, hiába hörrennek föl a széplelkek erre, hogy de hát ők függetlenek meg minden, most nem róluk van szó, hanem az országról. Tovább megyek: Európáról. Még tovább menve: sőt.

Ha úgy döntünk, hogy harcba szállunk, néhány alapvetést el kell fogadnunk.

  • Gyurcsánymentes ellenzékünk nincs, és nem is lesz. Próbálkoztak már egy páran, nem jött be senkinek, értelme az ellenzék még további szabdalásán túlmenően nincs.
  • A DK szavazótáborára szükség van. Gyurcsány különben is háttérbe vonult, és maximum frakcióvezetőként fog üzemelni, ezért akármit hazudik róla a FIDESZ, csak legyintsünk, hogy hülyeség. Az elmúlt nyolc évről itt, itt és itt lehet olvasni információkat, hogy az érvkészlet az agitációhoz teljes legyen.
  • Az ellenzékről akkor is tudjuk, hogy mit fog csinálni, ha még nincs kész a program, ezért az itt következőket az írástudóknak kell vonzó ellenzéki alternatívaként ismertetni a lehető legtöbb választóval, akik az információkat remélhetőleg tovább viszik. Tehát:
    • Biztosan több pénzt fog fordítani az oktatásra (tudás alapú társadalom).
    • Biztosan több pénzt fog fordítani az egészségügyre (baloldaliak).
    • Biztosan visszahozza az Orbánék által megszüntetett svájci indexálást, hogy a nyugdíjak is növekedjenek. Jelenleg csak az inflációt követik, azaz a tényleges növekedésük 2010. óta nulla, hiába beszél a fideszes propaganda róla.
    • Biztosan a rászorulókat fogja támogatni és nem a nagyfogyasztó gazdagokat.
    • Biztosan jóban lesz az EU-val.
    • Biztosan hazahozza a nekünk megítélt pénzeket.
    • Biztosan megteszi, amit a lengyelek: pártmentesíti a közmédiát.
    • Biztosan semlegessé teszi a fékeket és ellensúlyokat.
    • A végére maradt a legfontosabb: az ellenzék regnálása alatt biztosan lesznek tolvajok, de azokkal az történik majd, mint Zuschlaggal: a pártból való azonnali kizárás, 50 millió visszafizetése, ráadásként 6 év börtön (miniszterelnök Gyurcsány), nem pedig az, ami Tiborcczal, aki szabadon elsétálhatott a pénzzel, maradt a büntetlen előélete, és ma is párttag, ha jól tudom. Helyette mi, adófizetők fizettük vissza az EU-nak a 13 milliárdot (miniszterelnök Orbán). A két eset közti különbséget kell hangsúlyozni mindenütt.
  • A FIDESZ óriási médiafölénye kötelezővé teszi, hogy mindenki, aki az ellenzéket preferálja, az összes rendelkezésére álló módon terjessze „Az ellenzék sokkal jobb lenne” alternatívát. Aki tudja, írásokkal, a többiek személyes agitációval és „Add tovább!” biztatással a szűkebb/tágabb környezetben.

A magyarok kétharmaddal sokszorosan megszavazott, azaz kedvenc miniszterelnöke mondotta volt,

A meccs addig tart, amíg meg nem nyerjük”.

Az ellenzékieknek is így kell küzdeni, mindent bevetve az ország érdekében. Ha majd az ellenzék nyert, lehetünk újból függetlenek.

Ahogy a költő írta: „ez a mi munkánk; és nem is kevés.”

10 milliárd eurós uniós támogatást nyúltak le Orbán rokonai, barátai és üzletfelei

Az elmúlt költségvetési ciklusban mintegy 30 milliárd euró érkezett Brüsszelből Magyarországra, és ennek egyharmada jutott a hatalomhoz közelálló emberek zsebébe.

Mészáros Lőrinc Magyarország leggazdagabb emberévé vált, és a miniszterelnök veje, Tiborcz István milliárdos vállalkozóvá már igen fiatalon. Minderről a Transparency International magyarországi igazgatója beszélt a Szabad Európának. Martin József Péter hangsúlyozta: ez a fő oka annak, hogy Brüsszel vonakodik kiutalni a Magyarországnak járó euró milliárdokat. Ezek a pénzek ugyanis Orbán Viktor hatalmát erősítik, és nem Magyarország javát szolgálják.

Orbán Viktor azért zsarolja most kétségbeesetten az Európai Uniót az állandó vétózással, mert a nemzeti együttműködés rendszere hosszú távon nem működik az uniós eurómilliárdok nélkül. Orbán pedig egy őszinte pillanatában bevallotta tavaly, hogy hét szűk esztendőre kell felkészülni. Ezt persze csak az ország lakosságára értette, ő maga, rokonai, barátai és üzletfelei a jövőben sem kívánnak szűkölködni. Csakhogy csökkenő életszínvonal mellett mindinkább szemet szúr, hogy Mészáros Lőrinc az ő Andreája oldalán luxusjachton hajókázik a Földközi tengeren miközben az átlag nyugdíjas csak jövőre éri el a 200 ezer forintot havonta.

Magyarország egyszerre két listán is az utolsók között kullog az Európai Unióban: az egyik a jólét, a másik a korrupció. Szegényház és szégyenpad – ez a nemzeti együttműködés rendszerének 13 éves eredménye.

Nem minden oligarcha függ Orbántól

Csányi Sándor már évtizedek óta az OTP vezére és az ország legnagyobb mezőgazdasági és élelmiszer-ipari vállalkozója. A hetvenéves nagy túlélő Orbán Viktort is túl kívánja élni, és olyan szövetségesei vannak mint Hernádi Zsolt, a MOL elnöke, Pintér Sándor belügyminiszter vagy Polt Péter főügyész. Ez a csapat viszonylagos autonómiát élvez a nemzeti együttműködés rendszerén belül. Ezért is vette el Orbán Viktor Pintér Sándortól az Alkotmányvédelmi hivatal felügyeletét. És ezért hozott létre Mészáros Lőrinc álnév alatt alternatív nagy bankot az OTP-vel szemben. Orbán számára a lojalitás minden. Márpedig ez a csapat éppúgy mint Orbán csakis a saját érdekeit nézi. Csakis addíg tartanak ki mellette amíg nyeregben van. Orbán oligarchái egymást is ölik az uniós euró milliárdokért. Ráadásul nem hajlandók tudomásul venni, hogy az aranykor véget ért: Orbánnak egészen egyszerűen nincsen elég pénze ahhoz, hogy hűséges oligarcháit is pénzelje, és egyben emelje a lakosság életszínvonalát. Márpedig ettől függ a választók támogatása.

Minthogy a földgáz ára csökken a tőzsdéken, ezért a kormány rezsit csökkenthet a jövő júniusi választások előtt, ha meg akarja nyerni az önkormányzati és európai választásokat. Akárhogy dönt Orbán Viktor ez hosszú távon kevés: a rendszer elveszítette a perspektíváit.

Jól mutatja ezt, hogy a nemzeti konzultáció marginális témákra koncentrál: migránsok, LMBTQ stb. Mindez a figyelem elterelésére szolgál: nehogy a választópolgárok észrevegyék: miközben ők megélhetési gondokkal küszködnek addig Orbán Viktor rokonai, barátai és ügyfelei jól elvannak.

Szijjártó és Dzsudzsák együtt a templomban

Együtt ment az éjféli szentmisére Szijjártó Péter külügyminiszter és Dzsudzsák Balázs labdarúgó veterán – írta meg a 444. Szijjártó Péter az első sorban ült a Jézus szíve templomban Dunakesziben, mellette felesége és a gyerekeik. Mögöttük pedig Dzsudzsák Balázs, aki immár bokros érdemei elismeréseképpen diplomata útlevéllel utazgathat a világban. Ferenc pápa a napokban megengedően beszélt az azonos nemű párokról, de a magyar kormány kérlelhetetlen az LMBTQ közösséggel szemben. Törvényt hozott ellene, és könyveket ítél el LMBTQ propaganda miatt. Az alkotmányban az a Szájer József fogalmazta meg az azonos neműek kapcsolatát elítélő mondatokat, aki azután Brüsszelben lebukott egy homoszexuális partin. “Ez nem fér bele a mi érték közösségünkbe” – mondta akkor Orbán Viktor, aki épp azért küldte ki jóbarátját Brüsszelbe, mert tudta róla, hogy meleg, de ez az Európai Unió központjában nem érdekel senkit. Magyarországon viszont Orbán Viktor politikai kérdést csinál belőle, hogy elterelje a figyelmet az életszínvonal csökkenéséről.

Szijjártó Péter, aki az Európai Unió legrégebben funkcióban levő külügyminisztere, szívesen nevezi magát Orbán első janicsárjának. Lehetetlen, hogy Orbán ne tudna hűséges janicsárja és Dzsudzsák Balázs viszonyáról. A miniszterelnök nyilvánvalóan engedélyezte azt. Az általános képmutatás világában ez valójában fel sem tűnik, de a sikerhez szinte teljes média kontroll kell. Ki tudott arról, hogy Szájer József meleg mielőtt lebukott volna Brüsszelben a Covid pandémia idején? Szájer a bádog ereszen újdonságnak tűnt szinte mindenki számára pedig a fideszes politikus lebukott már Bécsben is a kilencvenes évek elején.

Ám a sajtó halálmegvető bátorsággal hallgatott. Ahogy a korrupciós ügyekben is csak kerülgeti a forró kását. Az omerta – a hallgatás törvénye – nemcsak az olasz maffiában kötelező…

A munkák és mesterséges intelligencia (IA) korszaka

A 21. században az információs technológia rohamos fejlődése és az automatizáció térnyerése új korszakot nyitott meg a munka világában. Az egyre fejlettebb Mesterséges Intelligencia (IA) rendszerek átalakítják azt, ahogyan dolgozunk és értelmezzük a munkavállalást. Az „intelligens gépek” bevezetése kihívásokat és lehetőségeket is magával hoz, és a munkaerőpiacnak alkalmazkodnia kell az új körülményekhez.

Az egyik fő kérdés, amellyel szembe kell néznünk, az az, hogy milyen hatással van az IA a munkahelyekre. Az automatizáció és a gépi tanulás terjedése azt jelenti, hogy bizonyos munkafolyamatokat hatékonyabban és gyorsabban végezhetnek el a gépek, aminek következtében néhány munkahely elavulhat vagy átalakulhat. Ugyanakkor az IA létrehoz új munkalehetőségeket is, például az intelligens rendszerek fejlesztéséhez és kezeléséhez szükséges szakértői tudás iránti növekvő igényt.

Az egyensúly megtalálása a hagyományos munka és az új technológiák között kihívást jelent mind a munkáltatók, mind a munkavállalók számára. Fontos, hogy a munkavállalók folyamatosan fejlesszék szakmai képességeiket, és nyitottak legyenek az új technológiák megismerésére. Az oktatási rendszereknek is alkalmazkodniuk kell az új kihívásokhoz, és olyan készségeket kell fejleszteniük, amelyekre az AI-vel együttműködve szükség van.

Az etikai kérdések is kiemelkednek az IA és munkahelyek kapcsolatában. Hogyan biztosíthatjuk, hogy az AI-rendszerek ne okozzanak diszkriminációt, és hogyan őrizhetjük meg az emberi jogokat és méltóságot a technológia fejlődése közepette? Ezek az érzékeny témák szoros figyelmet és szabályozást igényelnek annak érdekében, hogy az IA pozitív hatásait maximalizáljuk, miközben minimalizáljuk a negatív következményeket.

A munka és az IA együttélése új korszakot hoz létre, ahol a kreativitás, az alkalmazkodóképesség és az emberi kapcsolatok még fontosabbak lesznek. Azok a munkavállalók, akik sikeresen alkalmazkodnak az új technológiákhoz és folyamatosan fejlesztik készségeiket, versenyképesebbek maradnak a munkaerőpiacon. Az intelligens jövő kialakításában az együttműködésre és az oktatásra való folyamatos összpontosítás elengedhetetlen ahhoz, hogy a technológiai fejlődés mindenki számára előnyös legyen.

Gyártószalag

„Szegeden építi meg első európai üzemét a világ legnagyobb elektromos autógyártójának számító, kínai BYD, ez a magyar gazdaságtörténet egyik legjelentősebb beruházása lesz, amelynek nyomán több ezer új munkahely jön létre – jelentette be pénteken Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter.”
(Újsághír)

Amint az széles körben ismert, a kínaiak szeretnek az EU-ban gyárat építeni. Így lesznek a schengeni határokon belül, és ennek révén az európai igényeket vám nélkül, azaz olcsóbban tudják kielégíteni. Ez rontja az európai vállalkozók hatékonyságát, mert nem védi meg az eleve filléres kínai termékektől a piacukat, azaz kevesebb terméküket tudják a konkurencia miatt eladni.

A kínai vállalkozók a sok szellemi munkát igénylő gyártmány fejlesztését és a gyártósor kidolgozását otthon végzik, az alkatrészeket otthoni nyersanyagokból otthoni energiával otthon gyártják, majd utóbbiakat az Európában felépített gyárba szállítva ott szerelik össze a gyártmányt, és ott is adják el. Az új, európai telephelyen csak összeszerelés folyik, általában helyi munkásokkal (az elég ahhoz, hogy a termék vámmentes legyen az EU-n belül), ezért ezek a gyárak az EU fejletlenebb országaiban épülnek, ahol a munkaerő olcsó, a szakszervezet meg gyenge. Előfordul az is, hogy a kínai vállalkozó által kínált bér a helyieknek túl alacsony, ezért a kínaiak külföldről toboroznak munkásokat. Dolgozóból egy-két, a letelepedési országgal kapcsolatot biztosító helyi fehérgalléros kivételével csak kékgallérosokat foglalkoztatnak, ezért különösen kedvezőek nekik a főleg szakmunkások képzésére koncentráló, ún. „munka alapú” társadalmat építő országok, mert azok szívesen látják őket.

Magyarország különösen várja az ilyen gyárakat. Ennek egyszerű oka van, a 2010 – 2020. közötti időszakban, mikor a világgazdaság fellendülőben volt, ömlött az országba az EU pénz, és így fel lehetett volna építeni egy

Na, ki tud több hozzáadott értékkel termelni olyan gyártmányokat, melyek sok szellemi munkát tartalmaznak, ezért jól eladhatók?

társadalmat, ám derék vezetőink… illetve hát Vezetőnk a pénzbőséget az egyrészt haveri, másrészt sok szellemi erőfeszítést nem igénylő építőipar felfuttatására használták. Az építőipar fel is futott, és most már állandóan etetni kell, hogy össze ne omoljon. Külföldön Mészárosék versenyképtelenek (kivéve a szomszédos országbeli fociklubok megvételét és eltartását), egyedül itthon van esélyük, főleg állami beruházásoknál (stadionok, utak, vasúti fejlesztések), de azért a hatalmas gyárak építésénél is. Lásd az akkumulátor és autógyárakat. Ők vannak itthon, ők ismerik a dörgést, és ők vannak jóban a kormányzattal, amelynek mindenféle hatósága van (például környezetvédelmi is, amely a beruházókra nézvést tud nagyon hasznosan, de nagyon hátrányosan is dönteni). És ezt a kínaiak is tudják. Hajjaj, de még mennyire. Otthoni tapasztalatból természetesen, mert Kínában sem mennek másként a dolgok. Ez nem a halódó Nyugat-Európa. Értem?

További előnye az idetelepedő gyáraknak, hogy növelik a GDP-t. Nekünk így magunkban a hazai GDP növelésre semmiféle esélyünk nincs, ezért nagy örömmel kell fogadnunk őket, ugyanis a GDP növekedés nagy pozitívuma a „Na, mit szóltok?” jellegű diadalmas körbenézésen túlmenően, hogy egy fillér törlesztése nélkül is csökkenti a szokásos módon számolt államadósságot, mivel azt a GDP-re vetítve adják meg.

Az idetelepedő gyárakért a hozzánk hasonló fejlettségű országokkal kell megvívnunk a csatát. A megvívás az adó csökkentésével, és egyéb kedvezmények adásával történik. A csatázás közben három oldalról szorongatnak bennünket.

  • Egyrészt a kínaiak, mondván, hogy ha csak ennyi a kedvezmény, elmennek máshová.
  • Másrészt az EU, mert az EU szerint csak annyi támogatást és kedvezmény adható, mint bármelyik másik, itt üzemelő vállalatnak. Ezért azt kell tennünk, hogy ha nagyon kedvező körülményeket állapítunk meg az idetelepedő cégnek, hogy idevonzzuk, akkor ugyanezt meg kell adni a már itt lévő cégeknek is. Illetve meg kéne. Hogy a helyzet ezzel kapcsolatban milyen, arról hatalmas nagy a kuss, ahogy egy abszolúte szuverén országhoz illik. Az ebből adódó bevételcsökkenés mértékét csak a legbeavatottabbak ismerik. Jobb is így. A regnálóknak. Mégpedig sokkal.
  • A harmadig szorongató az államadósság. Jó lenne minél több bevétel, de az veszélyes, mert ha nem engedünk, a kínaiak esetleg elmennek Szlovákiába, ezért mind a kedvezményeket, mind a baráti kapcsolatokat tekintve nagyon jól kell állnunk, hogy végül idejöjjenek. Szijjártó sokat mesélhetne erről.

A kínai gyárak idejövetelének van egy érdekessége is.

A miniszterelnök úr régebben sokszor mondogatta, hogy az a pénz, amit az Európai Uniótól kapunk, kötelezően jár nekünk, mert az ő számolása szerint a Nyugatról idetelepült gyárak és üzemek kiviszik a hasznot, ennek megfelelően nekünk vissza kell kapnunk azt a pénzt, mégpedig mindenképpen.

Ezért adja a pénzt az EU. És az nem támogatás! Még méltatlankodott is, mondván, amit kapunk, az az itt termelő nyugati gyárak által kivitt összegnél kevesebb, igazságosabb lenne, ha ebből többet adnának vissza.

Sajnos a derék magyar miniszterelnök dilettáns ehhez (is), ezért ment el túlságosan marxista irányba (régi szép emlékek tanulmányaiból). A nem marxista közgazdaságtan szerint ugyanis a hasznot nem a magyar munkások termelték meg, hanem az idetelepült gyár hozta létre azzal, hogy az adott terméket kitalálta, kifejlesztette, mind konstrukciójában, mind minőségében nemzetközileg eladhatóvá tette, és felépítette a gyárat is, ahol a termék gyártható, így a magyar munkások álláshoz és jövedelemhez jutnak.

A gyár egyébként sem kiviszi, hanem behozza pénzt, mert ha eladnak például Bécsben egy nálunk, az itteni gyárban gyártott AUDI-t, mondjuk, 10 millió forintnak megfelelő összegért, amelynek az importhányada 6,5 millió, a munkások itteni bére ebből 1,5 millió, a helyi szolgáltatásokért (energia, víz, stb.) fizetett összeg 0,5 millió, az adó 0,5 millió, az AUDI által immár tősgyökeres magyar kifejezéssel élve kitalicskázott haszon meg 1 millió, akkor behozott az országba 2,5 millió forintot, amely nélküle nem lenne itt.

Az érdekesség abban áll, hogy távolról nézve ezt a fentebb leírt tényt miniszterelnök úr is észrevette, vagy inkább mondták neki, ugyanis egyáltalán nem beszél arról, hogy a kínai gyárak bevételéből a kínaiak által kivitt hasznot majd ő vissza fogja követelni, mert (ahogy az EU esetében mondták) nekünk az jár. Röhögnének is a kínaiak piszkosul. Közelebbről nézve kissé más a helyzet, ugyanis az EU-t illetően továbbra is az a szöveg, hogy a tőlük kapott, illetve hát most éppen visszatartott pénz jár nekünk. Nyilván abban reménykednek, hogy a nép kevésbé tájékozott része ezt majd elhiszi.

Magyarország nagy problémája, hogy a munka alapon ide csábított gyárak kétkezi munkásokat igényelnek, ugyanakkor viszont (és ez több évtizedes trend nálunk is, ahogy mindenütt) minden évben többen végzik el az egyetemeket meg a főiskolákat, mint ahány felsőfokú végzettségű ember meghal vagy nyugdíjba megy. Ez az egyre növekvő számú igencsak képzett ember (2001. óta megduplázódott a számuk, és ma már 1,4 millió fő – az összes dolgozó egyharmada!) nem akar szalag mellett dolgozni, hanem a végzettségének megfelelő állást és bért szeretne. A meglepő helyzet az, hogy a KSH szerint talál ilyet, még ha akvarisztika-illemtan szakon végzett, akkor is, ezért közülük nagyon kevesen maradnak munka nélkül, hiába egyre nagyobb a kínálat belőlük. Ami a munka alapú társadalmakban elfogy, az a szakmunkás, nem véletlenül könnyítette meg a kormány külföldi munkások foglalkoztatását Magyarországon. Ha a trend így folytatódik, és végül minden magyarnak felsőfokú végzettsége lesz, akkor a szalag mellett már csak külföldiek fognak dolgozni.

Nagyon szeretném látni, mi a terv arra, hogy ez a sok, felsőfokú végzettséggel bíró ember mit fog majd csinálni, ha csak összeszerelő üzemek érkeznek az országba. Persze ezt csak szeretném, reménykedni nem reménykedem.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK