Rövidesen kiderül, hogy a kormány hány embert rúg ki a közszférából. A korábbi bejelentések szerint 15-20 százalékos lehet a létszámleépítés, de az csak a jövő héten derülhet ki, hogy kiket érint az elbocsájtási hullám. A hírek szerint a „halállisták” a legnagyobb titokban készülnek a minisztériumokban. ” A Független Hírügynökség úgy tudja, hogy a leépítések előkészítésébe a szakszervezeteket eddig nem vonták be, holott ezt törvény írná elő. A Fühü-nek nyilatkozó Boros Péterné, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének elnöke úgy látja, hogy a kormány elbocsájtási terve azért is irreális, mert a közszférában munkaerőhiány van, például ezért életveszélyes hely ma a kórházak sürgősségi osztálya. De fenyegető a pedagógushiány, illetve az állami hivatalok túlterhelése, hisz veszélybe kerülhet a nyugdíjfizetés, vagy az állami alkalmazottak fizetésének kiutalása is.
A legnagyobb titokban állítják össze a halállistákat a minisztériumban, ebbe a munkába a szakszervezeteket is be kéne vonni. Van, ahol megtörténik?
Sehol, pedig ezt törvény írja elő. A jogsértésre már felhívtuk a kormányzat figyelmét, de eddig semmilyen választ nem kaptunk. Közben krízishelyzet alakult ki a közszféra ágazatainak létszámleépítése, illetve az ebből adódó bizonytalanság miatt. Ugyanis a terület jóváhagyott létszáma – amit a költségvetés is biztosít – 680 ezer, de az alacsony bérek miatt így is százezren hiányoznak a humán közszolgáltatások területéről. Leginkább a fegyveres-rendvédelmi szolgálat küzd létszámproblémákkal, szinte mindenütt kevés a rendőr, a tűzoltó, ezen kívül jelentős számban keresnének pedagógust, közigazgatási-, vagy igazságügyi szakembert is. De olyan alacsonyak a fizetések, hogy a legtöbb meghirdetett munkára nincs is jelentkező, ezért krízishelyzetek alakulnak ki az oktatás, az egészségügy, vagy állami szolgáltatások területén. A legtöbb helyen – a leglátványosabb a sürgősségi ellátás – már komoly katasztrófák is előfordulnak, mert munkájukért az orvosok már nem tudnak felelősséget vállalni. Ugyanilyen megoldhatatlan helyzetekbe kerülnek a tanárok, a rendőrök, a hivatalnokok, akik a vállalt és kifizetett munkaidejük sokszorosát kénytelenek ledolgozni. Feladataik folyamatosan nőnek, emiatt a munkájuk minőségéért már ők sem tudnak felelősséget vállalni. Közben a legmagasabb kormányzati pozíciókból cinikusan, kirúgással fenyegetik őket, ami létbizonytalanságot okoz, stresszel jár. Ennek pedig minden esetben az ország lakói isszák meg a levét.
Állítólag már ezen a héten döntenek a kirúgásokról, s a jövő héten a kormány már nyilvánosságra is hozza az eredményeket. Jöhet az átképzés, adminisztrátorból lehet szülőnő?
Ugyan, ez lázálom.
Ne felejtse el, hogy nálunk a közszférában két hónap a felmentési idő, három hónap a munkanélküli segély. Ennyi idő alatt öt-, vagy tízezer ember átképzése megoldhatatlan feladat.
Nincs rá kapacitás. Ráadásául nincsenek előkészített, s megvalósítható átképzési tervek. Ezekről még időben kellett volna gondoskodni. Ha a kormány komolyan gondolja, hogy a mai krízisben egészségügyi dolgozókat, rendőröket vagy alkalmazottakat válogatás nélkül akar utcára tenni, akkor borzasztóan nagy hibát követ el.
Említette, hogy a szakszervezeteket nem vonják be a létszámleépítésbe, de ha a kormány konzultálna, akkor önök tudnák, hogy kit kell kirúgni?
A szakszervezet javasolt volna egy olyan munkaerő-piaci programot, amely segítségével az ország áthidalhatta volna azt a sokkot, amelyet a hirtelen bekövetkező kirúgási hullám előidézhet. Nálunk csak két hónap a felmondási idő – az európai országokban nem ritka a két év – ennek a statáriális eljárásnak hatását mindenképp tompítani kell. Az elmúlt egy évben erre mi nyitottak voltunk, de a kormányzat elutasította a kezdeményezéseinket.
A közszféra létszámleépítését már egy éve is emlegették, már Lázár János is beszélt a tervekről. A szakszervezet miért nem csinált nagyobb ricsajt?
Mert nem gondoltuk, hogy ilyen fájdalmas, embertelen akcióba a kormány előkészítetlenül belevág. A korábbi bejelentéseket pedig még nem lehetett komolyan venni.
Később az is kiderült, hogy uniós forrásból a kormány 5 milliárd eurót is szerzett végkielégítésekre. Ez nem volt figyelmeztető jel?
Itt nem a pénz a leglényegesebb, hisz ha kevés az orvos, akkor egyre hosszabbak lesznek a várólisták, ami időnként már életeket kockáztat. Ha nincsenek idősgondozók, a rászorultak könnyen utcára kerülhetnek…
Ráadásul eddig egyetlen kormány sem dolgozta ki, hogy a közszférában melyek azok a feladatok, amelyekre a társadalomban nincs szükség, amelyek ellátásáról az államnak nem kell gondoskodni. A most bejelentett 15-20 százalékos létszámleépítést is hatásvizsgálat nélkül kezdi el a kormányzat. Pedig ennek drámai következményei lehetnek, mert még működik a közszféra, egyelőre tehát még megy a „verkli”, pedig már 100 ezer szakember hiányzik a rendszerből. Ha ezreket tesznek utcára, akkor még több kórházi tragédiára kell számítani, s az állami szolgáltatás minden területen veszélybe kerülhet.
Az egészségügy krízishelyzetről van már fogalmunk, főleg ha a sürgősségi osztály folyosóján halnak meg az emberek. De az irodai szolgáltatás elmaradása aligha jár közvetlen életveszéllyel. Legfeljebb lassabban kerül a pecsét az engedélyekre. Ilyen volt már, nem?
Ez nem ilyen egyszerű. Működik az országban egy központi közigazgatási szerv, a Nyugdíjfolyósító Főigazgatóság, ahol a feladatok ellátásához ezeregyszáznál is több szakemberre van szükség. Viszont jelen pillanatban – az alacsony fizetések és a magas munkaterhek miatt – az intézménynek csak 700 dolgozója van, s hetente újabb munkatársak, vezetők távoznak.
Közben a polcokon folyamatosan szaporodnak az elintézetlen ügyek dokumentumai, amelyek a nyugdíjak megállapítását készítenék elő, illetve vannak olyan tennivalók, amelyek révén hárommillió háromszázezer nyugdíjas időben és hiánytalanul megkapja a havi járandóságát. Ha ez a hivatal képtelen lenne a feladatát ellátni, akkor abból lehetnek tragédiák. De említhetném még a Kincstárat is, amely közel egymillió ember fizetésének a számfejtését végzi. Óriási a fluktuáció, ennek ellenére létszámcsökkentésre utaló lépéseket terveznek. Miközben a legkisebb zavar is komolyan befolyásolja a társadalom hangulatát. És sajnos vég nélkül sorolhatnám a példákat!
Tudják pontosan, hogy hány embert akarnak elküldeni a közszférából?
Pontosan nem, ugyanis június 24-e óta teljes a létszámzárlat a központi közigazgatás szerveinél. Ez azt jelenti, hogy A nyugdíjba vonulók helyett, vagy akinek a szerződése lejárt, új embert nem vehettek fel. De egy 300 főt foglalkoztató intézménynél 100 dolgozót elküldhettek azért is, mert közfoglalkoztatottak voltak. Előfordulhat, hogy néhol már az alkalmazottak 40 százaléka hiányzik. Ha egy ilyen intézmény létszámának a további 15-20 százalékát kirúgják, akkor már nem képesek a feladataikat ellátni. Úgy gondolom, hogy
a hivatalok létszámának leépítését csak az intézmény feladatainak a csökkentésével lehet végrehajtani.
Ha a munkateher változatlan marad, akkor veszélyes az embereket utcára tenni.
Pedig Demján Sándor korábban azt mondta, hogy a közigazgatásban 350 ezer felesleges alkalmazott van. Át kéne az egész rendszert szervezni, a 160 rosszul működő kórház helyett kéne 20 jól szervezett gyógyintézmény. A német oktatásban dolgozik az alkalmazottak 9 százaléka, Magyarországon viszont a 20 százaléka. Megfontolandó számok, nem?
Ugyan, nagyot mondani bárki tud, főleg ha nem ért a dologhoz. Aztán persze jöhet a feketeleves, amit kanalazhat az egész társadalom, ha az egészségügy átalakítása tovább folytatódik. Csak most látjuk azt is, hogy a felsőoktatással mit tervez a kormányzat. Ennek is drámai hatása lehet.
Ugyanakkor a bürokrácia leépítése az egész ország érdeke, amivel a társadalom is egyetért. Talán ezért nézik közönyösen, hogy a közalkalmazottak ezrei kerülnek utcára?
Nézze, a bürokrácia csökkentésével mi teljesen egyetértünk. A szakszervezetünk készített egy konzultációt, amely egyértelműen mutatja, hogy mi is csökkentenénk a bürokráciát, de ehhez elsőként az egyes intézmények felesleges feladatait kellene leépíteni. Ha az állam ezt nem teszi meg, akkor az a végzetes helyzet állhat elő, hogy a már hiányzó 100 ezer ember munkáját kell majd további 15-20 százalékkal kevesebb dolgozónak ellátni. Ezt tartósan nem fogják bírni az emberek, tehát ez nem fog menni!
Tehát elsősorban azt kell eldönteni, hogy az állam mely területeken akar kisebb bürokráciát?
Igen, de az állam, illetve a törvényhozás feladata lenne, hogy a bürokrácia csökkentéséről tervet készítsen. Eddig nem láttunk ilyet. Emlegetik ugyan a digitalizációt, ami majd az adminisztrációt csökkenti, de ez nem igaz, mert amíg feladat-csökkentés nem lesz, addig a digitalizáció is csak újabb teher azoknak, akik egyébként is bele vannak döngölve a feladatokba.
Említette, hogy a szakszervezetekkel a kormány ez ügyben sem állt szóba. Az Orbán kormány valóban megnehezítette a hazai érdekvédelmet, de ha elég ereje lenne a szakszervezeteknek, akkor a kormány aligha tudná kikerülni a tárgyalást. Nem gondolja?
Erre a kérdésre nem akarok válaszolni, nem szeretnék ugyanis belebonyolódni abba, hogy miért gyenge nálunk a szakszervezeti mozgalom. Mi ebből a helyzetből ki akarunk törni, csak az önkormányzati tisztviselők esetében öt sztrájkot vittünk végig. Hozzávetőleg 17 ezer embert mozgattunk meg, s ez a tömeg még hatásosabban kiállna az érdekeiért, ha a sztrájktörvény arra lehetőséget adna. Tehát nem vagyunk gyengék, és biztos vagyok abban, hogy a kormány talán kicsit késve, de le fog ülni velünk tárgyalni. Készülünk rá, közel 50 ezer embert kérdeztünk meg, s az alapján alakítottuk ki az álláspontunkat a munkahelyi elbocsájtásokról.
Persze, de ha a szakszervezet valóban erős lenne, akkor a közszférában nem lennének alacsonyak a bérek, továbbá a sztrájktörvény sem lenne szigorú. Gondolom, az állásukat a közszférában félthetik a legjobban. Így van?
Félnek, persze, de mi ezt nem gerjeszthetjük. Mi igyekszünk megtalálni az érdekvédelem lehetőségeit. Optimista vagyok abban, hogy van értelme a harcnak.
Készülnek tehát nagyobb munkabeszüntetésre, esetleg többhetes sztrájkra a közszférában?
Erre nekünk mindig megvan a felhatalmazásunk. Tehát a válaszom: igen, ez bekövetkezhet, de ehelyett inkább az együttműködésben hiszünk, mert a tagjaink érdekeit akarjuk hatásosan képviselni.
Arról egyre kevesebb szó esik, hogy az első Orbán kormány 2010-ben hatalomra kerülve 1 millió új munkahelyet ígért, ebből ön szerint mennyi jött létre.
A foglalkoztatás kétség kívül bővült – ha nem is egymillióval – de ehhez az is hozzájárult, hogy amikor az ígéretet megfogalmazták, akkor a magyar gazdaság épp válságban volt. Jelen pillanatban kicsit több, mint 4 millió 500 ezer foglalkoztatott van, de az is igaz, hogy sok százezer magyar országhatáron kívül, Európában keresett magának munkát. Ha az ország vezetői nem figyelnek, akkor a külföldön munkavállalók száma tovább nőhet, s könnyen előfordulhat, hogy a hazai humánszolgáltatás színvonala tovább romlik.
Hiába lesz gazdag vállalkozói réteg, ha nem működik az egészségügy, az oktatás, a szociális ellátás, akkor megbénul az ország. Tehát ezeknek a szolgáltatásoknak a fenntartása nemzeti cél lenne!
Hiú reménynek tartom, hogy a közszféra létszámcsökkentése megoldja a versenyszféra problémáit. Ráadásul ami tervszerűtlen, ami hiábavaló krízissel jár, az aláássa a jogbiztonságot, rombolja az emberek bizalmát, ez pedig nem lehet cél.
