Bréking nyúz, 2018. október 16. – Tudósítás a másik valóságból
A 888 szerint Kálmán Olga és Veiszer Alinda főpolgármesterek szeretnének lenni, majd a saját találmányát továbbgondolva arról ír, hogy ez képtelenség és hülyeség. A Lokál talált egy derék holland neonácit, aki szerint Sargentini Hollandia szégyene, Kovács kormányszóvivő pedig rendet vágott az amerikai fasizmuskutató kaotikus világában.
Lepottyanó fellépésszerűség
„Veiszer és Kálmán – amikor éppen nem abban bízik, hogy lepottyan egy-egy fellépésszerűség, esetleg beszélgetés Alföldi Róberttel egy művelődési házban arról, milyen elkeserítő, hogy szinte a napokban, azaz 2012 decemberében nem hosszabbították meg a szerződését a Nemzeti Színházban – még csak az álmodozásnál tart. Persze, Veiszer Alinda esetében biztos vagyok: Puzsér Róberttel feltehetően ellentétben ő aztán tényleg elhiszi, hogy egy reménybeli Jobbik-MSZP-DK-Párbeszéd-LMP-Mi Hazánk-Együtt-STB.-kormány (miért is ne tarhálhatná vissza egyszer már feloszlatott pártját Juhász Péter?) felkéri, hogy legyen miniszter. És akkor már csak azt kell eldöntenie, hogy beéri-e egy kisebb tárcával (kultúra vagy oktatás), vagy inkább azt fogja javasolni Kálmán Olga konszenzusos miniszterelnöknek, hogy a kettőt együtt szeretné, azaz művelődésügyi miniszter kíván lenni.” (888: Most akkor Kálmán Olga lesz a főpolgármester vagy Veiszer Alinda?)
Soros-Sargentini
„„Judith Sargentini fellépése szégyen Hollandiára nézve… Magyarország hosszú ideig a totalitarianizmus áldozata volt, így most foggal-körömmel védi szuverenitását. A magam részéről ezt tökéletesen megértem” – mondta Wilders, aki reméli, hogy a Soros–Sargentini-jelentésnek nem lesznek hosszú távú következményei, mert a dokumentumnak „valójában a kukában lenne a helye”. Hozzátette, hogy „Budapestnek vannak támogatói az unióban”.A holland bevándorlásellenes politikus szerint a jövő évi EP-választások hatalmas változást hozhatnak az EU migrációs politikájában.” (Lokál: Sargentini szégyen Hollandiára!”
Hitler, Trump és Orbán
„A fenyegető fasizmusról közölt véleményvideót a mindig korrekt és objektív New York Times. A neves lap “Ha nem félsz a fasizmustól Amerikában, akkor el kellene kezdeni” címmel közzé tett szösszenetében párhuzamot von Adolf Hitler Donald Trump és Orbán Viktor között, és görcsösen próbálja felhívni a figyelmet a világot fenyegető fasiszta veszélyre. A Jason Stanley által készített videóra Kovács Zoltán a Twitteren reagált, a kormányszóvivő jéghideg profizmussal tette rendbe a fakenews gyár “szakértőjét”.
Jason Stanley egész életében a fasiszta propagandát kutatta (amit a videó megtekintése után akár elvesztegetett időnek is nevezhetnénk), és arra a következtetésre jutott, hogy Donald Trump szavai kísértetiesen hasonlítanak a világ fasiszta diktátorainak szavaira, amitől saját bevallása szerint megijedt, ebből pedig logikusan következik, hogy véleménye szerint mindenkinek meg kellene ijednie. Sajnos véleményének egy 5 perces viedót is szentelt, ami a New York Times véleményrovatában került publikálásra.” (PestiSrácok: Hitlerhez hasonlította Orbán Viktort a New York Times “kutatója”, a kormányszóvivő gyorsan helyretette (Videóval)
Ömlik az ingyenpénz a multikhoz
Szűk két hónap alatt 15,7 milliárd forintot adott támogatásképpen a kormány 13 cégnek, amelyek zöme külföldi multi. Újabb 4 autóipari vállalkozás lett gazdagabb költségvetési pénzzel. A BMW 12 milliárdja ebben még nincs is benne.
A szavakban a multik ellen harcoló magyar kormány (az előző, júliusi közzététel után) augusztus 21-e óta újabb 13 nagy cégnek nyújtott egyedi kormánydöntéssel (EKD) vissza nem térítendő támogatást új munkahelyekért cserébe – derül ki a külügy tárca honlapján megjelent táblázatból.
A 13-ból mindössze három hazai tulajdonú, a többi valamilyen külföldi, jellemzően multinacionális cég itteni részlege. Az ingyenpénzzel megdobott vállalkozások közt négy német központú; ez valószínűleg nem véletlen: a kétoldalú gazdasági kapcsokat az is erősíti, hogy a német cégek kitűnnek erős „visszafogottságukkal”, amikor a magyarországi körülményekről formálnak véleményt.
A kormány tovább nyomja az autóipari vonalat,
noha sokan figyelmeztetnek ennek veszélyére. Most megint kapott négy társaság támogatást ebben az ágazatban (például motor-részegség-, visszapillantó-tükör-gyártáshoz). Két kivétellel (szolgáltató központok, valószínűleg a vállalatcsoport egésze számára) mind ipari termelő cégről van szó, amelyek a még mindig nagyon olcsó hazai munkaerő miatt vannak és fejlesztenek nálunk.
A kiosztott 15,7 milliárd forintért vállalt új munkahelyek pontos száma nem tudható, mert két cég, a francia Ceva-Phylaxia oltóanyag-gyártó és a japán Denso, autóipari vállalat (több, mint 1,6, illetve csaknem másfélmilliárd támogatással) neve mellett nem közöltek erről adatot. Ezeket kivéve a listából 12,6 milliárd a most kiosztott pénz, amelyek esetében 1979 új munkahelyet ígértek. Vagyis darabonként 6,3 millió forintot, ami
közel egy évig a teljes bérköltséget fedezheti.
(És ebben nincs benne az általában ugyancsak odaítélt adókedvezmény, valamint esetleges állami infrastrukturális fejlesztés.) A most pénzt kapott cégek nagyobbik része az elmúlt években már élvezte a hazai támogatást korábbi fejlesztéseik fejében.
A listán az utolsó dátum múlt heti, vagyis hiányzik róla a hétfőn aláírt EKD-szerződés a BMW-vel, amely egymagában meghaladja a 12 milliárdot, fejenként a duplája a 13 cég átlagos támogatási összegének. Amely ugyancsak nem tartalmazza az adókedvezményt és a pénzbeli támogatás alighanem többszörösét kitevő infrastruktúra-fejlesztés értékét.
Lesz védelem a poloskák ellen?
Hatékony poloskacsapda elkészítésén fáradozik az akadémia kutatóintézete, de a prototípus talán csak 2020 végére készül el. Addig pedig, nincs mese, irtani kell őket a lakásban, máskülönben ott fognak szaporodni.
Az eddigi legnagyobb invázió közepette jelentette be a Magyar Tudományos Akadémia, hogy, Agrártudományi Kutatóközpontjának Növényvédelmi Intézete hatékony poloskacsapda kifejlesztésén dolgozik.
Elsősorban a zöld színű afrikai eredetű vándorpoloska és a kelet-ázsiai barna márványpoloska egyedszámának csökkentése a cél: ezek keserítik meg az emberek mindennapjait. Az emberre nem veszélyes, de a gyümölcsökben, zöldségekben óriási kárt okozó rovarok ezekben a napokban kezdenek behúzódni a melegebb helyekre, köztük a lakásokba. Az MTA azt tanácsolja, hogy
mielőbb pusztítsuk el a megtalált példányokat,
mert áttelelés után ezekből lesznek a jövő évi populációk.
Kontschán Jenő tudományos főmunkatárs, a Növényvédelmi Intézet igazgatója elmondta, hogy most csak kémiai eszközökkel, rovarirtó szerekkel tudunk védekezni. A legnagyobb probléma az, hogy a két poloskafaj magyarországi természetes ellenségei jelenleg még nem ismertek. A Növényvédelmi Intézet kutatói a vándorpoloska és a márványos poloska
külső és belső parazitáit próbálják megtalálni,
azzal a hipotézissel élve, hogy ezek az élősködők segíthetnek a populációk egyedszámának csökkentésében.
A vizsgálat azért fontos, mert a paraziták hatékonyan csökkenthetik a poloskaegyedek túlélési lehetőségeit, vagyis a poloska élősködője szabályozni tudja a kártevő populáció méretét (a jelenség ugyanaz lenne, ha volna a két fajnak természetes ragadozója). Más kutatók is azon a véleményen vannak, hogy valószínűsíthetően van (lesz) természetes ellenségük, de mivel alig tíz év körüli a rovarok ittléte, azok még „nem fedezték fel” őket.
A kutatás során azt próbálják kideríteni, hogy milyen növényeket preferálnak a poloskák, mert van esély arra, hogy az értékesebb növények közé olyan, számunkra kevésbé értékes növényeket ültessünk, amelyekre inkább át tudjuk csábítani a poloskákat – mondta Kontschán Jenő. A kutatók
környezetbarát gyérítési módszer kidolgozásával is foglalkoznak.
Azt a jelenséget igyekeznek kihasználni, amellyel az utóbbi hetekben rengetegen szembesültek: ezek a fajok együtt, nagy számban vonulnak el telelni.
A kutatók modellezik a jellegzetes telelőhelyeket, mégpedig azért, hogy egy könnyen és egyszerűen megsemmisíthető csapdát fejleszthessenek ki.
„A csapdákkal sajnos nem fogjuk tudni teljesen kiirtani ezeket a kártevő rovarokat, de egyedszámukat remélhetőleg jelentősen visszaszoríthatjuk”
– közölte a szakember.
Mivel a modelleket, majd a csapda prototípusait a természetben kell tesztelniük, a kutatás erősen ki van téve a környezeti tényezőknek. Ha elhúzódik a meleg ősz, vagy enyhén alakul a téli időjárás, az megbolygathatja az invazív poloskák telelését, s mindez nehezíti az eredmények értékelését. Az igazgató úgy tervezi: mire 2020 végén véget ér az uniós kutatási pályázat, addigra elkészülhet a prototípus.
Ha pedig véget ér a 2018-as poloskainvázió, az a rossz hír, hogy készülhetünk a következőre. Az elmúlt évek megfigyelései szerint ugyanis hasonlóan nagy poloskaegyedszámokra kell számítanunk, mert sajnos a jelentősebb lehűlések sem vetik vissza az áttelelő rovarok számát.
Magyarország sorban áll
Ma, október 16-án van az Élelmezés Világnapja. Mint más napokon, most is meleg ételt osztanak a rászorulóknak. Ünnepekkor és gyakran hétköznapokon is hosszú sorok kígyóznak ilyenkor az utcán – kilátástalanság, reménytelenség, szomorúság, amerre csak a szem ellát.
Valódi látványosság ez ma Magyarországon, csak idő kérdése, hogy az ételosztás belekerüljön a hozzánk érkező külföldi turisták bédekkereibe.
Szegénység van ma Magyarországon, nyomorúság. Politikailag inkorrektül ezt így mondják: rászorultság.
Az MTI nem szokott beszámolni arról, hogy hosszú sorokban állnak az ételre váró emberek. Erről se kép, se hang. Bizonyára nem akarnak ünneprontók lenni, de az sem kizárt, hogy szakmai szempontok vezérlik őket: számukra nem hír, hogy Magyarország szegény.
Talán mert a kereszténydemokrata Harrach Péter azt nyilatkozta néhány évvel ezelőtt, hogy sok gyerek azért megy el reggel éhgyomorral az iskolába, mert náluk életforma, hogy nem reggeliznek. Nyilván jó helyről tudja ezt, a környezetében sok nem-reggeliző gyerekkel találkozik. Ők mondhatták neki, hogy úri passzió náluk a rosszul táplálkozás. Nem azért nem esznek, mert nincs mit, hanem mert vigyáznak a vonalaikra.
Néhány éve Kriza Ákos, Miskolc fideszes polgármestereként, azzal utasította a vissza a krisnások ajánlatát, hogy húsvétkor ételt osztanának a városban, hogy náluk nincs erre szükség, menjenek oda ételt osztani, ahol igény van az ilyesmire.
Magyarországon ma már nem csak az szegény, akinek nincs fedél a feje fölött, vagy nincs munkája. Úgy is lehet szegénynek lenni, hogy az ember lakik még valahol, és dolgozik. Tisztes szegénységnek hívják az ilyet, pedig valójában ugyanúgy tisztességtelen, mint a nyomor.
Sokféle ember szokott beállni az ételre várók közé: régóta reménytelenek, és olyanok is, akik csak mostanában lettek azok. Nem csak a végleg leszakadtak, de olyanok is, akik még valamennyire tartják magukat. Viseltes, de tiszta ruha van rajtuk, és a gyerekeiken. Erre futotta, vasárnapi ebédre, vacsorára már nem.
Ezt nem akarja látni a hivatalos Magyarország, mert nem illik az általuk festett képbe. A gyereknek vásárolt 70 milliós budai lakásból belezavar a panorámába a Blaha Lujza téri sor, és a Dunakeszin, a miniszter szüleinek megfeszített munkájából összespórolt 167 millió forintos kulipintyó is fényévnyi távolságra van az ételre váró emberektől. A helikopterrel vidéki lagziba utazó minisztert, a kedveséről (azóta felesége) és annak családjáról bőkezűen gondoskodó jegybankelnököt is bizonyára mélységesen irrtálják az ilyen képek.
Ki magánrepülőn száll fölé, annak térkép e táj.
A vak is látja, hogy Magyarország jobban teljesít. Aki mást gondol, magára vessen, amiért a saját szemének hisz, és nem annak, amit mondanak neki. Tessék tudomásul venni: az, hogy emberek tömött sorokban ételre várnak, csupán egy kedves népszokás, nemzeti magyar hungarikum.
Tessék oszolni emberek, ne bámészkodjanak, nincs itt semmi látnivaló!
Arccal az európai vidék felé
Az „okos falvak-mozgalom” (EU Actions for Smart Villages) 2017 április 11-én született meg. Ezen a napon vállalt erős politikai elkötelezettséget az Európai Parlament és az Európai Bizottság, hogy közösen növelik erőfeszítéseiket a kistelepülések érdekében. A cél nem kevesebb, mint gyökeresen megreformálni, átalakítani az EU közös agrár- és vidékfejlesztési politikáját, korunk összes technológiai vívmányát munkába állítva javítani a tízezer lakosnál kisebb települések szociális és ökológiai helyzetét. Szanyi Tibort, az EP szocialista képviselőjét, a program kezdeményezőjét kérdeztük.
- Távol kellene tartani a pártpolitikától
- A következő időszak vezető projektje lehet
- Mozgalom legyen az „okos falu”
- A migráció a globális klímakatasztrófa kopogtatása
Október 8-án, egy gödöllői konferencián hallhattunk először bővebben a kezdeményezéséről, mindjárt egy nemzetközi rendezvény keretében. A Modern városok programot felkarolta a kormányzat, az „okos falvak” mintha kisebb figyelmet kaptak volna. Ez a „szocialista kezdeményezésnek” szólt?
Attól tartok, igen. Ettől függetlenül az Európai Parlament Magyarországi Kapcsolattartó Irodája és az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete megszervezte a tanácskozást, amelyen számos európai és magyar politikus mellett mintegy másfélszáz szakértő is részt vett. Ott volt az ír származású európai agrárbiztos Phil Hogan, és magyar kollégája Navracsics Tibor. Bár az adott ország által delegált biztos hagyományosan kíséri kollégáit a hazájában, Navracsics Tibor jelenléte szakmai volt, hiszen az európai okosfalvak koncepció oktatási vetülete nagyon is kidolgozásra szorul.
A téma természetesen jóval többet érdemel a szűken vett pártpolitikai figyelemnél, s nagyon remélem, hogy politikai hovatartozástól függetlenül fontosnak tartja majd a magyar kormányzat is,
hogy a kisebb településeken is XXI. századi életkörülményeket teremtsünk a következő 2021-27-es költségvetési ciklusban. Akkorra várható, hogy a megvalósításhoz szükséges források tömegesen rendelkezésre állnak majd.
Az Európai Unió működését ismerve szokatlan gyorsan sikerült megszereznie több fontos testület támogatását. Hogyan?
Európa számos országa a vidék elnéptelenedésével küzd. A kistelepülések nyújtotta szerény lehetőségek nem csupán a városok felé irányuló népmozgásokat gerjesztik, az Unión belüli nemzetközi migráció is visszavezethető erre. Ezt a folyamatot csak úgy lehet megfékezni, ha az uniós szervezetek nagyobb figyelmet fordítanak az elmaradottabb térségek életkörülményeinek fejlesztésére. Korábban az egységes belső piac megteremtése szerepelt az első helyen, aztán a belső határok nélküli kontinens „álma” került napirendre, majd az euró bevezetése következett… Lépésről lépésre formálódik a tagországok együttműködése. Amikor valamit elértünk, egy szinttel feljebb lépünk. A megvalósítás küszöbén áll a bank unió, felfejlődőben az energia unió, most a kistelepülések „kiokosítása” következik. Ez lehet az elkövetkező időszak egyik fő projektje.
A falvakból is városok lesznek?
A falvak alapvető funkciója természetesen nem változhat.
Korunk modern kistelepülései a jövőben is az élelmiszerbázis megőrzői lesznek, ahol a termelésre a környezettudatos, korszerű, „precíziós” mezőgazdaság lesz a jellemző,
miközben a helyi társadalom fejlesztését is a kor színvonalára kell majd emelni.
Utópisztikusan hangzik…
Ne gondolja! Vannak olyan országok, ahol azonnal ráéreztek e program jelentőségére, és már a tavasszal nekiláttak a szervezéshez. Reményeim szerint az „okos falu” igazi mozgalom lesz, amelynek célja, hogy
kontinensünk vidéki lakossága felismerje a lehetőségeit, ráébredjen, hogy beleszólhat szerteágazó európai programokba, együttműködésekbe.
Sőt, azt is célozzuk, hogy a falvak otthont adhassanak megannyi nem-mezőgazdasági vállalkozásnak is.
Gondolja, hogy erre a magyar vidék is „vevő” lehet?
A mozgalom magyar ágának létrehozatala nyilván hazai kihívás, s nem mindegy, hogy ennek irányultsága merre mozdul el. Bármennyire is a nevemhez fűződik ez a kezdeményezés, úgy gondolom, sem nemzetileg, sem politikailag nem szabad egy irányba kisajátítani. A baloldalnak ugyanakkor alapvető érdeke volna, hogy az „okos falvak” koncepció a baloldali gondolatok érvényesülését segítse, hiszen a vidéki lakossággal való szolidaritásból indul ki.
A célja is baloldali, arra törekszik, hogy a falvakban a modern technika által biztosított szolgáltatások közeledjenek a városi színvonalhoz, és főleg a fiatalok számára tegye vonzóvá, élhetővé a falusi életformát.
A modern európaisághoz a baloldal legfontosabb hozzájárulása eleve a szolidaritási gondolat volt. Mi, magyarok is ezért kapunk igen nagy pénzügyi segítséget az EU-tól.
Amikor átlépjük a magyar határt, mintha másképpen „fogalmaznák meg” a nyugati országok a falu fogalmát. Az ottani kistelepüléseknek hozzánk képest városias jellegük van. Ez nem okoz majd zavart?
Az Unióban valóban nincs közösen elfogadott meghatározás a falu fogalmára, de nem is biztos, hogy ilyenre szükség volna. Egyelőre a „vidéki/falusi térségek” fogalmát használjuk.
A modern mezőgazdaság, az élelmiszeripar, illetve az ezekhez köthető szolgáltatási ágazatok az Unió lakosságának 44 százalékát érintik közvetlenül, vagy áttételekkel, így nagyjából ugyanennyi ember gondolhatja magát „vidéki” lakosnak.
A szóródás persze ebben is nagy. A Brexit népszavazás, majd az amerikai elnökválasztás világosan felszínre hozta azt az új ellentmondást, miszerint a pártok a választási csatákat a városokban, illetve a fővárosokban vívják, de valójában azok vidéken dőlnek el.
Ezt a tavaszi magyarországi választás számai is igazolták. Aki ezt a jelenséget nem veszi észre, azt nagy csalódás érheti…
Pontosan így van. Angliában és Amerikában is a teljesen alultájékozott, de annál több érzelemmel bíró „50+” életkorú, vidéki, fehér férfiak döntötték el a választásokat, s Magyarországon ugyancsak egy hasonló réteg tartja életben Orbán kormányát.
Ami nálunk migráns-ügyként jelentkezik, az valójában a globális klímakatasztrófa kopogtatása.
A Közel-Keleten, Észak-Afrikában a víz hiányában összeomlott mezőgazdaság a városokba taszította a földjeiket elhagyó emberek millióit, ami végső fokon népvándorlásokat indított el. Nos, a vidék elnéptelenedése máshol már érezteti a hatását, ugyanezt, vagy hasonlót még enyhébb formában sem kellene Európában megélni. Hadd hozzak egy hazai példát: belenyugszunk-e a hazai birtok-koncentrációba, abba, hogy a falvakban születő gyermekek már hat éves koruktól próbálnak elszakadni a lakóhelyüktől, avagy nekilátunk e folyamat visszafordításának?
Az „okos városok” koncepciójáról már egy évtizede hallani. Miben különbözne az „okos falu” mozgalom?
Az „okos városok” gondolat „felfelé kacsingat”, a megapoliszok lehetséges előnyeit ecseteli, az „okos falu” ötlet viszont lefelé irányítja a társadalom figyelmét. Nézzünk a lábunk elé, hátha úgy jobban meglátjuk, hol is állunk. Persze ez sem új gondolat, hiszen Európa-szerte már önkormányzati képviselők, polgármesterek százezrei próbáltak kiizzadni valami jó elgondolást a településeik életben maradásáért, ám ezeknek az ötleteknek a döntő többsége helyben marad, s az elszigeteltségek okán még a kudarcokból sem feltétlenül tanulhattak mások. Pedig a
történelmi referenciákban itthon sincs hiány,
emlékezzünk csak a múlt századi „Kert-Magyarország”, avagy már ebben az évezredben az „Európai falu” mozgalmakra, avagy a „LEADER” projektekre.
Az ön által kezdeményezett mozgalmat nem fenyegeti hasonló veszély?
Úgy gondolom „jókor, jó helyen” sikerült letenni a javaslatot. Az Európai Parlamentben először 2015-ben kezdeményeztem az okos, környezettudatos és közösségi falvak megteremtésének gondolatát, amiről kiderült, mások is úgy gondolták, eljött a megvalósíthatóság ideje. Tavaly tavasszal aztán „beindult a gépezet”.
Jelenleg azon dolgozunk, hogy pontosan meghatározzuk az „okos falu” fogalmát, aztán listát készítünk az eddig beérkezett javaslatokból, kidolgozunk egy, a célhoz vezető európai „útitervet”.
Az év végére ebből kialakul egy közös „nyelv”, de minimum a közös szótár, hogy az egyes idetartozó fogalmak alatt mit is kell érteni, s ezek a fogalmak miként szerepelhetnek az intézményes menetrendekben. Egy szó, mint száz, hamarosan kiderül, pontosan mit értsünk azon, hogy európai „okos falu”. Azt szeretném, ha európai régiónként lenne legalább egy-egy olyan referenciapont – egyszerűbben szólva „mintafalu” -, amely képes bemutatni, működőképesek-e az elképzeléseink.
Az ehhez szükséges források rendelkezésre állnak?
Unió szerte rengeteg intézmény, szervezet mozdult meg, eddig 4,1 millió euró áll rendelkezésre az előkészületekre, s ennek a kétszereséről a következő hónapokban várható döntés. Közös politika jelenleg csupán három területen érvényesül: létezik a közös agrárpolitika (KAP), a közös regionális politika és a közös kereskedelempolitika. Az „okos falu” koncepciója szempontjából előny, hogy e három létező közös politika közül kettőre – a közös agrárpolitika és a közös regionális politika eszközeire – támaszkodhatunk. Ezek az EU saját költségvetésének közel 70 százalékát teszik ki, évente durván 100 milliárd euróról beszélhetünk. Ez jó alap lehet.
A hatalom mindent tud az állampolgáráról
Huszonné gy éve vezeti a főváros XIII.kerületét, és ezalatt teljesen megváltozott a városrész. Soha nem akart a pártjában, de a fővárosban sem vezetői szerepet. Főként azért nem, mert hosszútávú gondolkodásra itt van lehetőség.
- Lóvasút után metró
- Fizessenek a gazdagok
- A választási rendszer nem szakmai alapon dől el
- Tarlós nehéz helyzetben van
- A tömbösödés a megoldás
Nem tudom, hány olyan önkormányzat van, ahol a múltat úgy őrzik, mint itt, mindenesetre az aulában azt láttam, hogy a pártállami idők tanácselnökei is ott szerepelnek a márványtáblán…
Huszonöt éve mi elég nagy hangsúlyt fektetünk a lokálpatriotizmusra, a kerülethez való tartozásra, és az 1990 előtti időszak is a történelmünk része, nem lehet azt kitörölni. Ezért is hoztuk meg azt a határozatot, hogy 1938 június 1-ét a Kerület Napjának nyilvánítjuk, mert ekkor tették közzé, hogy a XIII. kerület önálló közigazgatási egység lesz. Szóval nagy hangsúlyt helyezünk a kerület múltjára, történelmére, már csak azért is, mert az elmúlt huszonöt évben rengeteget változott a XIII. kerület, így az új lakók is szembesülhetnek a múlttal, ily módon pedig össze tudják hasonlítani a jelennel. És, ha ezt megteszik, érdekes párhuzamokat tapasztalhatnak. Gondoljon csak bele: valamikor a lóvasút ment a Váci úton, most a metró. Valamikor az akkor modernnek számító üzemek, ide, a külterületre kerültek, ma a Váci úti irodafolyosón világhírű nemzetközi cégek, bankok irodái találhatók. Valamikor a gépipar termékeinek egyhatodát itt termelték, ma a fővárosi iparűzési adó több, mint tíz százalékát az itt működő cégek fizetik be.
Nem vagyunk új ismerősök, így nyugodtan mondhatom, többé kevésbé ismerem a gondolkodását. Ennek ellenére mindig próbálom belecsalni politikai témákba…
Nehéz…
Igen, nehéz, makacsul kitér előle, és ragaszkodik ahhoz, hogy a saját kerületéről beszélgessünk, pedig a nyitókérdésnek is volt – a szándékom szerint – politikai tartalma. De tényleg: miért tér ki az ilyen témák elől? Pedig azt akartam volna hallani, válaszul, hogy ennek az országnak az egyik legnagyobb baja a történelem folyamatos átírása…
Nézze, én azt tanultam meg, hogy soha ne a miniszterbácsinak, vagy valamelyik politikai potentátnak akarjak megfelelni, hanem a lakosságnak. Az elmúlt majd’ negyedszázados munkám is erre irányult, ezért sem törekedtem soha pártvezetői szerepre.
Volt egy rövid időszak, amikor tanácsadóként kicsit közelebb lépett a politikához, de aztán ebből is kihátrált…
Nem tanácsadó voltam, tavaly nyáron készítettem egy elemzést, mely a saját felmérésem alapján íródott, amely azt tartalmazta, hogy Budapesten az országgyűlési választások során, a tizennyolc választó kerület mindegyikét meg lehet nyerni. Már persze, ha teljes az ellenzéki összefogás. De azt is hozzátettem: ha nincs teljes együttműködés, akkor is elhozható tizenhat kerület. És lám-lám, tizenkettőt megnyertünk; én ehhez igyekeztem hozzájárulni. Hogy aztán másként alakult az élet, arról nem én tehettem.
Ha az LMP nem úgy viselkedik, ahogy, könnyen meg lehetett volna mind a tizennyolc. A kérdés az, hogy a végeredményben azért benne van az ön munkája?
Ha munkának tekintjük azt, hogy letettem az MSZP választási bizottságának asztalára, hogy szerintem mit kellene csinálni, akkor benne van.
Tudom, hogy úgy is vissza fog rángatni a XIII. kerületbe, de azért még kísérletezem: mi volt az ön javaslatának lényege?
A tapasztalataimat osztottam meg, amelyeket egyrészt az aszfalton járva, másrészt a közvélemény-kutatásokat tanulmányozva, harmadrészt a különböző elemzéseket olvasva gyűjtöttem be.
De mi az Ön koncepciójának lényege? Van-e egy olyan tételmondat, amely köré lehet építeni ezeket a gondolatokat?
A fizessenek a gazdagok szerintem jó mondás volt, de az ilyen jó gondolatokat a politikában meg is kell tudni zenésíteni. Ez sajnos nem történt meg.
Budapestről építkezve – hiszen itt az ellenzék nagyon erősnek bizonyult – lehet hatást gyakorolni a vidékre?
A nemzetköz tapasztalat azt mutatja, hogy egy-egy nagyváros környezetélben ez így van. Magyarország nem akkora, hogy egy ilyen városnak országos kihatása legyen, egyedül Budapest képes erre.
Ön a saját mozgásterét leszűkítette Budapestre, de azért van elképzelése arról, hogy az elképzeléseit miként lehetne országosan érvényesíteni?
Elsősorban várospolitikával. De azt azért lássuk be, hogy Magyarország főváros centrikus.
Ez a várospolitikai gondolkodás hozta meg az ön kerületében is változásokat? Emlékszem régen a lesajnált, szegény kerületek között volt Angyalföld, most viszont – öntől tudom – a Budapesten élők egyötöde itt akar lakást vásárolni.
Én, erről már korábban is beszéltem az önök olvasóinak, hogy a rövid-, közép-, és hosszútávú tervek híve vagyok, valamit a koncepcionális gondolkodásnak. Nem véletlenül beszélek arról, hogy 2033-ig van programunk, és ez már a második hosszútávú fejlesztési program. A kilencvenes években fogalmaztuk meg, hogy három pillére lesz a kerület fejlesztésének. Ismerve a külső környezetet, ez elsősorban a nemzetközi és gazdasági környezetet, ismerve a kerületet, az ipar átalakulását, a területi lehetőségeit, az infrastruktúráját fogalmaztuk meg ezt a három pillért: a lakásépítést, a kereskedelmi, szolgáltató egységek idetelepítését, illetve a minőségi infrastruktúra és a rekreációs lehetőségek biztosítását. Mind a háromban jelentős eredményeket értünk el, de a három pillér továbbra sem változott, 2033-ig ki fog tartani. Amikor polgármester lettem 54 ezer lakás volt a kerületben, ma 74 ezer van. Kereskedelmi szolgáltató egység egymillió négyzetméternyi épült; aki ma megnézi és még emlékszik a régi időkre, maga is tapasztalja, hogy ma már más a Váciút, a Béke út, a Reitter Ferenc utca, vagy a Tatai utca. Hogy most nem mondjak igazi banknegyed lett: itt az Erste, a Budapest bank központja, az OTP most építi központját, mintegy 50 ezer m2. Ami pedig az infrastruktúrát illeti: nem szabad lemaradni, sőt, ha lehet eléje kell menni, megfelelően ki kell szolgálni az itt lakókat és az itt dolgozókat. Úgy gondolom, hogy a szolgáltatásaink minőségiek az egészségügy és az oktatásügy területén. A kerületi tulajdonú úthálózat, zöldfelület is folyamatosan fejlődik, a tízéves, gördülő program keretében Ide tartozik különben a lakásépítkezés is, a rajtunk maradt önkormányzati lakások felújítása. Mindezek együttesen a jövő feladatit is kijelölik. Azt, hogy még jobb minőséget állítsunk elő, a környezettudatosság, az ergonómia szempontjait is figyelembe véve. Azaz a fejlődés a mennyiség mellett a minőségbe is átcsap.
Lehetséges ilyen izoláltan fejlődni? Mert hát a főváros nem mindig barátságos a kerülettel…
Lehet, ha van koncepció. Ami a fővárost illeti: a fejlesztés főbb paramétereit ők adják meg. Ami a vitánk volt: a magasházak körül alakult ki, nekünk végig egységes álláspontunk volt, végig kitartottunk a magasházak mellett, míg a főváros álláspontja folyamatosan változott.
És a Margitsziget elvétele a kerülettől?
A döntést az országgyűlés hozta, bár lehet, hogy az ötlet a fővárosi önkormányzattól származott.
Fáj önnek a Margitsziget annektálása?
Talán nem is annyira maga a Sziget, hanem az hogy a magyar közigazgatásba ilyen durva és szakszerűtlen beavatkozás nem volt az elmúlt harminc évben. Ilyen logikával ki lehetne emelni a közigazgatás rendszeréből a Gellérthegyet, a Várat, vagy a Városligetet is.
Ön ott ül a fővárosi közgyűlésben is: ott mennyire jellemző a hosszútávú tervezés?
Inkább elgondolások vannak, már csak azért is, mert az eszköztár jelentősen leszűkült. Az alapvető gond az, hogy a mostani rendszernek más a felfogása az önkormányzatiságról, mint a korábbinak. Éles választóvonalat lehet húzni a 2010 előtti és az azt követő időszak közé. Addig, bármilyen kormány volt, függetlenül attól, hogy szimpatizáltak vagy nem az önkormányzati rendszerrel, elismerték az alapértékeket és az európai önkormányzati chartát. Ez egyébként nem volt kötelező az uniós csatlakozás előtt, a magyar jogrendszerbe 1997-ben lett beemelve. Mindegy volt, hogy jobb-vagy baloldali kormány volt-e hatalmon, ha az orrukat befogva is, betartották az előírásokat. A cezúra 2010-ben következett be; kimaradt az alaptörvényből, hogy az önkormányzáshoz való jog az állampolgárok közösségét illeti meg. A másik lépés az volt, hogy az önkormányzati vagyon bármikor, kártalanítás nélkül elvonható, vitatott az is – ma is van ilyen ügyünk -, hogy az önkormányzatok fordulhatnak-e alkotmánybírósághoz, vagy nem. Teljesen megváltozott a felfogás: az önkormányzatokat alattvalóknak tekintik, a testületeket pedig a kormány kiszolgáló egységeiként kezelik. Ennek része az is, hogy megnövekedett az úgynevezett pofapénzek mértéke, vagyis amelyeket politikai alapon adnak oda. Vannak normatívák, ott szabályozott a pénzek odaítélése, de vannak külön források, és pályázati lehetőségek, ott már a politikai szimpátia a döntő.
Mit gondol, hozzá már nyúlni az választási rendszerhez Orbán?
Én azt mondom, hogy ez még nincs eldöntve, és a pillanatnyi politikai érdek alapján fognak határozni róla. Tehát: nem szakmai alapon.
Azaz könnyen előfordulhat, hogy függetlenül a Tarlós Istvánnak tett friss ígérettől, mégis hozzányúlnak a törvényhez?
Minden előfordulhat. Még egyszer mondom: a politikai érdeknek, és nem szakmai alapon fognak dönteni.
Tarlós István sodródik ebben a rendszerben?
A főpolgármester úrral a személyes viszonyunk teljesen korrekt, ezért nem is mennék mélyebben bele, de annyit mondhatok: nehéz helyzetben van.
A most bejelentett Tanács, amelynek elnöke maga a miniszterelnök nagyobb szabadságot ad a fővárosnak, ahogy ezt Tarlós mondja, vagy ellenkezőleg, gyámság alá helyezi végképp Budapestet, ahogy ezt a bírálók mondják?
A Közfejlesztési Tanács feladatát és hatáskörét pontosan még nem ismerjük, remélhetőleg a város fejlődése érdekében nyilvános és ellenőrizhető intézkedéseket fog hozni.
Akkor, amikor a kormány odaadott hétmilliárd forintot a Lánchíd és Alagút felújítására, lényegében megvásárolta Tarlóst?
Azért ennek van egy másik lába is: nem négy év, hanem tizennyolc hónap alatt kell elkészülni a beruházással.
A kérdésem egyébként arra irányul, hogy pozitív-e ebben Tarlós szerepe, tehát a főváros érdekében kérte meg az újra indulás árát?
Sok a találgatás ebben. Maradjunk abban, hogy nehéz helyzetben van.
Sosem gondolt arra, hogy Önnek kellene a fővárost vezetnie?
…
Miért nem?
Mert nincsenek meg hozzá a feltételek. A feladatnak vannak politikai, szakmai, és gazdasági feltételei. A politikaiak azt jelentik, hogy amikor kormányon voltunk, akkor mindenkinek az volt a fontos, hogy a saját pozícióját biztosítsa, amikor meg ellenzékben, akkor mindenki a sebeit nyalogatta. A szakmai feladat jó ellátásához egy igaz törvény kellene a fővárosról, olyan, amely hosszú távon rendezné a viszonyt az állammal; hogy mi legyen a BKV-val, mi legyen a városfejlesztéssel, satöbbi, a harmadik elem, a gazdasági források is hiányoznak ahhoz, hogy jól lehessen vezetni a várost. Egyre inkább arra sodródunk, hogy a főváros csak üzemeltet, működtet, a fejlesztés pedig kicsúszik a kezéből. Mégpedig azért, mert a kormány ezt is centralizálja.
Ha ilyen súlyos problémák vannak, akkor miként lehetséges, hogy ön itt a XIII. kerületben nem panaszkodik forráshiányra, folyamatosan fejleszt? Ezen a nyáron is három olyan beruházást adtak át – óvodát, bérlakásokat, és egy kulturális központot -, amelyek együttesen hárommilliárdba kerültek. Miből?
Az önkormányzatoknak van vagyonuk, és tisztában kell lenni azzal, hogy a vagyonelemeket, számba kell venni. Van forgalomképtelen, korlátozottan forgalomképes és van forgalomképes vagyon. Nekünk ma már százmilliárd felett van a vagyonunk, ennek a megfelelő forgatásával, hasznosításával lehet a feltételeket megteremteni. Ehhez persze kell megfelelő várospolitika. A mi költségvetésünknek a normatív bevétele, amit állami alapon kapunk 13,5 százalék. Ezen túlmenően a fővárostól a forrásmegosztásból nagyjából hétmilliárd forintot kapunk, és ekkor tartunk a költségvetésünk durván harminc százalékánál. A többi a mi bátorságunk, ügyességünk, innovativitásunk eredménye. Ennek nagy része építményadó, telek és gépjármű adó, lakbérbevétel, közterületfoglalási díj…
Mennyi a hitel?
Nincs hitelünk.
Akkor ez egy keskeny palló, amin járnak.
Ezért mondtam, hogy többek között a működésünk eredményessége az innovativitásunkon is múlik. Mi nem papolunk a bérlakások hiányáról, hanem építjük, korszerűsítjük őket. Ugyanígy nem csak sopánkodunk az egészségügy sanyarú sorsán, hanem a legkorszerűbb műszereket vásároljuk meg. Több mint tíz éve csináljuk az egynapos sebészetet is, ami jó a páciensnek, jó az egészségügynek és költségtakarékos is. CT-MR készüléket vettünk egy éve, vagy olyan radiológiai készüléket vásároltunk nyolc éve, amelyből a világon összesen három van.
Aki ismeri a régi Capitaly játékot, az tudja, hogy a legolcsóbb részvények közé tartozott Angyalföld. Ma mennyibe kerülnek itt a lakások?
Hadd vegyem ketté. Sokan csak az ingatlanpiaci mutatók alapján értékelik a kerületet, miközben ennek van komplexebb mutatója. Ma nálunk egyébként a négyzetméter árak nyolcszázezer és 1.2 millió forint között mozognak. Ennek van öngerjesztő hatása is, itt ugyanis még a recessziós időkben sem értékelődtek le a lakások, akkor is két-három százalékkal nőttek az árak. De amiről beszéltem: legalább ilyen fontos – és ez jelenti a komplexitást -, hogy milyen életminőséget tudunk biztosítani a lakás környezetében. Vagyis milyen az orvosi ellátás, milyen az óvodai, bölcsődei hálózat, milyen a szociális ellátás rendszere, milyen az infrastruktúra, milyenek a zöldfelületek? Ezeknek mind együtt kell fejlődniük a lakáspiaccal, ha bármelyik lemarad, akkor máris romlik az élet minősége.
Visszatérek a politikához: Orbán Viktor is hosszú távon, most egészen 2030-ig tervez. Ön milyen kitörést lát ebből a politikai helyzetből?
Nagyon nehéz. Változatlanul az a véleményem, hogy az ellenzéki oldal tömbösödése a megoldás.
De nem abba az irányba megyünk…
Azt kérdezte, hogy mi lenne a kitörés, én erre válaszoltam. A másik fontos komponens az egyéni érdekek háttérbe szorítása. Most olvastam éppen, hogy nem az ellenzék bomlasztotta szét a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, hanem fordítva: az bomlasztotta szét az ellenzéket. Az is fontos elem, hogy demokráciában az állampolgárnak kell ellenőriznie a hatalmat, itt azonban fordítva van; a hatalom tud mindent az állampolgárról. A politikának is az alkalmazkodóképességből kell vizsgát tenni, és erre gyenge osztályzatot kap a politikának ez az oldala.
Hosszú távon is?
Hosszú távon, mint minden rendszer, ez is el fog múlni. Ehhez hozzájárul a Fidesz-világ belső bomlása, a nemzetközi környezet, de az is biztos, hogy a változáshoz a másik oldalnak sokkal több feladatot kell megoldania. Jóval többet.
Bréking nyúz, 2018. október 15. – Tudósítás a másik valóságból
A kormány gondoskodik a hajléktalanokról, 9,1 milliárd forintot költ rájuk, pedig ezt a pénzt stadionokba is fektethetné. A Soros-csicskák viszont megint nem bírnak magukkal, egyszer még nagyon kihúzzák a gyufát, pedig a magyar ember a béketűréséről híres, fát lehet vágni a hátán, de ha kijön a sodrából, akkor jobb nem belegondolni, hogy mi lesz.
Vajna Tímea férjének a felesége megint posztolt
„Nem mindennapi fotót posztolt Instagram-oldalára a filmügyi kormánybiztos felesége, Vajna Tímea. A poszt tanúsága szerint Andy Vajna lakásán töltötte a vasárnap estét Arnold Schwarzenegger, valamint Orbán Viktor és családja is. Még közös fénykép is készült.” (Origo: Orbán Viktor a Terminátorral találkozott)
Érted jöttünk hajléktalan, nem ellened!
„A hajléktalanokról való gondoskodást, a velük való törődést nevezte a közterület-használatot érintően hétfőn életbe lépő változtatások elsődleges céljának Juhász Hajnalka, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) országgyűlési képviselője budapesti sajtótájékoztatóján.
A kormánypárti politikus rámutatott: szeretnék a hajléktalanokat és közrendet is védeni. Közeledik a téli időszak, és nem emberhez méltó az utcán életvitelszerűen tartózkodni. Az új szabályozás lehetővé teszi, hogy emberhez méltó módon körülményeket biztosítsanak a hajléktalanok számára – hangsúlyozta Juhász Hajnalka. Kiemelte: segíteni, nem pedig büntetni szeretnék ezeket az embereket.
Megerősítette, hogy a hajléktalanellátás felkészült a változásokra, több mint 19 ezer férőhely áll rendelkezésre; ágyak, tisztálkodási, mosási lehetőségek, egészségügyi szolgáltatások várják a fedél nélküli embereket. Juhász Hajnalka kitért arra is, hogy a magyar kormány 9,1 milliárd forintot biztosít idén hajléktalanellátásra. Ehhez jön még 300 millió forint a kapacitások bővítésére.
Az ellátóhelyek éjjel-nappal 24 órában állnak rendelkezésre a hajléktalan emberek számára, és a rendőrök mellett szociális munkások is segítik a fedél nélküli emberekkel való kommunikációt. A KDNP-s képviselő úgy fogalmazott: azt szeretnék, ha a hajléktalan emberek éreznék, nem hagyják magukra őket.” (Lokál: A közterületen való élet tiltásának az emberélet megmentése a célja)
Sivalkodó Soros-csicskák
A Magyar Helsinki Bizottság és a Nyílt Társadalom Alapítványok után a Soros-hálózat harmadik flottillája, az Amnesty International is sivalkodik a Stop Soros miatt.
Az Amnesty szerint a bevándorlásellenes intézkedéseket magába foglaló csomag, illetve annak a Büntető törvénykönyvet érintő módosítása ellentétes az Alaptörvény vonatkozó részeivel. Mint írják: az általuk jogkorlátozónak titulált törvénymódosítás homályos definíciót ad a bűncselekményre, annak gyakorlatilag bárki bármikor alanya lehet. Azt is írják: „A törvény sérti továbbá a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot, mert a legsúlyosabb, büntetőjogi szankciók alkalmazását helyezi kilátásba, ezzel pedig szükségtelenül és aránytalanul beavatkozik abba, hogy ki és hogyan vehet részt a migrációról szóló demokratikus közéleti vitákban”. Feltételes konklúzióként pedig azzal riogatnak: börtönnel fenyegetik azokat, kik más véleményen vannak, mint a kormány. Azokat az embereket szankcionálják, akik – az úgymond kiszolgáltatott embereknek – segítenek. Ezért minden lehetséges fórumon tovább küzdenek a magyar kormánnyal szemben.
Visszatérve a realitás talajára: az Amnesty az egyik legfőbb közvetett és közvetlen támogatója az illegális bevándorlás propagálásának, illetve jogvédője a hazánkba érkezett migránsoknak. Mint látjuk, az összes fórumon megtámadnak egy olyan törvényjavaslatot, melyet (egy friss, demokratikusan megválasztott) parlament fogadott el. A Stop Sorosban – többek között – az szerepel, hogy büntethető kategóriába került az illegális bevándorlás szervezése. A törvény arra is ad lehetőséget, hogy a bíróság az illegális bevándorlást szervezőket kitiltsa a határ 8 kilométeres sávjából, külföldi állampolgárokat pedig kiutasítsa. (888: Már megint nyavalyognak a Soros-csicskák)
Rákóczi, a lúzer?
Nyilván érzi ezt a feszültséget a miniszterelnök is. Máskülönben ugyan miért bizonygatná ilyen kétségbeesetten, hogy a győzelem önérték és önmagában, körülményeitől függetlenül is hatalmas dicsőség? Talán érzi: a mi keresztény gyökerű, magyar kultúránkban bizony a vereség is lehet dicső. Ha jó célért vívják. Igazságért, szabadságért. Terpeszkedő zsarnokok ellen. Például.
Nekünk, magyaroknak ki kellene lépnünk a történelem balekjainak, balszerencsére ítélt szereplőinek ruhájából, és el kell kezdenünk győztesként viselkedni – idézi Orbán Viktor magyar miniszterelnök múlt csütörtöki mondatát Stumpf András a pozsonyi Új Szóban.
Nem mi látogattuk meg a Budán megmaradt magyar emlékeket, hanem a törökök látogatták meg Budán a megmaradt török emlékeket” – utalt ironikusan a magyar kormányfő Recep Tayyip Erdogan török államfő budapesti látogatására. Én magam jót is derültem volna az elmés adomán, ha épp nem jött volna rögtön másnap a hír: Munkács várában ukrán címerre cserélik a turult. De jött. Francba, így kicsit nehéz lesz az örök győztes szerepében tetszelegnem, nemzetileg, mintegy – bánkódtam, annál is inkább, mert a kormányfő legújabb fejtegetéseinek híre épp Kassán ért. Sárospatakról autóztam át, a Rákóczi-várból, a rodostói Rákóczi-ház másolatába tartottam épp, amikor – hála az EU-szerte egységáras mobilnetnek – Orbán Viktortól megtudtam az alábbiakat is: győzni nem szégyen, hanem dicsőség, veszíteni nem erkölcsi fölény, hanem kudarc.
Hjaj, szegény Rákóczi! Nem elég, hogy leverték a szabadságharcát, nem elég, hogy 1906-ig kellett várnia az őt – akkor még úgy hitték – megillető díszes újratemetésre, eltelik még 112 év és kiderül: nincsen neki még erkölcsi fölénye se. Rákóczi egyszerű lúzer. Kudarcos figura. Akárcsak az aradiak, akikkel a golyó vagy a kötél végzett. Győztek?
Nem győztek. Haynau győzött. A dicső Haynau! Hiszen hát győzni nem szégyen, hanem dicsőség. Veszíteni meg nem erkölcsi fölény, hanem kudarc.
Az ötvenhatos pesti srácokról pedig aztán szót se ejtsünk! Azt a nyikhaj, vesztes csapatot, nemde? A Vörös Hadsereg, a dicsőséges! Az igen! Az tudott győzni. Ott volt az erő, a férfiasság, a tankok, minden. Milyen szép! Igazán be kellene végre fejezni, hogy elvitatjuk a dicsőségüket! Éljen a dicső Kádár János!
Azt, akire oly’ gyakran hivatkozik a kormányfő és pártja(i), már csak félve említem meg. Azt, aki emberré lett. Hogy aztán igen csúfos körülmények között érjen véget földi pályafutása: kereszten, rabszolgáknak, bűnözőknek fenntartott kivégzés által. Az ám a lúzerség netovábbja! Ennél vesztesebb helyzet nincs is. Elvileg.
Csakhogy: egész kultúránk, az a bizonyos európai, amely értelmezhetetlen a keresztény gyökerek nélkül, annak ellentétére épül, amit Orbán Viktor kinyilatkoztatni méltóztatott.
Legalábbis épp a keresztény hatás szól ellene. Igaz, már a görögöknél is felvetődtek a győzelem vagy elbukás erkölcsi dilemmái, de Rómában még csak-csak működött az orbáni, tiszta, tesztoszteronnal bőségesen átitatott győzelemkultusz. A kereszténység azonban változtatott rajta. Éppen Krisztus mutatta meg, hogy az igazságért kínhalált szenvedni nem bukás, nem szégyen, hanem – a legnagyobb dicsőség.
Győzni pedig nem feltétlenül az. A győzelem akkor dicsőség, ha tisztességgel vívják ki. Ha például jól legyőzünk egy hétéves kislányt szkanderben, aligha érezhetjük kemény legénynek magunkat. Pedig győztünk. Ahogy a Vörös Hadsereg is, Kádárral, ahogy a Habsburgok is az orosz seregekkel. Semmi dicső nincs a győzelmükben: épp a borzasztó túlerő okán nincs.
Orbán persze nem róluk beszélt. Hanem önmagáról. Győztünk a gazdaságban, győztünk a politikában, ideje végre, hogy győztesként is viselkedjünk – mondta. Viselkedhet, persze, ahogy kedve tartja, attól még semmi dicső nem lesz legutóbbi győzelmében, amelyet úgy ért el, hogy százszor annyi, ráadásul állami erőforrást fordított a csatára, mint amennyi forrásuk ellenfeleinek összesen volt. Hadrendbe állított állami intézményeket – számvevőszék, közmédia – amelyek definíció szerint nem vehetnének részt pártcsatározásokban. De nem sorolom.
Nem is szükséges. Nyilván érzi ezt a feszültséget a miniszterelnök is. Máskülönben ugyan miért bizonygatná ilyen kétségbeesetten, hogy a győzelem önérték és önmagában, körülményeitől függetlenül is hatalmas dicsőség?
Talán érzi: a mi keresztény gyökerű, magyar kultúránkban bizony a vereség is lehet dicső. Ha jó célért vívják. Igazságért, szabadságért.
Terpeszkedő zsarnokok ellen.
Például.
A bíró ne a politikának, hanem a törvényeknek akarjon megfelelni
A bíróságoknak a jövőben már kötelező figyelembe venni a fogyasztói jogok védelmét, s emiatt a devizakárosultak jobb eséllyel perelhetik a bankokat a hazai bíróságokon! – nyilatkozta a Független Hírügynökségnek Szepesházi Péter. A Budai Központi Kerületi Bíróság még néhány hétig hivatalban lévő bírája szerint az igazságszolgáltatásnak külön kell mérlegelni a „kiszolgáltatott helyzetben lévő adósok” helyzetét, s ennek figyelembe vételéve kell megállapítani, hogy a bank, vagy az ügyfél volt felelőtlen a hitelezés során. Továbbá azt is a „kiszolgáltatott” ügyfél nézőpontjából kell megállapítani, hogy egyértelmű volt-e az árfolyamkockázatról szóló tájékoztató. Szepesházi már korábban bejelentette, hogy a bíróságokra nehezedő politikai nyomás miatt távozik posztjáról.
A bírákkal szembeni fegyelmi eljárásnak állásvesztés is lehet a vége.
Már korábban bejelentette, hogy otthagyja a bírói pályát, de ha jól értem még ma is hozott ítéletet. Mégsem szerel le?
De, arra készülök. Jelenleg a felmondási időmet töltöm, ami azt jelenti, hogy az augusztus végi lemondásom után november végiéig még ítélkezem. A munkavégzés alól nem kértem felmentést.
Akkor a bírói kötelmek még érvényesek önre. Talán érdemes azt is tisztázni, hogy az interjúra kért engedélyt a főnökeitől?
Nem kell. Csak azt szoktam elmondani minden interjú elején, hogy nem egy bíróság hivatalos véleményét, hanem a saját véleményemet képviselem, illetve a mozgalmunkét, amely az Egyéni Bírói Függetlenség és Mozgalom.
A hivatalban lévő bírák ritkán nyilatkoznak, ha mégis megteszik, akkor tudomásom szerint főnökeiknek bejelentik. A távozó bírók számára ez nem kötelező?
Senkinek sincs bejelentési, engedélyezési kötelezettsége. Ha a bírák a nyilatkozataik előtt mégis engedélyt kérnek a főnökeiktől, azzal lényegében öncenzúrát gyakorolnak. A bírói nyilatkozathoz valójában csak abban az esetben szükséges engedély, ha az a bíróság hivatalos véleményeként jelenik meg a sajtóban.
Talán úgy gondolják, hogy jobb az óvatosság?
Valószínű, a bíróságokon uralkodó félelem légkörében ez valóban mindennapos. Pedig ki más alkalmazhatná nyugodtan a törvényeket, mint a hivatalban lévő bíró. Nála kevesen ismerik jobban a jogszabályt, de a bíró is ember, neki is emelik a fizetését, előléptetik vagy sem, szóval jobb az óvatosság.
Az ön felmentését, ahogy minden bíróét, személyesen Áder János fogadta el. Nincs arról híre, vajon az államfőnek nem tűnt fel, hogy egyre többen hagyják el a pályát?
Azon a héten, amikor én lemondtam, akkor másik nyolc bíró is bejelentette a távozását. Az államfő véleményét pedig erről sem ismerem.
A Rákosi rendszerben megszüntetett bírói felelősséget kollégáimmal együtt visszaállítanám
De ha a köztársasági elnököt, Áder Jánost érdekelné, hogy ön – több tucat bíróval együtt – miért távozik a pulpitusról, hogy ügyvédként folytassa a bírói pályát, akkor mit mondana, mi a döntésének a legfontosabb indoka?
Másokkal együtt kidolgoztam egy bírósági reformtervezetet, amelyben természetesen benne van a mai rendszer kritikája is. Az általunk elképzelt bírósági rendszer sokkal ügyfél-centrikusabb, szabadabb lenne. Az irányítási hatásköröket jobban megosztaná a különböző vezetői testületek és személyek között. Védeném a bírákat a túlkapásokra is lehetőséget adó értékelési- és fegyelmi eljárásoktól. Azt ugyanis kevesen tudják, hogy a bírókkal szembeni fegyelmi eljárásnak, bíróértékelési szakmai eljárásnak állásvesztés is lehet a vége.
Talán ezzel magyarázható, hogy a bírák egy része igyekszik elkerülni azokat a nehéz ügyeket, amelyben benne van az állam, illetve a politika, esetleg nagy nemzetgazdasági érdekek, mint például a devizahiteles ügyek. Ezekben az ügyekben ma a bíró biztonsági játékot játszik. Talán be sem vallja magának, de formai kifogásokkal próbálja az ügyet érdemi elbírálását megúszni. Esetleg túlbiztosítja magát, hogy elkerülje a karrierjére veszélyes ítéleteket.
Ha viszont a bírák túlzott óvatossága oda vezet, hogy megsértik a tisztességes eljáráshoz való jogot, akkor azt polgári jogilag, munkajogilag büntetném. A Rákosi rendszerben megszüntetett bírói felelősséget kollégáimmal együtt visszaállítanám, s ha az ítélkező döntésével a tisztességes eljárást sértve vagy önkényesen (nem szimplán tévedéssel) kárt okoz, akkor annak súlyos anyagi következménye lenne – mondjuk 12-18 havi bére erejéig. Ebben az esetben a bíró nem a vezetőinek, vagy a politika változó – vélt vagy valós elvárásainak – akarna megfelelni, hanem a törvényeknek. Lásd: a devizahiteles ügyekben született egyes ítéletek.
Korábban egyik bíró kollégája, Ravasz László azt nyilatkozta, hogy a devizahitel-károsultaknak, akik sokszor földönfutók lettek, még a hazai jogszabályok alapján is meg kellett volna nyerniük a bankokkal szemben indított perek jó részét. De talán majd az Európai Unió Bírósága segítségével megtehetik. Ön is így látja?
Igen, ugyanis az adott ügyben az uniós bírósági döntése szemben áll a Kúria korábbi gyakorlatával. Ez megerősítette eddigi véleményemet, amely szerint a hazai devizahiteles szerződésekben a fogyasztók védelmének a minimuma sem érvényesült. Ennek erőteljes változást kéne hozni a bíróságok döntéshozatalára.
Kiderült már, hogy erre hogyan reagált a Kúria?
A legfrissebb közlemény szerint nincs ellentmondás az Európai Uniós Bíróság és a Kúria eddigi gyakorlata között.
Vagyis a devizakárosultak a bankokkal szemben indított perekben továbbra sem nyerhetnek?
Ez csak egyik olvasata a Kúria állásfoglalásának, a másik viszont az, hogy az alsóbb fokú bíróságok már korábban is figyelembe vehették volna a fogyasztói jogok védelmét, s a jövőben ezt szabadabban megtehetik. Ebből következően a devizakárosultak a szerződéseiket az eddigieknél nagyobb eséllyel támadhatják meg a bíróságok előtt. Ezt az utóbbi értelmezést tartom pozitív megközelítésnek, s remélem, hogy a legtöbb ítélkező kolléga is így fogja olvasni és értelmezni a legfőbb bírói fórum két nappal ezelőtt született álláspontját. Ha így lesz, akkor az már tényleg reményt jelenthet a devizaadósok számára.
A „kiszolgáltatott helyzetben lévő adósok” felelősségét másként kell elbírálni
És ez csak az egyik következménye az unós bírósági döntésnek, hisz ön is több esetben kérte az Európai Bíróság állásfoglalását. Minden esetben a banki károsultak mellett foglaltak állást?
Igen, értelmezésem szerint a legtöbb esetben az általam is képviselt ítélkezési gyakorlatot erősítették meg. Az Uniós jogban kiemelten kell kezelni a fogyasztók védelmét, a hatékony jogorvoslatot, illetve a tisztességes eljáráshoz való jogot. Ez nem minden esetben érvényesült Magyarországon. Az Európai Unió Bírósága egy új jogi kategóriát is létrehozott, ez pedig a „kiszolgáltatott helyzetben lévő adósok” köre. Ez új megfogalmazásnak számít az uniós ítélkezésben is, s a „kiszolgáltatott” megfogalmazás segítheti a magyar bírákat annak megállapításában, hogy elsősorban a hitelt felvevő, vagy a bank volt felelőtlen a hitelezés során. Továbbá azt is a „kiszolgáltatott” ügyfél nézőpontjából kell megállapítani, hogy egyértelmű volt-e az árfolyamkockázatról szóló tájékoztató.
Vagyis mérlegelni kell, hogy a banki adós felelőtlenségből veszi-e fel a hitelt, vagy azért, mert kiszolgáltatott. De mi a különbség?
A kiszolgáltatott adósnak kisebb a felelőssége, s jóval alaposabban kellett volna tájékoztatni az árfolyamkockázatról. Ezt egy fontos megállapításnak érzem, de folyamatban van még több döntés, remélem, sikerül a fogyasztói jogok hazai érvényesülését tovább erősíteni.
Vannak tehát sikerei. De így nem egészen logikus, hogy ön, aki fiatal, energikus bíró, aki hisz a függetlenségben, nem akkor jár el helyesen, ha a helyén marad, s ítéleteivel igyekszik a törvényességet szolgálni?
Kétségtelen, ez logikus felvetés, de pl. tőlem egy újabb döntéshozatali eljárási indítvány az Unió Bíróságára, az azt megelőző 6-hoz képest már nem annyira lenne meghatározó részemről, mint az első néhány. A folyamat elindult, nélkülem is folytatódik. Azért is távozok, mert a Bírói Függetlenség és Felelősség Mozgalom tagjai – köztük magam is – radikálisabb reformprogramot szeretnénk, mint a társaink többsége, azaz kívülről többet tudok már elérni. Persze mások is le akarják vetni Handó Tünde és az Országos Bírói Hivatal önkényét, de hozzájuk képest mi sokkal radikálisabb átalakítást szeretnénk, amire most nincs lehetőség. Egyfajta plafont érzékelünk a mozgalmunk rövid távú támogatottság-növelésében, ezért inkább átadjuk a helyünket olyan bátor reformereknek, akik nem annyira a bírói kar saját, nem Handó eredetű hibáival foglalkoznak hangsúlyosan, hanem érthető módon elsősorban Handó Tünde erőszakos uralmával szemben.
A „hazaárulók” beköltözhettek Handó Tünde fejébe!
Volt olyan eset, amikor önnek előírták, hogy az önre bízott ügyekben milyen döntést kell hozni?
Nem, én minden esetben elolvastam a Kúria jogegységi döntését, illetve az ezzel ellentétesen fogalmazó szakirodalmat, s ezután jó lelkiismerettel igyekeztem dönteni. Emiatt a függetlenség miatt aztán „nem fekszem jól” a mindenkori vezérkarnál, s indítottak ellenem különféle vizsgálatokat; nem egy esetben bírói alkalmatlansági eljárásokat is kezdeményeztek ellenem.
A nagyközönség a bírói rendszeren belüli elméleti vitákról, küzdelmekről aligha tud bármit is, de a felmérések szerint mégis csökkent az igazságszolgáltatás presztízse. Ezt ön is érzékeli?
Az igazságszolgáltatás, így az állam tekintélye, az intézmények renoméja sokat kopott az utóbbi időben, s ezt megérzik az állampolgárok is. Akik nyilván nem tudják úgy megfogalmazni az igazságszolgáltatás problémáit, mint a jogszociológus Fleck Zoltán, vagy Bencze Mátyás. De az emberek a saját bőrükön érzik, hogy itt valami nincs rendjén. Ha másból nem, akkor abból, hogy a kiszolgáltatott devizaadós kisemberek milliós adóssága duplájára, triplájára nő, elvesztik otthonaikat, s utcára kerülnek, mert a bankok olyan hiteleket ajánlottak nekik, amelyeknek törlesztő részleteit már nem képesek fizetni. S a bíróságok mégis a bankoknak adnak sokszor igazat.
Persze tudjuk, hogy a bírák többsége jól látja el a feladatát, de az ügyeknek legalább a 95 százalékát kellene gyorsan, hatékonyan, igazságosan, közmegelégedésre lezárni, úgy, hogy az állampolgárok elégedettek legyenek, s egy gyors, megbízható, igazságos bírói rendszer képe jelenjen meg a társadalom előtt. A helyzet azonban nem ennyire jó.
Nagy elégedetlenség bontakozna ki, ha az orvosok a betegeiknek csupán a 60 százalékát tudnák meggyógyítani, ennyi hibátlanul döntő bíró is biztosan akad. Viszont ha az ítéletek 40 százaléka megalapozatlan, szakszerűtlen, az állampolgárok igazságérzetét sértő, akkor az legalább annyira szörnyű, mintha 40 százaléknyi beteget az egészségügy nem tudna meggyógyítani. Ami szörnyű lenne, s legalább ennyire borzasztó, ha a bírói rendszer ennyi hibával dolgozik. Pedig ma nagyjából ez a helyzet.
Óriási probléma a devizahitelesek ügye, ez rengeteg fájdalommal, nélkülözéssel jár, s amit közel egy évtizede képes napirenden tartani a társadalom igazságérzete. Erre gondol?
Igen, s közben persze a bírói rendszer presztízsét rombolja, mert nem képes megnyugtatóan lezárni az ügyeket. Van olyan álláspont, amely szerint a bírónak valamiféle „papírjogot” kell alkalmazni, s nem dolga a társadalmi problémák megoldása. Ezt e felfogást szerintem „túltolta” a bíróság már 2011 előtt is, de azóta még inkább. Emlékeztetnék arra, hogy a Kúria elnöke, Darák Péter a csalódott devizahiteleseknek az első jogegységi döntés meghozatalakor – amikor nem nyilvánították érvénytelennek a devizahiteleket – az mondta, hogy a bíróság nem alkalmas tömeges társadalmi problémák megoldására.
Ön szerint ez nem így van?
Szerintem nem csak alkalmas rá, de ez a feladata! Természetesen nem a szociális problémák megoldására gondolok, de időnként még abban is sokat segíthet. Viszont gondolok a devizahiteles ügyek tisztességes, a törvény szellemének megfelelő lezárására, lásd a már említett fogyasztói érdekvédelem mérlegelését, amire az érvényben lévő jogszabályok szerint is lett volna mód. Mégsem történt meg.
A bírák egyfajta függetlenségi harcot folytatnak az Országos Bírói Hivatal elnökével, Handó Tündével szemben, aki a fideszes Szájer József felesége. A harc az Országos Bírói Tanács keretei között is zajlik, ez a testület ellenőrzi Handó Tündét, aki a politikai hatalmat jeleníti meg. Képesek a bírák ellenállni?
Szerintem a kollégáim nagyon jól vizsgáznak, keményen kiállnak a függetlenségért, hiába fenyegetik szinte folyamatosan őket, nem rettennek meg attól a sok fenyegető ostobaságtól, amelyek egyes sajtótermékben megjelennek. Tudomásom szerint ezek az üzenetek csak látszólag érkeznek a politikától az adott média felé, sokkal inkább az elnök asszony álláspontját túllihegők megrendeléséről van szó, remélhetőleg nem az OBH elnökéé. Ha az utóbbiról van szó, akkor az egy fokkal jobb, mintha nyers politikai fenyegetéseket hallanánk.
Ámbár azt hallani, hogy Handó Tünde is lehazaárulózta azokat a bírákat, akik nem értenek egyet a közigazgatási bíróságok létrejöttével. Legalábbis neki tulajdonítják ezt az értékítéletet.
Ez hasonlóan abszurd, mint az a támadás, amely azért bélyegezte meg, s tulajdonította a néhány évvel ezelőtti bírói akadémiai képzést Soros Györgynek, mert az oktatáson a milliárdos által támogatott civil szervezetek szakértői adtak elő. Mindezért a szervezőket bírálták, miközben Handó Tünde hagyta jóvá a képzés tematikáját. Tehát ezek a „hazaárulók” beköltözhettek Handó Tünde fejébe, amikor jóváhagyta, hogy a Helsinki Bizottság szakértői előadásokat tartsanak a bíráknak. Az ilyen dolgok teljesen nevetségesek, nem is érdemes velük foglalkozni.
Olyanok is akadnak, akik szembeszállnak, Vasvári bíró be is perelte Handó Tündét, s ha jól tudom első fokon nyert is. Tehát a jogérvényesítés még járható út?
Igen, jelen pillanatban azt tartanám nagyobb problémának, ha a jogalkotó, tehát a törvényhozó – látva, hogy az OBH jelenlegi vezetése és irányvonala milyen sok kárt okoz az országnak – úgy oldaná meg ezt a dilemmát, hogy az Országos Bírói Tanácsot választatná újra, vagy szüntetné meg. Ez valóban veszély, amit a bírói kar már nem tudna kivédeni, s ezzel meg is szűnhetne az önállósága.
Talán nincs is erre szükség, hisz jön a közigazgatási bíróság, amit elvileg a politika a saját szája íze szerint alakít. Az ide kerülő ügyek feltehetően a hatalom érdekeinek megfelelően dőlnek majd el. Ez megóvja a „rendes „bíróságokat”?
Az alkotmányjogi könyvek passzusai szerint a közigazgatási bíróságok létrejötte lehet előnyös változtatás is. Sok országban eredményesen működik ilyen bíróság. Sok más mellett előnye lehet, hogy a bíróságok ellen lefolytatott perekben az elkülönülő új bírói szervezet közigazgatási bírái dönthetnének.
Ami viszont hátrány, hogy ha létrejön a közigazgatási bíróság, akkor bizonyos elképzelések szerint a hatáskörébe tartozhatnak majd a politikusok által indított személyiségi jogi perek is. Ugye azt tudjuk, hogy a létrejövő bíróság várható vezetője, Patyi András különös karriert fut be. Miután kinevezték a Kúriára, már két nap múlva tanácselnök lesz, s vélhetően ő lesz a közigazgatási bíróság elnöke is. Ez nem szokványos gyorsaság.
Patyi Andrásról azt is illik tudni, hogy közel öt évig volt a Nemzeti Választási Bizottság elnöke, ami a Fidesz nélkül ugye nem jöhetett volna létre, s akkor még az Államreform Bizottság elnöki posztját nem is említettem.
Ezt nem szeretném kommentálni, mert november 30-ig még bíró vagyok, s ennek a kérdésének közvetlen a pártpolitikai összefüggése is.
Értem, de arra talán válaszolhat, hogy ön visszatérhet-e még a bírói pályához?
Igen, egy jó forgatókönyv esetén. Hiszen azt is el tudtam volna képzelni, hogy életem végéig bíró maradok. De a demokrácia kiteljesedésére várni kell.
Ez viszont furcsa válasz, hisz ha a bírói intézményrendszer demokrácia-deficittel küzd, akkor ön leendő ügyvédként ennek is ki van szolgáltatva, nem gondolja?
Van benne igazság, de úgy gondolom, hogy a bírák többsége jól végzi a feladatát, csak nem elegen, s abban reménykedem, hogy az általam képviselt ügyek zömmel ezekhez a bírákhoz kerülnek majd.
