A családok jövőjének biztosítására hivatkozva hirdette meg a kormány az újabb nemzeti konzultációt, amelynek kérdéseit a napokban hozták nyilvánosságra. Azóta számtalan fórumon elemzik, értékelik, próbálják magyarázni a kérdések mögött megbúvó kormányzati szándékokat. Miközben zajlik a „közvélemény” sajátos felmérése, egyre gyakrabban hallani a háttérben készülő nyugdíjreformról is. Korózs Lajost, az MSZP szakpolitikusát a szocialisták álláspontjáról kérdeztük.
- Táguló szociális olló
- A skandináv példa segítene
- Veszélyben a nyugdíj-előtakarékossági megtakarítás?
Kezdjük a konzultációval. Valós kérdésekre valós válaszokat várnak-e azoktól, akik vállalják, hogy visszaküldik a kérdőívet?
Meglátásom szerint ez nagyon primitív módja annak, hogyan lehet a társadalom figyelmét elterelni minden más problémáról, feszültségről. Nem akarok közhelyeket említeni, de a nyugdíj, az oktatás, az egészségügy sokkal inkább igényelné a kormányzat beavatkozását, mint az ilyen méregdrága és értelmetlen konzultáció.
A családok védelme végül is fontos kérdés lehet.
Ez igaz. De amit eddig ez a kormány „megvédett” az eddig még mindig tönkrement. A lakáskasszától a magán-nyugdíjpénztárakig sorolhatnám a példákat. A kérdések megfogalmazása arra enged következtetni, hogy ez a konzultáció sem hoz majd több ténybeli eredményt, mint ahogyan a korábbiak sem tették. Demográfiai fordulatot nem várok, és a családok tényleges védelmére sem lehet következtetni a kérdésekből. Ha a kormány komolyan gondolná a családvédelmet, akkor a skandináv országokban nézne körül és az ottani gyakorlatot próbálná átültetni hazai környezetbe.
A szocialisták sem gondolhatják komolyan, hogy a jóléti államok gyakorlatát idehaza követni lehetne.
Ha nagyon akarnánk, el lehetne indulni ebbe az irányban, de akkor le kellene mondani számos felesleges kiadásról. De a kormány nem ezt az utat választotta. Már csak azért sem, mert ismerjük Orbán Viktor véleményét a „jóléti államokról”. A családok erőteljesebb támogatását meg lehetne oldani, mondjuk, a gyermekes családok kilakoltatásának tilalmával, nem kellett volna elvenni a lehetőséget a fiatal családoktól, hogy a lakáskasszába befizetett megtakarításaikkal felújíthassák a lakásaikat.
Mi kifogásuk lehet az ellen, hogy a népességfogyást a családok erőteljesebb támogatásával szeretnék orvosolni?
A CSOK, a lakáslottó kifejezetten a jobb módúaknak kedvez. Alapvetően ez is egyfajta kedvezményes, 3 százalékos állami támogatást élvező hitel, s akik nem felelnek meg a banki követelményeknek, ehhez nem is jutnak hozzá. Csak zárójelben: a piaci hitel is most 4 százalékos.
Hazugság, hogy eddig 80-90 ezer fiatalnak segítettek ezzel a pénzzel,
hiszen a jelentkezők negyedrésze vette fel a hitelt új lakás építésére, a többségnek tetőtér beépítésre, vagy a családi ház bővítésére futotta ebből.
A tehetséges fiatalok itthon tartása is talán több népesedéspolitikai eredményeket hozhatna…
Igen, mert éppen azok hagyták el az országot, akikben adott a vállalkozó kedv, szakmai felkészültség, a nyelvtudás. Nem látom, hogy e réteg itthon tartása érdekében bármire készülne a kormányzat.
Önök számos alkalommal sürgették a családi pótlék rendezését. Ez volna a szocialisták „csodafegyvere”?
Ez is javíthatna a fiatalok közérzetén. Az utolsó emelést a Bajnai-kormány határozta el, azóta a juttatások már elveszítették a vásárlóerejük legalább 20 százalékát. Ami a legjobban felháborít, az az, hogy a családtámogatást a kormány munkavégzéshez akarja kötni. Jóval több költségvetési támogatást kap, akinek magas a fizetése, a gyermekek után járó adókedvezmény is csak számukra jelent segítséget.
A gyermekek állami támogatását szerintünk nem lehet az ország munkapiaci helyzetéhez kötni.
A három, vagy több gyermeket nevelő anyák kiemelt támogatása is mélyen igazságtalan, mert ezeknek a nőknek a többsége nincs olyan munkapiaci helyzetben, hogy jelentős adót tudna fizetni, tehát eleve kiesnek a támogatásból. Aki viszont jó módban él, magas a jövedelme, miért ne fizessen személyi jövedelemadót? És
a férfiakat miért nem illetheti meg a nőkkel azonos támogatás, ha ők a családfenntartók?
A három vagy több gyereket nevelő családok száma a népesség legfeljebb 7 százalékát teszi csak ki, akik mint mondtam, többségükben nem is érintettek a kedvezményben.
A civilek és az ellenzéki pártok már évek óta szorgalmazzák a beteg gyermeküket ápoló családtagok nagyobb támogatását. Végre a kormányzat is belátta, hogy ebben volnának teendői.
Ez igaz, de a tervek szerint ebben is különbséget készülnek tenni a gyerekeiket ápoló szülők, a felnőtt családtagjukat ápoló felnőttek, illetve a szüleiket ápoló gyermekek között.
„Egyetért-e ön azzal, hogy a gyermekeink szellemi, lelki és fizikai fejlődése olyan érték, amelyet a magyar államnak védenie kell?” – teszik fel a kérdést.
Egyetértek. Csak éppen fogalmam sincs, mire gondolnak e kérdés feltevése kapcsán. Ha a gyermekeink szellemi fejlődése olyan fontos, akkor miért teszik tönkre a közoktatást? Miért verik szét a gyermekvédelmet? Miért lehetetlenítik el a szociális területen dolgozók munkafeltételeit? Sorolhatnám a kérdéseket.
Az elmúlt években hajléktalan sorsra jutott emberek tömegeit az állami gondozásból minden segítség és utógondozás nélkül kibocsátott, a beilleszkedéshez semmi segítséget nem kapó, éppen csak felnőttsorba került lányok és fiúk alkotják.
De a következő kérdést olvasva „felnyerítettem”: joga van-e minden gyereknek anyára, apára? És akinek nincs, mert mondjuk szülés után az édesanya nem vállalta a gyerekét? Vagy a szülők elváltak, és az apa más életet kezdett? Azoknak a gyerekeknek önkéntes alapon kineveznek majd egy „apát” vagy „anyát”?
A megszólaló kormánypárti politikusok azzal indokolják a gyermekeiket nevelő családoknak járó költségvetési támogatások kétharmados védelmét, mert ha az ellenzéki pártok kerülnének hatalomra, ezeket azonnal eltörölnék. Valóban?
Amikor a szociálliberális kormányok voltak hatalmon, noha világgazdasági válság volt, megtartották a családtámogatási ellátásokat, igaz, differenciáltan. Annak idején azért választottuk az adójóváírást, mert azt az alacsonyabb jövedelműek is igénybe tudták venni. 2010 után Fidesz ebből csinált gyermekek után járó adókedvezményt, amelynek
a három gyermek után járó kedvezményét 92 százalékban a legmagasabb keresetűek vették igénybe. Nyolc százalékon osztozott az összes többi család.
A kétgyermekesek esetében a gazdasági váltság idején volt némi visszalépés a támogatásban, de a három- és többgyermekesek esetében végig megőriztük a kedvezményeket, és duplájára emeltük a családi pótlékot, ami minden családhoz eljut. Orbánék nem ezt az utat választják. És az is szemfényvesztés, amikor augusztusban és decemberben dupla családi pótlékról beszélnek, de nem teszik hozzá, hogy a következő hónapban egy fillért sem utalnak.
Családok sorsáról beszélünk akkor is, amikor a nyugdíjakkal kapcsolatos változásokról hallani. Ön mit tud ezekről az elképzelésekről?
Úgy hallottam, hogy továbbra is arról van szó, hogy a megszületett és felnevelt gyermekek után állapítanák meg az ellátás mértékét.
Eszük ágában sincs a nyugdíjrendszert feszítő strukturális problémákat megoldani.
Megszűnt a társadalombiztosítási önkormányzás, a nyugdíj- és az egészségbiztosítási alap költségvetési tétel lett, az Államkincstár kezelésébe csúszott át. Úgy látom, ezekre kevesebb forrást szánnak, és most azon gondolkodnak, kiket lehetne ezekből kiszorítani.
A járulékplafon eltörlésével nagy különbségek alakultak ki a nyugdíjak között.
Tűrhetetlenül nagy különbségek. A magas nyugdíjasok száma olyan mértékben emelkedett az utóbbi években, hogy ez magával húzta a matematikai átlagot. A 134 ezer forintos adat hamis, ennél pontosabb volna az úgynevezett mediánt, a középértéket számítani, mert akkor kiderülne, hogy az öregségi nyugdíjak valós medián értéke mindössze 96 ezer forint. Az egyéb ellátásokat is figyelembe véve a 110 ezer forintot sem éri el ez a szám. A tiz legmagaabb nyugdíjjal renlkező személy átlagos nyugdíja most 2 millió 15 ezer forint, de
jelentős azoknak a száma is, akiknek havonta 3 millió forint felett fizetnek, miközben 20 ezer ember nyugdíja a 30 ezer forintot sem éri el.
Az egyszemélyes háztartások létminimuma 80 ezer forint lenne. Nem szoktam mások pénztárcájában vájkálni, de jövőre nyugdíjas lesz Matolcsy György, neki 3,6 millió forint lesz a nyugdíja. Mekkora igazságtalanság ez? Baloldali politikusként az ilyesmi ellen minden porcikámmal tiltakozom. Nem az ő személyéről, hanem a megemelt bérű olyan állami cégvezetőkről beszélek, mint amilyen például a MÁV vezére is.
Az aktív foglalkoztatottak nettó bérnövekedése jelentősen elszakadt a nyugdíjak növekedésétől.
Ez is nagyon igazságtalan. A korábban nyugdíjba mentek ellátása csak infláció követő, tavaly a bérnövekedés már 12 százalékos volt, aki ugyanabból a pozícióból egy-két évvel később megy el nyugdíjba, 28-30 százalékkal magasabb nyugdíjat kaphat.
Az aktívak és a nyugdíjasok, a korábbi és a frissen nyugdíjba mentek között is egyre nyílik a jövedelmi olló.
Mi annak idején ezért dolgoztunk az értékvesztett nyugdíjak felzárkóztatásán.
Arról is hallani, hogy a nyugdíj-előtakarékosság még meglévő formái is veszélybe kerülhetnek, mint annak idején a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások.
Hírek szerint valóban gondolkodik a kormányzat egy nyugdíj-viszontbiztosítási rendszeren, amelynek a fedezetét a nyugdíjpénztári megtakarításokból akarják fedezni. Ha így van, a lakáskasszák mintájára 24 óra alatt el lehet venni ezeket a megtakarításokat is. Nem csodálkoznék, ha egy ilyen cég az Orbánék környezetében már szerveződne.
