Ezerháromszázmilliárd forint akkora pénz, hogy a legtöbb magyar fel sem tudja fogni, mit lehet kezdeni vele. Szerencsére, nem vagyunk egyformák, Kósa Lajos például lazán hozza a kötelezőt, ő képes kezelni ekkora összeget. Szó szerint és átvitt értelemben egyaránt. És cikkünk második feléből az is kiderül, hogy volt idő, amikor Kósa, még a Fidesz frakcióvezetőjeként, nagyon fel volt háborodva azon, ha kiderült, hogy valakinek sok és ismeretlen eredetű pénz van a számláján.
A Magyar Nemzet találta meg azt a közjegyzői okiratot, amelyet öt évvel ezelőtt állítottak ki Kósa Lajos nevére. Az állítólagos okirat Tóth Ádám közjegyzői budapesti belvárosi irodájában készült. A megyei jogú városok fejlesztéséért felelős tárca nélküli miniszter, aki korábban a Fidesz frakcióvezetője, valamint Debrecen polgármestere is volt.
A jelenleg miniszterként dolgozó Kósa 2013. január 28-án kötött szerződést megbízójával, és arra kapott megbízást, hogy
4 353 000 000 euró értékben vásároljon helyette kötvényeket. (Ez az összeg hozzávetőlegesen 1300 milliárd forint.
Az okiraton kitakarták a megbízó adatait, így a dokumentumból csupán annyi derül ki, hogy magyar állampolgárról van szó.
Kósa Lajos pénzt vehetett fel a számláról, átutalásokat végezhetett és teljes körű számlaügyintézést bonyolíthatott le, egyedül a számla megszüntetésére nem kapott jogosultságot.
A pénzt az FHB Kereskedelmi Bank Zrt.-nél helyezték el a cikk szerint, és a megbízó felruházta Kósa Lajost, hogy a „megbízó helyett és annak képviseletében a jelzett összegből magyar államkötvényeket vásároljon”, és azokat a „megbízó nevén vezetett befektetési számlán elhelyezze”.
Kósa Lajos nem mindig szerette a titokzatos számlamozgásokat
A Független Hírügynökségben sem láttunk még ennyi pénzt, a memóriánk azonban működik. Arra is emlékszünk például, hogy 2014-ben Simon Gábor szocialista politikus százmilliói kapcsán a Fidesz több kérdést is felvetett. Akkoriban Kósa Lajos, a kormánypárt ügyvezető alelnöke volt, és meglehetősen nagy vehemenciával igyekezett megtudni, hogy Simon „eltitkolt” negyed milliárdja azonos-e azokkal a „gyanús százmilliókkal”, amelyekről Gyurcsány Ferenc valamikor korábban említést tett a szocialista párt gazdálkodásával kapcsolatban.
Emlékezetes, Gyurcsány akkoriban azt mondta, amikor ő volt a párt elnöke sok helyről vándorolt oda a pénz. „Ahonnan meg vándorolt, azt meg jobb, ha nem tudjuk” – tette hozzá akkor már a DK elnökeként. Ez bátorította fel a „tisztakezű” debreceni politikust, hogy feltegye a kérdést: e gyanús pénzek egy része került meg Simon számláján? Felháborodása határtalan volt, újabb és újabb feltételezésekkel állt elő a szocialisták piszkos pénzügyeit illetően. Azt akarta megtudni, hogy Simon gyűjtött-e adományt, támogatási pénzt az MSZP-nek, és ha igen, akkor abból használtak-e fel esetleg politikai célra?
Szavaiból az derült ki, hogy az ilyen szabálytalan pénzügyi manőverek távol állnak a kormánypárt erkölcsi tisztaságától. Kérdésesnek nevezte még azt is, hogy a szocialista vezetésnek van-e tudomása arról, hogy mások is parkoltatnak-e további százmilliókat különféle számlákon? Kósa szerint ezeket még a választási kampány előtt tisztázni kell. „Ha nem adnak választ ezekre a kérdésekre, az összes korrupciós vád, amit a Fideszre megfogalmaztak, a szocialistákra hull vissza” – fogalmazott Kósa. Hozzátette, ha nem tisztázzák magukat, egyértelművé válik, hogy „az MSZP szügyig gázol a korrupcióban”.
Kósa Lajos most azt nyilatkozta a napvilágra került közjegyzői iratról, hogy egy barátja ajánlott neki egy német hölgyet, aki nagyobb összeget örökölt, és ezt szeretné befektetni.
Hogy is mondta Pokorni Zoltán, még a második Orbán-kormány hatalomra kerülése előtt? Aki lop közülünk, annak le kell vágni a kezét.
„Elég volt abból, hogy a kormányzat korlátolt korifeusai minősíthetetlen stílusban és színvonalon minősítgessék a magyar felsőoktatás által létrehozott értékeket!” – írta a Népszavában megjelent hír szerint hétfői közleményében az Oktatói Hálózat.
EzzelNémeth Szilárd múlt heti kijelentéseire reagáltak, ugyanis a Fidesz alelnöke szerint túl sokan járnak egyetemre, egyes felsőoktatási intézmények pedig annyit érnek, mint „vászontarisznyán a lakat”.
„Attól, mert valaki tetőfedő, még nem hülye. És nem kulturálatlan ember, és így tovább. Hanem végzi a munkáját, méghozzá olyan munkát, amit te komám, nem tudsz elvégezni a professzori székből” – üzente a kormánypárti politikus.
A magyar felsőoktatásban oktatókat és kutatókat tömörítő Oktatói Hálózat szerint
Németh Szilárd tovább folytatja az ország félrevezetését az állítólagosan fölösleges diplomákról,
tovább folytatja „a hazug propagandát, a nyomásgyakorlást”, hogy még kevesebben járjanak egyetemre, sőt, már az érettségiig se jussanak el.
Ezenközben az igazság az, hogy egy diplomás fele annyira van kitéve a munkanélküliség veszélyének és kétszer akkora átlagos keresetre számíthat, mint egy érettségizetlen szakmunkás. Magyarországon ma nem túl sokan, hanem túl kevesen tanulnak mind közép-, mind felsőfokon, és a lecsúszó iparágak lobbistái által vezérelt oktatáspolitika ezt a hiányt minden eszközzel tovább fokozza. Hazánk és gyermekeink jövőjét áldozzák fel azért, hogy néhány elavult vállalkozás olcsóbb bérrabszolgákhoz jusson. – írták az oktatók.
Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke számára fontos a család. Különösen, ha az a család nagy, összetartó, és pénzük is van ahhoz, hogy mindenben segítsék egymást. Most egy fényűző budai villa megszerzésére és használatára fogtak össze. Az Együtt szerint Matolcsynak távoznia kell a hivatalából.
„A Rózsadomb szélén, tökéletesen csendes nyugodt mellékutcában, erdő mellett, harapni való tiszta levegőben, néhány éve provanszi stílusban, a legnemesebb anyagokból minden részletében finoman kidolgozva épült mediterrán jellegű luxusvilla. E ház tulajdonosa, ha a napi hajsza után hazaér, mély lélegzetet kell hogy vegyen a friss erdei levegőből, és kiülhet a kerti nyugágyak egyikébe, vagy télen beülhet az elegáns nappaliban egy kényelmes fotelba a kandallóban duruzsoló tűz mellé, és úgy érezheti magát, mintha nem is Budapesten volna, hanem Svájc vagy a francia Alpok kis falujának elegáns polgárvillájában, erdei környezetben, tiszta hegyi levegőben, csendben és tökéletes nyugalomban”.
Ezzel a szöveggel hirdették a II. kerületi Páfránykert utcai házat, amelyről a 24.hu megtudta, hogy
Matolcsy György fiának cége vásárolta, Matolcsy György unokatestvérének bankja meghitelezte, Matolcsy György pedig használja.
Kérdésükre a jegybank azt mondta: magánügy, hogy hol lakik az elnök, Matolcsy Ádám viszont elismerte: édesapja használja az ingatlan egy részét, és ezért bérleti díjat fizet.
Matolcsy Györgynek a nagy értékű luxusingatlanok iránti vonzalma nem új, a jegybank elnöke nem először hozható összefüggésbe szép házakkal: 2016 őszén éppen a Népszabadság írta meg, hogy Matolcsy egy kereskedelmi bank vezérének a luxuslakását használta a Budai Várban.
Matolcsynak a vagyonnyilatkozata szerint sem megtakarítása, sem hitele nincs, egyedüli jövedelme a jegybanktól van. Ez havi bruttó 5 millió, azaz nettó 3,4 millió forint.
Szigetvári: Matolcsy mondjon le!
Szigetvári Viktor, az Együtt miniszterelnök-jelöltje szerint a jegybankelnöknek azonnal le kell mondania, miután kiderült: fia és unokatestvére pénzügyi segítségével, trükkjeivel a legnagyobb titokban használ egy 430 milliós luxusrezidenciát. Egy jegybankelnöktől elfogadhatatlan ez a maffiamódszer.
Szigetvári Viktor szerint egyértelműen látszik, hogy Matolcsy György saját családja és pénzügyi trükkök igénybevételével használja a luxusingatlant. Egy jegybankelnöktől elfogadhatatlan az a módszer, ahogyan mindent megtesz azért, nehogy a nyilvánosság számára is kiderüljön mérhetetlen urizálása. Sokadik bizonyítéka ez annak, hogy az Orbán-rezsimben csak az uram-bátyám viszonyoknak megfelelően a saját családtagjaikat gazdagítják a magyar adófizetők pénzéből, hogy aztán a rokonok kihasználásával a fideszes nagyurak is fényűző életet éljenek.
Az Együtt miniszterelnök-jelöltje azonnali lemondásra szólítja fel a maffiamódszerekkel urizáló jegybankelnököt.
Az egyetem és a bécsi városvezetés közösen jelentette be, hogy aláírtak egy egyetértési megállapodást, amely lehetővé teszi, hogy a CEU az osztrák fővárosban is kampuszt nyisson.
A CEU épülete Budapesten. MTVA/Bizományosi: Balaton József
A CEU-nak most Budapesten és New York államban, a Bard College-on működik oktatási helyszíne. Az egyetem közleménye szerint azért választották esetleges új helyszínnek Bécset, mert
ez a Budapesthez legközelebb eső jelentős német nyelvű egyetemi város.
Már vizsgálnak is egy területet a kampusz lehetséges helyszíneként. Ha megfelelőnek találják, akkor a CEU és Bécs 99 éves szerződést köt majd a bérléséről.
Michael Ignatieff, a CEU elnök-rektora azt mondta: “Bécs egyetemek, vállalatok és nemzetközi szervezetek globális központja. A városban létesített kampusz izgalmas lehetőségeket kínál oktatóinknak és diákjainknak. Várakozással tekintünk az együttműködésre Bécs városvezetésével és Ausztria kormányzatával, hogy a CEU bécsi kampusza valósággá válhasson.” Ignatieff ugyanakkor azt is mondta:
“Mindamellett, hogy dolgozunk a bécsi kampusz előkészítésén, Budapest marad az otthonunk.
Elkötelezettek vagyunk budapesti jövőnk hosszútávú rendezése mellett a New York állam és Magyarország kormánya által már előkészített megállapodás útján. Bízunk benne, hogy a magyar kormányzat minél hamarabb aláírja és ratifikálja ezt a megállapodást.”
Michael Häupl bécsi polgármester arról beszélt, hogy
“Bécs, mint egyetemi város számára az együttműködés a CEU-val az évszázad lehetősége”.
Szerinte „a CEU a közép- és kelet-európai EU-tagállamok öntudatra ébredésének szimbóluma, és az intézmény társadalom- és bölcsészettudományok iránti elkötelezettsége tökéletesen illik a bécsi egyetemi élethez”. Ahogy fogalmazott, Bécsben a diákokat és a tanárokat nemcsak tökéletes kutatási és tanulmányi feltételek várják, hanem magas életszínvonal és biztonságos környezet is megfizethető áron. (Bécs minden felmérésben dobogón szerepel a világ legélhetőbb városai között.)
A CEU „magyar jogi entitását”, a Közép-Európai Egyetemet nemrég újabb öt évre akkreditálta a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság, de ez, ahogy akkor is írtuk, nem jelenti, hogy véget ért a jogi vita a kormánnyal. Szintén néhány hete derült ki az is, hogy a világ egyik vezető oktatáskutató cége, a Quacquarelli Symonds az egyetem programjait öt tudományterületen is a világ legjobbjai közé rangsorolta.
Ma a Gerelyek, Gergők ünneplik a névnapjukat. Borús, szeles, csapadékos, de meleg idő lesz ma, a legmagasabb nappali hőmérséklet 14 és 20 fok között várható. Késő estére 7, 12 fok közé hűl le a levegő. Lapszemlénk következik.
Magyar Idők – Ne féljetek, üzenik a Békement szervezői
Több mint kétszázezer emberre számítanak a március 15-i békemenet szervezői, annak ellenére, hogy a rendezvényt számos támadás és fenyegetés érte – mondta Bayer Zsolt, a békemenetek állandó résztvevője a Magyar Időknek (amelynek egyébként a publicistája – a szerk. megj.). Elmondta: a rendezvényt számos támadás is érte. Ezek közül a legsúlyosabb egy enyingi férfi üzenete. Ő azt írta ki a Facebook-oldalára: „Enyingről 30 kocsival megyünk fel. Rámegyünk a békemenetre! Aki ott lesz, vére folyik.”
Bayer Zsolt arra biztatja a keresztény konzervatív közösség tagjait, hogy ne féljenek, vegyenek részt a rendezvényen, és mutassanak erőt március 15-én.
A provokáción méltósággal túl kell lépnünk, azt pedig nem szabad megengedni, hogy megfélemlítsenek bennünket
– mondta az újságíró, aki emlékeztetett: a békemenet elején egy molinót tartanak majd, rajta Kölcsey Ferenc szavaival: „A haza minden előtt.”
Ezzel a jelmondattal akarják felhívni a figyelmet az országgyűlési választások tétjére. Szerinte és a rendezvény szervezői szerint ugyanis a kormány sorsdöntő harcot kénytelen vívni Brüsszellel, újabban az ENSZ-szel is azért, hogy hazánk ne váljon bevándorlóországgá.
Bencsik András, a Demokrata című hetilap főszerkesztője, aki ugyancsak aktív résztvevője a békemeneteknek, úgy fogalmazott, hogy a menet erejét az egymás iránti szeretet, egymás közelsége adja.
Magyar Nemzet – Nem rokonai fizették Semjén útjait
„Olyan üzletember utalta át a svéd utak költségét, aki egyébként rengeteg állami pénzhez jutott” – ez az alcíme annak a hosszú írásnak, amellyel a lap folytatja a múl héten Semjén Zsolt svédországi vadászataival foglalkozó tényfeltáró cikkét. Miközben a Fidesz–KDNP politikusai (például Rétvári Bence vagy Budai Gyula) és a kormánysajtó a hétvégén Semjén Zsolt Svédországban élő rokonainak meglátogatásával igyekezett magyarázni a miniszterelnök-helyettes luxusvadászatait, a lap megtudta, épp csak a politikus családtagjai nem vettek részt a zsákmányejtő túrákon. A Magyar Nemzet birtokába került dokumentumok és fényképek tanúsága szerint Semjén Zsolt mellett csupán két állandó szereplője volt az összesen öt alkalommal megtartott skandináv vadászatoknak.
Az egyikük egy üzletember, Farkas József (úgy tudni, nem rokona Semjénnek), akinek érdekeltségébe tartozik mások mellett több magyarországi hotel is. Az ő szerepe azért kulcsfontosságú, mert a nevük elhallgatását kérő vadászatszervezők lapunknak elmondták, hogy
a skandináv kirándulások költségeit minden egyes alkalommal Farkas József utalta át nekik. Érdekeltségei rengeteg állami megbízáshoz jutottak különösen 2010 után – vagyis a második Orbán-kormány beiktatását követően –, és több mint 530 millió forintnyi európai uniós forrást is elnyertek.
Farkas József a lap megkeresésére letagadta, hogy vadászaton vett volna részt a miniszterelnök-helyettes társaságában Svédországban, ám mindezt cáfolják a dokumentumok és fényképek (amelyeken ő is szerepel).
Semjén Zsolt svédországi útjainak harmadik állandó szereplője Vajai László volt, aki 2010 és 2013 között a Vidékfejlesztési Minisztérium erdészeti, halászati, vadászati főosztályának vezetője volt. Vajai a 90-es években az MSZP–SZDSZ-kormány idején egyébiránt az agrártárca vadászati főembere volt.
Népszava – Egy út van csupán: a szociális Európa
Az erős szakszervezetek egy ország alakító erői lehetnek, nem szabad hagyni, hogy elnyomják azokat – szögezte le a lapnak adott interjújában a Német Szakszervezeti Szövetség elnöke, Reiner Hoffmann, aki a hétvégén Budapesten tárgyalt. Szerinte azonban nemcsak Magyarországon, elsősorban a déli országokban is azt láthatjuk, hogy a szakszervezetek jogait, és különösen a sztrájkhoz való jogot jelentős mértékben korlátozták.
Az interjú központi témája a szociális Európa volt. A többi között kifejtette, hogy Európában egy egészen másfajta gazdasági és pénzügyi politikát kellene megvalósítani. Olyat, ami megfelelően ösztönzi a beruházásokat, és nem az ésszerűtlen megtakarítási intézkedéseket erőlteti az országokra. A beruházási politikának elsősorban a foglalkoztatást, a növekedést kell támogatnia, ösztönöznie. De nemcsak a gazdaságpolitikát kellene európai szinten harmonizálni, hanem az adópolitikát is. Szerinte a Szociális Jogok Európai Pillérében megfogalmazottak jók, a szavakat tetteknek kell követniük. A szakszervezeteknek ebben is szerepet kell játszaniuk.
Mint kifejtette, Európa-szerte erősíteni kell a szakszervezetek kollektív szerződéses jogait, másrészt egy referenciakeretet kellene létrehozni a minimálbérekkel kapcsolatban.
A szociális Európa megvalósítható, kiépíthető. Az egységes szociális Európa az egyetlen út, amelyen együtt, összefogva megoldást találhatunk a kihívásokra. Ez az egyetlen lehetőség arra, hogy erősítsük az összetartást és elkerüljük a széthúzást – szögezte le.
Magyar Hírlap – Farkas Flórián: Békés együttélés vagy társadalmi konfliktusok
A rendszerváltozás óta nem volt olyan komoly tétje egy választásnak, mint április 8-án – jelentette ki Farkas Flórián, a Lungo Drom elnöke, a szervezet kisvárdai tanácskozásán, amelyről a lap tudósít. Farkas hangsúlyozta,
a választások eredményén múlik, megmarad-e a békés együttélés vagy komoly társadalmi konfliktusok veszik kezdetüket, vetítette előre.
A fórumon több fideszes potentát is részt vett, köztük Seszták Miklós fejlesztési miniszter, aki megköszönte az együttműködést a roma vezetőknek, és hangsúlyozta, a térség fejlődése a cigány lakosság érdeme is. Tilki Attila a Fidesz–KDNP országgyűlési képviselője pedig megköszönte a roma lakosságnak a „mérhetetlen aktivitást az ajánlások gyűjtése kapcsán”, nyomatékosítva, hogy a voksolás után az önkormányzati választás idején is számít a közös munkára.
Eltávolították a KDNP-ből, bíróságon kereste és találta meg az igazát, majd amikor volt pártja kénytelen volt visszavenni a tagjai közé, írt egy levelet, melyben bejelentette a kilépését. De Szalma Botodnak nem emiatt rossz a véleménye a KDNP-ről, amelynek egykor elnökségi tagja és budapesti elnöke is volt. Mint a Független Hírügynökségnek adott interjújában mondta, azért szúrta Harrachék szemét, mert szókimondóan kiállt a kereszténydemokrata elvek mellett, tiltakozott az ellen, hogy pártja a Fidesz csicskája legyen, ellenezte a kettős tagságot és azt, hogy a KDNP nem méretteti meg magát, mint párt. Ő maradt kereszténydemokrata, de ilyen párt ma nincs. Alapítani nem akar újat, de hívják több helyre is. Ami szóba jöhet számára az a Jobbik vagy az LMP-Új Kezdet. Szerinte Hódmezővásárhely és az azt követő „felbolydulás” után ismét nyitottá vált a választás, a vége koalíció, de akár még nagykoalíció is lehet. Szeretne egy össznépi magyar békemenetet, amelyen mindannyian egymás mellett vonulnánk az országért, mert vallja: „Mindegy, kivel beszélgetünk, tudjunk normálisan beszélgetni.”
Döbbenten hallgattam szerda este a HírTV Egyenesen műsorában, hogy kilépett a KDNP-ből. Én még ott tartottam, hogy pár évvel ezelőtt Önt onnan kirúgták? Akkor most hogy van ez?
Mind a két állítás igaz. 2014-ben Rubovszky György, Harrach Péter és Latorcai János és akinek még kellemetlen voltam, kizárattak a pártból – igencsak útban voltam nekik. Én fellebbeztem, de 2015-ben másodfokon is megerősítették a kizárásomat – egy ember tartózkodása mellett a teljes országos elnökség megszavazta az eltávolításomat. Vejkey Imre egy akkor szürreális mondattal zárta az eljárást – ne feledje, még 2015.öt írtunk! – : „Az, hogy Szalma Botond a KDNP tagja maradjon, az a Jobbik érdeke; éppen ezért el kell távolítani a pártból”. Ez nekem is új információ volt.
Ekkor fordult bírósághoz?
Igen, és első fokon 2016-ban a bíróság megsemmisített a kizárásomat, amire azt mondtam a párt képviselőinek, hogy hagyjuk a csodába a dolgot, kilépek magamtól, ne fellebbezzék meg az ítéletet. Ebben meg is állapodtunk, ám másnap szóltak, hogy mégis csak fellebbezni fognak. Azonban másodfokon is nyertem – és ezzel kénytelenek voltak visszavenni a párt tagjai sorába. Ez tavaly volt. Nemrég kaptam kézbe a végzést, kicsit vártam, majd e hét szerdán, március 7-én írtam a KDNP országos, valamint a budapesti elnökének egy pár soros levelet, amelyben bejelentettem, hogy kilépek a pártból.
Mi volt a bajuk Önnel?
Bajuk sok volt, a céljuk a kizárásommal pedig az, hogy ne tudjak ismét indulni a KDNP budapesti elnöki posztjáért, amelyre mást akartak, nem engem.
Mégis, ki elől kellett Önt „eltakarítani az útból”?
Először még Rétvári Bencének álltam az útjában, eredetileg ő akart budapesti elnök lenni, de erről letett, amikor nagyobb sarzsit kapott. Utána Bagdi Gábornak kellett a hely, illetve bárkinek, akit nem Szalma Botondnak hívnak.
És mégis, mi volt a sok baj, ami miatt Ön a begyükben volt?
Azon kívül, hogy soha egy fillért fel nem vettem?
Kezdődött a Schmitt-üggyel – mint a KDNP budapesti elnöke hangosan kimondtam, hogy ne legyen köztársasági elnök az, aki plagizált.
Azt is fennhangon hangoztattam, hogy viselkedjünk úgy, mint a kereszténydemokraták, ne legyünk a FIDESZ csicskái, tegyünk úgy, mintha párt lennénk, mérettessük külön meg magunkat. No meg azt is vallottam, hogy az, aki életében még legalább tíz évig nem dolgozott, az ne legyen tisztségviselő, kiváltképpen döntéshozó ne, sem a reálszférában, sem a politikai életben. Ezekkel a véleményeimmel nem voltam népszerű a pártban.
És nem volt senki, aki Ön mögé állt volna? Az egy tartózkodás a szavazáson jelentette a kivételt?
Arra abban a pártban nagyon vigyáznak, hogy ne jöjjön ki ilyen vélemény. Például a kettős tagsággal nagyon meg lehet mindenkit fogni.
De hát nem csak Ön látja úgy, hogy nincs önálló KDNP. Viszont felmerül a kérdés, miért tartja a Fidesz külön pártként? Miért nem tagolják be a Fideszbe?
A brand miatt tartják. Más lenne a helyzet, ha hallgattak volna rám tíz éve, amikor azt mondtam, hogy lehetnénk tényleges koalíciós partner, lehetnénk fék a robogó vonaton, egyfajta udvari bolond a király mellett. Akkor most lenne egy karakteres KDNP.
Ezek szerint Ön is hiányol egy megmondó pártot a Fidesz mellől?
Ez is hiányzik, meg a becsületbíróság is nagyon elkelne.
És most merre tovább? Hol politizál tovább? Egyáltalán tovább politizál? Vagy teljesen ott hagyja a politikát és kizárólag az üzleti életben tevékenykedik tovább?
Egyelőre kivárok. Máris sok megkeresésem volt – a politika részéről is, de a választásokig semmiképpen nem döntök. Gondolkodom, mit akarok. Egy biztos, mindannyiunknak kötelességünk tenni a nemzetért.
Pedig most lenne igazán vonzó és értékes egy tapasztalt politikus sok párt számára…
Ezzel együtt sem kívánom elkötelezni magam.
És merre kötelezné el magát, ha mégis?
Attól, hogy a KDNP-nek nem vagyok a tagja, attól még én maradtam kereszténydemokrata. Három erőt látok, amely elvben megfelelhetne nekem: egyrészt a KDNP is csinálhatna úgy, mintha kereszténydemokrata lenne, de a mai KDNP nem tesz úgy, s nem jöhet szóba.
A másik a Jobbik, a harmadik pedig az LMP-Új Kezdet, amelyben Gémesi György mellett számos, általam tisztelt és becsült polgármester dolgozik.
Mondja, hogy kereszténydemokrata elveket vall az hogyan egyeztethető össze egy Jobbikkal, amelyben például ott politizál, s nem is akármilyen pozícióban Toroczkai László?
Mondjam erre azt, hogy minden pártban vannak hülyék? Ha ebből indulnánk ki, senkit nem lenne szabad megválasztani. De a Jobbiknak is van egy kereszténydemokrata vonulata, ráadásul szépen behúzódott középre.
Nem véletlen egyébként, hogy a Fidesz igazán csak a Jobbikot támadja – az az igazi ellenfele. Tart is tőle, már csak azért is, mert mérhetetlen, mert rejtett a szavazóbázisának egy része.
Szélsőjobboldali címkéje miatt sokaknak nem „szalonképes” nyíltan rá szavazni.
A fentiek alapján az is elképzelhetőnek tűnik, hogy saját pártot tervez alapítani…
Nem, arra nem vagyok képes, ahhoz sok idő, pénz és sok ember kell. És különben is: van elég párt ebben a szegény országban. Arról nem is szólva, hogy a KDNP annyira lejáratta a kereszténydemokrata irányultságot Magyarországon, hogy minimum 20 év kell ennek feledtetésére.
Akkor az önökhöz hasonló kereszténydemokraták hova állhatnak-álljanak most április 8-án?
Nincs sok választási lehetőség, miközben vallom, hogy szavazni állampolgári kötelezettség. Három lehetséges megoldás van: ismét a Fideszre szavazni, a Jobbikra voksolni vagy az LMP-Új Kezdetet támogatni.
A baloldalon ugyanis nincs olyan párt, amelyre lehetne szavazni, más lenne a helyzet, ha lenne egy valódi szociáldemokrata párt – ami azonban nem létezik. Az MSZP az egy haldokló valami, a DK gyakorlatilag egy radikális szocialista párt.
A kicsiket felejtsük el, kivéve talán a Momentumot, amely ha vidéken is megerősödik majd, akkor lehet esélye, mert ügyes, tehetséges fiatalok viszik, akik azonban még keresik a helyüket. Valahogy olyanok, mint az anekdotában: a cigányprímás elvitték egy koncertre, amelyen Menuhin hegedült, a prímás meghallgatta, s azt monda, hogy „jó a csávó, de az asztalnál meghalna”. A Momentumnak is gyakorolni kell még az asztal mellett.
Tud/mer prognózist adni arra, hogy mi lesz a választások után?
Ha egy hónapja kérdezett volna, akkor azt mondtam volna, hogy a Fidesz nyer 40-55 százalékkal, a második legerősebb párt a Jobbik, a többiek pedig osztoznak a parlamenti helyeket. De Hódmezővásárhely, Márki-Zay Péter győzelme után, ebben a megbolydult világban ma már inkább azt mondom, hogy koalíció fog létrejönni.
De ki menne be koalícióba a Fidesszel?
Szerintem öt párnak van esélye bejutni a parlamentbe: a Fidesz mellett a Jobbiknak, az MSZP-nek, a DK-nak és az LMP-Új Kezdetnek.
A Jobbik valószínűleg nem lép koalícióra a Fidesszel, a DK pedig biztosan nem. De a maradék kettőre nem fogadnék, őket maga mellé állíthatná a Fidesz.
Egyébként akár még nagykoalíció sem lenne elképzelhetetlen – az jó is lenne, mert egymást fognák vissza a pártok.
Ön szerint ennek van bármilyen realitása? Hogy a Fidesz koalíciót kössön?
Akkor lehet erről bármit mondani, amikor már látjuk a választások eredményét. A Fidesz már működött koalícióban – a Kisgazdákkal, illetve az MDF-fel.
Mit tartana a legkívánatosabbnak?
Nagyon nagy bűnnek tartom a szekértábor politikát, azt, hogy gyűlöljük egymást, hogy ilyen megosztó a politika, hogy kiabálókból és visszakiabálókból állunk. Lehet, furcsán hangzik, hogy jó lenne, ha mindannyian kimennénk egy nagy közös Békementre, vonulnánk közösen együtt – ez lenne a normális. Utána pedig mindenki menne arra, amerre a hite viszi. A békesség felé kellene közösen mennünk. Arra kellene törekednünk.
Ön mit tesz ennek érdekében?
Folyamatosan teszek. Egy példát is mondok erre: 2006 és 2010 között Újpesten MSZP-többség volt, nagyon kemény csatáink voltak, de ha találkozunk akkori politikai ellenfeleimmel, ők máig előre köszönnek nekem az utcán. Mindegy, kivel beszélgetünk, tudjunk normálisan beszélgetni.
Én Moldova Györggyel éppen úgy tudok normális beszélgetést folytatni, mint Vona Gáborral.
Emberként kell ugyanis egymással bánnunk.
Optimista?
Rengeteg a tennivaló. Össze kellene rakni ismét a gazdaságot. És a legfontosabb, újra kellene kormányozni. Aki megbízást kap a választások után a kormányalakításra, annak el kellene kezdeni kormányozni. Arra lenne szükség, hogy nyugodtan csak azzal tudjon foglalkozni. 4-8 év béke, nyugalom és kemény munkának kellene jönnie, hogy a politika csak a kereteket adja, s az dolgozzon, aki ért az adott területhez. Itt is érvényes – aki nem dolgozott legalább tíz évet a való életben, az ne lehessen döntéshozó, államtitkár, nagykövet, stb.
Alulról kell elkezdeni a fát megmászni nem helikopteren felrepülni a csúcsára.
A szervezett bűnözés rátelepedett az uniós forrásokra Szlovákiában is, a maffia egészen a kormányig érő kapcsolatokat tudott kialakítani. A pusztító korrupcióra újságírók hívták fel a figyelmet, akik ezért életükkel fizettek. Mára viszont kormányválság alakult ki Szlovákiában, tüntetők tíz- és százezrei követelik Robert Fico távozását. A politikai válságot az Európai Parlament delegációja a helyszínen tanulmányozta, köztük Jávor Benedek, aki a tragédia következményeiről nyilatkozott a Független Hírügynökségnek.
Alaposan felkavarta Szlovákiát a 27 éves oknyomozó újságíró, Ján Kuciak és élettársa meggyilkolásának ügye. Még az Európai Parlament képviselői is beszálltak a „nyomozásba”. Néhány napot a helyszínen töltöttek, mi volt a legfontosabb személyes tapasztalata?
Megdöbbentő volt érzékelni azt a társadalmi és politikai földrengést, amelyet kiváltott az újságíró meggyilkolása. Ezen kívül a szlovák társadalmat felháborította az intézményes korrupció, ami rátelepedett az uniós forrásokra.
(MTI/EPA/Jakub Gavlak)
Aggódnak azért is, hogy a szervezett bűnözés egészen a kormányig érő kapcsolatrendszereket tudott kialakítani. Nekünk, európai képviselőknek természetesen nincs nyomozati jogunk, nem is akartunk bűnösökre mutogatni. Csak jelezni szerettük volna, hogy az uniós intézmények is figyelemmel kísérik a történteket, s megpróbáltuk a helyszínen levonni az események tanulságait. Találkoztunk Andrej Kiska köztársasági elnökkel, Robert Fico miniszterelnökkel, a kormány több tagjával, s persze a tragédiáról beszéltünk a rendőrség vezetőivel, a sajtó képviselőivel, illetve a civil szervezetekkel is.
Két nap alatt tehát szinte mindenkivel találkoztak, a kialakult beszélgetésekből kiderült, hogy valójában mi állhat az újságírók meggyilkolása mögött?
Természetesen több szintje is van a tragikus történetnek, egyik maga a konkrét gyilkosság. A legfontosabb, hogy a mindenre kiterjedő, elfogulatlan nyomozással találják meg a bűncselekmény elkövetőit, és a háttérben megbúvó felelősöket. A rendőrség nemzetközi együttműködésben végzi feladatát, de tapasztalatom szerint további segítségre szorulnak. Az olasz maffia uniós támogatást megcsapoló gyakorlatának leleplezése nyilvánvalóan túlmutat Szlovákia belügyén, olyan nemzetközi bűnöző-hálózat kiépülésére utal, aminek feltárásához szükség lesz további nemzetközi részvételre is. Emellett persze az is látszik, hogy az események komoly belpolitikai válságot robbantottak ki az országban. Az Európai Parlament delegációjaként nem feladatunk a kialakult helyzet véleményezése, de nehéz figyelmen kívül hagyni, hogy a gyilkosság, illetve az arra adott társadalmi reakció kormányválságot is előidézett.
Tehet valamit az Európai Parlament azért, hogy hasonló helyzet ne forduljon elő?
Az európai intézmények szemszögéből nagyon fontos tanulság az uniós pénzek ellenőrzése, hisz szervezett bűnözői körök Szlovákiában éveken keresztül gyakorlatilag rendszerszinten csapolták meg az agrárkifizetéseket. Erre nem az uniós pénzeket kezelő hatóság, s még csak nem is a szlovák rendőrség derített fényt, hanem a fiatal, 27 éves oknyomozó újságíró leplezte le a bűncselekményeket, aki ezért életével fizetett. Mindez részben arra utal, hogy
az uniós pénzek ellenőrzésével rendszerszintű problémák is vannak, illetve rámutat az oknyomozó újságírás, a szabad média aggasztó helyzetére Európa néhány országában, hiszen rövid időn belül ez a második olyan gyilkosság, amelyben tényfeltáró újságírók vélhetően a munkájuk végzése miatt váltak áldozattá.
Szükség lenne arra, hogy az oknyomozók jogszabály-alkotással, vagy pénzügyi eszközök segítségével nagyobb védelmet kapjanak.
Az újságírók meggyilkolása után tíz- és százezrek vonultak az utcára, s beszélgetésünk időpontjában már a világ több pontján is tiltakozásokat szerveztek. Kiska szlovák államfő kérése, hogy Fico kormányfő a tüntetéseket ne nevezze külföldről irányított államcsíny-kísérletnek. Kormányválság van, emiatt lehet-e rendkívüli választást kiírni?
Ez a következő órákban dől el, szemmel látható ugyanis a szlovák társadalom növekvő elégedetlensége, bizalomhiánya a szlovák állami intézményekkel, illetve a kormánnyal szemben. A demonstrációk alulról szerveződő társadalmi mozgalomnak látszanak, találkoztuk ezek szervezőivel is, fiatal egyetemi hallgatók, diákok, újságírók, de tárgyaltunk pártvezetőkkel is. Arra utaló jeleket nem láttam, hogy az ellenzék mozgatná a szálakat, sokkal inkább bizalmi válság tapasztalható eredetileg a kormány egyes tagjaival, de mostanra már a teljes kormánnyal szemben.
A kulturális miniszter már lemondott, de az utcán a belügyminiszter távozását is követelik.
Kalinák belügyminiszterrel szemben nagyon komoly bizalmi hiány alakult ki, illetve az országos rendőrfőkapitánnyal, Tibor Gáspárral szemben is, hisz még feljelentést is fogalmaztak ellenük, mondván: akadályozták bizonyos ügyeknek a kivizsgálását. Ezen túlmenően a kormánykoalíció is ingadozni látszik, a Híd-Most már felvetette, hogy a kormánykoalíció hatalmon maradásának az ára valószínű a belügyminiszter és a rendőrfőkapitány gyors leváltása, vagy lemondása lehet. A párt majd hétfőn jelzi egyértelműen, hogy milyen feltételekkel hajlandó a kormányzáshoz a nevét adni. Ha ugyanis a Híd kilépne a koalícióból, – bár úgy látom egyelőre a bizalmi válságot igyekszik a párt megszüntetni, nem pedig a koalíciót felrúgni – akkor előrehozott választások jöhetnek. Esetleg a köztársasági elnök által kinevezett szakértői kormány veheti át a hatalmat. Ezek persze bizonytalanságot is előidézhetnek, s változtathatnának azon az európai intézményekből látható kedvező képen, amely szerint Szlovákia a stabilitás szigete egy zaklatott régióban.
A szlovák kormánypártoknak, illetve közjogi méltóságoknak rövid időn belül megoldást kell találniuk a politikai válságra, különben az unió vezetőiben még tovább mélyülhet az a meggyőződés, hogy az európai térség keleti fertályán politikai válságokban bukdácsoló tagállamok találhatóak.
A kormány, illetve a kormányfő is érzékeli a válság nagyságát?
Mindenki érzi Szlovákiában, hogy mennyire súlyos a helyzet. Elsősorban a bűncselekmény, tehát a gyilkosság rázta meg az országot, másrészt szinte mindenki érzékeli a politikai válság mélységét is. Részben ezzel magyarázható, hogy Fico miniszterelnök is előhúzta a tanácstalan kelet-európai kormányfők kedvenc fegyverét a „sorosozást”, ami eddig Szlovákiában nem volt szokás. De más összeesküvés elméletekkel is próbálja magyarázni az eseményeket. Nem gondolom, hogy ez a helyzet megoldására, vagy hogy mindez Szlovákia megítélésére kedvezően hatna.
Említette már, hogy az ügynek vannak olasz, a maffiához köthető, s persze szlovák szálai is. Az állam összeomlását elősegítheti, ha megtalálják a tetteseket? Van már konkrét eredménye a nyomozásnak?
Ez még korai lenne, sok száz embert kihallgattak, néhány embert letartóztattak, de a jog szerint 48 óra után a gyanúsítottak szabadlábra kerülhettek. Egyelőre a legkülönbözőbb elméletek és magyarázatok vannak forgalomban. A legvalószínűbbnek az olasz maffiaszál látszik, mert az újságíró, Kuciak ezzel foglalkozott az utolsó, immár befejezetlen cikkében, de a rendőrség egyelőre nem zár ki mást feltételezést sem.
Érdekesek ezek a részletek, amiket elmond. Ugyanis a kormánykézen lévő magyar sajtó minderről elég kevés információval szolgál. A szlovák tömegtájékoztatás működik rendesen?
Sajtószabadság tekintetében Szlovákia fényévekre van a magyar sajtótól, de európai összehasonlításban is jónak ítélhető a szlovák sajtószabadság, amit a helyi újságírók maguk is megerősítettek.
De ezt igazolja a Freedom House globális rangsora is, mely szerint a 17. helyen állnak a világon, ezzel szemben mi a „csak részben szabad” kategóriában vagyunk.
A pozsonyi Új Szó arról írt, hogy a teljes kormánypropaganda kiáll Fico mellett, ugyanis erről az Origo, a Ripost, a Magyar idők és a 888 pénteki száma csaknem egyszerre jelentetett meg egy cikket, aminek még a címe is egyezik. Így aztán nem csoda, hogy keveset tudunk a szlovákiai eseményekről.
Nincs abban semmi meglepő, ha a különböző nevek alatt kiadott propaganda kiadványok ugyanazokat a cikkeket közlik. Azzal a hazai újságolvasók jórészt tisztában vannak, hogy az említett szerkesztőségekben az újságírás elemi szabályait sem tartják be. Azt látom, hogy a magyar kormány a szlovák fejlemények ügyében egy ideig kicsit tanácstalan volt, mert a SMER, a kormánykoalíció vezető ereje papíron szocialista – tehát furcsa lenne, ha Orbán látványosan mellé állna –, ugyanakkor a korrupció ellen felszínre törő megmozdulásokat Orbán aligha akarja látni. De
Fico bedobta az ostoba „sorosozást”, amire aztán Orbánnak, mint Pavlov kutyájának, egyből megindult a nyálelválasztása.
(MTI/EPA/Jakub Gavlak)
Világos, hogy számára a politikai színezet, program, értékek, ideológia, minden egyre megy, néhány éjsötét politikai szlogenben, a korrupció fenntartásában és az önszerveződő társadalom visszaszorításában merül ki a világnézet, és a külpolitikát is ez uralja. Kár, hogy a közvélemény, a sajtó és az ellenzéki pártok is mintha elsiklanának az események felett. Pedig ha egy szomszédos országban a korrupció leleplezése miatt újságíró gyilkosságot követnek el, ami ráadásul kormányválságot idéz elő, az bizony nagyon is érint minket. Nem beszélve arról, hogy a kormányválság a Híd-Most-on belül is konfliktusokat gerjesztett, a párt szétesésével pedig végleg megszűnne a szlovákiai magyarság parlamenti képviselete. Persze, hogy elsődleges fontosságú magyar ügyről van szó. Annyiban nem reménytelen a magyar újságolvasók helyzete, hogy a szlovákiai magyar nyelvű újságok, illetve az internetes oldalak részletesen beszámolnak az eseményekről.
A hazai kormánypárti lapok talán azért berzenkednek a kormányig elérő korrupcióról írni, mert félő, hogy az olvasók ráismernének a magyar helyzetre. A kormányfő veje is gyanús körülmények között jutott uniós forrásokhoz. Miközben az Elios-ügy folyamatosan terebélyesedik, Lázár János azzal vádolja az ügyet feltáró Európai Csalás Elleni Hivatalt, hogy beavatkozik a hazai választási kampányba. A miniszter szerint ugyanis ezt az ügyet az ügyészség már lezárta. Ön szerint is?
Ez kizárólag a magyar ügyészséget minősíti. Ugyanis az OLAF olyan bizonyítékokkal szolgált, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy itt bűnszervezetben elkövetett csalássorozatról van szó. Ez is arra mutat rá, hogy
a magyar ügyészség vagy alkalmatlan komolyabb ügyek feltárására, a munkája egy fabatkát sem ér, vagy olyan mértékben a politika szolgálatában állt, hogy komoly ügyeket tussolnak el.
Lehet választani. Polt Péter így is, úgy is teljes mértékben alkalmatlanná vált pozíciójára. Kíváncsian várom a folytatást.
A korrupció feltűnik a paksi atomerőmű bővítésénél is, de az Európai Bizottság jóváhagyta az építkezést, csupán az osztrákok fordultak az unió bíróságához. Mi lehet ennek a következménye, és mikor?
Az Európai Bíróság azt állapíthatja meg, hogy nem volt jogszerű a Bizottság döntése, amely a paksi projektben jóváhagyta az állami támogatást. Ha ez megtörténik, akkor az majd alapjaiban kezdi ki az atomerőmű megvalósítási modelljét. Ugyanis ha nem tudják a keletkező veszteséget állami támogatással kipótolni, akkor életképtelenné válik az atomerőmű működése. Azt tehát a bíróság nem mondhatja, hogy le kell állítani Paks II. építését, de azt igen, hogy nem lehet állami támogatással működtetni, így viszont képtelenség életben tartani a projektet.
Egyébként pedig úgy tűnt, hogy ön is belenyugodott a paksi bővítésbe, mert a Facebookon kiplakátozta az építésért felelős politikusokat. Tényleg úgy gondolja, hogy nem lehet az erőmű építését leállítani?
Azt gondolom, hogy még nem vagyunk a történet végén, hisz a bírósági döntés még ennek az útjába állhat, a finanszírozással is akadhatnak gondok. Az sem mellékes, hogy a nukleáris energia versenyképessége olyan mértékben zuhan a piacon, hogy hamar eljön az a pillanat, amikor képtelenség racionálisan és józan ésszel folytatni az építést. Hiszen a Roszatom erőművei világszerte súlyos válságban vannak, Dél-Afrikában például a bíróság állította le az egyik beruházást a mindent elsöprő korrupció miatt, Finnországban engedélyezési problémák vannak, Törökországban pedig az üzleti befektetők szálltak ki a beruházásból. Ezek a problémák Magyarországot sem kerülhetik el, még akkor sem, ha a magyar kormány megpróbálja ezt eltagadni. Eljön majd az a pont, amikor tovább már nem lehet tagadni.
Az újságíró gyilkosság kormányválságot idézett elő.
A magyar aranytartalék hazahozataláról döntött a Magyar Nemzeti Bank vezetése. Az eseményről kiadott közlemény szerint az aranytartalék országon belüli elhelyezése tovább erősítheti a piac bizalmát Magyarország iránt. A jegybank legújabb álláspontja azonban nemcsak a józan ésszel, hanem a bank saját, egy évvel ezelőtti véleményével is szemben áll! – nyilatkozza a Független Hírügynökségnek Király Júlia egyetemi tanár. Az MNB korábbi alelnöke, Nemzetközi Bankárképző volt igazgatója fontosnak tartja, hogy a magyar gazdaság mai mutatói kedvezőek, de felhívja a figyelmet arra is, hogy közben a versenyképességünk a legrosszabb Európában.
A napokban került haza az ország aranytartaléka. A jegybank közleményeiből nem egészen világos, hogy eddig külföldön volt az arany, – tehát most csak hazahozták – vagy egyszerűen aranyat vett az ország?
Pusztán annyi történt, hogy Londonból, ahol eddig fizikailag tárolták most hazahozták a magyar aranyrudakat. A magyar aranytartalék nagyságrendje akárhol is tárolják elhanyagolható nagyságrendű – 130 millió dollár, 106 millió euró – az ország közel 29 milliárd dolláros, illetve 23,4 milliárd eurós összes tartalékához képest.
Nem mindegy, hogy az arany itthon, a nemzeti bank trezorjaiban rejtőzik, vagy a londoni bankok valamelyikében?
Tökéletesen mindegy, az indoklás, mely szerint azért hozták volna haza az aranyat, mert ha itthon őrzik, akkor az növeli az ország iránti bizalmat – tökéletes vudu-beszéd. Kerek mondatokban nem mond semmit Nem véletlen, hogy sem a jegybank közleménye, sem a témában nyilatkozó tisztviselő nem tudott hivatkozni a döntést alátámasztó bármilyen nemzetközi elemzésre, mert ilyen nem létezik. Tehát az országunk iránt attól nem lesz nagyobb a nemzetközi bizalom, ha az aranyrudakat őrzik fegyveresek, vagy ha Londonban vigyáznak rá.
Újabban az borzolja a kedélyeket, hogy a 130 millió dollár értékű aranytartalékot mennyiért hozták haza. Ön szerint?
Erre én is kíváncsi lennék.
Nem igazán közgazdasági érv, de ha a tárolási költségeket nézzük, akkor talán itthon olcsóbb lehet a tárolás, mint külföldön.
Az bizony lehet, s még az is előfordul, hogy megspórolunk 6 forint 80 fillért, nagyságrendben körülbelül ennyi pénz takarítható meg. Ez azért nem tekinthető stratégiai kérdésnek.
A jegybank tisztviselője, Palotai Dániel szerint az aranykészletük egy részét hazavitte a német, az osztrák, illetve holland jegybank is. Ez sem elég indok?
A Palotai Dániel által említett országok valamennyien eurózóna tagok, az aranytartalékuk egy részét mozgatták meg, és egyikük sem szorul különösebb bizalomnövelésre, azaz az aranymozgásnak a pénzügyi bizalomhoz semmi köze.
Az osztrák jegybank közleményéből például az derül ki, hogy az aranykészlet földrajzi koncentrációját kívánják mérsékelni, ezért a 280 tonnás aranytartalék felét ezentúl Ausztriában őrzik, a többit továbbra is Svájcban illetve Angliában. A 3 tonnás magyar arany földrajzi koncentrációja továbbra is 100 százalékos lesz csak épp London helyett Budapesten.
Az aranytartalék hazaszállításáról egyhangúan döntött a Monetáris Tanács. És valóban, az országgal szembeni piaci bizalom növelése volt a döntő érv, de hozzátették: az akció „geopolitikai feszültség esetén” lehet fontos. Ez sem győzi meg?
Fogalmam sincs, mire gondolva juthattak a döntésre. Esetleg arra, hogy ha a Brexit végbemegy, akkor a londoniak lefoglalják az aranyunkat? Vagy más lázálomról lehet szó? Az aranykészlet földrajzi tárolását leginkább az osztrákéhoz hasonló koncentrációs és piacelérési megfontolások indokolják, de ez is inkább a nagy, kulcsvalutával rendelkező országok esetében téma. Egy kis nyitott ország, marginális aranytartalékának geopolitikai jelentőségét eddig nem fedezték fel a világban
Ráadásul alig egy éve, amikor nullára apadt a jegybank aranytartaléka, akkor az MNB pénzügyi szakértői érveltek amellett, hogy az aranynak nincs már jelentősége egy ország gazdasági pénzügyi életében.
2017 januárjában, amikor a Nemzeti Bank éppen elcserélte a magyar aranyat értékpapírokra, a jegybank alelnöke, Nagy Márton egy hosszabb tanulmányban kiváló érveléssel, nemzetközi példákkal alátámasztva, meggyőzően indokolta meg, miért nincs egyáltalán jelentősége az aranytartaléknak.
Mára úgy tűnik a jegybank még a tartalék földrajzi helyének is jelentőséget tulajdonít. Még ez is elfogadható lenne, ha megadnák azokat a kutatási eredményeket, esetleg elemzéseket, amelyek igazolják a véleményváltozást az arany hazahozatalának ügyében. Ennek egyelőre híján van a közvélemény. A máshol szokásos koncentrációt mérséklő érv a mi esetünkben elesik, ráadásul, azt sem tudjuk, hogy a teljes költség – hazahozatal és itthoni biztonságos tárolás, valamint ennek biztosítási díja – nem drágább-e mintha a Londonban hagyták volna a nemesfémet.
Az arany tehát nem is olyan jó befektetés, mint azt sok laikus gondolja, de akkor azok az országok, amelyek meghatározzák a világ pénzügyi rendszerét, miért halmoznak fel aranyat?
Egy kis nyitott országnak szüksége van nemzetközi tartalékokra, hogy bármikor képes legyen tartozásait rendezni, és mivel valutája nem kulcsvaluta, ezt saját valutában nem teheti meg. Forintot nem fogadnak el a világpiacon. Kérdés, hogy milyen formában tartalékoljunk. Az arany ára meglehetősen volatilis: időnként felszökik, máskor lezuhan, ezért hosszú távú tartaléknak előnytelen, ellentétben például a stabil árfolyamú német állampapírral. Ezért a kis nyitott országok, mint Magyarország is inkább állampapírokban őrzik a tartalékot semmint aranyban. Egy nagy, kulcsvalutájú ország, amelynek valutáját a világon bárhol elfogadják, tehát bármikor tud fizetni vele a tartalékait inkább aranyban őrzi. Mint Nagy Márton tanulmánya tavaly megmutatta, még ezek az országok is inkább csökkentették aranytartalékukat az évtizedek során.
Ma tehát már nincs a forint mögött aranyfedezet, de hová tűnt az elmúlt években?
Nemcsak a forint, de a világ összes pénze mögül eltűnt az arany. Az aranystandard-rendszer, a maga klasszikus formájában valójában csak a 19. század utolsó harmadában létezett, és már az első világháború után sem tudták maradéktalanul helyreállítani.
A második világháború után valójában már csak a dollár volt aranyra váltható, a többi valuta már csak a dolláron keresztül, ám 1971-ben a dollár aranyra válthatósága is megszűnt.
Az arany ma már nem a fizetések végső eszköze, tehát szó sincs arról, hogy ha Magyarország rendezni akarja a számlát, akkor jó, ha kéznél van az arany. Az aranyat először el kell adni a piacon, és mivel az ára ingadozó ezért sokkal kevésbé lehet kiszámítani, hogy mikor mennyit ér, mint például a német állampapír.
A híres aranyvonattal 1945-ben, 30 tonna aranyat vittek ki az országból, de 1946-ban a forintot már úgy vezették be, hogy az ország aranya újra hazajött. Tehát mégis szükség volt rá?
A pénzreformhoz 1946-ban még szükség volt aranyra, mert akkor a fizetőeszközhöz a bizalmat az arany fedezet adta. De az emberiség rájött, hogy a valuták elsősorban a bizalmon alapulnak, s nem pedig az aranyon. Ezért is szűnt meg az aranystandard rendszer, ezért szűnt meg végül a dollár aranyra válthatósága is.
Ezért döntött a nyolcvanas évek végén a Magyar Nemzeti Bank is az aranytartalék lassú leépítéséről. Az aranyat nem elkonfiskálták, hanem a piacon értékesítették és az árából stabil árfolyamú, megbízható állampapírokat, például német állampapírokat vettek.
Persze időnként tapasztaljuk, hogy az emberek misztikus hite az aranyban változatlanul megvan, de arannyal ma már nem lehet fizetni. Ma már annak a pénznek van értéke, amelyben az emberek hisznek, és persze ahol az ország képes jogállamként működni.
A jogállamról ma Magyarországon nehéz beszélni, viszont kedvezőek az ország gazdasági mutatói. Mit szól hozzá?
A világgazdasági fellendülés számunkra is kedvező. Sajnálatos, hogy – az elmúlt negyedévet leszámítva – az elmúlt nyolc évben messze elmaradunk korábbi versenytársainktól, Lengyelországtól, Csehországtól, Szlovákiától és lassan inkább csak a balkáni országokkal, Romániával, Bulgáriával, Szerbiával vagyunk versenyben. Tehát
most valóban jók a magyar mutatók, valóban egészségesebb a magyar gazdaság, mint volt a válság idején, de sajnos sokkal gyengébb eredményeket ér el az ország, mint amit a mostani fellendülés idején korábbi versenytársai elérnek.
A laikus számára nehezen érthető, hogy miközben az Európai Unió euró- milliárdokat tol az ország gazdaságába, az Európai Bizottság legfrissebb adatai szerint a magyar gazdaság versenyképessége ma már a legrosszabb Európában.
Ez a magyar duális gazdaság következménye. Még megvannak, működnek a gazdaság egészséges részei, tehát az elsősorban exportorientált hazai vállalatok, de a gazdaságnak egyre jelentősebb részét kontrollálja és veszi át a „politikai család”, amely egyre kevésbé versenyképes. Ez a duális rendszer hosszú távon Magyarország leszakadását eredményezi.
A világgazdasági fejlődés idején természetes, ha egy exportorientált ország növekszik, szép az is, ha 2017 utolsó negyedévében Európán belül Magyarországé a második legnagyobb növekedési ütem, de ez azt is jelenti, hogy a korábbi időszak teljesítménye, vagyis a bázis volt nagyon alacsony, tehát nagyon lassan jöttünk ki a 2012-es recesszióból.
A nagyon lassú fejlődés, illetve a térség országaitól való leszakadás hogyan érezhető majd a hétköznapi életünkben?
Lehet, hogy sokáig semennyire. A szocialista berendezkedés sem volt hatékony, vagy versenyképes gazdasági rendszer, mégis 30-50 évig működött, néhol még részeredményeket is mutatott. Ez a mai rendszer sem fog ettől összeomlani, de a lassú sodródás, a lemaradás szomorúan hosszú és fájdalmas folyamat. Ez vár ránk, sajnos.
Ha viszont az irányt meg lehetne változtatni, akkor nemcsak versenyképes lenne a gazdaság, nemcsak a gazdasági adatok lennének kedvezőek, hanem az emberek is jól éreznék magukat itthon.
„Nem tudom, ki röppentette fel ezt az információt, minek alapján indult el egyáltalán ez a „hír”, de ennek nincs semmilyen valós alapja. Még egyszer hangsúlyozom: mi nem tudunk róla, nem szervezzük, nincsenek buszok, senki nem fog helikopterből erdélyieket ejtőernyőzni a Békemenetbe” – mondta a Transindexnek az RMDSZ ügyvezető elnöke.
A lap azt írja, hogy a magyarországi sajtóban olyan értesülések jelentek meg, hogy Erdélyből nagyon sokan mennek a budapesti Békemenetre. A Hír TV szerint az RMDSZ nem cáfolja, hogy buszokat indít az eseményre. A Transindex ezért megkereste Porcsalmi Bálintot, aki cáfolta a buszok indítását.
Azt mondta: nincs tudomásuk arról, hogy Erdélyből tömegesen mennének a Békemenetre.
„Nincs semmilyen információnk erről, és én azt gondolom, hogy ez egy kamu hír.
A Békemenet március 15-én lesz, és március 15-én az erdélyi magyarok itthon, Erdélyben ünnepelnek. Székelyföldtől a Partiumig mindenhol rendezvények lesznek, és a magyar emberek ezeken a helyi rendezvényeken szoktak részt venni” – válaszolta a Transindex megkeresésére. „Nem tudom, ki röppentette fel ezt az információt, minek alapján indult el egyáltalán ez a „hír”, de ennek nincs semmilyen valós alapja. Még egyszer hangsúlyozom: mi nem tudunk róla, nem szervezzük,
nincsenek buszok, senki nem fog helikopterből erdélyieket ejtőernyőzni a Békemenetbe”
– fűzte hozzá Porcsalmi.
A Transindex azt is megkérdezte, hogy elképzelhetőnek tartja-e, hogy esetleg helyi vagy megyei RMDSZ-szervezetek mégis csatlakozzanak a Békemenethez. Porcsalmi azt válaszolta: nincsenek ilyen jellegű információi, de ilyenkor mindenki azzal van elfoglalva, hogy a helyi március 15-i rendezvényeket szervezi. Szerinte az RMDSZ-szervezetek nem azzal foglalkoznak, hogy buszokat szervezzenek egy budapesti eseményre, és a Békemenet szervezői részéről sem érkezett ilyen jellegű megkeresés az RMDSZ-hez.
A Hír TV riportere többek között Tiborcz István botrányáról kérdezte volna a miniszterelnököt, ő viszont csak annyit mondott: „fake news-nak” nem nyilatkozik.
Az újságíró Gödöllőn kérdezte, vagyis inkább csak kérdezte volna a miniszterelnököt, többek között a vejét érintő Elios-botrányról, valamint helyettesének svédországi vadászatáról. Orbán Viktor viszont, amikor meghallotta, hogy a riporter a Hír TV-től érkezett, annyit mondott:
„Fake news-nak nem nyilatkozom, köszönöm.”
Sajtófőnöke szerint az újságíró ezzel meg is kapta válaszát.
„Fake news-nak”, vagyis álhírterjesztőnek Donald Trump szokta nevezni az őt nem támogató médiát. Arról viszont, hogy mely médiumok terjesztenek valóban álhíreket, itt olvashat bővebben.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
„A Rózsadomb szélén, tökéletesen csendes nyugodt mellékutcában, erdő mellett, harapni való tiszta levegőben, néhány éve provanszi stílusban, a legnemesebb anyagokból minden részletében finoman kidolgozva épült mediterrán jellegű luxusvilla. E ház tulajdonosa, ha a napi hajsza után hazaér, mély lélegzetet kell hogy vegyen a friss erdei levegőből, és kiülhet a kerti nyugágyak egyikébe, vagy télen beülhet az elegáns nappaliban egy kényelmes fotelba a kandallóban duruzsoló tűz mellé, és úgy érezheti magát, mintha nem is Budapesten volna, hanem Svájc vagy a francia Alpok kis falujának elegáns polgárvillájában, erdei környezetben, tiszta hegyi levegőben, csendben és tökéletes nyugalomban”.
