Sokan furcsállották, hogy bár Márki-Zay Péter Hódmezővásárhely független polgármester jelen volt a tegnapi budapesti tömegben a Kossuth téren, nem ment fel a színpadra, hogy onnan szóljon az emberekhez, az üzenetét mással olvastatta fel. Most maga ad választ a miértre.
Ezt saját Facebook posztjában tette a szimbolikussá vált hódmezővásárhelyi időközi polgármester választás győztese, aki megmutatta, hogy az ellenzék összefogásával igenis leváltható a Fidesz embere. Mint írja, Hódmezővásárhely polgármesetereként nemcsak fideszes, de ellenzéki barátai is úgy érezték, hogy túl sokat foglalkozott az országos politikával. Az ellene helyben megindult lejáratókampány miatt elsősorban a városért végzett munkájával, a rövid idő ellenére is látványos eredményeikkel szeretne a híradásokba bekerülni.
BÉKE és SZERETETKereszténységből is példát mutat ateista barátom alábbi összefoglalója a tegnapi tüntetésről. Bár a…
„A tüntetést lelkes független fiatalok szervezték, felkérésüket teljesen visszautasítani nem akartam, kompromisszumos megoldás lett írásom felolvasása.”
Márki-Zay a levelében a többi között arról szólt, hogy le kell vonnunk a tanulságokat, és el kell kezdeni építkezni.
AZ EGYMÁSSAL MARAKODÓ ELLENZÉKIEK BUKÁSRA VANNAK ÍTÉLVE
– fejtette ki. Ahogy Vásárhelyen, úgy az egész az országban is a legfontosabb, hogy fogjon össze mindenki, aki demokráciában, jogállamban és Európában akar élni. „A választás megmutatta, hogy mi vagyunk többen. Fogjunk össze, ne tűrjük el a jogtiprást.”
A szabadság kis köreinek megalakítására buzdított, mint írta, az önkényuralom legfőbb ellenfele az egységes szervezett ellenzék. „Az internetadót és a vasárnapi boltzárat is meg tudtuk akadályozni, ebben a rendszerben is lehet győzni” – szögezte le hozzáfűzve: népszavazásokat kell kicsikarni, elsőként azzal a céllal, hogy elérjük a csatlakozásunkat az Európai Ügyészséghez.
A tegnapi tüntetés olyan volt, mint egy társadalomtudományi orgia. Szociológusok, szociálpszichológusok és politológusok sokáig fognak még beszélni róla.
Mindenféle életkorú (de leginkább 20 és 40 év közötti), rangú, rendű és legfőképpen szubkultúrájú – rasztától kopaszon át emósig mindent láttam – ember jókedvűen és békésen beszélgetve araszolt Budapest belvárosában. Szürreális élmény volt, amikor öltözködésük és a rajtuk lévő szimbólumok alapján jobbikosnak látszó emberek két kifejezetten idős, bottal sétáló, hajlott hátú nénikéről – elnézést a nénike szóért, de tényleg így néztek ki egymás kezét fogva – kifejtették, hogy „nézzétek milyen cukik”!!!! Ahogy egy kiváló kollégám találóan megfogalmazta: Ma este komplett szubkulturális falak dőltek meg.
Eltekintve a tömeg összetételétől, összetettségétől és egyedülálló rétegzettségétől, ami önmagában üzenetértékű, van az eseménynek egyéb néhány tanulsága.
Óriási tömeg jött össze. Akkora tömeg, amely a „nem Fidesz” oldalon teljesen szokatlan, egyedülálló. Az emberek úgy érezhették, hogy az elmúlt hét frusztrációját, csalódottságát valahogy le kell vezetni. És nem a szokásos, eddig jellemző, sírva vigadó, magányos gyász-utat választottak, hanem azt, hogy egy óriási közösségben, egy alapvetően békés, de haragos tömegben próbálják saját elveszett illúziójukat megtalálni. A közösséget választották az otthon négy fala helyett. Ez egy ma még beláthatatlan következményekkel járó újdonsága a tegnapi napnak. A Fidesz legnagyobb előnye ugyanis épp ez: van egy hosszú évek, évtizedek alatt felépített közössége, ami erőt és megkérdőjelezhetetlen támogatottságot ad neki.
A tiltakozás másik erénye, hogy nem volt pártellenes. Az a fajta – számomra teljesen értelmezhetetlen – korábbi gyakorlat, hogy a pártok tartsák magukat távol a politikai (!) tiltakozásoktól, most hiányzott, sőt kifejezetten üdítő volt látni a különböző, egymással békésen megférő politikusokat és híveiket.
A tiltakozás ugyan nem volt pártellenes, de a jelenlegi ellenzéki pártokkal szemben fogalmazta meg önmagát. A parlamentbe jutott pártok nevei egyszer sem hangzottak el, en bloc kezelték őket, erősen negatív felhangok mellett. A tömeg egyetértően morajlott, tapsolt, pfujolt, ahogy éreztem, elfogadta az ellenzék egyként történő kezelését. Egészen egyértelmű üzenetként fogalmazódott meg, hogy a parlamenti ellenzéki pártok együtt lépjenek fel, egységesek legyenek. Nincs Jobbik, nincs MSZP, nincs LMP, nincs DK. Orbán ellenzéke van – a tüntetők szerint. Ebben az értelemben tehát összenőtt, ami összetartozik.
A másik újdonság, hogy a vidéki Magyarország fontos toposzként szerepelt a szónoklatokban. Mintha két Magyarország lenne, és az utcán lévők, illetve a pártok, csak az egyiket ismernék. A legfontosabb üzenet az volt: ismerjük meg a másik Magyarországot! – mindannyian, de leginkább az ellenzéki pártok, és adjunk közös választ a másik Magyarország súlyos problémáira. A várttal szemben, nem volt tehát Budapest ország vs vidéki ország harc, hanem az országegyesítés igényével léptek fel a szónokok.
Újdonságként hatott, hogy a szónokok nem a szokásos civil cselekvési lépéseket hangoztatták, pl. „szervezzünk kis köröket”, vagy „fogjuk meg egymás kezét és cselekedjünk együtt”, esetleg „nyomtassunk szamizdat újságokat”, hanem két fő feladatot osztottak ki a tömeg számára. 1. védje meg a tömeg erejével az alkotmányos intézményeket, ha újabb fenyegetés érné őket; 2. bírja rá az ellenzéket a valódi ellenzékiségre.
Kétségtelen azonban, hogy a tömeg a kormányellenes mondatokra rezonált a legjobban. Nem annyira a szokásos Orbán takarodj!, hanem érdekes módon, a Diktátor! volt a legtöbbet és leghangosabban kiabált rigmus. A tömeg elszántsága, mérge megvan, azonban nincs, aki egy mederbe terelje, összegyűjtse és irányítsa a tömeg erejét. Mindaddig, amíg ez így van, amíg nincs, aki 2,5 millió ember akaratát képviselje, addig a tüntetés pusztába kiáltott szó, tényleg csak lélekápolás. Egy hét múlva már kevesebben lesznek, két hét múlva még kevesebben, 1 hónap múlva pedig az egész már csak egy emlék lesz. A szokásos fellángolás.
Végül egy élesebb kritikai gondolat. A szervezők nem álltak a helyzet magaslatán. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy „Ami elromolhat, az el is romlik”! Tudom, hogy ennyi ember mozgatása nem egyszerű feladat, rengeteg pénz és sok önkéntes szervező kell hozzá, de ha volt az emberekben elégedetlenség, akkor ezen a téren mindenképpen. Majd 1 órát álltunk az Operaház előtt úgy, hogy senki nem tudott semmit. Az internet összeomlott, így a tömeg önmagát szórakoztatta. Később a szervezők nem kérték elégszer, sőt egy idő után egyáltalán az óriási tömeget, hogy legyen kedves széthúzódni a Kossuth tér nyugati és keleti oldala felé, így az Alkotmány utca torkolatában álldogált mindenki. A ledfal hol működött, hol nem, a katartikus momentumok időszakában például pont nem. A szónokok helyenként kritikán aluliak voltak, és az volt az érzésem, hogy nem egyeztették egymással a mondandójukat. Szóval a szokásos szervezési amatörizmus, ami kár, mert ad egy rossz szájízt az egyébként lélekemelő rendezvénynek.
Rácáfolva a kormányhű sajtó által napok óta zsolozsmázottakkal (mármint hogy Soros zsoldosai majd szétverik a várost), békésen, atrocitások nélkül – igaz, óriási rendőri készültség mellett – zajlott le a szervezők szerint százezres szombati kormányellenes tüntetés Budapesten. A valóság ezúttal sem zavarja a kormányt és a hozzá hű médiát. Elég vérszegényre sikeredett azonban a pocskondiázás – ami nem véletlen, hiszen a nagy tömeg békésen oszlott szét a rendezvény után. Nem is vezető cikként foglalkoznak a gigademonstrációval. De lássuk csak, hogyan kezeil ma reggel a tegnapi tüntetést!
MTI: Rogán Antal: Soros György pénzéből szervezte a szombati tüntetést a hálózata
A szombati tüntetés nem magánkezdeményezésből, hanem a Soros-hálózat szervezésében és Soros György pénzéből jött létre, mert valójában ő az, aki nem tudja elfogadni a múlt heti választás eredményét – mondta a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában. „Politikai bolhacirkusznak” nevezte a tiltakozásokat és hangsúlyozta, hogy
a kormány erős felhatalmazást kapott az EU, az ENSZ vagy épp Soros György törekvéseivel szemben.
Origo: Így tüntettek: Tort ült a szánalmas nevetségesség és az antidemokrácia
Miközben a Kossuth téri tüntetésen minden felszólaló névleg a demokrácia mellett állt, sikerült egy teljesen antidemokratikus és a nyugat-európai jogállami megoldásokkal szembe menniük. A demonstráció szervezőinek ezenkívül sok újat nem sikerült prezentálniuk, mivel ugyanazokat az üres frázisokat hallhattuk tőlük, amikkel 2010 óta próbálnak sikereket elérni. Egy célt azonban elértek. Együtt masírozott három totálisan megbukott pártvezér: Bajnai Gordon, Gyurcsány Ferenc és Vona Gábor. Nem beszélve a nőverésbe belebukott Juhász Péterről, aki egy papírdobozzal császkált fel-alá és szokásához híven pénzt tarhált.
A szervezők egyébként, úgy tudjuk, megijedtek az országos felzúdulástól, és Soros kiskatonája, Gulyás Márton arra kényszerült, hogy végül lemondja a Hamburgot felgyújtó, szélsőbaloldali vendég- , vagy még inkább bértüntetőket.
Magyar Idők/Echo TV: Kordonrángatás és buli az Oktogonon a tüntetés után
A szombati kormányellenes tüntetés hivatalos vége után a várakozásoknak megfelelően nem ért véget az este néhány résztvevőnek – írja a Magyar Idők. Egy csoport a Kossuth téren maradt, rángatták a kordont, a kormány mellett többen a rendőröket kezdték szidalmazni, az első sorokban több Jobbik feliratú pólós embert lehetett látni. Később néhány tüntető beült a kordon mögé, szemben a rendőrökkel. Mások a Nagykörút felé vették az irányt, ahol a már megszokott „bulihangulat” uralta a légkört. Ebből a csoportból többen a Hősök tere irányába fordulat az Andrássy úton, ahol a Fidesz székháza volt az úticéljuk.
888.hu: Gyurcsánnyal, Lendvaival, Bajnaival és Vonával követelték a szavazatok újraszámolását a „civilek”
A választásokon nagyot bukó ellenzék szinte összes ismertebb arca kint volt szombaton Budapesten. A Facebookon szervezett eseményre 38 ezren jelezték vissza hogy ott lesznek, és 100 ezernél is többen érdeklődtek iránta. Ennyien biztosan nem voltak, de a Kossuth tér kétségtelenül megtelt emberekkel.
A Kossuth téren az ismert móka zajlott, ligetvédőkkel, unalmas rigmusokkal és Lukácsi Katalinnal, szóval volt minden, amit az elmúlt években megszokhattunk. Talán újdonság volt a viszonylag sok angol transzparens.
Este nyolcig atrocitás nem történt, békében zajlott a megmozdulás.
Ripost: Gulyás Márton behívta a Soros-rohamosztagot: Törni-zúzni akarnak Pesten! Ők gyújtották fel Hamburgot
Nem tévedés, a Ripost címlapján még mindig ez a tüntetést beharangozó korábbi anyag szerepel. Egy szó, annyi sem arról, hogy ez elmaradt – sőt, még csak annyit sem tettek meg, hogy lejjebb csúsztassák a cikket.
A világsajtó is beszámol a tegnapi budapesti tüntetésről. Egységesen arról írnak, hogy a százezres tömegben nagyon sok volt a fiatal és minden ellenzéki párt képviseltette magát a felvonulók között. Nem csak Orbán, de az ellenzék is sok bírálatot kapott. Orbán hatalmát megrendíthető folyamat indult el.
Százezresre teszi a tegnapi budapesti tüntetésen részt vevők számát a BBC tudósítása, amely kiemeli, hogy sok volt a fiatal, illetve, hogy minden párt prominensei és hívei együtt meneteltek a tömegben. A felvonulók a szavazatok újraszámlálását, új választási törvényt, pártsemlegesen sajtót és az ellenzéki pártok szervezett együttműködését követelték.
Nick Thorpe tudósító megjegyezte, hogy a rendőrség nagy erőkkel készült a tüntetésre, amely azonban mindvégig békés maradt. A hírügynökség idézi az egyik szervező, a 20 éves Gyetvai Viktor nyilatkozatát, amelyet az AFP-nek adott:
„Jogállamban és demokráciában akarunk élni. Ez az utolsó esélyünk arra, hogy tegyünk valamit a hazánkért.”
A szervezők jövő szombatra újabb demonstrációra hívták a magyarokat.
„Mi vagyunk többség” – ennek jegyében tartottak sokezres tüntetést szombaton este Budapesten, amelyen változásokat követeltek a választási rendszerben, amely – mint állítják – tisztességtelen előnyhöz juttatta a negyedik kormányának megalakítására felhatalmazást kapott Orbán Viktort – írja a Deutsche Welle tudósítása, amely kiemeli, hogy a nemzetközi megfigyelők is megkérdőjelezték a magyarországi választáok tisztességét.
A német hírügynökség idéz néhány skandált jelszót („Vik-tátor”, „Mocskos Fidesz”). A tudósítás idézi az Európai Unió bizottsági elnökét, Jean-Claude Junckert, aki viccesen diktátornak nevezte egyszer szemtől szembe Orbánt.
Nagy terjedelmű cikkben számol be az újjáválasztott Orbán ellenes budapesti demonstrációról a The New York Times, amely megemlíti, hogy nem csak a fővárosban, hanem számos vidéki városban is voltak megmozdulások. A lap szerint nem valószínű, hogy ezek nyomán az újjáválasztott kormány irányt váltana, ám megmutatja azt a mély szakadékot ebben a közép-európai országban, amely a liberális nyugati értékektől való távolodás élharcosa.
A lap szerint az ellenzék romokban hever, a civil szférát erőteljes kormányzati támadások érik, a média szinte teljes egészében az állam irányítása alatt van. A lap fontosnak tartja emlékeztetni arra, hogy
Orbán a választások előtt megtorlással fenyegette meg azokat, akik vele szemben állnak. „Morális, jogi és politikai elégtételt veszünk a választások után” – idézi a lap Orbánt. A kormánypárti Figyelő Soros-listáját ennek a jele, állítják Orbán kritikusai.
A cikk hosszasan kitér arra is, hogy az EU több tagállama számára riasztó, amit Orbán művel, de az Unió a szankciós fenyegetések ellenére sem képes megállítani a folyamatot. A NYT szerint nem valószínű, hogy ezeket a szankciókat életbe léptetnék – Lengyelországnak is köszönhetően.
Orbánt jelen pillanatban a legnagyobb veszély a magyarok részéről fenyegeti.
„Mi vagyunk a többség” – ezzel kezdődött és ezzel ért véget a budapesti ellenzéki megoldás, amelynek résztvevő zsúfolásig megtöltötték a teret – és még a környező utcákra is jutottak. A résztvevők magas számára mi sem jellemzőbb, mint az, hogy miközben a Kossuth térre már megérkeztek az első felvonulók az Operától, a tömeg vége még mindig az Operánál volt. A békés, de határozott követeléseket megfogalmazó demonstráció résztvevői jövő szombatra újabb tüntetést hirdettek. Új választásokat is akarnak. Az est a budapesti tüntetéseknek szinte már a névjegyévé vált világító telefonokkal ért véget.
A kormány gyűlöletkampánya ellen, a demokráciáért és egy új választási törvényért meghirdetett tüntetésen rengeteg volt a fiatal, ott voltak a tömegben az ellenzéki pártok emberei, így az a korábban elképzelhetetlen helyzet alakult ki, hogy együtt vonult a DK-soktól a Jobbikosokon át a teljes politikai és civil paletta. Uniós, magyar és árpád sávos lobogók alatt, házilag barkácsolt táblákkal özönlött a Kossuth térre a tömeg, s közben – majd később a téren is – rendre jelszavakat skandált.
„Mocskos Fidesz”, „Viktátor”, ”Rénszarvas”, Mi vagyunk a nép!”, „Mi vagyunk a többség”
A tüntetés szervezői civilek voltak, a korábbi netadós tüntetéseket szervező Gulyás Balázs, a diáktüntetéseket szervező Gyetvai Viktor és a Puszi Erzsi brandet gondozó Hommonay Gergely.
A budapesti tüntetéssel egyidőben több magyar és nyugat-európai városban tartottak szimpátiatüntetéseket ott élő magyarok. Ezekről itt és itt olvashatnak.
Az első felszólaló Lányi Örs, a tüntetés kezdeményezője volt. A Sóskútról érkezett vidéki diák arról beszélt, hogy azért van itt, mert szeretne egyszer az életben érvényesülni a saját hazájában. Mint vidéki is mondta, hogy Orbán elfelejtette, hogy honnan jött.
„Édesapám is gázszerelő, de mégsem vagyunk milliárdosok, mert nem vagyunk Orbán Viktor barátai, és mert nem hajtunk fejet”
– szögezte le. Majd hangsúlyozta, hogy nem akar újabb 15 éves uralmat az országban.
A Ligetvédőkkel híressé vált raszta rapper, G Rasa a többi között arról beszélt, hogy „mi vagyunk a többség”.
De most úgy döntöttünk, hogy példát mutatunk az ellenzéknek, mert nem csak a kormányról van szó, hanem az egész politikai elitről
– mondott ki egy olyan gondolatot, amelyet később majdnem minden felszólaló ilyen vagy olyan módon hangsúlyozott. A demonstráció ugyanis – mint kiderült – nem csak a Fidesz és Orbán Viktor bírálatáról szólt, kapott eleget az ellenzék is amiatt, hogy képtelen volt megfelelni az emberek elvárásainak. G Ras leszögezte: „A kamukrácia, annak vezetője, Orbán bukni fog. Békésen, erőszakmentesen, de meg fogjuk dönteni a NER—t, a viktatórát. Ez most nem valaminek a vége, hanem a kezdete!
Lukácsi Katalin, a KDNP-t ott hagyó fiatal politikus, a Viszlát Kétharmad aktivistája Jászjákóhaláról származik, így nem csoda, hogy beszédében nagy hangsúllyal szólt arról, hogy az ellenzéki pártoknak nagyon súlyos feladataik vannak vidéken.
A Fidesz megvásárolta a szegények szavazatait, amit nem szabad hagyni.
Összefogást sürgetett – miként minden felszólaló –, s leszögezte: ha sokan mozdulunk, meghátrál a hatalom.
Dr. Szendrő-Németh Tamás szombathelyi jogász lelkesítő beszédét a szabadságra hegyezte ki, rámutatva: vannak, akik most azt az utat választják, hogy csomagolnak és elmennek Magyarországról; mások befogják a fülüket, lehunyják a szemüket; de a többség egyenes gerinccel akar élni a saját hazájában. „Egyetlen igazi veszíteni valónk van, a becsületünk, de azt nem adjuk!” – húzta alá, majd megdolgoztatta a tömeget, kérdezve:
Cserben hagynátok a hazátokat?
Tudnátok eltört gerinccel élni?
Szolgái akartok lenni egy korrupt hatalomnak?
A válaszok hallatán kijelentette: „Soha ne felejtsük el, ahhoz, hogy még egyszer ne tudjanak kijátszani minket egymás ellen, össze kell fognunk, csak akkor tudjuk megvédeni a szabadságunkat”.
Gulyás Balázs, az internetadó tüntetés szervezője indulatosan beszélt arról, hogy mennyire brutálisan lejtett a pálya a választáson a Fidesznek. A tüntetőket interaktívan bevonva a kérdés-feleletbe sorolta lejtős pálya elemeit – választókerületek megrajzolása, a koordináció büntetése, a kamupártok finanszírozása, a külhoniak szervezett szavaztatása, a lezüllesztett kormánymédia szerepe –, majd leszögezte: „Ez minimum csalás, s az iskolából is tudjuk, a csalásnak mindig a bukás a következménye. Kivéve, ha a Fidesz vállalja az ismételt vizsgát – tette hozzá.
„Ha a Fideszben van becsület, akkor feloszlatja a Parlamentet és új választásit ír ki”, közölte hozzátéve: Áder János pedig megmutathatná, hogy államfő, s nem csak egy bajszos báb.
Gulyás végül meghirdette a mostani tüntetés folytatását: jövő szombatra ugyancak a Kossuth térre
Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester ugyan nem jelent meg személyesen, de levelet küldött, amit felolvastak a demonstráción. A többi között arról szólt a levélben, hogy le kell vonnunk a tanulságokat, és el kell kezdeni építkezni.
Az egymással marakodó ellenzékiek bukásra vannak ítélve
– fejtette ki. Ahogy Vásárhelyen, úgy az egész az országban is a legfontosabb, hogy fogjon össze mindenki, aki demokráciában, jogállamban és Európában akar élni. „A választás megmutatta, hogy mi vagyunk többen. Fogjunk össze, ne tűrjük el a jogtiprást.”
A szabadság kis köreinek megalakítására buzdított, mint írta, az önkényuralom legfőbb ellenfele az egységes szervezett ellenzék. „Az internetadót és a vasárnapi boltzárat is meg tudtuk akadályozni, ebben a rendszerben is lehet győzni” – szögezte le hozzáfűzve: népszavazásokat kell kicsikarni, elsőként azzal a céllal, hogy elérjük a csatlakozásunkat az Európai Ügyészséghez.
Homonnay Gergely, író, újságíró, tanár beszédében felidézte, hogy gyerekkorában sokszor kérdezte a nagyszüleit, hogy miért hagyták Rákosit annyi ideig hatalomban. „Mert féltünk” – jött a válasz. „Hát én nem félek!” – mondta, „Mi nem félünk!”. Mi már megtapasztaltuk a szabadságot, s nem adjuk fel Mint mondta: három kérésünk van:
A jelen hatályos választási törvény arra alkalmas, hogy a Fideszt bebetonozza a hatalomba. Ezt nem akarjuk.
Amíg Polt Péter a legfőbb ügyész, addig egyetlen korrupciós esetet sem vizsgálnak ki. Polt Péter takarodj!
Mindenki élhessen az információszabadsághoz való jogával!
Homonnay szerint az egyetlen esély, hogy a hatalom megijed. Ezt el kell érni, de úgy, hogy békések maradunk a jogállamért jogállami kertek között harcolunk.
Nyáry Luca diák saját hazaszeretetről tanúskodó versét szavalta el, majd Gyetvai Viktor, a Független Diákparlament tüntetéseinek szervezője mondta el az est záróbeszédét. Mint kifejtette: a mostani határozott, de erőszakmentes tüntetés egy folyamat kezdetet, s remény arra, hogy nem kell elmenni az országból. Ez a választási rendszer nem tisztességes – szögezte le, s nagy problémának mondta a szabad sajtó hiányát is. Azok a vidéki emberek, akik félelemben élnek a Fideszes nagyuraktól esélyük sincs arra, hogy hiteles információhoz jussanak.
Ő is összefogást sürgetett, mint mondta: minden ellenzéki pártnak közösen kell tenni. El kell indulnia tárgyalásnak az ellenzéki pártok között arról, hogyan képesek közös stratégiát alkotni a következő évekre. Legközelebb egyetlen ellenzéki jelöltnek kell indulnia a Fideszessel szemben.
A tüntetés a magyar és az európai himnusz éneklésével ért véget. Nagyon sokan távoztak is, de még órákkal később is nagy tömeg volt a téren, „Orbán takarodj”-ot skandálva, demokráciát követelve.
Berlinben több mint százan gyűltek össze a Nagykövetség előtt szombat délután a “Mi vagyunk a többség! – Tüntetés a demokráciáért” rendezvény kezdetével egy időben. A résztvevők egyetértésüket fejezték ki a budapesti demonstráció követeléseivel: a szavazatok újraszámlálását, pártatlan közmédiát és új választási törvényt követeltek. Londonban is tüntettek a magyarok.
A Freie Ungarische Botschaft (Szabad Magyar Követség) aktivista csoport által szervezett tüntetés a Facebookon a “Veletek vagyunk” jelmondattal terjedt és elsődleges üzenete az összetartás és az otthon maradt magyarokkal érzett szolidaritás kifejezése.
Vay Blanka, beszédében a gyűlölet ellen szólalt fel. A politikai ellentéteket félretéve a kormánypárt és az ellenzék választóit közös problémamegoldásra buzdította és az ellenségkép helyett a tényleges emberi kapcsolatok fontosságára hívta fel a figyelmet:
“De azt igenis kérem, hogy senki ne gyűlöljön senkit, tehát a mostani választáson alulmaradottaktól is kérem, hogy bármennyire dühösek és kétségbeesettek is, ne gyűlöljenek benneteket
, de tőletek a győztes felelősségére, a hatalom birtokosának felelősségére emlékeztetve kérem, hogy ne gyűlöljétek azt, aki másmilyen országban szeretne élni. Nem ellenségek, nem hazaárulók ők, csupán más problémákat látnak fontosnak és más megoldásokat keresnek.“
Czebe Katalin (aki a választások előtt adott interjút a FüHü-nek) szerint a düh és a félelem hozzájárul a jelen rendszer fennállásához, éppen ezért a nyitott párbeszédre és a közös célok szem előtt tartására helyezte a hangsúlyt:
“Jobban kell összetartanunk, mint eddig bármikor. Jobban kell megértenünk, megfejtenünk egymást, mint eddig bármikor.
El kell kezdeni közeledni egymáshoz, el kell kezdeni a társadalmi szélsőségek elmosását, mert (…) egy a célunk: egy jóléti ország, ahol az emberek boldogan élhetnek.”
Németországban a főváros mellett Münchenben és Göttingenben is kifejezték tiltakozásukat és szolidaritásukat a helyi magyar közösségek.
A Freie Ungarische Botschaft (Szabad Magyar Követség) berlini, leginkább magyar származású európai állampolgárok spontán szerveződött csoportja. Úgy vélik, legfőbb ideje, hogy az EU intézményei és vezetői az unió közös jövőjének védelmében végre aktívan fellépjenek az autokrata magyar kormány demokráciaellenes törekvéseivel szemben.
Másfél órával a tervezett kezdés előtt még mindig áramlik a tömeg a Kossuth Térre. A kormány gyűlöletkampánya ellen, a demokráciáért és új választási törvényért hirdettek tüntetésen rengeteg a fiata.
Minden ellenzéki párt jelezte a részvételét, így az a korábban elképzelhetetlen helyzet alakult ki, hogy együtt vonul a DK-soktól a Jobbikosokon át a teljes politikai és civil paletta, mindezt uniós, magyar és árpád sávos lobogók alatt.
„Mocskos Fidesz”, „Viktátor”, ”Rénszarvas”, Mi vagyunk a nép!”, „Mi vagyunk a többség”
– ilyen és hasonló jelszavakat skandál a jókedvű tömeg.
A tüntetés szervezői civilek, a korábbi netadós tüntetéseket szervező Gulyás Balázs, a diáktüntetéseket szervező Gyetvai Viktor és a Puszi Erzsi brandet gondozó Hommonay Gergely.
A tüntetésel egyidőben vidéken és több külföldi városban is rendeznek demonstrációkat.
Körülbelül kétszáz ember gyűlhetett össze a Magyar Nemzet alapítójáról elnevezett Pethő Sándor utcában, az Avilai Nagy Szent Teréz Plébániatemplom kertjében, a lap munkatársai által szervezett rendezvényre. Az eseményen kiosztották a Szamizdat Magyar Nemzetet is, amelyet az újságírók saját költségükön nyomtattak ki az olvasóiknak.
A 16 órakor kezdődő rendezvény „hivatalos” része mindössze néhány perc volt, két felszólalóval. Először Pethő Tibor, az alapító dédunokája beszélt. Azzal kezdte, hogy az első szavuk a fájdalomé, a második a köszöneté – ezzel arra utalt, hogy sokan eljöttek a rendezvényre, és sokakat érdekel a lap munkatársainak sorsa. Utána arra beszélt, hogy egyre fogy körülöttük a levegő, provokálják őket, de meg kell őrizniük a méltóságukat.
Az egyetlen dolog, ami örömet nyújtott az elmúlt héten, az olvasók szeretete
– mondta. Hozzátette, hogy bíznak a visszatérésben, de ehhez is az olvasókra van szükség.
Forrás: FüHü
Torkos Matild arról beszélt, hogy a Fidesz hiába nyerte meg a választást, nem képesek őszintén örülni az eredménynek, hanem egyből hozzákezdtek, hogy bosszúszomjasan elégtételt vegyenek azokon, akiket ellenségnek tartanak. Az újságíró, aki azok között volt, akiket 2014-ben, az Orbán-Simicska-konfliktus kezdetén elküldtek majd harminc másik társával együtt a laptól, felidézte, hogy a kormánynak akkor sem volt egy jó szava sem hozzájuk, ahogy most sincs, a Magyar Nemzet megszűnésekor. Nem ezt a fajta kormányzást ígérték nekünk 2010-ben, nem csoda, hogy egyre többen fordulnak a kormánypártok ellen – mondta, majd hosszan sorolta az Orbán-kormány hibáit. Torkos szerint ezzel szemben a Magyar Nemzet újságírói soha, senki ellen nem követtek el árulást, főleg nem az olvasóik ellen.
A Magyar Nemzet újságírói ezután mécseseket gyújtottak a lap emlékére, illetve készült egy emlékkönyv is, amelybe minden megjelent munkatárs írt valamit. A rendkívüli lapszámot ingyen osztogatták a rendezvényen, de kitettek egy kalapot, hogy aki szeretne, hozzájárulhasson a költségekhez.
A Független Hírügynökségnek Lukács Csaba, a Magyar Nemzet főmunkatársa elmondta, hogy a rendkívüli lapszám létrehozásában minden kollégája segített.
„Igazából most kovácsolódtunk össze erős közösségé”
– mondta. Lukács volt az, aki a szombati lapszám megjelenésének felelőse lett, hiszen a kiadó nem vállalta ezt. Illetve nem is használhatták a lap logóját és nevét, ezért lett a kiadvány Szamizdat Magyar Nemzet. Elmondta, hogy nem a lapszám összeállítása jelentette a problémát, hanem az, hogy
olyan nyomdát találjanak, amely hajlandó kinyomtatni azt.
A Magyar Nemzetet évek óta készítő nyomda kapacitáshiányra hivatkozva mondta vissza a megrendelést, de olyan nyomda is volt, amely jelezte, hogy valaki „telefonált”, és megtiltotta nekik, hogy segítsenek. Végül a pozsonyi Új Szó nyomdájában sikerült 20 ezer példányt kinyomtatni, illetve Vácott is megrendeltek ugyanennyit, hogy biztosan megérkezzen a lap az olvasókhoz.
Lukács Csaba meggyújtja az elsó mécsest. Forrás: FüHü
Lukács Csaba, aki 18 éve dolgozott a Magyar Nemzetnél, elmondta, hogy egyébként semmi jele nem volt annak, hogy bezárják a lapot. Kedden, 10 órakor tudták meg, hogy vége a lapnak. Hozzátette, hogy minden újságíró sejtette, hogy a választások eredménye változásokat hoz a lapnál, de nem számoltak azzal, hogy a nyomtatott és az online kiadás is megszűnik, ráadásul ilyen hamar. A munkatársak jelenleg a maradék fizetett szabadságukat vagy a felmondási idejüket töltik, illetve az ígéret szerint végkielégítést is kapnak. „Ebben úgy tűnik, hogy korrekt a kiadó” – mondta. Arról sem ő, sem a kollégái nem tudnak, hogy Ungár Péter megveszi-e a lapot, de reménykednek, hogy folytathatják a munkát. „Nem rajtunk múlik ez a dolog” – mondta arról, hogy a lap 150 dolgozója ki van szolgáltatva a tulajdonosi döntésnek.
A rendezvényen a leghűségesebb olvasók mellett számos, más sajtóorgánumnál dolgozó újságíró is megjelent szolidaritásból, és még politikusokat is lehetett látni. A résztvevők nagy része 5 óra után elindult, hogy csatlakozzon az Operaház elé szervezett kormányellenes tüntetéshez.
Londonban, a Westminster közelében is tüntetnek a magyarok. Négyszázan gyűltek össze, a hangulat baráti. Mint beszámoltunk róla, közel tízezren szavaztak vasárnap a londoni külképviseleten.
A londoni magyar demonstráción résztvevők a Független Hírügynökségnek elmondták, hogy mintegy 400 magyar gyűlt össze a Downing Streettel szemben, kreatív molinókkal, táblákkal. Sok a család, a baráti társaság, a fiatal. Rengeteg turista megáll és nézelődik. Az elhangzott beszédben a többi között azt ecsetelte a szónok, hogy Orbán 15 éve ugyanazt monda, mint amit ma ők ott, az ellene tüntetők. A londoni tüntetést egyidőben tartották a budapesti felvonulással, s több más nyugati városban – így Berlinben – szervezett demonstrációval.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
