Ahogy az előző ciklusban, az újban is öt ellenzéki vezetésű bizottság működik majd az Országgyűlésben: a legnagyobb ellenzéki frakció, a Jobbik adja a nemzetbiztonsági testület elnökét, míg a DK a költségvetési bizottságot vezeti. A bizottságok száma 15 marad.
Kocsis Máté és Gulyás Gergely érkezik az alakuló ülést előkészítő tárgyalásra. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Gulyás Gergely, a Fidesz alelnöke az egyeztetések után azt jelentette be, hogy megmarad az a 14 szakbizottság és a törvényalkotási bizottság, amelyben 2014-ben megállapodtak a frakciók. Mint mondta, a parlamenti mandátumarányoknak megfelelően 10 bizottságot a kormánypártok vezetnek, ötnek ellenzéki elnöke lesz. Ezentúl a népjóléti bizottságot az ellenzék vezeti, míg a kulturális bizottságot a kormánypártok.
Gulyás beszélt arról is, hogy a bizottsági tisztségviselők száma valamelyest nőtt, hogy a több ellenzéki frakció egymással meg tudjon egyezni. Azt is mondta, hogy
egyetértés jött létre a parlament tisztségviselőiről,
vagyis az Országgyűlés elnökéről, az alelnökeiről, a jegyzőkről is, minden párt tiszteletben tartja a másik jelölési jogát. Az eddigieknek megfelelően öt alelnök lesz – ebből a kormánypártok hármat, az ellenzékiek kettőt jelölnek –, illetve a törvényalkotásért felelős alelnök.
A házelnök személyére a Fidesz-frakció tesz javaslatot:
ismét Kövér Lászlót jelölik az Országgyűlés elnökének.
Gulyás szerint a jelölést valamennyi ellenzéki frakció tudomásul vette. Mint mondta: „azt reméljük, szemben a korábbi negatív tapasztalatokkal, most mindenki állja szavát és valamennyi tisztségviselőt megválaszt”. Örül annak, hogy rekordidő, 30-32 óra alatt létrejött a megállapodás a parlamenti frakciók között, és reméli, hogy eredményesen tud működni ebben a struktúrában a parlamenti bizottsági rendszer.
Kövér László maradhat a házelnök. MTI Fotó: Kovács Tamás
Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője azt jelentette be:
házszabálytól eltéréssel módosítja a minisztériumok felsorolásáról szóló törvényt az új parlament,
ehhez az ellenzék is hozzájárult. Szerinte ez megkönnyíti a kormányalakítás folyamatát, amelyet a legrövidebb időn belül meg kell tenni. Azt is mondta: az egyeztetésen a parlament hagyományainak és méltóságának megfelelő politikai megállapodás született.
Az egyeztetés után Gyöngyösi Márton, a Jobbik delegációvezetője az MTI-nek pozitívan értékelte az eredményt, szerinte a kormánypárti delegációk által biztosított keretek között a legerősebb pozíciókat tudták felvenni. Mint mondta, pártja a nemzetbiztonsági és a vállalkozásfejlesztési bizottság elnökét adja, továbbá hét bizottsági alelnöki tisztséget kaptak.
Arról is beszélt, hogy
szerették volna, ha önálló testület foglalkozik az egészségügy, az oktatás, valamint az önkormányzatok kérdéseivel
és feláll egy elvándorlás kérdéskörével foglalkozó bizottság is.
Arról még nem döntött a párt, hogy kit jelöl az Országgyűlés alelnöki és két jegyzői posztjára.
Tóth Bertalan, az MSZP frakcióvezetője az MTI-nek elmondta, pártja a népjóléti bizottságot vezeti, amelyet az eddigi alelnök, Korózs Lajos vezet majd. Emellett az MSZP-Párbeszédnek összesen nyolc bizottsági alelnöki posztja lesz,
a Ház alelnökének pedig a posztot eddig is betöltő Hiller Istvánt jelölik.
Mint mondta, az MSZP és a Párbeszéd egymás között állapodik meg a nyolc bizottsági alelnöki poszt elosztásáról.
Tóth Bertalan a szokásjoggal magyarázta, hogy az ellenzéki pártok hozzájárultak a minisztériumok felsorolásáról szóló törvény módosításának házszabálytól való eltéréssel tárgyalásához. Az alakuló ülés előkészítéséről tartott egyeztetéseket reménytelinek értékelte. Beszélt arról is hogy a jövőben is tárgyalni fognak a későbbi ellenzéki együttműködésről is. Szerinte az önmagában eredmény, hogy egységes álláspontot alakítottak ki.
Meg tudtak egyezni a pártok. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Schmuck Erzsébet, az LMP képviselője arról számolt be az MTI-nek, hogy az LMP a fenntartható fejlődés bizottságában adja majd az elnöki posztot, emellett két bizottság, a költségvetési és a honvédelmi alelnökét adja. Mint mondta, a párt frakcióülésén dől el, kik töltik be ezeket a posztokat.
Azt is mondta:
a tárgyalások nem voltak egyszerűek.
Két bizottsági struktúra merült fel javaslatként, a jelenlegivel megegyező, valamint egy olyan opció, amely szerint ugyan hárommal több bizottság alakult volna meg, de ugyanakkora összes taglétszámmal. Ebben az esetben azonban a testületek kisebbek lettek volna, az LMP és a DK nem kapott volna helyet a nemzetbiztonsági bizottságban, így ezt nem támogatták, végül maradtak a jelenlegi struktúránál.
Varju László, a DK alelnöke az MTI-nek elmondta, pártja vezeti az Országgyűlés költségvetési bizottságát. Fontosnak értékelte, hogy az ellenzéki együttműködés hatékony és eredményes volt, sikerült megteremteni a parlament alakulásával kapcsolatos elemi feltételeket.
Előkerült egy hangfelvétel arról, ahogy Sallai Róbert Benedek rátámadt Hadházy Ákosra.
Április 14-én, az LMP etikai bizottsági ülésén támadt rá Sallai Róbert Benedek Hadházy Ákosra, aki elesett, beverte a fejét, elvesztette az eszméletét, és kórházba kellett vinni.
Sallai előbb tagadta, hogy megverte vagy fellökte Hadházyt, később azonban az ATV-ben elismerte, hogy köze volt hozzá. Egész pontosan azt mondta:
„Lehet, hogy hozzájárultam ahhoz, hogy felborult”
Mint most kiderült, az ülésről készült egy hangfelvétel is, amelyet a 444-hez juttatott el egy olvasója.
Némi vita után egyszer csak az hallatszik a felvételen, Sallai szájából:
„Bazdmeg, ne mosolyogjál, mert pofán baszlak!”
Ezután olyan zajokat hallani, mintha székek borulnának fel, majd Sallait „Robi! Robi!” kiáltással akarják megállítani. Ő meg annyit mond:
„Hülye seggfej! Mosolyogsz itt össze-vissza, bazdmeg! A képedet is beverem, ha meglátlak!”
Hadházy garázdaság és becsületsértés miatt feljelentette Sallait, Szél Bernadett pedig felszólította, hogy távozzon a pártból. Sallai erre azt mondta: csak akkor megy, ha kizárják.
„már több mint egy évtizede mindent megtesz Orbán sikeréért”,
Oroszország a Newsweek szerint egy olyan, az EU-t megosztó retorikát terjeszt, amelyet az orosz propagandacsatorna, az RT Európa orbanizációjának nevezett. Oroszország ugyanis mindent megtesz, hogy megossza és gyengítse az EU-t. A Newsweek szerint az, hogy Európában egyre inkább előretörnek a populisták, nem az oroszok miatt van, de ők kihasználják ezt a helyzetet.
Ezzel együtt a lap szerint
a Kreml Orbánnak nyújtott támogatása precedens nélküli,
nem csak a propagandában egyértelmű, de ez látszik a gázról kötött megállapodásokban, a több milliárdos kölcsönökben és a stratégiai befektetésekben. Ennek eredményeként a Newsweek kijelenti:
„Orbán Putyin hangja Európában.”
Írnak arról is, hogy emellett orosz mintára épült ki a haveri kapitalizmus rendszere, a többek között különböző médiumokat vásárló oligarchákkal, és Putyinhoz hasonlóan Orbán is háborút indított a civilek ellen.
A lap szerint Orbán lázad az EU liberális demokrata értékei ellen, közben pedig az ország a GDP 4%-ának megfelelő uniós támogatásokat kapott: Magyarország az egyik legnagyobb nettó haszonélvezője az uniós tagságnak, évi 4,5 milliárd eurót kap, és kevesebb mint egymilliárdot fizet be.
az EU-ban Magyarország a második legkorruptabb ország Bulgária után.
Írnak Orbán múltjáról is, arról, hogy nem mindig volt oroszbarát, Soros-ösztöndíjas is volt, 2008-ban pedig felszólalt a grúziai invázió ellen. De 2010 után egyrészt rájött, hogy az idegengyűlölet szavazatokat hozhat neki, és a Direkt36-ot idézve azt írják, hogy Matolcsy György győzte meg, hogy Kelet felé kell fordulni.
Vladimir Tismaneanu, a Marylandi Egyetem politológia professzora Mussolinihez hasonlította Orbánt, mondván, ismeri a liberalizmust, a civil társadalomból jön, de most mindent megtesz, hogy tönkre tegye azt.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Az oroszokkal kötött üzletek között felsorolják a Mol-részvények visszavásárlását a Szurgutnyeftegaztól, azt, hogy a Gazprom olyan egyezséget kötött a gázszállításról, amely milliárdokba került az oroszoknak – de politikai haszna volt, a „rezsicsökkentéssel” Orbán 2014-ben is nyert a választáson, közben pedig a Roszatommal kötöttek szerződést a paksi bővítésről.
A menekültválság kirobbanása óta az ezzel kapcsolatos retorika
egyre inkább Putyint idézi,
Orbán civilizációs küzdelemről kezdett el beszélni, Sorost is támadja, a lap szerint oly módon, „amely veszélyesen közel van az antiszemitizmushoz”.
Orbán abban is Putyint másolja, hogy a korábban független intézményeket a saját embereivel tölti fel: megbízható emberei kerültek az ügyészség, a számvevőszék élére és fontos pozíciókba a médiában.
Írnak arról is, hogy az EU felháborodott, azt is felfedezték, hogy
Mint írják, Putyin számára 2014 márciusában kezdett a barátság kifizetődővé válni: akkor annektálták a Krím-félszigetet az oroszok, majd júliusban az általuk támogatott kelet-ukrajnai szakadárok lelőtték a maláj utasszállítót. Oroszország ellen szankciókat vezettek be, Putyin viszont azóta háromszor is Budapestre jöhetett.
Ugyanakkor azt is megemlítik, hogy Orbán eddig mindig megszavazta a szankciók meghosszabbítását, bármennyire is tiltakozott ellenük. Kovács Zoltán kormányszóvivőt is idézik, aki szerint Magyarország nincs közelebb Oroszországhoz, mint bármelyik másik ország.
Putyin autoriter rendszerét másolja Magyarország?
A New Internationalistben is megjelent egy elemzés a témában. Ők a paksi bővítéssel kezdik, de mint írják: az orosz befolyás messze túlmutat ezen. A lap szerint
Orbán Putyin nyomdokain halad,
korlátozza a sajtószabadságot, kulturális és jogi háborút folytat a civilek ellen, idegengyűlölő ideológiát hirdet, és a kétharmados többség birtokában átírja az alkotmányt.
Brian Dooley, a Human Rights First vezető tanácsadója szerint
az Orbán-rendszer már az autoriter rezsimek jeleit mutatja.
Az hasonlóságok között megemlítik azt is, hogy Orbán a menekültügyben a tradicionális, keresztény értékek megőrzését hangoztatta, és az egész helyzet ábrázolása olyan, mint az orosz propagandában. Emellett Magyarország gyakorlatilag lemásolta az orosz civilellenes törvényt, és írnak arról is, hogy ennek kapcsán a kormány megtámadta a CEU-t és kampányt indított Soros György ellen.
MTI Fotó: Kovács Tamás
De felsorolják a különbségeket is, mint írják,
Magyarországon még nem börtönzik be az ellenfeleket,
ugyanakkor csökken a sajtószabadság, és ebben az NMHH-nak is szerepe van, ráadásul a médiapiacot az állami hirdetésekkel is befolyásolják. Szintén a különbségek között említik az ellenzék kezelését és a tüntetésekre adott reakciót is.
Orbán nem egy másik Putyin
A Bloomberg ezzel a címmel készült elemzése szerint Orbán sokkal szofisztikáltabb módszerekkel építi a hatalmát, mint Putyin – de ez nem jelenti, hogy a rendszer kevésbé kemény. De, mint írják, a különbségek felülírják a hasonlóságokat.
Az egyik legfontosabb, hogy
mindkettőjük célja, hogy senki ne tudjon beleszólni, hogyan gyakorolják a hatalmat.
Magyarországon viszont a választásokon nincs tömeges csalás, igaz, lejt a pálya, ahogy az EBESZ is megállapította – de adott esetben itt nyerhetne akár az ellenzék is, és, ahogy a Bloomberg Borisz Nyemcov meggyilkolt orosz politikusra utalva írja: nem hívnak csecseneket, hogy ellenzéki politikusokat öljenek.
MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Arról is írnak, hogy bár csökken a sajtószabadság, még mindig sokkal nagyobb, mint az oroszoknál, és a bíróságok még fel tudnak lépni a korrupció ellen – ugyanakkor a korrupciós modell az oroszra hasonlít.
Összegezve a Bloomberg megállapítja, hogy össze lehet hasonlítani a két rendszert, de
Orbán sebészkést használ, Putyin pedig fejszét.
Kelet-Európa illiberális forradalma
A Foreign Affairsben az ismert politológus, Ivan Krastev nem csak Magyarországot vizsgálta, hanem az egész régiót. Mint írja, Kelet-Európa két korábbi mintagyerekénél, vagyis a lengyeleknél és a magyaroknál vannak a legaggasztóbb fejlemények: démonizálják az ellenzéket, a kisebbségek lesznek a bűnbakok, aláássák a fékek és ellensúlyok rendszerét.
Szerinte ezek az országok azért hirdettek háborút a liberalizmus ellen, mert az EU és az USA lettek a rendszerváltás után a liberalizmus arcai, fő képviselői, így a nacionalisták könnyen össze tudták kötni a két témát. Ehhez hozzájárultak a gazdasági nehézségek, főleg Magyarországon.
Mint írja, itt
a Fidesz átírta a választási szabályokat, a korrupció pedig átható.
Krastev szerint, ahol a populisták hatalomra jutnak, ott tovább mélyítik a kulturális és politikai polarizációt, és terjednek az összeesküvés-elméletek – mint például az, hogy Soros menekültekkel akarja elárasztani az országot.
Ír arról is, hogy a régióban nagyon erősen jelen vannak olyan történelmi traumák, amelyek a külső hatalmaktól való félelmet táplálják – sokan félnek minden kozmopolita ideológiától, jelentse az a Habsburg-birodalmat vagy a marxizmust.
Május 8-án, az újjáválasztott Országgyűlés megalakulásának első napján hajnali 2 órától egészen éjjel 11 óráig lesznek demonstrációk a Kossuth téren, amelyek iránt folyamatosan élénkül az érdeklődés. A teret azonban jó eséllyel egy időre le fogják zárni. Somogyi Zoltán szerint nem valószínű, hogy a tömeg erőszakossá válna, már csak azért sem, mert „nincs arra alapos bizonyíték, hogy nagyon súlyos csalás történt volna a választáson”. Ám ha kitart az elmúlt tüntetéseken érzékelhető lendület és hangulat, akkor egyszer csak erre megszerveződhet egy alternatív, utcai ellenzéki erő.
Szerda reggelig négy különféle szervezet is hirdetett akciót május 8-ára. Lesz élőlánc az Országgyűlés körül, tüntetések beszédekkel – legalábbis, ha a hatóságok végül engedélyt adnak ezekre.
Kérdés, mi lesz, mi lehet a hatásuk.
„Ha megvalósul az élőlánc és sok tüntető lesz a Parlament előtt május 8-án, az elsősorban nem Orbán Viktornak és a kormánypártoknak lesz kínos, hanem az ellenzéknek, amelytől a tüntetők azt követelik, hogy ne üljenek be az Országgyűlésbe”
– véli Somogyi Zoltán szociológus, a Political Capital alapító tulajdonosa. Bár ő maga ugyan „végsőkig az alkotmányos rendszer híve”, a tömeg azt szeretné, hogy az ellenzék ne vegyen részt a parlament munkájában, és május 8-a lesz az a nap, amikor az új képviselők felesküdnek majd..
Ami az ilyen és hasonló tüntetések hatását illeti, Somogyi Zoltán szerint láthatóan a kormánypártokat is meglepte, hogy kétszer egymás után ekkora tömeg vonult az utcára. Ez szerinte abból is látszik, hogy nem is nagyon minősítették a demonstrációkat. Orbán Viktor is csak annyit reagált egy nekiszegezett kérdésre, hogy „jöjjenek, várjuk őket”, ám azt már nem részletezte hogy hova menjenek. Ezt vélhetően zavarában mondta a kormányfő – tette hozzá.
Azt valóban meglepőnek tartja, hogy nem csak az első, de a második tüntetésre is nagyon sokan mentek ki. Ez ugyanis azt mutatja, hogy az emberek ráébredtek arra, nincsenek egyedül.
Nem egy-egy tüntetésnek, hanem annak lehet komoly hatása, ha ez a sokaság kitart. Már csak azért is, mert ez a magyarországi tüntetési kultúrának egy új vonása lenne: nálunk ugyanis sorra kifulladtak az ilyen demonstrációk.
Mindenesetre ezeknek a tüntetéseknek most az az alaphangulata, hogy „ha nincs megfelelő kormányunk, s nincs rendes ellenzékünk, amely hajlandó intézni a dolgokat akkor
a saját kezünkbe kell venni az irányítást”.
Ha kitart ez a lendület és a hangulat, marad a tömeg, akkor egyszer csak erre megszerveződhet egy alternatív, utcai ellenzéki erő.
Ilyen már volt, például a spanyoloknál hasonló utcai tüntetésekből szerveződött két fontos politikai csoportosulás, egy baloldali és egy liberális, mely közül az utóbbi (a Ciutadans) ma Spanyolország legnépszerűbb politikai ereje. Az is a nevük, hogy civilek (polgárok).
Budapest, 2018. április 21. A 2.0 Mi vagyunk a többség – újabb tüntetés a demokráciáért! MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Május 8-án reggel élőláncos tüntetők igyekeznek majd akadályozni a régi/új képviselőket abban, hogy bejussanak a Parlamentbe: legalábbis az a terv, hogy már hajnali két órától ott lesznek a tüntetők a főváros szívében. A „Csak a testünkön keresztül” mottóval is hirdetett Élőláncot a Parlament köré! akció három magánszemély szervezőjének a célja, hogy összegyűljön tízezer ember, aki körbe veszi a Parlamentet már a 10 órára meghirdetett alakuló ülés előtt. Úgy vélik, hogy ha május 8-án csak az eredetileg meghirdetett, s délután 5 órakor kezdődő Mi vagyunk a többség 3.0 rendezvényre mennek el a tüntetők, akkor
„már csak egy üres épületnek tudnak majd demonstrálni. Addigra a megalakult országgyűlés tagjai rég otthon/másutt lesznek.” Ezért született meg a gondolat, hogy már hajnalban gyűljenek össze az emberek, s „némi hideg élelemmel, sátrakkal (…stb.), vegyék körbe a Parlamentet”.
Ez az eddigieknél
„hatékonyabb módszer lenne, továbbá méltó megkoronázása, tetőpontja a választások után kialakult demonstrációhullámnak”
– szögezik le a szervezők. A közösségi oldalon található profilja szerint vegyészmérnökként dolgozó Sz Ádám, a profilja alapján a turizmusban dolgozó, szintén diplomás Horváth László, valamint Virág Réka által szervezett élőláncra szerda kora reggelig már 920-an ígérték a részvételüket, és 5500-an érdeklődtek. Az akciót este 11 órakor tervezik befejezni.
Hajnali 2-től délelőtt 10 óráig a fenti felhívásra oda érkezők lesetnek majd jelen a téren, és hozzájuk csatlakoznak majd azok (e cikk írásakor 1300 ember jelezte részvételét és 5800-an érdeklődtek az esemény iránt), akik a Civil Ellenzéki Kerekasztal „Nem akarjuk ezt a Parlamentet és kormányt!” című akcióján kívánnak jelen lenni. A nyolc órásra hirdetett demonstráció felhívása szerint
a többség nem akarja, hogy a csalással megválasztott új Parlament és kormány felálljon!,
ezért „Gyere el, ha Te is így gondolod!”. Lesznek beszédek is, ezekről egyelőre annyi tudható, hogy „közismert civilek mondják el terveiket, elképzeléseiket a jövőről, a közösségi összefogásról, a rendszerváltás lehetőségeiről, módszereiről, eszközeiről”. A két szervező, a CEKA vezetője, Ujhelyi Sándor és Juhász Zoli – Shepherd fenntarthatósági szakértő, blogger és több civil kezdeményezés kiötlője, vezetője.
A fenti demonstráció még javában tart majd, amikor elkezdenek gyülekezni a választások óta már két nagy tüntetést is összegründoló civilek – Lányi Örs, Gyetvai Viktor, Szilágyi Kristóf, Homonnay Gergely és Mark Dietrich – által meghirdetett 3.0 Mi vagyunk a többség – Tüntetés a demokráciáért résztvevői. A felhívásban – amelyre e sorok írásáig 7200-an jelezték részvételüket és 20 ezren érdeklődésüket – a többi között az áll, hogy „A Fidesz az ország problémáinak megoldása helyett a civileket akarja támadni. Ebből elég! Foglalkozzanak a valódi problémákkal.
Propaganda helyett szabad sajtót, tisztességes közmédiát akarunk!”
A tüntetés tervek szerint este 8 órakor ér majd véget.
Erre a demonstrációra szervez résztvevőket a Színes a Szegény Emberek Pártja, „Csatlakozzunk , Mi vagyunk a többség!” felhívással. Eddig is már több mint négyszázan jelezték, hogy részt vesznek a demonstráción, és 2300-an érdeklődtek iránta. A szervező, a Színes Magyarország Párt néven is futó, önmagát politikai pártként aposztrofáló szervezet elsődleges céljaként a következőt rögzíti: „a konzervatív, szabadelvű, liberális, a nemzeti és európai értékek hiteles képviselete és terjesztése Magyarországon és a roma és nem roma értékeinek kisebbségi, nemzetiségi hiteles képviselete.”
Az őrség közbelép
A teret egy időre lezárnák – derül ki abból a levélből, amelyet a merce.hu hozott le, s amelyben az Országgyűlési Őrség arról értesíti a szervezőket, hogy reggel 06.00 órától a szükséges ideig, de legkésőbb délután 14.00 óráig” körbezárják a Parlamentet, kiszorítva a tüntetőket a Kossuth térről. Ezt azzal indokolták, hogy máskülönben „nem lenne biztosítható a hazai védett személyek, az országgyűlési képviselők, a rendszeresen érkező diplomáciai küldöttségek, illetve a külföldi védett személyek szabadon mozgása” .
Szerdán a Márkok ünneplik névnapjukat, kellemes meleg és napsütéses idő várható 25 fok körüli hőmérséklettel. A lapszemle pedig már megérkezett:
Magyar Idők: Josef Rohác üzenete indította el a lavinát?
Jozef Rohác Hír TV-nek eljuttatott üzenete után vett jelentős fordulatot a Fenyő-gyilkosság ügye, aki tulajdonképpen Gyárfás Tamás elleni bizonyítékot ígért – tudta meg a Magyar Idők. A rendőrség ezt követően foglalta le azt a hangfelvételt, amely megoldhatja az ügyet. A Magyar Idők szerint 2018-ban, a meggyanúsítás után Portik Tamás vallomást tett az ügyben, és érdemi információkat oszthatott meg a nyomozókkal.
Népszava: Csak nyerni tud Rogán helikoptereztetője
A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. fél év alatt se tudta lebonyolítani a budaörsi reptér üzemeltetési pályázatát, ezért a társaság meghosszabbította az eredetileg csak 180 napra megbízott Aeroglobe Kft. mandátumát. A cég a Jakab-család érdekeltségében van: övék az a Fly-Coop Kft. is, amelynek köszönhetően 2016 augusztusában Rogán Antal helikopterrel utazhatott egy lagzira. A 180 napra kötött szerződés már hónapokkal ezelőtt lejárt, az Aeroglobe mégis maradhatott. A Népszava a MNV-től megtudta, hogy 2018 végégig meghosszabbították ideiglenes szerződésüket, mert a repülőtér működtetési pályázatának előkészítése elhúzódik.
Világgazdaság: Hatvan új praxisközösség jön létre
2018 első felében hatvan praxisközösség jön létre Magyarországon azért, hogy tovább erősítsék a prevenciós tevékenységet az alapellátásban – nyilatkozta a Világgazdaságnak Vajer Péter, a Országos Alapellátási Intézet főigazgatója. Európai uniós pályázat keretében nyolcmilliárd forint érkezett az alapellátás és népegészségügy rendszerének átfogó fejlesztésére, a praxisközösségek maximum 150 millió forint vissza nem térítendő támogatásra pályázhattak. Néhány közösség már el is kezdte a munkát, például Mórahalmon és Hevesen.
A választást követő másnap olvastam el a közösségi hálón a bejegyezését. Néhány megrázó sor volt az egész: „Barátnőimet kirúgták a munkahelyükről, mert részt vettek a civil tüntetés szervezésében; édesanyám megjegyzéseket kap miattam a faluban; rokonaim, barátaim nem mernek velem egy fotón szerepelni… Tényleg erre szavaztatok? Ilyen országot szeretnétek?” Ráczné Földi Judit, a DK elnökségi tagja alighanem nem ilyenre vágyik.
Mi másra számított ellenzéki képviselő-jelöltként?
A véremben van, hogy ki kell állnom a véleményem mellett. A barátaim azt szokták mondani, Jeanne d’Arc vagyok. Igazuk van, gyerekkorom óta ő a példaképem.
A közvélemény akkor ismerte meg, amikor a felcsúti kisvasút avatását követő nap néhány társával tiltakozásul lefeküdt a sínekre.
Mindez május 1-én, anyák napján volt, anyukám is csak a híradóból értesült róla. Gondolhatja mennyire
megviselte, amikor ott látott feküdni a sínen a mozdony előtt.
Az egész arról szólt, hogy megmutassam, bátornak kell lenni, és ki kell állni magunkért.
Volt értelme? A kisvasút azóta is üresen pöfög, de ez senkit nem zavar.
Sokunkat zavar. Maga is emlékszik rá, és biztosan sokan mások is. Talán arra is, hogy Orbánék felcsúti portájára kitűztük az uniós zászlót, hadd értse meg a miniszterelnök, mi a „nép” véleménye az Unióhoz való viszonyunkról. Sajnos az elmúlt nyolc évben egyre mélyebbre süllyedtünk, már nem csak Soros és Európa az ellenség, családok, barátságok mentek rá a gyűlölködésre. Most már a félelem is belopódzott az emberek szívébe.
Ez jó ideig ott is marad.
Nagyon remélem, hogy nem. A múlt szombati tüntetés azzal ért véget, hogy vagy százezren fogtuk meg egymás kezét. Tudom, sokaknak ez a templomi szeretet és megbocsátás jele volt, nekem azt jelentette, hogy
nem engedjük el egyetlen olyan ember kezét sem, aki felénk nyújtja, aki segítséget, védelmet kér.
Ha egyre többen leszünk, akkor az embereknek is reményt tudunk adni: ne féljetek! Nem hiszem, hogy bárki szeretne egy olyan országban élni, ahol tartani kell attól, meghallja-e a szomszéd, miről beszélünk a barátainkkal a kertünkben. Ha a hivatalban kerülni kell a véleménynyilvánítást, és a telefonban is meg kell válogatnunk, mit mondunk. A közösségi hálón mit posztolunk az oldalunkon, kivel mutatkozunk egy fotón.
Vasárnap Fehérváron is tartott a „Mi vagyunk a többség” egy tiltakozó gyűlést. Hányan voltak?
Ötszázan.
Elégedett ezzel?
Tökéletesen. Mert már van a városunkban ötszáz ember, aki nem fél a hatalomtól. Mellesleg jellemző a helyi média „pártatlanságára” az a minapi hír, ami ezzel kapcsolatban megjelent Mészáros helyi lapjában.
Egymás mellé rakták a mi, ötszázas tüntetésünk képeit, és a választást megelőző, fideszes, országos kampányzárón készült fotókat.
Oda az ország minden részéből buszokkal hozták az embereket, akik tőlünk kérdezték, merre van az Országalma. De a mostani tudósítás alá csak annyit írtak: Ki is a többség? Szégyellhetnék magukat, hogy ilyen igaztalan támadásnak tették ki azokat, akik a demokrácia, egy jobb Magyarország érdekében ki mertek jönni a rendezvényünkre.
Miért csodálkozik ezen? Ilyen a közhangulat.
Nem igaz! Miért van az, hogy én egyetlen fideszest sem támadtam meg soha személyében, csak azért, mert mást gondol az ország sorsáról.
A Hóman-szobornál kiszúrták a kocsim kerekeit, összekarcolták az oldalát,
hogy lássam, nem szívelnek. A városi közgyűlésben is sértegetések sorát kellett elviselnem.
Tényleg: nem fél?
Soha nem féltem semmitől.
Pedig megszívathatnák. Vállalkozóként ráküldhetnének mindenféle ellenőrt.
Tisztességes vagyok a politikában és tisztességes a vállalkozásomban. Engem ilyennek neveltek. A családban is, a politikai nézeteimmel is már a kezdetek kezdetétől én voltam a kissebség, az ellenzék. Az édesanyám és a nagymamám mindig balra húzott, néhai édesapám volt közöttünk a jobboldali. De ebből soha nem volt otthon vita.
A férjem is, a családom is, mindig támogatott.
Innen a bátorság?
Minden olyan dolog, ami az elmúlt években ellenem irányult, csak még erősebbé tett. A harciasság bennem van, és nem hiszek abban, hogy ma Magyarországon a békésebb közhangulatot el lehet érni más eszközökkel. Nem régen négy napig Londonban voltam. Nem akartam hinni a szememnek, hogy ott milyen nyugalomban és békében élnek az emberek, nemzetiségükre, bőrszínükre, vallásukra tekintet nélkül. Barátságosak egymással és ÉLNEK – csupa nagybetűvel. Nem úgy, mint mi, akik idegesen lenyomjuk a napi nyolc óránkat, utazunk napi 1-2 órát, amíg hazaérünk, és beülünk a tévé elé. Ennyi az életünk. De én nem ilyen életet szeretnék a magyar embereknek! Azért nem megyek el innen, mint a többi fiatal, mert
hiszek abban, hogy lehetne csinálni idehaza is egy jobb országot.
A mostani tüntetéssorozat egyik eredménye az én szememben az, hogy a vidéki emberek is kezdik megszólítani egymást, kezdenek kételkedni a töméntelen hazugságban. De még sok a teendő. Édesanyám egy kis faluban él, ahol mindenki ismer mindenkit. Április 9. után kapott hideget-meleget, hogy a lánya DK-s, egy „szemkilövető párthoz” tartozik. A családtagjaim is kérték, hogy vegyük le a hálóról a közös fotóinkat, mert bajuk lehet belőle.
Tiltakozás a felcsúti kisvasút ellen
Tényleg: miért pont a DK-t választotta?
Mielőtt pártot választottam, elolvastam mindegyik szervezet programját. Alapvetően liberális vagyok, és náluk találtam meg, amit kerestem. Meglehetősen önjáró vagyok. Vannak időnként olyan „húzásaim”, amiről ők sem tudnak. A kisvasutas tüntetés is partizán akció volt, amikor leszedtek a sínekről, azonnal hívtak: „Úristen, mit műveltél!” Nem akartam nagy hírverést csapni, de véletlenül ott volt a Bors, a Hír Tv és a Mancs, így kapott nyilvánosságot. Miért pont ők? Mert elviselnek olyannak, amilyen vagyok.
Hogyan tovább?
Szerintem keményen kell harcolni, de végre nem vagyunk egyedül, megmozdultak a civilek is. Nem csak Budapesten, Székesfehérváron is. Elnökségi tagként most már országosan is szervezhetem a „bátorság kampányokat”.
Nagyon szerettem volna bekerülni a parlamentbe,
mert azt gondolom, ott is szükség lett volna erre a Jeanne D’Arc-i elszántságra. De a lista 16. helye ehhez nem volt elég. Valószínűleg kezdőnek tartanak még a pártban.
A választók meglehetősen csalódottak az eredményükben.
De nem azokban az értékekben, amelyeket például a DK is képvisel. Lehet, hogy ha majd új arcokat is megismer a nyilvánosság, akkor a politikusokról alkotott rossz véleményen is fordítani lehet. A következő években
olyan politikusokra lesz szükség, akik szót értenek a falvakban Mari nénivel, Pista bácsival is.
Ezzel nem lesz túl népszerű a pártjában…
Nem zavar. Ez a véleményem.
Ráczné Földi Judit Forrás: Facebook
És lát ilyen fiatalokat, új arcokat maga körül?
Biztosan vannak, de még nagyon keveset ismerek közülük. A DK-ban biztosan tudok nyolc-tíz olyan lelkes fiatalt, akiknek ez az első pártja, akiknek a képét akár a választási plakátjainkra is ki lehetett volna tenni, és a fotóik alá odaírni:
itt vagyunk, lelkesek vagyunk, és előttünk az élet.
Meggyőződésből akarunk segíteni.
Nagyon kemény vélemény.
Vállalom. Így gondolom. Öt éve arra tettem fel az életem, hogy az embereknek segítsek. Nagyon kemény kampány áll a DK politikusai mögött. Lejártuk a lábunkat, annyi helyen próbáltuk meggyőzni az embereket, de mégis – valamiért – megbüntettek minket. Az mégsem járja, hogy egy húszéves fiú, aki 2006-ban nyolc éves volt, azzal vádoljon, hogy szemkilövető vagyok. Generációk nőttek fel a hazugságon! Meg a többin, a migránsozáson, a sorosozáson, pedig ha nem erre pazarolják a pénzünket és az energiát, akkor nem kapok ma olyan üzenetet a kórházból, hogy segítsek, a csecsemőosztályon nincs mérleg.
Nem sokat lehet tudni magáról, a cukrász Rácznéról…
Közgazdasági szakközépiskolában könyvelő-statisztikusként végeztem. Szerettem volna továbbtanulni, de vannak kisebb testvéreim, és a szüleimnek nem volt erre pénze. 18 évesen bejöttem Fehérvárra, elmentem fagyislánynak abba a cukrászdába, ami ma az enyém. Két napot, reggeltől estig ott dolgoztam, másik kettőt egy szoláriumban. Négy hónapig bírtam, aztán kivettem egy kis szobát, mert nem bírtam a napi utazgatást. 2001-ben az albérletért 10 ezer forintot fizettem az 50 ezer forintos fizetésemből. Fagyis lányból előléptettek felszolgálónak, az első az volt, hogy megbotlottam és egy tálcát beleborítottam egy vendég ölébe. Azt mondta, biztosan én vagyok a Hamupipőke, mert a cipőm is leesett. Aztán pultos, műszakvezető, majd üzletvezető lettem. 26 évesen elmentem egyetemre, közgazdász diplomát szereztem.
Szép karrier, de mitől az a híres „földijucis” szociális érzékenység?
Attól, hogy onnan jövök, ahonnan… Középiskolásként nagyon szégyelltem, hogy szegények vagyunk. Most már azt szégyellem, hogy akkor próbáltam elleplezni, hogy a szüleim földdel, meg állatokkal foglalkoznak. A nagymamától
mindig azt hallottam: ha ki akarok ebből kerülni, akkor nincs más esélyem, csak ha tanulok.
Ezt ma is nagyon sok fiatalnak el kellene mondani…
Ma még rosszabb a helyzet. Az olyan nehéz sorsú, de kitűnő tanuló gyerekek, mint amilyen én is voltam, most nem kapják meg azt a lehetőséget, hogy az általános iskola után tovább léphessenek. A felsőoktatási intézmények mára olyan drágák lettek, amit a szüleik amúgy sem tudnának kifizetni. Az állam és a kormány kutya kötelessége volna megteremteni nekik a felemelkedés lehetőségét. Ezért szorgalmazzuk, hogy
az első diploma legyen ingyenes, és legyenek kifizethető áru kollégiumok is.
Mi vár rájuk? Az elkallódás, mert normális szakképzés sem létezik. Én is küzdök vele, alig találok felszolgálót, pultost a cukrászdába, és a helyzet évről évre rosszabb.
Munkatársaival a cukrászdában Forrás: Facebook
Mit szóltak a munkatársai a képviselői ambícióihoz?
Inkább azért aggódtak, kell-e nekem ez a sok csattanás. Nagyon hálás vagyok nekik, hogy ezt a három hónapot végigcsinálták úgy, hogy napokig nem láttak. Nem lett volna kötelességük. Megvonhatták volna a vállukat, nincs kóla, mert én nem rendeltem meg… Nyolc munkatársunk van, de még kellene kettő nyárra a fagyi gép mellé, ahol én is kezdtem. De ha nem találok, május 1-én, augusztus 20-án, hétvégeken, be szoktam állni fagylaltot árulni. De nem szeretik a lányok, tavaly, augusztus 20-án például rám szólt a műszakvezető, hogy menjek hátra mosogatni, mert áll a sor, túl sokat beszélgetek a vevőkkel.
És?
Berakott a hátsó, fekete mosogatóba. Ha azt mondta, hogy ott kell segíteni, szót fogadtam. Zárásig suvickoltam a koszos edényeket.
A közmunkarendszer folyamatosan fenntartja az ország gazdaságának lemaradását. Megalázó és kiszolgáltatott helyzetben tartja a közmunkásokat, akik még a létminimum összegét sem képesek megkeresni. És mégis a közmunkarendszernek köszönheti kétharmados győzelmét a Fidesz. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Kis Ambrus, a Policy Agenda ügyvezetője szerint ez mindössze néhány százmilliárd forintba került.
Amikor elkezdték a kutatást, amely végül is azt mutatja, hogy a közmunkások a Fidesz szavazói, vizsgálták azt is, hogy a közmunkáról milyen negatív kép alakult ki a társadalomban?
A helyzet csalóka. Jóllehet sok ellenzéki kritikát kapott, de politikai értelemben a közmunka bevezetésével a Fidesz már a 2014-es választáson, illetve az azt követő 2016-os menekültkvótáról szóló népszavazáskor is nagyot nyert. A kormánypárt ugyanis kimutathatóan jobban szerepelt azokon a településeken, ahol létezik közmunka. De ez igazolódott be az idei országgyűlési választásokon is, mert
ott szerepelt az eddigieknél is eredményesebben a Fidesz, ahol fenntartják a közmunkát.
Ez a tény még nem lepett volna meg bennünket, viszont a kormánypárt győzelmének mértéke már igen. Ha megnézi a választási térképet, akkor egyértelműen látszik, hogy a kistelepüléseken taroltak a kormánypártok, s legfeljebb a Jobbik van még jelen. A baloldali pártok teljesen visszaszorultak, pedig a kistelepüléseken eddig a hagyományos szociáldemokrata pártok bizonyultak erősnek.
Teljesen hatástalan maradt az ellenzék szövege, miszerint a közmunka konzerváltja a lemaradását, sokszor csak a segély helyett adnak egy minimális összeget, és aki bekerül a rendszerbe, képtelen lesz a piacon munkát találni?
Mindezt nem csak az ellenzék, de a munkaügyi kutatók is mondják, mert a közmunka valóban korszerűtlen foglalkoztatási forma, ami a segély helyett lépett be, ráadásul a minimálbérnél is szerényebb összeget kapnak az érintettek. De ha a falun élő munkanélküliek számára az ellenzék nem képes a közmunkánál vonzóbb lehetőséget kínálni, akkor még a jelenlegi rossz közmunkarendszer is jobbnak bizonyul, mint a bizonytalan, nem létező rendszer.
Vagyis azt lehet mondani, hogy az érintetteknek, tehát a közmunkásoknak eleve jobb a véleményük az elavult foglalkoztatási formáról, mint a társadalomnak?
Van róla véleményük, mert van róla tapasztalatuk. De nehéz lenne megfogalmazni, hogy az ellenzéki pártok valójában mit ígértek a közmunka helyett. Néhányan mondogatták, hogy emelni kéne a béreket, amit a falun élők vagy elhittek, vagy nem. Az ellenzék másik ajánlata az volt, hogy a legrászorultabbak dolgozzanak „szociális szövetkezetekben”. Miközben ezt a szót a hazai közbeszéd sem használja, tehát a gyakorlati tartalmáról is keveseknek van fogalmuk. Így aztán nem is csoda, ha a falun élő képzetlen, munkanélküli tömegek nem villanyozódnak fel, s nem csapnak azonnal a homlokukra, hogy „aha” tudom, miről beszélnek. A közmunkás létet egyáltalán nem szeretik, kiszolgáltatottnak érzik magukat, de legalább már tudják, mit várhatnak ettől.
Úgy tűnik tehát, hogy az ellenzék semmit sem tanult az elmúlt négy év kudarcából, ámbár az is igaz, hogy a helyi fideszes vezetőktől függ a közmunkások léte, akik emiatt már félelmükben is a kormányra szavaznak. Erről mi a véleménye?
Kétségtelen, lehettek erőszakos megoldások, hisz a „láncszavazások”, vagy más erőszakos megoldások valóban előfordulhattak. De nem csak emiatt nyert a Fidesz, ezért
nem is menteném fel az ellenzéket a felelősség alól.
Ugyanis ebből az következne, hogy amíg a Fidesz kormányon van, addig a hatalmát később is biztosítani tudja.
Pedig erről nincs szó. Érdemes ránézni a térképre, a kistelepüléseken leginkább független polgármesterek vannak hivatalban. Ezek a szereplők tehát nem a Fidesz pártlistájáról kerültek hatalomba, viszont a párt elvégezte azt a politikai munkát, amelynek révén kiépítette csatornáit ezekhez a kistelepülésekhez, illetve annak vezetőiéhez. A Fidesz vezérkara tehát legalább tudja, hogy néz ki egy kistelepülés polgármestere, s mi az ő problémája. Nyilván a legnagyobb gond az aktív korúak számára mindenhol a megélhetés, amire azonnali válasz volt a közmunka. Ennek ostorát a kormány átadta a falu polgármesterének, vagyis megkapta a „kvótát”, amibe bele kell férnie.
Ez hatalmas felelősség, de egyben lehetőség is, hiszen ki kell sakkozni, hogy ki kap munkát, és ki nem. A meglévő pénzből az önkormányzat hány család megélhetéséről tud gondoskodni, esetleg részmunkaidőben. A polgármester kezébe tehát komoly hatalmat adott a Fidesz, véleményvezérré vált, hisz minél kisebb egy telepelülés, annál inkább meghatározó a falu első emberének befolyása. Persze ez függőséget is jelent, emiatt aztán elfogadják a véleményét. Választás előtt nagyon fontos, hogy az ilyen véleményvezér szerint a kormány jól végzi-e a dolgát, vagy sem. Tudni kell, hogy a Fidesz 2017 januárjától a kistelepüléseken felemelte a korábban takarékosság miatt csökkentett polgármesteri fizetéseket.
Gondolom, emiatt aztán a polgármester jobb hangulatban dicsérte a kormányt.
Persze! Amikor a polgármesterek fizetésének emeléséről döntött, akkor a Fidesznek már nem volt meg a kétharmada, holott erre szükség lett volna. Ezért aztán az ellenzék segítségét kérték – nem gyakran fordult elő – de rájöttek a korábbi hibára. Emiatt vesztette el a Fidesz a tapolcai, és a veszprémi időközi választást, hisz mindkettőben sok volt a falusi körzet, s ezzel veszett a kétharmad is. Ez a pofon kijózanító volt, s egyértelművé tette:
ha a kistelepülések polgármesterei nem aktivizálják a választókat, akkor mindez a Fidesz politikai támogatottságában is meg fog jelenni.
Így aztán a felemelt fizetés, illetve a migránsozás megtette a hatását, a polgármesterek vezetni tudták a választók kezét a szavazólapon. Ez egy nagyon fontos összefüggés. Még ott is nyerni tudtak, ahol évek óta nincs háziorvos, és a helyben élőknek ezáltal rosszak az életesélyei. Ezt egészségügyi kutatások is kimutatják: Magyarországon 213 betöltetlen praxis van az 5 ezer fő alatti településeken, s még itt is 57 százalékot kapott a Fidesz pártlistája. Ez pedig a polgármesternek, a papnak és a tanítónak, illetve a migrációs kampánynak köszönhető.
Meg a helyi lapok, a közmédiumok elfogultságának, hisz a kistelepülésen élők kizárólag azokat a híreket fogyasztják, amivel a kormány eteti őket.
Ez valóban sokat számít, de nem mindent. A vidékiek is tudnak az internetről tájékozódni. Az viszont világos, hogy hiába képes a fővárosban többséget teremtő politikára az ellenzék, ugyanaz a program a falvakban semmit nem ér, mert ott más a „probléma-lista”. Ez nem azt jelenti, hogy a községekben butábbak az emberek, hanem hogy ott más a probléma-térkép.
Ha az ellenzék továbbra is csak a nagyvárosoknak beszél, akkor a falvakban ismét elbukik.
Erre egyébként már négy éve is felhívtuk a figyelmet, de az ellenzék nem tanult belőle.
Ha a közmunkások továbbra is a Fidesz kliensei maradnak, akkor a kormány bebetonozta magát. Képes az ellenzék erre rálicitálni?
Azért képes, mert a kormány időközben a nagyvárosokban leépíti a közmunka rendszerét. Korábban ugyanis óriási gömböcként felfújták az egész rendszert, igyekezve ebbe egyre nagyobb társadalmi csoportokat integrálni. Ám ezzel a nyílt munkaerőpiacon hiányt idézett elő. Még a hagyományosan Fidesz-barát agrárkamara is kritikusan jelezte, hogy a szezonális munkaerőpiacról elszívja a munkaerőt a közmunka. Ezután kezdték leépíteni a közmunkások számát. Az egyelőre nem világos, hogy a párt a kistelepüléseken is rászánja-e magát erre a döntésre, vagy ott a politikai logika érvényesül.
Mindez több száz milliárdba kerül…
Az elmúlt években egy „túlárazott” budapesti olimpia ára ment el közmunkára, tehát jócskán többszáz milliárdot költöttek rá.
Erre valóban nem könnyű rálicitálni, de a vidéki támogatás nélkül az ellenzék soha nem kerülhet hatalomra. Hacsak nem erre készül…
Ez nem csak akarat kérdése, mert a Fidesznek van felülről kialakított hálózati rendszere, említettem a polgármestereket. A Jobbiknak pedig van egy alulról létrehozott struktúrája, amelyben kiválóan működnek a hagyományőrző körök. Ha a kistelepülések parlamentje ebből a két pártból állna, a baloldal teljesen visszaszorulna; sem az MSZP, sem a DK, sem az LMP nem jutna be egy ilyen országházba. Hagyták szétporladni, vagy meg sem teremtették a vidéki bázisaikat. De említhetném a magyar pártrendszer üdvöskéjének számító Momentumot is, amely azt hirdeti magáról, hogy elvégezte a hálózatépítés nehéz munkáját. Ehhez képest a párt 36 választóköri delegáltat tudott kiállítani, az önmagát progresszív színekben feltüntető LMP 423, az ellenzék legerősebb szerepére törő DK 2168, az MSZP 5600 delegáltjával szemben. Ezzel szemben a Fidesznek 15 400 ezer delegáltja volt. Ezek ma a politikai erőviszonyok Magyarországon.
Bizonyos, általunk sztereotípiáknak vélelmezett dolgokat igazol vissza a magyarok gondolkodásmódjáról az Eurobarometer legfrissebb jelentése. Kiderül belőle, hogy Magyarországon a politikai és egyéb kapcsolatrendszer meghatározó az előrejutás szempontjából, miként az is, hogy valaki egy bizonyos etnikai csoporthoz tartozik-e vagy sem, illetve férfinak vagy nőnek született.
A felmérés és az abból készült jelentés azt vizsgálja, hogy az európaiak szerint mennyire méltányosak az életkörülmények az EU-ban. A foglalkoztatás, az oktatás és az egészségügy területén, valamint a társadalom egészében tapasztalt méltánytalanságokkal kapcsolatos általánosabb kérdések kerültek terítékre. Ezek közül a legérdekesebb talán az volt, hogy az emberek mely tényezőket tartják fontosnak az életben való előrejutáshoz.
Miközben a magyarok 29 százaléka alapvetően fontosnak, 52 százaléka pedig fontosnak tarja a politikai kapcsolatokat ebben a tekintetben, addig az európai uniós polgárok összességének csupán a 10, illetve 46 százaléka gondolja ugyanezt. Szemben a magyarok 17 százalékával, az európaiak 41 százaléka egyáltalán nem tartja fontosnak ezt.
Hasonlóan lesújtó, hogy mit gondolnak a magyarok a protekcióról, pontosabban arról, hogy milyen szerepet játszik a megfelelő emberek ismerete az előrejutásban: 40 százalék szerint nagyon fontosat, 54 százalék szerint fontosat. Azaz
a magyarok 94 százaléka szerint meghatározó az életünkben ez a fajta kapcsolatrendszer.
Csak némi vigasz, hogy Európában általában is 92 százalékot kapott ez a két válasz – igaz, a megoszlásban óriási a különbség: nagyon fontosnak csak 22 százalék tartja.
A jelentésből az is kiderül, hogy rasszistának, kirekesztőnek tartjuk a saját népünket:
a magyarok 20 százaléka szerint nagyon, 51 százalék szerint csak simán fontos, hogy valaki egy bizonyos etnikai csoporthoz tartozik-e vagy sem.
Európában erre a kérdésre 6, illetve 46 százalékos lett az eredmény.
Az is igaz azonban, hogy a jó egészséget tartják a magyarok a legfontosabbnak: összesen a válaszadók 99 százaléka gondolja így. Ezen belül 54 a nagyon fontos, 45 pedig a fontos rubrikát ikszelte be.
Forrás: Eurobarometer
Az eredmények tehát nem pusztán az Unió egészére vonatkozva kínálnak igen tanulságos olvasmányt, különösen érdekesek az egyes tagállamokban készült felmérések eredményei az uniós átlaggal való összehasonlításban is.
Megmarad a kormányinfó, de ezeket a tájékoztatókat a jövőben nem Lázár János, hanem Gulyás Gergely tartja.
Lázár János 112 kormányinfót tudhat maga mögött, s bár hivatalos bejelentés még nincs, gyakorlatilag biztosra vehető, hogy a kancelláriaminiszter távozik a kormányból és szülőföldjén, Hódmezővásárhelyen folytatja a pályafutását.
Lázár János kormányinfói sajátos színfoltot jelentettek a Fidesz kommunikációjában.
Ő volt az a miniszter, aki nem bujkált és nem menekült el az újságírók elől,
és az esetek többségében nem pökhendi, semmitmondó válaszokkal szúrta ki az őt kérdezők szemét. Hasonlattal élve: ő volt a jó rendőr, vagyis, aki a kihallgatáson a hatalom jobbik, emberibb arcát mutatja, miközben ugyanazt képviseli, mint társa, aki rossz rendőrként durva és barátságtalan a kihallgatottal szemben.
Lázár Jánosnak szinte kizárólag „rossz rendőr társai” voltak a kormányban, miközben ő maga nevükön szólította a az újságírókat, és mosolyogva, majdhogynem barátságosan válaszolt a kérdéseikre. Más kérdés, hogy ezek a válaszok tartalmukban semmiben sem különböztek a Fidesz és a kormány hivatalos kommunikációjától, ám ezzel együtt elmondható, hogy Lázár volt az az ember a kormányban, akitől legalább kérdezni lehetett.
Lázár most tehát távozik. Új műsorhoz új férfi kell. Hogy milyen lesz ez az új műsor, hamarosan kiderül.
„Ez a fiatal közönség pont ugyanazt mondja, mint eddig az öregedő liberálisok: politika nem érdekel, az ellenzék fogjon össze akármilyen áron, és tüntesse el helyettem Orbán Viktort. Ezt halljuk nyolc éve a néniktől és bácsiktól, a mostani protesztnek csak a dallama más – ezt nyilatkozta a többi között Tamás Gáspár Miklós filozófus a Független Hírügynökségnek. Szó volt még orbánista és antiorbánista magyarokról, nemzetpolitikáról, baloldalról…
A választási kampányban a végsőkig kiéleződött az anyaországi és a határon túli magyarok közötti feszültség. Viszont az eredmény nem igazolta ezt a nagy „felhajtást”. Megérte?
Nem hiszem, hogy a választók között éleződött volna ki a feszültség: egyszerűen a határon túli magyar nemzeti kisebbségek – akár bizonyos nyugat-magyarországi területek – a mai kormánytábor és a negyedik Orbán-kormány tartós, szilárd hívei. Az ellenzék és az orbánista jobboldal között pedig rendkívül éles az ellentét. Erdélyben az Orbánnal nem rokonszenvezők (akik nem szavaznak, mert a legtöbben közülük soha nem vették föl a magyar, a „kettős” állampolgárságot) és Orbán hívei között épp akkora a kölcsönös utálat, mint Budapesten vagy Pécsett. Ez nem kisebbségiek és magyarországiak ellentéte, hanem az orbánista és az antiorbánista magyarok közötti általános, elkeseredett konfliktus. Magyarországon és egyebütt.
Mindezek után a magyarországi baloldalnak nem kellene újragondolnia a nemzetpolitikáját, vagy már mindegy, mert hosszú távra mérgeződött meg a magyar-magyar viszony?
A magyarországi baloldal nem Gyurcsányból áll, sőt: Gyurcsány egyáltalán nem baloldali, hanem a jobboldal „neoliberális” vagy „neokonzervatív” változatát képviseli, különösen gazdaságpolitikai fölfogásában. Jellemző a magyar politikai műveletlenségre, hogy őt – ismert ultrakapitalista kormányzása ellenére – „balos”-nak nevezik. Ez hajmeresztő. A kisebbségi magyarok elleni akcióit én többször is elítéltem – hadd utaljak ezekre az írásaimra: ― , minden álszerénység nélkül állíthatom, hogy én inkább reprezentálom a magyar baloldalt, mint Gyurcsány Ferenc; ezeket az írásokat sokan vitatták az olvasók közül, de a külhoni magyarok választójogtól való megfosztását a Fidesz és a Jobbik választói is támogatják, ami sajnálatos. A baloldali vezetők (Gyurcsány kivételével, ha őt ugyan mégis odasorolnánk) egyetértettek velem, bár választóik nem: itt a magyarországi állampolgárok és a mindenoldali politikai vezető csoportok között áll fönn ellentét, nem a bal- és jobboldali tömegek között, amelyek (majdnem valamennyien!) az összes külföldiek mindenfajta jogaival szemben (tehát a külhoni magyarokéival szemben is) bizalmatlanok. A hivatalos magyar baloldal (MSZP, Párbeszéd, LMP, Együtt) nagyjából egyetért Orbánnal „nemzetpolitikai” tekintetben, ahogyan egyetért avval is, hogy a menekülteket („migránsokat”) nem szabad beereszteni Magyarországra. (Jellemző, hogy a félreinformált közönség ezt nem is tudja. Mint ahogy az erdélyi magyarokat is csak most tájékoztatják róla értelmesen, hogy még Soros György se azt mondja, amit neki tulajdonítanak tévesen, lásd Fayk Emese ritka világos cikkét. Én magam is erdélyi magyar vagyok, természetesnek tartom, hogy a mindenkori magyarországi parlamenti többségnek támogatnia kell a külhoni magyar nemzeti kisebbségeket politikailag, gazdaságilag, kulturálisan, diplomáciailag. És küzdenie kell az összes kisebbségek jogaiért mindenütt, különös tekintettel a magyarországi és Duna-medencei cigányságra.
A baloldal mintha történelmi vereség előtt (után) állna Magyarországon, hiszen alig kétszámjegyű a támogatottsága?
A baloldal (a balközép) az egész világon – olyan apró kivételekkel, mint Portugália – mindenütt pokoli rosszul áll. A szélsőjobboldal befolyása nő egész Európában, valamilyen formában mindenütt kormányon is van már (főleg úgy, hogy a konzervatívok is szélsőjobbra hajlanak, és szövetkeznek a „hivatalos” posztfasisztákkal), s ahol meg nem, mint Franciaországban, ott a hagyományos, „bonapartista” típusú antidemokratizmus uralkodik az egészen kivételesen kártékony Emmanuel Macron elnöksége alatt. Magyarországon még nem tartunk ott, mint Lengyelországban, ahol formailag sincs baloldal a parlamentben egyáltalán. De miféle baloldal Ivica Dačić, Robert Fico vagy Liviu Dragnea „szociáldemokrata” vagy „szocialista” pártja? Ezek csak címkék, az említett pártok meg konzervatív, nacionalista, szexista (antifeminista), tipikusan jobboldali pártok, akárcsak Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja (KSČM). A név: az semmi. A gyakorlati, konkrét politika számít. A baloldal kisebb, főleg fiatal értelmiségi csoportok és a sztrájkoló munkások között található. A parlamenti baloldal (középbal) jelentéktelen, nem jelentene alternatívát akkor se, ha több mandátuma lenne. Vannak árnyalatnyi különbségek és ritka kivételek, de velük nem fárasztom az olvasót.
A választások után már kétszer is tömegtüntetés volt Budapesten. Úgy tűnik azonban, hogy pontosan nem lehet tudni merre terelődik az elégedetlenség. Lehet ebből valamilyen új ellenzékiség?
Ez az elégedetlenség nem politikai jellegű. A tüntetők (szerintem joggal) utálják az Orbán-rezsim zsarnoki jellegét, médiauralmát, mindenre kiterjedő abszolút hatalmát, a balkáni országokénál is rettentőbb korrupcióját, sok vezetőjének pimasz fönnhéjázását és dilettantizmusát – mindez erkölcsileg helyes, de ez nem politikai gondolat, hanem (ismétlem: indokolt) fölháborodás. A tüntetéseken európai és árpádsávos lobogók lengenek, balos meleg hippik és náci meg irredenta szimbólumokkal tetőtől talpig tetovált újfasiszták együtt tiltakoznak Orbán ellen. Ezt a megmaradt, csonkolt ellenzéki sajtó mulatságosnak, olykor egyenesen meghatónak találja. Ez a fiatal közönség pont ugyanazt mondja, mint eddig az öregedő liberálisok: politika nem érdekel, az ellenzék fogjon össze akármilyen áron, és tüntesse el helyettem Orbán Viktort. Ezt halljuk nyolc éve a néniktől és bácsiktól, a mostani protesztnek csak a dallama más. Egyébként nagy semmi.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
