A „halálraítélt” kálváriája 2. – A kivégzés
Egy nyolcvanöt éves, nemzetközi szaktekintélynek számító történészt a bürokrácia kiírta az élők sorából. Egy devizahiteles lakáslízing tartozás miatt alakult úgy, hogy törölték a választói névjegyzékből, és érvénytelenítették a társadalombiztosítási számát. A napokban levelet kapott: számíthat a kilakoltatásra is. Joggal gondolhatta, ezzel halálra ítélte a társadalmi bürokrácia.
Beláthatatlan következményei vannak, amikor az ember úgy hoz valamilyen döntést, hogy nincs tisztában annak minden következményével.
– Nekem is vén fejjel kellett ezt megtanulnom – sóhajt egy mélyet és eldörzsöl egy könnycseppet a szeme sarkában.
Strassenreiter Erzsébet igazi tudós asszony. Ma nála senki nem tud többet a szociáldemokrácia múltjáról és jelenéről, Kéthly Anna életútjáról, a szociáldemokraták tündökléséről és bukásáról. Csak éppen azzal nem számolt, hogy a történelem ismétli önmagát: ahogyan a Horthy korszakban szemrebbenés nélkül utcára lehetett tenni az adósokat, ez ma sincs másként.
– Pedig mennyi cikket írtam erről! Mindenki csak a másikról gondolja, hogy azzal megtörténhet a legrosszabb, de vele nem…
– Alá kellett írnia azt a hitelszerződést?
– Egyetlen fiam van. Ő kért meg rá, hogy segítsek neki. Ebből a pénzből akarta megalapozni a családja jövőjét. Három gyereket nevelt, jó állása volt, sokat is keresett. Azt mondta, ne féljek, ő majd rendszeresen fizeti a törlesztéseket. Most kilakoltatással fenyegetnek. A fiam rossz döntései vezettek ide.
– Az ember könnyen gondolhatja, ha jól megy a sora, nagy baj nem történhet…
Bélával már „régi” telefonos ismerősök vagyunk, jó ideje próbálom megérteni, hogyan hozhatta ilyen helyzetbe az édesanyját.
– Amikor leszerződött a mama lakására, tudnia kellett, ha nem fizeti pontosan a részleteket, az ő lakását veszik el.
– Ezzel tisztában voltam. De úgy gondoltam, ha jön valami bevétel majd megint fizetek. Sok mindennel próbálkoztam, volt, ami úgy tűnt bejöhet, aztán mégsem. Tönkre ment a cégem, nekünk is a három gyerekkel mindig kisebb és olcsóbb lakást kellett bérelnünk.
– Az idős édesanyját könnyelműség volt ilyen helyzetbe hozni.
– Egyszer havonta 140, máskor 170 ezret kellett volna törleszteni az OTP Lízingnek. A csőd után reményem sem volt havonta ennyit törleszteni. A megélhetésünk is veszélybe került. Évek óta kerestem valami megoldást. A felvett összeget már régen visszafizettük, 2015-ben, amikor új megállapodást szerettem, volna kérni, azt mondták, akkor tárgyalhatunk, ha befizetek egy összegben újabb 3,5 milliót. Ennyi pénzem nem volt.
– Ilyen egyszerű?
– Ilyen egyszerű.
Korábbi cikkünkben arról is írtunk, hogy az idős asszony háziorvosa vette észre, érvénytelenítették betege TAJ-számát.
– Ez annyit jelent, hogy nem is kaphat orvosi ellátást? – kérdeztem dr. Szomolányi Borbálától, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő jogi főosztályának vezetőjétől.
– Ellátás minden magyar állampolgárnak jár. Amikor a háziorvos ellenőrzi a jogviszonyt, és „piros lámpát” jelez a rendszer, akkor arra kell következtetnie, hogy a beteg biztosítási jogviszonya rendezetlen.
– Régi betegéről van szó, akiről tudja, hogy nyugdíjas. Nyugdíjasnak is lehet „rendezetlen” jogviszonya?
– Lehet. Erről egy 1997-es törvény rendelkezik, amely kimondja, hogy Magyarországon kizárólag azok az idős emberek jogosultak egészségügyi szolgáltatásra, akik saját jogon kapnak nyugdíjat, vagy arra valamelyik hozzátartozójuk révén jogosultak. Ennek pedig az a feltétele, hogy az illető tb szempontból belföldinek minősüljön.
– Lehetséges, hogy egy magyar állampolgár, aki évek óta ki sem teszi a lábát a lakásából, egyik napról a másikra elveszítse a „belföldiségét”?
– A „belföldiség” fogalmát az 1992-es, a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény határozza meg. Azokra a magyar állampolgárokra terjeszti ki a „belföldiség” fogalmát, akik bejelentett lakóhellyel rendelkeznek. Még ide lehet sorolni a bevándoroltakat, a letelepedett jogállásúakat és a menekülteket, oltalmazottakat is.
– Egy nemzetközi hírű, elismert, magyar tudósról beszélünk…
– Ha bepirosodott a TAJ-száma, az arra utalhat, hogy nem rendelkezik bejelentett lakóhellyel.
– Ennek ellenére jár neki orvosi ellátás?
– Természetesen jár. Jogilag hajléktalan lett, a hajléktalanok alapellátó központjait kell igénybe vennie.
– Azt ugye tudja, hogy az édesanyját hajléktalanná tette? – Béla tisztában van ezzel, de látszólag nem ez foglalkoztatja:
– Hibáztam, amikor nem bankkölcsönt vettem fel. Hibáztam, amikor elhittem az ügyintézőnek, hogy előnyös egyezményt kötünk. Nem figyeltem oda, hogy ezzel a szerződéssel a lakása az OTP Lízing kezébe kerül. Ha egy banknak tartoztunk volna, legfeljebb követelhette volna a jussukat, míg a Lízing cég birtokon belül van, édesanyámat bármikor ki is teheti onnan. Senki nem mondta el nekem, hogy mi a két szerződési forma között a különbség. Ha ezt tudom, soha nem kötök megállapodást lízing céggel.
– A hitelfelvevő kötelessége tájékozódni.
– Akkor, 2005-ben mindenki azt tanácsolta, hogy a svájci hitel és a lízing a legjobb megoldás. De akik akkor ezt ajánlották, ma nincsenek sehol, vagy ha netán még ott dolgoznak, elintézik egy vállrándítással.
Meg kell hallgatni természetesen a másik felet is. Egy március 19-én keltezett levélben az OTP Lízing Zrt. vezérigazgatója, Szántó Csaba, részletes levélben indokolta meg, miért fogyott el részükről a türelem. Levélváltások sorát idézte, és természetesen az adóst – illetve rajta keresztül a fizetésképtelenné vált R. Bélát – okolta a történtekért, aki évekig jelét sem adta a fizetési szándékának.
Egy évvel ezelőtt úgy látszott, mindkét fél számára elfogadható megállapodás volna, ha egy „hitelképes” személy – R. Bélát már nem tekintették annak -, újabb lízing megállapodást kötne a lakásra. Talált is a család valakit, aki átvette a szerződéshez szükséges dokumentumokat, de amikor megtudta, hogy mintegy 18 millió forintnyi adósság törlesztését kellene vállalnia, visszakozott. Ez jóval több volt annál a 13 millió forintnál, amelyet a család – a 12 milliós hitel törlesztéseként már befizetett 16 millió forinton felül – felajánlott az OTP Lízingnek.
Itt megfeneklett az ügy. Az idén, január 10-én megindították az ingatlan kiürítésére irányuló végrehajtási eljárást, az idős asszonyt kijelentették a lakásából. Ám hagytak egy kiskaput: április 15-ig „türelemmel” lesznek, ha valaki jelentkezik a mintegy 18 millió forintos szerződés folytatására. Akkor eltekintenek a kilakoltatástól.
Amikor tartozásról van szó, akkor csak a pénznek van szerepe. Fizet, vagy nem fizet az adós? Nem számít a kora. Nem számít az életműve. Nem kell tekintettel lenni a lakásban évtizedek munkájával felhalmozott pótolhatatlan történelmi dokumentumok sorsára. Arra sem, hogy – talán éppen a hitelező egyik alkalmazottjának rossz tanácsa – hozta ilyen helyzetbe az érintetteket.
Egy határon túl nincs türelem. Nincs méltányosság. Egy lízing cégnek nem kötelessége a 85 éves adóssal élete végéig tartó méltányos lakbérről tárgyalni. Birtokon belül van, töröltetheti a „belföldiségét”, elvetetheti a választói jogát.
Hajléktalanná, földönfutóvá teheti, noha a beteg, idős asszony mozdulni is alig tud. Kilökheti a társadalomból. Jogi értelemben a semmibe.
Magyarország, 2018. május 8.
A fideszes Hörcsik családnál kitaposott út vezet az uniós támogatásokhoz
A fideszes Hörcsik Richárd képviselő fia, unokaöccse és titkára is uniós pénzből kialakított turisztikai épületeket használnak saját céljukra. Százmilliós összegből újították fel az épületeket.
A fideszes (valamikor MDF-es) parlamenti képviselő, Hörcsik Richárd református lelkész családi-ismeretségi köre jól profitált az európai uniós támogatásokból – derült ki a Hír TV összeállításából.
Hörcsik unokaöccse a nagyszülői házból alakíthatott ki vendégházat a borsodi Göncruszkán, a lelkész fia borászatát fejlesztheti uniós pénzből, közel 18 millió forintból. Emellett a politikus személyi titkára is sikeres pályázó, a helyiek információi szerint ő is családi háza vendégházzá alakítására nyert támogatást.
Sárospatakon Hörcsik titkáráról mondják a helyiek, hogy életvitelszerűen él egy városi turisztikai épületben. A családi házat a helyiek információi szerint két éve mintegy 40 millió forintért, pályázati pénzből újították fel és ma már szálláshelyként kellene működnie. Projekttábla azonban nincs a házon és szállást sem lehet foglalni. Az ingatlanban Hörcsik Richárd személyi titkára él családjával a helyiek szerint, de ide van bejelentve egyéni vállalkozása is.
A Hörcsik család egyébként igen sikeresnek mondható a pályázatírás terén, ugyanis az országgyűlési képviselő fia tavaly ősszel 160 millió forint uniós támogatást nyert egy tokaji borház kialakításához.
A göncruszkai Ruszkay Pál Vendégház esete nem egyedi. Korábban izsáki, edelényi és hollókői fideszes politikusoknál merült fel az uniós fejlesztési források hasonló használata.
A Jobbik szerint győztek, amiért nem kellett kordont bontaniuk
A Jobbik frakciója üdvözli, hogy nem volt szükség kordonbontásra a parlament előtt. A rendőrség ugyanis fel sem építette a beígért műszaki zárat.
A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Staudt Gábor a kordonbontás elmaradását a Jobbik választási utáni első győzelmének nevezte, ugyanezt Orbán Viktor kordonbontó pártja pártja 2006-ban nem tudta elérni.
A Jobbik szóvivője, Mirkóczki Ádám szerint van valami sunyiság abban, hogy
vaskerítés helyett embersorfal akadályozza meg,
hogy a tüntetők bevonuljanak a Kossuth térre, ami a Fidesz félelmének jele.
Mirkóczi szerint Orbán Viktor fél az őt megválasztó emberektől, a Jobbik viszont a jövőben azon dolgozik majd, hogy szabad legyen az ország, ahol mindenki szabadon tüntethet.
Tüntetési nagyüzem Budapest szívében
Tüntetni akar, de kevés az ideje, és az is be van osztva? Nem gond, olyan széles a demonstrációk palettája a hét első két napján a Kossuth téren és környékén, hogy mindenki megtalálhatja a szívének leginkább valót. De a tréfát félretéve: elvben már vasárnap hajnalban megkezdődött, s kedden este 11 óráig jelentettek be demonstrációkat a térre. Az már más kérdés, hogy melyik megmozdulást sikerül a Kossuth téren megtartani – ugyanis három vonalon is kordonokkal védik a teret.
Az Országgyűlési Őrség – amelyet, mint emlékezhetünk rá, Kövér László házelnök az elmúlt parlamenti ciklusban alaposan felfegyverzett – magát a Parlament épületét, a rendőrség hétfő estétől a rakpartot és a környezőutcákat, a TEK pedig éjjeltől kedd délelőtt 11 óráig egy nagyon széles körzetre terjeszti ki a felügyeletét.
Igaz, a lezárás nem lesz teljesen hermetikus: annyiban legalábbis nem, hogy – nem kis részt a Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezetnek köszönhetően – a tüntetőket átengedik azoknak a demonstrációknak az idejére, amelyeket a lezárások eldöntése előtt jelentettek be hivatalosan.
Ilyen tüntetés kezdődik majd kedden reggel 10-kor, s a tervek szerint tart délután 3-ig a „Nem akarjuk ezt a Parlamentet és kormányt!”, mégpedig a Civil Ellenzéki Kerekasztal szervezésében: Ők végül az Alkotmány utca és a Kossuth tér sarkán megtarthatják a megmozdulásukat, igaz, valamivel majd csak később kezdhetnek a tervezettnél, azután, hogy beengedik őket a számukra kijelölt helyszínre.
Addigra elvben véget ér majd az az élőlánc, amelyre e sorok írásakor még csak gyülekeztek a Kossuth téren az emberek, a Jogállamot szervezésében hirdetett akcióra. Az Élőláncot a Parlament köré! című akció 7-én estétől 8-án reggel 10 óráig tart majd.
Ha minden a tervek szerint alakul, akkor az élőlánc még egyben lesz, amikor holnap reggel – a Jobbiktól szerzett információink szerint valamikor reggel 8 és 10 óra között – a Jobbik parlamenti frakciójának a tagjai megkezdik a kordon lebontását. Amiről egyébként – e cikk írása idején – még azt sem lehetett tudni, hogy milyen kordont vonnak az ország háza köré. Úgy tudjuk, éjjel fognak majd a kordon kialakításának – ez nem feltétlenül lesz fémkordon, lehet akár élő kordon is.
Közben – 9 órától – lesz egy ráhangoló akció is az esti fő „attrakcióra”: az Indítsuk újra Magyarországot, állítsuk helyre az állami jogfolytonosságot nevű csoportosulás szervezésében „Alternatíva ismét a 3.0-ás többségre! Megoldással, tervvel” – című – eléggé rejtélyesnek tűnő – akciót este 11 óráig tervezik tartani
A Mérce információi szerint reggel 9-kor a Kossuth tér sarkán a Nyomtassteis! fogja osztogatni 41. lapszámát, terveik szerint 10 ezer példányt szórnak szét a tüntetők között a nap során.
Ha lesznek résztvevők, akkor azok csatlakoznak majd a Kossuth téren este hat órakor kezdődő, „igazi” megmozdulásra: a 3.0 Mi vagyunk a többség – Tüntetés a demokráciáért gyűlésre. A már két nagy százezres, illetve közel százezres demonstrációt megtartott szervezők már hétfő délután, a tér lezárása előtt lehetőséget kaptak a színpad kiépítésére.
Petíció a pártoknak Közben nem csak a Kossuth téren, de a Kossuth térre, pontosabban a Parlamentre fókuszálva a Civil Ellenzéki Kerekasztal kedden délután 5 órától kirajzottak az ellenzéki pártok székházaihoz, petíciót adva át nekik. Ebben azt kérik, hogy az ellenzéki képviselők ne tegyék le az esküt.
Eltüntette a rendőrség a tüntetőket a Kossuth térről
Egyenként vitték el a rendőrök a tüntetőket a Kossuth térről, így reggel 8 órára – ettől az időponttól érkeznek a politikusok a parlamentbe – már senki nem demonstrál a téren. Az előzetes bejelentéssel ellentétben, nem lesznek kordonok, így azokat a Jobbik képviselői nem is tudják elbontani. A térről kiszorított tüntetők letáboroztak az Alkotmány utcában.
Hétfőn este óta zajlott a tüntetés a Kossuth téren, ám a demonstrációt hivatalosan csak kedd reggel 6 óráig engedélyezték. Az atv.hu felvételén látszott, hogy a rendőrség egyenként viszi el a tüntetőket a térről.
Nyolc órától már a parlament alakuló ülésére érkező politikusok érkeznek, ezért a nagy rendőri készültség.
A felvételen időnként gúnyos taps és bekiabálások hallatszanak, az embereknek nyilvánvalóan nem tetszik az intézkedés.
Reggelre már több volt a Kossuth téren a rendőr, mint a tüntető. Kordonnak nyoma nincs, sajtóértesülések szerint így akarják kicselezni a kordonbontásra Jobbikot, valamint a hozzájuk csatlakozókat. Kordon helyett rendőrsorfal néz majd szembe a demonstrálókkal.
A Magyar Távirati Iroda utoljára hétfőn este adott ki egy rövid hírt arról, hogy élőlánccal vették körül a parlamentet a demonstrálók. A ma reggeli eseményekről, köztük arról, hogy a rendőrök egyenként viszik ki a tüntetőket a térről, eddig nem számolt be az MTI.
A legfrissebb hírek szerint a Kossuth térről kitiltott tüntetők az Alkotmány utcába vonultak és ott letáboroztak.
Fidesz-uralom, ellenzéki segédlettel?
Újabb korrupciógyanús ügyekre derült fény Hódmezővásárhelyen, ahol szinte naponta kidől egy csontváz a korábbi Fideszes városvezetés szekrényéből. Mint arról a napokban részletesen is beszámoltunk, az előző polgármester villanyszerelőket bízott meg parképítéssel és fásítással. A 600 millió forintos közbeszerzés nyertese az a System Service, amely nemrég még a választáson induló Márki-Zay Péter megfigyelésére szolgáló kamerákat szerelt fel a városban ugyancsak 600 millió forintért. A hozzá nem értők pályázati győzelme szinte napi gyakorlattá vált Lázár János városában. A Kupola 2000 Kft. úgy kapott milliárdos megbízatást kukásautók és kukák beszerzésére, hogy korábban nem foglalkozott azzal. A városi fideszes atyafiak pedig közel 50 millióért ettek-ittak annak a Bohus Istvánnak a vendéglőiben, aki egyébként Lázár János tulajdonostársa volt a batidai vadászkastélyban. Miközben ezek a visszaélések sorozatban megtörténtek, a helyi ellenzék tagjai nem tettek semmit. A Független Hírügynökség arra volt kíváncsi, hogy az ellenzék képviselői miért nem igyekeztek felhívni a város lakóinak figyelmét.
Nagy Ernő (MSZP-DK-Együtt, önkormányzati képviselő)
„Gyanakodhattunk volna, de nem tettük, bíztunk a városvezetésben. Lehet, hogy ez komoly hiba”- nyilatkozza a képviselő, aki harmadik ciklus óta tagja a közgyűlésnek. A képviselő azt mondja, eszébe sem jutott aprólékosan átnézni a költségvetést, hisz úgysem szavazták meg. Ámbár tudja, hogy ha a gyanú felmerült, akkor az ordító visszaéléseket kötelessége lett volna nyilvánosságra hozni. Szinte szégyenlősen vallja be, fel sem tűnt neki, hogy milliárdok röpködtek a levegőben.
Nagy Ernő azt mondja: ma már tudja, hogy joga lett volna követelni a döntésekről szóló tanulmányokat, szerződéseket, számlákat. De korábban nem tette. Elképedve találgatja, hogy az Elios ügyben mekkora összeget vághatott zsebre a kormányfő veje. Miközben az energiatakarékos égők megtakarítanak ugyan energiát, de igen gyengén adják a fényt. Nem beszélve a tender milliárdos túlszámlázásairól.
Vég nélkül sorolja az általa ismert szabálytalanságokat is. Például a városi strand csak veszteséget termel, a helyi tv adóssághegyeken ül. Teheti, ha azt mondja, ami elvárnak. De a képviselő azt állítja, hogy a városban nincs harc kormány és ellenzéke között, mert a kulturált együttműködés a jellemző. Az ellenzék ugyan nem szavazott meg mindent, de éles kifogásai sem voltak. Békés egymás mellett élés volt. Legalábbis eddig.
Amióta Márki-Zay a polgármester, azóta harc van. A képviselőtestület, amely korábban kétszer is emelte az építményadót, most nullára akarja csökkenteni. Meg akarják fojtani a nép által megválasztott polgármestert. A hatalom sáncai mögött nincs kegyelem. Ez már Nagy Ernő igazságérzetét is sérti, ezért azt mondja, hogy ma már sokkal harcosabb ellenzéki lenne, követlené a szerződéseket, a számlákat. Micsoda röhej, hogy a Fekete Sas úgy adott ki közel 50 millióért számlát a Fideszes eszem-iszomra, hogy még csak az sem derül ki, hogy evett is a társaság, vagy csak ivott. Önmaga megnyugtatására hozzáteszi, szerinte nem csak az ellenzéket nem tájékoztatta a hatalom, de a Fideszes képviselők sem biztos, hogy ismerték a döntések hátterét. Csak nyomták a gombot. Ez volt a feladatuk. Különben eszükbe sem jut, hogy olyanokat bíznak meg kukás kocsi megvásárlásával, vagy faültetéssel, akiknek ehhez nincs szakértelmük. Ez persze nem mentség, félre kellett volna verni a harangot.
Végül Nagy Ernő – az MSZP-DK-Együtt önkormányzati képviselője azt is elárulja, hogy a képviselőkön túl a korábbi polgármester, Almási István sem tudta befolyásolni ezeket a döntéseket. „Fentről” jött utasítások alapján dőltek el a közbeszerzések. Igazán „fenn” pedig csak egy ember ül. Na, jó kettő. Lázár János az egyik, aki rövidesen hazatér, s még az eddiginél is aktívabban vesz részt a helyi politikában.
Molnár Lászlóné (Jobbik, önkormányzati képviselő)
„Hiába kérdeztünk bármit, mindig leintettek bennünket „- nyilatkozza a második ciklusát szolgáló képviselő asszony. Ha kicsit határozottabban próbálták a közbeszerzésekről faggatni a polgármestert, akkor az volt a válasz, hogy csak pár millió forint döntött a győztes javára. Ennyit mondtak, semmivel sem többet. Persze Molnárné is jelzi, hogy sejtette: Hódmezővásárhelyen sincs minden rendben, mert mindig a Fideszes haverok jöttek képbe a kukás autó vásárlásnál, vagy a fásításnál is. Ellenük nem lehetett beszélni, olyan volt a hangulat.
Amióta viszont Horvát András feltűnt a polgármesteri hivatalban, azonnal kiderültek a disznóságok. Minden önkormányzati cég ontja a veszteséget. Pedig korábban a Fidesz azt mondta, hogy a városnak nincs tartozása. Lassan kiderül, hogy üres a kassza. Ezért is van nehéz helyzetben Márki-Zay, ráadásul az elhunyt elődje, Almási István temetését a Fidesz ugyan magára vállalta, de mindeddig nem fizette ki. A temetkezés viszont benyújtotta a számlát. Így aztán a Márki-Zay vezette önkormányzatnak kellett fizetni. Molnárné szerint szép temetése volt ez elhunyt Almási Istvánnak, másfél millióba került.
A Jobbikos képviselő szerint „ezeknek” – mutat felfelé – semmi sem elég. Például Lázár felesége ugyan nem járt be az önkormányzathoz, de a szóbeszéd szerint közpénzből, az önkormányzat számlájára tankolt. Vagy ott van a batidai kastély, az se a semmiből jött, de már mindenki értesült a szuperluxusról, ezért helyezte át Lázár az irodáját Makóra. A minisztert viszont képviselőként nem lehet kérdezni, mert szóba sem áll a Hódmezővásárhelyiekkel.
Kis Andrea (MSZP, önkormányzati képviselő)
A jogász végzettségű képviselő azt mondja, hogy már nyolcadik éve „harcol” önkormányzatban, de egy megszilárdult diktatórikus rend ellen nehéz demokratikus eszközökkel hadakozni. Az ellenzék hangja ma már nem jut el az állampolgárokhoz, az újságok, a televízió csak a kormánypropagandát nyomja. A kritikus hangokat elhallgatják. Márki-Zay győzelméig az országban senki nem is volt kíváncsi arra, hogy a településen milyen viszonyok uralkodnak. Amikor Kis Andrea először nyilvánosságra hozta, hogy Hódmezővásárhely úszik az adósságban, akkor a város vezetése feljelentette. Aztán három kormányhatározat alapján pénzt juttattak Lázár János városának, nagyjából 3-4 milliárdot. Ebből keveset törlesztettek, de érdekes módon csak most, az ellenzéki Márki-Zay győzelme után vált fontossá az adósság behajtása.
A szocialista képviselő szerint ellenzékként hiába kritizálta a hatalmon lévőket, arrogáns hangon küldték melegebb éghajlatra. Felvetéseire gyakran az volt a válasz, hogy a város ellenzék nélkül is működik, s valójában be sem kellett volna járniuk, mert csupán hárman voltak az elsöprő többséggel szemben. A következő parlamentben is ez lesz a helyzet. Kis Andrea azt mondja, hogy a közbeszerzési bizottságban – bár kellett volna, – nem írta alá a szükséges dokumentumokat. Be sem jár az ülésekre, mert értelmetlennek tartja.
A kritikusan gondolkodók egyébként már az utcán is félnek hangosan beszélni. Ilyen a város légköre, pár év múlva ez a félelem lepheti el az egész országot is. De a hatalom Hódmezővásárhelyen túllőtt a célon. Megalázó helyzetbe hozták az embereket, mert a hatalom azt hiszi, hogy ma már mindent lehet. Viszont az emberek úgy gondolták, hogy ők megállítják a diktatúrát, s ez Hódmezővásárhelyen sikerült is.
Diktátort buktatni csak szépen…
A tüntetésre és kordonbontásra készülő vegyes társaságok szíves figyelmébe ajánljuk Szrgya Popovics Útmutató a forradalomhoz című művét. Egy belgrádi banda flegma basszusgitárosaként kezdő, aztán az Otpor! (vagyis Ellenállás!) egyik vezetőjévé vált egyetemi rektor (a legrégibb skóciai egyetem, a St.Andrews University vezetője) kézikönyvet írt kezdő forradalmároknak. Annak a tapasztalatnak az alapján, hogy miként sikerült Slobodan Miloševićet megbuktatni.
„Füstös kis belgrádi lakásainkban összegyűltünk, és úgy döntöttünk, hogy mozgalmat indítunk. Az Otpor! nevet választottuk, ami azt jelenti, hogy ellenállás. Meglett a logónk is, egy kifejező fekete ököI, a társadalmi változásokra törekvők visszatérő motívuma, ezt használták a nácik által megszállt Jugoszlávia partizánjai a 2. világháború idején.”
„Aktivistaként két választásod van. Csinálhatod, amit Harvey Milk kezdetben csinált, azaz megpróbálod összegyűjteni azokat az embereket, akik már többé-kevésbé hisznek a mondanivalódban. Ez nagyszerű módszer, ha az ember bármiben a tizedik helyen akar végezni. Mindig számíthatsz egy kicsiny és lelkes rajongói bázisra – köztük a barátaidra, a szomszédaidra és a nagymamádra -, ők támogatni fognak, bármit is teszel. A módszernek hála mindig érezheted, hogy igazad van, igazságos, tiszta és jó vagy. A hátránya annyi, hogy soha nem győzöl. A másik választás sokkal jobb, és talán meglep, de nem is sokkal nehezebb. Elég hozzá, ha meghallgatod és kitalálod, mi foglalkoztatja a többieket, és csatáidat ebben az összefüggésben vívod meg.”
„Azok, akik tudják, hogy hogyan kell stratégiájukat kicsi és megvalósítható feladatokra lebontani, valószínűbb, hogy sikeresek lesznek, mint azok, akik üres szólamokat kiabálnak, és dobköröket alkotnak. De ha tudod, hogy milyen kis csatákat nyerhetsz meg, és hogyan kell sok embert magad mellé állítani, még csak felig arattál győzelmet. A munka másik fele, hogy újonnan felfedezett követőidnek valami olyat tudj ajánlani, amiben hihetnek. Ehhez pedig saját jövőképre van szükséged.”
„Természetesen a hatalom tartópillérei mindenhol mások. Kis afrikai falvakban talán a törzs vénei a legfontosabb pillérek, de Szerbia kisvárosaiban az Otpor! kampány során azt tapasztaltuk, hogy életbevágóan fontos a mi oldalunkra állítani az
orvosokat, a papokat és a tanárokat. Ők a véleményvezérek. Vállalatok esetében ezt a szerepet a részvényesek játsszák, akik a pénzüket befektetik. Akár falusiakat akarsz a magad oldalára állítani egy vérszomjas diktátor ellen, akár a McDonald’s-ot próbálod arra kényszeríteni, hogy egydolláros menü- jébe egészséges ajánlatokat is betegyen, mindenképpen tudnod kell, hogy melyik pillért kell célba venned.”
„A politikai humor olyan régi mint maga a politika, a szatírát és a tréfát évszázadok óta használják arra, hogy megmondják az igazat a hatalomnak. A modern kor heccistái azonban új szintre emelték a humort. A nevetés és a tréfa már nem mellékes eszköz egy mozgalom stratégiájában, hanem sokszor maga a stratégia. Napjaink erőszakmentes aktivistái a tiltakozások taktikáját már nem a haragra, a neheztelésre és a dühre alapozzák. Általánosan jellemző, hogy az aktivizmus hatékonyabb formája felé fordulnak, amely a humorban és vidámságban gyökerezik. Mindez meglepő módon annál jobban működik, minél keményebben csapnak Ie rá a diktátorok.”
„Felismertük, hogy mihelyt védekező állásba vonulunk vereségünk már csak idő kérdése. Ezért aztán tréfás akciónk után koncertet szerveztünk, a koncert után felvonulást, a felvonulás után választásokat, a választási csalás után polgári engedetlenséget és sztrájkokat. Az aktivizmust akciófilmként fogtuk fel, rájöttünk, hogy ha az események nem mozdulnak tovább valami nagyobb és hangosabb és nagyszerűbb felé, a közönség elunja magát. Gondolkozz hasonlóan, és a tervezés szinte magától megvalósul, minden a helyére kerül majd.”
Hadházy Ákos is felvette mandátumát
A Független Hírügynökség információi szerint mindenki felvette a mandátumát, így Hadházy Ákos is, aki korábban arról beszélt, hogy gondolkodik ezen.
Egész pontosan azt mondta a Hír TV Egyenesen című műsorában a múlt héten, hogy hezitál rajta. Ahogy fogalmazott:
„Nagy valószínűséggel, ha fel is veszem a mandátumot, nem 8-án fogom megtenni.
Nem hiszem, hogy valamiféleképpen nem lehetne tiltakozni amiatt, hogy nem egy legitim parlamentről lesz szó.
8-án szerintem nem kellene megjelenni.”
Információink szerint azonban végül minden képviselő átvette a mandátumát.
Hadházy Ákos egyébként pénteken az ATV-ben is megerősítette, hogy a parlament alakuló ülésére nem megy majd el. Mint mondta, azért, hogy ne kelljen Farkas Flóriánnal és Orbán Viktorral együtt esküt tennie.
Egy időre visszavonul Gulyás Márton
A 168 óra információi szerint az aktivista néhány hónapra tudatosan kivonja magát a politikai közéletből.
Ez számára egyfajta politikai elvonókúra – írja a 168 óra. A lap szerint Gulyás úgy gondolja, hogy
„minden, amit az elmúlt nyolc évben tett, csakúgy, mint az ellenzéki pártok próbálkozásai, a civilek pályáján is totális bukás”.
A 168 óra úgy fogalmaz, Gulyás szerint a pártok és az aktivisták sem végezték el a közösségépítéshez elengedhetetlen terepmunkát, „ki kell józanodni ahhoz, hogy önelfogultság és helyzethibáztatás nélkül mindenki felismerje: rosszul csinálták, így nem lehet tovább”.
Ugyanakkor a lap azt is írja:
nehezen képzelhető el, hogy ne törné a fejét valamilyen kritikus akción.
Korábban azt mondta, hogy most már az Orbán-rendszerrel kell harcolni, amihez teljesen új stratégiát kell kidolgozni.
A lap úgy tudja: akkor tér majd vissza, amikor „a rendszerrel szembeni közös politikai tudáshoz megfelelő, új szótárt talált”, addig nem vesz részt a különböző „látszategyüttléteken” sem.
Gulyás Márton egyébként valóban a korábbinál jóval kevesebbet szerepelt az elmúlt hetekben, ennek ellenére a kormánymédia lejárató írásainak továbbra is gyakori célpontja volt.
