Fontos

Orbánnak a szélsőjobb a hazája

Kaltenbach Jenő, hajdani kisebbségi ombudsman szerint az Európa-parlamenti választás nagy esélyt jelenthet az ellenzéknek, ha hajlandó elvégezni a rá váró munkát és beindítani egy falujáró mozgalmat. A  Független Hírügynökségnek adott interjúban azt is elmondja Kaltenbach, hogy Orbán csak itthon sikeres, Európában egyáltalán nem az.

  • Budapest kiüresedett
  • Az EP-választás nagy esély
  • A sérelmi nacionalizmusra alapoznak 
  • Egy szociális válság elsöpörné Orbánt
  • Patyi András és mások erkölcsi züllése

 

Tudom, hogy nagyon aktív vagy a facebookon, de azt hallottam, hogy egyszer csak kijelentetted: elég volt, nem akarsz többet írni. Miért? 

FH

Azért, amit le is írtam: az volt az érzésem, hogy nincs hatása, lényegében magamnak írok. Oly mértékben pusztába kiáltott szónak éreztem minden bejegyzést, hogy egy idő után beleuntam. Aztán fel is tettem nyilvánosan a kérdést, de lényegében magamnak, hogy érdemes-e ezt csinálni, de aztán annyira kedvesek voltak a reakciók, hogy rá kellett jönnöm, tévedtem, mégiscsak érdekel pár embert, amit írok.

 

Ez azt jelenti, hogy van ember, akit érdekel, de valójában nem érdemes csinálni? 

Hát ha van egy pár ember, aki érdekel, akkor már érdemes.

Azért írunk, te is, én is, hogy legyen hatása annak, amit írunk, de az irány nem ez…

Egyikünk sem lát a jövőbe, én nem tudom megítélni, kinek van igaza. Az optimistábbak azt mondják: nem lehet kiszámítani, hogy egy rendszer meddig él. Bekövetkezhetnek apróságok, váratlan dolgok, amelyek nyomán az erősnek, megingathatatlannak látszó rendszer, egyik napról a másikra összeomlik. Mások viszont azt mondják: hosszú távra kell berendezkedni, egyhamar nem lesz változás. Mindkét esetben talán van értelme annak, amit csinálunk. Hogyha csak egy pici kis szöget verünk bele ebbe a koporsóba, amelybe a rendszert eltemetjük, akkor már csináltunk valamit. Egyébként jó pár évvel ezelőtt volt egy beszélgetés a lányommal – azóta már nem él Magyarországon -, és tette fel nekem a kérdést: ha nem vagytok elégedettek azzal, ami van, akkor mit tesztek ellene?  Meggyőződésem, mondom ennek kapcsán, éppen ma is írtam erről, hogy mindannyiunknak megvan a felelőssége. Nem szeretem az olyan embereket, és ilyenből nagyon sok van Magyarországon, akik úgy gondolják, hogy mindig a másik a hibás, és folyamatosan áthárítják a felelősséget, meg a tennivalót is másra, ahelyett, hogy maguk lépnének a tettek mezejére.

A te tetted az, hogy írsz?

Egyrészt írok, másrészt, ha úgy látom van értelme, akkor elmegyek különböző rendezvényekre.

De szervezést már például nem vállalnál…

Ezt nem tudom. Ha lennének társak, és lenne egy jó ötlet, gondolat, ami mögé érdemes odaállni, akkor hajlandó lennék ilyenre is. Egyébként a Párbeszéd tagjaként, egyfajta, szerény mértékű pártmunkát is végzek.

A fővárosban korábban képviselő voltál. Most mit teszel? 

Nem érdekel a főváros.  Abban az értelemben nem, hogy azt látom: Budapest sorsáért felelős testület nem létezik. Oly mértékben elvették a funkciókat Orbánék a fővárostól, hogy lényegében operett testületté vált. A szűken vett üzemeltetésen kívül, semmilyen hatásköre nincs. Budapest teljesen kiüresedett, és ez tudatos cselekvés eredménye; Orbán mindig is a főváros tartotta kicsit veszélyzónának és az ellenfelének.  Személyes okból is, de azért is, mert Budapest is a vidék között tényleg nagy a szakadék.

Te most a testületről beszélsz, én viszont arról , hogy április 8-án azért ez a város  mintha azt üzente volna, hogy nem kér a Fideszből.  Ebbe bele lehetett volna kapaszkodni, de semmi nem történt, sőt rosszabbá vált a helyzet az ellenzék szempontjából. Pedig, volt, vagy volna igény arra, hogy a Fideszt leváltsák.

Van, és most újra lesz egy alkalom. Jövő tavasszal Európa Parlamenti választás lesz, és én ezt egy nagyon komoly esélynek tartom. Már csak azért is, mert ez egy arányos választási rendszer, itt nincsenek Fidesz-trükkök, tudatosan kialakított aránytalanságok, nem lehet ötven százalékkal hetvenhét százalékot elérni. Itt tényleg megméretnek a választáson elinduló különböző mozgalmak, így sokkal reálisabb képe lehet arról kapni, hogy mit is akar Magyarország.  Persze nagyon komoly kampányt kell folytatnunk, mert itt egész Európa, de Magyarország sorsát is befolyásoló választás lesz. Kíváncsi vagyok, hogy elhozza-e a jobboldali populisták, és többek között Orbán Viktor vereségét, vagy pedig lesz egy megnövekedett tábora annak az irányzatnak, ahová lényegében Orbán is tartozik. Orbán, illetve a Fidesz a Néppárt tagja ugyan, de valójában ez egy olyan tagság, amelyik egyáltalán nem illik bele abba a profilba, amely a Néppártra jellemző. A Néppártnak már réges-régen meg kellett volna szabadulnia a magyar miniszterelnöktől, de egyelőre taktikáznak, és nem merik meglépni ezt a lépést.

Szerinted milyen eredményt hoz ez a választás? És most ne a vágyaidat fogalmazd meg, kérlek…

Nem tudom megítélni, találgatásba meg nem szívesen bocsátkozom. Két nézet van.  Az egyik a migrációs veszély kommunikációs fokozása, minek következtében a szélsőségesek fognak előretörni. Mások meg azt mondják, és én hajlamos vagyok ezzel egyetérteni, hogy ez csupán átmeneti dolog lehet, mert a szélsőségeseknek nincsen válaszuk a problémára. Ezek csak protest mozgalmak és szavazók, beleértve Orbánt is, akik kihasználják azt a helyzetet, ami ma a világban van, azt hogy a polarizáció hihetetlen mértékben megnőtt, gazdag és szegény közti különbség a történelemben talán soha nem látott mértékűvé nőtt. A piacgazdaság elvesztette a szociális jellegét, a valamikori sikermodell, az úgynevezett rajnai modell, amely sokáig képes volt a második világháború után megvalósítani a “jólét mindenkinek” jelszavát; a német gazdasági csoda tulajdonképpen ennek az elvnek és gyakorlatnak volt köszönhető. De ez már megkopott. A szociáldemokrácia elindult a blairi, schröderi harmadik úton, ami tévedésnek, zsákutcának bizonyult. A szociáldemokrata mozgalmak mindenütt Európában visszavonulóban vannak; a választók kiábrándultak belőlük, mégpedig azért, mert az eredeti szociáldemokrata küldetést nem valósítják meg. Ez az oka annak, hogy a szélsőjobb irányába tolódik el a választói szimpátia. De még egyszer mondom: mint ahogy Hitler és a nácik annak idején nem oldottak meg semmit, mai utódaik sem oldanak meg semmit.

Lehet, hogy nem oldanak meg semmit, viszont az emberek inkább azt hangsúlyozzák, hogy Orbán az egyetlen, aki biztonságot jelent az országnak, meg nekik személyesen is. Ő megvédi őket a migrációtól, és munkahelyet is biztosít számukra.

Én Magyarországot ebből a szempontból nem tekinteném modellnek. Igaz, amit mondasz, nálunk ez a helyzet, és sokan gondolkodnak így, de ez a mentalitás a magyar történelemből vezethető le. Orbán ettől sikeres itthon. Európában nem az, sehol sem az. Európában mindenütt a szélsőjobb az ő világa, az ő hazája. Az a szélsőjobb, amely sehol sem tudott többséget szerezni, még Olaszországban sem. Tehát én nem hiszem, hogy ez egy siker-modell lenne, Magyarországon működik, mert ennek az országnak, ismétlem, van egy sajátos történelme. Magyarországon ez a fajta sérelmi nacionalizmus, ez a legfőbb táptalaja az orbáni sikernek.

De, fájdalom, mi itt élünk Magyarországon.

Igen, így van.

Ez a mi balszerencsénk?

Igen, részben ez a balszerencsénk. Ugyanakkor az ellenzék, és most megint olyat teszek, amit nem szívesen, mert ez is egyfajta felelősség áthárítás lesz, de tény, hogy az ellenzék nem végzi el azt a fájdalmas, sok munkával járó felvilágosító, szervező tevékenységet, ami ahhoz kell, hogy az emberek megértsék: az orbáni út nem vezet sehova.

Vagyis az ellenzéki politikusok keveset dolgoznak, és ha megszólalnak, meglehetősen unalmasak, és sematikusak?

Így van. A magyar politikának van egy Szent Grálja, amit úgy tűnik mindenki követ, ez pedig az, hogy nem szabad a választót bántani, hülyének nézni. Orbánéknak ez így jó, mert számukra a választó maga az Isten, hiszen biztosan a lehető legjobban látja a történéseket, mivel őket választotta meg. És: mindenre fel is hatalmazta őket, mondja az Orbán. Az ellenzék viszont abban a kutyaszorítóban van, hogy nem mondhatja, hogy a választó tévedett, mert akkor saját maga alatt vágja a fát, ezért aztán mindenféle kegyes hazugságot talál ki, és áthárítja a felelősséget. Vagyis elkeni a dolgot.  Ebből pedig egyetlen kiút van: elmenni az emberek közé, beszélünk velük, szóba állunk velük.  Nincs más lehetőség, mert a Fidesz oly mértékben lezárta az információs csatornákat vidéken, hogy az emberek egész egyszerűen nem jutnak hozzá a valódi hírekhez. Tehát vissza kell mennünk ahhoz a módszerhez, amelyben végigjárjuk az országot, létrehozunk helyi sejteket, megkeresve azokat az embereket, akik hajlandóak ebben közreműködni, és egy falujáró mozgalmat kell újra beindítani. Ennek van is hagyománya, a Horthy-rendszerből ismerhetjük ezeket a népi mozgalmakat, ezeket kellene felújítani. A Fidesz propaganda gépezetével szemben a hagyományos csatornákon keresztül nem lehet eredményt elérni.

Újra előhoznám a biztonság kérdését. Az országgyűlési választásokon az ellenzék az ország felében nem tudott a szavazatszedő bizottságokba jelölni embert, mert a helyi lakosok – csak őket lehetett jelölni – nem merték elvállalni a feladatot, mégpedig azért nem, mert féltek.

Igen, de ez a félelemnek nem valami külső, a biztonságunkat veszélyeztető tényező az oka, hanem maga a Fidesz. Az emberek tehát nem azért nem mernek beülni a bizottságba, mert félnek a migránstól, hanem mert félnek attól, hogy retorzió éri őket a Fidesz helyi hatalmasságaitól.

És éri is.

Éri is.

De ezért hoztam szóba a biztonságot. Mit tud ezzel szemben kínálni az ellenzék?

Csak az összefogás erejét. Meg kell szervezni a magyar társadalmat. Itt volt a Fekete ruhás Nővér példája. Kudarcot vallott, mert senki nem állt mellé. Abban a pillanatban, amikor tömegmozgalommá válik az ellenállás, akár az egészségügyben, vagy a tanároknál, megszűnik a félelem, mert mindenkit nem lehet kirúgni. Mindenkit nem lehet vakvágányra állítani. Hogyha a szolidaritás érzése és magatartása elterjedne, ha az emberek megértenék, hogy csak akkor tudnak, a hatalommal szembeszegülnek, ha közösen, egymást támogatva teszik.

Ha már megértés… Annak idején, amikor Bayer Zsolt kitüntetése ellen tiltakozva, te elsőként visszaadtad a tiszti keresztet – ha jól emlékszem százvalahány ember követett téged – , annak is csak néhány napig volt felhajtó ereje, aztán minden visszasüllyedt a régibe, Bayer Zsolttal együtt.

Én ettől a lépésemtől nem vártam katartikus változást, mert ezt az akciót az emberek nagyobbik fele értelmiségi nyafogásnak tekintette; nem tartozik rá, az ő sorsa ettől nem változik. Ebből nyilván nem lehet népi mozgalmat indítani. Ehhez az kell, hogy az emberek valamilyen módon érdekeltek legyenek.

Miből tud ma Magyarországon népi mozgalom lenni? 

Egyetlen dolog van, amitől Orbán nagyon is tart, ez pedig a gazdasági csőd. Ha az Unió érdekelt lenne abban, hogy Magyarországon változás legyen, és meg lenne hozzá a megfelelő ember, akkor Orbánt viszonylag gyorsan meg lehetne buktatni. Elég lenne hozzá, hogy megvonják az uniós támogatásokat, minek következtében a magyar gazdaság – amely most is csak annyiban bővül, amennyiben az uniós pénzek érkeznek hozzánk – leülne, és előállna egy olyan szociális válság, ami kivinné az embereket az utcára, és az elégedetlenség elsöpörné Orbánt. De Nyugat, és főleg a német autóipar, ezt csak akkor tenné meg, ha ez rendezetten folyna. Nekik is az lenne az érdekük, hogy legyen valaki, aki alternatívát nyújt, és a sima átmenetet lehetővé teszi.

Ez is a biztonságról szól: a külföld is azt akarja látni, hogy nem fordul fel az ország, nem tud kivinni a Fidesz tömegeket az utcára, de ha meg is teszi, ezt tudja az új hatalom kezelni, illetve van olyan kormányfő, aki ezt kézben tudja tartani. 

Pontosan. Erről van szó. És ez az, ami ebben a pillanatban nincs.

És nem is látszik a közeljövőben sem?

Ezt nem tudom. Most én sem látom, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehet.

A Sargentini jelentés szerinted katalizálhatja ezt a folyamatot, vagy ellenkezőleg: olyan belpolitikai fegyvert ad Orbán kezébe, amellyel az EP választás mindenképpen az ő javára billen el?

Azt nem gondolom, hogy a jelentés következtében Orbán megbukik, vagy hogy olyan folyamatot indítana el, amely a közeli bukását eredményezné. Azt azonban mindenképpen gondolom, hogy Orbán pozíciói megrendülnek, ezt mutatják a felmérések is. Az Orbán-lapok mérték fel, hogy az emberek mit gondolnak a Sargentini-jelentésről, és a többség azt válaszolta: nem Magyarországot, hanem a kormányt érte a kritika. Vagyis Orbánnak az a retorikája, amely a jelentést egy magyarellenes összeesküvésként próbálja feltüntetni, nem működik.  Ugyanakkor azt se felejtsük el, és ez is a kormányfő ellen szól, hogy itthon az EU elfogadottsága még mindig meglehetősen magas, a többség Európa-párti.

Ezt a többséget miért nem érdekli a korrupció? Miért nézik el simán, most például ezt az újabb repülős ügyet, konkrétan Orbánét, amibe amúgy talán bele is kellene buknia a miniszterelnöknek.

Orbánnak már sok mindenbe bele kellett volna buknia, nem ez az egyetlen. De hozzáteszem: ha másról lenne szó, nem Orbánról, az már rég bele is bukott volna. Orbánt a sérelmi nacionalizmus tartja hatalomban, illetve azok a hazugságok, amelyeket a migrációs ügyekkel kapcsolatban terjeszt. És ez is a sérelmi nacionalizmus része egyébként. Magyarország azért annyira migráns ellenes, mert ez a fajta bizonytalan, sérelmes azonosságtudat, ami meghatározza az emberek gondolkodását. A kettő összefügg.  Másutt ebbe tényleg simán belebuknak, mint ahogy már ennél kisebb ügybe is belebuktak nyugati politikusok. Ez azért is van nálunk így, és ez megint nem lesz a magyar lakosságra hízelgő mondat, mert mi hozzászoktunk a korrupcióhoz. Ennek hagyománya van itt. Mindig is ez volt. A nagy panamák a Horthy-rendszer idején, ezek mind itt történtek ebben az országban. És a korrupció folytatódott  a Kádár-rendszer alatt; az umbulda is ezt a fajta laza erkölcsiséget erősítette meg. A korrupció ugyan zavarja az embereket, de leginkább az zavarja, hogy ők nem részesei.

Az a pozíció, amit te annak idején betöltöttél, a kisebbségi ombudsman, ma már nem létezik . Kéne léteznie? 

Hát hogyne. Minden demokratikus védelmi intézményt, az alkotmánybíróságtól kezdve, az ombudsmani rendszeren keresztül, a számvevőszékig, mindent szétvert az Orbán-kormány. Egyrészt azzal, hogy megvonta a hatásköröket, másrészt azzal, hogy megszüntette magát az intézményt, harmadrészt pedig azzal, hogy telerakta  saját szolgáival ezeket az intézményeket. Most a bíróságon van a sor. Még nem sikerült a bíróságot teljesen a saját hatalma alá hajtani, de mindent el fog követni annak érdekében, hogy ez bekövetkezzen. Ezt szolgálja például a Közigazgatási Bíróság felállítása, ahova a saját embereit delegálja majd a hatalom. Én borzasztóan sajnálom, Patyi András nekem tanítványom volt, és kollégám is, ő is, meg mások is olyan erkölcsi züllésen mentek keresztül, ami számomra teljesen érthetetlen.

És téged miért nem darált be a rendszer? Miért nem az egyéni túlélés technikáját választottad?

Kétségtelen: az érvényesüléshez hajbókolni kell, rendszerkonform magatartást tanúsítani. Nincsenek ma már erkölcsi felháborodások az igazságtalanságokon. Hogy engem ez miért kerül el? Szerencsém volt: mindig olyan pozícióban voltam, ahol nem volt hatalom a kezemben.  Mert sosem érdekelt a hatalom. Engem a méltányosság és az igazságosság érdekel elsősorban. Akkor érzem jól magam, ha nincsenek feszültségek. Minden normális rendszerben a politikusok legfőbb dolga és kötelessége a társadalom konszolidálása. Egy demokrácia csak konszolidált formában működik. Ha súlyos feszültségek lépnek fel, akkor baj van, akkor szokott válság kialakulni. Ezt a demokráciák tudják kezelni. De ha az erkölcsi talaj kicsúszik a politika alól, akkor jön a válság, és akkor azok, akik hatalmon vannak, azok is veszélybe kerülnek, hiszen megbuktathatják őket.

Egyre kevesebben leszünk

Orbán Viktor szokásos péntek reggeli rádió interjújában arról beszélt, hogy az újabb nemzeti konzultáció keretében az ország demográfiai helyzetéről is kikéri majd az emberek véleményét. Egy fél mondattal arra is kitért, hogy a migráció hatásai is szerepelnek majd a kérdések között. Őri Pétert, a KSH Népességkutató Intézetének igazgatóhelyettesét Magyarország demográfiai helyzetéről kérdeztük.

  • Kevés magyar gyerek születik
  • Segített a magyar „migráció”
  • Hét-nyolcmillióra fogyunk

A közelmúltban jelent meg egy jelentés arról, hogy Magyarországon csökken a születések száma. Mi lehet ennek az oka?

Ez a jelenség nem kifejezetten magyar probléma, mert ha megnézzük a környező országok hasonló kimutatásait, a tendenciák nagyban hasonlóak.

A születések számának csökkenése nagyon figyelmeztető jelenség, és bizonyos háttérben jelen lévő problémákra utal.

Gyakorlatilag ahhoz, hogy hogy egy népesség reprodukálni tudja önmagát, a családokban kettőnél több gyerek vállalása volna szükséges. Nagyjából az európai termékenységi szint jellemző ránk is, 1,5 körül van az egy nőre jutó születések aránya. Ez alacsony.

A másik összetevő a halandóság alakulása? Ebben hogyan állunk?

Úgy is fogalmazhatnék, a lakosság születéskor várható élettartama is befolyásoló tényező. Ez utóbbi mindenhol növekszik Európa szerte, de ebben is van némi különbség Kelet és Nyugat Európa lakossága között. A férfiaké nálunk rosszabb az európai, de a visegrádi országok átlagánál is. A nők esetében valamivel jobbak a számaink. Egy másik összetevő a népesség elvándorlása. Ez a mi esetünkben kedvezőtlen.

Magasabb, mint Romániában vagy a többi környező országban?

Az elmúlt tíz évben elég jelentős számú népesség vándorolt ki Magyarországról,

egyelőre nem tudni, hogy hosszabb vagy rövidebb időre költöztek el innen. Több százezer emberről van. A többi országban – Romániában, Horvátországban, a Baltikumban – még nagyobb az elvándorlás, mint nálunk. Ehhez járul a már előbb említett alacsony termékenység is.

Ezt az előbb is, mint „európai jelenséget” említette…

Igen, de azért ebben is vannak különbségek.

Ez életszínvonal kérdése? Hollandiában a három-négy gyerek sem ritka egy-egy családban.

Bizonyos fokig lehet egy ilyen összefüggés. Ahol valamivel kedvezőbb a termékenység – elsősorban a skandináv országokban, Hollandiában, Nagy- Britanniában, Franciaországban – ott az életszínvonal indokolhatja ezt. És alighanem

az is szerepet játszik, hogy azokban az országokban a népesedéspolitikának köszönhetően a munka- és a gyerekvállalást jobban össze tudják illeszteni a családok.

Az ilyen népesedéspolitika természetesen csak hosszabb idő után hozza meg a kívánt eredményt.

Beszéljünk a migráció hatásairól is. A közelmúltban Romániából, Szerbiából, Ukrajnából meglehetősen nagy számban települtek át hozzánk. Ez is migráció. Voltak ennek kedvező hatásai?

Kétségtelenül voltak kedvező hatásai a kilencvenes évektől tapasztalt magyar nemzetiségű bevándorlásnak. Ezek fiatal, képzett munkavállalók voltak, akik közül sokan ma is itt élnek és dolgoznak. Az elmúlt évtizedben ez is lassult, ezekből az országokból is inkább Nyugat-Európába vándorolnak ki munkát vállalni.

A következő konzultációban a migrációra is rákérdez majd a kormány. Mit lehet erről demográfusként mondani?

Minden társadalmi folyamatot kritikailag és a maga komplexitásában kell vizsgálni. A bevándorlás bizonyos fokig népességpótlásnak is tekinthető. Erről az előbb már a mi esetünkben is beszéltünk. Ami jelenleg a nyugat-európai országokat illeti, ott is lehet a migrációnak pozitív, a kedvezőtlen demográfiai folyamatokat ellensúlyozó hatása. Ugyanakkor például Németországban, ahol jelentős számú bevándorlót fogadtak, egész Európában az egyik legalacsonyabb a hazai népesség termékenysége.

Rövidtávon tehát a bevándorlásnak kétségtelenül lehet pozitív demográfiai hatása, de látható, hogy a több évtizedes bevándorlás sem oldotta meg a demográfiai problémákat.

Hosszú távon a „jövevények” termékenységi mutatói is kiegyenlítődnek majd, lecsökkennek a helyi „őslakosság” szintjére. Tudomásul kell venni azt is, hogy a világnak kevés olyan régiója van ma, ahol ezek a népesedési tendenciák ne mutatnák csökkenést.

A magyar népesség száma jelentősen csökken, már jóval tíz millió alatt vagyunk. Ha nincs „utánpótlás”, hogyan folytatódik ez a tendencia? 

Készülnek ötven éves népesség előrejelzések, de ezeknek az adatoknak a megbízhatósága meglehetősen bizonytalan. Több forgatókönyvet szokás felállítani, van egy megbízhatóbb alapváltozat is, amely az évszázad közepéig jelentős fogyást prognosztizál.

2060-70 táján e szerint hét-nyolcmillió közé eshet vissza Magyarország lakosságának száma.

Megfordítható ez a folyamat? Ha igen, hogyan?

Ennek nagyon sok olyan összetevője van, amit nehéz évtizedekre előrevetíteni. A termékenység növelésének vannak határai, az elmúlt évtizedek alacsony születésszáma miatt is egyre kevesebb a szülőképes nők száma.

Ha bizonyos családtámogatási intézkedések hatására bekövetkezhet is a termékenység további növekedése, a születések száma még hosszabb ideig csökkenni fog.

A halandóság kérdése is szerepet játszik, nehéz megjósolni, ez hogyan alakul majd a következő évtizedekben. És akkor még az esetleges további elvándorlásról nem is beszéltünk. Gazdasági, politikai és egyéb, ma még nem látható összefüggéseket is számításba kellene venni, hogy megbízható prognózist készítsünk.

Gáz van a cseppfolyós gáz körül (is)

Tovább csúszhat a magyar gázellátásban szerepet kapható horvátországi LNG-terminál kiépítése, a kapacitástender határidejét megint eltolták. Közben lehet, hogy áttörés érik az elektromos energia tárolásának költségében, ami kiválthat egy sor fosszilis forrást és az atomot is.

Noha az amerikai kormány erősen kapacitálja például Horvátországot a cseppfolyós földgáz (LNG) fogadására alkalmas terminálok építésére – ellensúlyozandó az orosz függést -, a Krk-szigetére tervezett fogadóállomás kapacitásának átalakított tenderét többedjére is meg kellett hosszabbítani. Korábban alig volt érdeklődés a felkínált mennyiségre, most már jóval többen szállnának be vásárlóként, de a határidőt kitolták december 20-ára.

Horvátország jó évtizede tervezi megépíteni az LNG lefejtésére alkalmas terminál kiépítését. Az eredetileg jövőre átadandó, 6 milliárd köbméter kapacitású terminál – a környezetvédők tiltakozása mellett – nem mozgatta meg túlságosan a lehetséges vevők fantáziáját.

A horvát kormány két éve arról döntött, hogy csak egy kisebb, 2 milliárd köbméteres terminált épít, a legújabb terv szerint a Kvarner-öbölben 2020-ban kezdi meg működését a terminál, amely 265 millió euróba kerülne, s közel 40 százalékát az unió állná. Az adriai cseppfolyósgáz-terminál kapacitása 2,6 milliárd köbméter évente, hogy kifizetődő legyen, legalább 1,5 milliárd köbméter értékesítésére van szükség. Az ezen keresztül érkező gázmennyiség értékesítése is nehézségbe ütközött mindeddig, a Poslovni Dnevnik gazdasági lap híre alapján azonban van remény a kapacitás értékesítésére.

Ez a terminál

a magyar gázellátás további diverzifikálására lenne alkalmas,

annak ellenére, hogy noha elsöprő az orosz import hazánkba, de ezek annyi helyről szerezhetők be, hogy lényegében megszűnt az ellátás leállásának veszélye, ahogyan erről nemrégiben írtunk is.

A lengyelországi LNG-kapu túlságosan messze van, a cseppfolyósított, majd gázneművé visszaalakított gáz költsége eleve magasabb a jelenleg legolcsóbb orosz földgázénál. Ráadásul a hosszú évek óta 8-9 milliárdos éves magyar gázfogyasztásban a horvátországi 2,6 milliárd amúgy is valószínűleg meglehetősen kevés szerepet kapna. Ez a lehetőség tehát inkább az ellátásbiztonságot erősítené (hatmilliárdot meghaladó tárolókapacitás is rendelkezésre áll).

Mindeközben arról érkezett hír, hogy áttörés érhet az alternatív energia területén. Száz dollár alá sikerült csökkenteni a cink-levegő akkumulátorok költségeit, ami megoldással kecsegtet a világ egyik legnagyobb problémájára. Ha ugyanis sikerülne az olcsó és hatékony energia-tárolás, az a megújuló energiaforrások győzelméhez vezetne és a széndioxid-kibocsátást minimálisra csökkentené. Lehet, hogy Paks 2 sem kell? – teszi fel a kérdést, a fejleményt ismertető Privátbankár.

Ami Paksot illeti, újabb és újabb csúszások gátolják az új erőművi blokkok építését. Most

a kulcselemnek számító hűtés megoldására kiírt tender lett eredménytelen.

Az erről beszámoló Jávor Benedek EP-képviselő leírja, hogy a Roszatom leánycége augusztus végén írta ki a tendert az üzemvízcsatorna-bővítés kiviteli tervezésére és megvalósítására. Az orosz közbeszerzési honlapon napokban közzétett közlemény szerint nem érkezett egyetlen, a feltételeknek megfelelő ajánlat sem. Az egyik pályázó, a Főmterv, a beadási határidőt sem tudta tartani, a másik, határidőn belül érkezett orosz ajánlat viszont nem teljesíti a speciális szakértőkre vonatkozó előírásokat, így el kellett utasítani.

Jávor szerint

„a paksi bővítés haldoklása hónapok óta nyilvánvaló”,

a szerződés aláírása óta eltelt bő 4 év alatt 3 évnyi késést hoztak össze. Tíz napja maga Orbán Viktor mondta azt Moszkvában, hogy a határidő „másodlagos”, a legfontosabb a biztonság. Három napja erről beszélt Süli János Paks-ügyi miniszter is a parlamentben, amikor azt mondta, hogy

folyamatban van a finanszírozási szerződés módosítása.

Erre azért van szükség, mert ennek alapján 2026-tól kell kezdeni a törlesztést (a kamatokat addig is fizetjük), ha azonban addigra nem készül el az erőmű, az teljesen felboríthatja még a jelenlegi tartalmában is sokak szerint megalapozatlan projektet, ahogyan erről a G7 portál ír elemzésében.

Paks2-nek egyébként még a létesítési engedélye sincs meg,

eddig a könnyített feltételeknek sem tudott eleget tenni a cég, ami további csúszást vetít előre.

Más kormánytag azonban most is ellentmond társának. Gulyás Gergely a csütörtöki Kormányinfón azt fejtegette, nem hiszi, hogy a jelenlegi brüsszeli Európai Bizottság engedélyezné a hitelszerződés módosítását. Arról is szólt, hogy emlékei szerint az atomerőmű-építést vállaló államok közül Oroszország ajánlata volt a legelőnyösebb. Ez azonban nem igaz, éppen amiatt (is) indult eljárás a paksi szerződés miatt, mert elmaradt a nemzetközi közbeszerzés.

Az igazi médiaháború a jobboldalon zajlik

0

Ezek a körök még kevésbé ártanak a rezsimnek, mint az ellenzék. Nem szerveződnek pártba, kevesen vannak, és az ország nagy része nem úgy gondolkodik, mint ők. Mégis ellenük irányul az offenzíva. Ugyanis Orbán tudja, hogy egy nap csakis egy jobboldali erő válthatja le, és a liberális konzervatívokban megvan hozzá a potenciál.

A magyar ellenzék teljesen impotens, így semmi veszélyt nem jelent Orbán Viktorra nézve, aki még a kormánnyal szembeni sajtót is fenntart, lásd a Népszava állami hirdetéseit, ám közben egyre inkább a konzervatívokat, tehát saját táborát veszi célba. A hatalom amúgy azért támogatja a lapot, mert így bizonyítani tudja, hogy van sajtószabadság, de az nem árthat neki, annyira biztosan ül a trónján – írja Boris Kálnoky a Die Weltben.

Az igazi médiaháború a jobboldalon zajlik, a liberális konzervatív politikusok és értelmiségiek ellen, akik mernek független módon gondolkodni és nem Orbánhoz, hanem a polgári elvekhez igazodnak. Most éppen a voltaképpen lojálisnak számító Századvég került sorra. Megjelent benne Bod Péter Ákos cikke, pedig a szerző minden, csak nem baloldali. Csakhogy az írás pont arról szólt, amivel a magyar gazdaságpolitikát 8 éve vádolják, hogy tudniillik, ha a cégek a versenyképesség helyett az állami megbízásokra összpontosítanak, az rontja a hatékonyságot és árt a demokráciának.

A liberális konzervatívok mára egyfajta belső ellenzékké váltak a polgári oldalon belül. Sokan közülük elfordultak Orbántól, mert az a szemükben sem nem jobboldali, sem nem polgári. A politikust azonban a kisebb rossznak tartják a baloldalhoz képest. Viszont zárt ajtók mögött, egymás közt nagyon is háborognak, pl. azon, hogy a rendszer nem ösztönzi a fiatalokat, inkább engedelmességre és igazodásra neveli őket. Ám ezek a körök még kevésbé ártanak a rezsimnek, mint az ellenzék. Nem szerveződnek pártba, kevesen vannak, és az ország nagy része nem úgy gondolkodik, mint ők. Mégis ellenük irányul az offenzíva. Ugyanis Orbán tudja, hogy egy nap csakis egy jobboldali erő válthatja le, és a liberális konzervatívokban megvan hozzá a potenciál. A hatalomváltás csak úgy volna lehetséges, ha a Fideszen belül új irányt választanának, éppen a liberális konzervatívok hatására. Ám ilyenek még nemigen vannak a pártban, és hangjuk és egyre gyengébb a nyilvánosságban.

A néma adóhatóság

Határidő ide, határidő oda, a Nemzeti Adóhivatal nem hajlandó állásfoglalást kiadni még az érintett civileknek sem. Így hiába lépett hatályba a bevándorlási különadó augusztus 25-én, és kellett volna már fizetni szeptember 15-én, a civilek nem tudják, kinek, mi után kellene adózni. Mi pedig még azt sem tudtuk meg, hány bevándorlási különadó-bevallást érkezett be határidőre.

„Szerdán telt le a harminc napos határidő, de az adóhatóság sem addig, sem azóta nem reagált a bevándorlási különadóval kapcsolatban feltett kérdéseinkre” – mondta a Független Hírügynökségnek Siewert András, a bevándorlási különadó bevezetése miatt adományokat már nem fogadó Migration Aid Alapítvány vezetője. Mint mi is beszámoltunk róla, a civil szervezet írásban kért állásfoglalást a NAV-tól, még a szeptember 15-i bevallási határidő előtt, hogy az adóhatóságnak  legyen elegendő ideje tisztázni a feltett kérdésekre az álláspontját.

Siewert András most azt mondta portálunknak, hogy a NAV nem kért hosszabbítást sem, sőt, egyáltalán nem is reagált az írásos állásfoglalás-kérésre. Ő most küld egy e-mailt a NAV-nak ez ügyben.

Olyan kérdésekben kértek állásfoglalást, amely kérdésekre „a jogi szakértők sem tudtak egységes és egyértelmű válaszokat adni a borzasztóan képlékenyen megfogalmazott törvény alapján” – mondta akkor Siewert. Nem lehetett pontosan tudni, hogy kikre, s hogyan vonatkozik maga a törvény, például kérdés, hogy keletkezik-e adókötelezettség az adományok után, illetve,  hogy csak a jogi személyiség adományára vonatkozik a különadó vagy a magánszemélyekére is.

Nem csak ők nem kaptak válaszokat, a Független Hírügynökség sem járt jobban, amikor megpróbáltuk megtudni a tisztázó (adó)jogi válaszokat. Amelyeket egyébként a közvéleménynek is joga lenne megtudni.

Először dr. Kis Péter András adószakmai ügyekért felelős szóvivővel beszéltünk, aki a NAV sajtóosztályára irányított minket azzal, hogy írásban tegyük fel kérdéseinket. Ezt megtettük szeptember 19-én, múlt szerdán – erre semmi reakciót nem kaptunk. Hat napig türelemmel vártunk, majd 25-én kedden ismét hívtuk a szóvivőt, aki megint elhajtott minket, egyetlen mondatot ismételve – igaz, azt végtelenül udvariasan –, nevezetesen, hogy forduljunk írásban a sajtóosztályhoz. Ezt ismét megtettük, becsatolva az eredeti megkeresésünket is, s jeleztük, hogy amennyiben szerda esti határidőre nem reagálnak, akkor lehozzuk a kérdéseket azzal, hogy a NAV nem volt hajlandó válaszolni.

Nem mondhatni, hogy nem voltunk türelmesek…e sorok írásakor 28-a van.

Íme a NAV-nak feltett kérdéseink, annak a hatóságnak, amelynek egyik kötelezettsége lenne a tájékoztatás, az adózók felvilágosítása, kiváltképpen az adószakmai ügyekben:

  1. Hány bevallás érkezett be?
  2. Mit lehet tudni ezekről? (Szervezetek, magánszemélyek, pénzbeni, természetbeni adomány, stb.)
  3. Hogyan tudja/tudta pontosan teljesíteni az adományt fogadó a bevallást, ha a különadó fizetésére kötelezett adományozónak és az azt fogadó civil szervezetnek ugyanaz a bevallási határideje?
  4. Önöktől állásfoglalást kért a Migration Aid, kaptak-e választ szeptember 15-ig, hogy el tudják készíteni a bevallást? Ha nem, akkor miért nem kaptak?
  5. Mi lett az Önök adószakértőinek állásfoglalása a következő kérdésekben (ld. fent):
  6. Keletkezik-e adókötelezettség az adományok után?
  7. Mi a helyzet azokkal az átutalással küldött pénzbeni adományokkal, amelyeket augusztus 26-a előtt indítottak útra, de azután érkezett be az érintett civil szervezetek számlájára?
  8. Csak a jogi személyiség adományára vonatkozik a különadó vagy a magánszemélyekére is?

A bevándorlási különadó.
A bevándorlási különadót „a bevándorlást segítő magyarországi tevékenység” vagy a „Magyarországon székhellyel rendelkező szervezet bevándorlást segítő tevékenységének anyagi támogatása” után kell fizetni, mértéke 25 százalék.
A törvény szerint bevándorlást segítő tevékenységnek számít a bevándorlás előmozdításával összefüggő médiakampány, médiaszeminárium, hálózat működtetése vagy „a bevándorlást pozitív színben feltüntető propagandatevékenység”.
Nem kell fizetni pártoknak, valamint olyan szervezeteknek, amelyek adómentességét nemzetközi szerződés vagy viszonossági alap biztosítja.

A törvény szerint egyébként a kötelezettségek betartását, mint bármely más adónál, a bevándorlási különadó esetében is a Nemzeti Adó- és Vámhivatal fogja ellenőrizni.

Felmerül, ha nem tisztázottak alapvető kérdések, akkor hogyan lesz képes ellenőrizni a kötelezettség betartását a NAV?

Ráadásul erős a gyanú, hogy az alapkérdések sem tisztázottak, ellenkező esetben – vélelmezzük – a NAV elküldte volna állásfoglalását az azt kérő szervezetnek, illetve a sajtó számára is adott volna felvilágosítást.

Ha pedig az alapvető kérdésekre a konkrét, pontos válaszok nem világosak, egyértelműek (ld. általunk is feltettek), akkor milyen alapon akarják máris módosítani a törvényt?

Merthogy a héten az Országgyűlés igazságügyi bizottsága keddi ülésén döntés született arról, hogy „felkérik a kormányt, vizsgálja meg a bevándorlási különadó megfizetésére vonatkozó hatályos jogszabályokat, és kezdeményezzen változtatásokat, ha azok lehetőséget biztosítanak az adóelkerülésre” – jelentette az MTI. A testület a Fidesz-frakció kezdeményezésére tárgyalt a kérdésről, majd 10 igen szavazattal, egy nem ellenében és egy tartózkodás mellett fogadott el állásfoglalást, amely az Igazságügyi Minisztériumot kéri, hogy – a pénzügyi és belügyi tárca bevonásával – lépjen fel a bevándorláspárti szervezetek szabályszerű működése érdekében.

Czunyiné Bertalan Judit, a bizottság fideszes alelnöke felháborítónak nevezte, hogy a „bevándorláspárti Migration Aid” nevű civil szervezet azért kíván párttá alakulni, hogy elkerülje a bevándorlási különadó megfizetését.

Völner Pál igazságügyi államtitkár arról biztosította a testületet, hogy az állásfoglalás elfogadása után a kabinet megvizsgálja a jogi kereteket.

Igaz, Czunyiné Bertalan Judit az ülésen azt állította: „értjük a jogszabályokat, (…) nincs ebben semmi boszorkányság”. De akkor miért nem adnak konkrét kérdésekre konkrét válaszokat???

Félmilliós Fidesz-veszteség: nem annyi, sőt

Szó sincs arról, hogy félmilliós támogatói tábort bukott volna a Fidesz – mondja a felmérést készítő Medián ügyvezetője. Szavaiból kiderül, hogy nehezményezi a hvg.hu interpretációját. A számok ugyanis azt tanúsítják, hogy a Fidesz inkább erősödött, különösen a szavazási hajlandóság alakulása következtében. Adataikat alátámasztja a Závecz Research mérése is.

Csak látszólagos a Fidesz jelentős támogatói csökkenése, a valóságban lehet, hogy még erősödött is a kormánypárt pozíciója, a hvg.hu ugyanis nem összemérhetőként számon tartott adatokat hasonlított egymáshoz – derül ki a Medián ügyvezetőjének szavaiból.

A portál márciushoz képest 7 százalékpontnyi, összesen bő félmilliós támogatásvesztésről írt cikket szerdán, beharangozandó a nyomtatott lap csütörtökön megjelenő számában olvasható teljes felmérést. (Ez utóbbi már csak a májussal összevetett adatokat tartalmazza.)

Hann Endre a Független Hírügynökségnek elmondta, hogy számára indokolatlanul a Medián jelenlegi felmérését a márciusi adatokkal vetették össze a portálnál.

Ekkor ugyanis – karnyújtásnyira a választáshoz – a választani tudókat érdemes inkább alapul venni, ami márciusban 51 százalék volt a Fidesz esetében (a választókorúaknál 41 százalék). Mivel közben lezajlott a pártok megméretése, jelenleg a választási eredménnyel való összehasonlítás a szakszerű. Márpedig

a Fidesz listás eredménye 47 százalék volt, aminek a választani tudó biztos szavazók kategóriája felel meg, ez szeptemberben történetesen 60 százalék.

Vagyis a Fidesz vélhetően még erősödött is – vonta le a következtetést Hann Endre. Ebben persze szerepe lehet a választások utáni úgynevezett győzteshez húzás hatása maradékának is.

Azért is ellentmondásos a márciusi számok alapul vétele, mert a pártok támogatottsági arányát nagyban befolyásolja a szavazási aktivitás. Ez pedig nagyot zuhant április óta (egy héttel a választás előtt 66, most pedig alig 53 százalék mondta azt, hogy elmenne voksolni). Kivéve két pártot, a Fideszt és a DK-t, amelyek tábora rendkívüli elkötelezettségről tanúskodó 76, illetve 77 százalékban biztos szavazónak nevezte magát; az MSZP-ben mindössze 46 százalék az arány.

Egyébként ha a teljes választókorú populációt nézzük, akkor a választáshoz képest mért 4 százalékpont Fidesz-veszteség is csak 300 ezer embert takar, nem pedig félmilliót.

A Medián számai a többi párt esetében stagnálást-visszaesést mutatnak. A Jobbiké (9 százalék) a legdrámaibb: a teljes népességben 4 százalékpontnyi,

korábbi szimpatizánsainak negyede úszott el.

Ezzel az MSZP (8 százalék) hibahatáron belülre megközelítette őket. A DK 6, az LMP 3 százalékkal következik, utóbbi azonban már mindegyik összevetésben az 5 százalékos küszöb alá csúszott. Először mérte az ex-jobbikosok által alapított Mi Hazánk Mozgalmat a Medián. Az összes választónál 1, a biztos szavazóknál 2 százalékon állnak.

Összességében az mondható, hogy a pártokat elhagyók inkább a bizonytalanok táborát gyarapították, május óta 25-ről 31 százalékra nőtt ez a tábor.

A ZRI Závecz Research szeptemberi mérése is hasonló eredményt mutat, amelyet az Infostart ismertet. Eszerint egy hónap alatt szeptemberre alig változtak az erőviszonyok, a Fidesz tábora 35 százalék (választókorúak), illetve 57 százalék (biztos pártválasztók). Az MSZP változatlanul 6-7 százalékos, a Jobbik is őrzi 10 százalékos körét, miként a DK 4 százaléka se változik érdemben a 18 évnél idősebbek soraiban. A biztos pártválasztóknál a Jobbik 14, az MSZP 11, a DK 7 százalékot tudhat magáénak, az LMP 3 százalékot.

A Mi hazánk Mozgalom a Závecznél is megjelent, 1, illetve 2 százalékot mutatott ki náluk, vagyis a biztos szavazók körében nagyobb elkötelezettség vélelmezhető.

Lázár, a ménesgazda

Lázár János nem „persona non grata” a hatalom számára: ez a politikai üzenete az ex-miniszter újabb kormánybiztosi megbízatásának – mondta el a Független hírügynökségnek Raskó György agrárközgazdász, agrárvállalkozó. Míg az előző, a dohányügyi biztosi kinevezés megalázó és nevetséges volt a közvélemény szemében, ez a látszólag komoly feladat azt sugallja, hogy Lázár János nem vesztette el Orbán Viktor bizalmát.

Szakmailag csupán ujjgyakorlat lesz a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. miniszterelnöki megbízott feladatait ellátni Lázár János számára, hiszen jelentős szakmai tapasztalattal rendelkezik az agrárgazdaság területén – fejtette ki az Antall-kormány agrár-államtitkára. Hosszú évek óta részt vesz a hódmezővásárhelyi székhelyű AgroGorzsa Rt. tevékenységének irányításában, 2010 óta résztulajdonosként, majd igazgatósági tagként. A privatizált egykori állami gazdaság olyan nagyüzem, amelynek problémái a mezőhegyesi ménesbirtokéhoz hasonlóak. Lázár Jánosnak tehát van a rálátása, közvetlen tapasztalata is ehhez a feladathoz – ez nem vitatható.

Ugyanakkor a nagy múltú mezőhegyesi ménesbirtok már korántsem akkora méretű és jelentőségű, hogy az összemérhető lenne Lázárnak a korábbi kormányzati funkciójában, Miniszterelnökséget vezető miniszterként, ráruházott hatalommal és lehetőségekkel. Mivel ahhoz képest ez a feladat szinte nulla,

a kormánybiztosi megbízatása egyértelműen kifelé szóló, politikai üzenet

– emelte ki Raskó György. „Nem hiszem, hogy Lázár János  egész életében arra vágyott, hogy kormánybiztos legyen egy ma már nem is túl jelentős mezőgazdasági társaságnál” – tette hozzá.

A Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt-től az elmúlt években annyi földterületet elvittek már, hogy gazdasági potenciál szempontjából szinte a „futottak még” kategóriába került – mutatott rá. A lótenyésztés pedig, mint a ménesbirtok tradicionális üzletága, mindenütt alapból veszteséges, állami támogatásból lehet fenntartani.

Raskó György szerint Lázár János korábbi, a dohányzást elleni küzdelmet irányító megbízatása megalázó és nevetséges volt,

„röhögtek rajta az emberek”

– fogalmazott, ezért most ezzel az új kinevezéssel kívánják megerősíteni, hogy Lázár továbbra is élvezi a hatalom, és személy szerint Orbán Viktor bizalmát. Azt mindenki tudja, hogy egy ilyen megbízatás a miniszterelnök egyetértésével vagy akarata szerint történik. Ez most egy viszonylag komoly, évszázados tradíciókkal rendelkező, a nemzeti vagyon részét képező társaság, Lázár Jánosnak sok köze volt 2016-ban a megalapításához, a megvásárlásához is. Mint ilyen, kitűnően alkalmas arra, hogy ország-világ előtt bizonyítsák, a sugdolózásoknak, mendemondáknak, miszerint Lázár Orbán Viktor szemében „persona non grata” lett, egy „kígyótojás”, amelyből egyszer „kikelhet” és a miniszterelnök hatalmára törhet – semmi alapjuk nincs.

Az üzenet lényege, hogy nem kell Lázárral suskusolni, mert ő továbbra is a mi emberünk

– hangsúlyozta.

Ezt támasztja alá az is, hogy a kormányhatározat szerint Lázár János munkáját, a mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. felett az államot megillető tulajdonosi jogok és kötelezettségek gyakorlásában a miniszterelnök irányítja és a Miniszterelnöki Kormányiroda segíti.

A kormányirodát pedig Rogán Antal miniszter vezeti, akivel Lázár Jánosnak köztudottan nem volt felhőtlen a viszonya.

Arra a felvetésre, hogy a hírek szerint tíz-húsz milliárdos nagyságrendű fejlesztéseket terveznek Mezőhegyesen, Raskó György elmondta: a Mezőhegyesi Ménesbirtok esetében biztos abban, hogy erre semmi szükség, majd hozzátette: értelmetlenül bármennyi pénzt el lehet szórni. reálisan évente néhány százmilliós nagyságrendű fejlesztés indokolt lehet, de milliárdokat biztosan nem lenne szabad a valójában  még magyar viszonylatban sem jelentős gazdaságba fektetni. Ha mondjuk lósport-pályát akarnak építeni, az persze egy-két milliárdba belekerülhet, de nincs konkrét információja, hogy mit terveznek és mit nem. Közbevetésünkre, hogy a Nemzeti Ménesbirtok és tangazdaság Zrt. alapításakor a lovasturizmus-fejlesztést is célul tűzték ki, így reagált:

Mindaddig, amíg a milliárdosok luxus- kedvteléseinek társfinanszírozását a magyar nép szó nélkül vállalja, bármi elképzelhető manapság, ha valakinek meglódul a fantáziája.

Az agrárszektor.hu információi szerint a 18 ezer hektáros „mintagazdaságban” a szárítóüzem és egy ipartelep kiépítése, a szarvasmarha-ágazat és az öntözés fejlesztése, a gépjavító üzem és a műemléki épületek fejújítása zajlik. Csak az idei tervek forrásigénye átlépi a 20 milliárdot, miközben a birtok már a megalapítása évében 22 milliárdot emésztett fel. A Ménesbirtok saját tőkéje két év leforgása alatt – a többszöri állami tőkeemelés révén – 23 milliárd forintra emelkedett. 

 

A legismertebb holokausztkutatónak sem tetszik a Sorsok Háza

0

Randolph Braham szerint a kormány a Horthy-korszakot akarja rehabilitálni. Levelében Schmidt Máriát „ádáz nacionalista holokauszt-torzítónak” nevezi.

A magyarországi holokauszt legelismertebb kutatója, az amerikai történészprofesszor Randolph Braham Heisler Andrásnak, a Mazsihisz elnökének írt egy nyílt levelet abból az alkalomból, hogy a kormány nemrég bejelentette: hamarosan megnyílik a Sorsok Háza. Az intézmény az Egységes Magyar Izraelita Hitközség (Köves Slomó egyháza) tulajdonába kerül.

Braham most azt írta: köszönetét és háláját fejezi ki „azért a bátorságért, amellyel a holokauszt magyarországi fejezetének történelmi integritását” Heisler és a Mazsihisz több vezetője megvédte. Mint írja, nagy érdeklődéssel követi a szervezet „folyamatos és megalapozott ellenszegülését az úgynevezett Sorsok Háza megnyitása ügyében, „amelyet látszólag „a holokauszthoz kapcsolódó múzeumként” képzelt el és tervezett a Terror Háza igazgatója ‒ aki

egykor holokauszttudósnak indult, ám végül ádáz nacionalista holokauszt-torzítóvá vált.”

Braham szerint „ez a holokausztmúzeum része annak a hosszú távú történelemtisztogatási tervnek, amelyet az Orbán Viktor által vezetett kormány kezdeményezett a Horthy-korszak rehabilitációja végett. Ennek a kormánynak az intézkedései világosan jelzik a szóban forgó korszak története megtisztításának (azaz meghamisításának) a kurzusát.”

Azt is írja: emiatt az Orbán-kormány törölni akarja a tankönyvekből és a kollektív emlékezetből azt a tényt, hogy „Sztójay Döme kormányának tagjai ‒ valamennyiüket, alkotmányosan, Horthy Miklós államfő nevezte ki ‒

meghatározó szerepet játszottak a magyar zsidóság megsemmisítésében.

Még az SS-t is meglepte az a buzgóság, lelkesedés és sebesség, amellyel ezek a vezetők a „végső megoldást” valóra akarták váltani ‒ még a gyorsan előrenyomuló szovjet erők megérkezése előtt.”

Braham szerint magától értetődő, hogy ha ez nem tükröződik a múzeumban, akkor a zsidóság vezetői ezt ellenezni fogják, „még akkor is, ha arra egy rabbi „kóser” jóváhagyási pecsétjét is rányomták” – ezzel Köves Slomóra utal.

Mint írja: „Ünnepélyes felelősség ez, amelyben mindannyian osztozunk, nemcsak a holokauszt történelmi integritásának védelme, hanem a mártír áldozatok emlékének megőrzése érdekében is.

A Mazsihisz korábbi közleménye szerint a kormány becsapja a Mazsihiszt és Izrael kormányát, amikor a magyar zsidóságot képviselő szervezet hozzájárulása nélkül kívánja átadni a Sorsok Házát. Karsai László történész az üggyel kapcsolatban néhány napja a Független Hírügynökségnek azt mondta: a Sorsok Háza koncepciója történelemhamisító.

Randolph L. Braham a magyarországi holokauszt legnagyobb kutatója. Véleménye fontos, igazodási pontot jelent sokak…

Közzétette: Heisler András Mazsihisz elnök – 2018. szeptember 25., kedd

A biznisz minden jogszabályt felülír vagy módosít

Nagy Imre szobrának eleve nem a Vértanúk terén lett volna a helye, mert sem a tér neve, sem az egykor ott álló és most újra felállításra kerülő emlékmű nem az ’56-os forradalommal, hanem az 1918-19-es történelmi eseményekkel függ össze – fejtette ki véleményét Ráday Mihály, a Hungaria Nostra Város- és Faluvédő Szövetség elnöke, annak apropóján, hogy a kormány úgy döntött, a mártír miniszterelnök szobrát a Jászai Mari térre helyezik  át.  A legendás városvédővel egyebek közt arról beszélgettünk, mi a véleménye arról, ami ma a főváros arculatának átformálásával és az épített örökséggel történik.

Mi a véleménye a szobor áthelyezésről?

Nagy Imre miatt nem tiltakozom, mert eleve nem értettem egyet azzal, hogy a szobor oda került a Vértanúk terére. 1989-1991 között én vezettem az utcanevek visszaállításának rehabilitációját, ez a tér is visszanyerte az eredeti elnevezését. Kétség kívül Vértanúk tere volt korábban is, de az is kétségtelen, hogy

semmi köze nem volt az ’56-os forradalomhoz és Nagy Imréhez.

S ha már a város visszakeresztelte, akkor innentől szerintem ez a két dolog egymással ellentmondásba került. Ráadásul a mai értelmezés szerint azok, akiket a Tanácsköztársaság leverése után gyilkoltak meg, azok nem vértanúk, csak azok, akik a baloldal áldozatai voltak. Ez is egy olyan „történelmi batyuja” az országnak, amit magával cipel és nehezen emészt meg. Én akkor azt gondoltam, és így gondolom ma is, hogy ez a két dolog éppen eléggé keveredik, nem érdemes még Nagy Imrét is belevenni.

A Vértanúk tere elnevezés semmilyen összefüggésben nincs az ’56-os forradalommal. Nota bene, e téren is súlyos viták vannak az értelmezés körül, ugyancsak ellentmondásos hogy ki számít áldozatnak vagy vértanúnak, szerintem a Kossuth téren elhunyt civil áldozatok és a kormánytagok ugyanúgy áldozatok. De az például mélységesen bosszantott, amikor Károlyi Mihály szobrát elvitték a Kossuth térről és Tisza Istvánt tették a helyére. Két okból is: egyrészt a túl monumentális művet sem szerettem, másrészt úgy vélem, Tisza történelmi figurája, politikai szerepe – finoman fogalmazva – sem teljesen letisztult még.

Károlyi Mihály viszont mégiscsak Magyarország első köztársasági elnöke volt, tehát a Kossuth téren lenne a helye.

Ez esetben még a szobor is jó, szóval ezzel a cserével sem eszmei, sem művészi alapon nem értettem egyet.

Ha már a Kossuth teret említette, hogy tetszik Önnek így átalakítva?

Vannak ellenérzéseim ezzel kapcsolatban is. A parkfelület csökkentése az egyik, de a Horvay-szoborról is érdemes szólni. Kossuth szobornak nevezik, azért mert az ő alakja állt a középpontban, de valójában a teljes Batthyány–kormányt ábrázolja. 1927-ben úgy született, hogy tulajdonképpen

a Trianon utáni „lógó orrú” Magyarországot szimbolizálja.

Miközben ugyanez a Horvay János számos harcos, „előremutató” Kossuth–figurát alkotott, olyanokat, mint amilyen az 1952-ben felállított, s most elbontott és a Ludovikához átvitt Kossuth–szobor is volt. Ilyenek állnak Cegléden, Clevelandben, NewYorkban, Szegeden és sorolhatnám, a közönség jól ismeri ezeket az ábrázolásokat. Az eredeti Kossuth-szobrot egyébként az 50-es években bontották el, Dombóvár azonban megmentette és az Erzsébet ligetben szétszedve, a figurákat egyesével felállították. Ez persze nem a legtökéletesebb megoldás, de a dombóváriak megszerették és magukénak érzik, ezért újra kellett faragni az egészet. Úgy érzem ez értelmetlen volt. Emellett a parkért fáj a szívem. Minden parkcsorbításért, a kivágott fákért nagy kár. Budapesten kevés a zöld terület, és ha valamit leköveznek – ez manapság a mánia, újabban még a Széchenyi, korábban Roosevelt térrel kapcsolatban is hallottam ilyen tervet, még kevesebb lesz. Szegeden jártam a napokban és irigykedtem: a városban rengeteg a virág, minden tele van ültetve, az ottani Széchenyi tér éppúgy, mint a mellékutcákban a szabad helyek. A parkok ápoltak, jól karban vannak tartva, ez a „virágos filing” nagyon hiányzik a fővárosban. Sőt, éppen az ellenkezője a törekvés. Hogy példát hozzak:

most arra készülnek, hogy a Vörösmarty-tér felújítása kapcsán elbontsák azt az 1800-as évek vége óta ott lévő, gránitszegélybe foglalt kis parkrácsot,

amit az 1980-as években fel is újítottak, azzal, hogy akkor készült. Pedig ez nem igaz, a sérüléseket javították ki, legfeljebb a rács húsz százalékán kellett pótolni. Most el fogják bontani. Ilyen volt, de már nincs a Szervita téren, a Széchenyi téren szintén, de már csak a gránit foglalat maradványai láthatók, a Szabadság téren lévőt viszont, amikor még ott, a televízióban dolgoztam, sikerült megmenteni. Ezek a városnak pótolhatatlan hangulati elemei, amiket nem bántanék.

Bár ennél sokkal súlyosabb gondok is vannak .

 Ön szerint például?

Itt van ez a közel 140 méteres magasház, vagy nagyképűen felhőkarcoló, amelynek építéséhez végül hozzájárult – a főváros fölé nyúlva – a kormányzat. De nem számoltak például azzal, hogy egy ilyen, minden meglévő épület fölé emelkedő torony, tetején három, hatalmas piros betűvel, a főváros marketingjére milyen hatással lesz.

Ez lesz az uralkodó látvány, ha valaki repülővel érkezik Budapest fölé, ezt látja meg, ez lesz a fotókon, akár a Margithídról, akár a Citadelláról készít ilyet valaki. Vagyis Budapest a MOL reklámhordozójává válik.

    Meg kéne, meg lehetne tiltani a cégnek, hogy a nevét ilyen módon helyezze el?

Talán. De alapjában véve nincs értelme Dubai-al, vagy New York-kal versenyezni, úgysem tudjuk felhőkarcolókkal lepipálni őket, és az is illúzió, hogy ez több turistát vonz és több bevételre tesz szert a főváros. Nálunk a szecessziós, eklektikus, romantikus városstílus az érték, ami egyébként éppúgy megvan Debrecenben, Kassán és Marosvásárhelyen – és szerintem ez a vonzó. Erre kell vigyázni és nem szétzilálni.

Nem érzi úgy, hogy éppen a szoborcserék, az erőltetett rekonstrukciók által, a városkép alakításában is múltba néző, a Horthy-korszakot dicsőítő politika jelenik meg? Erre éppen a legjobb példa a Szabadság-téri emlékmű…

Ebbe nem mennék most bele, mert nyilván volt egy olyan szándék, hogy a fasisztákat kiűző szovjet hadsereg emlékművét a Szabadság téren – ha a két ország jó viszonyának fenntartása miatt lebontani nem lehetett – a politika valamiképpen ellensúlyozza. Ugyanakkor a Gellért téren és még számos helyen lebontották, de Bécsben is van ilyen emlékmű, pedig Ausztria nem mondható „csatlós” országnak. Ez az egyik ügy, a másik pedig az, hogy

én sem értek egyet azzal, ha úgy állítják be a második világháború szörnyűségeit, hogy az csak a német megszállás következménye, magyar részvétel nélkül.

Nagyra becsülöm azokat, akik a Szabadság téren az „eleven emlékművel” folyamatosan ébren tartják ezt az ügyet. Egyébként pedig azt gondolom, hogy a történelem visszafordítása értelmetlen, és jelképeket állítani ennek érdekében – ésszerűtlen. Sajnos a magyar történelem tele van feldolgozatlan, a lényeget elhallgató történetekkel. Nemrég foglalkoztam például Kun páter és nyilas csapatának a háború végóráiban Budán elkövetett tömeggyilkos tetteivel. A Maros utcai, meg a Városmajor utcai kórház és a Szeretetotthon helyén ma emléktáblák emlékeztetnek arra, hogy a lakók itt elpusztultak. Ilyen van a gyilkosságok után felgyújtott egykori Bíró Dániel kórház helyén álló társasházon is.

Ám a Nemzeti Örökségvédelmi Intézet nem tartotta fontosnak, hogy a gránit táblára vésesse, valójában mitől is pusztult el itt az a sok ember.

Egy szó utalás sincs arra, hogyan is történt? A mit sem sejtő utókor bármire gondolhat, földrengésre, légitámadásra, árvízre…?! Miért??? De vannak egyéb furcsaságok is, csak egyet megemlítek visszatérve az első témához:

a Kossuth teret például az átépítés óta az Alkotmány utcától egy vizesárok védi, hogy innét autóval ne lehessen behajtani.

Városvédő tevékenységét, televíziósként és filmkészítőként az egész ország ismerte. Számos ügyet képviselt és vitt sikerre. Most ha lehetősége lenne rá, mivel foglalkozna?

A legnagyobb gondnak azt látom, hogy nincs, nem működik a műemlékvédelem, csak névleges az örökségvédelem. S ha mégis valamit védene jogszabály, a „kiemelt beruházás” minősítés minden felülír. Ez vonatkozik a Városliget beépítésére, a Dagály fürdő átépítésére, a felhőkarcolóra, vagy az Erzsébet híd pesti hídfőjénél a két teljesen egyforma Klotild palota egyikére. Mindkettő egyedileg is védett, de a délit kiemelt beruháznak minősítették és két új szintet építenek rá, a beruházó üzleti érdekeinek megfelelően. Az egész művelt világon működik a műemlékvédelem, amelynek az a feladata, hogy a beruházók, a tervezők és az építési igazgatás számára szakszerűen kijelölje a korlátokat. Emellett minden fejlett országban erős civil szervezetek őrködnek az építette örökség felett. Az én alapállásom, hogy amíg egy ház áll, addig érdemes érte küzdeni. A beruházók mindig újat, többet, nagyobbat és magasabbat akarnak építeni. Most például a Múzeum körúton az Ybl Miklós tervezte Unger –ház van veszélyben, két magasabb épület között álló, első osztályú műemlék, rá akarnak építeni. De ugyanez vonatkozik a zöld területekre is, hiszen legalább olyan veszélynek vannak kitéve, mint a régi épületek, ha valakinek üzlet van benne. A Városligeten kívül látjuk mi történt a Ludovikánál az Orczy park beruházással, és lehetne sorolni. A biznisz minden jogszabályt felülír vagy módosít. Ezzel én nem tudok mit tenni,

ma már nem úgy működik a nyilvánosság, mint annak idején, hogy a televíziós műsorral sok mindent sikerült elérni vagy megakadályozni.

Ez történt egyebek közt akkor, maikor a várban a régi kapukat lecserélték, az utolsót, a Széchenyi könyvtárét még sikerült megmenteni. Ma már erre nincs lehetőség, de azért egyedi csatákat vívok még, elmegyek és felkeresem az illetékeseket, agitálok és próbálom meggyőzni, akit lehet.

A Miniszterelnökség és kormány Várba költözéséről mi a véleménye?

Ez is egy reminisztencia. Horthy Miklós kormányzó is a Várban működött, tehát ezen az alapon van alapja a hagyományra hivatkozni. Az viszont tévedés, hogy a Sándor Palota a köztársasági elnök rezidenciája volt, mert Teleki Pál soha nem lakott ott. Egyébkén egyetértettünk Zoboky Gábor építésszel abban, hogy ha már a Nemzet Galéria kormányhivatallá alakul, a Vár nyugati oldalán felépíthető lenne, lett volna egy új múzeum-épület, amelybe, átköltöztethető lett volna a gyűjtemény és megtartható a Várnegyed kulturális funkciója. Nem így lesz, ott épül a Főőrség épülete és a Lovarda. Egyetértettem azzal, hogy visszaépítették a Kossuth Lajos tér déli oldalán a Miniszterelnökséghez tartozó nagy ház tetőfelépítményét, de

nem örülök annak, hogy a Várban volt Pénzügyminiszterséget visszaépítik – a Mátyás templommal konkuráló – teljes magasságában.

Igyekszem mindig a konkrét esetre koncentrálva kialakítani a véleményemet. Bár jó néhányszor levonhatók általános következtetések is.

Ráday Mihály az idén augusztus 31-én vehette át a megalapításának 25. évfordulóját ünneplő Partiumi és Bánsági Műemlékvédelmi és Emlékhely Bizottság Fényes Elek –díját Érsemjénben. A XXV. Partiumi Honismereti Konferencián átadott díjjal egyebek közt a helytörténeti kutatásban és a hagyományok ápolásában végzett kiemelkedő munkáját ismerték el.

Kósának is alkotmányos joga, hogy hülye legyen?

Helmeczy László, a „csengeri asszony” ügyvédje szerint az ügyészség kezdeményezni fogja Szabó Gáborné előzetes letartóztatásának meghosszabbítását, annak ellenére, hogy az asszony meglehetősen kritikus egészségi állapotban van.  Helmeczy különben kezdeményezte Kósa Lajos meghallgatását is, amelyet nem is kerülheti el, hogy vallomást tegyen. Az ügyvéd úgy gondolja:  mindenképpen magyarázatot kell kapnunk arra, hogy miért ment el a közjegyzőhöz, és miután elismerte az okirat valódiságát, majd közölte azt, hogy az hamisítvány.


Ön már tudja, hogy Szabó Gábornénak volt-e mesés öröksége, vagy bármilyen jelentősebb összege?

Érkeznek papírok külföldről, belföldről,, közjegyző előtt készülnek okiratok… Szabó Gáborné egy óvónő szakközépiskolát végzett ember, a jogban járatlan személy, ő ezekkel a papírokkal szakemberekhez fordult, külföldi és belföldi ügyvédekkel tárgyalt. És nem volt kétség, senkiben sem, hogy a hagyaték létezik.

Ön is látta ezeket a papírokat?

Nagyon sok anyag található a nyomozati anyagok között, de abban nem tudok állást foglalni, hogy ezek hitelesek-e vagy sem. Mindenestre én nem is mentem el a közjegyzőhöz, mint Kósa Lajos, hogy megállapodjak több, mint ezer millió euró államkötvénybe fektetéséről, és sem én, sem egyetlen hozzátartozóm nem kapott nyolcszázmillió forintról szóló ajándékot. Nekem természetesen vannak kétségeim, hogy egyáltalán valós-e ez a nagyon nagy hagyaték, hogy létezik-e egyáltalán, és ha igen, akkor mekkora összegről beszélünk.

Nekem, mint védőjének Mária, vagyis Szabóné határozottan kijelentette, hogy az örökség létezik, és ha nem fogták volna el, akkor május 2-án Svájcban hozzá is jutott volna.

Akkor indulhatott volna az a folyamat, mondta nekem, hogy visszaadja a tartozásait, a kölcsönkért összegeket. Mária azt állítja, hogy neki, mint örökösnek kellett volna intéznie, mert önmagában az ügyvéd, a kinti, kevés lett volna hozzá.

Abban a vallomásban, amellyel a Független Hírügynökség olvasói is megismerkedhettek, van olyan rész, amikor a csengeri asszony némi bizonytalansággal szól a hagyaték létezéséről, azt mondja, hogy elképzelhető, becsapták őt is…

Megkérdeztem többször is, így egy az egyben: nem lehet Mária, hogy magát is becsapták?  Mi van akkor, ha egy jól szervezett társaságág áll az ügylet mögött, és arra sarkallják önt, hogy vegyen fel, a pénzre hivatkozva kölcsönöket? Ügyvédre, szállodára, illetékekre, egyebekre.  Még

Kósa Lajos is többször kint volt külföldön, Szabóné elmondása szerint, intézni a hagyatékot. Ezekben az esetekben Kósa Lajos számláit ő fizette.

Azt ugye most már elismeri a csengeri asszony, hogy a pénz létezésének feltételezésével, felvett kölcsönöket.

Ő ezt sosem tagadta, kivéve a

Kiskun Tender Kft.-től kapott pénzt, mert arra azt mondta, hogy azt ő nem kérte és nem is neki szánták.  Ő ennek a cégnek soha nem járt a telephelyén sem, pénzt nem kért tőlük, ez olyan pénz volt, amelyet rajta keresztül fizetett a cég, számára ismeretlen ellenszolgáltatás fejében valakinek.  Ő ennek az embernek át is adta a pénzt, de nem akarja megnevezni, hogy ki volt az.

Ezek szerint tudja, hogy kinek?

Persze, hogy tudja.

De, ha Szabóné többet nem akar vallomást tenni, akkor hogy fog erre fény derülni?

Több, mint egy éven keresztül érkezett folyamatosan pénz ettől a cégtől Szabó Gábor és felesége közösen vezetett számlájára. Először tízmillió, aztán, három, kettő, szinte havi rendszerességgel, jelenleg a 68 millió forintoit meghaladja a kölcsön. Nem igaz, hogy ez asszony kért ettől a cégtől pénzt minden hónapban.  Hagyatéki ügyintézésre? Még csak kölcsönszerződés sem volt közöttük.

Megkérte valaki, hogy miután ő nem kaphatja meg közvetlenül a pénzt, utalják a Szabóék számlájára, és ő majd felveszi készpénzben, és úgy továbbítja annak a valakinek. Hiánytalanul továbbították is, sokéves barátság volt a címzettel, fontos ember is volt, éppen ezért nem kértek elismervényt róla soha.

Amikor hiányzott a Kiskun Tender könyveléséből ez a pénz, akkor keresték meg Szabónét, hogy írjon már alá utólag egy tartozás elismerő nyilatkozatot, hogy kölcsönt kapott tőlük. Hangsúlyozom: utólag, és ezt egyértelműen bizonyítani is lehet. Kérdeztem: Mária, ezt miért írta alá? Azt mondta: ügyvéd úr, ezek a pénzek tényleg megérkeztek a számlámra, azért írtam alá, de én hiánytalanul mindig tovább is adtam. Megnyugtattak, hogy nyugodtan írjam alá, nem lesz a dologból semmi baj. Aztán valami személyi váltás történt a Kiskun Tendernél, és akkor megtették a feljelentést.

Viszont, így, az sosem fog kiderülni, hogy ki kapta valójában a pénzt.

Hiába mondja majd el Szabóné, sajnos egyetlen összegről sem kért átvételi elismervényt.  Az érintett meg csuklóból le fogja tagadni. Lennének közvetett bizonyítékok, hogy nem a  csengeri kocsma üzemeltetője, a Maláj Bt. az, amely kéri és kapja ezt a pénzt, nyilván nem neki, hanem a Szabóné által meg nem nevezett személynek van lekötelezve, és  amely útépítésekkel, meg ilyesmikkel foglalkozik, és meg lehetne találni, hogy kikkel lehettek ténylegesen kapcsolatban, ki lehet az, akinek annyira hálásak akartak lenni. Így aztán sem a pénzt kapó, sem a pénzt adó nem fogja elismerni, hogy ilyesmi történt.  Mindenki el fogja játszani a hülyét; a cégnél valaki vizsgálatlan gombát evett, és ennek hatására majd’ másfél éven keresztül különböző összegeket küldött Szabónénak.

Azt, aki küldözgette a pénzt,  már előkerítette a rendőrség?

Az megvan, persze. Kihallgatta a rendőrség. Ők egyébként azt mondják, hogy azért adták a pénzt, mert tudomásuk szerint nagy hagyaték várományosa Szabóné, és azért intézi ez a személy a Kiskun Tender kölcsöneit – aki különben nem is tagja a  Kiskun Tendernek -, mert Szabóné nagy beruházásokra készül Csengerben, és őket fogja megbízni a munkálatokkal. Vagyis annak a reményében kölcsönöznek, hogy az megtérül majd nekik.

Milyen esély van arra, hogy Kósa Lajost minél előbb meghallgassa a rendőrség?

Nem esély kérdése. Leírtam, és indítványoztam. Szerkesztő úr! Kósa Lajos közgazdász. Az ország második legnagyobb városának volt évekig a polgármestere, volt a magyar parlament számvevőszéki bizottságának az elnöke, volt miniszter és volt a kormánypárt frakcióvezetője, most pedig  második ciklusát kezdte, mint a parlament honvédelmi és rendészeti bizottságának elnöke. Ha én vagyok Kósa Lajos  helyében, és egyszer csak azt mondja nekem Csengerből a Maláj Bt. vezetője, aki egyébként egy csengeri háziasszony, hogy nekem ezerakárhányszáz milliónyi euróm van, és úgy döntöttem, mert élek-halok a hazámért, hogy magyar államkötvényekre akarom ezt az összeget beváltani, akkor én, mint a rendészeti bizottság elnöke, aki közvetlen kapcsolatban vagyok az ORFK-val, a Belügyminisztériummal, bizony csak megfordul a fejemben, hogy tájékoztatnom kellene illetékes szerveket, hogy van itt valami egészen különleges dolog?

Mondja, mi alapján vállalta be Kósa Lajos, hogy közjegyzői okiratban rögzíti a szándékot?

Elhitte Szabónénak? Azért, mert barna a szeme? Vagy, mert szépen mosolygott? Mi alapján kötött ilyen szerződéseket?  Mi alapján fogad el nyolcszázmillió forintot? Mi alapján? Simicska Lajos óta tudjuk: mindenkinek alkotmányos joga hülyének lenni. Tudjuk. De akkor mondja ezt: alkotmányos jogom volt, hogy hülye legyek.

És, ha ezt mondja, akkor nincsen semmi gond?

Mondja ezt, csak akkor mit keres a parlamentben, felelős pozícióban?

De én azt kérdeztem, hogy akkor, ha ezt mondja, akkor minden törvényes? Akkor rendben van a nyolcszázmillió, az aláírt közjegyzői okirat?

Ezen felül fogadott el ajándékot is, van róla szerződés . Az más kérdés, hogy nem kapta meg ezt az ajándékot.

A vesztegetésnél, befolyással üzérkedésnél sem kell megkapni a pénzt….

A bűncselekmény elkövetéséhez elég az ígéret elfogadása.

De ezt az ügyészségnek kell megítélnie.  Egyébként még hadd mondjam el, hogy csalónak nevezi Szabónét,  a sokéves barát Kósa Lajos is, ugyanakkor több sértett nem kéri a pénzt.  Még most sem. A sértettek nagy részét a rendőrség szedte össze. Feljelentést a Kiskun Tender és Orendi Mihály tett. Még Kósa sem tett feljelentést.

Pedig azt mondta, hogy tesz feljelentést.

De nem tett. Akkor látnám. A nyomozás a Kiskun Tender feljelentése nyomán indult el, valamikor az év elején.

De még mindig nem tudom, hogy mi alapján gondolta hitelesnek Szabóné, hogy neki mesés öröksége van?

Én is kérdeztem ezt tőle többször.  Amire azt válaszolta, hogy egy sor nála okosabb, fontos ember erősítette meg ebben. 

Megmutatta Kósa Lajosnak például az összes létező papírt, így mentek el együtt a közjegyzőhöz, tárgyaltak Svájcban. Még egy miniszteri tanácsossal is összehozta Szabónét.  

Most ugye az az állítás, hogy Szabóné azért csaló, mert úgy kért kölcsönöket, hogy tudta, nincs mögötte a fedezet, vagyis nincs hagyaték.

Ezt a hatósági feltételezést jelenleg semmi nem támasztja alá. Ellenkezőleg: Kósa és társai közbenjárása erősítették Szabónéban a hitet, hogy a hagyaték létezik.  Ha ráadásul  Kósa közjegyző előtt vállalta ennyi pénz mozgatását – hozzáteszem: úgy, hogy erre nincs jogosítványa -, feltételezhetjük, hogy ezt a papírok, dokumentumok ismeretében tette.  Kósa viselkedése tehát erősítette a hitet, és amikor Szabóné már nem tudott ötcsillagos szállodát foglalni a képviselőnek, akkor kölcsönkért. Szabóné váltig állítja különben, hogy létezik a hagyaték, és kéri a nyomozókat, hogy vigyék ki Svájcba, menjenek be együtt a bankba, mert ott lesznek az okiratok, amelyek bizonyítják az örökséget.

Nem lehetséges a svájci banktól egy igazolást kérni arról, hogy amit Szabóné mond, az hiteles?

Valamikor 2008 környékén, amikor Makovecz Imrét ábrázoló szoborhoz, meg jótékonysági célokra milliókat adott Szabóné, mégpedig, állítólag abból a pénzből, amely a hagyaték részeként érkezett meg, de aztán felfüggesztette a pénzintézet a folyósítást, mert valamilyen záradéka volt a végrendeletnek.  Ez alapján tehát jelentősebb összeghez jutott tíz évvel ezelőtt, ennek azonban nem találtuk nyomát a magyar bankban. Ily módon arra nincs bizonyíték, hogy az első részlet, amely Szabóné szerint százmilliós nagyságrendű volt, ténylegesen megérkezett-e, illetve hogyan érkezett meg az asszonyhoz. Ugyanakkor van olyan ügyfelem, aki megerősítette: létezik a Szabóné-féle örökség. Különben miért rendeztek volna Kósáék hatalmas dínom-dánomokat a védencemnek? Százával állnak rendelkezésemre olyan fényképek, amelyeken látható, hogy Kósáék hatalmas társaságban ünneplik Szabó Gábornét.

Azt lehet tudni, hogy miért az NNI nyomoz ebben az ügyben?

Eredetileg a Szabolcs-Szatmár megyei Rendőrkapitányság kezdte, ők foganatosították az első házkutatást,  az iratokból látom, hogy az első eljárási cselekményeket is ők végezték, aztán ahogy kitört az országos botrány a Magyar Nemzet cikk kapcsán Kósa Lajos körül, egyszercsak elvonták az ügyet a szabolcsiaktól és felkerült az NNI-hez.  Nem tudom, hogy mi indokolja, hogy egy csengeri háziasszonynak az állítólagos csalását a Nemzeti Nyomozó Irodának kell nyomoznia. Nyilván Kósa Lajos érintettsége a magyarázat. De ez felvet egy másik kérdést: 

Kósa Lajos a rendészeti és honvédelmi bizottság elnöke most is, ott szokott tájékoztatást adni az országos  rendőrkapitány, vagy más  fontos hatósági szereplők, igazán nem tartom szerencsésnek, hogy  akkor idetelepítették az ügyet. Nyomozhatna a nyomozó ügyészség is. Miért nem azt bízták meg?

Egyszer volt is Kósa Lajosnak egy olyan mondata, mint akinek bennfentes információi vannak…

Hát volt neki sokféle mondata, de tudjuk, hogy nem ő a Fidesz fiókjában a legélesebb kés. Erre azt tudom mondani, hogy egy ilyen stratégiai, ORFK-val, BM-mel közvetlen kapcsolatban lévő bizottság elnökétől nem lenne elvárható az, hogy milyen okiratok alapján akarja őt megbízni egy csengeri asszony? Be lehet őt csapni?  És mivel csapta be? Illetve, hasonló módszerrel, amivel esetleg Szabónét becsapták, Kósát is becsapták?  Akkor miért bűnös Szabóné?  Elhitte Szabóné, Kósa, Orendi, hogy létezik az örökség. Akkor ki itt a csaló? Mindenki nagyon tisztességes. 

Repkednek a nyolcszázmilliós ajándékok, büntetlenül.  Amúgy, ha egy hivatalos személy az ígéretét elfogadja az előnynek, az megvalósítja a bűncselekményt. De én csak kérdezem: mit kell ahhoz tenni egy politikusnak, hogy elfogadjon nyolszázmilliós ajándékot a közvetlen hozzátartozója számára, előbb a feleségének, majd a saját kérésére az édesanyjának? El lehet fogadni egy ilyen ajándékot? Még egyszer kérdezem: mit kell ehhez tenni?

Kérdezte az ügyfelét is erről?

Persze. Azért akarta adni, mert segített a hagyatékban. Hozott még egy miniszteri tanácsost is.  Akkor csak lehetett valami információja. 

Amikor először megszólalt, még azt mondta, hogy hiteles a közjegyzői okirat.

Nem tagadta. Később már hamisnak mondta. Nyilván valahonnan információkat kapott, és száznyolcvan fokos fordulatot vett, közölve, hogy az okirat hamis. Hülyeség, mert az nem hamis. Mert akkor már minimum a közjegyzőt elővették volna a hamis okirat készítéséért. Vagy esetleg azt mondták a kampányfőnökök Kósának: ezt kell mondani, és a balhét majd elviszi Szabóné. Az a Szabóné, aki fizikálisan és mentálisan is tönkrement, már többször ki kellett vinni őt a Péterffy utcai kórházba. A szabadlábra helyezése indokolt lenne, az egészségi állapota miatt; a svájci orvosi vélemények szerint is nagyon rossz állapotban van. A szökés, mint előzetes letartóztatási ok, azért nem merülhet fel, mert Svájcban sem merítette ki az összes fellebbezési lehetőséget; inkább haza akart jönni, tisztázni az ügyet.

Lát-e esélyt arra, hogy szabadlábra helyezzék?

Arra látok esélyt, hogy az ügyészség kezdeményezni fogja az előzetes letartóztatás folytatását, a kritikus egészségi állapota ellenére.          

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK