„Több mint 50 millió forintból korszerűsítettük a Napsugár Óvodát Őrmezőn. A felújítás során sor került a homlokzat utólagos hőszigetelésére, a lapostető hő-és vízszigetelésére, illetve a műanyag nyílászárók cseréjére. Nagy örömömre szolgál, hogy számos óvoda újult meg az elmúlt időszakban Újbudán, hiszen mindannyiunk számára fontos, hogy a jövő nemzedéke megfelelő környezetben nőjön fel.”
Ezt írta Simicskó István honvédelmi miniszter a Facebook oldalán, és ezt a szöveget hallgatták az őrmezői óvodások. Akiknek ezen idő alatt a miniszteri mese helyett inkább kis vödörrel és plüss állatokkal kellett volna játszaniuk.
Nem ez az első eset, volt már máskor is ilyen. Például amikor tavaly decemberben egy felújított útszakasznak kellett örülniük a kirendelt kicsinyeknek Csepregen. Még le is térdepeltették őket, hogy nagyobb legyen az öröm. Mindezt utóbb azzal próbálták magyarázni, hogy ez egy Luca-napi népszokás: a hagyomány szerint a fiúk ilyenkor házról házra jártak, és lopott szalmán térdepelve bő termést és jószágszaporulatot kívántak a családoknak, amiért cserébe almával, dióval, kaláccsal kínálták őket.
A történetből a lopott szalma napjainkat idézi, a többi a régmúltat.
És valljuk be, az sem volt piskóta, amikor 2016. októberében a zákányi óvodások a magyar-horvát határnál szolgálatot teljesítő katonáknak énekeltek. A kicsik amellett, hogy eldalolták Weöres Sándor „Nincs szebb a virágnál” című megzenésített örökzöldjének néhány strófáját, ajándékkal is kedveskedtek az egyenruhás bácsiknak: nemzetiszínű szívecskéket vittek nekik, ezzel is fokozva a harci kedvüket.
„Jön már, jön a század! /Nézd a katonákat!/ Fegyverük, vaskezük /védik a hazánkat.”
Nincs ebben semmi rossz, a gyerekek tanulékonyak, ha kedvük tartja, legközelebb majd a rezsicsökkentésről dalolnak, vagy rímekbe szedik a Stop Soros törvénycsomag legfontosabb megállapításait.
Nem az van, amire egyébként minden normális ember gondolna: hogy ezekben az esetekben megfelelési kényszerrel küzdő óvónők agyament akciójának lehettünk tanúi, akik félreértelmezett lojalitásból vezényelték ki óvodásokból verbuvált regimentjüket a katonákhoz, a miniszterhez. Ellenkezőleg: tiszta szívből jön ilyenkor a meggyőződés, ehhez kérnek engedélyt a felsőbbségtől, valamint a szülőktől.
Két évvel ezelőtt a mórahalmi óvodások a kormányablakról szavaltak. Nyilván ez is benne van a mindennapjaikban, erről beszélgetnek játék közben, vagy éppen a délutáni alvás előtt, mielőtt eljönne hozzájuk az álommanó. És azon sem csodálkozna senki, ha néhány szülő azt kérné az óvodától,
hadd legyen a gyerekének kormányablak a jele,
mert ez egyenes út az iskolaérettséghez, arról nem is szólva, hogy ez a kiegyensúlyozott fejlődés záloga és egyben alapköve.
Így élünk ma Magyarországon, így nőnek fel a gyerekeink. És amikor abban reménykedünk, hogy ennél már nincs lejjebb, mindig egy jön egy miniszter, vagy egy államtitkár, hogy bebizonyítsa nekünk: igenis, van.
