Featured

Putyin szóvivője cáfolja, hogy Trump felhívta volna az orosz elnököt

A Washington Post értesülései szerint az Egyesült Államok megválasztott elnöke figyelmeztette Putyint, hogy ne eszkalálja a háborút, és felhívta az orosz elnök figyelmét arra: az Egyesült Államok jelentős erőket állomásoztat Európában. 

“Európa biztonságáról.”

Szóba kerültek Ukrajna határai is, de a részletek egyelőre nem ismeretesek. Trump és Putyin abban maradtak, hogy folytatják az eszmecserét.

Közben az orosz csapatok nyomulnak előre Ukrajnában, és Oroszországban a kurszki területen már észak-koreai csapatok is támogatják őket. Az oroszok mindinkább fölénybe kerülnek a fronton – erről tájékoztatta az ukrán fegyveres erők vezérkari főnöke az Európában állomásozó amerikai csapatok parancsnokát. Olekszandr Szirszkij vezérezredes arról számolt be  Christopher Cavoli tábornoknak, hogy

“Ukrajna mind nagyobb erőfeszítéssel képes csak szembeszállni az orosz támadással.”

Szirszkij tábornok hozzátette: ”A helyzet mind nagyobb kihívást jelent a számunkra. Az oroszok kihasználják számbeli fölényüket, és eszkalálják a háborút.”

Donald Trump időközben beszélt Olaf Scholz kancellárral is telefonon, és megállapodtak abban, hogy “mindketten a béke érdekében tevékenykednek Európában.”

Donald Tusk lengyel miniszterelnök Trump tárgyalásaival kapcsolatban kijelentette:

”nem lehet megállapodni Ukrajna feje fölött Putyinnal. A mi fejünk fölött sem lehet”

– hangsúlyozta a lengyel kormányfő, aki kiválóan együttműködött a demokrata adminisztrációval Washingtonban.

A korábbi lengyel kormány jó kapcsolatot ápolt Trumppal, aki első elnökségének idején európai látogatását Varsóban kezdte el. Ott találkozott közép és kelet-európai vezetőkkel, de Orbán Viktor nem ment el arra a tanácskozásra, mert nem akart a 16 állam vezetőivel együtt fellépni, maga helyett Áder János akkori államfőt küldte a formális találkozóra.

Megválasztása után most Donald Trump öt európai vezetővel beszélt: Macron francia elnökkel, Giorgia Meloni olasz miniszterelnökkel, Starmer brit kormányfővel, Zelenszkij ukrán elnökkel és Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel.

Az ukrajnai fejleményekhez tartozik, hogy Trump bejelentette: Mike Pompeo egykori külügyminiszter nem kap szerepet az új csapatban. Trump körében Pompeo képviselte az ukránbarát vonalat, olyan tervet terjesztett elő, amely előirányozta Ukrajna felfegyverzését, hogy ily módon kényszeríthesse egyezségre Putyint. Trump egy másik tanácsadója időközben kijelentette: ”Ukrajnának el kell engednie a Krím félszigetet.” Ezt ugyan később cáfolták, de nyilvánvaló, hogy Trump a békét területért elv alapján alkudozik majd Putyin orosz elnökkel.

Scholz kancellár is tárgyalni akar Putyinnal

“Kész vagyok a tárgyalásra az orosz elnökkel, de felelős politikusként ezt csak másokkal együtt tehetem meg” – nyilatkozta a kormányválsággal küszködő német kancellár az ARD-nek. Baerbock német külügyminiszter viszont kijelentette:

”Putyin nem hajlandó szóba állni Scholz kancellárral!”

November 18-19-én G20 csúcstalálkozó lesz Brazíliában. Oda valószínűleg Putyin is elmegy, Scholz a csúcs előtt beszélne az orosz elnökkel az ukrajnai rendezésről. Merkel kancellár idején különlegesen jó kapcsolat fűzte össze Németországot és Oroszországot, de ennek véget vetett Putyin agressziója Ukrajna ellen. Scholz és Putyin utoljára 2022 decemberében beszélt egymással. Akkor a német kancellár sürgette Putyint, hogy vonja ki csapatait Ukrajnából. Válaszul az orosz elnök a német kancellár értésére adta: számára csakis az USA elnöke a megfelelő partner, mert komoly katonai ereje csakis az Egyesült Államoknak van.

Trump és Netanjahu közös akcióra készül Irán ellen?

“Egyetértünk az iráni fenyegetés minden elemét illetően. Látjuk ezenkívül a lehetőséget Izrael előtt a béke megteremtésére” – így értékelte harmadik telefonbeszélgetését az USA megválasztott elnökével Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök.

Netanjahu nemrég leváltotta hadügyminiszterét. A honvédelmi tárca új vezetője sietett közölni: Irán ügyében teljes az egyetértés Donald Trump és Benjamin Netanjahu között. A Biden adminisztráció a háború mielőbbi befejezésére igyekezett rábírni Netanjahu miniszterelnököt – sikertelenül. A több mint egy éve tartó háborút Izrael miniszterelnöke két okból akarja folytatni: egyrészt döntő csapást kíván mérni Iránra Trump segítségével, másrészt pedig tart attól, hogy a háború után újrakezdődne korrupciós pere, amely akár börtönbe is juttathatná a 75 éves miniszterelnököt. Netanjahu az Irán elleni akció előtt meg akarja lazítani a kapcsolatot Teherán és Moszkva között.

Moszkvában és Washingtonban tárgyal Netanjahu jobbkeze

Ron Dermer, az izraeli kormány stratégiai minisztere a múlt héten Moszkvában tárgyalt, most pedig Washingtonban tanácskozik az amerikai katonai vezetőkkel. A Times of Israel szerint Netanjahu jobbkeze egyelőre egy fegyverszünetről tárgyal a libanoni Hezbollahhal, mely Irán szövetségese, de egyben előkészít egy csapást Iránra, melyet Benjamin Netanjahu miniszterelnök már régen tervez az iszlamista rendszerrel szemben, amely nem ismeri el Izraelnek még a létét sem, és aktívan támogatja mind a Hamászt mind pedig a Hezbollahot. A Moszad Teheránban gyilkolta meg a Hamász korábbi vezérét.
Oroszország jó kapcsolatot tart fenn Iránnal, mellyel együtt védték meg Asszad elnök rendszerét Szíriában. Nemrég Teheránban járt Sojgu, a majd mindenható Védelmi Tanács titkára, Putyin bizalmi embere és Misusztyin orosz miniszterelnök. Lavrov külügyminiszter jelezte: előkészítenek egy stratégiai együttműködési egyezményt Iránnal.
Donald Trump azért is szeretne gyorsan megegyezni Putyinnal Ukrajnáról, mert az USA figyelmét a Közel és Távol Keletre kívánja koncentrálni.

Andy Landy mosolyalbuma

 

Orbán Viktor szerint az amerikai elnökválasztással lezárult egy fejezet, a világ meg fog változni. Elmondta továbbá azt is, hogy Donald Trump győzelmének örömére megcsapolta a vodkakészleteket. Ennek eredményeként bejelentette békeköltségvetését. Hatott a vodka…
„Most soha nem látott kisvállalkozás-fejlesztési program indul, munkáshitel, 13. havi nyugdíj megtartása. Ha a háború folytatódna és minket is elérne, akkor ezt nem engedhetnénk meg. Trump győzelme elhozza a békét, és szeretnénk kötni az amerikaiakkal egy nagy megállapodást”

A.L.

Magyarország Hét Törvénye

Olvasgatva a napisajtót az ember sokszor ütközik olyan dolgokba, melyek már szembejöttek vele párszor, de mindig csak legyintett, mondván, vannak fontosabb ügyeink is, nem érdemes szót vesztegetni meg időt pazarolni rájuk.

Ilyen például Magyarország Hét Törvénye, amely valószínűleg a Tízparancsolat meg a Hét Vezér kombinációjából született, mégpedig a miniszterelnök úr jóvoltából, hogy ha valamely filozófiai/bölcseleti terepen eltévednénk a nagy globális forgatagban, tudjuk magunkat mihez tartani. Ez jellemző a miniszterelnök úrra. Sohasem hagyja tudatlanságban népét… egy-két kivételtől eltekintve.

Ezért közli velünk a tutit péntekenként, és telente, és nyaranta, sőt ősszel meg tavasszal szintúgy, és bár néha téved, ahogy azt Bolgár György rendszeres Népszava cikkeiben olvashatjuk, de a miniszterelnöki igyekezet becsülendő dolog. Az emberek feje nem káptalan, ezért mindig informálni kell a népet, merre meddig hány méter. A tévedéseit ugyan néhányan hazugságnak mondják, de mi ne is törődjünk velük, csupa rosszakaró, hitvány alak az, a genderlobbik ócska széltolója mind. A tévedés az tévedés, és punktum! Igaz, hogy minden tévedése merő véletlenségből mellette szól és/vagy őt erősíti, ami kissé gyanússá teszi a dolgot, de magyar a magyarra nem gyanakodhat, mert mi lesz akkor a nemzettel? Ugye? Legújabb találkozásom a Törvényekkel itt történt. Németh Szilárd úr volt szíves őket összekombinálni a Trump-nak való szurkolással, és megjelentetni a megfelelő helyen, hogy ebből Urfi Péter cikket írhasson, amelyet közölt az egyik független lap. Így futottam össze velük megint.

Ahogy nézegetem a bölcselmeket, mögöttük felsejlik a miniszterelnök úr ércalakja, a nemzet védelmezője, a bátor szűzhöz hasonlító Victor de Felcsuth, akinek köszönhetjük, hogy él a magyar, s áll Buda még. Az általa alkotott héttörvényi hívószavak feszes fonálra fűzhetők, úgymint haza, őrhely, erő, megvéd, nyer, nemzet, egyedül, és villámfénnyel vésik szívünkbe ezer oldalról szorongatott helyzetünket, ahogy az a magyarokhoz minden időpillanatban illik is. Egyedül vagyunk az őrhelyen, de velünk az erő, megnyerjük a csatát, és megvédjük a nemzetet! Egyetlen feltétel, hogy a Vezér ne a Gyurcsány legyen, mert az az Európával szövetséges, kompromisszumkész, nyugodt szociáldemokrácia, amelyet ő csinált, és ő akar csinálni, egyáltalán nem passzol a mi kirobbanóan virtusos lelkivilágunkhoz.

Bezzeg a miniszterelnök úr! Ahogy ő ellenséget keres, nem keres úgy senki! És hogy talál, magától értetődik, mert a stílusából következően mindenki az, vagy előbb-utóbb azzá válik. Az ebből következő „brüsszokratikus” támadásokat a miniszterelnök úr a magyar nemzet elleni aljas fondorlatnak fogja fel, ami jogos is, hiszen a kétharmadból adódón ő maga az ország. Korlátlanul. Aki tehát őt támadja, az a nemzet lelkébe tipor, nem adva meg a kellő tiszteletet a magyaroknak, illetve hát a miniszterelnök úrnak. És különben is! Coki!

A konkrétumok:

  • „Haza csak addig van, amíg van, aki szeresse.”

Tökéletesen igaz. A haza a szeretetből táplálkozik. Szeretet nélkül nincs haza, csak ország létezik sokfajta egyéni törekvéssel, közte a miniszterelnök úr törekvéseivel. Persze, hazaszeretet nélkül sokan vitatkoznának vele, mert másképp gondolják a törekvéseket, még tán le is hülyéznék szegényt (jézusmária!), de ezek az emberek nem is szeretik a hazájukat, mely haza jelenleg a miniszterelnök úr egy személyben.

Érdekesség a dologban, hogy hazaszeretetre elméletileg csak ott van szükség, ahol a külső elnyomás miatt a hazafiaknak össze kell fogni a közös cél, azaz a szabadság érdekében (lásd Petőfiék korát). Amikor nincs ilyen elnyomás, mint például most, akkor sokkal demokratikusabb az országként való működés, mint a sorba való kötelező beállás, azaz a miniszterelnök úrnak (= haza) és ténykedéseinek a mindenképpen szeretése, ha nem értek vele egyet, akkor is. Utóbbi ugyanis autokrácia.

A „haza” fogalom kihasználása a nép érzelmi megdolgozása érdekében persze pofátlan, de nagyon hasznos dolog, amint ez nálunk 14 éve látható.

  • „Minden magyar gyermek újabb őrhely.”

Ez nyilván megint a haza védelméről szól, azaz a gyermekszületések forszírozása a védelem növelésének a céljából (fixa idea: valaki mindig támad minket, de ha nem támadna, majd elintézzük, hogy támadjon). Sajnos a védelmi képességünk nem sokat változik attól, hogy 2090-ben 6,2 millióan vagy 6,6 millióan élnek majd magyarhonban, viszont egy ennél nagyobb létszám valószínűsége rendkívül csekély.

  •  „Az igazság erő nélkül keveset ér”

A miniszterelnök úr láthatóan nem bízik a békében. Szerinte csak a fizikai erőszak hoz megoldást, azaz a békés és igazságos egymás mellett élés megvalósíthatatlan, sőt ha esetleg megvalósítható lenne (lásd EU), ő maga gondoskodik róla, hogy mégse legyen az. Persze a kijelentés abból a szempontból tökéletesen érthető, hogy neki saját, különbejáratú, egészen speciális igazsága van, és ha azt akarja tűzön-vízen át érvényesíteni, előfordulhat, hogy a többiek erőt alkalmazva visszapofozzák a helyére, de legalábbis kiküldik a folyosóra kávézni. Azaz ezt a törvényt a saját rossz tapasztalataiból szűrte le.

  • „Csak az a miénk, amit meg tudunk védeni”

A szabadrablás jelszava. Csoda, hogy Luxemburg még létezik, hiszen amilyen kicsi, egyik szomszédjától sem tudna semmit megvédeni. A miniszterelnök úr egyszerűen képtelen felfogni, hogy már nem a kalandozások korát éljük, és egy teljes ország a miénk lehet, mert ugyan nem tudnánk megvédeni (még Szalai-Bobrovniczky úr erőfeszítései ellenére sem), de nem is akarja tőlünk elvenni senki. Na, legfeljebb Putyin, de neki rögtön odaadnánk, ha kérné.

  •  „Minden mérkőzés addig tart, ameddig meg nem nyerjük.”

Ja. Tehát, ha valamely mérkőzésről úgy néz ki, hogy azt elvesztettünk (teszem föl, I. világháború), akkor azt nem is vesztettük el, mert még tart a meccs. Hogy mit szól ehhez

a többi ország, az minket nem érdekel. Még szerencse, hogy ezt az elvet egyelőre nem követtük, és nem vonultunk be Kárpátaljára, mondván, az ukránok most úgysem tudnak visszacsapni. A bevonulást a jövőben sem javasolnám. Pozsonyba meg Kolozsvárra se. Hiába tart még a meccs.

  •  „Határa csak az országnak van, a nemzetnek nincs.”

A világban szanaszét szóródott magyarokat tekintve bizony így van ez. Tán még Alaszkában is él néhány velünk azonos kultúrájú egyed (nemzési azonosságról, azaz közös ősökről az európai nemzetek esetében ma már nem beszélhetünk), de ez a „törvény” persze nem erről szól, hanem Trianonról. Ez az antalli hagyományok követése, amely követés a rendszerváltozás utáni első miniszterelnökünknek még nem hozott politikai hasznot, a mostaninak viszont igen. Antall még csak lélekben, érzésben kívánt 15 millió magyar miniszterelnöke lenni, Orbán viszont elintézte, hogy ténylegesen is az legyen, ezért osztotta ki az állampolgárságot a környező országok magyarjainak, ami 2022-ben kb. negyedmillió plusz voksot jelentett neki.

  • „Egyetlen magyar sincs egyedül.”

És ez így is van. Például Mészáros sosincs egyedül, mindig akad, aki segít neki 1 – 2 százmilliárdocskával, ha kell. Sőt még Iványi Gábor sem, akire pedig nagyon megharagudtak odafönt, mégis sok támogatója van idelent, karitatív munkáját segítve ezzel.

Az azért kicsit idegesítő, hogy ugyan valóban egyetlen magyar sincs egyedül, de hogy ki a magyar, azt ők mondják meg. Én például nem hiszem, hogy engem a magyarok közé számítanak, és ez így is van jól, mert nagyon nehezen tudnék Orbánnal egyetérteni, csak azon az alapon, hogy ő is magyar, meg én is. Az nekem valahogy kevés.

A fentiek alapján össze is lehet állítani a Legfőbb Törvényhozó jellemzését, amelynek jellegzetes állítása, hogy a miniszterelnök úr nem egy gólpasszkirály. Korántsem. Sokkal jobban szeret az önös cselezésbe belebonyolódni, és miután így elveszti a labdát, elkezd a foci helyett rugdosódni, főleg a saját csapat tagjait, ami aztán mindenkinek rossz. Leginkább a szövetségeseinknek, de még inkább nekünk. Se pénz, se posztó, se semmi. Az a Gyurcsány nevű bezzeg lepaktálna mindenkivel, és az mindenkinek jó lenne, az EU-nak is, a Sorosnak is, a magyaroknak is, mindenkinek. Kivéve a gyevi bírót, természetesen. Egyedül neki nem lenne jó, és ez látszana is rajta, ahogy ott vicsorog a folyosón a kávéautomata mellett, miközben sallerokat meg kokikat oszt a levegőnek.

Szóval ez a rossz, és az lenne a jó. Annak oka, hogy ezt a magyar nép pont fordítva tudja, és immár másfél évtizede eszerint is választ, ebben az évszázadban már nem fog kiderülni.

Jobb is így. Nehogy már mi legyünk a közröhej tárgya.

Fasiszta-e a putyinizmus?

Hogyan járul hozzá a fasizmus címke Oroszország háborújának megértéséhez?

A fasizmus kifejezés használatának a jelenlegi orosz állam akcióival kapcsolatban legalább három dimenziója van. Először is, ez egy történelmi analógia, amelyet a közelmúlt jól ismert fejleményeinek fényében a közvélemény számára a jelenlegi események értelmezéséhez használnak. Másodszor, ez egy ukrán titkosírás, amely kifejezi a mai ukránok millióinak megélt tapasztalatát. Kijev azzal a céllal kommunikálja, hogy többek között nemzetközi szimpátiát keltsen az ukrajnai orosz tömegterror áldozatai iránt. Harmadszor, a „fasizmus” egy tudományos gyűjtőfogalom, amely a tudományos osztályozást szolgálja, lehetővé teszi az időben és térben való összehasonlítást, és kiemeli a különbségeket és hasonlóságokat egyrészt a történelmi fasizmus, másrészt a mai putyinizmus között.

A fasizmus mint történelmi analógia

A Putyin rezsimjének fasisztaként való nyilvános jellemzései többnyire a diakrón analógia vagy metaforikus besorolás funkcióját töltik be, hogy jobban megértsük a jelenlegi fejleményeket Oroszországban és a megszállt területeken. Egy aktuális jelenségnek a múltbeli eseményekkel és képekkel való történelmi megfeleltetése és verbális szemléltetése segít felismerni a mai Oroszország döntő jellemzőit és kihívásait. A „fasizmus” Putyin rezsimjének tulajdonítása arra szolgál, hogy a nagyközönség számára szemléltesse, mi történik Oroszországban és az oroszok által megszállt ukrán területeken.

Ez az összehasonlítás annyiban indokolt, hogy számos párhuzam van egyrészt Putyin Oroszországának, másrészt Mussolini Olaszországának és Hitler Németországának bel- és külpolitikai retorikája és cselekedetei között. A 2024-es év végére számos politikai, társadalmi, ideológiai és intézményi hasonlóság halmozódik fel. Ezek az orosz rezsim egyre diktatórikusabb és bizonyos tekintetben totalitárius jellegzetességeitől kezdve a Kreml külső viselkedésének revanchista és egyre inkább népirtó vonásaiig terjednek. A befolyásos amerikai történész, Timothy D. Snyder arra is rámutatott, hogy Oroszország hivatalos történelmi emlékezete és politikai ikonográfiája kódolt formában fasizmuspártivá vált.

Snyder 2018-ban például felhívta a figyelmet a két világháború közötti és a háború utáni orosz emigráció egyik jobboldali értelmiségijére, aki Putyin alatt vált divatossá – a Mussolini- és Hitler-imádó Ivan Iljinre (1883-1954). A posztkommunista, diktatórikus és nacionalista Oroszországról szóló elmélkedéseiben Iljin – Snyder szavaival élve – „metafizikai és erkölcsi igazolást nyújtott a politikai totalitarizmusnak, amelyet egy fasiszta állam gyakorlati vázlataiban fejezett ki. Ma az ő eszméit Vlagyimir Putyin újjáélesztette és ünnepli”. 2018-ban Anton Barbasin orosz politológus hozzátette: „Ivan Iljint nemcsak az orosz elnök idézi és említi, hanem [az akkori] miniszterelnök [Dmitrij] Medvegyev, Lavrov külügyminiszter, több orosz kormányzó, Kirill pátriárka [az orosz ortodox egyház], a [kormányzó] Egységes Oroszország párt különböző vezetői és még sokan mások”.

2022 szeptemberének végén Putyin az ukrajnai Donyeck, Luhanszk, Zaporizzsja és Herszon oblasztyák hivatalos (illegális) orosz annektálása alkalmából tartott beszédét a következő Iljin idézettel zárta: „Ha én [Iljin] Oroszországot tekintem hazámnak, az azt jelenti, hogy oroszul szeretek, gondolkodom, gondolkodom, énekelek és beszélek; hogy hiszek az orosz nép szellemi erejében. Lelke az én lelkem; sorsa az én sorsom; szenvedése az én bánatom; virágzása az én örömöm”.

A mai orosz bel- és külpolitika számos hasonlóságot mutat a fasiszta Olaszország és a náci Németország politikájával. Ezért a fasizmus kifejezés használata a Putyin-rezsim jellegének analóg magyarázatára és metaforikus megjelölésére a tömegmédiában, a civil társadalomban, az állampolgári nevelésben és a közbeszédben folyó politikai viták számára megvilágító funkciót tölt be. Tekintettel Putyin és környezete néhány demonstratív utalására a történelmi orosz proto- vagy pro-fasizmusra, például Iljin elképzeléseire, heurisztikailag hasznosnak tűnik, ha ma orosz fasizmusról beszélünk.

A fasizmus mint megélt tapasztalat

A „fasizmus” kifejezés Putyin rendszerére való alkalmazásának célja, hogy a külső kommentátorok az Oroszországon és Ukrajnán kívüli közönségnek képet adjanak a jelenlegi orosz bel- és külpolitikáról. Ezzel szemben a „fasizmus” kifejezés és a „ruscizmus” (rashizm) neologizmus – az „Oroszország” és a „fasizmus” kombinációja – ukrán használata elsősorban kifejező aktus. Ukrajnában Oroszország fasisztának való megjelölése 2014 óta kifejezi a kollektív megdöbbenést, a mélységes bánatot és a folyamatos kétségbeesést a Kremlnek az egyszerű ukránokkal szembeni beteges cinizmusa miatt – különösen a háború utolsó 1000 napján.

A „fasizmus” és a „ruszizmus” kifejezéseket az ukrán kormány és társadalom csatakiáltásként is használja, hogy hazai és külföldi támogatást mozgósítson az orosz agresszióval szembeni ellenálláshoz. E kifejezések célja, hogy a külvilágot figyelmeztessék az orosz megsemmisítő háború súlyos következményeire Ukrajna számára. A „fasiszta” és „russzista” jelzők azt jelzik, hogy Oroszország katonai terjeszkedése nem csupán az ukrán területek meghódításáról szól. Oroszország revansista kalandja, különösen 2022 óta, Ukrajna mint független nemzetállam és Oroszországtól elkülönült kulturális közösség elpusztítását célozza. Az orosz kormány szavai és tettei nagyrészt egybeesnek ebben a tekintetben. Már 2022. február 24-e előtt az orosz kormánytisztviselők, parlamenti képviselők és propagandisták nyilatkozatai jelezték, hogy Oroszország Ukrajnával kapcsolatos szándékai túlmutatnak az államhatárok puszta átrajzolásán, a regionális hegemónia helyreállításán és Kelet-Európa nyugatiasodásával szembeni védekezésen. Moszkva legkésőbb 2014 óta kíméletlenül elnyomja az ukrán nemzeti identitást, kultúrát és érzelmeket.

Túlzás lenne az orosz ukrángyűlöletet a nácik biológiai és eliminációs antiszemitizmusával egyenlővé tenni. Moszkva irredentista háborúja „csupán” az ukrán nemzet mint öntudatos politeia és független civil társadalom elpusztítására törekszik; a Kremlnek nem célja az összes ukrán fizikai megsemmisítése, ahogyan a nácik a zsidókkal próbálkoztak. Mindazonáltal az orosz menetrend túlmutat az ukrán lakosok „egyszerű” kiutasításán, zaklatásán, deportálásán, átnevelésén és agymosásán. Magában foglalja azoknak az ukránoknak (és néhány orosznak) a kisajátítását, terrorizálását, bebörtönzését, kínzását és meggyilkolását is, akik szavakkal és/vagy tettekkel ellenzik Oroszország katonai terjeszkedését, politikai rémuralmát és kulturális dominanciáját Ukrajnában.

Nem meglepő tehát, hogy sok ukrán, valamint néhány orosz megfigyelő spontán módon „fasisztának” nevezi Oroszország népirtó magatartását. A 2022-ben Ukrajnában maradt vagy külföldre menekült ukránok milliói, akik hazatértek, első kézből tapasztalják Moszkva gonoszságát az országszerte heti rendszerességgel végrehajtott légicsapások formájában. Sok orosz rakéta-, bomba- és dróncsapás Ukrajna hátországában nem katonai objektumok vagy fegyvergyárak ellen irányul. Ehelyett szándékosan olyan polgári épületek ellen irányulnak, amelyeknek nincs közvetlen kapcsolatuk Ukrajna védelmi erőfeszítéseivel, beleértve lakóházakat, szupermarketeket, kórházakat és oktatási intézményeket.

A hadtörténészek azzal érvelhetnek, hogy a civilek és a nem katonai infrastruktúra elleni szándékos támadások nem egyedülállóak a fasiszta hadviselésben. Ennek ellenére a legtöbb ukránnak a fasizmus címkéje jut először eszébe a tapasztalataik leírására, mivel a családtörténetükben szerepelnek a történelmi fasizmus, különösen a német nácizmus, beleértve a hitleri Luftwaffe légitámadásait is. Néhány idősebb ukrán még mindig emlékszik a Szovjetunió elleni német háborúra.

A fasizmus mint tudományos fogalom

Egyre több neves közép- és kelet-európai szakértő nevezi ma már fasisztának Putyin Oroszországát. Ezzel szemben sok összehasonlító történész és politológus kerüli a fasizmus kifejezés használatát a putyinizmus kategorizálására. Ez az általános fasizmus szűk definíciójával függ össze, amelyet sok ilyen akadémikus használ. Szerintük a fasisztákat más jobboldali radikálisoktól megkülönböztető jellemzőjük a politikai, társadalmi, kulturális és antropológiai újjászületés célja.

A fasiszták gyakran hivatkoznak nemzetük távoli történelmének egy feltételezett aranykorára, és ennek a mitologizált múltnak az eszméit és szimbólumait használják. Azonban nem egy elmúlt korszak megőrzésére vagy helyreállítására törekszenek, hanem egy új nemzeti közösség megteremtésére. A fasiszták szélsőjobboldaliak, de inkább forradalmiak, mint ultrakonzervatívak vagy reakciósak. Ma sok komparatista óvatosan alkalmazná a fasizmus kifejezést a putyinizmusra, mivel az inkább a cári és a szovjet birodalom visszaállítására törekszik, mint egy teljesen új orosz állam és nép megteremtésére.

Másrészt a putyinizmus az elmúlt 25 év során fejlődött – mind a végső céljait és a napi retorikáját, mind a politikáját és a spontán akcióit tekintve. Putyin eredetileg politikai karrierjét az 1990-es évek két legjelentősebb oroszországi nyugati demokratájának szolgálatában kezdte, a posztszovjet Szentpétervár első polgármesterének, Anatolij Szobcsaknak és az Orosz Föderáció első elnökének, Borisz Jelcin elnökének a szolgálatában. Miután Putyin 1999-ben miniszterelnök, 2000-ben pedig elnök lett, a putyinizmus néhány évig bizonyos liberális és Európa-párti vonásokat is mutatott. Putyin alatt Oroszország a 2000-es években és a 2010-es évek elején is tagja maradt az Európa Tanácsnak, a NATO-Oroszország Tanácsnak és a G8-csoportnak. Moszkva még átfogó partnerségi megállapodást is tárgyalt az Európai Unióval 2014-ig.

Oroszország belpolitikai visszafejlődése a proto-demokráciából vissza az autokráciába Putyin 1999-es hatalomra kerülésével kezdődött. De csak nyolc évvel később, a 2007-es müncheni biztonsági konferencián elmondott hírhedt beszédével jelentette be Putyin, hogy Oroszország elfordul a Nyugattól. Azóta a putyinizmus évről évre illiberálisabbá, nyugat-ellenesebbé, nacionalistábbá, imperialistábbá és harciasabbá vált, némi ingadozással Dmitrij Medvegyev 2008 és 2012 közötti „enyhítő elnöksége” alatt. Fokozatosan az orosz álszövetség félautoritárius államból félig totalitárius állammá alakult át. Oroszország 2022-es teljes körű ukrajnai inváziója és egyidejűleg az autoriter vagy totalitárius ázsiai államok felé fordulása inkább folytatása, mint megfordítása volt a korábbi tendenciáknak.

A legtöbb komparatista számára ezek és hasonló változások az orosz történelem elmúlt negyedszázadában még mindig túl kevésnek bizonyulnának ahhoz, hogy a putyinizmust fasizmusnak minősítsék. Az orosz bel- és külpolitika Putyin által az elmúlt 25 évben végrehajtott átalakításának azonban egyértelmű iránya van, és napról napra mélyül tovább. Oroszország átalakulása a retorikai agresszió, a belső elnyomás, a külső eszkaláció és az általános radikalizálódás folyamatos növekedését jelentette és jelenti, ami most a nukleáris világháborúval való havi orosz fenyegetésekben csúcsosodik ki.

Továbbá, Oroszország politikáját a megszállt ukrán területeken közvetlenebb értelemben kvázi-fasisztának lehetne jellemezni. A kíméletlen russzifikációs kampány, amelyet az orosz állam Ukrajna megszállt részein folytat a célzott terror, a kényszerű átnevelés és az anyagi ösztönzők révén, arra irányul, hogy elérje e területek mélyreható társadalmi-kulturális átalakulását. Bár az ilyen irredentista, gyarmatosító és homogenizáló politikákat az imperializmus összehasonlító kutatásában nem tekintik fasisztának, a Kreml által az ukrajnai politikájának végrehajtásához használt eszközök és az általa elérni kívánt eredmények bizonyos szempontból hasonlítanak az olyan fasiszta belföldi forradalmakhoz, mint amilyenekre Mussolini Olaszországában és Hitler Németországában került sor vagy amelyeket megkíséreltek.

Moszkva alapvetően át akarja alakítani a meghódított ukrán közösségeket, és egy kulturálisan és ideológiailag egységes orosz nép (russkii narod) sejtjeivé akarja tenni őket. Az orosz birodalmi ultranacionalisták Ukrajna nagy részét eredetileg orosz földnek tekintik, és „Új” és „Kis-Oroszország” (Novorosszija, Malaja Rosszija) néven emlegetik. Az ukránok – ha egyáltalán elfogadják ezt a kifejezést – így csupán a nagyobb orosz nép egy alnemzetiségi csoportja, amely orosz dialektust beszél, és inkább regionális folklórral, mint nemzeti kultúrával rendelkezik.

A „na Ukrajna” – azaz „az [vagy egy Ukrajna nevű területen” – élő embereket az orosz birodalmi nacionalizmus a nagy birodalom „peremén” (okraina) lévő területek lakóinak tekinti, nem pedig egy független országnak. Ezeket a nyugat-orosz határ menti lakosokat az orosz irredentista narratíva szerint az oroszellenes erők félrevezették, hogy egy mesterséges nemzetet, „az ukránokat” alkossanak. Olyan külföldi szereplők, mint a katolikus egyház, a császári Németország, az 1920-as évek bolsevikjai és/vagy a mai Nyugat megosztották a pánorosz népet, és elidegenítették az Orosz Föderáció „nagyoroszait” (velikorosszij) az ukrajnai „kisoroszoktól” (malorosszij).

Moszkva ukrajnai megszállási politikája, amelynek célja az orosz civilizáció megosztottságának visszafordítása, amelyet állítólag külföldi befolyás okozott, egy újjászülető „kisorosz” létrehozására tett kísérletnek tekinthető. A Kreml célja, hogy Ukrajna oroszlakta területein helyi politikai, társadalmi, kulturális és antropológiai forradalmat idézzen elő. Bár a népesség homogenizációs kampányok gyakoriak voltak a történelemben, és nem kizárólag a fasizmusra jellemzőek, az ukrajnai russzifikációs politika hasonlít a klasszikus fasiszta bel- és megszállási politikához, így Moszkva átalakító céljai Oroszország ukrajnai „testvéreivel” kapcsolatban kvázi fasisztának tekinthetők.

Következtetések

Maga Oroszország fejlődése még messze van a fasizmustól, amennyiben Putyin és környezete nem hazai forradalmárok, hanem az 1991 előtti ancien regime képviselői . A cári és szovjet rendet igyekeznek a lehető legmesszebbmenőkig visszaállítani, nem pedig egy teljesen új birodalmat létrehozni. Putyin kevésbé egy orosz Hitler, mint inkább bizonyos szempontból az utolsó német birodalmi elnökhöz, Paul von Hindenburghoz hasonlítható, aki 1933. január 30-án Hitlert tette birodalmi kancellárrá.

Másrészt az orosz birodalmi nacionalizmusban Ukrajna nem idegen ország, hanem Nagy-Oroszország nyugati határvidéke. Míg a legtöbb nem orosz megfigyelő a Kreml Ukrajna-politikáját Moszkva külpolitikai prioritásainak kifejeződéseként értelmezi, sok orosz ezt belső orosz ügynek tekintené. Moszkva agresszivitása az ukránokkal szemben sokban összefügg azzal, hogy sok orosz feltételezi, hogy ez egy családi ügy, amelyre a nemzetközi jogi szabályok és a humanitárius egyezmények nem vonatkoznak.

Sok ukrán áldozat és nem ukrán ellenző számára, akik ellenzik azt, amit Moszkva tesz Ukrajnában, a legtöbb összehasonlító elemző elutasítása, hogy Putyin Oroszországát fasisztának nevezze, helytelennek, ha nem is álságosnak vagy akár erkölcstelennek tűnik. Oroszország erői és megszálló adminisztrációja Ukrajnában, különösen 2022 óta, terrorista, népirtó és néha szadista módon viselkedik. Ebben az összefüggésben furcsának tűnik ragaszkodni ahhoz, hogy Moszkva politikája és a mögötte álló eszmék egyértelműen, abszolút és kizárólagosan nemfasiszták.

Az biztos, hogy a náci gázkamráknak nincs orosz megfelelője – ahogyan ennek a német bűnténynek sem volt olasz-fasiszta megfelelője. De hogyan minősítsük Moszkva szándékait a 2022-es bukovai vagy mariupoli tömeggyilkosságok, a 2023-as kachovkai gát felrobbantása, a kísérő nélküli gyermekek ezreinek deportálása, az ukrán hadifoglyok tömeges kínzása vagy az ukrán civilekre mért orosz légicsapások mögött? Ezek a bűncselekmények nem pusztán a katonai műveletek járulékos kárai, és nem is a neokolonialista politika hétköznapi változatai, mivel minden megszálló rezsimben előfordulnak. Az orosz megsemmisítő háború mögött álló ideológia óvatos besorolása „illiberális”, „konzervatív” vagy „tradicionalista” ideológiának nem tűnik elegendőnek. Sok megfigyelő, aki ismeri Moszkva ukrajnai politikájának borzalmas részleteit, nem találná ezeket a kifejezéseket megfelelőnek, sőt félrevezetőnek.

Másrészt a putyinizmus kizárólag fasizmusra való redukálása szintén nem segít. Moszkva katonai agressziójának olyan magyarázata, amely csak az ultranacionalista fanatizmust hangsúlyozza, nem teljes. Bár a mai Oroszországban számos fasiszta van, beleértve a politikai és értelmiségi elitet is, Oroszország kulcsfontosságú politikai döntéshozóinak és alakítóinak többsége inkább cinikus, mint fanatikus. Oroszország 2022 előtti külpolitikai kalandozásainak fontos – ha nem is döntő – tényezője volt azok politikai könnyűsége, stratégiai kiszámíthatósága, katonai győzelmessége, gazdasági megfizethetősége és társadalmi népszerűsége.

Oroszország 2008-as grúziai, 2014-es ukrajnai és 2015-ös szíriai katonai beavatkozásai nem csak mint ilyenek voltak sikeresek. Stabilizáló hatással is voltak Putyin uralmára Oroszország kezdetleges belpolitikáján és konformista társadalmán belül. Azzal a pozitív kül- és belpolitikai tapasztalattal, amelyet Putyin korábbi katonai kalandozásai során szerzett, némileg irracionális lett volna, ha 2022 elején, amikor Putyin népszerűségi mutatói ismét relatív csökkenésnek indultak, nem próbálkozik újra ugyanezzel a trükkel.

Mai kérdés – Ön szerint támogassa-e a Nyugat Ukrajnát az oroszok teljes kivonulásáig?

Az EU külpolitikai főosztályának vezetője, Josep Borell azért érkezett Kijevbe, hogy Ukrajnát Európa támogatásáról biztosítsa Donald Trump választási győzelme utáni első látogatásán egy magas rangú brüsszeli tisztviselőnek.

This poll is no longer accepting votes

Ön szerint támogassa-e a Nyugat Ukrajnát az oroszok teljes kivonulásáig?

Trump fia Zelenszkijnek: 38 nap múlva elveszíted a támogatásodat!

A megválasztott elnök fia, ifjabb Donald Trump üzent ily módon Ukrajna elnökének, akit maga Donald Trump “a világ legjobb kereskedőjének” nevezett a választási kampány során arra célozva, hogy Ukrajna dollár milliárdokat kapott Nyugatról miután Putyin 2022 február 24-én megtámadta az országot.

Moszkva háromnapos villámháborút tervezett, de az amerikaiak pontosan értesültek a részletekről, ezért az ukrán különleges alakulatok meg tudták előzni Zelenszkij elrablását, és legyilkolták az orosz kommandósokat. Az intenzív katonai együttműködés Ukrajna és az Egyesült Államok között azóta fennáll, hogy Kijevből elűzték Janukovicsot, Ukrajna oroszbarát elnökét.

Victoria Nuland akkori külügyi államtitkár közölte: az USA-nak 5 milliárd dollárjába került az oroszbarát rendszer megbuktatása, és egy nyugatbarát rendszer létrehozása Kijevben. Victoria Nuland nem is titkolta:

Ukrajnát Washingtonból irányítják.

Amikor az Európai Unió szerepéről kérdezték, akkor nőies finomsággal ezt válaszolta: fuck the EU!
Donald Trump első elnöki periódusában folytatódott Ukrajna támogatása, amelyet csak megerősített, hogy Joe Biden 2021-ben stratégiai ellenfélnek nyilvánította Kínát és Oroszországot.

A CIA igazgatója már azelőtt megállapodott Brüsszelben az Oroszország elleni szankciókról mielőtt Putyin megindította csapatait Kijev ellen.

William Burns, a CIA igazgatója volt az utolsó amerikai vezető, aki Moszkvában tárgyalt Vlagyimir Putyinnal – telefonon. William Burns korábban az USA nagykövete volt Moszkvában. Jelenleg Burns Nariskin tábornokkal, az orosz hírszerzéssel fejével tartja a kapcsolatot – olykor Törökországban találkoznak.

Trump a békeangyal

Milley tábornok, az USA fegyveres erőinek akkori vezérkari főnöke már 2022-ben jelezte: a háború megnyerhetetlen Ukrajnában, ezért ideje lenne a béketárgyalásoknak.

Trump többször is közölte: közvetlenül tárgyalna Putyinnal, és 48 órán belül véget vetne a fegyveres konfliktusnak Ukrajnában.

Zelenszkij elnök győzelmi terveinek senki sem tulajdonít jelentőséget Washingtonban, ahol pontosan tudják: Ukrajna sikerére csakis akkor nyílna lehetőség, ha a NATO és mindenekelőtt az USA a jelenleginél sokkal inkább elköteleznék magukat a háború folytatása mellett. Ennyit Trumpnak Ukrajna nem ér meg, mert számára sokkal fontosabb a Közel Kelet és Kína. Ha Trumpnak sikerülne megállapodnia Putyinnal Ukrajna rovására, akkor ily módon lazíthatna Moszkva és Irán illetve Kína együttműködésén. Trump meg akarja osztani az USA ellenfeleit, ahogy ezt korábban Kissinger külügyminiszter javasolta: az egységes orosz – kínai – iráni – észak-koreai blokk ugyanis együttesen túlságosan is nagy kihívást jelentene az USA-nak, amelynek afganisztáni háborúja  húsz év után látványos kudarccal végződött.

Trump tanácsadói nem hisznek a nagy orosz fenyegetésben sem hiszen az ukrajnai háborúban az orosz hadsereg és hírszerzés szánalmasan leszerepelt.

Trump valamiféle új Jaltát akar, és ebben partnerre találhat Putyinban, aki valószínűleg már csak az arcát akarja menteni a siralmas ukrajnai kudarcban.

Trump és Putyin hívei egyesüljetek!

Orbán jelszava most ez lehet, a gesztenyéje pedig valamilyen gauleiter szerep Európa kevésbé szerencsés felén. A fiatal fideszes politikust sokkolhatta amikor a kilencvenes évek elején tudatták vele: Magyarország az Egyesült Államokat egyáltalán nem érdekli, a térségben Lengyelország és Románia számíthat Washington érdeklődésére. Ez a két állam azután látványosan fejlődött is, megelőzve Magyarországot, mely a rendszerváltáskor még jócskán előttük állt. Most Orbán Viktor abban reménykedhet, hogy kikaparhat valamilyen gesztenyét Trump és Putyin lehetséges megegyezéséből. Ezért hozta létre a magyar – szlovák – szerb szövetséget, és a Patrióta frakciót az Európai parlamentben.

Trump és Putyin barátai egyesüljetek!

Ez Orbán jelszava, és bármennyire tragikomikus, még lehet belőle valami hiszen Washingtont valószínűleg még az Oroszország és Kína közé szorult Mongólia is jobban érdekli mint Magyarország.

Megrendszabályozhatja-e a médiát Trump Orbán módra?

0

Anne Applebaum amerikai történész, a lengyel külügyminiszter neje szerint ez nagyon is elképzelhető hiszen Trumpnak is vannak milliárdos támogatói, akik felvásárolhatják a kritikus média egy részét, és átváltoztathatják azt a megválasztott elnök támogatóivá, vagyis létrejöhet a média Orbán módra történő áthangolása, kérdés valójában megéri e.

“A magyar kormány kihasználja a média rossz anyagi helyzetét, és kicsinálja a vele szemben kritikus szerkesztőségeket” – emlékeztet Anne Applebaum Orbán Viktor módszerére, aki a közmédia bedarálása után a privát média jórészét is uralma alá hajtotta.

A liberális sajtó az USA-ban is érzi a veszélyt: Jeff Bezos, a Washington Post tulajdonosa megtiltotta, hogy a lap Kamala Harris mellett tegye le a voksát. Emiatt sok jeles újságíró otthagyta a lapot, és sokan lemondták az előfizetést. A New York Times szakértőket kért fel arra, hogy elemezzék Orbán médiapolitikáját és annak alkalmazhatóságát az amerikai viszonyokra.
Anne Applebaum hangsúlyozza:

“az amerikai médiapiac sokkal nagyobb és sokszínűbb mint a magyar, ezért Orbán módszerei ott egy az egyben nem alkalmazhatók.”

Elon Musk mindenesetre már megvásárolta 44 milliárd dollárért az X-et vagyis példát mutat arra, hogy miképp veheti át a média egy fontos területét Trump szövetségese, aki ki is rúgott mindenkit a régi vezetésből, akik viszont kitiltották korábban Donald Trumpot a Twitterről, melyet Elon Musk X-re keresztelt át.

A propaganda nem csodafegyver

Erre kénytelen rádöbbeni Rogán Antal, aki Orbán Viktor megbízásából egyszerre irányítja a kormánypárti médiát és a titkosszolgálatokat. Ez a kommunista párt megszokott párosítása volt, de a hatása meglehetősen kétséges eredményeket mutatott hiszen a Rákosi rendszer pillanatok alatt megbukott 1956-ban noha a médiakontroll 100%-os volt. Ceausescu ugyanígy uralta a médiát, mégiscsak megbukott 1989-ben. Romániában is kiderült, hogy

a nagy semmit sokáig nem lehet eladni:

hiába hirdette Ceausescu médiája, hogy az ország egy földi paradicsom, az emberek milliói vándoroltak ki mihelyt kinyílt a kapu a diktátor halála után.

Orbánnak is azt kell tapasztalnia, hogy hiába a média kontroll, ha az életszínvonal évek óta stagnál, illetve sokak számára csökken. A korábban ismeretlen Magyar Péter mozgalma a proteszt szavazatokkal komoly politikai erővé vált, és fenyegetheti a hatalmat, amely a pénzhiány miatt egyre ingatagabb Magyarországon.

Trump is a proteszt szavazatokkal győzött az Egyesült Államokban. Ha nem tud eredményt felmutatni a gazdaságban, akkor a növekvő médiatámogatás sem segít. Az amerikai választókat – éppúgy, mint a magyarokat – elsősorban a megélhetés érdekli. Hic Rhodus – hic salta! – itt kellene eredményt produkálnia Donald Trumpnak és Orbán Viktornak, akik a bírálatban nagyok, de teljesítményben törpék. Ezen nem segít a média: a választópolgárok nem vakok…

A magyarok többsége fillérekért robotol egész életében

„Sosem lehetsz olyan szegény, hogy ígérni ne tudj!” – mondta anyám, ha (sűrűn előfordult) felelőtlen ígérgetéssel igyekeztem megszerezni valamihez támogatását. Orbán Viktor ígéretei eddig füstbe ment terveknek bizonyultak. Vajon Trumpra alapozni a jövőt nyerőnek bizonyulhat?

A magyarok többsége fillérekért robotol egész életében. Ez derül ki az Eurostat legfrissebb jelentéséből, mely szerint csak Bulgáriában alacsonyabbak a munkajövedelmek az Európai Unióban mint Magyarországon.

A rendszerváltáskor Magyarország a régió élvonalában járt ebben a tekintetben is, de 34 év után sikerült leküzdenünk magunkat az utolsó előtti helyre. A számok: Magyarországon az éves átlagkereset 16900 euró volt, Bulgáriában 13500 euró. Az élvonal: Luxemburg 81100, Dánia 67600, Írország 58700. A régióban még Románia is megelőz: 17739 euro, Lengyelország 18500, Szlovákia 19000 és Horvátország 21500 euro.

Miért előz meg Románia is, amely Ceausescu halálakor – 1989 – ebben a tekintetben is a mélyponton volt? Erre az egyszerű kérdésre a magyar elit nem siet válaszolni hiszen mind a jobb mind a baloldal olyan gazdaságpolitikát folytatott, amely az alacsony munkabérekre alapozta az ország fejlődését. Komoly növekedést ugyan nem sikerült elérni hiszen ebben a tekintetben is a sereghajtók között vagyunk a régióban, de a bérek a béka popója alá kerültek még ebben a régióban is, amely hagyományosan hátrányos helyzetű Európában. Ezért is emigráltak és emigrálnak innen milliók – akármilyen színű is a kormányzat.

Orbán politikai sikerének épp az alacsony bérek jelentik az egyik titkát

Illyés Gyula a Puszták népében írta meg a magyar vidék igazi drámáját, és ezt a vidéket nagyon is jólismeri Orbán Viktor, aki Felcsúton cseperedett. A kiszolgáltatott emberek szervilis jobbágy mentalitására építette a nemzeti együttműködés rendszerét, amely egyszerre politikai siker és gazdasági kudarc. Miközben a gazdaság alulteljesít addig a Fidesz a választásokon felülteljesít. Ehhez Orbánnak csak azt a pénzt kell megtalálnia, amellyel a kiszolgáltatott jobbágy mentalitású vidék megvásárolható: 2022-ben ez valamivel több mint 1500 milliárd forint volt. 2026-ban legkevesebb 2500 milliárd kell, ezt mutatja Magyar Péter előretörése.

Trump megmenti Orbán Viktort?

Brüsszel rájött Orbán titkára, és ezért fagyasztotta be az eurómilliárdokat. A magyar miniszterelnök emiatt bajban van hiszen a magyar gazdaság gyengén teljesít, az Európai Unió nem ad pénzt, a kínaiak pedig csak üzleti alapon kölcsönöznek. Vajon Donald Trump hajlandó-e többre? 2500 milliárd forint dollárban nem olyan sok, de az amerikai költségvetés sem áll jól, az államadósság már felülmúlja az éves GDP 100%-át ! Ráadásul 2026-ban az USA-ban is választások lesznek, melyeken Trumpon számonkérhetik az ígéreteit. Persze az se lenne kellemes az amerikai elnöknek, ha Trump európai barátja, Orbán Viktor elhasalna a választáson. Amikor Trump és Orbán a választási győzelem után telefonon beszélgettek, akkor jelen volt Elon Musk is. Ezt sietett hangsúlyozni Orbán Viktor. Talán a világ leggazdagabb embere mentené meg Trump európai barátját? A Tesla tulaj Sanghajban működteti legnagyobb elektromos autógyárát miközben Trump büntető vámokkal akarja kikészíteni Kínát. Orbán Viktor kiutat kínálhat ebből a csapdából hiszen a német és a kínai ipar is Debrecenben találkozik egymással. Trump valamit ígérhetett Orbánnak, de az amerikai választóknak is sokat ígért. Az ígéretek teljesítése sem Trumpnak sem Orbánnak nem az erőssége…

Trump, Putyin, Orbán – ez a béketábor?

0

A szovjet időket idézte a magyar miniszterelnök amikor kijelentette: ”Trump megválasztása után hatalmasra nőtt a béketábor!”

Orbán Viktor, aki meghívta Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt Budapestre, arra kívánt utalni, hogy Trump megvonhatja az USA támogatását Ukrajnától, hogy rákényszerítse Kijevet a területért békét elv elfogadására.

Budapesten Zelenszkij elnök megismételte: számukra nem elfogadható a fegyverszünet!

Mark Rutte, a NATO új főtitkára, elővette a koreai kártyát, mondván: az észak-koreai csapatok jelenléte az ukrajnai háborúban olyan eszkalációt jelent, melyet Trump elnök sem hagyhat figyelmen kívül. A választási kampányban Donald Trump megismételte: 48 órán belül békét teremt Ukrajnában méghozzá úgy, hogy Vlagyimir Putyinnal tárgyal erről.

Trump kapcsolata az orosz elnökkel éppúgy tisztázatlan mint Orbán Viktoré.

Ez a szovjet béketáborban egyáltalán nem volt szokatlan hiszen Kádár Jánost 1956-ban erőszakkal vitték Moszkvába, ahol “rábeszélték” arra, hogy Magyarország maradjon a Varsói Szerződés vagyis a béketábor tagja. 1981-ben a Szovjetunió a béketábor egy másik renitens tagját  Lengyelországot próbálta megrendszabályozni: Jaruzelski tábornok vállalta honfitársai alávetését Moszkva akaratának.

Orbán Trump és Putyin közép-európai gauleitere?

A magyar miniszterelnök már hozzákezdett a béketábor szervezéséhez Trump győzelme előtt: létrehozta a Patrióta frakciót az Európai Parlamentben, melyben Putyin európai barátai domborítanak. Közép Európában két szövetséget is tető alá hozott gyors egymásutánban: az egyik az osztrák Szabadságpárt és a cseh Ano összekapcsolódását jelezte a Fidesz-szel. A Szabadságpárt Ausztriában közismerten Putyin nagy barátjának számít: az orosz diktátor táncolt az osztrák külügyminiszterasszony esküvőjén, akit a Szabadságpárt delegált az akkori osztrák kormányba. Mindez már a múlté: a miniszterasszony Oroszországban tölti száműzetését. Andrej Babis ex cseh miniszterelnök a Szovjetunióban tanult, és lépett kapcsolatba a KGB-vel.

A másik szövetség, melyet Orbán Viktor összehozott: Magyarország, Szlovákia és Szerbia együttműködése, melyre Komáromban ütöttek pecsétet. Mindhárom állam Putyin kegyében áll.

Mindezeket a lépéseket bírálta David Pressman amerikai nagykövet, akinek az is feltűnt, hogy Minszkben Szijjártó Péter külügyminiszter oroszul beszél egy eurázsiai konferencián, melynek díszvendége Szergej Lavrov orosz külügyminiszter, aki korábban a Barátság Érdemrendet adta át a magyar diplomácia vezetőjének. Pressman nagykövet nyilvánvalóan távozik az elnökváltással, de a kérdés megmarad:

mekkora orosz befolyást tolerál az USA térségünkben?

Orbán Viktor arra számít, hogy Trump és Putyin paktuma őt hozza helyzetbe, és háttérbe szorulhat Lengyelország és Románia, melyekre a Biden diplomácia épített. Csakhogy korántsem biztos, hogy Trump szakítani akar ezzel az évtizedes amerikai stratégiával, mely fel akarja tartóztatni Oroszországot, és ebben kulcsszerepet szán Lengyelországnak valamint Romániának. Trump le se szarja Európát, de ebből még nem következik, hogy rajongana Putyinért és Orbán Viktor oroszbarát politikájáért.

Trump hetekkel ezelőtt megüzente a magyar miniszterelnöknek: nem ért egyet orosz és Kínabarát külpolitikájával!

Magyarország kis ország, ezért Trump elnéző is lehet Orbán diplomáciája iránt a nyugat- keleti határvidéken hiszen senkinek sincsen varázspálcája egy olyan megoldásra, amely mindenkinek megfelel. Ha Trump véget vetne a háborúnak Ukrajnában, akkor ennek a lelke mélyén mindenki örülne, mert több mint két és félév után mindenki számára nyilvánvalóvá vált: ez a háború megnyerhetetlen!

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK