A világ második legnagyobb területű országáról az emberek többségének a hideg, a hoki, és természetesen a Niagara jut az eszébe… Juszt sem a hideggel, a hokival, a Niagarával kezdem! Pedig mindhárom dolog megér egy-egy misét, sőt többet is! De ebben az országban annyi csodát láttam, hogy…
Mit tudtok Nunavikról, az inuitok szülőföldjéről? Mint az előszóban megfogadtam a hidegről nem ejtek szót, így szóra sem érdemes, hogy ezen a tájon, mely Québec északi részén terül el, nyáron szinte sosincs éjszaka, télen pedig csak pár órára jön fel a nap. Nyáron a tajga és tundra sokszínű állatvilága, télen pedig az Északi Fény vagy az egyike azon érdekességeknek, melyek a sokszor zord időjárás ellenére is sokakat vonzanak a vidékre. Nekem mégis a Pingualuit maradt a legemlékezetesebb. Ezt nézzétek meg!
Mint tudjuk, időnkét meteoritok csapódnak be időnként a Föld légkörébe. Legtöbbször még földet érés előtt elégnek, de Kanadában 26 regisztrált meteorit kráter található, melyekből a legjobb állapotban fennmaradt a Cratère de Nouveau-Québec nevezetű. Angolul New Québec Crater vagy az inuitok nyelvén Pingualuit kráter néven ismert. Pingualuit annyit jelent: „ott, ahol a föld megemelkedik”.
A kráter, ami akkor keletkezett, mikor egy meteorit becsapódott az észak-québeci Ungava-félszigetbe úgy 1.4 millió évvel ezelőtt, ami geológiai mértékkel mérve elég fiatalnak számít. Átmérője 3,4 km, mélysége – 267 méter. A tó vízszintjétől 163 méterrel felett magasodik a kráter széle, és nagyon meredek. Ezért aztán veszélyes leereszkedni, sőt igazából csak egyetlen helyen biztonságos.
Bár a legtöbb tó és folyó Québecben hihetetlenül tiszta, Pingualuit ebből a szempontból is verhetetlen. Ha jókor érkezel, és megfelelően világos van utánozhatatlan kék színben pompázik a víztükör. 35 méter mélyre lelátni, ami csak néhány másik tónál tapasztalható: egy kráter-tó az USA-ban, a Bajkál tó Oroszországban és korábbi mérések szerint a Mashu tóba Japánban, ahová 40 méternél mélyebbre is lelátni. A tó emellett az egyik legtisztább természetes víz is a világon, ráadásul sótartalma kevesebb, mint 3 ppm. (Csak az összehasonlítás kedvéért: a Nagy-Tavak értéke 550 ppm.) A víz se ki, se be nem folyik a mederből még csak kicsit sem! Így vize kizárólag esőből és hóból gyűlt össze és csak párolgással veszít mennyiségéből! Viszont párolgásra nincsen sok idő, mivel novembertől júliusig jég borítja…
Végül pedig mi emberek sem tudjuk napjában otthagyni szemetünket, merthogy a legközelebbi falu Kangiqsujuaq 100 kilométerre van és azt se hallgassam el, hogy az évi középhőmérséklet mínusz tíz fok, azaz az év nagy részében nem igazán turistabarát… Engem is így fogadott, de hiába nem szeretett – majd megfagyasztott -, de én viszonzatlan szeretettel gondolok rá…
