Magyarország történelme során 2018-ban még csak a 16. alkalommal tartanak országgyűlési képviselőválasztásokat, s ezen belül ez lesz a 8. a rendszerváltás óta. Hogy a 16 közül melyik, mennyire volt szabad – erről majd az utókor mond ítéletet.
Az első, ide sorolt választást 2020-ban tartották, azon összesen 2,5 millióan vettek részt – a legutolsó, 2014-esen durván kétszer ennyien. Akkor azonban azonban az a 2,5 millió szavazópolgár a választásra jogosultaknak több mint a 80 százalékát jelentette, miközben azonban – a választási törvények miatt – a teljes népességnek csupán nem egészen a harmadát. Ezzel szemben négy évvel ezelőtt a választásra jogosultak körülbelül a 62 százaléka élt állampolgári jogával és lehetőségével.
Az Országgyűlésiképviselő-választásokat a Központi Statisztikai Hivatal gyűjtötte csokorba egy igen érdekes kiadványában. A Századok statisztikája – Statisztikai érdekességek a magyar történelemből című kötet áttekinti az elmúlt évszázadokat statisztikai vagy statisztikai jellegű adatok alapján.
A KSH emlékeztet arra, hogy Magyarországon 1918-ban vezették be először az általános, titkos, egyenlő és közvetlen választójogot. 1919-től kezdve azonban – a műveltségi és az állampolgársági cenzus, továbbá a korhatár emelésének következtében – fokozatosan szűkült a választásra jogosultak köre, 1922 és 1938 között pedig csak a nagyvárosokban volt titkos a szavazás. A második világháború alatt nem voltak választások. 1945-től pedig újra nem alkalmaztak cenzust és a korhatárt is csökkentették. A választásra jogosultság korhatára a rendszerváltásig mind a férfak, mind a nők esetében többször módosult: előbbieknél betöltött 20 és 26, utóbbiaknál pedig 20 és 30 életév között alakult.
1989 óta hazánkban minden 18. életévét betöltött magyar állampolgár választó és választható, továbbá az általános választójog nincs cenzushoz kötve. Választójoggal rendelkező Magyarország határain kívül élő, magyarországi lakcímmel nem rendelkező magyar állampolgárokkal együtt.
