Meleg pár készül falusi esküvőre, ráadásul egyikük magyar, másikuk szerb. A magyar srác apja teljesen ki van akadva. Otrombaságokat mond, üvölt. Botrányba fullad az esküvő. No és persze alkoholmámorba.
A másság elutasításáról, az elfogadás fájdalmasan kis esélyéről regél a Víg könnyek násza című produkció, a Vajdasági Tanyaszínház ütős, kesernyésen mulatságos, elsöprően elementáris előadásában, amit a Magyar Színházak XXX. Kisvárdai Fesztiválján láthattunk. Különös, fölöttébb élvezetes előadás, tán leginkább a Kusturica filmek stílusához hasonlít, amikben tetőfokára hág a káosz, a téboly, a totális felfordulás, és ez az őrület nevetséges, elképesztő, de közben kikészül mindenki, és lényegében kő kövön nem marad.
Terék Anna élvezetes darabjához izgalmas formát választott a rendező, Puskás Zoltán. Hosszú, abrosszal letakart asztalokhoz ülteti a közönséget, mintha esküvői lakoma vendégei lennénk. Az események jó része ezek között az asztalok között játszódik. De van azért előttünk egy pulpitus is, több fontos jelenet, így például az esküvő ezen zajlik. Bizonyos momentumokat pedig egészen közel hoz egy operatőr, aki egyébként színész, szereplő is, Gombos Dániel, azt játssza, hogy ő rögzíti a nagy banzájt, időnként még közbe is szól. Az apát alakító Kőrösi István pedig egyfolytában mondja a magáét. Konok parasztember, teljesen meg van győződve az igazáról, annyira, hogy szerinte másnak igaza sem lehet, az övét pedig mantrázza és mantrázza, közben becsmérel, megbánt szinte mindenkit. Másokat is igyekszik felbujtani a rosszra, az el nem fogadásra, az értelmetlen dühöt kiváltó utálkozásra. A közeg pedig olyan, ami vevő erre, akadnak más hangadók is, végig fut a métely az egész díszes kompánián, felbolydul a „méhkas”, egyre feszültebb a légkör, már mindenki mondja, üvölti a magáét, paralel röpködnek a szitokszavak, csaknem a tettlegességig felpaprikázódik a hangulat.
Már nyargalásznak közöttünk a szereplők, kergetik és belehajszolják egymást a tébolyba, nincs nyugtuk, pedig a pap is igyekszik csitítani őket, és vállalja, hogy összeadja a két férfit. Az Ave Mariát énekli a násznép, ennek dallamaira vonul be a két férfi, hogy hivatalosan is egymáséi legyenek. Röpködnek persze a megjegyzések. De a megbékélést hirdető pap azért összeadja őket. Bizony az ilyenkor szokásos nyilvános csók is elcsattan, ami sokaknál kiveri a biztosítékot. A szórakozott pap, Huszta Dániel karikaturisztikus megformálásában, mulatozás közben odaszól a meleg párnak, hogy ha keresztelőre kerül a sor, akkor is őt hívják, mert a keresztelő a kedvenc tevékenysége. Az abszurdok abszurdjáig fokozódik a produkció. Már vitustánc közben danolászik a násznép, még az apa is dalra fakad, és demonstratívan olyan nótákat énekel, amelyekben hangsúlyozottan férfiról és nőről van szó. Vonyító sakálként üvölt bele a mikrofonba, élő felkiáltójelként nem hagyja eltántorítani magát a vélt igazától. Sehogyan sem fér a fejébe, hogy amikor ő becsületesen végig gürizte az életét, ilyen megtörténhet, és ráadásul az ő fiával, hát ez förtelem.
A magyar vőlegényt Pongó Gábor adja vérig sértetten, de méltóságteljesen, érezhetően nagyon szeretve a párját, akit Milovan Filipović játszik szerbül, a szövegét kivetítik magyarul. Ő ugyancsak imádva, rajongva néz a párjára, nyilvánvaló, hogy félszóból értik egymást, összetartoznak. És, mint mártírok állnak ott döbbenten a felfordulás, a kegyetlen ramazuri közepette. Nézik egymást, próbálnak erőt meríteni a másikból. De aztán csak elszakad náluk a húr, és felzaklatottan elrohannak, kilépnek ebből a helyzetből, ki tudja, hogy ideiglenesen, vagy netán örökre világgá futnak.
Figura Terézia az aggódó anya, igyekszik lavírozni a férje és a fia között. Nehezíti a dolgát, hogy van egy értelmi fogyatékkal élő fia is, Mészáros Árpád megszemélyesítésében, akinek másfajta másságát is nehezen tolerálják. Egyáltalán, a másságot alig tűrik. Banka Lívia és Crnkovity Gabriella forgolódik még igencsak karakteresen a balul sikerült esküvőn, a remek játékban, amit Puskás kiválóan egyben tart. A szanaszét esettséget sikerül összefogottan ábrázolni, Terék Anna amúgy is vérbő szövegét még élőbbé tenni. Végül a közönség is kap szendvicseket és bort. Mondják, hogy ne menjünk még el, maradjunk itt a társulat tagjaival. Szép gesztus. A legtöbben maradnak is. Bőven van min utólag is röhögni, és bőven van mit végig gondolni.
