Többszörös magyar vonatkozása miatt nehéz elfogulatlanul értékelni a The Alienist című amerikai sorozatot, de annyi biztos, hogy ismét csúcsminőségű produkció készült Magyarországon, neves színészekkel, amely a még azt az élvezetet is tartogatja, hogy rengeteg budapesti helyszínt felismerhetünk benne. A gyerekgyilkosságos sztori pedig senkit se tántorítson el, mert a horror- és a krimisorozat leírás is túlságosan leegyszerűsítő lenne a The Alienist esetében.
A szintén jó értékeléseket kapott a The Terror mellett idén még egy nagy költségvetésű, Magyarországon forgatott (horror)sorozatra lehetünk büszkék. A The Alienistet az amerikai TNT nevű csatorna készítette, a tengerentúlon ezért már januárban debütált a tévében, a nemzetközi forgalmazásért viszont a Netflix felel, amely április 19-én tette elérhetővé Magyarországon is a sorozatot.
A The Alienist egyik különlegessége a mi szempontunkból az, hogy habár az 1890-es évek New Yorkjában játszódik, Magyarországon forgatták, és csak részben a sorozat kedvéért felhúzott díszletekben. Számos ikonikus budapesti helyszín megjelenik benne az Operától kezdve a Szabó Ervin Könyvtáron át több múzeumig, amelyek mind nagyon jól mutatnak a sorozatban. A The Alienist egyébként is kifejezetten szépre és minőségire sikerült, és ebben a magyar filmes szakemberek is oroszlánrészt vállaltak.
A másik érdekes magyar vonatkozás magában a történet alapanyagául szolgáló regényben rejlik. A The Alienist ugyanis Caleb Carr magyarul A Halál angyala címmel megjelent 1994-es bestsellere alapján készült, amelynek
főhőse a félig magyar származású dr. Laszlo Kreizler.
Kreizler mesterségét a mai fogalmaink szerint leginkább kriminálpszichológusként írhatnánk le, de akkoriban az alienist kifejezéssel hivatkoztak angolul azokra, akik különböző mentális problémákat vizsgáltak, tehát tulajdonképpen pszichológusként vagy pszichiáterként működtek. Carr több kötetet is szentelt a pszichológiai eszközökkel nyomozó Kreizler munkásságának, és az elsőből készült a tíz részes sorozat. Itt Kreizler és segítői egy olyan sorozatgyilkos után kutatnak, aki gyerekprostituáltakat gyilkol meg különösen visszataszító módon, a korrupt rendőrség viszont próbálja eltussolni az ügyet.
A sorozat készítői egyáltalán nem voltak szégyenlősek akkor, amikor megcsonkított gyerekhullákat kellett mutogatni, de nagy hiba lenne a The Alienistet leírni azzal, hogy olyan horrorsorozat, ahol a szélsőséges erőszakon vagy az ijesztgetésen lenne a hangsúly. A krimisorozat kifejezés is leegyszerűsítő lenne, hiszen Laszlo Kreizler azon túl, hogy meg akarja állítani a sorozatgyilkost, tudományosan is legalább annyira érdeklődik a személye iránt.
Ráadásul a sorozat sötétsége elsősorban nem a kegyetlen gyilkosságokból fakad, hanem a korrajzból: abból, hogy milyen nyomorult helyként jelenik meg benne a XIX. század végi New York. Caleb Carr sztorija a fejlődő nagyváros legsötétebb oldalát mutatja meg: a mindent átszövő, és a legmagasabb szintekig elérő korrupciót, a bevándorlók kilátástalan helyzetét, az egész városrészeket leuraló nyomort, és mindazt a szennyet és bűnt, ami ezek kombinációjából létrejön. Az már csak hab a tortán, hogy Carr még a sorozatgyilkosságok témájából is a lehető legfelkavaróbbat választotta: nem elég, hogy az áldozatok gyerekek, prostituáltak is, akik a maffia fenntartásával, de a rendőrség tudtával működő nyilvánosházakban űzik mesterségüket.
Éppen ezért a véres jeleneteknél
jobban próbára teszi a nézőt, amikor ezt az elképesztő, leginkább a gyereket sújtó nyomort és kiszolgáltatottságot ábrázolja a sorozat.
Mindenképpen szokatlan és megosztó téma, hogy 10-12 éves fiúk kelletik magukat a sorozatban, és mindez teljesen elfogadottnak tűnik az adott közegben.
Mindezzel éles kontrasztba kerülnek a legszebb budapesti épületekben felvett jelenetek, amikor az Operába, jótékonysági bálokba és luxuséttermekbe járó szerencsésebbek világát ábrázolja a sorozat. De a kettő közti átmenet sem hiányzik, hiszen Carr karaktereinek köszönhetően szép keresztmetszetét kapjuk a sokféle rétegből felépülő nagyvárosi társadalomnak.
Szintén hozzájárul a The Alienist sötétségéhez, hogy a fő karakterek mindegyike valamilyen súlyos trauma hordozója, így a sorozatgyilkos jellemén kívül is bőven van mit analizálni, és a szereplők előszeretettel turkálnak is egymás fejében, illetve múltjában. Ahogy szép lassan halad előre a nyomozás, nemcsak a gyilkosról tudunk meg egyre többet, hanem persze a legfontosabb szereplőkről is. Mondjuk Kreizler kapcsán például a sorozatban csak a német származását emlegetik, a magyarról már kevésbé van szó. Igazából erre a nevén kívül annyi utalás van, hogy
az egyik epizódban pár mondatot magyarul is elmond Daniel Brühl,
aki egyébként maga is félig német származású. Ebből fakadóan sokkal jobban megy neki, ha németül kell beszélnie, de a pár magyar mondat is szép teljesítmény, és összeségében is jó választásnak tűnik Brühl Kreizler szerepére (bár Caleb Carr megjelenésében másfajta karaktert vízionált).
A New York Timesnak dolgozó, alkoholproblémákkal küzdő John Moore (Luke Evans), mintegy a dr. Watsonja Kreizlernek. A fontos női karakter megtisztelő szerepe pedig Dakota Fanningnek jutott, aki a New York-i rendőrség első női alkalmazottját játssza igazi feminista ikonként. De nem csak ő, hanem Kreizler is úttörő, hiszen a frissen tudománnyá váló pszichológia segítségével akarja elkapni a gyilkost. Az ügyön dolgozó öt fős csapat maradék két tagjára, a fiatal detektív testvérpárra már jóval kevesebb figyelmet fordítottak a forgatókönyvírók, de az egyértelmű, hogy ők is modernséget képviselik. Olyan újító technológiákat alkalmaznak, mint például az ujjlenyomatok vizsgálata, módszereikre pedig a maradi rendőrségnél gyanakvással tekintenek.
A főbb szereplők mind kitalált személyek, de a mellékszereplők között sok a történelmi figura.
A legfontosabb közülük a frissen kinevezett rendőrségi vezető, Theodore Roosevelt
(Brian Geraghty), és nemcsak azért, mert a későbbi amerikai elnökről van szó, hanem azért is, mert ő az, aki a rendőrség korruptságát felismerve engedélyt ad a párhuzamos nyomozásra, illetve információkkal segíti is azt. (Roosevelt valóban fontos szerepet játszott a New York-i rendőrség megreformálásában.)
Persze kellenek a Kreizleréket hátráltató antagonisták is, de ők már jóval kevésbé érdekes és összetett figurák. Szintén elnagyoltnak tűnik a kötelező szerelmi szál is, de igazából ez nem is baj, hiszen maga a nyomozás és közeg éppen elég érdekes ahhoz, hogy ne a romantikázást akarjuk nézni.
Komolyabb hiányérzetünk inkább csak azért lehet, mert a nagy katarzis elmarad, igazából a gyilkos leleplezését hozó epizód az, ami a legkevésbé érdekes vagy megrázó az egész sorozatban. A The Alienst viszont kerek egészet alkot, amely önálló minisorozatként is megállja a helyét, de elképzelhető, hogy lesz következő évad, amely – mivel ez a nyomozás lezárult – Carr Kreizler-sorozatának egy következő kötetét dolgozhatná fel.
A nézettségi adatok és a kritikák alapján ez nem tűnik indokolatlannak, és mi már csak azért is szurkolhatunk érte, hogy legközelebb még több magyar színészt és budapesti helyszínt keresgélhessünk a sorozatban.
