Csepeli vihar egy pohár vízben

Miután átutalták az államkasszából Németh Szilárd alapítványának számlájára azt a kétmilliárd forintot, amelyet eredetileg a Magyar Birkózó Szövetség kapott az ország első birkózó akadémiájának létesítésére, a napokban már le is tették az új, épülő sportcsarnok alapkövét a csepeli Hollandi úton.

A magyar sportpolitika történetében olyan még nem fordult elő, hogy fejlesztésre szánt milliárdos közpénz egy magánalapítványnál landoljon, de  Németh Szilárddal kivételt tett a kormányzat. Úgy gondolták, hogy a birkózó szövetség elnöke által pár százezer forint alaptőkével létrehozott alapítvány „zsebében” jobb helyen lesz a pénz, mint a Magyar Birkózó Szövetség számláján. Egy ekkora összeg elköltése,

egy ilyen volumenű projekt lebonyolítása „sportolóknak” túl nagy falat volna.

Hogy miként bírna könnyebben megbirkózni az akadémia létesítés feladatával egy családi házba bejegyzett kis magánalapítvány? Azt nem indokolták, de Némethet nem olyan fából faragták, hogy csak úgy félreugorjon a nagy feladatok elől. Hogy mégse legyen olyan nagy a támadási felület, az alapítvány székhelyét a saját Sügér utcai címéről a leendő akadémiának helyet adó Hollandi úti telek címére átjelentették.

A Heti tv egyik reggeli műsorában Németh már arról beszélt, hogy a birkózók stadionja nem csak egy sportág kiszolgálására készül, hiszen az egész kerület örömét lelheti majd benne. „Multifunkci” lesz: nyitva áll majd családi és iskolai rendezvények előtt, helyt adnak a báloknak, szalagavatóknak, és az önkormányzati sportrendezvényeknek egyaránt.

Hogy mi lett a régi csepeli sportlétesítményekkel?

„2005-ben eladták egy offshore cégnek, lenyúlták, széthordták, legatyásították”,

állította a Fidesz alelnöke, úgy is, mint a kerület egykori polgármestere. A „vétkeseket” is megnevezte: Podolák György, és Avarkeszi Dezső, a két akkori szocialista országgyűlési képviselő személyében.

Hogyan került most a vádlottak padjára? – kérdeztük Podolák Györgyöt, aki korábban a Csepel Művek Kerékpárgyárának igazgatója volt.

Amikor a rendszerváltás után önálló gyárakra „szabdalták” a Műveket, a gyárak létrehoztak egy alapítványt, amely vállalta a korábban a Csepel Művek által fenntartott létesítmények üzemeltetését. Ilyen volt a Munkásotthon, a stadion és persze a sportegyesület megannyi szakosztálya is. A rendszerváltás előtt nagyon színvonalas kulturális és sportélet folyt ezekben az intézményekben, de érthető módon ez a helyzet a 90-es években megváltozott. Az önkormányzatnak kellett volna a Vasmű helyére lépnie fenntartóként, de erre a kerületnek nem volt elegendő forrása. Néhány év alatt a gyárak egy része is csődbe került, s ezzel együtt az általuk szponzorált alapítvány sem tudta folytatni a munkáját. Ebben a helyzetben, 2000 táján választottak meg engem a Csepel SC elnökének.

Azért vállalta, hogy privatizálja a sportegyesület vagyonát?

Tősgyökeres csepeliként nagyon fontosnak tartottam megmenteni ezt a nagy hagyományokkal bíró egyesületet. Mivel stabil támogatók híján nem lehetett egyben tartani a nagyon sok szakágat, úgy döntöttünk – és ebben az egész elnökség támogatott -, hogy

átszervezzük az akkora meglehetősen eladósodott Csepel SC-t.

Az egyes sportágak jogi személyiséget kaptak, egyben lehetőséget arra, hogy maguk is támogatókkal, szponzorokkal szerződhessenek.   A sporttelepeket megnyitottuk az önkormányzati, iskolai rendezvények előtt. Megkerestük az önkormányzatot is, és felajánlottuk, hogy vegyék át a kerületi sport támogatását.

Ha erre korábban sem mutattak hajlandóságot, mitől változott volna meg a helyzet?

Akkor már 2004-et írtunk. A  javaslat mellé letettünk egy tanulmányt is, amelyből kiderült, hogy évente mintegy 120 millió forint elegendő lett volna erre a célra. Amikor az akkori Fidesz frakció, és elsősorban Németh Szilárd, beszámoltatta az SC elnökségét, és miután elmondtuk az elképzeléseinket, támogatták azt a javaslatot, hogy a kajak-kenu, az evezőstelep és a stadion kerüljön önkormányzati tulajdonba.

Megtörtént?

Nem. Az önkormányzat – számunkra is váratlanul – 2005-ben elvetette a tervezetet,

a már szinte csak aláírásra váró javaslatot visszavonták.

Ez megpecsételte az egyesület létesítményeinek sorsát: csak úgy lehetett volna a továbbiakban biztosítani a működési, fenntartási feltételeket, ha az ingatlanjaik egy részét értékesítik.

Éppen ezzel vádolja Önt és képviselő társát a Fidesz alelnöke.

Ilyenkor, választások előtt, mindig jól jön a Fidesznek egy kis „komcsizás”. Én 2005-ben lemondtam az SC elnöki tisztéről, semmi közöm nem volt ahhoz, ami ezek után történt.

Valami mégis történhetett…

Az önkormányzat – amelynek akkoriban a rezsi biztos az egyik erős embere volt -, talált egy befektetőt, egy beruházót, amelyik úgy tudom, a Nyugat-Európában bevált gyakorlat szerint a sportlétesítmények üzemeltetését „kombinált” módon képzelte el. Bérlakásokat épített volna, a lakóházak alatt kaptak volna helyet az egyesület edzőtermei, a bérleti díjból fedezték volna azok fenntartását. A tervek a Béke tér 1. – a csepeli Stadion környékén – valósultak volna meg. Ez hosszú távon megoldást jelentett volna az egyesület szakosztálya számára is. Később, úgy tudom,

ezt a tervet már Németh Szilárd sporttanácsosként, kerületi frakcióvezetőként gáncsolta el.

Hogy ebek harmincadjára kerültek a legértékesebb csepeli sportobjektumok, hogy senki nem gondozta az épületeket, ezzel éppen neki kellene elszámolnia. Hogy elterelje a figyelmet mindarról, ami a személye és a birkózó stadion környékén történik, megpróbál vihart kavarni egy nem is létező pohár vízben.