A Lokál talált Ausztriában egy szíriai menekültet, aki félt Bécsben, ezért hazamenekült, a Pesti Srácok egy ismert szélhámosról ír, aki annyira ismert, hogy ismeretlen maradt, a Magyar Idők a dögöljönmegorbánviktor politikai irányzat nyomába eredt, de nem tudta utolérni.
Lokál: Ausztria veszélyesebb, mint Szíria
„Spiro Haddad egy keresztény menekült, aki Ausztriából tért vissza Szíriába. Egy német TV adónak nyilatkozva elmesélte, miért volt az élete veszélyben Ausztriában és miért döntött úgy, hogy visszatér Szíriába.
Haddad elmondta, hogy 3000 eurót fizetett az embercsempészeknek azért, hogy Európába vigyék. Úgy tervezte, hogy itt is marad, de ezt a szándékát gyorsan megváltoztatta, amikor azt látta, hogy az európai migránsok körében mennyien tartoznak az ISIS vagy az AL-Nustra terrorszervezetekhez. – írja a shoebat.com.
Keresztényként nem érezte magát biztonságban Ausztriában, vallását pedig titokban kellett tartania, ugyanis ha felvállalja, az az életébe kerülhetett volna. Elmondta azt is, hogy a szélsőségesek a keresztény templomokat mecsetté akarták átalakítani és a túlélés érdekében azonosulnia kellett ezekkel a szélsőségesekkel. Amikor az osztrák hatóságokhoz fordult, nem vették komolyan. Ekkor döntött úgy, hogy visszatér Szíriába.”
Bors: pesszimista nép a magyar, de már gyógyulunk
„Legutóbbi kampányállomásán, Nyíregyházán is szelfikkel kezdődött Orbán Viktor napja. A miniszterelnök rögtönzött tájékoztatót tartott az utcán rá várakozóknak, ekkor készültek a közös fotók. Orbán az elmúlt nyolc év legfontosabb eredményének a jövő iránti bizalomépítést tartotta, hozzátéve, ez a kormány és az emberek közös sikere, amit április 8-án meg kell védeni. Arról is beszélt, hogy a magyar pesszimista nép hírében állt, most azonban „kigyógyulófélben vagyunk ebből”. Szavai szerint ez a mentalitás változott meg 2010 óta, évek szívós munkájával a magyarok ugyanis látják az ország fejlődését.”
Ismeretlen maradt a Pesti Srácok „ismert szélhámosa”
„Hamis papírokkal vádolja Kósa Lajos minisztert Simicska Lajos Magyar Nemzete, a PestiSrácok.hu értesülései szerint a szebb napokat látott napilap által lobogtatott dokumentumot egy közismert szélhámosnő készítette. Portálunk információit alátámasztja, hogy a Magyar Nemzet által bemutatott papíron nem látható a bélyegző és az aláírás, amely egyáltalán nem véletlen, arról direkt levágták azokat.”
Kétszer is elolvastuk a cikket, a címen kívül nincs szó az ismert szélhámosnőről, lehet, hogy annyira ismert, hogy teljességgel ismeretlen?
A Magyar Idők nem hallott még a dögöljönmegorbánviktor politikai irányzatról
„Magyarországon ma nincs rendes ellenzék. Rendes ellenzék lenne egy olyan párt, amely a kormánypárt nyomában loholna, alig pár százalékkal lemaradva, és lenne egy reális programja. Ehelyett kis pártok vannak – még csak egy középpárt sincs –, amelyek olyan ideológiák mentén sorakoznak föl, melyek nem lesznek ennél népszerűbbek.
Vagy éppenséggel a politikai transzneműség zűrzavarában szenvednek, és bizony itt nemcsak a Jobbikra célzok, hanem meglehet, mindenkire, hiszen ember és politológus legyen a talpán, aki pontosan tudja definiálni az ellenzéki pártok eszmerendszerét. Ugyanis a dögöljönmegorbánviktor legjobb tudásunk szerint nem tartozik a politikai irányzatok közé, ezen kívül meg semmi mást nem látunk, csak kínos vergődést és folyamatosan kudarcot valló, béna kísérleteket a szavazótábor növelésére, pontosabban elriasztására.”
Orbán Ráhel nem mondható szerencsésnek. Bár Tiborcz Istvánnal megfogta az isten lábát, és sok más fiatal párral ellentétben a saját lábukon állnak, vagyis, nincsenek anyagi gondjaik, a miniszterelnök lányát üldözi a balszerencse. Épp a napokban derült ki, hogy tavaly Párizsban kirabolták, 2013-ban pedig – erről szól sorozatunk mostani fejezete – a lakodalmán a mobiltelefonját lopták el. Vagy a mobiltelefonjait. Vagy a papája mobilját.
2013 júniusában a Tiborcz család birtokán, Tükröspusztán tartotta lakodalmát Orbán Ráhel, a miniszterelnök lánya, és Tiborcz István, akit addig kevéssé ismert a közvélemény. Igaz, Tiborcz István mostanra – az Élios tevékenységét bíráló OLAF-jelentés jóvoltából – ismert figurája lett a magyarországi közéletnek. Olyannyira, hogy egy friss közvélemény-kutatás szerint a magyar emberek a most 32 éves fiatalembert a harmadik legkorruptabb magyarnak tartják.
Sok magas rangú vendég volt a meghívottak között a tükröspusztai tanyán, a család mellett főként a Fidesz holdudvarához tartozó politikusok és hírességek, de valószínűleg a régi barátok és iskolatársak közül is többen hivatalosak voltak a nagy eseményre.
Az első hírek szerint Orbán Ráhel telefonja tűnt el a lakodalom forgatagában. Mindezt az egyik felszolgáló mondta el a sajtónak, miután nem tetszett neki, hogy DNS-minta adására akarják kényszeríteni. Az, hogy a nyomozók első körben valóban az alkalmazottak körében vizsgálódtak, valamennyire érthető, hiszen a vendégeket olyan minden gyanú fölött álló személyeknek gondolták, akik nem lopnak telefonokat.
Már ez sem volt semmi hír, meg is indultak a találgatások, mi minden lehetett azon a telefonon. Mert már az is kínos lett volna, ha egy ilyen esetekben szokásos, pajkos leánybúcsú pikáns képei és videói kerülnének ismeretlenek kezébe. De voltak, akik a pajzánságnál is nagyobb, politikai pikantériát sejtettek az ügy mögött.
Hogy mi és hogyan történt, valójában ma sem tudjuk pontosan. Más hírek szerint ugyanis nem egy, hanem két telefon tűnt el, a DNS-mintára pedig azért repült rá a rendőrség, mert az egyik telefon tokján nem csak a tulajdonos, hanem egy ismeretlen személy DNS-mintáját is rögzítették. Erről pedig azt feltételezték, hogy a tolvajé. Ezért kértek minden tanúként meghallgatott embertől, összesen 26 személytől DNS-mintát, holott azt csak indokolt esetben lehet alkalmazni.
Ami pedig a politikai pikantériát illeti: egy újabb, meg nem erősített, de nem is cáfolt verzió szerint csak egy telefont loptak el, de az nem Ráhelé volt, hanem a papájáé. Ami, ha igaz, még durvább történet lenne. Már csak azért is, mert a miniszterelnök telefonját a biztonsági protokoll szerint soha nem szabad őrizetlenül hagyni. Ha ő maga esetleg ki is rakta az asztalra, kellett (volna) hogy legyenek olyan emberek, akik éberen figyelnek.
Mindez azért is lényeges, mert nagyjából a telefon(ok) ellopása körüli időszakban erősödött fel Vlagyimir Putyin és az oroszok nyomulása Magyarország felé. Ekkoriban jöttek az első hírek Paks 2-ről, és ebben az időben váltak rendszeressé Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin találkozásai. Többen összefüggést sejtettek az oroszokkal történő, nem feltétlenül önkéntes alapon nyugvó barátság és a telefonok eltűnése között, és e sejtésekben az is megfogalmazódott, hogy Orbán Viktort esetleg valamivel zsarolhatják az oroszok.
Ekkoriban történt az a furcsa eset is, amikor Orbán Viktor Svájcban tanuló lányát látogatta meg, majd hazafelé nem repülőgéppel hanem vonattal utazott, s útját rövid időre megszakította Zürichben. Mindez persze a konkrét tényállás ismerete nélkül elsősorban az összeesküvés-elméletek kedvelői számára lehet igazi csemege, ám az biztos, hogy ezeket a konteókat erősíti az a mindenre kiterjedő és több mint 12 millió forintot felemésztő nyomozás is, amely a lakodalomban eltűnt telefon megtalálása körül zajlott.
A nyomozás viszont a hatalmas anyagi ráfordítás ellenére sem lett eredményes, és a rendőrség két év elteltével megszüntette az eljárást.
A cikksorozat ezt megelőző fejezetei az alábbi linkeken olvashatók.
A Független Hírügynökség megszerezte Orbán Viktor március 15-i beszédét. A szöveg annyira tartalmas, hogy helyszűke miatt csak a rövidített változatát tudjuk közölni. A miniszterelnök a teljes szöveget a március 15-i nemzeti ünnepen olvassa fel.
Tisztelt ünneplők, barátaim, békemenet!
Engedjék meg, engedjétek meg, hogy mint a vőlegény a nászéjszakán, én is rögtön a lényegre térjek. Nem véletlen, hogy ma ilyen szép napos idő van, (ömlik az eső – a megfelelő aláhúzandó). Az időjárás is velünk van (ellenünk van – a megfelelő aláhúzandó.)
Bármilyen is ma az idő, ez sem tántoríthat el bennünket attól, hogy tovább menjünk a magunk által kijelölt úton. Bárhová is vezet ez az út, ez a mi utunk.
Ellenfeleink, akik számosan vannak, (fütty, bekiabálások: abcúg Brüsszel, dögöjjé’ meg Soros a bérenceiddel együtt!), azt mondják, hogy maffiakormány vezeti ma Magyarországot. Hogy mi ellopjuk azt, ami a magyar embereké.
Nézzetek mélyen a szemembe és válaszoljatok: úgy nézek én ki, mint aki ellopja azt, ami a tiétek? Már mondom is a választ: inkább rendes magyar emberek lopják el a ti pénzeteket, mintsem jöttment idegenek. (Fütty, bekiabálások: nem leszünk bevándorlóország!)
Neveket nem mondok, mert adatvédelem is van a világon. Ezért csupán jelezném: inkább egy magyar gázszerelő zsebébe vándoroljon a ti sok milliárd forintotok, mint Soros György valamelyik ügynökéhez! Inkább a klubtulajdonos haverom tegye el a lóvét, mintsem migráncsosokra költsük. De ugyanitt említhetném, ugyancsak név említése nélkül, a saját lábán álló vejemet. (Zene: Ugye, Elios még, ugye Elios még…)
Náluk sokkal jobb helyen van a ti pénzetek, mintha idegeneknél volna! Az ENSZ-nél, teszem azt. (Hatalmas fütty. Bekiabálás: vesszen az ENSZ!)
Azt mondják az ellenfeleink, hogy félünk. Nem merünk szembe nézni az emberekkel, csak a számunkra kedves újságíróknak nyilatkozunk. Alákérdező mikrofonállványoknak. Meg hogy listák vannak a királyi televízióban arról, hogy ki lehet meghívni valamelyik műsorba, és kit nem.
Nincsenek ilyen listák. Lista nélkül is tudja minden újságírónk, hogy mi a dolga. Az a dolga, amit elvárunk tőle. Hogy olyan ember ne szólaljon meg, aki nem tudja lelkesíteni a magyar embereket. Mert nektek olyan emberre nincs szükségetek, aki nem azt mondja nektek, mint amit ti hallani szeretnétek.
Ugye, hogy ti is azt akarjátok hallani, amit hallani szeretnétek? És ugye, hogy nem azt, amit nem? (Fütty, bekiabálás: kurva anyját nekik mind. Ki a cicilekkel a közéletből!)
Ennyit szerettem volna mondani a sajtó szabadságáról. És akkor még valami: azt mondják az ellenfeleink, hogy engem, most is, amikor itt nektek beszélek, bértapsolók vesznek körül. Olyan emberek, akik pénzért, mondjuk meg nyíltan, órabérért tapsolnak.
Igen, barátaim, ez az igazság. Köszönöm, nektek, hogy itt vagytok. (Bértaps.) Ha a maffiabaloldal vezetné ezt az országot, ezek az emberek most ingyen tapsolnának. Szomorúan mennének haza a családjukhoz, üres zsebüket mutatva, hogy ma sem kerestek semmit. Miért baj az, ha mi pénzt adunk az embereknek? Miért baj az, hogy ha már annyit elvettünk tőlük, akkor abból valamennyit vissza is adunk nekik?
Ezek a bértapsolók kivétel nélkül magyar emberek. Tudom, mert leellenőriztük őket. Tetőtől talpig magyarok. Így hát elmondhatjuk, hogy magyar zsebekbe vándorolnak a ti adóforintjaitok, a pénzetekből magyar családoknak lesz megélhetés, magyar gyerekek szeme fog csillogni, amikor apukájuk, vagy anyukájuk ajándékot vesz nekik. Ha meg elisszák, magyar kocsmáros jár jól.
Végezetül, hogy valami forradalmit is mondjak. Mert ugye mégis csak a forradalomra emlékezünk ezen a napon. Amikor, ha csak rövid időre is, de leráztuk a rabigát. Hadd idézzem nektek a lánglelkű magyar költőt, Petrovics Sándort: Helló röfik!
Most pedig mindenki menjen haza! És ne pisiljetek Hódmezővásárhelyen az utcán, mert ott nagyon világos van. Ne látogassátok meg Svédországban a rokonaitokat, mert vadászat lesz a vége! (Bekiabálások, nem lehet érteni, hogy mit kiabálnak.)
Tessék? Hogy tudnék-e mondani valami biztatót is? Már mondom is: Hajrá Magyarország!
Tarlós István jelenlegi főpolgármester vezette 2008-ban a Fidesz szociális népszavazási kampányát, mely a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj eltörléséhez vezetett.
Az Országos Választási Bizottság 2007 őszén, az Alkotmánybíróság határozata után hitelesítette a kérdéseket, amelyekre a Fidesz és a KDNP megkezdte az aláírásgyűjtést. A rövid idő alatt összegyűlt aláírásokat Tarlós István adta le 2007. október 24-én. Az OVB december 5-én hitelesítette a leadott aláírásokat, s az Országgyűlés december 17-én nagy szavazattöbbséggel a népszavazás kiírása mellett döntött.
Sólyom László köztársasági elnök 2008. március 9-re tűzte ki a szavazás időpontját.
A Spatium Consulting piackutató cég 2007. decemberi vizsgálata szerint a háziorvosok 42 százalék ítéli pozitívnak a vizitdíj bevezetését, 34 százalék elutasította el. A városokban dolgozók többsége pártoló, a kistelepüléseken praktizálók közül a támogatók és az elutasítók fele-fele arányban voltak. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke ugyanakkor úgy nyilatkozott, hogy ő személy szerint ahol csak tud, keresztbe fekszik a kormány által reformnak nevezett pénzbegyűjtésnek.
A 2007 őszén megkezdett népszavazási előkampány vezetője, Tarlós István számos vidéki települést keresett fel, hogy a népszavazáson való részvételt és az igen válaszokat népszerűsítse.
A Fidesz a szavazás előtt egy hónappal kezdett utcai plakátkampányba, fő jelmondata A jövő 3 igennel kezdődik! lett. A párt utcai- és óriásplakátokon, illetve rádiós- és televíziós hirdetésekben is az igenek támogatására buzdított.
A Fidesz hirdetése a Csepel újságban
A népszavazás 50,51 százalékos részvétel mellett érvényes és eredményes volt. Mindhárom kérdésben – átlagosan 80 százalékban – az igenek győztek, vagyis,
a népakarat a díjak megszüntetésére irányult.
2008. március 9-én a szavazókörök zárását követő Gyurcsány Ferenc miniszterelnök bejelentette, hogy eredményes népszavazás esetén a kormány már másnap indítványozza a három díj visszavonását. Az Országgyűlés március 17-én mindhárom díj visszavonásáról döntött.
32 ezer sértett, 2963 feljelentés, 677 kihallgatott tanú, 42 házkutatás, 750 ezer lefoglalt e-mail – mi az? Akinek nem ugrik be rögtön, annak eláruljuk a helyes megfejtést: ez a három évvel ezelőtt kibukott, Quaestor-botrány!
És mielőtt felidéznénk a máig tartó ügy részleteit, álljon itt egy friss hír: ezek szerint a cégcsoport korábbi vezetői a befektetők pénzének a megtérülését nem az üzleti tervek szerint végzett gazdasági tevékenység eredményétől, hanem részben a természetfeletti erők beavatkozásától, így például hindu tűzszertartástól várták, illetve ezek révén remélték a leleplezés elkerülését is.
Az úgynevezett Quaestor-ügy 2015 március 9-én robbant ki, amikor a cég ügyfelei megrohanták a Quaestor irodáit, ám a pénzükhöz nem tudtak hozzájutni. A nyomozást 2015. március 11-én rendelték el, és december 16-ára befejeződött.
A jegybank 2015. március 10-én részlegesen felfüggesztette a Quaestor Értékpapír Zrt. tevékenységi engedélyét és felügyeleti biztost rendelt ki a céghez a társaságnál észlelt szabálytalanságok miatt. Előző este a Quaestor-csoport kötvénykibocsátó cége, a Quaestor Financial Hrurira Kft. öncsődöt jelentett. A jegybank vizsgálata szerint a Quaestor Hruria Kft. 210 milliárd forint vállalati kötvényt bocsátott ki, ebből 150 milliárd forint fiktív kötvénykibocsátás lehet.
A Magyar Nemzeti Bank 2015. április 17-én visszavonta a Quaestor Értékpapír Zrt. tevékenységi engedélyét, és kezdeményezte annak felszámolását.
A Fővárosi Főügyészség a cégcsoport tulajdonosát és vezetőjét, Tarsoly Csabát és tíz társát különösen jelentős kárt okozó, bűnszervezetben elkövetett sikkasztás, csalás és más bűncselekmények elkövetésével vádolta meg, öt vádpontban 5458 rendbeli csalást és sikkasztást rótt a 11 vádlott terhére. A bírósági tárgyalás 2016. június 12-én kezdődött a Fővárosi Törvényszéken.
A vád szerint a jelenleg házi őrizetben lévő – és két évig előzetes letartóztatását töltő – Tarsoly Csaba és társai mintegy
47 társaságból álló bűnszervezetet hoztak létre,
amelynek elsődleges célja a befektetők pénzének, értékpapírjainak eltulajdonítása volt. Ezt szintén Ibolya Tibor fővárosi főügyész mondta, amikor ismertette a 1548 oldalas vádirat lényegét.
A vádirat szerint a bűnszervezet Tarsoly Csaba irányítása alatt működött, hozzá csatlakozott a Quaestor csoport vezetőtestületének még három tagja, őket könyvelők, informatikusok és más vezető beosztású alkalmazottak segítették. Az ő feladatuk volt egyebek mellett a felügyelet megtévesztése, az eltulajdonított értékekről titkos nyilvántartás vezetése, valamint az ügyfeleket megtévesztő marketinges kampány menedzselése.
Az első vádpont szerint a vádlottak a Quaestor Értékpapír Zrt. sérelmére 46,6 milliárd forintnyi értékpapírt tulajdonítottak el 2007-2012.
A második vádpont az, hogy a vádlottak nem létező állampapírokat értékesítettek, amivel 11 ügyfélnek 3,2 milliárd forint kárt okoztak, szintén 2007-2012 között. Ezt későbbi bűncselekményekből származó bevételből – a lelepleződés elkerülése érdekében – megtérítették.
A harmadik vádpont szerint elhallgatták az ügyfelek elől, hogy a Quaestor fizetésképtelenné vált, és valóságos és fiktív kötvényeket is forgalmaztak a visszafizetés reális esélye nélkül, 2007-2015 között.
A negyedik vádpont szerint 2007-2015 között opciós szerződéseket kötöttek fiktív vállalati kötvények megvásárlására több mint 500 ügyféllel, amivel összesen 6 milliárd forint kárt okoztak.
Az ötödik vádpont szerint Tarsoly Csaba összesen 1,2 milliárd forint értékben készpénzt tulajdonított el 124 alkalommal 2007 júliusa és 2013 októbere között.
„Ezt úgy értsék, ahogy mondom: táska, készpénz, belerak, elmegy”- fogalmazott Ibolya Tibor.
A zár alá vett és lefoglalt vagyon értéke több mint 44 milliárd 405 millió forint.
Bár az ügy vádlottjai között nem szerepelnek politikusok, Tarsoly Csaba sok szállal kötődik a Fidesz legfelső köreihez. Számos alkalommal találkozott és fotózták együtt Orbán Viktor miniszterelnökkel, és igen szoros kapcsolatot ápolt Szijjártó Péter külügyminiszterrel is.
A Miniszterelnökség által közreadott képen Szijjártó Péter, a magyar-orosz gazdasági kapcsolatokért felelős kormánybiztos és Tarsoly Csaba, a Quaestor Csoport elnök-vezérigazgatója.
Sokan ennek tulajdonítják, hogy jó ideig úgy tűnt, Tarsoly megúszhatja a botrányt. Ezt a feltételezést erősíti, hogy a botrány kirobbanása után hetekig nem hallgatták ki, és nem is vették őrizetbe. Mindezt úgy is lehetett értelmezni, hogy hagytak neki időt, hogy „elrendezze” a dolgokat, vagyis, magyarul, eltüntesse a kínos bizonyítékokat.
Politikailag ugyancsak pikáns oldala a történetnek, hogy Tarsoly Csaba titkára, Mikuska Zoltán, a botrány kirobbanása idején Polt Péter legfőbb ügyész lányának udvarolt. Ennek az ügynek számos furcsasága között említhetjük azt is, hogy a Szijjártó Péter vezette Külgazdasági Minisztériumhoz tartozó Magyar Nemzeti Kereskedőház a botrány kirobbanása előtti napokban 3,8 milliárd forint értékű állampapírt vett ki a Quaestorból, – akkor, amikor a kisbefektetők még nyugodtan aludtak, mert bíztak benne, hogy a pénzük jó helyen, sokat fial, és kamatostul kapják majd vissza. Mint nem sokkal később kiderült, Orbán Viktor személyesen rendelte el, hogy a minisztériumok vegyék ki a pénzüket a brókercégekből a Buda-Cash csődje után.
„Én rendeltem el. Tehát akkor, amikor láttuk, hogy a Buda-Cash bedőlt, és azt az értékelést kaptuk, hogy dominóeffektus érvényesülhet, és láttuk, hogy néhány önkormányzat a pénzével beszorult, akkor elrendeltem, hogy minden minisztérium nézze meg, van-e bármilyen kapcsolata bármilyen brókercéggel, és ott állomásoztat-e bármennyi közpénzt, és ha igen, akkor azt azonnal vonja ki. Ilyenkor egyetlen forint közpénzt sem szabad tartani brókercégeknél” –mondta a miniszterelnök egy soproni rendezvényen.
Ugyancsak érdekes fejlemény, hogy a botrány kirobbanása után szokatlan változás állt be a cég vezetésében. Tarsoly Csaba helyét egy büntetett előéletű, tanulatlan, korábban közmunkásként dolgozó Orgován Béla nevű személy vette át vezérigazgatóként, akit ezek szerint olyan sikeresen vezettek vissza a munka világába, hogy hősünk semmi emberből hirtelen egy országos ismertséggel bíró brókercég vezérigazgatója lett.
Itt jegyeznénk meg, hogy azt a tényt, hogy immár nem Tarsoly Csaba áll vezérigazgatóként a Quaestor élén, hanem már a fentebb említett Orgován Béla tölti be a tisztséget, a cég társasági szerződésének módosításában is ki kellett fejezni. Ezt az új társasági szerződést, ahogyan bizonyára a régit is, feltehetően ügyvéd fogalmazta és ügyvéd vitte el bejegyzésre a cégbíróságra, ahol joghoz értő emberek jegyezték be a változást.
Vagyis, lett volna itt dolga az ügyvédi kamarának is.
Érdekes az is, hogy Ibolya Tibor fővárosi főügyész szerint a Külgazdasági és Külügyminisztériummal kapcsolatban nem nyomoztak, a Quaestorban lévő pénz kivételét nem bennfentes értékpapír-kereskedelemként kezelték, hanem úgy, hogy „valamilyen információ alapján” kivonták az állampapírokat onnan. Elmondása szerint amennyiben a KKM annak ellenére nem vette volna ki az állam pénzét a Quaestorból, hogy információi szerint „valami nem stimmel”, akkor merülhetett volna fel bűncselekmény, hűtlen kezelés gyanúja.
S ha már az ügy érdekességei között tallózunk: az akkor még nem bezárt Népszabadság információi szerint egy nappal a Quaestor öncsődje után meghalt Szilágyi András, aki a külügyi tárca beruházási főosztályvezetője volt. A lap a Bem téri folyosókon terjedő pletykák alapján azt írta, hogy „Szilágyi önkezével vetett véget életének.”
Sajtóhírek szerint Szilágyit jelölték a quitói nagyköveti posztra, amely élete nagy álma volt – ezért sok kollégája nem is érti, miért lett öngyilkos két héttel a kiutazása előtt.
A Quaestor-ügy károsultjainak ügye több kormányzati ígéret ellenére máig nem rendeződött. Az MTI 2017. december 21-én arról számolt be, hogy a brókercégek csődje miatt károsultak pertársasága keresetet nyújtott be a Magyar Nemzeti Bank, az állam és az Állami Számvevőszék ellen a Fővárosi Törvényszéken. A periratban az „alperesek felelősségének megállapítását kérik a 2015. év tavaszán felszámolás alá vont brókercégek és kapcsolt vállalkozásaik jogellenes tevékenysége által nekik okozott mintegy 28,8 milliárd forintnyi kárral összefüggésben.”
Az Alkotmánybíróság épülete előtt tartott tüntetés résztvevői.
Tájékoztatásuk szerint a kereseti kérelem „indítványozza Orbán Viktor miniszterelnök, Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter, Rogán Antal, a miniszterelnök kabinetfőnöke, Szijjártó Péter külügyi és külgazdasági miniszter, Matolcsy György jegybankelnök, Windisch László, az MNB alelnöke, Domokos László, az ÁSZ elnöke személyes meghallgatását az üggyel kapcsolatos döntéseik és kijelentéseik indoklását kérve.”
A perközösségben 1264 Quaestor-, 229 Hungária- és 159 Buda-Cash-károsult érintett.
A Magyar Érdemrend Tisztikereszt (polgári tagozat) kitüntetést kapta Burján Csaba, Knoch Viktor, Liu Shaoang, valamint Liu Shaolin Sándor rövidpályás gyorskorcsolyázó a „sporttörténelmi jelentőségű olimpiai bajnoki címe és további kiváló eredményei elismeréseként”.
Vannak, akik szerint az akadályok azért vannak, hogy átugorjuk őket, akik azt mondják, hogy ide nekem az oroszlánt is! Az olimpia eszméje róluk szól, Önökről szól. Gyorsabban, magasabbra, erősebben! Nekünk magyaroknak a győzelmet és a sikert sosem adják ingyen. Kell hozzá hit, bátorság és akarat. Ez a magyar virtus, amit Önöknek köszönhetően újra megismert az egész világ – mondta Orbán Viktor miniszterelnök az Országházban, amikor Áder János köztársasági elnök és Kövér László, az Országgyűlés elnöke társaságában kitüntetést adott át a XXIII. téli olimpián érmet és pontot szerzett sportolóknak.
Az ünnepségen a miniszterelnök beszédében kiemelte: „Önök nem csak egy eddig példátlan sikert arattak Magyarországnak, de jó hírünket is vitték a nagyvilágba. Hiszen egy sportoló az olimpián, mindig az általa képviselt ország nagykövete is. Önök pedig kiválóan látták el azt a feladatot” – tette hozzá.
„A viták ideje lejárt, ez most a választók döntésének az ideje.” Ezt üzente Orbán Viktor, amikor Karácsony Gergely miniszterelnök-jelölti vitára invitálta. Még csak nem is személyesen állt szóba a vitázni vágyóval, hanem, jelezvén, hogy számára ez egy jelentéktelen ügy, sajtófőnökén, Havasi Bertalanon keresztül üzent. Vona Gáborral sem vitatkozik a miniszterelnök, Szél Bernadettel sem, senkivel. De nemcsak a miniszterelnök tartja távol magát az ilyen megmérettetésektől, a kormány más tagjai, sőt, a kormánypárti politikusok is kerülik a vitákat.
Részükről ez érthető, számukra nincs értelme vitatkozni – csak rosszul jöhetnek ki belőle. Még akkor is, ha esetleg jól szerepelnek. Toronymagasan vezet a Fidesz, egy hónappal a választás előtt nem érdemes kockáztatni. Biztonsági játék kell ilyenkor, tartani az eredményt.
Lehet azzal érvelni, hogy ez a választók lenézése, mert a szavazóknak joguk volna tudni, hogy melyik párt milyen programmal szeretné a jövőben vezetni az országot. Lehet ezt is, de nincs értelme. A kormányoldal már jó ideje nem vitázik.
Viták azért vannak: az ellenzéki pártok – szakmai és politikai kérdésekben – rendre megvitatják egymással a programjaikat. Normális üzemmenetben van ennek értelme, hiszen a szavazók így megtudhatják, hogy az egyes pártok mit kezdenének az oktatással, az egészségüggyel, a gazdasággal és úgy általában, Magyarországgal.
A kormánypárti vitázók nélkül azonban mindez nem csupán értelmetlen, de kontraproduktív is. Nemcsak azért, mert így egyoldalú az a kínálat, amelyet a választóknak nyújtanak, hanem azért is, mert ezzel magukat degradálják. Az nem vita, ahol nincs ott a kormánypárt, legföljebb csetepaté. Egy Orbán nélküli miniszterelnök-jelölti vita azt a látszatot kelti a választókban, mintha sok kis törpe tülekedne a hatalomért, miközben a kihívó, minden tekintetben magasan fölöttük állva, várja, hogy a végén melyiküket kell majd legyőznie.
Ezt látja a választó. Nem azt, hogy Orbán és a kormány tagjai félnek a vitától, hanem azt, hogy rangon alulinak tartják, hogy a véleményüket másokkal megismertessék.
A pártok szakmai és politikai vitájának csak úgy lenne értelme, ha a kormánytagokat és a Fidesz-KDNP politikusait is rá lehetne venni, hogy „leereszkedjenek” a többiek közé. Miután azonban ez nem áll az érdekükben, racionálisan nem várható el tőlük, hogy az érdekeik ellen cselekedjenek.
Márpedig, ha az ellenzék csak egymással vitatkozik, az, még ha olykor színvonalas is a diskurzus, csak azt jelzi a választó felé, hogy már megint valamiféle csetepaté zajlik.
Hogy a választók megérdemelnék a valódi vitát, és a demokrácia is a vélemények ütköztetéséről szól? Ne tessék már minket ilyen régi, elavult dolgokkal hülyíteni!
Magyarországon kétmillió olyan nő van, aki nemcsak gyermeket nevel és „gondoskodik rólunk”, hanem dolgozik is, ők különösképpen megérdemlik a tiszteletet – mondta Orbán Viktor kormányfő a nemzetközi nőnap alkalmából a Facebook-oldalára feltöltött videóban. Putyin viszont szavalt is a nőnapi videójában.
A magyar miniszterelnök az Országház étkezőjében dolgozó nőket köszöntötte föl egy-egy szál nárcisszal. Azt mondta: illendő, hogy azokat köszöntse föl, akiknek a napi munkában a legtöbbet köszönhet.
Orbán Viktor szerint hiába mondják, hogy a női a gyengébb nem, ez valójában fordítva van.
Szerencsésnek nevezte magát, amiért nem csak kedves, hanem erős nők között élhette le az életét. „Megvan még a nagymamám, 97 éves, él az édesanyám, megvan a feleségem, szült nekem öt gyönyörű gyermeket, közülük négy lány, és már van egy unokám is, aki szintén lány” – sorolta a kormányfő.
Alighanem megfelelő fórumot talált a Kereskedelmi és Iparkamara évnyitóján a miniszterelnök arra, hogy kifejtse nézeteit a hazai gazdaság állapotáról. Felvonultatta a magyar gazdaság valamennyi „nagyágyúját”, a mindig bólogató Parragh Lászlót, a gazdasági perspektíváinkat négy évtizedes távlatban vizionáló Matolcsy Györgyöt, és az időnként a pálya széléről beszóló gazdasági minisztert, Varga Mihályt is, aki köztudottan nincs beszélő viszonyban a bankelnökkel. Katona Tamás egyetemi tanárt, korábbi pénzügyi államtitkárt arra kértük, segítsen elemezni az elhangzottakat.
Orbán Viktornak soha nem volt erőssége a gazdaságpolitika. Harmadik kormányzati ciklusának végére sikerült beletanulnia?
Nem eléggé. Ha így folytatja, még legalább harminc-negyven év kellene, mire ő tényleg megértené a gazdaság működésének lényegét.
A kamarai beszédből kitűnik, valójában mi az, ami mára világossá vált számára?
Szerintem ő még mindig nem a gazdaságban, hanem a hatalomban gondolkodik. Ha valamit megértett, akkor az az, hogy sikerült megoldaniuk egy látszólagos ellentmondást: működik a gazdaság akkor is, ha nem a törvényszerűségek, hanem a saját szájuk íze szerint működtetik. Ezzel csak az a probléma, hogy közgazdaságilag ez nem igazolható. Sikerjelentéseket adnak ki, holott
valójában folyamatosan csúszunk lefelé.
Kettészakadt az ország, milliók lecsúsztak és csak egy nagyon vékony réteg az, amelyik haszonélvezője ennek a „gazdaságpolitikának”. Távolodunk a 21. századtól, a modernizációtól, Európától. A 2004-ben csatlakozott országok közül nálunk a legalacsonyabb például a háztartások egy főre jutó fogyasztása, a magyarok várható élettartama a férfiak esetében az utolsó, 28. helyen van. Csak abban bízhatunk, hogy a britek kilépésével előbbre léphetünk a 27. helyre.
Ez reményteljes.
Borzasztó állapotokat teremtettek az elmúlt nyolc évben, de az tény, hogy kialakítottak egy vagyonos réteget, a közvetlen baráti körükből.
Azt ígérte Orbán Viktor, megteremti a hazai burzsoáziát…
Igen, de ez csak egy mikró burzsoázia.
Azt is ígérte, hogy a multik rovására teszi mindezt.
Ígérni sok mindent ígért, a valóság az, hogy
a multik soha nem élveztek akkora állami támogatást, mint most.
Azok a nyugati cégek, amelyek munkahelyteremtést vállalnak, egy-egy dolgozó után 20-30 milliós támogatást kapnak. Ne gondolja senki, hogy mondjuk a rezsicsökkentésből a multik nem jöttek ki jól.
Ebben a kamarai beszédben úgy jellemezte az MNB elnökét, mint aki „hazafias érzelmű”, illetve „nemzetközi kitekintésű” „kormányzó”. Ön is így látja?
Matolcsy megítélésében alighanem egyedüli álláspontot képvisel Orbán Viktor. Van az ismert gyerekjáték, amikor pálcikákból kell kirakni a római számokat, és egy-egyet el kell mozdítani. Matolcsy ezt úgy játssza, hogy a XXI-ből elveszi az I-et és a két iksz közé teszi.
Ez a munkalapú magyar társadalom modellje.
Azt is mondta a miniszterelnök, hogy a gazdasági szakembereinek az érdeme, hogy sikerült megteremteni a munka becsületét. Csak azt nem tette hozzá, hogy a közmunkát már a kormányzat sem tekinti valódi munkának. Ezért nem adják meg nekik a minimálbért sem, ami már önmagában is nonszensz az Európai Unióban. Nem dolgozóknak csak „foglalkoztatottnak” tekintik őket.
Igazságtalanok volnánk, ha nem említenénk meg: az államháztartás kétség kívül működik…
Ez nem az Matolcsy, inkább Varga Mihály érdeme. De ehhez figyelembe kell venni, hogy hét év alatt mintegy 2600 milliárd forintot vontak ki az oktatásból és szociális szférából. Ha ellehetetlenítik az egészségügyet, tönkre teszik az oktatást, akkor nem a 21. század felé megyünk.
Vagy említhetnénk a GDP növekedését A kormány arról beszél, hogy néhány évtizeden belül utol fogjuk érni a fejlett Európai országokat. Ez mégis csak biztató perspektíva. Nem így látja?
Már említettem, az elmúlt hét évben folyamatosan csúsztunk lefelé, ebből a perspektívából nézve már-már olyan érzetünk lehet, mint amikor a szovjet vezetők arról beszéltek, hogy a szocialista országok egy-két év múlva lehagyják Amerikát is. De visszatérve: az az ígéret, hogy gyorsabban fogunk fejlődni, mint az Unió átlaga, nem nagy dolog, és kifejezetten Orbán szája íze szerint való. Az ő szemében az olyan miniszter a jó miniszter, aki nem egy évre, hanem négy évre ígér 4 százalékos növekedést, mert azt a tanácsadói is megmondhatták neki, hogy ebben
a mai magyar gazdaságban nincs reálisan évi 4 százalékos növekedési potenciál.
A jelenlegi uniós támogatások mintegy 2,5 százalékot tesznek hozzá a hazai GDP eredményéhez. Tavaly valóban meg volt a 4 százalék, de a tavaly előtti nagyon alacsony értékhez képest most 20 százalékkal nőtt a beruházások volumene, ami hajszállal is, de még mindig a tavaly előtti szint alatt maradt. Az építőipar teljesítménye is két számjegyű növekedést produkált, de ez is csak 4 százalékkal magasabb a 2015-ösnél. A volumenindexeknek ez a lényege: ha
egy bili helyett kettőt gyártanak az 100 százalékos növekedéstjelent.
A hosszú távú 4 százalékos növekedés szerintem ezért is kizárt dolog.
A nyugdíjasoknak ez fájhat, hiszen azt ígérték, hogy ezentúl 4 százalékos GDP növekedésnél számíthatnak majd csak a nyugdíjprémiumra.
A Bajnai-kormány annak idején ezt 3,5 százalékhoz kötötte, Orbánék 4 százalékra emelték. De 2014-ben nem tartották be a törvényt, akkor megvolt a 3,5 százalékos növekedés, ám szóba sem került a prémium lehetősége. Még egy dolog elhangzott, ami a nyugdíjasokat érintheti: azt mondta, hogy megtartják a 40+ lehetőségét. Ezek szerint felmerülhetett, hogy mégsem tartanák meg.
Beszélt arról is, hogy az európai országok örülnének, ha az adórendszereket lehetne harmonizálni. Orbán szerint ez nekünk nagyon nem volna jó. Így látja ön is?
MTI Fotó: Illyés Tibor
Az Európai Unióban mostanában csak az adóalapok harmonizációjáról van szó, az adók egységesítéséről nincs. Ez is
ugyanolyan mellébeszélés, mint általában minden, amikor az uniós „közösködést” támadja.
Hogy mi lenne nekünk jó és mi nem? Nálunk a legmagasabb az általános fogyasztási adó, rossz lenne a magyar embereknek, ha lejjebb kellene szállítani? Kétségtelenül alacsony most nálunk a társasági nyereségadó, amiből ráadásul egyes cégek még stadion építésre is adhatnak. De ehhez hozzá kell adni az iparűzési adót, ami bruttó szemléletű, s ha ezt is bele kalkuláljuk, máris nem olyan alacsony a társasági adónk. A szociális hozzájárulási adót tovább csökkentik, büszkélkedik a miniszterelnök, ami egyébkén Európában sehol sem adó, hanem járulék, a társadalombiztosítás forrása. Mi adóvá „tettük”, azzal pedig azt csinál a kormány, amit akar.
Szétverték a különböző államháztartási alrendszereket,
mert Orbán nem visel el semmi olyat, ami független lehet tőle. Közben egy normális munkáltatói járulékból fedezni lehetne az európai színvonalú egészségügyet. Említhetném a pénzügyi tranzakciós illetéket, ami szintén komoly terhet jelent az embereknek. A bruttó hazai termékhez viszonyítjuk az adó- és járulék koncentrációt, és ebben cseppet sem állunk annyira jól, mint az kitetszik a kijelentésekből.
A személyi jövedelemadó lassan egy számjegyű lehet, ennek biztosan örülhetünk…
Ez azt jelenti, hogy a bank vezérigazgatója is ugyanannyival járul hozzá a közös költségeinkhez, mint a pénztáros, vagy a sofőrje. Európában példátlan, egyedül nálunk van, hogy a minimálbér adója ugyanannyi, mint a vezérigazgató esetében. A több kulcsos adózásnak éppen az volna a lényege, hogy azok vállaljanak többet a társadalom terheiből, akiknek magasabb a jövedelme. Ez nemcsak a munka, hanem a tőke jövedelmekre is vonatkozik. A gázszerelő a száz milliárdos vagyonából ugyanoly arányban járul hozzá a büdzséhez, mint a lakatos az övéből. Ez nevetséges. A milliárdos vagyonokat nálunk most ingyen lehet örökölni, ebből is látható, hogy teljesen torz az adórendszerünk.
Volt egy másik kijelentése is a kamarai évnyitón: azt mondta Orbán Viktor – idézem – „nem is függünk az uniós támogatásoktól, hiszen a Magyarországon előállított összes érték több, mint az a nagyjából 1200 milliárd forint, ami évente az EU-tól jön. E nélkül is sikeresek lennénk, csak most pont az van, hogy ezt épp adják, szóval elfogadjuk. Ugyanis nekünk nem az EU pénze kell, hanem csak a piacaik. Ezért kell uniós tagnak maradnunk, hogy hozzáférjünk a piacaikhoz”. Egyetért ezzel?
A multik termelik meg a magyar export négy ötödét. A magyar gazdaságpolitika érdeme, hogy ide települtek olyan nagy cégek, mint a Mercedes vagy az Audi, de a magyar kkv-k alig tudnak exportálni. Hogyan képzelte el ennek fényében, hogy majd mi „piacokat szerzünk” Európában? Alacsony a beszállító kis- és középvállalkozások aránya is. A multik hozzák magukkal az úgynevezett első körös beszállítóikat, a második, harmadik körös beszállítók a nemzetközi gyakorlatban általában a hazaiak közül kerülnek ki. De a mi esetünkben ez sem igaz. Hogy mi nem szorulunk rá az Unió pénzére? Ekkora badarságot! Abból élünk. Ha most leállítanák a finanszírozásunkat, akkor a gazdaság fél- és egy százalék körüli lehetne a GDP növekedésünk. Erre mondtam az elején: még legalább 30-40 évet kellene tanulnia, hogy megértse a gazdaság működését.
Úgy látszik, a választásig most már minden nap kapunk valamit. Ránk is fér a sok ajándék a kormánytól, ami azt illeti, az elmúlt négy évben nem voltunk túlságosan elkényeztetve.
De most ennek vége, megnyílnak a kabinet pénztárcái, és amit eddig visszatartott, nehogy mohó módon idő előtt föléljük, azt most mind ideadja nekünk.
Még fel sem ocsúdtunk a tegnapi bejelentésből, hogy az Idősek Tanácsának ajánlására húsvét – és a választás – előtt minden nyugdíjas kap tízezer forint értékű Erzsébet-utalványt, ma a miniszterelnök személyesen jelentette be a Facebookon a téli rezsicsökkentést. Vagyis azt, hogy az idei nagy hidegre való tekintettel minden család 12 ezer forintot jóváírhat a gázszámlájából. Akik fával fűtenek, azok sem maradnak ki a jóból, egymilliárd forinttal megemeli a kormány az erre szánt támogatást, ennek végrehajtását pedig egyenesen Pintér Sándor belügyminiszter felügyeli.
Persze, holnap is lesz nap és holnapután is. 31-et kell még aludnunk a választásig, jó lenne tudni, bírja-e ígéretekkel a kormány, tartani tudja-e a maga által diktált ajándékozási iramot.
Lenne még számtalan ötletünk, hogy mivel lehetne megörvendeztetni bennünket, de ezeket most nem vezetjük elő, mert nem szeretnénk követelőzőnek látszani.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
